Dunántúli Napló, 1951. július (8. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-29 / 175. szám
1?V$1 JTj'LIÜS » 6 M Ä P T. 6 Kultúrcsoport-jaink a békebegyüjtés győzelméért latiam. 23xán például nem tudja, hogy 15-e óta hogyan működnek megyénk kuitúresoportjai, hogy dolgoznak-e a begyűjtés sikeréért, — hiszen ,,15-e óta csak 13 nap és egy vasárnap múlott el!“ Zsifkovics elvtárs, már gyakran megy vidékre, de ő sem tud sokat mondani, ö is csak annak megállapítására szorítkozik, hogy megy, vagy nem megy a kultúrmunká egy községben, de hogy segítse is a falukul- túrcsoportját, megmutassa a követendő utat, arra erejéből eddig még nem futotta.' 7 Sürgősen népszerűsíteni kell a megyei tanácsnak és a járási tanácsok- • nak a jó kultúrcsoportok, így a nemeskei kuitúrcsoport'példáját. A nemeskei kultúrosok énekkel, tánccal kísérték a begyűjtött gabonát szállító kocsikat a begyüjtőhelyre. Hogy ez a figyelem mennyire jól esett a dolg'o- zó parasztoknak, azt mutatja, hogy Nemeske község begyűjtési eredménye szépén emelkedett, . | 7,a rózsafai és a patapoklosi példát! iá érdemes népszerűsíteni, hogy minél több követőre' találjon a jó koz-; deményezés. Rózsafán kúllújtirigádok köszöntik énekükkel, dalukkal a be- ( adásban élenjáró dolgozó parasztokat'. Patapoklosiban a 15-T jólsikerült kültúrmüsör után a falu dolgozói kihívták versenyre a sornogyapátiakat. Csertő és Szülimán községekben sem j volt hiábavaló a »kullúrcsoportok jó munkája. A kultúrcsoportok előadásai nyomán a községek dolgozó parasztjai szinte egyhangúlag tettek ígéretet arra, hogy a még jobb élet, a még több termés érdekében belépnek a 'termelőcsoportba. A falusi kuitúrverseny után szuny- nyadozó falusi kultúrmunkának újra lángra kell lobbannia. Ne, hivatkozzanak a kultúrotthonok gazdái — a tanácsok, — arra, hogy nincs idő kul- túrmunkára, mert van arra is idő. Csak segíteni, lelkesíteni keH a fiatalságot, el kell látni műsorral, tanáccsal, népnevelő-érvekkel kuhúro- sainkat. Megéri a fáradtságot! A begyűjtési eredmények emelkedésében, a versenyszellem íeIlángolásában és nem utolsó sorbán a faiu kultúr életének állandó fejlődésében látjuk majd meg a foglalkozás eredményét. Természetesen nem csupán városi és falusi kultúrcsoportjainkra várnak feladatok a begyűjtési agitáció terén. A vándoríHmszolgálat is sokat tehet és tesz is a beadási verseny nyilvánossága és fejlesztése érdekében. A megyei tanács kultúrautója állandóan úton van már hetek óta és hangszórókon keresztül népszerűsíti az élenjárókat és ismerteti a jól begyűjtő községek eredményeit. Természetesen a kultúrautó filmeket, is visz magával, meiyek a szovjet kolhozparasztok boldog, vidám életét mutatják be megyénk dolgozóinak. Ugyanígy körzeti könyvtárainkra is nagy feladatok várnak. Az aktuális mező- gazdasági szakkönyvekből és a mezőgazdálkodással foglalkozó szépirodalmi művekből összeállított vándor- ládáknak minél előbb ki kell érniök a' falvakba, hogy a pécsváradi népkönyvtár, a pécsváradi traktorosok példájára, a cséplőgépek mellé odavigyék a kőnyx’eket, lolyólratokat, melyek a jó begyűjtésre, a beadás teljesítésének jelentőségére hívják fel dolgozó parasztságunk figyelmét. Jól működő kultúrcsoportfaink, brigádjaink fokozott erővel harcoljanak a begyűjtési verseny győzelméért. Tolna megyével folytatott párosversenyünk győzelméért. Az eddig szundító kultúrcsoportok pedig ébredjenek, kövessék az élenjárókat, segítsék népnevelőink munkáját, hogy jövő évi kenyerünket minél előbb és minél bőségesebben begyüjthessük a7 állam magtáraiba! A honvédelmi minisztérium színdarab- dal- és fúvószenekari pályázatot hirdet A begyűjtési verseny győzelméért harcolnak népnevelőink faivainkban. Pártszervezeteink és a tömegszervezetek aktívái sorra járják az,apró falusi házakat és elmagyarázzák dolgozó parasztságunknak, a begyűjtés hatalmas .Jelentőségét. A verseny- kgdV.' a: versenylendület. fokozódásával‘égy fé szélesebbé válik az agitátorok tábora. ■ A párt- és tömegszer- ycz.eti aktívák mellett egyre inkább befchpcsglÖdtak a begyűjtés, sikeréért végzett - felvilágosító munkába a tanácstagok, békebizottsági tagok, élenjáró falusi 'tiékfcharcosok — párttagok, p.ártonkívüUek , egyaránt.. És néhány helyen már megyénkben is bekapcsolódtak az ' agitációs munkába a kultúrcsoportok, is. A néphadsereg, a pécsi üzemek kul- túrcsoportjai már az aratás belcieZcse óta. rendszeresen látogatják , községeinket és jól megválasztott, agitatív kultúrműsoraikon keresztül • beszélnek a tjegyiijtós jelentőségéről. E hét szómba,tjén a-Teherfuvarozási. Vállalat, ma hat üzemi kultúrbrigád indul fálürá,,' hogy felköszöntse a begyűjtésben élenjáró dolgozó parasztokat és további i felajánlásokra, .további győzelmekre lelkesítse a községek dolgozóit •7 Az üzemi kVitúrcsoportok. jó falusi agitációs munkája azonban még nem minden. Az üzennek többnyire szombatra vagy vasárnapra korlátozhatják csak tevékenységüket, a begyűjtés érdekében végzett kultúragitúriós munka pedig mindennapi felad it. A népnevelőkkel együtt, kidolgozott murtkaterv alapján esténként látogassák meg a falusi kultúr brigádok azokat a dolgozó parasztokat, akik másnap csépelnek. A brigád a dolgozó paraszt házában minél’több szomszéd előtt köszöntsc a gazdát ói házát, hozza lel ékes rigmusokban a jól teljesítők példáját és bírálja meg a r'óspzül beadókat', a kötelességüket elhanyagolókat, leplezze le a kuIá- kokat. A rigmusok, esasztuskák mindig Időszerűek, frissek legyenek és már csak ezért igen fontos az, hogy. a rigmusok írója, a kultúrbrigád vezetője állandó és szoros kapcsolatot tartson lenn a helyi pártszervezettel, a községi tanáccsal, a nép nevelőcsoportokkal. A megyei tanács népművelési ..osztályának rigmuspályázata minden bizonnyal elősegíti a helyi vonatkozású esasztuskák írását, bár ma. még igen nagy hiányosság, hogy e kultúragitációs brigádok nem tudják nyomon követni az, eseményeket. Ennek oka az, hogy az egyes brigádok még nincsenek elég szoros kapcsolatban a helyi párt és állami ' szervekkel. Természetesen megyénkben is mutatkoznak már a biztató jelenségek, Bzek azonban nem általánosak. Nagyon hiányzik a megyei tanács népművelési, osztályának összefogó, segítő munkája. Á megyei tanács népművelési osztályának művészeti előadója, Várady Györgyné elvtársnő az hóasztal mellől intézkedik, inlormáA honvédelmi minisztérium politikai főcsoportfőnöksége a, néphadsereg napja minél méltóbb megünneplésére pályázatot hirdet: 1. EgYfe'.vonásos színdarabra. A színdarab témáját a mai katonaéletből vagy a szabadságharcos múltból merítse: 2. Menetdalra vagy lírai dalra, mely témáját a mai katonaéletből meríti és kifejezi néphadseregünk harcosainak : hazaszeretetét, harcos optimizmusát: 3. Fúvószenekari menetindulókra a következő fegyvernemek 1 löszéi ea) gyalogos, b) páncélos, c) tüzér, d) repülő. A menetindulók triós - dal-formában íródjanak és hangulatukban, jellegükben fejezzék ki az illető fegyvernem sajátosságait. Pályázati feltételek: A pályázat összes ágában a beküldési határidő szeptember 15. Az eredményhirdetés napja a néphadsereg' napja: szeptember 29. A pályamüveket jeligével ellátott borítékban a következő címre kell elküldeni: Honvédség Háza parancsnokság, Bp., Veres Pálné-u. 11 A borítók felső bal sarkában fel kell tüntetni, hogy a mű milyen pályázatra vonatkozik (egyfelvonásos,1 dal, fúvószenekari induló). A jeligével eliálott borítékban, zárva kell helyezni a pályázó nevét és lakhelyét, ha honvédszemély alakulatának postafiók számát. Páiyadíjak: 1. Egyfelvonásos színdaraboknál első díj. kétezer forint, második díj 1500 forint, harmadik díj ezer forint, 2. Menetdalra vagy lírai dalra első díj 3000 forint, második díj kétezer forint, harmadik díj ezer forint, amely felerészben a zeneszerzőt, felerészben a szövegírót illeti. 3. Fúvószenekari indulókra fegyvernemenként első díj 3000 forint, második díj I kétezer forint. KÖNYVISMERTETÉS KOSSUTH LATOS: Fel mindnyájan a hon védelmére Ez a kötet Kossuth Lajosnak 1848— 49-feen írott ötvennégy cikkéi, beszédét, határozatát tartalmazza. Közülük tizenhárom most jelent meg először nyomtatásban. 1848 szeptemberében a Habsburg-re- akció, crőtvéve a cseh és az olasz forradalmakon, fegyveres ellenforradalmi támadási indított hazánknak alig kivívott, szabadsága ellen. A magyar nép szabadságharccal válaszolt, s Kossuth ennek a szabadságharcnak emelkedett vezérévé. Kossuth nem törekedett háborús kalandokra, nem akart idegen országot meghódítani, csupán békét akart, amely lehetővé teszi a magyar forradalom eredményeinek megszilárdítását és az építő munkát. — „Én nem izének hadat senkinek, — írja, — én nem akarom harcbakeverni az országot. Én békét akarok, dr becsületest; békét, mely országunk önállását, nemzetünk szabadságát biztosítsa. De a szolgasúg békéjét nem akarom.“ Kossuth már ékkor rámutatott arra, hogy a békét nem elég áhíiani, hanem az ellenforradalom támadó kísérleteinek visszautasítására idejekorán fel kell készülnie a nemzetnek. „Ha készülünk, nem fogunk megtámadtál ni; — írta —, ha nem készülünk, megtámad- tatunk. A gyöngének békéje, kegyelemtől függ. Az erős békéje biztositékái önmagában hordja. Alvótól, habár óriás is, senki sem fél. Az erőssel alkusznak, a gyöngének parancsolnak, Készir tétlenség több, mint. gyengeség. Készü- Irtlenség bizonyos halál.“ A magyar nép ma összehasonlíthatatlanul kedvezőbb körülmények között védi békés épitőmunkájának feltételeit a világreakció támadó kísérleteivel szemben, mint 1848-ban. Ma részei vagyunk a békáért küzdő százmilliók világméretű táborának. É® csak ma, a szocializmus építésének szakaszában értjük meg igazán, amit Kossuth 1813- ban mondott': Bizzunk magunkban, s ha magunkhoz hívek leszünk, megtartjuk, amit nyerünk; ami még hátra van, azt megszerezzük; a nemzet lelkesült erejével kivívandó béke szent ölén magyar hon szabad földe kevés évek alatt paradicsommá virul." A szovjet művészek az egész néppel együtt résztveszr.ck a komin un izmus építéséért vívott faarcban. Műveiken keresztül mozgósítják a legszélesebb dolgozó tömegeket a nagy sztálini lermészéíátnlaliífó terv, a nagy hidrotechnikai és csatornaépílUczések sikeres megvalósítására. Képünk: Koreekij festőművész: „A kolfaozfüldcket őrük re termékennyé tesszük " című plakátja. A szovjet állam szerelő gondoskodásai teszi lehetővé a dolgozók kullurá- Hs fejlődését minden területen. Képünkön: a Donyec-mcdeneei bányász- fiatalok — lányok cs fiúk — a «Vörös Csillag'1 bánya ének- é.s táiieegyiit-. tesének tagjai, vidáman szórakozva készülnek a legközelebbi kuMúrvcr•senyre. KCf m mnm JKejggcl 8 óra. Az Állami Könyvesbolt éppen nyitott, a korareggeli föprögetés, takarítás közben idős anyóka lép be az ajtón, vállán kendő, karján vásárlókosár és három fiú-gyerek surran be kilincset elengedő“keze alatt. A nénike rosszalóan rázza a fejét S7intfí szégyen!i magát a gyerekek viharos-friss jókedvéért, és feléjük mutat, miközben mondja: — Valami gyerekeknek való könyvet tessék mutatni nekünk. A fiúk azonban szinte, otthon érzik magukat, maris megszállták annak a pulinak *a környékét, melyen ez ifjúsági könyvek sorakoznak és okosan, komolykodva magyaráznak egymásnak, ki-kí arról, amelyik ismerős neki. a nénike röstelkedve fi- gyeimezteti egyiküket: — Te, JózSí-gyerek, ugye az apád e. lelkiedre kötötte, hogy tisztességesen' viselkedjél? . . Mi azonban csak biztatjuk a gyerekeket, hadd forgassák azokat a könyvekét, melyek nekik íródtak, s közben megérdeklödjük, hány éves a JÓzsf-gyerék? — Tizenöt esztendős, aztán máris olyan kamaszjajla, — mondja a nagyanyja. — Nem hagyott békét otthon, be kellett jönni vele a városba. Mert úgv kezdődött az kérem, hogy voltak nálunk múltkor vasárnap Hosszúhc- lényben könyveivel és akkor ez a Józsi- kiesőit az apjától két forintot és veit valamit. Százhetvenöt huszár volt a címe, azt hiszem. — Az ám! Józsi közbeszól: A SZIKRA KÖNYVESBOLTBAN — A napokban aztán azzal állt elő, hogy kell neki még egy könyv, — folytatja a nagyanyó. — Melyik is az a könyv, te gyerek? — Ez az. itt is van! — kiáltja a fiú. — Rákóczi lobogója! Nigymania kezébe veszi, nézi hitetlenül. ■— Ez lenne az? — kérdi, aztán magyarázni kezd: — Ez a Sanyi fiú,, — int a. másik nagyobb gyerek felé, — ez bejár a városba, itt iskolázik a. Nagy Lajos gimnáziumban, azlán ■ö ültette a bogarat a Józsi fülébe: ő ludia a városból, hogy már ez is kapható. Nagvanyó megint szeme elé tartja, közeiről nézi Rákóczi' lobogójá-t, úgy folytatja: — És akkor Józsi a tejébe vette, hogy iclkönyörgi. ezt apjától, mert hogy az a másik nagyon tetszett neki. Erre a nagy könyörgésre már az apja is elolvasta azt a könyvet. A nénike hosszú szünetet tart, forgatja kezében a kis piros-fehér-zöld csiíkozású könyvecskét és csőd tokozással ingatja a fejét: — Azért én mégsem értem egészen, — mondja. — Micsodát, néniké? — Az én Ham, ennek o Józsinak az apja is olvasott., amikor ekkora volt, olyan piszkos kis könyvek voltak azok, tetszik tudni. De az én fiam sohasem csinált otthon patáliát a férjemnek, hogy engedje be a városba könyvért. Elolvasta, ami a kezébe került és kész. De nekem csak nem tetszett hogy az olyan gyerekek, mint ő volt, úgy adogatták egymásnak ezeket a füzeteket, mint a bűnözők a szerszámaikat. — Az !® v°lt mindegyik, nénike. Bűnös szerszám, tolvajkulcs. — Nem jó kérem, ha a gyerek a tűzzel ■ játszik. Minden eklcora hú i hajlamos a rosszra, persze, hogy tel-] szik neki a sok rém-tört énei. Aztán később megbolondul egyik-másik, leiébe vesz valamit és a dutyiban köt in': Olyan történeteket meséltek abból egymásnak a gyerekek. hogy én kimentem olyankor a szobából, nem hallgattam én az olyant. Hát most aztán elolvasta a Ham az unokám könyvét! — A Százhetvenöt huszárt? — Azt. — És beengedte magukat a városba, hogy megvegyék a másikat? — fjoküidöM. ö nem jöhetett, meri n, kőbányában dolgozik. Palacs Józselnek hívják, idősebb Patacs Józsefnek, mert hogy ez a gyerek is az apja nevét kapta. Az. öccsét is elhozta a Józsi, ezt a Pityu-gyerekel. ; Pityu a két nagyobb fiú között nem éri tel a pultot, úgy áoaskodik, és a bátvja' muidqat . neki. Gyönyörködve nézi a címlapok színes rajzait az első gondolatunk ekkor az, hogy még talán inkább valami színes mesekönyv kellene neki. De a bátyja, Patacs Józsi leint bennünket: — Nem gyerek az már! Tud olvasni, tizenegy éves, hát olvasson csak! Ezt visszük, öcsi, jó? A Tiicsökrúdiót. Meg a Csókavári hajnalt. Egy képeskönyv árából három ilyen is futja, aztán ezekben mégis több az olvasnivaló, pedig olcsóbb. Itt az ideje, hogy komolyodjon ő is! — Ejha! — nevetjük el magunkat, de nagymama mindjárt megmagyarázza, hogy Patacs Józsi tanítónak készül. így megértjük, hogy az öcs- csét figyelmeztető szó már a jövendő nevelő hangja volt. Kíváncsiak vagyunk azonban arra is, hogy a másik nagyobbik fiú, aki a Nagy Lajos gimnáziumba jár iskolába, mit választott? Ö csábította tulajdonképpen a többieket a könyvesboltba. Mit választott hát következő olvasmányául a „csábító“ migÉ mi a nagymamával beszélgettünk? Doboz y; Turlceve című könyvé: tartja a kezében. Megkérdezzük tőle. miért éppen ezt választotta? — Apám parasztember, Bózsa Sándor — mondja komolyan. — Ah is Hosszuhetényben lakunk. Néhány holdunk van mindössze. Én a Nagv Lajos gimnáziumban tanulok, apám viszont csak hat elemiI tudott elvégezni. Parasztember azelőtt nem tú- rathatta íiát gimnáziumba.. Ezt ti különbséget már apám is belátta. Mosf hazaviszem ezt a könyvel az első szocialista városról. Végeredményben azok a csodálatos eredmények, melyeket Turlceve produkált, csak a közös munka gyümölcsei lehettek. A háború előtti időkből arra emlékszem a legtisztábban, hogy milyen árvának éreztem magam otthon az apám nélkül. Kölyök-gyerek voltam, apám sohasem volt otthon. Ha kérdeztem, anyám azt mondta,-dolgozik. Emlékszem: mindig lázadtam ez ellen a szó ellen: dolgozik. Ez akkor azt jelenlétté, hogy látástól-vakulásig. Deltái így volt ez akkor: a parasztok éjjel-nappal a földön dolgoztak és a Hukat még iskolába se járathalfák tisztességesen. Hát ezért viszem haza apámnak ezt a könyvet. Éassnn hácsű*k o dásra keiül a hot. Kiszalad szánkon a begépiesedeit szó: — Viszontlátásra! De a nagymama bclekapaszkod’.k szavunkba: , _ Igenem, viszontlátásra! De most ma guk a sorosok a látogatással! Múltkor maguk voltak Hosszúhe- lényben. hát mi most visszaadtuk a látogatást, legközelebb jöjjenek ki megint maguk. Addigra a gyéreitek már kiolvasták ezeket a könyveket biztosan. . — És talán az apjuk is elolvassa őkel, úgy, unni a Százhetvenöl huszárt! — reménykedünk. — Azért már én kezeskedem szögezi lé búcsúzóul Bózsa Sanyi. Kende Sándor
