Dunántúli Napló, 1951. május (8. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-27 / 121. szám

2

4.

^äplo

1951 MÁJUS 27

PÁRT ÉS PÁR TÉPI!ÉS *

A piskói tszcs pártszervezete erősítse meg sorait - ez a feltétele az egész csoport megszilárdításának

.,A szovjet hatalom és a szocialista építés nem lámaszkodhatik végnélkül, azaz tú'.hosszú ideig két különböző alapra: a legnagyobbméretű és egye. sí-tett szocialista ipar alapjára és a legelaprózottabb és legelmaradottabb, kevés árut termelő parasztgazdaság «.lapjára" — mondotta Sztálin eivtárs 1928-ban.

Sztálin elvtárs szavai éppen ráiule n«k népgazdaságunk jelenlegi helyzetére. A rohamosan fejlődő iparunk mellett lemarad a mezőgazdaság fejlődése. Rákosi eivtárs a Pártkongnesz szuson a következőket mondotta: ,,Az ötéves terv magában foglalja a mező gazdaság szocialista építésének az eddiginél fokozottabb fejlesztését. Ez az ötéves terv egyik legfontosabb kérdése, melyet a legközelebbi esztendőkben kell megoldanunk, s melynek jó megoldásétól függ sokban egész szocialista építésünk további menete.'1- A Pártkongresszus határozata alap. ján legfontosabb kérdésünk, a meglévő termé.őcsoportok megerősítése.

Harci vezérkarnak kell az élen állni

Ahhoz, hogy a Pártkongresszus határozatának ezt á pontját teljesíteni tudjuk,

forradalmi elmélettel, gyakorlati tapasztalatokkal felvértezett pártszervezetekre van szükségünk

A tszcs-ket megszilárdítani csak úgy tudjuk, ha egy olyan harci vezérkar áll az élen, mely harcba viszi a csoport tagjait a tetemeit ötéves terv tel jesitéséőrt, a munkafegyelem megszi Mrditéaáért és a magasabb termés éredm ények ért.

Piskó Községben az elmúlt nyáron alakult egy III-as típusú termeíőcso port. Mivel az Ormányságion, először ebben a községben volt tsz«, az „El só Orménysóg" nevét adták a csoportnak. A csoport sok kezdeti nehézség gél küzdött meg. Még ez év tavaszán is együtt dolgoztak a csoport tagjai, nem mérték ki brigádokra a földet, egészen a kapálásig.

— Sok hiba volt — mondja Katona elvtárs a csoport párttútkára. — Nem voút felelős egyszemélyi vezetés. A fegyelem laza volt a csoportban. A munkaszervezés nagyon hiányos és rossz volt mindmáig.

A piskói Első Ormánvság termelő, csoportra nagyon ráikenek Rákosi elvtárs szavai, melyet kongnesszusi záróbeszédében mondott, „...helyenként megszédültek a sikerektől éc elfeledkeztek róla, hogy a munka ne heze a termelőszövetkezetek m+gala. kítása után kezdődik."

A termelöcsoportok szive, agya, és ereje az üzemi pártszervezet.

A pártxzervezetneU kell biztosítania a szilárd munkafegyelmet, a vcrsenvmozgalom kiszélesedéséi é.s hareba vinni n esoport minden tagját a magasabb terméseredményekért.

Böbék Lajos 15 holdas piskói dolgoz*

paraszt január óta a csoport elnöke Nem könnyű dolog máról-holnapra 15 hold helyeit 180 holdnak a gazdájává lenni. Elsősorban. Katona e.vtársnak a pártszervezetnek keli minden segítséget megadni a csoport helyes vezie. léséhez.

Még nem ismerik a munkaversenyt

Az utóbbi időben sokat javult a piskói termelőcsoport munkája. Hiányosságok azonban vannak még bőven.. A csoportban például nincs verseny- szellem. Nem versenyeznek a csopor. tok és a dolgozók egymással. Mikor megkérdezzük, hogy mi ennek áz oka, Herman Teréz elviár-mö azz-a] válaszol. hogy: .,ha versenyeznénk, nem végeznénk jó munkát, miért csak a sok teljesítésire iparkodnánk."

A pártszervezetnek az lett volna a feladata, hogy megmagyarázza a csoport-tagoknak, hogy a munka motorja a szocialista munka verseny. A verseny pedig csak akkor eredményes, ha nem csak mennyiségileg, hanem minőségileg is ellenőrizzük egymás munkáját. '

így a csoport tagjai között egészséges versenyszellem alakult volna ki és eredményesebb munkát végezhetnének. fis Hermann elvtársnő is tudná már, hogy a verseny nem megy a minőség rovására, hanem éppen ellenkezőleg:

Jobb minőségi munkára eoTkall.

Üj, friss erőkkel, a pártoktatás megjavításával szilárdítsák a pártszervezetet

A hibák oka it nem nehéz megtalálni. Már hosszú ideje ne*m vettek feJ a pártszervezetbe tagjelöltet. Márpedig termeJőcsoporfjaink pártszervezetei — s így a piskói pártszervezet is — csak akkor tudják őszig

megszilárdítani a csoportot, ha soraikat új, friss elvtársnkkal erősítik.

A dolgozók Legjobbjai közül válaszszák ki Katona elvtársék az erre mél. tókat.

De nemcsak erről van szó. Többet kell törődni a meglévő párttagokkal, nevelésükkel is. Gondoskodni kell arról, hogy megismerkedjenek Pártunk politikájával, a ma rxijgnus-le cinizmussal. Ezen a téren is'komoly hibák vannak a pártszervezetben. Mull. évben 22 hallgatót vontak be a pártok- fatásba, de azóta • nagyrészük elmaradozott, s ma már csupán öt-hat elv- társ jár el a politikai iskolára. Jó fel- világosító munkával gondoskodjanak most az elvtársik arról, hogy ,

a következő foglalkozásokon, amikor a Pártkongresszus anyagát tárgyalják meg, valamennyi párttag és minél több pártonkíviilj dolgozó vegyen részt. Különösem fontos a termelőcsoport megszilárdítása Piskón, a fasiszta Tito közvetlen szomszédságában. Piskó két kilométerre van attól a határtól, ahol a háborúm spekuláló imperialisták hű kiszolgálói, Tito janicsárjai leselkednek ránk. Itt a halár mellett még szí. járdabban kell állni a békefront ránk- eső szakaszán.

A piskói dolgozó parasztok harcedzett pártszervezet nélkül olyanok len. nének, mint a fronton a vezérkar nélküli hadsereg.

Piskón a pártszervezetnek harcba kell vezetnie a dolgozókat a csoport megszilárdításáért és a magasabb terméseredményért. A pártszervezetnek gondoskodni kel1’, a csoport egész tag. ságának a politikai neveléséről, hogy vigy a termelésben, mint a békéért folyó harcban szilárdan álljanak helyt,

A. R.

Felháborító ítélet egy István-aknai jobboldali szociáldemokrata bercsató ügyében

Pintér József vájár István-aknán dolgozik. Régi jobboldali szociáldemokrata, az egyesülés előtt, mint a szociáldemokrata pártszervezet veze töségi tagja, dühödt ellensége volt a kommunistáknak, a szocializmus építésének.

Pintért az egyesüléskor kizárták a Pártból. Demagóg uszításait természe tesen folytatta tovább. Uszított a munkaverseny, a termelés ellen. Csapatvezető volt, de uszításai miatt leváltották. Fejtésbe került, aknamun kaját ott továbbfolytatta, emiatt innen is kidobták a dolgozók. Ekkor a harmadik szintre került, elővájásba. gurítóba, Itt — most már másodszol — bércsalást követett el, leleplez, ték és fegyelmi bizottság elé állították.

Bércsalásait három napon keresztül követte el. Három napon át hét segédácsolatot jelentett és csak két töt helyezett be. Huszonhat darab támlacserét jelentett — ötöt végzet! el. Emellett még több módon lopta a dolgozó nép pénzét. A három nap alatt 231 forintot lopott ilyen módon.

A fegyelmi bizottság „ítéletet" ho- zott a bércsaló tolvaj ügyében. Az ítélet így hangzik:

„Mivel a második esetben történt ez, a fegyelmi bizottság a legszigorúbb ítéletet hozza weg: ismétlődés miatt 20 forinttal büntetve, a dolgozók előtt önkritika formájában nyilatkozni tartozik cs ezenkívül a sajtón keresztül is nyilvánosságra kell hozni.“

A jegyzőkönyvet a fegyelmi bizottság tagjai: Balogh. Lantos, Zóna és Szilas elvtársak írták alá.

Ehhez az „ítélethez" hozzá kell íüz. ni néhány szót.

Először is felháborító dolog az, hogy amikor egy tolvaj ellop 231 forintot, akkor 20 forint pénzbüntetéssel „büntetik." Valósággal felhívás ez a Pin- tér-iéle jobboldali szociáldemokraták felé: „Kövessetek el nyugodtan bércsalást, lopjatok nyugodtan a dolgozó nép vagyonából, kifizetődő dolog, hiszen még a tízedrészét sem kell visz- szaiizetnetek!"

A fegyelmi bizottság tagjai úgy lát- • szik nem érezték át, hogy mit jelent megkárosítani, aljas módon meglopni a dolgozók államát.

Másodszor beszélnünk kell a határozat egy másik felháborító pontjáról;

„A dolgozók előtt önkritika formájában nyilatkozni tartozik". Hadd mondjuk meg: ez a mondat mélységes le* becsülését, megnemértéset jelenti a kritika-önkritikának. A kritika és ön' kritika Pártunk éltető* eleme, eröJ fegyvere a hibák feltárásában, kijavításában. Nagy szeretettel, a Párt ügye iránti odaadással használják ez) a fegyvert elvtársaink. Hová gondol, ják az elvtársak lealacsonyítani ezt » fegyvert? Az önkritika gyakori'fi a kommunisták harcos tulajdonsága, felemelő kötelessége — és nem valami* fele büntetés!

És mi köze van a mi önkritikánkhoz egy közönséges tolvajnak? Hogyan fogadhatnak el önkritikát attól, aki újra és újra elárulja a munkás- osztály, a nép ügyet, aki ellensége minden dolgozónak, aki uszít épülő szabad hazánk ellen, aki az ellenség itteni ügynöke?! Egy sorba állítanák ezt a közönséges tolvajt, harcos, lelkes, odaadó elvtársainkkal, akik, hogy hibáikat könnyebben kijavíthassák, önkritikát gyakorolnak? Megcsúfolása ez az „ítélet" kommunista tulajdonságainknak.

Rákosi elvtárs számtalanszor figyelmeztetett bennünket arra. hogy legyünk kérlelhetetlenek az ellenséggel szemben. Az ilyen Pintér-léié jobbolodali szociáldemokrata bcrcsa- lók számára csak egy büntetés létezik: börtönbe vele a nép vagyonának mcgrablása miatt és ki vele a munkásosztály soraiból! Ezt követeli dolgozó népünk érdeke.

Ez az „ítélet“ arról tanúskodik, hogy István-aknán megalkuvó, opportunista módon gondolkoznak az elv- társak. Indítsanak harcot ez ellen az opportunizmus ellen, ne tűrje a pártszervezet soraiban a megalkuvás szellemét és kíméletlenül bánjanak cl az ellenséggel, a jobboldali szociáldemokrata árulókkal.

ÁvJLéMóa&gtel jenen hasította a Dwu vizét a jugoszláv hajó. Nyugaton éppen lebukni készült a Nap a láthatár mögött. A visszatekintő napsuga. rak vözöeze festették a taraj ózó vizet. Közeledett a* eate. A hajón dolgozó szakács mégegyezer megkeverte a vacsorát — s rövid idő múlva osztani kezdte. Ormos Péter pénzügyőr is úgy gondolta, jó lenne kicsit falatozni. Éppen elő akarta szedni a magával hozott hazait, amikor annak rendje, módja szerint elébe rakták az ennivalót. Valami kimondhatatlan nevű félig leve«, félig főzelék gőzölgőit a tányérban, mellette egy szelet kenyér. Látott már olyan kenyeret, de azért nem állta meg. hogy meg ne forgassa, közelebb ne emelje a szeméhez. „A kutyaistenit, hát rz kenyér?" — szakadt fel belőle a szó. Félretolta a tányér mellől a fekete földhöz hasonló kenyeret. A tőle nem messze ülő jugoszláv hajós erre od»tekintett és arcával olyan fintort vágott, mint a gyomorbajos emberek szoktak, ha rajtuk a fájdalom. Egy szó sem hangzott eL de mindketten tudták, a kenyérnek szólt. A fekete kenvér bekerült a pénzügyőr táskájába ,..

Mohácsra utazott vissza Ormos Péter, miután végig kisérte a magyarországi Duna.szakaszon a jugoszláv hajót. Kiszedte a táskájából a kenyeret és szó nélkül megmutatta azoknak, akik ilyet még nem láttak. Megmutatta A, otthagyta .. . elment — hadd lássák, hadd gondolkozzanak el felette.

PirosJózsefdolgozó paraszt gyalog indult a városba. Nincs messze, az v. másfélóra gyaloglás nem a világ. Meg-meg bökte a botjával az útszclen álló fehér követ, számolta, hány kiló- méter még a város. Kiskabátjának zsebét közben megtapogatta, elő is ,-zedte, megvao-e a pénz. merthogy a gyereknek, meg ft kisebbik lánynak akar vásárolni valamit. .-Két pár cipó. egy öltözet. ruha, egy lányruhának való anyag, meg miami nyári cipő" — számolgatott. „Talárt marad még biciklire Is ... úgy nyavalyog érte tíz a kölyök, ha marad, hát legyen neki."

Sokan voltak az üzletben. Nagy volt n lárma, már kezdte türelmét veszteni. Egy.ezercsak oldalról megbekte valaki: „Aggyisien". — köszönt rá egy nagybajuszé ember. Ismerte, legutóbb egy. más mellett árulták a tehenüket a vásáron és ott beszélgettek el sokáig. Ide való a határszélre... Ez mesélte neki, hogy mit írtak rokonai Jugoszláviából. meg is mutatott egy levelet- Erre aztán ott a vásáron úgy káromkodott a nagybajuszé, mint a jégeső, hogy „egyszer kerülne csak a kezébe az a véreskezű janicsár"

Rá is szólt akkor: „Ugyan, nem kell azért, olyan nagy pafáliút csapni, mert- hát nem biztos, hogy egészen úgy van, mert beszélnek ám, meg imák az cm. berek, elbírja a papír" Erre aztán még dühösebb lett a nagybajuszé és Piros Józsefnek is mondott néhány durvaságot, hogy mi a nyavalyával tölti ide. jé(, hol él, hogy nem hiszi el. .,Biztos a kulák beszélte tele magának is a fejét.’' Ezen aztán összeszólalkoztak, s csak akkor békéitek ki, amikor már mindketten eladták állataikat.

i^ost rákacsintott a nagybajuszé Piros Józsefre, intett a fejével, hogy jöjjön. Mikor kiértik az utcára, akkor mondta neki: ,.Ne várjunk itt, majd később visszajövünk, ha fogy a nép. Végigsétálgattak vagy háromszor is az utcán, aztán a nagybajuszéi megint elkezdett mesélni rokonairól, ho. gyan élnek aze/c Jugoszláviában. Piros József kezdett mérgelődni, hogy mi az ördögnek hozakodik megint ezzel elő, hát mit tegyen, ha ott úgy élnek, hát c-ak 'élnek valahogy. . ..Ne legyen mar olyan zsémbes, mit kötekedik az- o Tijoval. vagy hogyishijják emberrel." — mondta neki— Nehéz feje van magának — trom- folt rá a nagybajuszé, majd belekarolt Piros Józsefbe — jöjjön be, igyunk meg egy fröccsöt, jobban telik az idő. Meleg is volt, nem is olyan régen pvett Piros, szomjas is volt, hát bement. Leültek az asztal mellé, s mikor már a kisfrőccsnek a felét elfogyasztották. a nagybajuszú elkezdett a tarisznyájában kotorászni. — Mutatok valamit — mondotta fogai között — ilyet még nem látott, — de ha ezt sem

hiszi el, akkor én magával többet nem beszélek, meri magának olyan nehéz a leje."

Erre újra felhorkant Piros József és éppen szólni készült, amikor a nagybajuszé elébelökte a fehér abroszon a fekete kenyeret. Hátradőlt a székben, nem kérdezett semmit, csak nézett mereven az asztalra, a kenyérre. Végre kibökte: „Hát ez honnan való?"

— Ilyet esznek a rokonaim Júgo szldviábau — hajolt közelebb a nagy. bajuszu —, ilyen kenyeret adnak a dolgozóknak. Ilyen kenyeret ad a Tito, de az annya... annak a bitangnak az biztosan nem ilyet, eszik.

Piros József kezébe vette az agyagos földhöz hasonló szeletet, nézte, nézte, megszagolta, kis darabot le pattintott belőle, ömeroorzaolta: „Eb ben egy szem búza nincs."

— Nincs hát, szójaHszf, kukorica, meg kevés árpa a keveréke, hogy az... Itt egy levél is, tegnapelőtt kaptam, olvassa: „Nyomorúságos itt a hely. zet, lassan már odajutunk, hogy abból a rossz kenyérből sem lesz. Mindig arról lehet hallani, hogy jegyve reket hoznak, de hogy az élelemmel mit csinálnak, nem tinijük, csak úgy sejtjük, hogy kiviázik“

Piros József körül forgott a vilásr. Eszébe jutott, hogy múltkor .mit be. szélt neki Bödő .József, a falubeli ku. iák. amint hazafelé ment a földről. Nem szokott ö vele beszélni, de ‘hál odawatlakozott mellé, elküldeni meg nem akarta, — nőm való. „Mit is mondott?“ — kavargóit fejében a gondolat — „valami olyasmit,' hogy odaát jobb ám az embereknek, meg nem igaz, amit odaálról beszélnek."

~ Becsapott, félre akart vezetne — mondta hangosan Pir.ia József és a nagybajuszú nem tudta miről be szél. Hozzá is tette mindjárt: „Nem. nem maya csapott be, más“... Ez

zel aztán fel is költ az asztaltól, a nagybajusza utána és kifelé indultak. Nem szólt Piros József semmit, csak ment az üzlet felé. A bicikli kivételével megvett mindent, amit akart és indult haza. A sarkon elbúcsúzott a nagybajuszú ismerősétől. Elment tőle már vagy tíz lépést, aztán visszafordult. Utána sietett, karonfogtRi ..Szomszéd, adja oda azt a kenyeret."

Volt ideje gondolkodni hazafelé. A kenyér, míg a levél kavargott a fejében', újra és újra végiggondolta az egészet. Előszedte a kenyeret, néz. te és két szó tört ki belőle: „Korea; begyűjtés."

Két nappal azelőtt voltak náluk és gyűjtöttek a koreai gyermekeknek, öt forintot adott, hogy ne mondják: „Maga pedig adhatna." Igaz. hogy nem kötelező, de mégis ... Azután beszéltek a begyűjtésről, a tojásról, meg a gabonáról.

Meg is mondta azon nyomban: „En beadtam az előírt, mennyiséget gabonából és ha jól tudom, a tojással sem vagyok elmaradva, ami van az kell nekem."

Ezen gondolkodott os úgy érezte. nem volt igaza. Mikor a hazafelé vezető út felét már legyalogolta, kéz. dett is mérgelődni: „Bár ne találkoztam volna azzal az ismerőssel" — aztán arra gondolt: „Azért igaza vön neki." így küzdött magával még akkor is. amikor befordult a falu utcájába. Fia elébe szalad, kérdezgette mit hozott, de csak annyit válaszolt neki: ..Majd otthon meglátod." A gyerek kivette apja kezéből a csomagot, futott előre vele, az asszony is kiállt a lépcsőre, várva az emberét. Messziről látta rajta, valami baja van. valamiért mérges. Nem szerette, ha a férje haragos, mert akkor semmi sem jó neki.

Piros József leverte cipőjéről a sarat, belépett a konyhába, kelletlenül

rámo-solygott az asszonyra, de nem szólt. Leült az asztal mellé, összeszámolta a pénzt, bevitte a szobaszekrénybe és kiment a ház mögé a kaszát kalapálni. Egy darabig behallatszott a konyhába a kasza csengése, majd hosszú időre csend lett. Éppen ki akart nézni az asszony, hogy mi van a férjével, amikor az befordult az ajtón.

— Te Julis, mennyi tojás van a k-amrúban? — kérdezte. Az asszony azt válaszolta: „Harmincöt, vagy huszonöt, mert használtam belőle".

— Az a két kendermagos, meg az a pirosnyakú tyúk tojik meg?

— Elhoztam tőlük ma is három tojást reggel, — válaszolt l’irosné. Piros József nem szokott bemenni a kamrába, asszony helye az. De most kinyitotta az ajtót, felesége Csak nézte. Kezébe fogta a szakajtót, kivitte az udvarra az ajtó elé. Hátrakanya- rodott a ház mögé, felment a padlásra és a hóna alá kapta a gerenda mellett álló félzsák búzát. Levitte az udvarra, feldobta a vállára, kezébe vette a szakajtót és elindult a föld- müvesszövetkezet felé.

Félóra múlva visszajött, odaült az asztalhoz: „Te Julis idenézz" — és elébe rakta a kenyeret.

— Jé'zusmária, atyaisten, hát, ez honnan való — csodálkozott az aez- szony és Piros József szép sorjában elmondott mindent, a levelet, az ismerős nagybajuszú parasztot; meg a jugoszláviai rokonait. Az asszony csak hallgatott és amikor végére ón férje a mondanivalónak, Pirösné nem tudott mást mondani: „Szegények."

Piros József visszament a ház mögé, kikalapálta a kaszát, vállára vette, elindult'., hogy fekaszálja a dűlőét mellett lévő füvet. Mielőtt e!-- ment volna, beszólt a konyhába:

— Te asszony, ha jön a Csordásáé erre felé azzal a koreai bélyegekkel, vegyél tőle egy ölvenforlntosat, a pénz ott van a szekrényben. Ha kérdez valamit, mond neki, hogy nekem kell.-fr

Tito kenyere hosszú utat tett meg. Most ott van a pécsi Altami Áruház kirakatában.. Az emberek csoportokban állnak meg az üveg előtt cs nézik a földszinti kenyeret...