Dunántúli Napló, 1951. május (8. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-13 / 110. szám

*931 MÁJUS 13 HÄPLO 3 LEVELEINK NYOMÁBAN A hicsérdí Itülákeh és védelmezőik DaTJoe Józs-af elvfcárs, a görcsönyi kareszte®puszlai tszcs pártszervezeté- Bisk .titkára, levelet írt szerkesztősé­günkbe egy furcsa árverésről: „Bicsérden — írta levelében — egy hatvanholdas kulák nemcsak a terme­lést. hátráltatta, hanem az adóját sem fizette be. Hiába figyelmeztették er­re, az adófizetés elmaradt. A hatvan. holdas kufáknak már 34 ezer forint adótartozása volt, s ezt az összeget vagyonánál: értéke többszörösen meg. haladja. Furcsa és érthetetlen módon azonban a bicsérdi tanács csak tizen­ötezer forint értékű ingóságát foglal­ta le. Biztosan azért, hogy a. jövőben is nyugodtan folytathassa a kizsákmá­nyolást. A tanácselnök nem akarta a kizsákmányoló rabló lába alól kihúzni a talajt, mintha már elfelejtették vol­na, mit tettek a kulákok, amilror a múltban a szegényparasztok, meg a középparasztok földjét., házát árverez. ték. Szreda Imre tanácselnök megcirógatja a kulákasszony arcát 'Az árverésre a járást tanács a kör. nyékbeli tszcs-kri. is meghívta azzal, hogy ott lova-k is árverésre kerülnek. Az árverésre tőlünk is, Pellérdröl is, több csoporttag ment el. Nagyot csa­lódtunk, mert Szreda Imre tanácsel­nök különböző pa rag ralit sokra hivat­kozva, a lovak árverezését egyszerű, en megakadályozta, így a hatvanból. das, adót nem fizető Keresztes József Blek kuláknaJc mindkét pár lova meg­maradtéi Szreda Imre tanácselnök meg is indokolta ezt azzal, hogy a hűl ók­nak a hatvan hold földhöz szüksége van a két pár lóra. Kérdezzük joggal hogy sok tszcs-ben egy pár lóra 120 hold löld jut, hol van akkor nagyobb szükség a lovakra, a szocializmust építő tszcs-ben, vagy az adóíizetést megtagadó, ma is cselédet tartó gyű. tölt ellenségnél, a kiüáknál? Menjünk azonban tovább. Más is történt ezen az árverésen. Mikor az árverezőbizottság bement a kulák há. zaba, Szreda Imre tanácselnök jóaka rirfú és biztató mosollyal képenciró- gatta a kulákasszonyt, nyilván kilá­tásba helyezve a további kedvező el­intézést és szíves pártfogást, ami ké­sőbb az árverés folyamán meg is mutatkozott. A tanácselnök ismét a paragrafusokra hivatkozva, hasonló huza-vonába kezdett mint a lovak kérdésében. Azt mondotta, hogy itt csak készpénzért lehet valamit meg­vásárolni, holott a tszcsk vezetői meg­mondták, hogy ők az OSZH-n kérész tül utalják át a bicsérdi tanácsnak a pénzt. A tanácselnök igyekezett el­odázni az árverést. Különösen furcsá­nak találtuk azt, hogy a tanácselnök akit az' árverés levezetésére rendeltei ki, maga is, mint árverező lépett íel és egy sor hojmit megvásárolt.“ A levét minden sora helytálló. De milyen lehel á helyzet egy olyan községben, ahol a tanácselnök meg.. cirógatja a kulá.kasszony arcát, megé­rnem! a kulák vagyonát? Egy másik levél — mely ugyanazon a napon ér­kezett szerkesztőségünkbe, —- egy kissé fényt derít erre is. A bicsérdi tszcs egyik dolgozója írta a levelet. (Igen helytelenül, öntudatos dolgozó hoz nem méltóan, nem írta alá a ne­vét.) A „jó szakember“ a termelőcsoportban „1U van a bicsérdi Iszcs-ben — írta, — ifjú Bernáth József kulák, aki az 1920-as években a bicsérdi dolgozó­kat nyúzta, az ügyvédek által nagyon sokat majdnem tönkretett közülük. Amikor itt már megunták, akkor el. ment Zókra, olt volt kocsmáros, hen­tes és mészáros, vegyeskereshedése, pálinkalözdéje volt, tehát nagyon sok télé módon zsákmányolta ki a dolgo­zókat. Onnan Pécsbagotára, aztán Dencsházára, majd 1945-ben újra Bi­oi érdre jött. Az infláció alatt annyi pénzt szerzett magának', hogy Vajszlón egy emeletes házat és rőíöskereske­dést vásárolt. (A házát most bérbe­adta,) Most pedig újra itt végzi bom­lasztó munkájút a termelőcsoportban. A múlt este is az egyik elvtársnőnek azt kiabálta, amikor az figyelmeztetip őt valamire, hogy „lógjanak meg, mert- mindjárt kidobom ezt a piszkot“. Van itt más kulák is, például Vasvárj Gyula, kuláknak a veje, aki annyira beférkőzött a t-szcs-be, hogy a vezető­Gépállomásaink a szovjet tapasztalatok {elhasználásával nyújtsanak segítséget gépierővel a növényápolásnál is A Szovjetunió példája arra tanít, hogy ne elégedjünk meg az elért eredményekkel A világ legfejlettebb mezőgazda­ságát tanulmányozó magyar pa­rasztküldöttek elmondották, hogy a Szovjetunióban a gépállomások nem csupán a szántás-vetésben segítenek a kolhozoknak, de a növényápolása munkák zömét is a gépállomások segítségével, gépi- erővel végzik. R villányi gépállomás újítása Meg kell vizsgálnunk, vannak-e már nálunk is adottságok ahhozj hogy gépállomásaink a növényápolási mun­kában is segítsék termelőcsoportjain­kat- A gyakorlat azt mutatja, hogy igen. Egyes gépállomásaink legalábbis már megtalálták cs megteremtették a módját, hogy segíthessenek. A vil­lányi gépállomás traktoristái rájöttek arra, bogy amint a Szov­jetunióban trakor-vontatásu eke­kapával keresztbe-hosszába mű­velik meg a négyzetesen vetett kukoricái ugyanúgy meg lehet ezt tenni mér nálnnk is. A villányi gépállomás dolgozói meg a koratavasszal ki is kísérleteztek egy vontató szerkezetet, melybe öt lóka­pát bekapcsolnak és igy egy ember­rel felényi idő alatt elvégezhetik azt a munkát, amit fogatosan öt lóval, öt emberrel végezhetnek el. Más mun­kával foglalkozhat tehát négy ember és más munkát lehet végeztetni a felszabaduló öt igával is. A gépi munka emellett sokkal jobb, gyümöl­csözőbb is. A villányiak újítása be­vált a gyakorlatban. Még márciusban megállapították azt is a gépállomáson, hogy nem csupán a négyzetesen ve­tett kukoricát tudják így traktorral mcgfcapálni, hanem a régi módon el­vetetteket is. Egy bürokratikus intézkedés A gépállomások megyeközpontjá­nak az lett volna a feladata, hogy felkarolja a villányi traktbristák kez­deményezését, hogy % Szovjetunió gép­állomásainak példájára, tapasztalatai­ra maga a központ hívta volna fel a gépállomások, traktoristák, gépészek figyelmét. így ugyanis minden gép­állomáson egész sereg dolgozó azon törtg volna a fejét: hogyan valósít­hatja meg azt, amit a Szovjetunióban •M»»» nagy eredménnyel alkalmaznak. A központ azonban megelégedett annyival, hogy kitűzött egy határ­időt: „május 20-ig minden gép­állomáson meg kell valósítani a villányi újítást.“ Mivel pedig május 20 még most sem érkezett el, hagyták a bürokrácia útvesz­tőjében tévelyegní az újítást. Jobb megoldás lett volna, ha egy me­gyei értekezletre — melyen minden gépállomásról résztvettek volna — elhozták volna és bemutatták volna a villányiak újítását. A politikai osz­tály véleménye szerint ugyanis elég­séges, hogy egy szakember egyszer megszemlélje a vontató'szerkezetet és máris két nap alatt ugyanolyant tud házilag, ócskavasból készíteni. Ezt a mulasztást nagyszerűen pótolhatják a ma kezdődő mezőgazdasági kiállítá­son. Hozzák fel a kiállításra a vón- tatószerkezetet a kapákkal együtt és itt tanulmányozza át valamennyi gé­pész, valamennyi traktorista. A villányi újítás elsikkadása arra kell intse Hullám elvtársékat, hogy gyökeresen másként bánjanak az alulról jövő kezdeményezésekkel. Bátorítsák, támogassák azokat, serkentsenek állandóan újabb újí­tásokra. Ne úgy tegyenek, mint amikor arról volt szó, hogy meg tudják-e „talpalni" a traktor kerekét a gépállomások vagy nem. Ha a traktoris.ták, a gépé­szek már megkísérelték és azt mond­ják: meg is tudják valósítani, akkor ne tamáskodjanak, hanem ismertessék annak módját valamennyi gépállomás­sal. Ha ugyanis „megtalpalják“ a trak­tor kereket ■— vagyis felemelik az egész traktort, hogy a tengely ne tor­ié le a kukoricát — akkor még a harmadik kapálást is traktorral lehet elvegezni. Az újpetreí gépállomás már megoldotta ezt is. A kapaszkodókra abroncsot heggesztenek, melyre elő­zőleg kisebb körmöket heggesztettek. De ezt sem ismertetik meg a többi gépállomásokon. Bálorílsák az újítókat A gépállomások központjának első­rendű feladata most az, hogy félre­tegye az elavult határidőt és megte­remtse annak módját, hogy egy-két napon belül valamennyi gépállomáson elkészítsék a vontató szerkezetet és elkezdjék a traktoros ekekapálást. Ekekapa is van elegendő, csak széj­jel kell osztani. Bátorítsák a központból a gépállo­mások dolgozóit újításokra. Akkor nem lesz egyedülálló az az eset, hogy az ócsárdi gépállomás főgépésze, Szu- hány József nagyszerűen tökéletesít egy módszert. Ö ugyanis úgy tökéle­tesítette a villányiak újítását, hogy nem két kamrai, hanem egygyel emeli ki a kapákat, és állítható is a távol­ság 60—80 centi között. Adjon meg a központ ipínden támogatást és akkor megismerik minden gépállomáson a szovjet gépállomások nagyszerű példáját, olyan segítséget nyújtanak a mi gép­állomásaink a növényápolásban is, mint ahogyan azt a Szovjetunióban járt parasztküldöttek elmondották. A fémgyíijtő lsét sikeréért Határozatot hozottá Ncpgazdas ági ‘Tanács a DISZ javaslatára, hogy má­jus 15—20 közölt az egész ország terű- latén fémgyűjtés! hetet tartsunk, össze, gyűjtjük ezen a héten az üzemekben, a közülelekbcn és a magánházakban hosszú évok óta heverő vas- és fém­hulladékot,hogy azokból új, népgazda­ságunk számára fontos használati tár­gyakat készíthessünk. Nagyjelentőségű feladat ez. Ötéves tervünk végrehajtá­sához egyre több színes fémre, vasra, acélra van szükség. Ezrével készülnek a traktorok, bánya­gépek. mozdonyok, építkezéseket meg. gyorsító gépek gyárainkban. Megyénk­ben új várost. Komlót építjük. Ehhez a hatalmas alkotó munkához fém szüksé­ges. A pécsvidéki bányászok várják a gépeket munkájuk könnyítésére, a kom­iói házak ajtajaihoz kilincs kell, víz­vezetéket kell minden új lakásba be­szerelni, egyre több edény és más hasz­nálati tárgy kell a háztartásoknak. A fémgyüjtcsi héten DlSZ-fiatal- jaink felkeresik üzemeinket, ahol külö nősen sok fémhulladékot lehet, össze­szedni. Lesz munkája a Komló Kos- suth-aknai DISZ-ifiknek, ahol az akna körül még igen sok ócskavas és egyéb fém hever. A régi. rossz csilléket az akna melletti völgybe ledobálták az­előtt. Ezeket is ki kell onnan szedni, mert ez is érték népgazdaságunk szá­mára. A vasasi Petőfi-aknán, Pécs- Szabolcson s György-, Ferenc, és Ist- ván-aknán is sok fémet lehet találni, sokat lehet összegyűjteni. De nincs olyan üzem, ahol ne lenne eredményes a fémgyűjtés, nincs olyan gyár. ahol ne heverne évek ó|a félredobott vas, vagy fémhulladék, elhasznált gép. vagy annak alkatrésze. Lelkesen indultak a fémgyüjtési hét­nek a Sopiana Gépgyár fiataljai. Bri­gádot alakítottak cs azt vállalták, hogy 20 tonna helyeit 30 tonnát gyüjten-.k össze önkénte- munkával. A Pécsi Ma­gasépítési Vállalatnál is hozzáláttak egy brigád szervezéséhez — és a többi üzemünkben is készülnek már a fiaía' lók a munkára. A DlSZ-fiataljai azonban ne csak a gyáruk falain belül gyűjtsék, a vas- és fémhulladékot. Sokat lehet találni a lakónegyedekben, különösen a belvá­rosban, ahol a régi pincékben, a bepo­rosodott padlásokon sok értékes hul­ladék van. Nemcsak vasat és fémet gyűj. lünk ezen a héten, hanem más hulla­dékot is, textilanyagol (rongyot), bőrt. csontot, üveget, stb. is. Ezek is értékek és ezekből is nagy mennyiség hever gyárainkban, háztartásainkban. Nagymennyiségű heverő színesfém és ócskavastartalékot kell összegyűjt«* nünk, felkutatnunk ezen, a héten és ugyanakkor következetesebb harcot kell indítanunk a fémpazarlás ellen is. Fokozott gonddal kell végrehajtanunk a minisztertanács takarékosságról ho­zott határozatát az élei mindéit terüle. tán. Nagy és szép munka vár fiataljaink, ra a fémgyüjtő héten. Az üzemi szak* szervezetek és minden más szervezet, de minden becsületes ember 'segítse ifjainkat ebben a jelentős munkában. Érték népgazdaságunknak minden ki­lincs, elhullatott vascsavar, eldobott rongy, vagy bőr. Ezekért pénzt kap a tulajdonosa — ugyanakkor értéket ad hazánknak. Végezzek lelkesen ezt a munkát fiataljair.fi, lelkes . segítségre számíthatnak a dolgozók részéről. Ma délelőtt nyílik meg a mezőgazdasági kiállítás Ma délelőtt 10 órakor nyílik meg a Baranvamegyci Mezőgazdasági Kiál­lítás az egyetemi sportcsarnok előtti téren, Pécsett.. A kiállítást, ünnepé­lyes-keretek közölt Varga Jenő elv- társ, a megyei tanács elnöke nyitja meg. A kiállítás iránt egész dolgozó pa­rasztságunk körében igen nagy érdek lödés nyilvánult meg egész héten. Ez érthető is hiszen a kiállítás túllépi a megye határait: bemutatja a megye-; fejlődés mellett az egész ország dol­gozó' parasztságának, mezőgazdaságá­nak fejlődését is. Ai összes környező megyékből számosán jelentkeztek, hogy csoportosan meglátogatják a ki­állítást. A MÁV különvonatokat. in­dított a vidékről, és a más megyék­ből érkező látogatók részére. A növénytermelés terén be,mutalják a világ legfejlettebb mezőgazdaságá­nak. a szovjet kolhozoknak és szov- hozoknak egyedülálló eredményeit, ismertetik, módszereiket, életmódju. kát. így a kiállítás valósággal tapasz­talatcsere lesz- dolgozó parasztjaink számára. Igen nagy az érdeklődés az állat­kiállítás iránt is. ahol a megye áll«-, mi gazdaságainak, termelőcsoportjai­nak, egyéni gazdálkodóinak legszebb állatait mutatják be és tanácsot adnak az állattenyésztés sikeres fejlesztésé­re. A kiállítás június 20-ig tekinthető meg. A megye minden részéből érke­ző dolgozó parasztok igen sokat ta­nulnak majd a mezőgazdasági kiállí­tás megtekintésével A nemzetközi békeliar.c hírei Kuo Mo.Zso, a Kínai Béikevédelmi Bizottság elnöke kijelentette, hogy az öt. nagyhatalom bókeegyezményt kö. vetelő felhívására eddig 93,862.000 alá­írást gyűjtöttek Kínában és hogy a kínai nép eddig 4,368.000 amerikai dollár értékű ajándékot küldött Ko­rea népének. Koreában eddig több, mint 3,930.000 ember írta alá a Béke Világtanács felhívását. A bulgáriai aláírások szá­ma a legutóbbi jelentések szerint 5,313.051-re növekedett. A Paris mellett lévő Boulogne film. stúdió dolgozói egyhangúlag csaHa. koztak az öt nagyhatalom közötti bé­keegyezmény megkötését követelő mozgalomhoz és 14 küldöttet válasz­tottak a június 15-i párisi béketalál­kozóra. A küldöttek közöli van Fran. coise Rosay, a világhírű filmszínész, nő is. lUagas -az igazolatlan mulasztók száma, ebből származik, hogy lemaradtunk a terviéijesi- lésscl. Ezen a területen kell lenni valamit — hangzott az alapszervezeti párllitkár hangja a gyűlésen. Komlóra háromnegyed egykor ér be a vonat, amely a bányászokat viszi műszakra. A műszak két órakor kez­dődik — s így van ideje jóriéh.únynak közülük, hogy a borkimérés Halál megkóstolgassa. Ez legtöbbször fizetés után szokott előlordulni, de mivel kétszer van egy hónap­ban fizetés és nem is kevés, hát. kitesz soknak nyolc műszakot is a pohcrazgalás egy hónapban. — Hál, ez a bosszantó — mérgelődött. Kusz János sztahanovista vájár. — Oda kellene menni a műszak előtt a krigádw zetőknek és megnézni, kik vannak ott a csapa­tából és elhívni műszakra. Szed éli. István, egy másik vájár erre a beszédre fel­kapta a fejét. Kusz János ránézett. Igv kezdődött a do­log... * A Magyarcgregyröl naponta jövő munkásautobusz- ról Kusz János is lelépett. Csoszogott egyet- kettőt. mer sár ragadt a cipőjére, majd elindult a községi vendéglő leié. Nem inni, csak benézni akart. — Hátha vannak ott csapatbélirk is, vagy más is­merősök, ,merl ilyenkor, szombaton délután vannak olya­nok. akik ünnepelni kezdenek, különösen fizetés alán — gondolkozott magában. Benyitott az ajtón, de a csárda üres volt, azaz egy öreg nyalogatta csak a pohár tartalmát. „Hát itt nincs egy sem" — és sarkon fordult. Megkerülte a •jelenlegi főterei, elment a kultúrházban lévő vendéglő 'leié, hátha olt talál valakit. Itt már zajosabb volt az élet. Az egyik asztalnál három bányász ült, beszélgettek három nagylrpccs mellett. Pár pillanatra megállt az ajtó­ban, gondolkodott, hogy is kezdje. Eszébe ötlött: „A Sze­deti nincs i/t, pedig mondta, hogy eljön velem. Hm, velem, aztán mi különbség vau köziem és így másik között csuk szólni kell nekik szépen, talán jönnek is műszakra." ty' rrc aztán elindult az asztal leié. Odcállt melléjük . és mi tagadás nagy termetével olyan árnyékot veteti az asztalra, hogy ez asztalnál ülök hirtelen azt hitték, hogy beborull az ég. Az egyik asztalnál ülőnek eltartott vagy négy másodpercig mire végigmérte szemével Kusz János nagy term,"tét. majd kérdően rámeredtek, nem tudták mii akar, inni vagy valami mást, de lény és való, hogy kellemetlenül érezték magukat az első percekben. — Biztos a bumliról akar beszélni — ötlött az egyik vagyfröccsös agyába a gondolat —, mert emlékezett arra, hogy ez az a vájár, amelyik úgy szokott tüzelni, ha a müszakmulasztókról kerül elő a szó. Már.már odaakar iák tolni Kusz János elé a poharat, hogy tessék, hál igyon egy kortyol, de a hang. ami megszólalt elállilolla őket ettől a' szándéktól, meg eloszlatta a kételyeket is, hogy mit akarhat. Kemény hang volt, ez: — Munkatársak! Maguk nem akarnak jönni műszak­ra? Nemsokára háromnegyed kettő. Holnap ünnep, akkor nem érnek rá, szórakozni? Egy árva hang sem jött válaszként, az asztalnál ülők — mint akiket rajtakaptak ■— meredten nézték az asztal mellett, álló emberi. Nem voltak még italosak, a nagyfröccsnek a negyede fogyott még csak el. Azt nem merték mondani, hogy akarlak műszakra menni, m"rt az asztalkörüli helyfoglalás ennek ellenkezőjét bizonyította, így nem szóllak. Annál inkább Kusz János. TAogy lehetnek olyan emberek, hogy mindegy ne- •* * kik jönnek műszakra, vagy sem. Könnyel, müség ez, károkozás a hazának. Még beszélgetett velük egy ideig Kusz János. A fröccsözők értelük a világos szóból, aztán megszólalt az egyik: ..Hát akkor megyünk a műszakra.“ Ügy tettek, mint a költő versében a kurtakocsmai legények, „kihörpin- teliék boraikat" és elindultak Kusz Jánossal együtt lel a hegytetőn, az aknához, •k Kusz János elvlárs nem nyugodott bele abba. hogy ,.munkaerőhiány van, nem lehelünk Semmif. ezért nem tudjuk teljesíteni a t'-rvet.“ Öntudatos munkáshoz méltóan harcolt, világosan látta, hogy mi a fiiadat. így kell lennie minden kommunistának, minden népnevelőnek, becsületes dolgozónak: nem belenyugodni abba, hogy vannak bund:- zók, hanem megmagyarázni nekik, hogy mulasztásaikkal kárt. okoznak a hazának, nem erősítik a béke tábort, akarva, akaratlanul az ellenségnek szereznek örömei! K. N ság. merst őt jelölte egy 14 hónapos tanfolyamra.“ Mi hát a helyzet Bics-érden? Szreda Imre tanácselnök, a kulákok jóbarát, ja. Hilmer János üzemi párttit.kár és Mellár Ferenc, a falusi pártszervezet titkára, egyaránt rendes embernek tartja Bernáthot. „Jó szakember“ — így mondják. Beirnáth soha életében nem dolgozott, mindig a mások be­csapásából élt, kocsmáros volt és kereskedő, hogyan lenne hát jó szak­ember. Dolgozni most sem szeret, műn. ka helyett állandóan „ellenőrzi" má­sok munkáját. Hilmer elvtárs elfogadja a kulákok hízelgését özvegy Gyen is Jánosiié volt az, akit „ki akart dobni.“ Gyenisné min­dig földmunkás volt, beteg férje mel lett három . gyermekét nevelte fel. Gyenisné szorgalmas asszonf és azt kérte a csoport, vezetőségétől, hogy állandóan biztosítsanak neki munkát. •Egyik nap, amikor csoportjuk végzett, az einök öt és Kasza Lászlónét egy másik csoporthoz küldte dolgozni, ekkor támadt rá Bernáth káromkodva kiabált az asszonyra. Úgy mondják a tszcs-tagok, hogy Bernáth „majdhogynem a tenyerén teszi íel a kocsira Hilmer elvtársat, a párttitkúrt.‘‘ A párttitkár pedig elfo­gadja az aljas kulák hízelgését és még védelmébe is veszi azt. Dallos elvtárs levele végén ezt ír­ja: „A kulákkal szemben egyáltalán nincs helye, ilyen baráti, kíméletes eljárásnak. A bicsérdi dolgozók ne tűrjék meg maguk között a gyomot, mint azt ilyen vezetés mellett a köz­ség határában, a vetések között meg­tűrik. Hiszen a bicsérdi határ messze sárgul a vadrepcélől. Irtsák a gyo­mot a vetésből, de irtsák tó saját so raikból is." Ez a bicsérdi kommunisták, a becsü. letes dolgozók feladata. Leplezzék ie a kulákokkal paktálókat, állítsanak helyükbe olyan harcosokat, akik a dolgozók érdekeit képviselik, akik kíméletlenek a béke és a. haladás ve­szett ellenségeivel, a kulákokkal szemben. ELMENT ÉRTÜK A VENDÉGLŐBE...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents