Dunántúli Napló, 1951. május (8. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-13 / 110. szám

-w n p l © 1951 MÁJUS iw ÍMR7 gb PÁRTÉPITÉS « Á siklósi járási pártbizottság harcol a tag- és tagjeiöltfelvételi munka megjavításáért Rákosi elvtárs a Pártkongresszu­son mondott beszámolójában rámuta­tott arra* hogy falusi pártszerveze­teink nem erősödtek megfelelően. „A szocialista szektor pártszer­vezetei kiváltak a falu területi pártszervezetéből. Ez a kiválás gyakran azt is jelentette, hogy nem a faluban maradt a pártszer­vezet, mert a gépállomás, az álla­mi bártok, vagy a szövetkezet köz­pontja gyakran a falun kívül esett. Emiatt a régeste egységes falusi szervezet száz- és száz község­ben két-három, sőt négy szerve­zetre vált szét, melyhez gyakran még valamely újonnan felállított ipari vállalat szervezete is járult. Ezeknek a különböző szerveze­teknek az összefogása új feladat, amellyel még sok helyen nőm tud­tak kielégítően megbirkózni és ezért ez a fejlődés átmenetileg egy sor falusi szervezetünk ko- mofy meggyengítéséi eredményez- T te." Rákosi elvtárs mintha csak a sik­lósi járásról beszélt volna. A Párt­kongresszus után mi is kiértékeltük járásunk területén e téren mutatkozó hiányosságokat, Anank ellenére, hogy falusi pártszervezeteink munkájában az ősz óta javult a tag- és tagjelöl­tek felvételével való foglalkozás, mégis fennél járásunkra az is, amit Rákosi elvtárs mondott. A kiértékelés azt is mutatja, hogy a tag- és tagje- iöltfelvételi munka nem tervszerűen folyik járásunk pártszervezeteiben. A felvett tagjelöltek között el­enyészően kevés az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt. 1950-ben, januártól novemberig, te­hát 10 hónap alatt, járásunkban mindössze 120 tagjelöltet vettek fél. Ebből az egyénileg gazdálkodók szá­ma csak 24. Pedig a járásunk lakos­ságának túlnyomó többsége még egyé­nileg gazdálkodik. Rákosi elvtárs út­mutatása nyomán a kiértékelésnél rá­jöttünk arra a súlyos hibára is, hogy járásunkban elhanyagolták a közép­parasztsággal való foglalkozást. Járá­sunk alapszervezetei a múlt cv folya­mán mindössze csak kilenc közép­paraszt dolgozót vettek fel tagjelölt­nek. Hogy mennyire fontos falust párt- szervezeteink megerősítése, azt ta­pasztaltuk ezév elején a termelőcso- portok szervezésénél. Olt, ahol a pártszervezel nem hanyagolta el az új tagjelöltek a——B—nawwufi im.——a—aan nevelését, sorait feltöltöttek be­csületes kis és középparasztok­kal, mint például Drávaszabolcson, Alsószentmárionban, Drávacsepe- lyen, ott az eredmény nem is maradt eL Párttagjaink példamutatása magával ragadta szinte az egész község dolgozó parasztságát, beléptek a termelőcso­portokba. Múlt évben a pártépítés területén elért eredményeink azonban eltörpül­nek a hibák mellett. Számos közsé­günkben egyetlenegy tagjelöltet sem vettek fel. Ezekben a községekben nem is lehetett megalakítani a tszcs- ket. Vajszló községben a pártszerve­zetnek például csak két dolgozó pa­raszt párttagja van, de ezek sem ki­mondottan földműveléssel, hanem fu­varozással és egyéb munkával foglal­koznak, Itt a tszcs szervezését bor­bélyok, cipészek, szövetkezeti ügyve­zetők irányítják. De hasonló volt a helyzet Kémes községben is. Mindkét helyen még máig sem sikerült megala­kítani a termelőcsoportot. Rákosi elvtárs útmutatása nyomán hozzéíoyfunk munkánk megjavításához. Munkánk központi feladatává tűztük a pártépítés kérdését. Lelátogattuk az összes alapszervezeteket, a veze­tőséggel jól átbeszéltük a teendőket, sőt egy-egy pártonkívűli dolgozó pa­raszttal is elbeszélgettünk a titkár elvtárs jelenlétében, hogy lássa, ho­gyan kell foglalkoznia, nevelni a be­csületes dolgozó parasztok közül tag­jelölteket. Az eredmény nem maradt el. Rákosi elvtárs október 27-i beszé­dét követő hónapban, novemberben, járásunk alapszervezet&i 52 tag­jelöltet, ebből 24 dolgozó parasz­tot, köztük nyolc középparasztot vettek fel, vagyis ebben a hónap­ban majdnem olyan eredményt értünk el, mini előtte 10 hónapon keresztül. Itt szintén jó példaként lehet felhozni az alsószentmártoni pártszervezetet, amely Rákosi elvtárs október 27-i beszédéig jóformán egy tagjelöltet sem vett fel, ma már 17 tagjelöltje van, mind dolgozó kisparaszt és kö zépparasztok. Szépen dolgozik e té­ren a bissei pártszervezet is. Ebben az évben már ti új harcossal erősí­tette sorait. Ugyancsak jó példának lehet említeni Kásád délszláv község pártszervezetét, ahol ezévben öt tagje­löltet vettek fel a dolgozó parasztok legjobbjaiból. Azonban vannajc községi pártszerve, zeteink, ahol a titkár elvtársak nem értették meg szeretett vezérünk, Rá­kosi elvtárs útmutatását a falusi pártszervezetek megerősítésével, a tag- és tagjelöltfelvcteli munka meg­javításával kapcsolatosan. Baranyahidvégen Knrucz Lajos a pártszervezet titkára. Knrucz elvtárs még mindig mellék- kérdésként foglalkozik ezzel az igen fontos kérdéssel. Lebecsüli a községben élenjáró dolgozó pa­rasztokat, néni foglalkozik prob­lémájukkal, hivatkozva „óriási" el­foglaltságára. Kurucz elvtárs fodrászmester és nagy elfoglaltságát a mesterségéből kifo­lyólag akarja magyarázni. Persze nem az elfoglaltság, hanem a nemtörődöm­ség jellemző Kurucz elvtárs munká­jára. Dolgozó paraszt párUitkáraink- nak is sok a munkájuk, mégis más­ként megy a tagjelöltfelvétel náluk. Baranyahidvégen ebben az évben egy tagjelöltet vettek fel, de az is a szö­vetkezet kocsmárosa. Pedig számos dolgozó paraszt van Baranyahidvégen is, aki a tanács­választáskor, a Békekölcsön-jegy­zéskor, a terménybegyüjtésnél, a tavaszi munkában bebizonyítot­ták, hogy mindenben támogat­ják Pártunk politikáját és szíve­sen lennének tagjelöltek is, csak a párttitkár elvtársnak egy ki­csit többet kellene velük foglalkozni. A siklósi JB a pártépítés munká­jában mutatkozó hibák kijavítására háromhónapos munkatervében kidol­gozta a feladatokat. Minden hónap­ban pártbizottsági ülésen kiértéke­lünk egy pártépítesben jól dolgozó falusi pártszervezetet és egy rosszul dolgozó pártszervezet munkáját. Erre az értekezletre meghívunk három­négy olyan párttitkár elvtársat, ahol nem megy jól a munka, hogy lássák, hogvati kell a tag- és tagjelöltfelvétel­lel foglalkozni, s ha esetleg náluk is ugyanazok a hibák fennállnak, ki tud ják javítani. A pártbizottság munka­társai rendszeresen eljárnak azokba a pártszervezetekbe, ahol a titkár elv­társak még mindig nem látják elég tisztán a falusi pártszervezetek tag­os tagejlöltekke! való megerősítésének hatalmas jelentőségét és ott gyakor­latilag megtanítják őket: Hogyan kel! foglalkozni a pártonkívűli becsületes dolgozó parasztokkal, hogyan kell be­lőlük nevelni harcos, áldozatkész kom munistákat Pártunknak, Vadon Antal siklósi JB-titkár, HATVAN EV KÖRÜLI férfi lép be Komlón a Kossuth Lajos-utcai Steiler óorbélyüzletbe. Leül egy székbe, vár. ja, míg sorrakerül. Kint az utcán egy máét érik a teherautók, Sztálinyec- vontató dübörög el, — megremegnek az - ablakok. Az öreg csak néz figyel egy darabig, aztán odafordul Papp és Fook elvtársak felé. — Hej, micsoda világ van, ennyi ember ennyi autó — ki gondolta vol­na. öreg komlói vagyok én — húzta ki magát az öreg. Mivel látta hogy figyelnek rá, hát mesélt tovább. — Tudják tiaim, ebbe a Komlóba 1903-ban 38 ház volt még, mind a 38 zsuppíedeles. Ahol most az a teke, te hogyishíjják épület, — na, az a szénosztályozó — áll, meg ahol az- erőmü van. pocsolya volt, olyan ná­das, meg sáros víz, IstenhátamögötH hely volt ez. Télviz idején innen sen­ki nem ment kifele abban az időben, mert nem volt út. Ezután kezdték csak a bányái lejteni. £n is alt dől. gőz lom — néz körül az öreg. A helyiségben lévő bányászok nem állják most már szó nélkül: „Hej, ha most jönne te. a hányába, hát bizony kifutna, úgy dübörögnek a gépek“ — veti oda egyik bányász. De nem hagy­ja magát az öreg sem, visszafejek „Mi voltunk az' igazi bányászok, mert mi meg kézzel döntöttük a partot Erre elmosolyogja magát. Hanem jártam arra töl Kiikö- nyösbe nemrégiben és megnéztem a házakat. Mondhatom, nagyon szépek. Azok fiaim, még reuma ellen is jók, mert olyan lapos a teteje, aztán ha süt a nap, hát ki lehet rá feküdni. Szépek, örülhettek fiaim. Betonúton fartőnk, mint benn a városban Pé- csen. Sokáig mesélt még az öreg és azok, akik hallgatták, szinte el sem akar­ták hinni, milyen vo’t Komló. De az idősebbek, azok emlékeznek rá. Em­lékszik a r<gi időkre jól az idősebb Bánusz János is. Lakásában, díványon ülve mesélget életéről: „Tudja, az én apám Ibii­ben halt meg. De ha most az valaho­gyan felkelne, hát nem hinné el, hogy ez itt Komló, akárhogy is bizonygat­nám neki, pedig én a tia vagyok." Szinte mesébe illő dolgokat beszél Bánusz bácsi. Az ő idejében, amikor még takarító gyerek volt a bányán, igen 'primitiv eszközökkel fejtették a szenet. Bányában légvezetés? — ilyen ismeretlen volt, azaz valamilyen volt amin elcsodálkoznak :i mai bányá­szok. TÁRÓBAN FEJTETTÉK A SZENET A fejtésből feltörtek a napszintre egy légguríiót és annak a tetejébe tüzet raklak, ami húzta ,i levegői, ez volt a mai légszívógép elődje. Ilyen volt Komló, egészen az 1920-as évekig. Ekkor indúlt meg kis íéjlődés. de abban sem volt köszönet. Az 1928— 29.es években kerü.t Komióra Szeli István, ahogy mesélik, egy szál ru­hában, és egyidejg „egyszálbélűnek“ is nevezték, mert sovány volt. Ez • a Szeli hamar gömbölyödötl, gyorsan megszedte magát a munkások veríté­kén, ű voli az akkori komlói bánya üzemvezetője. Mikor odakerült azzal kezdte munkáját, hogy nyolc évre megszűnt a bányászok előléptetése, vagyis nyolc éven át a takarító fiú takarító, a csillés, csillés maradi, a segédvájár, segédvájár. „Nehéz az or­szág gazdasági helyzete“ — mondo­gatta. Nyúzta a munkásokat, igyeke­zett őket egymás ellen uszítani. A komlói bányászok szervezkedtek Szeli diktatúrája ellen. Szeli egy ideig mit sem törődött ezzel, de mikor laka en­nek veszélyét (számára), a községbéli Gábor nevezetű plébánossal „ pártot" alakított. Kántor Mihályt, Bors Már. tont és méri pár embert megve-ztege. totf, akik aztán „vezetők" leitek. Pénz. zel csalták az embereket a Szeli-félei ..pártba.“ Akit sikerült megtéveszteni. I 10 pengőt kapott a belépéskor egy j egy gyermek után. összejöveteleken I aztán a plébános okttormogiUi: „SzC-1 resd lelebarálodat, mint te magadat, szeresd Szélit, mert az is emberbará­tod." Egyszóval Szeli is szerepelt a bibliában. A diktatúra ellenére is szervezked­tek a bányászok. Uton-útfélen igye­keztek harcolni Szeli ellen, az ember­telen hajszolás ellen. Szeli úgy tett pontot komlói „működésére", hogy elvitelek Ifi baloldali érzelmű bá­nyászt a fasisztákkal és csak hár­man jöttele közülük vissza. Ilyen volt Komló nniltjn, „fejlődése“. *v KUBINYI ELVTÁRS a Beruházási Vállalat vezetője .kezébe veszi a sa­tukban álló bányászcsákányi: ,.Ezzel a csákánnyal indítottuk meg Komló fej­lődését, ezzel vágták ciz első lyukat a már felépült új aknánál.'' Egy csá­kány ünnepélyes földbevágása volt a kezdet, de a dolgozó nép ereje, a Párt ereje volt az. amely a csákányt a földbeütötte. Uj város emelkedett nyomán. A kökönyösi dombtetőtől látni le­het az egész komlói völgyei, az újai a régit- Ott, ahol még 1947-ben ku­korica termett, ma háromémeletes bérházak állnak. Olt, ahol sáros, szűk lit vonult végig, irta kilenc méter szé­les betonút van. Valami hallatlan erő sugárzik itt mindenből, a holnapból. Lapozzuk előre a naptárt 1955-re, az ötéves terv végére. A kökönyösi dombtetőn, ahol ma építés alatt all négy nagy emeletes ház, ott az ötéves terv végére felépül Komló új városrésze. Virágos utcák lesznek. A kökönyösi házakhoz oda- láíszik a szénosztályozó fekete épüle. te. Ez eltűnik onnan, újat építenek ott, ahol a közel két és fél kilomé­teres altáró kiér a napszintre, ahol már planfrozzák a terepet az új állo­másnak. az igazgatóságii épületnek A Dorn-féle kocsmát mindenki tudja Kiss Karoly elvtárs az új külügyminiszter Kállai Gyula lemondott külügymi­niszteri tisztségéről. A lemondást a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a mi­nisztertanács javaslatára elfogadta és Kiss Károlyt választotta meg külügy. miniszternek. Kiss Károly elvtárs, ipari munkás, 17 éves, a munkásmozgalomban több mint 25 éve vesz részt, a Magyar Dol­gozók Pártja Politikai Bizottságának tagja. 1915 óta országgyűlési képviselő, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke. Egy éve is elmúlt már, hogy Rá­kosi elvlárs 1950 február 10-i történel­mi beszédében a bírálat és önbírálat bátor alkalmazására hívta fel a kom­munistákat. hogy a hiányosságok nvilt feltárásával induljanak harcba a bü­rokratizmus ellen, a Párt és a tömegek kapcsolatainak megszilárdításáért. Rákosi elvtárs beszédében Sztálin elvtársat idézte: ..Hadd tárja hl a Párt. hadd tárják fel a bolsevikok. hadd tárja fel országunk minden be­csületes munkása és dolgozója mun­kánk fogyat ékosságai t, építésünk fo­gyatékosságait, hadd jelöljék meg fo­gyatékosságaink kiküszöbölésének út­ját. hogy munkánkban, építésünkben, ne. legyen tespedés. mocsár, rothadás, abból a célból, hogy egész munkánk, egész építésünk napról-napra javuljon és sikert sikerre halmozzon." Rákosi elvtárs beszéde óta pártszer­vezeteink. kommunistáink megismerték a bírálat fegyverét, s egyre bátrabban alkalmazzák is azt. Nem mondanánk azonban igazat, ha azt állítanánk, hogy a bírálat és önbi- rálat alkalmazása terén nálunk már minden rendben van. Akadnak még fo­gyatékosságok — s nem is olyan rit- kán. Több olyau falusi pártszervezetünk van még. ahol a kommunisták, a be­csületes dolgozó parasztok nem élnek jogaikkal, nem tesznek eleget Pártjuk, hazájuk iránti kötelességüknek; nem segítenek a hibák feltárásában, meg­szüntetésében. És akad néhány olyan község is megyénkben, ahol kiskirá­lyok fojtják el az éltető, eleven bírálat hangját, ahol a dolgozók nem érzik erejüket, nem látják még tisztán azt. hogy a Párt előbb-utóbb kisöpri a so­raiból tzokat, akik a dolgozók felett kis. királyoskodnak. Nagyárpádon a dolgo­zó parasztok nem merték bírálni a ku- lákbarát. ellenséges tanácstitkárt. Va­lósággal iéltek tőle Amikor a pártsajtó feltárta, hogy ez a tanácstitkár oppor­tunista, megalkuvó, aflkor érkezett egy levél szerkesztőségünkbe. De ezt Ä le­velet írója nem írta alá — pedig ku- lákokat. kulákbarn tokát leplezett le so. raival! Azt bizonyítja ez, hogy párt­szervezeteink egy néhány helyen így Nagyárpádon is — nem harcolnak az ellenség ellen, megtűrik a kiskirá­lyokat. nem érzik a maguk erejét., nem érzik, hogy a Párt. a felsőbb pártSzer vek mögöttük állnak, s az ő segítségül?. kel, mint porszemet söpörhetik el az útból a fejlődést gátló kiskirályokat. Szahadszentkirályon is hasonló volt a helyzet, ahol a dolgozó parasztok csak suttogva, maguk közölt beszéltek Bar- tcsné,- párttilkár kuiákbarátkozásairól, s ez volt a helyzet Bicsérden is, ahon­nan ugyancsak névtelen levélben érte­sítették a pártsajtót, hogy kulákok vannak a csoportban, azok akadályoz­zák a munkát. Elviársaiak gondoljanak arra, hogy a bicsérdi Bernáth kakiknál, a nagyárpádi tanácstitkárnál, a szabad- szentkirályi kiskirálynál sokkal na­gyobb ellenségeket is- legyőztünk már, sokkal nagyobb hibákat is elsöpörtünk az útból. Nézzék csak meg: ahol segí­tettek leleplezni az ellenséget, az el­lenséggel paktálókat, a bírálat elnyo­móit, ott a Párt ereje mindenütt meg_ tisztította az utat a fejlődés előtt, le­számolt az ellenséggel, tágra nyitotta a frissítő bírálat zsilipjeit. Bíráljanak elvtársaink, dolgozó parasztjaink bát­rabban, merészebben: ezzel segítenek Pártunknak, ezzel erősítik hazánkat. De beszélnünk kell a bírálat hang­járól is. Különbséget kell tenni a kö­zött, hogy kit bírálunk. A bírálatnak minden esetben segítőnek kell lennie elvtársaink felé. s leleplezönek az el­lenség, az ellenséggel paktálók felé. Helytelen az, ha a bírálattal ledoron­golunk elvtársakat, becsületes dolgozó­kat, nem segítjük őket, nem mutatjuk meg a módját hibájuk kijavításának. Lapunkkal is megtörténi az, hogy dur­ván. pártszerüllenül forgattuk a bírálat fegyverét. Megbíráltuk lapunk május 8-i számában Börzsei Mihály üzemve­zető elvtársat, mert elfojtani igyekezett az őt ért bírálatot. Börzsei oivtársat erre a komoly hibára feltétlenül figyel­meztetni kellett. De a lapban megje. lent bírálat hangja nem elvtársias. nem segítő, hanem ledorongoló volt. Ilyen hibáknak nem szabad előfordulni, az ilyen bírálat rombol, de nem segít. Szerkesztőségünk levonta az eset ta­nulságait. „Az önkritika most szükségesebb, mint valaha. Pártunk nagy feladatokat, vállalt, melyeket csak úgy oldhatunk meg. ka tisztán látjuk és kiküszöböl­jük hibáinkat." — mondotta Rákosi elvtárs február 10-i beszédében. Feladataink azóta csak növekedtek. Soha olyan, hatalmas feladatok nem álltak még elöltünk, mint amilyeneket Pártunk Kongresszusa tűzött elénk a feleihelt ötéves terv végrehajtásával. A bírálat és önbírdlat bátor, széleskörű, pártszerű és segítő alkalmazásával könnyebebn, gyorsabban hajthatjuk végre ezeket a feladatokat. hol van. De azt kevesen tudják, hogy annak helyén modern áruház épül. Azon a területen, ahol a komlói fut- ball-csapat vjgan rúgja most a lab­dát, felépül Komló főtere. Ide épül a nagy 100 ágyas szálloda 'a várossá fejlődő Komló tanacsháza, a posta. Ezeket az épületeket távfűtéssel fog­ják fűteni, a gőzt az erőmű fogja ad­ni hozzá. Parkos, virágos lesz ez a része Komlónak és ahol ma még vá­lyogviskók állnak, a sportpálya mel­lein úton, ott pár hónap múlva mo­dern, emeletes házak lesznek. átformálódik egészen Kom ló. Ez,ck a tervek nem is olyan távo- liak, hisz’naponta valósul meg égy. egy alkotás belőlük. Nemsokára kész lesz már a modern egészségház, pár hét múlva megnyílik a modern nép- büfié, zöldségáruda, ahol a környék­beli téeszcsék termékei; fogják áruin-, a komlói bányászoknak. Májusban megkezdik a község: ke­nyérgyár építéséi, amelynek napi lei-, melé-e 80 mázsa tesz. Ez évben még 780 kétszobás, fürdőszobás lakást épí lenek. A közeljövőben megkezdik a templomiér rendezését, betonút épül azokon a helyeken, ahol ma még eső idején bokáig érő pocsolya, melegben pedig íuüasztó por van. Város lesz Komló az ötéves terv vé­gére. Fel sem lehetne sorolni egy­szerre azt a sok alkot ást. építést, ler. vet, amit ill az ötéves terv ideje alatt megvalósítunk. Izmosodik, fejlődik Komló Csoda, hogy az öregek elálmélkodnak ezen? Nem csoda. Az sem csoda, hogy ami­kor ezeket a nagy terveket egy gyű­lésen ismertették, igen sokan nem is gon hitték el. Sokan vannak olyanok K-mlón, ak;k azóta már e'mond- tak .Popp János e’.vlársnak, a komlói iárá:! pártbizottság funkcionáriusának, hogy nevettek, amikor a várossá fej lesztésröl beszéltek. Ma már nem ne­vetnek, hanem csodálkoznak. Hát hogyne. Az ember három hétig nem rr^gy Kökönyös felé, azután újra ar­ra jár, hát bizony körülnéz: hol is vagyok? A csupasz domboldalt házak foglalják el, ahol három héttel azelőtt még fű volt. ott ma gyermekkocsit tolnak a síma úton. Ha még egy hét­tel később jár arra az ember, akkor már egy asszonyt lát, aki a törlőru­hát rázza ki az ablakon. OLYAN EZ A FEJLŐDÉS, hogy szinte beleszédül az ember. — 1949-ben 3500 lakosa volt Komlónak. A' felszabaduláskor 1500—2000. Ma már 12.400 ember lakik Komlón, alig másfél év alatt 8,900 emberrel nőtt a még község Komló lakosságának szá­ma. Igen, ma még község Komló, de nemsokára város lesz és az ötéves terv végére 20 ezer lakos lesz ebben a bányavárosban. Dunapentele—Komló. Ezt a két ne. vet egyszerre mondogatják Komlón, egyszerre említik megyénk fejlődő bányászvárosát: ötéves tervünk csilla­gával, a Dunai Vasművel. Ennek aia pos oki van. A földfeletíi fejlődést sokan látják, de a földalattit azt már kevesebben. Pedig itt is épül Komló. Nem Hiába mondta a borbélynál az a bányász a mesélő öregnek, hogy nem ismerné meg a bányát. Nem, men ma. gának Bánusz Jánosnak is az a véle­ménye, hogy eltévedne a bányában most. Az új akna látható, de ami a mé­lyén van, az nem Pedig itt is nagy­szerű építkezések vannak. Kihajtotiak már soks^áz méter hosszú feltáró vá gaiot, amelyeken megközelíthető Komló hatalmas szénvagyotta. Ez a szén csak a vasút; állomásnál kerül napszintre, mert a töl dala! ti folyosón szállítják majd ki ott osztályozzák és a modern vasútállomásról Duna. péntekire -zállitják, a Dunai Vasmű­höz, ahol kokszot gyártanak belőle.. Komió, a Dunai Vasmű szénbázisa. Gyönyörű lesz Komló megyénk új városa. Knszou József. Éles fegyverünk: a kritika és önkritika

Next

/
Thumbnails
Contents