Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-17 / 88. szám

©ÜNÄMTÜLI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJE?EK! r *'"■ ’• ­A MAI SZÁMBAN: A BethAen-Peyer paktum (2. o.) — Az Oroszországi Szovjet Szövetségi SzoriaUsta Köztársaság Legíelsö Ta­kácsa ülésszakának április 14-i ülése (2, o.) — Jugoszlá­via dolgozó parasztsága a fasiszta Tito-klikk jármában {2. o.) — Ózdfalu dolgozóit harcba vezeti majd a párt- szervezet (3. o.) — A Mojszejev-együttes útmutatása alapján készüljenek fel tánccsoportjaínk a kaltűrver- senyre (3. o.) — A belvárdgyulai dolgozó parasztok csat­lakoznak bányászaink és dolgozó parasztjaink felhívásához MDP Bä R a N Y A M E C Y ÉI PARTBIZOTTJ ÁGÁN A K LAPJA VíIL ÉVFOLYAM, 88. SZÁM ara SO fillér KEDD, 15(51. ÁPRILIS 17 Eipősítisiik termelőszövetkezeti csoportjainkat Megyénk termelőszövetkezeti mozgalma a Kongresszusi Hét erő­teljes frontáttörése óta ismételten megmutatta hatalmas erejét: terme. Élcsoportjaink élenjárnak a tava­szi munkákban. Ez kétségbevon- hatatlanu! annak jele, hogy Ba. ranya pártszervezetei, dolgozói tüs­tént hozzáláttak a Pártkongresszus határozatainak megvalósításához, Mégis, elmondhatjuk joggal, hogy Rákosi elvtárs bölcs meglátása ma is vonatkozik megyénkre: „Az utolsó hetek gyors fejlődése e téren azt eredményezte, hogy helyenként megszédültek a sikerektől és elfe. ledbeztek róla, hogy a munka ne­heze a termelőszövetkezetek meg­alakulása után kezdődik.“ Rákosi elvtárs kongresszusi tani. tását megszívlelve, semmiesetre sem szabad szemethúnyni pártszerveze­teinknek afölött, hogy csaknejn min. denütt teljesen megszüntették a termelőcsoportokba való felvételt, tudomására kell hozni termelőcso. portjainknak, hogy csupán új ter- melöcsoportot nem alakíthatnak a termés betakarítása előtt, de a meg­lévő csoportokba vehetnek fel dol­gozó parasztokat. Ugyancsak az előkészítés hiányossága az, hogy pártszervezeteink, járási pártbizott­ságaink nem fordítanak kellő gon­dot az előkészítő bizottságok mű­ködésére. Általában valamennyi já- r^3ra. vonatkozóan meg lehet álla­pítani, hogy járási pártbizottsága­ink nem látogatják meg az előké­szítő bizottságokat, nem segítik azokat tanácsaikkal, A Pártkon­gresszus határozatainak teljes meg. valósításához hozzátartozik az is, hogy pártszervezeteink, előkészítő bizottságaink, termelőcsoporttagja- ink szüntelenül folytassák a felvi­lágosító munkát az egyénileg gaz­dálkodó parasztok körében. tártunk és államunk egyik fon­tos feladata, hogy őszig segítsek raegszilárdítani az új szövetkezete­ket, lássák el őket megfelelő párt. káderekkel, szakemberekkel, gé pékkel és igy biztosítsák, hogy utá- na egészségesen folytatódjék a fa. la szocialista átépítése — mondot­ta Rákosi elvtárs kongresszusi zár­szavában és ezzel meg is jelöUe a közvetlenül előttünk álló feladatot. e figyelmeztetett is arra, hogy ,a aiunka neheze a termelőszövetke. megalakulása után kezdődik. ' Hogy ez mennyire így van, arról Megyénkben is meggyőződhettünk. A legutóbbi hónapokban alakult 1. típusú termelőszövetkezeti csopor tok közül 40 csoportban eddig még nem sikerült megvalósítani a közös Munkát. Különösen vonatkozik ez a sellyei járásra. A III. típusú cso­portjainkban is kevés helyen dől. goznak még önállóan a munkaszer­vezetek, nem adták át a területet, felszerelést, állatokat szerződésileg a brigádok részére. A komlói já­rásban például mindössze Mágo- cson, Bikaion, Makényesen, Egyhá zaskozáron segítették elő ezen a módon is a termelöcs0portok meg­szilárdítását, tettek eleget a Párt- kongresszus határozatainak. A mo­hácsi járásban is mindössze öt községben történt ez meg. Eredmények természetesen már jelentkeznek ezen a téren is. Fel­adatunk, hogy a hasznos tapaszta­latokat jól és széles körben Kama toztassuk, így I. típusú termelőcso­portjainknak — miután többségük sikeresen végezte el közösen a ta­vaszi szántást-vetést, javasolhatjuk, hogy végezzék közösen a műtrágyá­zást is, A mágocsi, mekényesi III. típusú termelőcsoportok jó példái, ra hivatkozva ismertessük meg va­lamennyi termelőcsoportunkkal a munkaszervezetek létrehozásának jelentőségét, módozatait. Termelőcsoportjaink — és álta­lában falusi pártszervezeteink meg. erősítése mellett a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségé­nek, s ezen belül a munkásosztály vezető szerepének további megerő­sítését tíizle ki feladatul Pártkon. gresszusunk. Megyénk munkásosz­tálya küldött is ki a falvakba kivá­ló pártmunkásokat, akik segítenek a termelőosoporivikaak. Az üzemi munkások legjobbjainak kiváló munkáját bizonyítja, hogy a sásdi járás kilenc, a pécsi járás 18 tér. melőcsoportjában sikeresen megin­dult a közös munka. De a munkás- osztály messzemenő segítségét is. merhette fel dolgozó parasztságunk az újonnan létesült harkányi és abáligeli gépállomásokban, a Párt- kongresszus óta megyénk gépállo­másaira érkezett újabb 62 traktor munkábaáll ásában is. Ha pártszervezeteink a termelő­csoportok fejlesztésének, megerősí­tésének kérdését is úgy tekintik és hajtják végre, mint a békeharc fel­adatát, ha munkájuk, felvildgosítá. suk nyomán dolgozó parasztjaink a termelőcsoportok megerősítésében is a béke megvédésének kérdését látják, akkor tömegével kerülnek* felszínre az olyan kezdeményezé­sek, mint a villányi gépállomás traktoros és a magyarbólyi tszcs növénytermelő-brigádjának kezde­ményezése, amikor is megállapod­tak versenyszerűen abban, kinek mi a feladata a termésátlagok emelése érdekében. És éppen a villányiak kezdeményezése mutatja, hogy mi­lyen rejtett erőket tárhatunk fel ílytnódon. A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége meg­szilárdításának villányi példája megmutatja, hogy nemcsak az élőt. tünk álló feladatok hatalmasak, de erőink is, s ezeket a feladatokat meg is fogjuk oldani. Erősödik megyénkben is a békeharcosok tábora, tovább szilárdul dolgozóink egysége Vasárnap sok helyen már másod­szor, vagy harmadszor jártak a nép­nevelők, hogy elbeszélgessenek a bé ke megvédésének kérdéséről. Oda is visszamentek sokszor, ahol már alá­írták a békeívet, hogy most arról be­szélgessenek a békeív aláíróival, hogy mit tett azóta a békéért. A békealáírásgyüjtésnek első hetét már a kitermelt szén tonnáival, a felépített házak légköbmétereivel, az elvetett íöld holdjaival és a beadott termények mázsáival lehet lemérni. Mindez együttesen pedig azt je­lenti, hogy erősítettük és szaka­datlanul erősítjük a béketábor magyarországi szakaszát, mindez bizonyítéka annak, hogy a becsü­letes emberek megértették, meg­fogadták Sztálin elvtárs szavát, kezükbe vették a béke raegörzé- zésének ügyét, szorosabbra zár­ták soraikat a Szovjetuníó-vezette béketáborban. A legjobb eredmények ott mutat­koznak, ahol a népnevelők nem alá­írások számát nézik, hanem azt, hogy az aláírók munkájukon keresztül mennyivel erősítik jobban a béke­tábort. Jól dolgoznak a magyartelek! népneTeíők A magyartcleki tszcs-ben a népne­velők egy este csak egy családot lá­togatnak le, de ott aztán barátilag elbeszélgetnek és meg is van az ilyen beszélgetéseknek a következő mun­káknál a látszatja. Nem úgy, mint Kisasszonyfán, ahol a népnevelők még öt percet sem töltöttek egy helyen és éppen csak az aláírás volt nekik a fontos! Gödrén is sietni akartak a népne­velők és megkérdezték a békebizott­ság titkárnőjét, hogy miért nem lehet egyszerre lejárni az egész falut. — Azért nem lehet, — hangzott a felelet — mert mi nem egyszerűen bákeív-alá- írókat akarunk, hanem békehar­cosokat, olyanokat, akik dolgoz­nak is a béke megvédése érde­kében. Ha sietnénk, akkor is aláírná minden becsületes ember a béKeívet, de nem tudnák valamennyien, hogy mit tehet­nek személy szerint a béke megvédé­se érdekében. * A népnevelőkkel való beszélgetés után Horváth Imre ivándárdai dol­gozó paraszt azt mondotta: „Minden becsületes ^ember kötelessége meg- akadályozn? a háború kirobbantá­sát, Én a begyűjtés jó teljesítésével, a tavaszi munkák leggyorsabb elvég­zésével küzdők a békéért. Ezzel azt is bizonyítom, hogy mi dolgozók nem hagyjuk, hogy amit eddig felépítet­tünk, azt lerombolják. Látjuk, hogy milyen a jugoszláv nép sorsa. A hoz­zánk közel lévő Hatvanpusztán a tí- toista katonák kisérték munkára a dolgozókat és egész nap rájuk sze­gezett fegyverrel dolgoztatták őket." Zalát án vasárnap a lelkes dolgo­zók naphosszat mozgalmi dalokat énekeltek, de olyan hangosan, hogy még a Dráván túl is meg­hallják. Zúgott az „Éljen Sztá­lin!“ — „Éljen Rákosi!" de át­szállt a Dráván a kiáltás is: „Vesszen Tito!“ — „Megvédjük ,a békét!“ Hágámért József a háború papja Bagaméri József kémesi katolikus pap kijelentette: „Hallani sem akarok a békéről!" Ezt a kijelentését hívei nem fogják elfelejteni, — nem fogad­nak el olyan papot, aki a háborúért imádkozik. Komlón a népnevelőket egy lakás­ban azzal fogadták, hogy nékik „an­gol-amerikai béke" kellene. Ezt mon­dotta az építkezés egyik „munkásá­nak" felesége. Csr.l' hamar kiderült, hogy ki ez a „munkás". Rumbusz József mágöCsf" hor­thysta őrmester, aki a rakodón dolgozott. Ezen a munkahelyen hónapok óta rossz volt a munka- szellem, sokan el is akartait in­nen menni dolgozni. Egyre nyil­vánvalóbb lett, hogy az ellenség dolgozik itt, de csak most, a béke- aláírásgyüjtésnél lepleződött le, hogy ki is az, aki hónapok óta akna­munkát végez a rakódón. A dolgo­zók követelésére a leleplezett ellen­séget azonnal eltávolították. Mindenütt, ahol leleplezik az ellen­séget, még fokozottabb lendülettel látnak munkához. A kökőuyösi építkezés béke- bizottságának javaslatára minden szerdán ezentúl békeműszakot tartanak az építkezés dolgozói. Lang Mária kőműves teljesítiué, nyét 103 százalékról 145 száza­lékra emelte. „Nő létemre és né­metajkú dolgozó létemre is egyen­jogú, megbecsült ember vagyok a mi hazánkban“ — mondotta. Egyült a békéért Heimann Tamás kiskassai német­ajkú dolgozó azt mondta: „örömmel tölt el, hogy két fiam a néphadsereg­ben szolgál, örömmel küldtem őket őrtállni a .békéért". Ujpetrén németnyelvű békegyűlés volt, amelynek határozatába többek között a következőket írták: „Mi Ujpctre németajkú dolgozói is harcolni akarunk a többi nem­zetiségű dolgozókkal együtt a kö­zös célért, a jobb jövőért és a békéért.“ Hoffmann György vókányi dolgozó paraszt azt mondotta: „Egyik dolgo­zó olyan, mint a másik, a munkája után ítélik meg nálunk az embert é* nem aszerint, hogy ki milyen nemze­tiségű.“ A békeívek aláírása során dplgo- zóink — bármilyen nemzetiségűek le­gyenek is — minden eddiginél vilá­gosabban, tisztábban megértették és megértik Pártunk sztálini nemzetiségi politikájának alapját: az embereket nem a ,»nemzetiségi határok“, hanem az osztályhatárok választják el egy­mástól. Meglátták: a kulák, akár­milyen nemzetiségű is, egyformán ellensége a magyar, a délszláv, a németajkú dolgozónak, egyfor­mán szeretné Visszahozni a régi világot, amikor a dolgozók vérét szipolyozhatta. Dolgozóink egysé­ge megszilárdul, megerősödik a békeívek aláírása, a közös harc, a közös ellenség leleplezése során. Akik már aláírták a békeívet, meg­tartják ígéretüket. Ezért született meg a beremendi cementgyár dolgozóinak párosversenye a selypi ccmentmüvek dolgozóival cs így született meg a harkányi „Első Megyei Tanácskozás" III. típusú tszcs versenye a drávasza- bolcsi Győzelemmel a tavaszi munkák korai befejezése, a kukorica szovjet módszerű, négyzetes vetése és a jó növényápolási munkák — egyszóval a béke megvédése érdekében. Adjon elvtársi segítséget a Sopiana Gépgyár az újhegyi öntőknek a darabbér bevezetéséhez A Szovjetunió lé köztársasága A Magyar-Szovjet Társaság székha­zát ünnepélyesen feldíszítették erre a kiállításra- A látogató a lépcsőn szem­betalálkozik a Szovjetunió és a népi demokráciánk hatalmas, vörös tömbjé­vel, Európa és Ázsia térképével. A térképre nézve, az abból sugárzó egy­ségre és erőre gondolva, a térkép fel­írása ötlik eszünkbe: A béketábor le­győzhetetlenI A béketábor vezető erejéneK, a Szovjetuniónak hatalmas erőforrásán tárja fel képekben, magyarázó szö­vegek segítségével ez a kiállítás, amely szépségében, ezer szikében a szocializmus országának életét, egy boldog, virágzó nép, 16 fejlődő, gaz­dag köztársaság életét varázsolja elénk. Megmutatja a kiállítás, bogy a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom hogyan teremtette meg a szabad népek hatalmas egységes családját, felszámolva a kizsákmányolást, meg­szűnteivé a nemzeti elnyomást. Meg­mulatja a kiállítás, hogy a Szovjet­unióban élő 200 millió ember va!óban kezébe vette sorsának irányításút. Láthatjuk, milyen hatalmas, kime- ritbeteilenül gazdag ország a Szovjet unió. Természeti kincseinek gazdag­sága is mérhetetlen, de ami még ennél is íontosubb, igazán gazdaggá teszik az alkotó, teremtő, természetet átala­kító szovjet embereh, gazdaggá teszi a szovjet szocialista társadalmi rend­szer. Ma a Szovjetunió 16 szövetséges köztársaságának népei soha nem lá­tott virágzó, boldog életet élnek és élenjáró kultúrájuk példaképül szol­gái a világ valamennyi már felszaba­dult és szabadságért küzdő népének. A szovjet nép tudja, hogy ezt a bol­dog életet a nagy Bolsevik Pártnak és Sztál in elv társnak köszönheti Hazánkban eddig egymililóhétszáz- harminckilencezer ember írta alá a Béke Világtanács felhívását, amelyben azt követelik, hogy az öt nagyhata­lom kössön békeegyezményl. Tizedszázalékkal mérik a seíejtet A több, mint másfélmillió aláírás közöli, ott van az újhegyi erőmű ön­tödei dolgozóinak követelése is. A békét akarják ők is, — a békéért har­colnak. Olyan eredményeik vannak, melyekre joggal lehetnek büszkék. Ha az országban van olyan öntöde, ahol a selejtel tizedszázalékokban le­het mérni, akkor ezek között ott van az újhegyi is. Ster Károly és Mául Adolf visszalapozza a selejtkönyvgt egész 1950 elejéig. A rézöntődé sc- lejtkönyvéből kiderül, hogy sokszor hónapokon keresztül egyáltalán nincs, — ha pedig van, akkor is 400—500 kilós öntésekből 3—4 kiló a selejt. A vasöntödének ie hasonlóan szépek e téren az eredményei. A januárban leöntött 16.386 kiló vasból 123.5 kiló. a februári 15.180 kilő öntésből 52 kg, a márciusi 13.469 kiló öntésből 42 kiló selejtjük leír. Maul Adolf büszkén beszél arról, hogy a legutóbbi öntés, bői 1 kiló a selejt. Szép eredmény ez. Joggal büszkék erre az újhegyi öntök. A selejt csök­kentéséért és a termelés emeléséért, folyíatoti harcuk különösen a kon­gresszusi verseny ideje alatt volt si­keres. Ebben a versenyben beállítot­ták az „öntőd-e történelmében" legma­gasabb termelést is, 180 százalékra emelték az üzemátlagot. Alacsony se­lejtjük „titka", hogy a formázó egész a kiöntésig szemmel tartja a meg min­tázott formáját és kezéből csak akkor adja ki. amikor az már ki van öntve. A másik, hogy nem „saccolnak" az öntésnél, hogy olég-e az önrésre, ami a bÖdönben van, vagy sem, — hanem úgy öntenek, hogy a fonnának min­dig elég legyen a vas, vagy a réz. A gondos munka eredményük titka. Megállt as előrehaladás Az öntöde dolgozói kis ingadozás­sal most is tartják a kongresszusi ver­seny ideje alatt elért eredményeiket. Es ez o baj, hogy csak tartják. Ami­kor a munkaversenyre. a május el­sejei versenyre kerül elő a szó, szét­tárják kezüket és azt mondják: „Mire ajánljunk fel. nincs meg még a da­rabbér, húzódik a bevezetés március elseje óta." Valóban ez a helyzet. Március el­sejével kezdték meg az újhegyi üzem­ben a darabbérek bevezetését. De csak megkezdték. Az öntöde dolgozói is többször kérték már Knpisinszki Gyula normacsoportvezetőt, hogy szor­galmazza a darabbérek bevezetését, ö tett is ígéretet erre, de az csak ígé­ret maradt. Ez pedig hiba. Gátoija a dolgozók munkalendületét,, hogy nem látnak tisztán másfél hónap után sem a darabbér bevezetésében. Igaz az — és ez az elhúzódás egyik fő oka, hogy csak két időmérő dolgozik ezen a munkán. Ezen változtatni kell, mert ellenkező esetben még be’etelhet ’egy év is, mire meg lesz a darabbér. Van e téren megoldás. Egyrészt az, hogy Kapisinszk; Gyula mérnök tanítson be időmérőt és mérésüket ellenőrizze, a másik pedig, hogy a Sopiana Gépgyár és a többi pécsi vasipari üzemeik ad­janak elvtársi segítséget Újhegynek, hogy ez a kérdés mielőbb megoldód­jon. A dolgozók nagyon várják már a darabbér bevezetését. Harcosan készüljenek május 1-re Ez a hiányosság fékezi most az öntöde dolgozóinak munkaversenyét. De ez csak egyik oldala a kérdésnek. Az öntöde dolgozói azt mondják: „Nincs mire felajánlani.“ Ez nem egé­szen igy van- Van mire. Vegyék iki- indulópontpak a februárban -elért tei jesilményt, ajánljanak fel arra több­termelést. A másik, hogy fokozottan törődjenek a segédmunkások szakmai képzésével. Tehát van bőven lehető­ség ?. vállalásra és nemcsak a mű­hely usztántaríását lehet vállalni má jus 1-re, hanem nehezebb feladatok megoldásával, harcosan kell készülni a nagy ünnepre. Feltétlen helyes, hogy megszilárdít­ják az újhegyi öntöde dolgozói ti kongresszusi munkaversenyben elért eredményeiket. De vigyázni kel! at- ra, hogy ez a megszilárdítás ne vál­jék gátjává a további fejlődésnek Az öntöde dolgozói aláírták a bei if­ivel. Aláírásuknak úgy lesz nagyobb ereje, ha az aláírás mögött tettelek-1 sorakoznak tel és így harcolnak a bekéért. Ezt « harcot segítse ICapisin- szki Gyula mérnök, adjon segítséget ebhez a Sopiana Gépgyár és a közö- munkával az újhegyi öntök harcával is tovább erősödik a bcke.ábor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents