Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-12 / 84. szám
DUNÁNTÚLI r im: : j VIII. ÉVFOLYAM, 84. SZÁM ARA 50 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAI SZÁMBAN: Á magyar kormány újabb erélyes válaszjegyzéke az aljas fítoLstu provokáció ügyében (2. o.) — Trunism leváltotta MacArtimrt (2. o.) — Tiltakozások a francia kormány felháborító eljárása ellen (2. o.) — Miért fejlődik lassan Pécsbányalelepcu a Szl'aliánov-mozgalom (3. o.) — A hetvchelyi I. típusú termelöcsoport jól megszervezte a közös munkát (3. o.) — Egy jugoszláv anya levele gyér. inekéről (3. o.) — Békegyűlést tartottak Pécs értelmiségi dolgozói (4. o) A Z M D P BARANYÁMÉ CYEI PÁRTBIIOTTIACANAK LA CSÜTÖRTÖK, 1051 ÁPRILIS 12 A kongresszusi határozatok végrehajtásáért — a terv győzelméért Ha a pécsvidéki és a mecseki bányászok több szenet termelnek, ha a Sopiana Gépgyár, a Mohácsi Se- lyemgyár, Zsolnay-gyár túlteljesíti tervét, a béketábor erősödik — az ellenség szenved vereséget Felemelt ötéves tervünk végrehajtásában győzelmesen nyomulunk előre, de az ellenség nem adja fel harc nélkül állásait A Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusa megmutatta azt a hatalmas tervet, amelyet meg kell va_ lósítanunk, kezünkbe adta az irány _ tűt megmutatta az utat, amelyen haladnunk kell a cél: a szocializmus felépítése felé. Az országúton kilométerkövek jelzik az utat, a felemelt ötéves tervben is számok mutatják meg, milyen utat kell megtennünk, hogy a célt elérjük. Az «neves terv számait életté kell alakítanunk minden területen. Szépek, merészek, megvalósíthatók feladatok: Gyáriparunk termelését nem 86.4 százalékkal, hanem 20Ó százalékkal emeljük. Nem 50.9 mil_ liárdot ruházunk be, hanem 80 mil- liárdot, nem 50, hanem 90 százalékkal kell emelnünk a termelékenységet. Ezekből a számokból a vasmű, erőmű, földalatti vasút, 220 ezer lakóház, kultúr otthonok, gép. állomások — az új, szocialista Ma. gyarország épül. Hogy győzelemre vigyük a tervet, elsősorban szükséges, hogy minden dolgozó ismerje, hogy mi a feladata. Ez adja meg a lendületet. Az egész ötéves tervet .ismerniők kell a dolgozóknak és emellett ismer- niők kell azt a részt, amelyet nekik kell végrehajtani. Vannak még üze_ meink, ahol ezt elhanyagol ják. Meszesen például az építkezésnél legutóbb nem adták ki a munkalapokat, nem tudatták a munkásokkal, mik a követező pár napra a felada taik. Igen sok aknán ha megkérdezzük a bányászt: ,,Ismeri a tervét?" — azt válaszolja: „Nem tudom, hol tartok, nincs kiírva.“ Ezen változtatni kell, mégpedig úgy, hogy mindenki úgy ismerje saját tervét, mint az egyszeregyet Az a feladat, hogy bányászaink ágy Pécsbányatelepen, mint Nagy. monyokon gyorsabban, olcsóbban, több szenet termeljenek. Ugyanez a feladata minden gyárnak a maga ^ területén. Feladataink széles teljesítésén belül vannak e téren hibák. Van olyan aknánk — mint például Ferenc-akna, — amely nem teljesíti a tervét. Látniok kell az ott dolgozóknak, hogy ez mit jelent Azt, hogy feladják Ferenc. akna bányászai a maguk területén az ellenség ellen a harcot, feladják a küzdelmet a szocializmus építéséért — nem jó békeharcosok. Még ma is megtalálható bűnös pazarlás, könnyelműség a nép vagyonával, megtalálható a selejtgyártás, mint a Zsolnay-gyárban, bányavonalon a palás széntermelés. Az ilyen hanyagságok emelik az önköltséget, végső fokon azt jelentik, hogy a selejt miatt esetleg nem 220 ezer, hanem csak 210 ezer lakóházat építhetünk! Gondoljunk erre. Takarékoskodnunk kell minden vonalon. Nagymányokon ne elégedjenek meg azzal, hogy márciusban is annyi volt a bányafafogyasztás, mint az előző hónapokban. Törekedjenek e téren is takarékosságra. Ahhoz, hogy üzemeinkben gyö. zelemre vigyük a felemelt ötéves tervet, szükséges, hogy fegyelmezett, öntudatos sereg legyen az egész munkásosztály. Ez egyes helyeken még nem valósult meg teljes egészében. Nem beszélhetünk addig öntudatos, fegyelmezett se. regről — például a Széchenyi.ak- nán —, amíg havonta százak mulasztanak igazolatlanul műszakot. Tudjuk jól: egy hadsereg csak akkor győz, ha jó a vezetője, képzett, előrelátó a parancsnoka. így van ez az ötéves tervvel iá, —mert ez is harci feladat. A műszaki értelmiségnek meg kell tanulnia új módon vezetni, le kell számolni azzal a sok helyen jelentkező, végsőfokon ellenségnek használó nézettel, hogy „A mi bányánkban nem lehet bevezetni a ciklusos módszert, mert a geológiai viszonyok nem engedik.“ Ki kell irtani az lítőipar területén: „Nálunk nem alkalmas a hely a Mükszimenko. módszer vagy más sztahánovista módszer bevezetésére.“ Az ilyen vélemény nem az ötéves terv mielőbbi megvalósítását, hanem a terv gáncsolását jelenti. Ha arról beszélünk, mi kell a terv győzelméhez, egy percre sem feledkezhetünk meg: Olyan élcsa. pat, amely képes vezetni, lelkesíteni a tömegeket, irányítani a további győzelmes előrenyomulást. Minden üzemben a pártszervezet legyen az élharcosa az egyéni felelősségnek és ne csak a munkaverseny kérdésé, vei törődjenek és ott is főleg ne papíron, hanem mindennel, minden té. ren ellenőrizzék a munkát, segítsék azt. Ezt csak úgy tehetik meg, ha széles tömegekre támaszkodnak, ha a széles tömegeket bevonják az ellenőrzésbe, a munkába. Pártszervezeteink és minden kommunista vésse agyába azt a felelős, séget, amely reá hárul, ismerje fel, amit Rákosi elvtárs mondott a kongresszuson: „A Magyar Dolgozók Pártja a biztosíték arra, hogy c kitűzött cél°kat maradék nélkül magáévá teszi a. magyar dolgozó nép és fáradtságot, verejtéket nem kiméivé, végre is hajija.“ Ezt tart suk szem előtt minden területen és így dolgozzunk. AZ ISTVÁN-AKNAIAK BÉKEALÁÍRÁSA KEMÉNY BÁNYÁSZFOGADALOM Sztálingrád népét nem lehet megrémíteni! Vájjon mindezek az urak nem értik meg: ha ellenálltunk Eitler seregeinek, nem remegünk meg egy tucatnyi dörgedelmes beszédtől vagy száz és száz fenyegető cikkecskétől sem? Tudom, az átlag amerikait rosszul tájékoztatták mindarról, mi történik vagy történt az Egyesült Államok határain túl. Olvassák csak el az amerikaiak, hogyan indítottak hadjáratot a fasizmus előfutárai 1919-ben a fiatal szovjet köztársaság ellen. Győzelmi, mámortól ittas hatalmak rohantak akkor ránk, holott gyengék és fegyvertelenek voltunk. Hadd tud- ja meg az átlag amerikai, hogyan végződött a harc Ogyesszdért, Arhan- 9 élsz kért, Vlagyivosztokért. Noha gyengék és fegyvertelenek voltunk, kiűztük a bitorlókat, de nem tudtuk megbüntetni őket népünk szenvedéseiért. Az üzletemberek meggyőződtek róla, hogy a szovjet nép ellen viselt háború nem jövedelmező vállalkozás. Osztalék helyett — fejbekóüntüst kaptak. Negyedszázaddal később egy őrült német őrvezető megbolondította népét és megismételte — nagyobb méretekben — a beavatkozók csínyét, nadd jusson eszébe az átlag amerikainak, mivel végződött ez: nemcsak kiűztük a bitorlókat, hanem meg is büntettük őket. A fasiszták, öltik arról ábrándoztak, hogy ránk kényszerítik a maguk rendjét, először klovagkeresztcf' kaptak a nyakukba, később pedig közönséges kötelet. Az újsütetű kereszteslovagok láttára jussanak az átlag amerikai eszébe a némát temetők keresztjei Sztálingrád népét nem lehet megrémíteni. 1LJA ERENDURG — Erre csak később lesz szükség — mondja Fuczur László fiatal Ist- ván-aknai vájár a békebizottság tagjának és félreteszi a békeívet. Tiszta papírt kér a népnevelőtől. A nagycsarnok közepén álló bányászok figyelik. Fuczur László írni kezd: „Én, Fuczur László vájár a béke megvédése érdekében, május 1, a világ dolgozói nagy ünnepe tiszteletére vállalom, hogy az eddig elért 6.7 köbméteres teljesítményem helyett minden műszakon 7.2 köbmétert termelek ki“ Ez a vállalás minden műszakon 5 mázsa tőbbtermelést jelent. így akar harcolni Fuczur elvtárs a békéért. És ezután írta alá a békeívet. Következőnek Hartman János (5) élmunkás vájár lép az asztalhoz. Jól ismerik a békebizottsági tagok Hartman elv- társat, tudják, hogy ismét ki fog tenni magáért. Ő is a tiszta lapot fogja éc arra kezd írni. „ Csapatom nevében vállalom, hogy ezévi tervemet május 1-ig befejezem. Az 1952. évi tervemet pedig 10 százalékkal emelem, vagyis vállalom, hogy a tervelőirányzatot minden hónapban 110 százalék fölött teljesítem.“ Mikor aláírta a békeívet, hátraszólt segédmunkásainak, Nagy Károly segédvájár és Vámos Mihály csillésnek: „Nó fiuk, most kövessétek példámat, írjátok ti is alá a békeívet. De csak akkor, ha ebben a csatában is úgy megálljátok a helyeteket, mint eddig." A két ifjúmunkás határozott szavakkal feleli vájáruknak, miközben írják alá nevüket a békeívre: „Biztosítjuk a Jani bácsit, hogy velünk nem marad szégyenbe. Amit mi vállalunk, azt végre is hajtjuk." Minden aláírás — több szenei jelent Minden névaláírás a széntermelés fokozását jelenti, nyomatékot ad annak, hogy az István-aknai bányászok szilárdan tartják kezükben a béke megvédésének ügyét. Már hár om napja folyik az üzemben* a .békealáírás, de a dolgozóknak, csak egy kis része írt még alá. Ez a tény is azt bizonyítja, hogy az István-aknai bányászok komolyan, meggondoltan foglalkoznak a Béke Világtanács felhívásával és egyáltalán nem arra törekszenek, hogy csak aláírják a nevüket, hanem előbb átgondolják, mit fognak tenni a termelés frontján a békéért. Itt állnak az asztal mellett Zseb» József és Lukács János vájárok is, akik nagyokat szippantva cigarettájukból, figyelik az aláírásgyűjtés menetét. Mindketten a második szinti 6-os telepi fejtésben dolgoznak, az egyik szakszervezeti bizalmi, a másik Pártunk népnevelője. Még ők sem írták alá a békeívet. Vájjon miért? Azért, mert a fejtésben vannak még olyan dolgozók, akik nem érzik kellően át a békeharc hatalmas fontosságát. „Talán a hét végére a mi csapatunk is jöhet már aláírni a békeívet." Ezt mondja Zsebí elvtárs és még azt is hozzáteszi: „Azzal még nem sokat csináltunk, ha aláírjuk a békeívei és ugyanakkor — mutat a versenytáblára —. az aknánk teljesítménye meg csak 90,89 százalékon áll.“ Addig nem írják alá, míg a lervef nem teljesük Zscbi és Lukács elvtársak nagyon helyesen látják a kérdést. Az István- aknai bányászok is csak akkor harcolnak eredményesen a békéért, ha az új felemelt' tervelőirányzatukat teljesítik és túlteljesítik. Ezért folyik most a harc. Zsebi és Lukács elvtársak munkája eredménnyel fog végződni, mert szavaikat tettekkel támasztják alá. Saját példájukon keresztül mutatják meg a fejtés többi dolgozójának, hogyan kell harcolni a béke tartósságáért. Zsebi elvtárs párosversenyben áll Lukács elvtárssal. Mindketten vállalták május 1 tisz teletére, hogy az előirányzott 5 köbméter helyett 5.4 köbméter szenet réseinek ki műszakonként. így ragadják magukkal a fejtés többi dolgozóját és csak akkor állnak majd a kis asztal elé, hogy névaláírásukkal erősítsék elhatározásukat a béke megőrzésének ügye mellett, ha a csapat mindenegyes tagja tisztán látja és érzi: Békénk megvédésének alapja a többtermelés, a jobb munka. A nagykozári békebizottság magyar és délszláv asszonyai jól harcolnak a békéért Nem nagy község Nagykozár, de annál elevenebb az élet benne. A nagykozári magyar és délszláv dolgozó parasztok most, hogy esett az eső, ezt az időt is felhasználták arra, hogy még alaposabban megbeszéljék, a békéért folyó harcban milyen feladataik vannak, hogyan erősithetik legjobban a béketábort. Mennyivel szebb, boldogabb életük van most, mint a múltban, amikor a délszlávok- nak még a saját nyelvükön nem volt szabad beszélni. Héttagú békebizottság dolgozik a faluban. Ebből csupán egy a férfi, rajta kívül magyar és délszláv asszonyok vannak a bizottságban. A békealáírás megkezdése előtt rövid idővel választották meg őket. Munkájukban még járatlanok, de a békéért folyó harcban minden erejűkkel dolgoznak, hogy gyermekeik biztos jövőjét megteremthessék. Szombaton 7 kisgyülést tartottak a faluban. A békebizottság tagjai és a legjobb népnevelők voltak az.előadók. 20—25 ember volt egy helyen és megvitatták az előttük álló feladatokat. Miátovicsné két órát is elbeszélget egy-egy családnál A békebizottság tagjai lelkesen járnak népnevelőmunkára. Mindenütt alaposan megtárgyalják a békeharc jelentőségét, s azt, hogy kicek-kinek mit kell tennie a békéért, mivel kell még nagyobb súlyt adni aláírásának. Miátovics Miksáné például nem igen tölt el egy-egy családnál két óránál kevesebbet. Hiszen annyi a beszélni való, a tavaszi munkáról, a termelésről, a begyűjtésről, nagy eredményeinkről! S amikor a mi eredményeinkről beszélnek, mindjárt a fasiszta Tito Jugoszláviájában szenvedő testvéreikre gondolnak ét fzzó gyűlölet ég bennük a Tito-banda iránt, akik egy újabb háborút akarnak kirobbantani. Beszélnek arról, hogy ott a zadrugúk- ban a kulákok vezetnek és az elnyo. mott dolgozók sorsa sokkal rosszabb, mint a cselédsorsuk volt. Nálunk a dolgozók állama a népért van, például Vránesics Mihály és felesége 78-80 évesek, teljesen munkaképtelenek, havonta 200 forint segélyt kapnak és ebből él a két nincstelen öreg. Ezért is aláírják a békeívet, hogy megvédjék ezt a demokráciát, amely még az öregekről is így gondoskodik. És biztosak abban, hogy a békealáírásukkal, a többtermelésért folyó harccal a jugoszláv dolgozók harcát is támogatják. Az új faluról beszélgetnek, a jovorol Vránesics Gergely dolgozó paraszt, aki a munkában mindig élen jár, mert mint pártonkívüli népnevelő is harcol most a békéért. Elmondja, hogy kultúrházat építettek, mozígépet kaptak és a fala kulturális fel- emelkedését is biztosíthatják, magyar és délszláv nyelven egyaránt. De ez még csak a kezdet, mindabból, amit a felemelt ötéves terv ad a falunak. Ezt a tervet teljesíteni nagy feladat és ehhez a dolgozó parasztság jó munkáját is biztosítani kell. így az aláírás egyben kötelez is bennünket a jobb munka végzésére. Többször is elmegy egy házhoz, szívesen fogadják és hívják, hogy máskor is jöjjön el. Akikhez még nem jutottak el a népnevelők — nem sietnek Nagykő- zárban, nem akarnak felületes „rohammunkát" végezni — azok egymás után, türelmetlenül keresik meg a békebizottság titkárát, hogy ők nem akarnak utolsók lenni. Sömberger József már háromszor is érdeklődött, hogy mikor jutnak el hozzá is a népnevelők. Aki háborút akar — az nem írhatja alá De alá akarják írni azok is, akik mindent akarnak, csak a békét nem, mert tudják, hogy ez a béke a ncp békéjét jelenti. Alá akarják írni, hogy „jó embernek" tüntessék fel magukat, pedig a szívükben ott izzik a gyűlölet, belül várják az imperialistákat, a háborút, mert úgy gondolják, hogy a háború visszahozná a régi világot, a kizsákmányolást. Mézes-mázosan jött Lenkei Györgyné százholdas ku- lákasszony is, de a nagykozári békeharcosok nem engedték bemocskolni a békeívet. Aki háborút akar, annak nincs keresnivalója a béke táborában! A békét védik a nagykozári dolgozók, együtt magyarok és délszlávok. A dolgozó nép békéjét védik, együttes erővel az ellenség, a háborús uszítok ellen. „Munkánkkal a békét szolgáljuk44 A növénytermelő brigádok alig várják, hogy a föld megszikkadjon, hogy ismét nekifogjanak a még hátralévő cukorrépavetésnek, utána pedig a növényápolási munkáknak. Dolgozóink között a beszélgetés mindig arról folyik, vájjon ki lesz az első a baranyai állami gazdaságok között a tavaszi vetésben, örülnénk annak, ha mi nyernénk el a vándorzászlót. A munkaverseny eredménye az, hogy dolgozóink a felszabadulás ünnepére szép eredményeket értek el. A kiemelkedők között találjuk Gazdag Ferenc kocsist 152 százalékkal, Keszeg József kocsist 143, Poholni István kocsist 139, ífj. Szubotics Imre traktorost, DISZ-titkárt 142 százalékkal. Ezenkívül Keresztúri Gyula 138 százalékot ért el, mint traktoros, Jung János zsákoló 119 százalékot teljesített. De a többi dolgozó is szép ered ményeket ért el, valamennyien túl-1 teljesítették vállalásaikat. Az MNDSZ is jó eredményekkel kapcsolódott be a versenymunkába. A vagónkirakásnál átlagteljesítésük 112 százalék volt. De ezt az eredményt még tovább fogják emelni. Most érezzük annak a tudatosító és felvilágosító munkának eredményét, amit a Párt és a gazdaság vezetősége éjt nappallá téve folytatott. Ez eredményezte azt, hogy a dolgozók lelkes kezdeményezésére, váltó műszakkal, még éjjel is veteftek, hogy a mag idejében a földbe jusson A fokozott, jobb munkával erősítjük a békelábor erejét és most a békeívek aláírásával is tanujelét adjuk annak, hogy munkákkal a békéi szolgájuk. Györkös Jáuos Szentmárton-pusztai állami gazdaság dolgozója.
