Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-30 / 100. szám
Dslgszá parasztik! Jó nmnltával, töhblermelésse! segítsétek ötéves tervünket, hazáik erősítését, a kéke vétekét! ' Május elsejére készül a nagykozári kuli úr csoport A tavasz árad a fiatalok énekéből, a mezőt járó traktor dalából a langyosan lengő szél támogatásából. A tavaszt jelzi a sürgés-forgás, a készülődés, a kuitúrházból esténként kiömlő éntk, a nagykozári dolgozók friss, lendületes munkája, a csinosodó házak, az élei — a .lüktető, eleven, vidám élet. De mégsem a tavasz hozta mozgásba ébresztette fel a falut. Nem a tavasz okozza ezt a zsongó-zsibongó készülődés!, nem a tavasznak szói a munka- verseny, a dal, a tánc. Május elsőjére készülnek a nagykozáriak, május elseje tiszteletére fejezik be előbb a vetést, meszelik a házakat, csinosítják az épületeket, elevenítik fel a régi, ínúr-már elfelejtett táncokat. A kultúrotthon bővítésével is alig pár napja, hogy végeztek. Ortlieb József, a fernvlöcsoport elnöke, Király János és Cvenkovics József azért siettek a munkával, azért építették versengve az áj falakai, hogy május elsejére készen, szépen álljon a Jáncsics kultúrotthon, méltó helyen ünnepeljék fiatalok, őre. gek,1 délszlávok, magyarok, németanya- nyelvüek együtt a dolgozók nagy iin- m pel. M'g a tfultúrház épült, a tszcs dolgozói két nap alatt elvégezték a gyapot vetését. 14 kalaszlrális holdról aratják majd le a Szovjetunió tapasztalatai alapján meghonosított fehér aranyat. Együtt ve. telle a Kórom nemzetisig: magyar, délszláv, német, együtt is élvezik majd a jó munka gyümölcsét. De nemcsak a munkában, a szórakozásban, a kuli úrmuri kában is együtt vannak c nagykozári nemzetiségi dől_ gazok. Ahogy a kulfúrházat összefogva építettek föl, úgy együtt is szórakoznak benne. Vidáman száll a délszláv dal a németajkú és magyar fiatalok ajkáról is, egyformán szépen, ügyesen táncolják a „,kolo"-t valamennyien. A május elsejei ünnepélyre .próbálnak a fiatalok és a próbára be-benéz. nek az öregek is. Gyönyörködnek a fiatalokban segítenek nekik. Szívesen nézi őkét Nagy János, az üzemi párt- titkár. a csoportelnök meg különösen, hiszen a lánya, Ortlieb Verona a kul- túrcsoport vezetője. — Délszláv viseletben táncolunk ám valamennyien — újságolják vidáman a látogatóknak, aztán nem sokat zavartatják magukat, táncolnak tovább, hiszen az ünnepig mór kevés idő van hátra és ők jól, igazán jól akarnak szerepelni. De nemcsak táncolnak. Próbálják a színdarabot, a békealáírásgyüjtéssel kapcsolatos jelenetet is. A címe: Vércse. Szépen, őszintén buggyan ki belőlük a szó, az igazi érzés fűti át min. den betűjét. A földre gondolnak játék közben, ami már végleg, elszakíthajatlanul a sajátjuké lett, a boldog életre, amit a szovjet katonák hoztak nekik — nekünk, s amit a Párt biztosit minden becsületes dolgozónak Erre gondol Kaszun Mária is mikor a Traktor című versiét szavalja délszláv nyelven, erre emlékezik Makk Margit, mikor a Pártkönyv című verset tanulja, A hála és szeretet választatta Andrics Katával a Lenin és Sztálin című költeményt, Sztázics György pedig a tito. isia fasiszta banditák iránti gyűlöletét, megvetését mondja el a költő szavaival a Bandid című délszláv versben. A nagykozáriak egykönnyen nem felejtenek. Nem felejtik el, hogy kiktől szabadította meg őket a Szovjet Hadsereg, a Párt. Ortlieb Verona apja 19 éven keresztül szolgálta Muszti és Szieberth kuiák okát és a kulákszolgálatból kijutott a 12 éves Veronának is. Dömötör János fiatal csoporttag. az egyik kul- túros is ugyanott verejtékezett hajnaltól késő éjszakáig. — 12 éves sem voltam még — meséli Dömötör János, — de hajnali négy óráid/ éjiéiig kellett robotolnom a kuiák- nál. Szórakozás, kultúra? — már a kér. désen is nevet és nevet vele az egész kultúrcsoport, —.az aztán ne-m volt! — Én a búzát konkolyoztam — meséli a régmúltat keserű széjizzel Őrt. lieb 'Jerona, — egy zsák után kaptam 10 íillért. Hú jól ment, vagy három zsákkal megcsináltam egy nap. Aztán mentem a „fizetésért". — No, azt a sokat ki is fizethette — böki közbe Rádi Ilona. Ritter János előtt se ismeretlen a kuiák. Apja. anyja, öregapja, öreganyja meg a nővére ' eleget nyögte Kőszegi Gábor 70 holdas kuiák „jóságát“Haluknak fizetett a kuiák egy évre 400 forintot, meg annyi ennivalót, hogy éhen - ne vesszen.k. A kis János egész éven át vezette a lovat, szántott, markot szedett és ha jól ment, kapott fáradságáért egy vedlett nadrágot. Sipter Márk a bérmakeresztapjánál, ifjú Andrics Jánosnál cselőde-kedett 1947-től 1949-ig. A két évre kapott egy öllöny ruhát és két inget, a szállása persze az istállóban volt. A koszt pe. dig... '. — Amennyit egy hétre adtuk — mondja róla, — megettem volna egy nap alatt. Persze a kulákoknalt nem tetszik, hogy megváltozott a. világ. A kulákok Nagykozárban is akár magyarok, délszlávok, vagy németek, — Tito Jugoszláviájáról álmodoznak, hiszen tfti szabad a kizsákmányolás, ott rábízhat a kuiák egy emberre 25 szarvas jószágot és 6 pár lovat ma is és megkövetelheti a cselédrabszolgától, hogy a mezőről hazajövet esti 10 óra után ellássa a rengeteg állatot, mint azt 1942-ben Kőszegi kuiák tette Dömötör János bátyjával. Nem tetszik a kulákoknak a mi világunk és azért lesik alattomosan az alkalmas pillanatot,' miikor árthatnak. azért rázza sokatmondóan ifjú Andrics János az ökliét egykori cselédje, Sipter Márk felé: „Majd eljön az én időm is!" Andrics János azonban téved. Az ö ideje már végleg lejárt és lejár annak is az ideje, hogy ő még öklét emel. hesse egy dolgozó parasztra büntetlenül! Éberen örködnek a falu, az ország dolgozói, — a csoportban legjobban dolgozó Ortlicbék. a naponta két- három munkaegységei teljesítő Ritter An. tál és családja, a kulákigától megszabadult Dömötör testvérek, a becsületes fizetésért dolgozó Sipter Márk. — hogy a kuiák nálunk többé ne uralkodhasson. Nagykozár nemzetiségi dolgozói egyek a munkában, egyek a kuiák elleni harcban, egykén/ gyűlölik veszett kutyánál is jobban Tito!, a kultúrcso- port pedig a kultúrmunkán keresztül is harcol ellenük, harcol a békéért, a termelés emeléséért. % A kultiircsoport is segít a termelőcsoportnak, hogy a tavalyi 18.75 forintos munkaegység ebben az évben • meghaladja a 25 forintot, segít meggyőzni a még egyénileg gazdálkodó dolgbzó parasztokat a szövetkezés előnyeiről és megismertetik a kultúrcsoporl tagjai azokkal is a kulákot akik még nem ismerik jól, akik még nem ismerik közelebbről végtelen aljasságát, embertelenségét, a becsületes dolgozók iránt érzett gyilkos dühét. i így készülnek május, ünnepére a kozári kultúrotthonbán a német anyanyelvű. magyar, délszláv dolgozó fiatalok és daluk messzire száll a tavaszi estébe, hiszen sokan, mind többen énekelnek együtt... Garami László Bikov (Molnár Tibor) és Lugosi Sándor (Görbe János) a dicsőség” című filmben. „Becsület és BECSÜLET ÉS DICSŐSÉG Az éles kés alól sziszegve, sisle. regve kígyózik elő a csillogó, kunko- rodó fémíorgács. A kés alá simuló gyorsan íorgó acél olyan, mintha állna. Csak a' szülelő alkatrészen finoman rezgő, remegő íénypászta. meg a lehasadó témkígyó-íorgácsok mutálj jók, hogy valami készül. T/alami készül... Valamire ké’ szülnek a dolgozók az önlök, drehusok, csévézők, átképzqsök. Győr_ sabbá akarják lenni a gépek forgását, élesebbé, jobbá a vasat vajként metélő késeket, íorróbbá a tüzet, ke. ménycbbé az acélt. Sztálin elvtárs születésnapjára készülnek. Erről a lo. bogóan lelkes készülődésről, 'a gyorsabban dolgozó esztergapadokról, gyalugépei,'ről, túrókról szól. az Örkény István regénye nyomán készült új magyar film. Azokról szól, akik ezeket, a gépeket gyorsabb mozgásra, szinte lehetetlennek tarlóit teljesítményekre bírták és akik nap, mini nap, újabb termelési győzelmekért szállTito költségvetésének oroszlánrészét az ország felfegyverzésére fordítják. Jugoszláviában » gyerekek millióinak nines meg a lehetősége a tanulásra, a tiiolslák azonban mégsem fordítanak megfelelő összeget az iskolázás céljaira. Az elmúlt tanévben az iskolák 8ö százaléka fűtőanyag nélkül maradt és több, mint 7(H) iskolái zártak be az elinnlt (élen. A tanítás különösen falvakban rendszerint diiledező kunyhókban és csűrökben folyik, mint az „Izgrov” e. bolgár lap írja. a legtöbb iskolában még padok sincsenek. Számos gyermek ruha és cipő híjján kénytelen volt abbuhagviii az iskölálmTanuljunk halódó hagyományainkból A három városbíró és Vecchy generális A torok sereg; még az őSl- sziget, vári falak mögött mentegette hanyatló uralmát, amikor a harcok romjai és régi szépségének kőmorzsái között Pécs városa már kezdett berendezkedni új életére. Csak 480 ember, alig 150 család maradt a hatalmas fallal övezett városban. Azonban az élet a sírokon is gyorsabban nyilt rügybe, virágba, új erőre, s így' a kormos falak között néhány év alatt megnégyszereződött a lakosság. Jöttek kecskeméti és ipolysági magyarok. új. zamatos tájszólással. A gazdátlan pécsj telkekre beköltöztek a távoli vidékről jött németek s a háborúk során sivataggá vált déli tájak szláv vándorai. A vastag városfal még sebzetten, megrongálódva is anyai ka. rokkal ölelte egybe a népeket. A magyarok. németek, szlávok szoros egv ségbe kovácsolódtak. Évenként feli váltva — mivel ezidöben még polgár, mester nem volt, — más és más nemzetiséig bírája vezette a város ügyéit, aki mellé a három nemzetiség mindegyiké számarányának megfelelően fa'nácsesküdteket küldött. A v.áros legfelsőbb irányitószerve azonban a császári haditanács volt. Ez a szerv tel.jesen idegen volt a város és a. nép érdekeitől, mint békés ma- dártelopek fölött a ragadozó úgy terpeszkedett az éledező város fölé. A császári haditanács, vezetője gróf Vecchy Gábor volt. Errö, a generálisról feljegyezte a hadtör'enelem, hogy egész életében nem csinált semmi feljegyzésre méltót. Itáliai bölcsője arany létráján felzötyögtetlék a generális; rangig s mivé, ellenféllel még szemtől-szembe soha nem harcolt, hát harcolni kezdett most a békés pécsi polgárok ellen. gp akkora elevenséggel és rugalmassággal, hogv ‘azt bármilyen vandál vezér is megirigyelhette volna. Vecchynek óriási vonzóereje volt a tárgyak felé s amihez csuk ujja hoz záért. az, mind a családi vagyonhoz ragadt. A Teitye körüli forrásrészeket is megszerezte magának. Pecsétes birtoklevelei alá őszinte szerénységgel a következő rövid címet írta: ,,Giól Vecchy Gábor marsall, generális, császári helytartó és tábornok, ő császári és királyi fenségének tanácsosa és kamarása, szent Lázár lovag, stb.’ Az. akkoriban pusztító peslisjár. vány és lovag Vecchy nagyszerűen egymásra találtak a nép sanyargatásában. * Szép őszi napok jártak az 1690-es évek közepén, éppen akkor amikor a horvát Bedekovics és a magyar Cserdy váltották egymást a városhí- rói székben. Vecchy már augusztusban kiadta rendelettel, hogy hadi okok miatt október közepéig le kell szüretelni minden tőkét, mert a határidő után már az ő katonái fognak szüretelni. Amikor a hegyi szőlők mézédes nedve már csordogálni kezdett a pécsi hordók felé. nagyot gondolt Vecchy generális. Ha mos: a szüre'e- lő népet gyorsa^ kirendelné egy nagy közmunkára, úgy a szüretet a pécsiek nem tudnák befejezni határidőre és a visszamaradt szőlő az övé lenne. Ráadásul a közmunkát úgy is lehet irányítani, hogy ezzel a három nemzetiséget is egymásra uszítsa s így megbontsa összetartásukat, mely anuyiszor megfékezte mar rabló szándékait. E.őször a horvát Bedekovics nyer- ge-mestert hivatta magához aki rettentő sértést követett el azzal, hogy a maga,; kihallgatáson mezítlábas bős nyak papucsban, zsíros nyerges kötényével jelent meg. E látványra a csil logóruhás, spanyolcsizmás, rizsporos- hajú generális szörnyet nézett, de a cél érdekében türtőztette magát. Közömbös arccal kérdezte Bedekovicsol: — Goszpodin bíró. nem /ázik meg a mezitlába? A furfangos Bedekovics meghajolt: — Goszpodin generális, Henrik császár is járt egyszer alázatos kihallgatáson mezítláb, mégpedig télvíz idején. — És a szurlos kötény? — kérdezte Vecchy egy fokkal komorabban. mire Bedekovics még mélyebben meghajolt: — A munkaruha letöltése ősi szláv szokás szerint a különleges tisztelet jele. Vecchy sejtette, hogy Bedekovics ezt most találta ki, de nem szólt miatta, mert tervét végre akarta hajtani. Kedvesen folytatta: — Az ostrom idején a pécsi várfalak nagyon leromlottak. Három heti munkával a város összes téríiai. beleértve a szüreteinket is. helyrehozhatják. De én legnagyobbra a horvát népet becsülöm és ezért arra kérem önt, hogy rendelje ki e közmunkára a magyarokat esetleg a németeket is. Bedekovics a levegőbe bökött: — Art nem lehet. — Aliért nem? — fortyant fel a jeles hadvezér. — Azért, mert ha nem tudná goszpodin, engem a horvát, nép küldött a tanácsba, én csak fölöttük rcndelke7- hetem. — Akkor rendelje ki a horvát népet! — csattant fel türelmét vesztve a generális. — Azt. sem lehel, Vecchy felbőszült: | — Hogyan hogy'ncm lehet? — illát c-sak úgy. hogy a tanács rendelkezéseit latin nyelven *c/| kiadni, a horválok pedig nem értenek latinul. Vecchy megértette a ravaszságot, ököllel veríe az asztalt mire Bedekovics roppant tisztelettel meghajolt és eltávozott.. A hírnök a magyar bírót hivatta a generálishoz. Cserdy bíró igen nyugodt, végvári harcok közepette felnőtt magyar volt, aki a más árnyékától sem ijedt meg. Vecchy különösen nem szerette öt s dühös volt a pécsi pestisre, hogy Cserdyt még nem vitte el. Vecchy ékes szavakkal németül vázolta a várfalak helyreállításának azonnal; szükségességót és felhívta Cserdy bírót a három nemzetség kirendelésére. Cserdy meghallgatta s tüntetőleg latinul felelt: — Van egy lehetőség össze leéli hívni' a három nemzet nagytanácsát. Ha a nagytanács őszéül, akkor már két lehetőség is van. Az egyik; ha én teszel: javaslatot, most szüretidőben e közmunkákra, ahk0r a nagytanács fog engem azonnal lemondatni. A másik: ha a nagytanácsban akadna valaki más, aki ily jnvaslbtot ten ne, úgy én, mint bíró azonnal lemondanék. Válasszon, ekszelensz! Vecchy körül forgott a világ. Vészt- jóslóan mordult Cserdy felé: — Van ez ügyében még valami javaslata? . Cserdy nyugodtan felelt: — Még lenne egy. Mivel már Bedcj hovicsol meghallgatta ez ügyben, meg engemet is, arra kérem mély ’tisztelettel ekszelensz uramat, hogy n németek vezetőjét, Krönet postamestert már ne kérdezze meg. meri az igen indulatos ember. Ezzel Cserdy meghajolt és eltávozott. lgV akadályozta meg 1690-ben a magyar, horvát és nemei polgárok összefogása, a rabló Vecchy generális furfangos tervét. Vörös Márton nah síkra a béke védelmében, -hazánk erősítéséért, boldog életünkért. : A mi győzelmes, hatalmas, legyőzhetetlen erejű ■ munkásosztályunkról szól ez a film. A Mozdony- és Fém- árugyár, — amelyben a cselekmény lejátszódik, — költött üzem. De a történet minden üzemre, minden gyár. ra ráillik. Minden gyárban vannak Lugosj Jánosok akik a Párt segítségével felismerik az ellenséget, minden gyárban vannak világosan látó, a Pár! mulatta úton egyenesen haladó Eszterek, de vannak még minden üzemben bárányok és gosztolák is aljas munkásárulók, jobboldali szociáldemokraták, háborúra speku'álá gazemberek. Ezért szól ez a film valamennyiünkhöz, minden becsületes dolgozóhoz. Magunkat láthatjuk viszont a sztálini műszak lázas igyekezetében, magunkat, láthatjuk az ellenség elleni harcban, mi emeljük lel a kezünket, mi valamennyien, mikor megszavazzák a Mozdony- és Fémárugyár dolgozói a 20 terven felülj mozdonyt a nagy napra, a nagy Sztálin születésnapjára. Sztálin elvtárs születésnapja hoz^ za lázba a dolgozókat. Sztálin neve emeli a 'versenyszerződés százalékait, az ö névénél; hallatára gyorsul meg a szívek dobogása, az esz- tergadob'ok forgása, a munka üteme. M/nd gyorsabbá yálik a fordulatszám. Lugosi Sándor — ha csak percekig is, de — háromszázas fordulattal vág. aztán mind hosszabb ideig ötszázzal. És ahogy röpködnek szél a iémíorgá- csők, úgy repül, terjed a láz a lelkes versenyszellem az egész üzemben, az egész országban. Ahogy nő a lelkesedés. úgy nő. emelkedik ál!andóan a termelés — o sztálini műszak sikeré ért. A néző elfelejti már. hogy moziban ül. Élő valóságot lát. eleven életet él át. A film alakjai nem sematikusak, nem egysíkúak. Minden alak ezer és ezer élő személy tulajdonságait sűrít/ magában, valamennyi valódi ember, s nem csupán írói gondolat. Egyszer lázas izgalom tut ál az üzemen: jön Rikovl Úgy szaladt ott végig a hír. mint a villamosáram a drótokon, hogy mindenkiben még szikrázóbbra gyújtsa a lelkesedés, fűzé/. Úgy futott a hír végig a dolgozó- kon, mint ahogy a mi bányászaink között szétáradt az öröm: jön Logvi- nyenko! Mint íalvainkban: jönnek a szovjet kolhozparasztok. Mint mindé, nütt és mindenkor boldogságot gyújt, ahol csak megjelenik a szovjet ember, a szovjet segítség. Llikov elvtárs is segített. Látoga- fása után még élesebb lelt a kés, még gyorsabba vált a lordu’.at- szám: elhagyta az ezret. A bányászuk jól tudják, mit jelent a szovjet ember látogatása: többtermelési, ciklusos lejtés'. Jól tudják azok a kőművesek is. akik Makszimenko módszerével emelik a meszest lakások falait De n dolgozók azt is tudják, — a komlóiak éppúgy, mint a meszesiek, vagy pécs- bányatelepiek; kőművesek éppúgy, mint bányászok, — hogy az ellenség is úgy támad, olyan alattomosan, or. vul, a szakértő álarca mögé bújva, mint Hartlauer és Gosztola.' Azt is meg kell azonban tanulnunk', hogyan kell őket jókor felfedezni és kíméletlenül leleplezni. Görbe János, Sulyok Mária. Gózon Gyula Molnár Tibor és mindazok u szereplők, akik a filmen gép mellett dolgoznák, hosszú időt. hónapokat töltöttek gyárakban, megismerkedtek a dolgozókkal, a gépekkel, a gyúr levegőjével. Megismerkedtek alaposan a dolgozókkal, hogy hűen az éleihez a valósághoz hűen megmutathassák: Nálunk a munka becsület ' és dicsőség dolga! Tito iskolák helyeit kaszárnyái épít járást. Jugoszláviában főiskolai okfa fásban csupán a kivételezett néprétegek részesülhetnek. Az egyetemi tantermek padjaiban kulákok. tilo-hivnlalnokok és katonatisztek gyermekei ülnek. Az elmúl! évben több mini négy és fél ezer sgcgéiiyszármuzásií egyetemi hallgatói zárlak ki a főiskolákról. Tito Jugoszláviájában iskolák és lakóházak helyett kizárólag kaszárnyák,, katonai repülőterek és hadlanyagraktárak épülnek. Tito fasiszta klikkje jóformán egész Jugoszláviát egyetlen kaszárnyává változtatta át. Novoje Vremjá-ból.
