Dunántúli Napló, 1951. március (8. évfolyam, 50-74. szám)

1951-03-03 / 52. szám

2 HAPIO 1951 MÁRCIUS 3 lenére — a marxxzmusjIeninizmus alapján összeforrtak a kommunis iákkal. A Magyar Dolgozók Párt ja tekintélye megnőtt, vezető sze- repét, helyes és eredményes po lítikája alapján, a dolgozó nép el­ismeri. A Párt az egyesülési kon­gresszus óta szervezetileg megerő­södött, ideológiai színvonala emel­kedett, a pártszervezetek az ipar ban munkájuk központjába a ter­melés feladatait állították. A párttagság felülvizsgálata, bár nem volt mentes komoly hibáktól lényegében eredménnyel járt: Párt megtisztította sorait a vétet len, törtető, osztályidegen és el­lenséges elemek jelentős részétől és ezzel szilárdabbá, egységeseb­bé vált, tagságának társadalmi összetétele javu'ít. A Párton belüli demok'rác’a fejlődött, a pártszer­vezetek vezetőségeinek úijáválasz- tás-a során friss erők ezrei buk­kantak fel és jutottak a vezetés­be, a bírálat és önbírálat bátrabb alkalmazása felélénkítette a párt életet és megjavította a Párt és a ttömegek kapcsolatát. A Párt csa­pást mért az imperialistákra, fej­fedve és meghiúsítva azt a tervü­ket. hogy a Tito-fé'le áruló klikk és Rajk kémbandája segítségével megkaparintsák a’ Párt vezetését és megdöntsék a népi demokrá ciát. A kongresszus azonban, mint komoly hiányosságot állapítja meg hogy a Pánt a faluban szerveze­tileg nem erősödött a növekvő feladatokhoz mérten, sőt helyen­ként egyenesen gyengült. hogy a párttagság felülvizsgála­ta után a tagfelvételnél bürokra­tikus és szekta szellemű elzárkó­zás nyivánult meg n szocialista építés munkájában kivált új erők­kel szemben, hogy a Pártba befurakodott im­perialista ügynökségek leleplezésé­nek tapasztalatait nem használtuk fel eléggé, az éberség gyakran formális, hogy a Pártban még mind g gvakori a bírálat elnyomása, pártdemokrácía megsértése és dolgozók szükségletei. jogos építő bírálata iránti bürokrajkus közömbösség jelenségei is elfor­dulnak. a a és V. A Kongresszus megállapítja, hogy a Párt és az ország előtt álló dőotő stratégiai feladat: a mező- gazdaság szocialista átszervezése- vei népgazdaságunk kettős jellegé nek megszüntetése, népgazdasá, gunk egységes szocialista alapjá­nak megteremtése. Ennek megfele lóén a Párt főfeladatai a követke zök: 1. Az ötéves terv előirányzatai nak felemelése útján az iparositást meg kell gyorsítani olymódon, hogy gyáriparunk termelése 1949-hez ké pest 1954 re az eredetileg előiránv zott 86.4 százalék helyett legalább 200 százalékkal emelkedjék. Ezen belül a nehézipar termelésének az1 eredetileg előirányzott 104.3 szá­zalék helyett legalább 280 százalék, kai kell emelkednie. A könnyűipar termelésének 72.9 százalék helyett legalább 145 százalékkal kell emel­kednie. A népgazdaság beruházásainak öt év alatt az eredetileg előirányzott 50.9 milliárd forint helyett legalább 80 milliárdot kell elérniök. Ezen belül a gyáriparra ^-ordított beru­házásoknak 21.3 milliárd forint he_ lyett legalább 40 milliárd forintot kell elérniök. A nehéziparban az eredetileg ter­vezett 18.3 milliárd forint helyett legalább 37 milliárd forintot kell beruházni. A nemzeti jövedelemnek 1949- hez képest 1954-re az eredetileg előirányzott 63 százalék helyett, legalább 120 százalékkal kell emel­kednie. \ munka termelékenységének öt év alatt az eredetileg tervezett 50 százalék helyett legalább 90 száza lékkai kell emelkednie. A dogozó nép életszínvonalának öt év alatt az eredetileg tervezett 35 százalék helyett, legalább 50 százalékkal kell emelkednie. Az ipar számára öt év alatt az eredetileg tervezett 480.000 helyett 650.000 új munkást és alkalmazot­tat kell biztosítani, elsősorban szer vezett rounkaerőtoborzás útján. Az ipar szükségleteinek biztosítására műszaki vez. tőkben öt cv alatt 11 ezer mérnököt és 17.000 technikust kell kiképezni. 2, Az ötéves tervidőszakban dön_ tő lépést kell tennünk a mezőgaz­daság elmaradásának felszámolásá­ra. 1954-re mezőgazdaságunk ter­melésének 1949-hez képest legalább 50 százalékkal kell nőnie, hogy közellátásunkat. népünk életszín­vonalának emelkedését teljes mér tékben biztosíthassuk. Hogy ezt elérjük, az. egyénileg dolgozó pa­rasztok gazdaságát is fejleszteni és segíteni kell. A korszerű nagyüze­mi gépesített mezőgazdaságra való áttérésnek azonban a főút ja az el­aprózott egyéni parasztgazdaságok egyesülése termelőszövetkezetekbe. Ez érdeke az egész dolgozó pa­rasztságnak, mert az egyéni paraszt, gazdaság rendszere mellett gazdasá gi gyarapodást és jó módot csak egy keskeny felső réteg érhet el. míg a szövetkezeti út az egész dől gozó parasztság jómódját és kultu. rális felemelkedését biztosítja. A dolgozó parasztoknak a termelő- szövetkezetekbe való belépésénél a legszigorúbban szem előtt kell tar tani az önkéntesség elvét. A dolgozó parasztoknak, köztük középparasztoknak, különféle eszközökkel meg kell könnyíteni a termelőszövetkezetekbe való tömő rülést, így a jelenleg legfejlettebb harmadik tipusú termelőszövetkeze, tek mellett lehetővé kell tenni az I. és Il-es típusú szövetkezetek ala. pítását, biztosítani kell a bevitt föld után a földjáradék fizetését, a beadott állatok árának megtéríté sét egy év alatt a törvényes elő­írások szerint, a háztáji gazdaság­ról, a személyes tulajdonban ma­radó állatokról szóló törvényes rendelkezések szigorú betartását. A termelőszövetkezetek fejlesz­tésére elengedhetetlenül szükséges a kulákok további elszigetelése, a falusi kizsákmányolok elleni hars következetes folytatása, nemcsak az állam eszközeivel, hanem maguk­nak a dolgozó parasztoknak cselek, vő részvételével. A termelőszövet­kezetek nagyarányú fejlesztésénél szükséges, hogy a munkásosztály sokoldalú segítséget nyújtson a dolgozó parasztságnak. 3. A felemelt ötéves terv meg­valósításának, valamint a mezőgaz daság szocialista átszervezésének gyik döntő feltételeként támogatni kell a kultúrforradalom további kibontakozását, az egész dolgozó nép szaktudásának és általános műveltségének nagyarányú emelő, se, az iskolarendszer, a tudomány és művészet, a könyvkiadás és saj­tó, könyvtárak, kultúrotthonok, mozgóképszínházak, rádió, stb. ha talmas fejlesztése útján. 4. Tovább kell erősíteni a népi demokratikus államhatalmat. A fia. tál, még tapasztalatlan községi, já­rási, városi, megyei tanácsokat meg kell szilárdítani, munkájukat meg kell javítani, az ellenséges befolyást le kell küzdeni, hogy mint az ál­lamigazgatás helyi szervei betölt, (tessék szerepüket: végrehajtsák az országos feladatok rájuk eső ré­szét, helyileg irányítsák a mező­gazdasági termelést és ellássák a hatáskörükbe tartozó egyéb gazda, sági teendőket, előmozdítsák a mezőgazdaság és ezen belül a szo­cialista szektor fejlődését, a nép kulturális felemelkedését és bizto­sítsák a dolgozó tömegek minél szélesebbkörű részvételét a köz­ügyek intézésében. Az államgépezet munkájának to- j vábbi javítására következetesen | folytatni kell a közigazgatás, vala mennyi állami szerv demokratizá lását, a bürokratizmus elleni har­cot, a tömegek bírálatának és el­lenőrzésének fejlesztését. Erősíteni kell az osztályellenség felfedésére és leküzdésére szolgáló állami szer veket. Az állam valamennyi szervében a legfelsőbbtől a legalsóbbig, érvé» nyesülni kell a Párt irányításának, anélkül, hogy ez az állami szervek önálló munkáját és felelősségét csorbítaná. 5. Fokozni kell a békéért folyta tott harcot, a békemozgalmat álta lános népmozgalommá kell fejlesz­teni, amelyben részt vesz hazánk minden becsületes polgára. Fárad hatatlanul le kell leplezni az imp-: rialisták hazugságait, akik a ..de­mokrácia" cs a „béke" álarcában teakciós támadó háborút folytatnak és készítenek elő. Tudatosítani kell I egész dolgozó népünkben, hogy a béke védelme elválaszthatatlan al termelő munkában való helytállás, tói, az állampolgári kötelességek tel­jesítésétől, a népi demokratikus fe­gyelemtől. Egész népünket nagyobb áldo­zatkészségre, a nehézségek bátor leküzdésére, hazaszeretetre, a béke. szerető szabad népekkel, az egész világ dolgozó tömegeivel való szó Lidaritásra, az emberi haladás élenjáró, példamutató Szovjetunió iránti szeretetre és ragaszkodásra kell nevelnünk. Népünket és első­sorban ifjúságunkat el kell töltenie az elszántságnak, hogy hazánkat a támadó imperialistákkal szemben, ha kell, fegyverrel a kézben is megvédelmezi. 6. Meg kell erősíteni a pártszer­vezeteket és meg kell javítani a pártmunkát mindenütt, de elsősor­ban és döntően a falun. Erős falu­si pártszervezetek, erős falusi párt. vezetőség, egységes falusi pártbi­zottság, erős, jól működő járási bizottság szükséges ahhoz, hogy a mezőgazdaság szocialista átszer vezésének nagy feladatát megold, hassuk. A falun dolgozó kommu­nistáktól a Párt elvárja, hogy ne nézzék közömbösen a termelőszö, vetkezeti mozgalmat, hanem támo. gassák. A falusi pártszervezetek, a járási pártbizottságok megerősíté­sénél az egész Pártnak segítséget kell nyújtania, ez a megyei párt- bizottságok egyik legfontosabb fel. adata. Biztosítani kell a Párt további egészséges növekedését, a tagság társadalmi összetételének további megjavítását, a pártonbelüli demo­krácia, az építő bírálat és őnbírá- lat feltétlen érvényesülését, a Párt ideológiai színvonalának további emelését. Következetes harcot kell folytat, ni a Pártban a bürokratizmus szel­lemének minden megnyilvánulása val szemben és támaszkodva a legutóbbi idők hasznos tapasztala­taira, még szélesebb pártenkívüli aktívát kell a pártszervezetek kö­rül kialakítani (békebizottságok, pártonkívüli népnevelők, stb.), bá­torítani kell a pártonkívüli töme­gek kezdeményezését, tanulni kell bírálatukból és javaslataikból. Ezért kell az eddiginél is nagyobb fi­gyelmet fordítani a tömegszerveze. tek munkájára, elsősorban arra, hogy a Párt és a DISZ közötti kapcsolat megerősödjék, hogy a pártszervezetek segítsék és irányit, sák a Dolgozó Ifjúság Szövetségét, a Párt legközvetlenebb tartalékát. Az előttünk álló nagy feladatok, az osztályharc élesedése, a feszült nemzetközi helyzet megköveteli minden lazaság és liberalizmus fel­számolását Pártunk soraiban, a fo kozott éberséget, a kommunista vas fegyelem érvényesítését, a kom. munista kötelességteljesítést, példa, mutatást, áldozatvállalást. Ve A Kongresszus jóváhagyja a Központi Vezetőség beszámolóját az Egyesülési Kongresszus óta kö vetett politikai , irányvonalát és gyakorlati munkáját. A Pártkongresszus folytatta az új ötéves terv megvitatását A bírnlstt a vp/pté« lrjg;íbn(oüabb »e«j»1őtár«*a A Pártkongresszus ötödik napján, csütörtökön ez ebédszünet után Hidas István elvtárs, a Budapesti Pártbizott­ság titkára nyitotta meg az ülést. El­sőnek Borcsányi István elvtárs, a vác- hartyám (Pestmegye) tszcs elnöke szóla&t fel, ezután Házi Árpád elvtárs, az Állami Ellenőrző Központ elnöke mondotta el felszólalását. — Az ellenőrzés nem állhat meg a hibák megállapításánál. Fel kell kutatnia a hibák okait cs a javítás módját, meg kell ál­lapítania a ielelös személyeket. — Súlyos mulasztás terheli azokat minisztériumokat és főhatóságokat is, amelyek nem alkalmazzák a fele- ősségzevonást sokszor még abban az esőiben sem, ha az ellenőrzés a hi­bák mértékét és a felelős személyeket megállapította. Az ilyen és ehhez ha­sonló engedékenység jelentős -mér­tékben onnan ered, hogy a kádere­ket azzal a helytelen módszerre] akar­ják kímélni, hogy nem gyakorolnak feleltük bírálatot, és nem vonják őket felelősségire. A káderek és a dolgozók nevelé­sének ügyét szolgálja, ha a íele- lősségrevonást nem „négyszem­közt“ intézik el, hanem ha okát cs a felelősség mértékét egyes esetekben a széles dolgozó töme­gekkel tudatják, hogy az elköve­tett hibákból mások is tanuljanak. Ez az egyik útja annak is, hogy a széles dolgozó tömegeket mindinkább be lehessen vonni az alulról jövő el­lenőrzésbe. A dolgozók folyton javuló vi szonyát mutatja a társadalmi tulaj­donhoz, hogy egyre több bejelentés érkezik részükről az ÁÉK-hoz is. Ezekben a dolgozók felhívják a fi­gyelmet az anyagpocsékolás, a hely télén munkaadagolás, a gépállá­sok, a felesleges költözködések és költekezések, a nw-gbízhaíaitlan nyil­vántartás eseteire. — Számos olyan vezető van, aki még mindig rosszul viszonylik az el­lenőrzéshez. Ezek a vezetők nem ér­tik meg, hogy a bírálat a vezetés legfontosabb segítőtársa. — A bírálat elfojtása, a bírálatot gyakorló üldözése tűrhetetlen. Sztálin elvlár-s ezt barbárságnak minősíti. A bírálat elnyomóival szemben a Párt és a kormányzat kemény fellépése máris érezteti jó hatását: egyre rit­kábbak a megtorlások és egyre bát­rabb a bírálat. — A Párt útmutatása és bírálata az ellenőrzést képessé teszi hiá­nyosságai kiküszöbölésére, mun­káiénak megjavítására. Ezzel az ellenőrzés is meg fogja tud­ni adni az állami és gazdasági veze­tésnek azt a segítséget, amellyel elő­mozdítja hatalmas tervünk végrehaj­tását, a szocializmus építését, a béke védelmét. (Taps.) \ norvég munkások mélyen szívükbe záriak Rákosi Mátyás nevét A referátumhoz hozzászólt Somos András elvtárs. az Agrártudományi Egyetem Kossuíh-dijas tanára is. A Norvég Kommunista Párt küldőttségo, amely eljött a Párt Kongresszusira, időközben már elutazott. A küldöttség vezetője, Just Lippe. elvtárs üdvözlé­sét Hidas elvtárs olvasta fel. — A norvég munkások hosszú évek óta mélyen szívükbe zárták Rákosi Mátyás nevét — szól az üdvözlet. Eszembe jut az 1925. esztendő, Ráko­si Mátyás 1 elvtárs bátor és ragyogó fellépése a bíróság előtt. — Az amerikai imperializmus a norvég burzsoázia és a norvégiai jobboldali szocialisták segítségével az országot az imperialista támadó ter­vek egyik előretolt támaszpontjává változtatta. A norvég munkások, a norvég nép azonban, egyre fokozódó mértékben száll síkra a reakció ter­veivel szemben. Munkásaink veletek együtt, az összes népi demokráciák­kal együtt, a Szovjetunióval az élű kön. harcolnak, hogy meghiúsítsuk az ellenség terveit A infijjvar cgt'szségilgy fHmlulai Ezután Ratkó Anna elvtársnő, egészségügyi miniszter szólalt fel.-• Szocializmus: építő társadalmunk mind többet foglalkozik az egészség­ügy! problémákkal. Az egészséges ember védelme, a megbetegedett dol­gozók gyógyulásának meggyorsítása a társadalom által gondosan ellenőr­zött feladattá változott. A magyar egészségügy egyik leg­fontosabb feladata a gyégyitó munka minőségi emeléséért, az orvosok szakképzettségének nö­veléséért folytatott harc. A magyar egészs-'jiigy ezt a kérdést csak a kórházak és poiiklinikák egy­ségével tudja jól megoldani és azál­tal, hogy a kérdés megoldásába be­vonja a magyar egyetemek klinikai tanszékednek magasan képzett szak­embereit, tudományos munkásait. — A magyar egészségügynek kon­krét tervet kell kidolgozni a lö­megbetegségek, a tbc, a rák, a nemibetegségek elleni küzdelem­ben. A gondozó intézmények széles há­lózatát. kell létrehozni, megfelelő tu­dományos kutatóintézetek vezetésé­vel, egyesítve ilyenformán a tudo­mányt a gyakorlattal. Meg kell olda­ni a magungyaikorlatot folytató orvo­sok kérdéseit is, munkájukat alá kelj rendelni az állam érdekeinek. — A múlt rendszer osztály-politiká­jának tudható be, hogy egyáltalán nem, vagy csak formálisan fog.laifco- zort a munkahelyeknek, ü csoportos élelmezésnek, a lakásnak, az iskolák­nak közegészségügyi kérdéseivel. Ter­mészetes, hogy az egészségügyi mi­nisztériumnak különös figyelemmel kell fordulnia közegészségügyi fölada­taink megoldása felé is. A Szovjetunió tapasztalatai nyo­mán mi is megszervezzük az ál­lami közegészségügyi felügyeletet. Olyan felügyeletet, amelynek, meglesz a hatalma ahhoz, hogy az előírásokat mindenkor ellenőrizhesse, és azokkal szemben, akik az előírásokat nem tartják be, szigorúan eljárjon. De ez a munka csak úgy lehet eredményes, ha a dolgozók széles rétege támo­gatja. — Az anya- és gyermekvédelem te­rületén eddig is komoly eredmény-e­ket értünk el. Fokozott figyelmet fo­gunk fordítani ipari munkásaink or­vos; közegészségügyi ellátásának megjavítására. Az orvosok feladata nem lehet a táppánzcsalók támogatása és a mögöttük megbúvó ellenség erő­sítése, 'hanem a beteg dolgozók gyógyítása, a dolgozók egészség­védelmének kiépítése és megjaví­tása. Orvosaink politikai és szakmai kép­zettségének emelésével oda fogunk hatni, hogy ezt a feladatukat jól tud­ják ellátni. „Szavakkal nem is feliét kiuiüíulani azt, hegy a magvar asszonyok mit köszönhetnek a Pártnak“ A vasipar dolgozóinak kérdéseiről beszélt Szabó László elvtárs, a vasas szakszervezet' ügyvezető elnöke. Hidas elvtárs ezután bejelenti, hogy a Ma­gyar Nők Demokratikus Szövetségé­nek küldöttsége kívánja üdvözölni a Kongresszust. A sorok között. már jönnek is előre a nőküldöttoég tag­jai. Karjukon virág, munkásasiszo- nyok, egyszerű öltözetben, falusi nők, virágos, színes népviseletben. A küldöttek felállva, melegen, ütemes tapssal köszöntik őket. Négy asszony jobbról, négy balról felmegy az elnöki emelvényre és egyikük. Szabó Mihályné elvtársnő, piros ruhában, piros fej-kendővel, karján hatalmas vörös szegfűcsokor- ral, a szónoki emelvényhez lép. — Szavakkal nem is lehet kimon­dani azt, hogy a niagyar asszonyok és édesanyák mit köszönhetnek a Pártnak. A Pártnak köszönhetjük csa­ládunk, gyermekeink vidám életét, a Párt őrködik hazánk függetlensége, és békás életünk felett, a rni drága Rákosi elvtársunk tanított meg ben­nünket élni egyenjogúságunkkal, neki köszönhetjük, hogy megtanultunk résztvenni egyre szépülő életünk for­málásában, az ötéves tervben. — Nekem három gyermekem van, kislányom, kisfiam az általános isko­la tanulói és azon törik a fejüket, hogy orvosnak vagy mérnöknek ké­szüljenek-e. Falunkból og" szegényparaszt- asszonynak két fia jár egyetemre, hét parasztgycrckbö1 '.ett katona­tiszt Össze sem lehetne gyorsan számolni, ányan kerültek vezetöhelyie és há­nyán tanulnak gimnáziumban és egye­temen. i — Amikor férjhezmentem, a méhó- ságos Kohner báró birtokán cselédes- kedtünk férjemmel. Jöttek a gyere­kek, de nekem az utolsó percig dol­goznom kellett és születésük után egy hétre már dolgozni mentem. Mos* a nyáron kétéves kisfiamai napközíott- honba helyeztem és nyugodtan me­gyek dolgozni a termelöcsoportba, mert oda is elvezetett bennünket a Párt. — Az ősz óta a Lenin termelőszö­vetkezeti csoport tagjai vagyunk. Aki azelőtt látta a falunkat, az ma már rá sem ismerne. Gépállomást kaptunk a hároméves tervben, villany világit az utcán, a házakban, kövezett jár­dán mennek a gyerekek iskolába. Va­sárnap kultúrolthonba megyünk, szó­rakozunk, tanulunk és még mi min­den lesz az ötéves tervben! Mozi, ár- tézikút, iskola, gyermekeinket váriák az új gyárak, az új iskolák, a Párt neveli őket emberré. — A mi hazánk végre a miénk lett. A mi édes hazánkat akarják az impe­rialista bitangok egy borzalmas hábo­rúval szó* dúlni. Elvtársak! Mi nem megyünk Koh­ner báróékhoz cselédnek, a vé­rünket adjuk oda hazánkért! Minden becsületes magyar asszonv harcol azért, hogy szép hazánkban gyermekeink élete minél boldogabb legyen. Mi, magyar asszonyok megfo­gadjuk Rákosi elvtársnak, hogy még keményebben, még áldozatkészebben dolgozunk és harcolunk a békéért, a gyárakban, a földeken, a hivatalok­ban és mindenütt! Rövid a beszéd, de szinte minden mondata után felcsattan a taps, vi­harzik az éljenzés, a helyeslés. A nő­küldöttség tagjai is tapsolnak. Neme-

Next

/
Thumbnails
Contents