Dunántúli Napló, 1951. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1951-02-21 / 43. szám

NAP LŐ 1951 FEBRUÁR 21 A h áborű és az éhség löttségvelése A munkások és alkalmazóiak kére lí százalékkal tsőkkeaf, az élelmiszerárak rokamosan emelkednek, mindent a haditermelésre fordítanak Tito Jugoszláviájában Az a költségvetés, amelyet a bel­grádi klikk nemrég fogadott el a wknpscsinában az 1951. évre, szem­léltetően mutatja Titoék militarista politikáját A háborús előkészületekre elő­irányzott tételek összege 133 mfl- öárd dinárt azaz a költségvetési kiadások teljes összegének 73 szá­zalékát teszi ki. Nyilvánvaló, hogy a katonai célokra fordított ilyen ériári kiadások valójá­ban * „rendkívüli állapot” kihirdeté­sét * az egész gazdasági élet hábo­rús vágányra való átállítását jelentik. Nyilvánvaló az Is, hogy ez a költség- vetés az éhező jugoszláv népre még nagyobb szenvedéseket és nélkülözé­seket zúdít A háború és az éhség költségveté­se, amelyet Titoék szkupscsinája jóvá­hagyott, teljesen figyelmen kívül hagy­ja Jugoszlávia nemzeti érdekeit. Ez a költségvetés teljesen az ame­rikai agresszorok balkáni kalaa- dorterveenek szolgálatában álL Mit keres Thomas Wilson tábornok Jugoszláviában? A doflár-eflen&rzés alatt álló jugo­szláv gazdaságot Titoék már tavaly sürgősen átállították a háború előké- eeítésére. * A réz, álra, ön, barnát és egyéb rendkívül értékéé «stratégiai nyersanyagok Egyesült Államokba irányuló kivitele 1950-ben az 1949. évhez képest több, mint kétszeresen megnövekedett. A fegyverkezési hajsza útját járó srall-rtreetl ragadozók igyekeznek a jugoszláv föld mélyéből minél több színesfémet kizsarolni, mert ezzel nemcsak saját hadiiparukat, hanem csatlósaik hadiiparát is el akarják lát­ni. Jelenleg, mint a Reuter hírügynök­ség belgrádi tudósítója jelentette, Jugoszláviában tartózkodik Tho­mas Wilson tábornok, az Egyesült Államok hadügyminisztériumának képviselője, aki a helyszínen rész­letesen tanulmányozza, hogy Ju­goszlávia milyen nyersanyagforrá­sokkal és elsősorban milyen szí- nosfémkészletekkel rendelkezik. A belgrádi kormánykörök imperia­list* gazdáik parancsára tüzzel-vassal fejlesztik a bányászatot áa a hadi­ipart. Ezért már tavaly leállították • lakás- építkezéseket, s azoknak n gyá­raknak és üzemeknek az építését, «melyek nem felednek meg mili­tarista politikájuk érdekeinek. Leáll flották Jugoszlávia nemzetgaz­dasága szempontjából olyan életbe­vágóan fontos ipari üzemek építését, mint a zenidai vasöntöde, a vindoli és á manronói vízierőművek építését. Abbahagyták a Duna-Tisxa csatorna építését, a Szkadar (Scutari) tó !e- esapotósát, szó sincs már az új Bel* grád építéséről, amelyről Titoék ko­rábban különösen sokat bandabandáz- tak. A nép pénze arra keH, hogy sok repülőteret építsenek az amerikai „repülőerődöknek" és a lökhajtásos repülőgépeknek, kell a tengeri kikö­tök átépítésére, hogy befogadhatták «* amerikai hadihajókat, s kell fegy­verek vásárlására a hadsereg részére, Kulturális és szociális kiadásokra nines fedezet Jellemző a következő adat is. A THo-tók 1951. évi költségre«*- ben nincs előirányzat a dolgozók kulturális és anyagi szükségletei­nek, különösen az egészségvéde­lemnek, a népnevelésnek biztosí­tására. Ez nem véletlen, hiszen a fasiszta diktátor, mielőtt a költségvetést jóvá­hagyás végett a szkupsesina elé ter­jesztette, a jugoszláv néphez fordulva ezeket mondotta: „Nekünk fegyverkeznünk kefl, nem pedig jobb életről álmodoz­nunk." Vaj és kenyér helyett ágyút, új sú­lyos adókat — a jobb élet kilátása helyett nyomorúságot és éhséget — •zrt tartogatja Tito a jugoszláv dolgo­zóknak. 1950, év folyamán Titoék az utcára dobtak 120 ezer állami tisztviselőt, 49 ezer építőmunkást és más iparágak tíz és tízezer munkását. Mindezt az okozza, hogy a jugoszláv gazdasági életet háborús vágányra állították, nem pedig, hogy az állami apparátust és az ipart „újjászervezik", mint ahogy ezt a belgrádi kormánykörök igyekeztek elhitetni. Az 1950. évi költségvetésben még a Tito-féle közgazdászok messzemenően szépített adatai szerint is több, mint 11 százalékkal csök­kentették n munkások és alkalma­zottak bérét, ami lehetővé tette a belgrádi kor­mánynak, hogy 9 milliárd dinárral nö­velje a háborús készülődésekre elő­irányzott költségeket. Ugyanakkor • dolgozó népre kivetett különbö­ző adók több, mini 15 százalék­kal növekedtek. Ennek felhasználásával Titoék a fegy­I yerkezés költségeit újabb 20 milliárd dinárral emelték. , Amerikai tudósítók véleménye a jugoszláv dolgozók nyomoráról Jugoszláviában a dolgozó tömegek nyomorba süllyedése katasztrofális méreteket öltött. Az élelmiszerek piaci árai csak 1950-ben háromszorosan, 1946- hos képest pedig kilencszeresen emelkedtek. A drágaság és az elburjánzott üzér­kedés következtében a munkások és alkalmazottak fizetése elvesztette minden jelentőségét. A tengcrmelléken, Dalmáciában és Isztriában, Bosznia és Montenegro he­gyi körzeteiben, amelyek elsősorban fogyasztási területek, a piacon kenyeret és burgonyát még feketepiaci árakon sem lehet kapni. Ezeknek a területeknek városaiban és falvaiban sok ember éhenhal. De ez sem zavarja Tito ék at abban, hogy az utolsó morzsákat is kizsa­rolják a legnagyobb ínségben szenve­dő dolgozó parasztoktól. A „Nevr- York Herald Tribune” tudósítója, aki nemrég Boszniában járt, azt írja, hogy sok olyan falut látott, amelyeknek a lakossága teljesen koldusbotra ju­tott a mérhetetlenül magas élelmiszer- beszolgáltatások miatt és télre nem maradt semmijük a megélhetéshez. „Ezeknek a falvaknak a lakói — írja az amerikai újságíró — a sír szélén állnak." Az ufságtrő elmondja, hogy Boszniában alkalma volt beszélgetnie egy 73 éves bosnydkkal, aki panaszkodott a hi­hetetlenül nehéz életre és kijelentet­te, hogy „a környéken mindenütt meg­halnak az emberek az éhségtől.” Az United Press hírügynökség bel­grádi tudósítója egyik jelentésében, amelyben leírja, hogyan viszonyulnak Titoék a dolgozó néphez, ezt mondja: „Nem lehet tudni, sokáig bírja-e a jugoszláv nép fizikai erejének ilyen megfeszítését, amit c sövény táplálkozás mellett követelnek töl*.“ Nyikoláj Tyihonov: VAN ILYEN PART! Éa Kifénylett as óriás! ország, MiYha a mappán villám csapna őt, Mikor kiállóit Lenin és kimondta« — Van ilyen párti * Az ellenségnek vágta ezt oda, Mely taraján a háborús viharnak, A bomlás közt vinnyogta; Nincs olyas pár!, Mely áavehetné üt ma a hatalmat! ...S eljő a nap, s szerte a nagyvilágon Lenin zászlója győztesen lebeg, És mindenfelől zárt sorokban jönnek A mauzóleumba a követek,-*"v És megköszönik a világ »«vében Az immár szabad s egy világ-hazát S a Lenin útját, melyen Sztálin őket A kommunizmushoz vezette át, KARDOS LÁSZLÓ fwdlMwa 5 # 5, í ff, * | I * Egy köbméter tűzifa többe kerül egyhavi keresetnél Az éhség okozta szenvedéseket még inkább fokozza a tél, amikor a rend­szeressé vált hiányos táplálkozáshoz járul még a hideg is. A jugoszláv vá­rosok lakosságának nincs tüzelője, fűtetlen lakásukban dideregnek. Egy köbméter tűzifa ára a pia­con 4—5 ezer dinár, vagyis jóval több, mint a munkás vagy a tiszt­viselő havi keresete. A háború-előkészítés politikája, amely világosan kifejezésre jut Titoék 1951. évi költségvetésében, új súlyos terheket rak a jugoszláv dolgozó nép vállára. Az amerikai imperialisták belgrádi lakájai, látják ugyan az or­szág gazdasági helyzetének rosszab­bodását és az éhség fokozódását, mégis harsány hangon „újabb áldozatokra” szólítják fel a dolgozókat. A jugoszláv nép nagyon jól tudja, hogy kiknek az érdekében követel­nek „új áldozatokat”. Ezért napról- capra erősíti felszabadító harcát és elszánt küzdelmével meg fogja hiúsí­tani a tengerentúli háborús gyujtago- tők és belgrádi lakájaik‘sötét terveit. 99 ti nagy hazafi66 a Pártkongresszusra tett vállalások teljesítésére lelkesít A nagy hazafi című filmben előnleüSruCt a bo&evíkok harca a Párt­ba kirakodott ellenséggel, akik minden erejükkel meg akarták akadá­lyozni a szocializmus megvalósítását. Mindent elkövetett * reakció, hogy « munkásosztály legjobbjait háttérbe szorítja, hogy visszaáfótaa • burasoá rendszert. Nekünk i* fokozott éberséggel itoS őrködnünk Pártunk tisztasága fö­lött, mert a megvert ellenség nálunk is igyekszik beférkőzm soraink!«, hogy bomlasztó munkával hátráltassa hazánkban a szocializmus éptoéséí. Éberen kel Őrködnünk « munka frontján is, hogy kongresszusi vál- fotósunkat teljesíthessük és ezzel isméit megmutassuk az egész világnak, hogy a magyar munkásosztály felsorakozott Pártunk zászlaja alá, hogy felvegye a harcot a béke ellenségeivel A belső ellenség nem esek párt­el éhség. A nagy hazafi megmutatta, hogy ezek az imperialisták fizetett ügynökei és provokátorai, akik * legádázabb ellemégri a munkásosztály­nak. De megtanított a nagy hazafi a bolsevikok tag-szebb erényére, • nép, a Párt iránti hnf&rtale® szeretefcrc. Ebben van a boísevikok hatalmas ereje: szeretik a népe# és » nép szereti a bolsevikokat, « Pártot Legyen nekünk is a jövőben a feladatunk, még jobban *zicreswük né­pünket Pártunkat és még fokozottabban gyűlöljük esz ellenséget. Póza ár András Kesztyűgyár ddfgozőj* MSZT-szervezeteink is felajánlásokkal készülnek Pártunk kongresszusára Tőmeg8Eervto3«teánk egyre széle­sebb pártonkívülá tömegeket mozgósí­tanak az elötitünJk álló feladatok meg­oldására. Tömegiszervezeteink közül egyre komolyabb eredményeket mu­tat fel és mind nagyobb, tömegeket aktivizál a Magyar-Szovjet Társaság. A Szovjetunió ez eredete mindnyájunk közös ügye, és egyben meghatározó­ja annak is, hogy a magyar nép KÜLÖNÖS HÁZASSÁG Legnagyobb regényíróink egyike, Mikszáth Kálmán a múlt század má­sodik felének nemcsak népszerű anek- dotázója, hanem élcsszemü megfigye­lője és őszinte kritikusa is volt. Mint a liberálist párt tagja és képviselője, kora haladó eszméinek bátor szószóló, jaként vált ismertté írásaiban és tár­sadalmi-politikai állásfoglalásában is. Maró gúnnyal és szenvedélyes követ­kezetességgel tárta fel a feudális tár­sadalom, az uralkodó osztályok rom­lottságát, elszántan ostorozta a fő­urak és főpapok tÖTvényiipró aljassá gait, népbutítását, a dzsentri-világ belső hazugságait és a feltörekvő pol­klasszikusaink közül talán egv sem mutatta meg jobban, a maga valóságá­ban, mint Mikszáth „Különös há­zasság” című regényében, melyből szinesfilmgyártásunk legújabb remeke készült. Maga c regény a polgári há­zasság töroénybeiklalása körüli porta, menti harcok idején Íródott s egy nem is olyan régi, a mait század elejéről való 'történetet dolgoz fel. Gróf Batt­ler János és Horváth Piroska esete valódi történet, még csak meg sem vál­toztatott nevekkel. Nemhiába igyeke­zett az elmúlt uralkodó rendszer, hogy Mikszáth regényéi gondosan elrejtse az olvasók szeme elől. Kosa«; László (Vidonka) és Rajczy Lajos (Dőry báró) a Különös házasság c, filmben górt osztály m egv ásd r o Ihat óságát. Mikszáth a realista ábrázolás eszkö­zeivel mutatja be ezeknek az osztá­lyoknak és rétegeknek típusait, de en­nél egy lépéssel tovább is megy. Meg­látja a parasztság . kiscmrhizettségét, az elnyomott, rabságban görnyedő népet. A Habsburg császári ház, a magyar főurak és legfőbb szövetségesük, az egyházi reakció ősszel onódottságát A Különös házasság című tilmhen nemcsak az igazi Mikszáthot ismerhet, lük meg, hanem megismerhettük, — Mikszáth regényeinek litmrevitele óla először —, az igazi Míkszálh-lilnnt is. Imién van könyveinek népszerűsége után hallatlan nagy sikere a Különös házasság című Hímnek is. Buttler Já­nos és Horváth Piroska boldogságának megakadályozásában teljes nyíltsággal lelepleződik minden haladó eszme és emberi boldogság legtöbb kerékkötője: a császárság kiszolgálója és a főúri rend leghűségesebb szövetségese, az egyházi reakció. Dőry báró, a Hahs- burg-pártí despota földesúr leánya ie- kerbeesik az álszent Szncsinka plébá­nostól. A báró úgy akarja leánya be­csületét megmenteni, hogy fegyveres erőszakkal hozzákényszeríli a fiatal Biüfler Jánoshoz, aki Horváth Piros, ka jegyese. Egyházi bíróság, az egri érsek kanonokjai elé kerül az ügy, a házasság felbontását azonban Buttlerék sem az igazság erejével, sem vesztege­téssel nem tudják kicsikarni. Dőryék a papok segítségével meggyilkoltatják a per koronatanúját. Medve doktort, akinek kezében ott a perdöntő bizo­nyíték. Később maga a császárné, a véreskezű Metternich kancellár és a jezsuiták akadályozzák meg az orszá­gos üggyé, politikai kérdéssé nőtt há­zasság felbontását. A fiatalok ellen összefog az egész uralkodórendszer, mert „ a háziasság szentségének meg­sértése, mögött holnap már a korona szentségének megdöntésére kerülhet o sor.” S valóban, a nép lázadásra kész. félelmetes erejét már ott láthatjuk a Dőryék és a papok ellen tüntető tő. megben, éppen úgy, mint a Dőry ara­nyát asztalracsapó Vidonka, paraszti feltaláló állásfoglalásában is. A Különös házasság hatalmas sike­re éppen abban van, hogy ilyen őszintén, harcos kiállással és nagy művészi erővel leplezi le a nép ellen, ségeit. Az igaz történi ten alapuló, eleven, élettel teli mese és az erőtel­jes, többségében jó színészi ábrázolás megmutatja, hogy kik ellen kellett har­colni népünknek szabadságáért, jogai­ért. De megmutatja azt is — és ez a film legfőbb erőssége —, hogy a harc­nak, a: imperialista népelnyomók és a krelikális reakció elleni harcnak még nincs vége. Ez a nagysikerű film még elszántabb harcra buzdít népünk ellenségei, az uralkodó osztályok ma­radványai és a klerikális reakció min. den kísérlete ellen, harcba buzdít szo­cializmusunk építésért, békénk védel­mért. mennyire szereti hazáját A magyar szabadság és függetlenség ügye iá­vá laszth-atattau a Szovjetuniótól amely dicsőséges fetowiböditó harcai val biztosította ezt számunkra. A bé« ke ügye, a béévetábor erőssége ugyan­csak a Szovjetunióval van elválaszt- hatatlan szoros kapcsolatban. Tito Jugoszláviájának szomszédsá­gában tulajdoniképpen az imperialis­ták előretolt hadállásod előtt átóunfc, Itt vagyunk a batAnneadóm, amelye» túl Jugoszlávia dolgozó nép« ez «raved a Tito-lclikk rémuralma alatt. Ezért nem tekinthető védietiennek, hogy MSZT-be egyre jobban ttom örülnek Baranyában és Tolnában a dolgozók és nemcsak szavukkal, hanem ttitok , kel is, kifejezésre juttatják, hogy sze­relik a Szovjetuniót, szeretik Pár­tunkat és kemény harcosad kívánnak' (lenni a nagy béketábornaJc. Nézzük meg közelebbről, hogy míkj is ezek a tettek; A siklósa MSZT- szervezet titkára, Gróf Kálmán, sná* tag beszervezését ajánlotta fel a Kongresszus risateletóre. Brigovác Jó­zsef né, harkányi MSZT-MÜÍkár azt ajánlotta fel, hogy Terehegy község­ben megalakítja az MSZT -szervezetet., A gordisaá szervezet vállalta az orosz nyelvtanfolyam beindítását A kémest MSZT-szervezet titkára, PatocskM II- tósné azt ajánlotta fwL, hogy Cunibai# ós Drávapiski községben, népnevelőik Segítségével további MSZT-sz»rv erzetet alakít meg. An ide majori AMG MSZT szervezete felajánlotta összes dolgo­zók beszervezésért és az Uj Világ ter­jesztésének káfejfcs®tjéséfc. Gyasnó Jó­zsef drávacsepelyi és Retkes Árpád vejti MSZT-titkárok a fentiéiül ez ha­sonló felajánlásokat tetteik. A pártotíkivüti dolgozók aíctfvitását, olyan fejlődő ipari központban, mint amilyen például Komló ta, tapasztaJ- haitjuk, ahol többek között a Magyar- Szovjet Társaság V. se. atapseerveze. te felajánlotta a Párfkangresszufl tisz­teletére, hogy új cm1,an alakult MSZ.T- brigádja a műhely területén lévő csapágy nélküli új cs Illetek nőket ke­rékkel látja ol és azokat a bányának átadja. Ugyanitt a twesbizalmiok vál­laltaik, hogy a Pártkongresszusra leg­alább 4—4 tagot boszervrzrtek. A' fenti munkafela j ánlá sok csuk szemelvények azokból a felajánlá­sokból, amelyek az egész \nlág előtt minden szónál meggyőzőbben hirdetik a magyar dolgozók lelkesedését, sze­retőiét és ragaszkodásul:0! Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja iráni és mély háláját a felszabadító Szovjetunió ér. nagy vezére, Szlálin elvtárt Iráni. H.T.

Next

/
Thumbnails
Contents