Dunántúli Napló, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-28 / 23. szám
1955 JAMJAR 23. RAP hS 5 Pálinkás Jáno(s elvfárs megtanulta mit jelent számára a PÁRT t~~ TőOnkás J&noa elvtárs közép- »^ termetű ember, de amikor a Pártról beszél, úgy tűnik, mintha egy lejjel magasabb lenne. Ha a íermele nem is, de a gondolatai azok' megnőnek, nagyot nőnek. Hogy miért, arra magyarázatot mondani nem könnyű dolog. Ezt irgy érzi az ember. így van ezzel Pálinkás elvtárs is. 1928-at írt & naptár. Étkor szállt I« először a bányába. Azelőtt is hallott már szólásszabadságról, kenyérről, munkáról, fizetett szabadságról, egyenjogúságról, — de úgy, ahogy ott lent a föld alatt beszéltek egymás- közt a bányászok úgy még soha nem hallott „Síét kell rombolni ezt a szennyes hatalmat, össze kell törni az arak trónját, forradalom kell ide és akkor mi leszünk hatalmon. így ment 2Z hosszú éveken keresztül. Aztán létre hoztak különböző név alatt egye- rületeket, amelyek megvoltak egy darabig, azután detektívek, rendőrök jöttek és feloszlatták. Ezekben az egyesületekben mindig volt néhány olyan bányász, aki keveset beszélt, de ha mondott valamit, akkor annak volt ereje. Egyesek inkább gúnnyal, mint rokonszenwel mutogattak az Ilyenekre: „Ezek kommunisták". De ezek ugyanakkor arról beszéltek a diófák alatt: „mi a Jenének kell a forradalom, meg lehet úgyis egyezni" Pálinkás elvtárs jól érezte: azok, •kiket kommunistának mondanak: .jól'beszélnek"*. így tndta magának megfogalmazni ekkor még a kettő közötti különbséget Muííptk as éveké Volt, hogy elcsendesültek a beszélgetések, volt, hogy újra fellángolt és szervezkedtek. Kirobbant egy-egy sztrájk. Vagy négy sztrájkban vett részt már Pálinkás elvtárs, amikor a naptár 1937-et mutatott Ekkor már ő is azt mondta: „Kötél kell, meg akasztófa, Éneikül nem lesz változás." — Harminchétben már nem bírtuk tovább. Kirobbant újra a sztrájk Szifzhét órát tartott — mondja. Ebben az időben már igen megszorult * „hurok" a bányászok nyakán. Hell 3 Schicht, 4, meg 5 pengős vá- járkeresetek. Ezt nem lehetett tovább tűrni. Nem lehetett elnézni tovább, hogy a gyerekek kenyérért könyörögjenek és nem lehetett elhallgatni a szót hogy .nincs.'* „Kenyeret, műn-! , kátrt — ezzel « jelszóval álltak sztrájkba. Antikor a sztrájk") elkezdődött és Pálinkás elvtárs kis. kocsival bejött a városba, hogy összeszedje a bányászoknak gyűjtött élelmiszert, nem gondolt arra, hogy rájön egy kilencéves Htokra, amely elölte azelőtt megfejthetetlen volt. Kilenc éven át gondolkodott: „Hogyan lehet az, hogy ezek a „szocialisták" beszélnek, • aztán idejönnek közibénk, majd OZa- niccsál, mega töbib nagyfejűvcl beszélnek — és megbukik a sztrájk.“ 1937-ben úgy határoztak a bányászok; „Vagy, vagy“. Soha nem felejti el Pálinkás elvtárs. Lejött Pe- yer, a jobboldali szociáldemokraták vezére. Leszállt a bányába és nagy szónoklat keretében elmondta: „Minden rendben van, győztetek, vegyétek fel a munkát." Feljöttek és — ekkor jött Pálinkás elvtárs a titok nyitjára: „Áruló van közöttünk, az árulók főlejese pedig Peyer." Amikor Pálinkás elvtárs meghallotta a csertetői esendőrsortűz vérlázító hírét — úgy érezte, hogy többé nem kel fel már a nap sem, örök sötétség szakad rá. — Ida jutottunk------biccenti meg • fejét, — de csak azért, mert akkor csak titkosan dolgozhatott a Kommunista Párt és a hatalmas terrort a jobboldali szociáldemokraták árulása teljessé tette. M» már világosan látja az akkori helyzetet. Tudja azt is, hogy Peyer 3 bérházat kapott árulásáért, tudja azt is, hogy miért Volt az árulás, A balsikerú 1937-es sztrájk után következtek csak a megpróbáltatás napjai. Százak és százak mentek el ahogy Pálinkás elvtárs visszaemlékezik, egyre ritkábban lehetett hallani: „Ez is kommunista". Csak páran maradhattak, itthon, az egyre kegyetlenebb terror miatt. 1944 novemberét megváltásnak tekinti Pálinkás elvtárs. A győzelmes Szovjet Hadsereg katonái elvégezték azt, aminek eljövetelét évtizedek óta várták: összetörték az urak hatalmát — eljött a szabadság! — Köszönet, őrök hála ezért a Szovjetuniónak — mondja szívből jövő szavakkal. 1945 telét, azt, hogy megjelent a felírás: A Magyar Kommunista Párt helyi szervezete — az új élet kezdetének veszi Pálinkás elvlárs. Ö is belépett a pártszervezet ajtaján: ,.T°gja akarok lenni a Kommunista Pártnak." gondolatok, hogy a szó, a beszéd- készség majdnem felmondja a szolgálatot Azzal kezdte el, hogy milyen boldogító érzés volt először nyíltan kimondani: Szabadság! Ehhez kapcsolódik a többi. A Párt szavára keményen küzdött a széncsata győzelméért és saját munkájának eredményeként is „elkönyvelte" a gazdasági helyzet megváltozását, a forint megteremtését Ettől kezdve Pálinkás elvtárs gazdasági helyzete gyökeres változásnak indult. Nem volt gond többé : van-e, lesz-e ennivaló, kenyér. Nem volt mázsás teher már a ruházkodás gondolata. Jutott lányának, fiának, feleségének, magának — és Pálinkás elvtárs otthona kicsinyben magára öltötte az egész ország képét: az épülést, a fejlődést. Lassan megtelt a szekrény is. Kicserélődtek az elnyűtt ruhadarabok — és Pálinkás elvtárs pedig lent * hányában vívta a harcot a 3 éves terv győzelméért. Megnőttek a gyerekek. Lánya gép- Irónő lett. Fia egy ideig együtt állta a bányában a harcot az apjával, most pedig rendőrtiszti iskolán van. Egyik levelében azt írta: ^Apám, én a tanulásnak adtam a fejemet. Magának ehhez nem volt lehetősége. Én most bepótolom az elmulasztottakat." Boldogsága ez Pálinkás elvtársnak és csak úgy magának mondja: „A gyerekből talán még vezető js lesz." Lehet is. A Párt vívta ki, hogy a bányászok, a dolgozók gyermekei, vezetők legyenek és lehessenek. A Párt vezetésével vívták ki a dolgozók a boldog, szabad életet. Azt a sok mindent, amit a Pártnak köszönhet Pálinkás elvtárs, fel sem lehet sorolni. I — . I ezt úgy érzi az ember. Nem könnyű elmonkeres erre a sxo [ ^an;- ezt pálinkás elvtársnak sem. Ott él ez a szívében, ott él Pálinkás elvtársiban is és a Párt iránti szerétéiből, Ta- gaszlrodásból, köszönetből mondta azt ezelőtt 3 hete a Bőhm-íejtésben, András-aknán: „Elvtársak a Pártkongresszus tiszteltére többet kell termelnünk ...“ Eredmény január 25-én 206.1 százalék Dunántúli Napló levelezőversenyének eredménye: Magyar János és Horváth Ibolya a decemberi győztes Szerkesztőségünk levelezési rovata kiértékelte a versenyfeltételek alapján a decemberi eredményt és a következő sorrendet állapította meg: A ,,Köszöntjük legjobb üzemi levelezőnket!" feliratú piros, arannyal hímzett selyem vándorzászlót ismét Mtrgyar János elvtárs, a Mezőgazda- sági Szerárugyár kovácsa nyerte el. Magyar elvtára decemberben is számos jó levelét irt, egy bíráló levelével pedig komoly hiányosságot javított ki.’Magyar elv társ munkahelyén is egyre jobban fokozta teljesítményét és havi átlagos teljesítménye a 200 százalék felé jár. A má. sodik helyezést Morvái Károly elvtárs bányász, a Széclienyi-akna dolgozója érte el, áld szintén több levelet intézett szerkesztőségünkhöz. A harmadik helyezett idős Békefi József elvtárs, bőrgyári sztahanovista, aki egy komoly bíráló levelével’ érdemelte ki a helyezést. A „Köszöntjük legjobb fairisi levelezőnket!" feliratú piros, aranynyal hímzett selyem vándorzászlót Horváth Ibolya lippói levelezőnk nyerte el, aki a legszorgalmasabb levelezőink közé tartozik. levelei kivétel nélkül értékesek, alaposak. A második helyezést Kertész Ignác elvtárs vajszlói levelezőnk érdemelte ki, aki hetenként ír szerkesztőségünknek. Levelei komoly segítséget nyújtanak az ellenség leleplezésében. A harmadik dijat Wirt Károly elvtárs sombereki levelezőnknek ítéltük, ki igen használható anyagokat küld be szerkesztőségünknek. A nyertesek egy-egy értékes szépirodalmi könyvöt, kapnak ajándékba. A vándorz ászlót, és a könyvjutalmakat február '3-án, délután négy órakor osztjuk ki szerkesztőségünkben a nyertesek között, akiket ezúton is kérünk, hogy ebben az időpontban keressenek fel bennünket. A vidékiek . útiköltségét megtérítjük. A január havi veTsenvkiértékelósre február második feléhen kerül sor. PSrfunk TI. kongresszusára forró szeretettel, lázas igyekvéssel készül az fizetnek dolgozói mellett megyénk dolgozó parasztsága. Ebben á lelkes ós hatalmas értéket jelentő munkában a dolgozó parasztság legöntuda- tosabbjai, a termelőszövetkezeti tagság mutat példát. A Pártkongresszus iránt megnyilvánuló őszinte megmozdulás, egyre nagyobb erővel mutatja meg a mezőgazdaság szocialista útját járó dolgozó parasztság Pártunk ós Rákosi elvtárs iránti mélységes szeretet ét és ragaszkodását. 7yi cgy&nkben a meglévő tszcs-k *■ jórésze a Pártkongresszus tiszteletére a pártszervezetek, útmutatása nyomán párosversenybe lépett. Ez a verseny, ott. ahol a kommunisták példamutatása megmutatkozik. már számos olyan eredményt hozott, mely új, nagy- és erős sikerek, nek készít alapot. A verseny teremtő és szervező erejét használják fel a mohácsi Győzelem, a geresdi Dózsa, a bólvi Árpád és a többi kongresszusi versenyben álló termelőszövetkezeti csoport tagság«. A termelőszövetkezeti csoportok kongresszusi versenyvállalásában sok. helyütt nagyjelentőségű az a kezdeményezés, hogy nemcsak a könnyen elérhető apró munkák teljesítését vállalják, hanem a szocialista mező- gazdaság megvalósítását elősegítő magasabb feladatokat is. A máriaké- méndi Petőfi tszcs dolgozói a Párt- kongresszus tiszteletére vállalták, hogy még a téli hónapokban jól meg. szervezik a munkát, egész évre megszervezik a brigádokat ós munkacsapatokat., megválasztják a brigádok és munkacsapatok vezetőit, minden munkát az alapszabály szerint végeznek el kint a határban és bent a csoport központjában egyaránt. Vállalták. ho&y állattenyésztési tervüket teljesítik és ezért a tejhozamot is tehenenként 2 literrel emelik. A kongresszusi munkaversenyben biz. tosítani akarják, hogy Kéménd szövetkezeti község legyen, ezért a csoport tagságát jó politikai felvilágosító munkával és példamutatással, a még kívülálló 'dolgozó parasztokból felfejlesztik. Példát mutat a kongresszusi versenykihívásban a bólyi Árpád tszcs is abban, hogy verseny vállalásában a mezőgazdaságban előttünk álló nagy feladatok sikeres megvalósítását és ezzel az ötéves terv megváló, sításának sikerét biztosítja. Verseny, vállalásukban a minisztertanács kétéves állattenyésztési és takarmány- termesztési határozatának végrehajtását* és túlteljesítését tűzték ki célul. Párt Ez a szó kimondhatatlanul sokat jelent számára. Sorjába cl sem tudja mondani, úgy tömörülnek a Többször volt, hol nem volt. ott ahol a kurtafarkú malac nem tár, hanem etetik, volt egy tszcs. K( az ki e nevet nem ismeri? Különösen ha hozzátesszük, hogy nz ejmjefai tszcs. Ez az Ejnyefa egy olyan község, amelyik mindenhová közel van csak az Óperenciás tengertől van messze, így azután lakói nem is foglalkoznak hajózással, hanem csak 'földműveléssel. Vidám emberek ezek az ejnye faiak, különösen amióta szövetkezetben dolgoznak és a föld ágy terem, mintha minden holdon lenne mégegy. Nem is volt nékik semmi bajuk, — hát csináltak maguknak. Lakott a községben egy Lecsó Ősz káé nevű kutak, akár egy veszett kutya. Csuk hogy az ilyent kiverik, de. be nem csalogatják a házakhoz, azt-sem mondják rá. hogy kedves, szép jószág. Mégis erre a kidákra valahányati, ahányon a borát itták, mind azt mondták: „ló kitlákl" — és a borára gondoltak. Különösen ezt hircsztcttc róla a poháraljak gyakori szemlélője, Biczege Balázs, a tszcs tyűi: farm jónál: tojás szedésben kiérdemesült pásztora. „Jó kutak az, szép háza van, tisztántarija, jó ember az, amikor a cselédje nősüli vett neki inget, nteg két liter tejet is adott neki, de máskor is, amikor vajat köpült, megengedte, hogy igya az írót■ Jó kulák az, kacifántos ember késsel villával eszi még a levest is, de azért kalciplcvévc köszön, fröccsökct íizet, hogy az isten tartsa meg a szokását." ezt a rövid .káderjellemzést adta Lecsó Oszkár 50 holdas kutakról. Hogy-hogy nem, hogy-hogy igen egy közelsem szép napon bevették a kulákot a szövetkezetbe és erre olyan áldomást fizetett Biezcgc Balázsnak, hogy azt aznap alig lehetett lebeszélni, hogy ne maga üljön rá a tójáéra kikölteni. A kutakból intézőbizotlsági tag lehetett, mert akár Csipkerózsika, ágy aludt az éberség a tszcs-ben, pártszervezet meg nem volt és a leendő párttitkát, Biró Sándor még a pártiskolán kanulazta a tudást, T.ecsá Oszkár hozzálátott, hogy kulákosítsa a tszcs-ét. Beszámolt nagy terveiről: nem kell a .gépállomás segítsége, majd a régi, kipróbált lovakkal elvégeznek minden munkál. De azért lovait nem adta be, mert azok a: anyósáé n teheneket is csak őszre ígérte, viszont nagyszabású tervet nyújtott be: építsenek malmot és •dohánygyárai, éppencsak pénzverdét nem ajánlott. Székében hosszában, de még alulról felfelé is terjeszti egyéni programját. ,,Nincsteleneket ne vegyünk be. kódis paraszt nem kell. Ne tartsunk el mást, legfeljebb fogadjuk fel őket cselédnek■" — máskor meg azt bizonygatta: „A szőlő külön jó, mert aki szomjas, azt legfeljebb megkínálom." Es hozzá nagifhaitgon o:t fejtegette, hogy: „Nem kell munkaegység! Minden ember egyforma! Ez a cocializmus!" De, hogy mégis bevezették az igazságos bérezést, csakhamar kimesterkedte, hogy ő írhassa be a muirlyi- rgységeket és magának meg a családjának annyi munkaegységet írt be, hogy már maga is sókalta. így hát másnak meg ellopott a munkaegységéből. Amikor ezért szóltukordított: '„Én adtam a legtöbb földet, én dirigálok, akármilyen jó kulák vagyok, azért az én jóságomnál; is van határa!" * Nem szakadt rá a plafon, pedig ebben volt némi igazság, mert már nagyon betétiétt a pohár, — most az egyszer nem a lliczegié. Különösen akkor, amikor a világért sem akarta megengedni, hogy tartalékoljanak, azt követelte, hogy az egész jövedelmet osszák szét: „Különben pár hónap múlva éhen halunk!" Ekkoriban érkezett hara Bíró Sándor a pártiskaláról és a; első dolga volt, hogy a következő csoportgyűlésen felvesse: nnt keres a csizma ar asztalon, mit keres a knlál; a szövetkezetben, amikor már meggyőződhettek róla. hogy több kárt tett. mint varjú a vetésben? Pedig köztudomású, hogy az is legalább annyit felszed, mint amennyit el- potyogtál. Nagy vihar támadt erre. „Igaza van Biró elvtársnak/“ — kiabáltál; a legtöbben. Volt. aki felállt és azt kiabálta- ..Jól bevásároltunk a ..jó" kulúkunkkal! Mondja csak még nekem valaki, hogy van jó kulák!“ — Én igenis mondom — kiabálta Biczege. — Jó bora van és jó kulák, punktum! — Na ezzel nem sokat mondtál — válaszolta vissza az előbbi. — Jó kulák nincs csak buta, a kulák uszályába kerülő ember van, meg olyan, aki a bortól az egérfogót is mákoskalácsnak nézi! Lett erre nagy nevelés. Biczege meg beháizta a nyakát- Ezután felállt Lecsó Oszkár. Karjait a: égnek emelte és így kiáltott: „Békesség a földön a jóakarata embereknek!" majd elénekelte azt a dalt, hogy „Szeressük egymást gyerekek, mert minden percért kár . ■.“ Egy idősebb elvtárs adta meg erre a választ: „Mi szeretjük is egymást és jól megférünk egymásközt, de az ilyen nem való közénk, mert kizsákmányoló, gonosz ember, aki csak torzsalkodást szít és a mi bőrünkön akar hízni, Biró elvtárs azt' mondta rá, hogy olyan, mint a varja a vetésben, én meg azt mondom, ha olyan, altkor hescgcssíik ki cyy-kcttőre belőle!" így is történt és az ejmjefai tszcs-ben azóta is boldogan élnek és eszük ágában sincs belehalni a kulák- talanságba. ----A szarvasmarha tenyésztésnél az évi tejhozam 3200 literre való emelését, a mesterséges borjúnevelés, az egyedi takarmányozás, a tenyészborjúk nevelése és a sertések terén a sza. porulat növelését akarják elérni. A bólyiak azonban nemcsak a mennyiségre. hanem a minőség fokozására is irányt vettek. Ugyanígy a növénytermelés vonalán takarmánybázisokat biztosítanak és eilótakar- má.nnyal biztosítják a takarmányszükségletet. A bólyi Árpád tszcs az egész megye termel {»csoportjait kon. gresszusi munkaversenyre hívta ki a minisztertanács növénytermesztési, állattenyésztési és takarmánytermelési határozatának végrehajtására. A bólyi és még néhány hasonló verseny vállalást tett termei {»szövetkezeti csoport üzemi pártszervezete példát mutatott abban, hogy a versenyt nemcsak útjára kell ' indítani, hanem mindig ki kell dolgozni azt a magasabb célt. azt a jobb verseny- szervezeti formát, amellyel a verseny élővé, az eredményes munka rugójává és a szocialista építés egyik leg. jobb eszközévé válik. Ahol ilyen céllal készülnek Pártunk II. kongresszusára, ahol a ver. seny alapja a Párt. iránti hűség és szeretet, ott a termelőszövetkezeti csoportok üzemi pártszervezeteinek vezetésével újabb, nagy sikereket fognak elérni. TLXxbár komoly eredmények vaav- nak a tszcs-k kongresszusi munkaversenye terén, azonban ez mégsem mondható el minden 'termelőszövetkezeti csoportra. Vannak olyan tszcs-k is. ahol csak formai verseny vállalások történtek, nincs versein szervezés, a vállalások nem konkrétak, általánosak, apró csoportok munkájára terjednek csupán, és nem a csoport munkaszervezetére épülnek. Ugyanakkor vannak még olyan termelőszövetkezeti csoportok is. ahol teljesen elhanyagolták a kongresszusi verseny kérdését. Ezekben a csoportokban a pártszervezet nem ismerte fel maga sem a kongresszus jelentőségét _ és nem vált. kezdeményezővé, irányi .óvá. i A hiba forrásai elsősorban nem a tszcs-k pártszervezeteiből, hanem <j felsőbb szervektől indulnak fii. A járási pártbizottságainktól nem kaptak megfelelő konkrét segítséget a kongresszusi munkaversenyek beindítására, nem tették a pártszervezetek általános feladataivá és még a taggyűlések sem érttették meg a tagsággal eléggé, hogy akkor készülnek méltóan Pártunk 11. Kongresszusára, ha a pártszervezet, a csoport munkáját a verseny által minden téren megjavítja. Hiba az is, hogy a járási tanácsok egyedül a mezőgazda- sági osztály reszort feladatúnak tekintik áltáléiban a kongresszusi munka- verseny kérdését, ami lényegében a kongresszus lebecsülését jelenti. Mindebből adódik az, hogy a meglévő munkaversenyeknél is általában nem a brigádokra, munkacsapatokra és az egyéni versenyre épül fel a versenyvállalás, hanem, a, csoport. általánosságban tesz felajánlásokat A helytelen munka-’ szervezésnek és a segítség, az elleu- örzés hiányának következménye mutatkozik meg abban, hogy egyes termelőszövetkezeti csoportok nem reális, szinte teljesíthetetlen vállalásokat tesznek, ami sokszor erejüket és felkészültségüket felülmúlja A tszcs pártszervezetek feladata, A hogy kezdeményezője és irányítója legyen a versenynek. Ezt úgy tudják elérni, ha ők maguk példát mutatnak és élenjárnak a versenyváHalásban, mint minden más területen és politikai felvilágosító munkájukkal a csoporttagságot is bevonják a versenybe. A termelőszövetkezeti csoportok pártszervezetei a kongresszusi munkaverseny szervezését kapcsolják össze a gé- resdi tszcs példája nyomán a tszcs, mozgalom fejlesztésével, segítsék ©16 az új tszcs-k alakítását.. A járási pártbizottságok és tanácsok konkrét segítségadással biztosítsák. hogy a kongresszusi munka- versenyek brigádokra, munkacsapatokra és egyénekre épüljön fel. A kongresszusi munkaverseny, amely a dolgozók kezdeményezésé, bői a Párt határtalan szeretettből fakad, a termelőszövetkezeti csoportokban is jó alkalmat nyújt arra, hogy minden kommunista és pár- tonkivüü tszcs-tag a munkaversenyeken keresztül, a tervek határidőre való teljesítésével, a munkák jobb és gyorsabb elvégzésével, a Iszc« fejlesztésével bebizonyítsa a Pártnak és az egész magyar dolgozó népnek, hogy méltó úttörője a szocialista me. zőgazdaság megterémtésénck. Bcres Ilona Megyei Pártbizottság Szervezési Osztályának politikai munkatársa Haphb eredményekéi a termelőszövetkezetek kongresszusi versenyében
