Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-17 / 293. szám

®S5JV DECEMBER ÍT

H A P L 6

' • • •• - .. . ... . • —/ v'--' ■•• • • . - - .. v jf

ot kölniéi öéLgif bm á j agpös születik

Ez a völtjy itt a munka völgye, a tziditő fejlődés, a boldogság völgye. So&száz. méterre a föld felszínétől, a 440 méter mély új aknától a völgyet övező hegyek pereméig betölt itt mindent az ötéves terv alkotó nagysága. Itt új város épül: Komló, az ötéves terv városa. Itt új 'bázisa épül a nehéziparnak,: Komló, a Dunai Vasmű ízénbázisa.

Ezért állnak arra nyugatnak sorra egymás mellett az új házak, az új paloták, ezért emelkedik ki kelet felöl az erdőből az új akna hatalmas vasbeton gépháza és ezért fehérük ki lenn a völgym-n a régi épületek közül itt is, ott is az új.

/-'assan lépked a járási tanács leié Keresztúri József, a kárászi tanács elnöke. Lassan tépked, mert nem réz a lába elé, hanem azt nézi ami új és Komlón pedig jóformán minden új. Néki legalább is így tűnik, pedig jól ismeri Komlót, hiszen a tan ács választásokig itt dolgozott a kőbányában. Most azután alaposan megnéz mindent, mert az apja helyett is nézi, hogy majd ha hazamegy, akkor elmondhassa neki. Nagyon érdekli az öreget minden új hír Komlóról.

Tegnap is, amikor kintjárt náluk a Járási tanács elnökhelyettese, Fent Józsefaé, akkor is mesélni kellett néki, arról, hogy mi épül, hogy épül. Az öreg meg csak ült, arcát a világosság, felé tartotta és hallgatta. Csak néha szólt közbe, ilyesmit: „Ott ahol az a kiugró földszintes ház állt?“

— Igen, ott, ott épül — válaszolt Fentné türelemmel és próbálta tovább is szépen, szinte láthatóan elmondani, bogy is néz ki most Komló, ezt magyarázta Keresztúri Istvánnak, aki bányász volt, de most már 78 éves és vak.

Ezért nézte hát olyan nagy figyelemmel a fia a kökönyösi házakat, az erőmű kétemeletes új irodaépületét, ez áj vasútállomást és a kétemeletes áj kórházat. Ha hazamegy, akkor majd ki kell egészíteni az eddig elmondottakat, mert ha valaki Komlóról akar mesélni, akkor egyhamar nem fejezheti be a mondókáját. *

Tfzeuliárom liánban már laknak

a kökönyösi hegytetőn, de most újabb három nagy ház beköltözhető. Csak itt 206 családnak van áj otthona. Innét már kiskocka« lejjebb meg bitumenes út vezet, de behordja ezt a rengeteg autó és kocsi sárral. Odalent kész a szülőotthon és a Gesztenyésben is lakják a 24 új házat. Azután a jók új üzlet, a sok új ember. Komló munkanapokon mór most is ágy nyüzsög, mintha város lenne. De ez a forgalom csak látszólag nyüzsgés, a sokféle munka összetartozik és a sokféle ember is egyet épít: Komlót, az ötéves terv városát. És ahol a pécsi út kanyarodik, ott a vö- rösfalti épületben erről beszélnek bányászok, épttőmunkások, dolgozó pa- raszfok, mert odabent most járási párt bizottsági ülés van. '

Keresztúri József teherautóval megy haza, hiszen ma már a bányászokat és g köbányászokat is autó szállítja. Kinéz a ponyva alól, — ennek még ponyva a teteje —, amint a kökönyösi házakhoz is nagy sártenger vezet. De amikor a bányász gyaloglás helyett teherautón járhat és amikor szükség- lakás helyett kétszobás, fürdőszobás, erkélyes lakást kap, akkor már köny- nyen elviseli a tető megépülésig a ponyvát és az út megépüléséig a samt, mert jól mondja az öreg Keresztúri István: „Áldásos öt év ez“.

Erre gondol a kárászi tanács elnöke, «mikor robognak hazafelé és arra az átkozott öt esztendőre, Ormikor mind or öl testvére meghalt. Még, nem is éltek, de már a temetőbe kerültek. Fájó emlék ez, a régi szegénység emléke, de hangosan csak azt mondja a mellette ülőnek:

— Hej hányszor megtettem én ezt es titai! Kezdve attól, amikor gyerekkoromban begyalogoltam apámmal együtt, hogy a fejemen hazavigyem a lisztet.

^ppen annyi Idős lehetett

akkoriban’ Keresztúri József, mint az

* fiatal, nagysapkás gyerek, aki a minap beállított Kőkönyösőn az EB

•kodéba.

__ Péter elvtárs azért jöttem, mert •méretnék belépni a szakszervezetbe.

Ar öB-titkár önkéntelenül is elmo- •olyodott, de azután mégis komolyabb

• rccal kérdezte:

öcsikém, hány éves vagy te?

— Tizenöt éves vagyok, de azért Szakszervezeti tag akarok lenni.

— Fiatal vagy még.

— Az akarok lenni Péter elvtárs! Bogy majd később párttag is lehessek.

Az ÜB-titkár nem vitatkozott to- 'ráhb, elkezdte a rovatok kitöltését, e»»k akkor csodálkozott el igazán, amikor arra a kérdésre, hogv mi a munkája, a kisember azt válaszolta: „Kőmüvessegéd“.

Valiiban, a 15 éves Huszár Lajos

kőművessegéd. Most lett az, miután más-félévig tanulta a szakmát. Ma már két segédmunkáslány is dolgozik mellette, igaz, hogy idősebbek. de azért megvan a „tekintély“, Huszár Lajos rájött arra, hogy a legjobb tekintély: a jó munka. Most boltozást csinál.

Apró kőműves még Huszár Lajos, de Komlón még az apró •kőművesekre is nagy feladatok várnak. Tudja ő ezt jól, hiszen komlói maga is. Az apja bányász, vájár, ők meg nyolcán vannak testvérek. Megvannak mind jó erőben, jó egészségben, nincs is ezen a téren semmi. hiba.

•4 Huszár-családon meglátszik

már, hogy szocializmust építünk. Sándor az egyetemen tanul, bányamérnök lesz. Károly Budapesten van szak- érettségis kollégiumon, Béla most jött meg a pártiskoláról, ö a bányában vájár, akár az apja, Ferivel együtt dolgozik itt az építkezésen, csakhogy ö vasbetonszerelő. A többiek kisebbek. Eszter iskolás, Pista és János meg még az se, de majd ők is belenőnek, afelől semmi kétség.

Huszár Lajos boldog fiatal, tagja a DISZ-nek, dolgozik, épít és ismeri a jövőt. 15 éves. de jól ismeri. Tudja, hogy a gyönyörű, 52 lakásos új üzletház december 21-re készen lesz, 52 csatádnak adnak ezzel ajnádékot

Sztálin elvtárs Születésnapjára. Ennek biztosan örül majd Sztálin elvtárs is,

hisz igen szereti a bányászokat.

Január 15-re az építők sajátmaguk- nak készítenek kultúrházat és szállást. Február 28-ra öt kockaház készül el. Május 1-re öt 36 lakásos nagy ház épül és készen lesz addigra a háromemeletes, 200 személyes vájár- iskola is, belsejében külön kultúrházzal. De ez még csak a kezdet.. .

— Lesz itt Komlón munka elég — mondja a legfiatalabb kőműves. —• Nem is akarok innen elmenni, hanem látni akarom az eredményét, amiért megdolgoztam.

*

A'ézz kőiül Huszár Lajos és máris láthatod munkád eredményét! Nappal is. amikor fehéren csillognak a napsütésben az új falak -és éjjel is, amikor vakító lámpafény mellett épülnek az utak, reflektorfényben készülnek a házak, de leginkább, amikor száz és száz ablak függönyén át szűrődik ki a békés otthonokból a lámpafény. Csillog a komlói völgy, rezegnek a fények, itt még az éjszaka is az ötéves terviről beszél.

Huszár Lajos te látod ért ts és a

jövőt.

Szántó Tibor.

MA VÁLASZT A SZOVJET NÉP

Ne féljünk bírálni

A napokban olvastam a Dunántúli Naplóban, hogy a Bőrgyárban levelező-értekzletet tartották, ahol az ottani elvtárs-ak közül volt olyan, aki megmondta, hogy főinek bírálni. Bizony, ezen a téren mi sem állunk nagyon jól, habár a Zsolnay_gyárban nem egy esetben a levelezők bátor, kommunista bírálattal mutattak rá üzemünk szűk keresztmetszetére, vagy az ellenség aknamunkájára. Ezek a bírálatok segítették a vezetők munkáját, és mi, a Zsolnay.gyár pártszervezetének vezetői, mindig örültünk, ha láttuk, hogy dolgozóink írnak a megyei pártlapnak és nem egyszer bíráló cikkeket is írnak, de ezeknek a száma még kevés.

Pártunk politikájának szellemébe11 járunk el akkor, — mert a Párt segíti és védi a bírálókat —, amikor mi is támogatjuk azokat, akik építő bírálatot gyakorolnak és a Zsolnay-gyárpártszervezete nevében ismételten kijelentjük, hogy az őszinte, jószándékú bírálatért senki nem kerülhet hátrányos helyzetbe, meit, ha az üzemen belül akadna olyan politikailag vísz- szamaradt vezető, aki esetleg megpróbálná elfojtani a bírálatot, akkor a pártszervezet súlyával lépnénk közbe. Éppen ezért ne féljünk bírálni, ha bírálni kell.

Javaslom a szerkesztőség felé, hogy eddigi levelezőinkkel tartsunk a

közeljövőben levelező-értekezletet, de azon necsak a levelezők, hanem még többen vegyenek részt, hogy még jobban kiszélesítsük levelezőink hálózatát. És minden támogatást megadva, segítsük dolgozóinkat, hogy bátran mutassanak rá a hiányosságokra, hogy a még meglévő hibáfoat ki tudjuk küszöbölni. Ezzel is nagymértékben segítjük fejlődésünket, ötéves tervünk további sikerét, a szocializmus építését.

Pilisvárí Károly Z-solnaygjyári pártszervezet

, tilkárheíyettese.

A Szovjetunió népeinek nagy ünnepe a helyi tanácsok ma lezajló választása: A városokban, falvakban egyaránt gondosan előkészítették a szavazóhelyiségeket, egyedül Moszkvában több mint 1.600 szavazóhelyiséget .állítottak fel. A nagy eseményre már ünnepi díszbe öltöztek a városok, falvak és vasárnap reggel, a szavazás megkezdésekor a szavazókörzetekben zenekarok, kultúrcsoportok és a színházak művészei rögtönzött műsorral köszöntik a választókat és a tanácsok jelöltjeit. A szovjet sajtó vezércikkekben méltatja a választásokat, hangsúlyozva, hogy a Szovjetunió alkotta meg a világ legdemokratikusabb választási rendszerét. A szovjetek országában egyenlő választójoga van minden polgárnak, ezért a választások az együttműködés, a kölcsönös bizalom, a munkások, parasztok, értelmiségiek együttműködésének és barátságának jegyében folynak le. A Szovjetunió dolgozói, akik a legjobbakat jelölik soraikból a hmy1 tanácsokba, tudják, hogy a választással is szovjet hazájukat erősítik saját életüket szépítik meg. Képünk a választási kampány alkalmával megjelent egyik plakátot mutatja be.

es

rT tűnés Sándor annakidején, amt-*• kor letörte kukoricáját, jó gazdához illően, számadást csinált. — Úgy jó az, ha az ember tudja, mennyije van — mondotta akkoriban megelége deftert Kiszámolta hát, mennyi kell az állatoknak, 10 százdlék megy majd beadásra — ennyit ír elő a rendelet — a többi, mintegy 8 mázsa... Na az megtér a padláson tavaszig. Nem kér az enni. Igaz, hogy kevesebb lesz a súlya, sokat elapaszt addig de olyat még senki se hallott, hogy gyorsabban apadt volna, mint ahogy az ára emelkedett tavasz leié. Azért, hát csak hadd maradjon a padláson. Majd eljön annak is az ideje, hogy lekerüljön onnan.

Szőcs Ambrus tanácstag azonban más nézeteket vallott a kukorica le. kerülésének időpontját illetőleg, mini Tamás Sándor. S ezt el is mondta akkor neki. Meg azt is, hogy ö úgy gondolja, hogy aki becsületes dolgozó ember, az nem húzza vissza magát, ha arról van szó, hogy erősíteni kell az országot, mer) hogy gondoskodni kctl arról: legyen hús is, zsír is annak a bányásznak. Kemény munkát végez az.

— Gondold csak el — mondta Szőcs Ambrus — mi volna, ha mi egész évben aratnánlc? Már pedig a bánya- szók munkája nem könnyebb az aratásnál. És egész évben csinálják, méghozzá a töld alatt...

Tamás Sándor elismerte, hogy ez bizony nehéz lehet. Azt is, hogy eh. liez jó táplálkozás hell, meg az is, hogy ezzel a békét szolgálják a bányászok. Csupán azt nem volt hajlandó elismerni, hogy mindehhez az ő kukoricájának is van valami köze, vagy legalább is kellene, hogy köze legyen.

— Majd megváltozik még a te véleményed, Sándor — búcsúzott tőle Szőcs Ambrus.

— Lehet — válaszolt rosszkedvűen Tamás Sándor.

Pár napja történt ez s bizony ezalatt nem sókat változott a véleménye, De meg is volt győződve ma, gubán, hogy nem is változik meg egyhamar. S valóban, talán már a tatában mindenki beadta volna feleslegét, talán a tahi már rég túl volna a 100 százalékon és Tamás Sándor padlásán még mindig ott száradna a kukorica, ha .. .

tanok nagy teherautóval az egyik pécsi üzem színjátszói. De beállítottak és pár perc múlva már az egész íalu tudta, hogy estére előadás lesz a szövetkezeti kocsma nagytermében. Mire’a kisbíró nekilátott dobolni, akkorra már inkább csak a dobolásnak megjáró tiszteletből, vagy szokásból álltak ki meghallgatni, mit is' mond. Na meg némelyek azért, hogy kell-e íizelni.

— Belépés díj-talan! — vitte fel a hangsúlyt végezetül a kisbíró s most már ezek is megnyugodva láttak neki az. etetéshez, hogY idejében elité, szüljenek. A színjátszó csoport pedig ezalatt már javában rendezte a színpadot. Hamarosan helyükön álltak a díszletek is: egyszerű falusi ház szobája, ’ tükör a talon, muskáll; az ablakba festve, asztal, székek.

A teremben már olt lábatlankodtak a gyerekek, de legalább el lehetett őket szalajlani egy pár szegért, keménypapírért a lámpa elé, hogy a színpadra vesse a tényt. Mire azonban a falusiak elkezdtek szállingózni, minden készen volt. Eleinte csak a terem közepe táján üldögéltek egy pá, ran, nem akarlak se nagyon előre, se nagyon hátra ülni. Hamarosan azonban már tíz-lizenöten is jöttek egyszerre s mire a nyolc ára elérkezett, már cgv tül se lehetett volna leejteni. az egész teremben.

Először egy idősebb munkásember beszélt a színjátszók közül arról, hogy az egész világon hogyan harcolnak a becsületes emberek a hé. kéért s hogy az ö üzemiikben is m*. /•yen küzdelem íolyik. Ezért is fejezték már be a tervüket.

Azutá,, egy lány szavalt, utána meg láncoltak. Tárnás Sándornak ez az utóbbi tetszett leginkább.

— Jól járják — mondta félhangosan, és még hogyvoltozo/l is a lob- bielikel, amikor vége lett. A táncosok úgy látszik, nem fáradlak bele, mert eljárták mégegyszer. Voltak

Ha vasárnap délután be nem álll, akik még eztán is hogyvoltoztak, kiabáltak, de a függöny most már össze ment és csak úgy a csukott íüggöny elölt állva megint az beszélt, aki a bevezetőt mondta.

Azzal kezdte, hogy a munkások harcát a íalusi dolgozóknak most a beadással kell támogatniok. Es akt, jól támogatja ezt a harcot, az a béke hőse, aki meg nem, az elárulja a dolgozó népet.

— Erről s^ól a következő egylel- vonásos, melynek címe: „Nem leszek áruló“ — íejezte be.

Tamás Sándornak arra se volt ideje, hogy átgondolja a hallottakat, már meg is kezdődött a darab. Kövér, nagybajuszét, fényes csizmás paraszt magyarázott egy olyan magalormájú

— Tamás Sándor legalább is olyan nak nézte — parasztembernek.

— Kulák, kulák— kiabálták közbe a gyerekek a kövéfre mutogatva.

— Na, ez csakugyan olyan, mintha Kakas-Tóthrul mintázták volna — ál, lapította meg magában Tamás Sándor is.

Közben a darabban a kulák, meg Gál István —- így hívták a másikat.

— a begyűjtésről beszélgetlek.'Főleg a kulák beszélt, azt magyarázta, hogy nem érdemes beadni. A másik inkább csál: hallgatóit.

Tamás Sándor azonban valahogy már ekkor se érezte olyan jól magát, mint az előbb, amikor a láncosokat nézte. Még kevésbbé akkor, amikor nem sokára egy népnevelő be, Si'élgelett a színpadon Gál Istvánnal.

— Aki nem teljesíti a kötelességét, aki kivonja magát a bét.eharc- ból. az elárul ja a dolgozó népet — hangzottak teljes csöndben a színpadról ,a népnevelő szavai. — Az ilyen gátolja az ország építését és akár akarja, akár nem. azok mellé szegődik. akik ellenségei a népnek, akika régi világot akarják visszahozni.

A színpadon Gál István nem nagyon akart hinni a népnevelőnek, de a nézőtéren a hatodik sor közepe Iá, ján Tamás Sándor kövér izzadság.

cseppeket töröli le ezeknél a sta-ndi nál a homlokáról és olyan kínosan íeszengett. hogy már a szomszédai i* kezdtek rá felfigyelni.

A darab azonban íolytatódott tovább. Tamás Sándor már alig tudott ülni a helyén. Pedig ekkor volt legérdekesebb. Ekkor jön el az uraság volt intézője, hogy mint „meg. bízható*' emberrel beszéljen Gál Istvánnal.

Halálos csend volt a teremben, amikor félhangosan, sziszegve mondta Gál tűiébe:

— Maga a mi emberünk. Maga bebizonyította, hogy velünk van. Mőst már tudjuk, hogy számíthatunk magára. Nem kap nagy feladatot. Nem kell semmi mást tennie, csak meghívni magához az ügyvezetőt, hogy ne legyen senl-i a szövetkezeti ház. ban holnap éjjel. A többit bízza ránk. Van benzinünk elég, gyula is akad, nem kell ahhoz, csak egy szál.

Most érkezeit el a drámai feszültség a tetőfokához. .Jól játssza Nagy Mis. ka — üzemlennlartó lakatos a 2-es műhelyben —, jól játssza Gáf lstván szerepét. Szinte kiabál az arcáról:

— Idáig süllyedtem. Ezek a bitangok cinkosuknak tartanak. Hát valóban áruló lettem?

Tamás Sándor a hatodik sorban majd szétlépi izzadt kezével a ka, topját.

— Nem leszek áruló!

Kelten kiáltották ezt egyszerre a teremben. Gál István a színpadon. Tamás Sándor a nézőtéren. S aztán Gál István a színpadon megragadta az intéző grabancát és a közönség lelkes tapsa közepette elindult vele a rendőrségre.

Egy ember nem tapsolt. Tamás Sándor. Égő arccal, senkire se nézve, törtetett a kijárat leié.

Másnap pedig 8 mázsa kukorica. val megrakva, kocsi állt meg a szövetkezet előtt. A bálijáról Tamás Sándor lépett be a raktárba. ,

BÉKÉS JÓZSEF