Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-17 / 293. szám
6 NAPLÓ 1950 DECEMBER 19 A Békevilágkongresszus határozatainak szellemében készüljenek fel falusi kultúrcsoportjaink az országos téli kultúrversenyre KIS KATALIN HÁZASSÁGA Új magyar film ‘A békekölcsön-jegyzés és a tanács- választás alkalmával Baranya megyében is nagy lépéssel került előre a kultúrmunka azon az úton, melyen járnia kell ahhoz, hogy betölthesse azt a hivatását, melyet Pártunk kijelölt számára és melyet népünk egyre növekvő kultúrigénye megkíván. Megyénk m'nden kuliúrmunkása akiivan kapcsolódott bele a békekölcsön és a választási agitáció munkájába és népünk döntő győzelmében nem kis része volt. A brigádmozgalom eddig soha nem látott arányokat öltött — a választások napján kfe. 400 brigád működött a 'megyében — és ezzel olyan tömegeket mozgatott meg, hogy elmondhatjuk azt, hogy a tömegkultúra.terén na gyot. léptünk előre. ilte^talállok az ejjés-zséges ön- teválienysiágnek a csíráit is, mely abban nyilvánult meg, hogy helyenként a csoportok községük tanácstagjait köszöntötték fel, sajátmaguk szerkesztette rigmusokkal. Mindent összevetve tehát a kultúrmunka a Pártunk által kitűzött feladatot a maga terii'etén jól oldotta meg. eredményei pedig komoly perspektívát nyújtanak a soronkövetkezö leiadatok elvégzéséhez. Ezeknek, a tanulságoknak ismeretében olvastuk az Országos Népművelési Bizottságok felhívását, mely verseny- beszólította a falu kultúrcsoportjaíí. Ismét alkalom nyílik a kultúrmunká- soknak. hogy egységesen felsorakozva Pártunk mögött, kifejezzék a béke harcos megvédésére irányuló törhetetlen akaratukat, melyért minden áldozatra készek vagyunk és amellyel felvértezve, keményen állunk a beketábor hatalmas bástyájának egyik váriáján. A verseny különös jelentőséggel bír a fcaranyamegyci kultúrmunkások részere itt, a fasiszta Tito-klíkk közvetlen szomszédságában. Ez a szomszédság csak fokozza a gyűlöletet az árulók alja« mesterkedése iránt, de fokozott éberséget is fcövelel. Kultúrmunkáscink feladata, hogy lerántsák a leplet aj: imperialisták szolgájáról, még világosabban mutassák be a kultúra eszközeivel azoknak igazi arcát, hogy fokozottabb erővel vehessük fel a harcot ellenük. Megyénk ipari és mezőgazdasági dolgozókból tevődik össze, tehát a versenyben fűzzük szorosabbra a munkásosztály és a parasztság testvéri szövetségét. Ismertesse és szerettesse ipeg a munkásosztály életét a falu dolgozóival, köszöntse hős bányászain, kát és a termelésben és a begyűjtésben élenjárókat. A ku!túrverseny megindulása, mely egyben harc a múlt káros csökevényei eilen is, nagy csapás az elclnségre és várható, hogy minden tőle telhető eszközzel igyekszik megakadályozni, vagy lebeszélni a csoportokat a részvételről. Az eddig beérkezett nevezések száma azt mutatja, hogy dolgozik az ellenség. És mindjárt elárulja a módszereit is. Fel kell figyelnünk azokra a jelenségekre, melyek az egyes kisebb tö- megszervezetí kultúrcsoportok összefogását igyekszik megakadályozni. Szítja a sovinizmust, mert tudja, hogy így szélforgácsolja az erőket és a kultúrcsoportok ütőképességét meggyengül. Kultúrotlhonalnk kevéssé veszik ki részüket a verseny szervezésének mun kajából, pedig minden lehetőségük meg van arra, hogy példamutató müí-cödé- tükkel serkentsék a környező közaé- eket. Eddig a működő és felavatott ultúrotthenoknak kb. a fele nevezett be. De mit csinál Sámod, Felső3zent- márton, Haikány? Vegyenek példát Alsószcntmártonról, ahol még az éni- tési munkálatokon dolgoznak a DISZ- brigádok, de a kultúrotthonon belül már pezsgő élet folyik és 20 tagú csoporttal az elsők között nevezett, pedig maga a csoport is csak néhány hete tilalmit. „Nem vagyunk mi olyan erősek“, ,4cevesen vagyunk“, hangzik sok helyről. De miért gyengék? Miért vannak kevesen? Hiszen a verseny cálfa nem egymás legyőzése, hanem egyn;ás felemelése és egy versenyben szerzett gazdag tapasztalatok a gyenge csoportok megerősödését, szolgálják, a kislét- számú csoportok pedig a többi csoportok példáján erősödni akarnak, tehát azon lesznek, hogy minél több új tagot szervezzenek be. Kinek nem érdeke ez? Ki akarja ezt gátolni? Az •Hanság. A tanácsok jó munkájától is függ a verseny sikere. Csányoszrón és Óidon a helyi tanács saját ügyének tekinti a falu kulturális színvonalának emelését. Ez meg!átsz:k a Szabad Föld Téli Estük látogatottságán cs azon is, hogy I mindkét község henevezett a verseny- I be. Nem így azonban Töitösön, ahol a2 SZFTE látogatóinak száma a község lakóinak az 1 százalékát sem teszi lei. Vagy Szigetváron, akol a legutóbbi SZFTE elmaradt, mert nem jött el senki. Ezek a községek a versenyre sem neveztek be, A helyi tanácsok a falu kulíúréleténelc a gazdái is felelősek azért. Tűzzék napirendre a kultúrverseny kérdését, számoltassák be a népművelési ügyvezetőt a verseny állásáról, hangsúlyozzák ki a verseny fontosságát és támogassák n verenymozgalmut. A nemzetiségi községek, melyek a Horthy-reakció uralma alatt kettős — nemzeti és kulturális — elnyomásban éltek, r.ápi demokráciánkban a sztálini nemzetiségi politika alapján, a legteljesebb egyenjogúságot élveznek kulturális vonalon is, ele még nem élnek a szabadságadLa lehetőségükkel. Vannak ugyani példák, amelyek mutatják falusi délszláv dolgozóink kultúrairánti igényét, ele a többi községekben is követni kell eket. Az alszószentmártorii délszláv csoport megalakulása és dec. 21 -i kultúrotlhonavatása szép példa. Mohácson újjászervezték a délszláv népizenekart és szintén dee. 21-én délszláv kultúrot|hont avatnak. Lánycsók és Személy nevezett a versenyre. A járási népművelési bizottságoknak fontos feladat, hogy szerveiken keresztül tudatosítsák a verseny komoly súlyát és személyes kiszállásaik során ellenőrizzék a verseny folyását. Fontos kérdés a községi népművelési bizottságok megala- kítása. Hívják fel szerveiket a járási titkárságok, hogy szorgalmazzák a községi népművelési bizottságok megalakítását, melyeknek feladata a falu leultúréleíének szervezése. A tszcs-k, állami gazdaságok, gép- álolmások mutassanak példát a nevezés, a tömegek aktivizálása terén, fogjanak össze a község dolgozóival a versenyben. A pécsi járásban Bükkös- dön 23 tagú DISZ és tszcs egyesített kultúrcsoport, Bolyban a gépállomás és a DISZ 50 tagú csoportot nevezett. A járási tanácsoknak gondoskodni kell arról, hogy a népművelési előadók teljes erővel a kultúrverseny szervezését vihessék. A járások versenyében a sásdi járás nagyon elmaradt, mindössze egy nevezés érkezett be eddig. Állandó kiszállással, a versenyszellem fejlesztésével ki kell küszöbölni ezt a mulasztást- A mohácsi járás változatlanul az élen jár. Felföldi József népművelési előadó jó munkája következtében a járás községeinek 62.5 százaléka már benevezett. A népművelési alosztály a legmesz- szebbmenőkíg támogatni kívánja a verseny résztvevőit. A csoportok minőségi színvonalának emelése érdekében szakmailag képzett munkatársakat fog biztosítani. Ehhez azonban szükséges, hogy szoros kapcsolat épüljön ki a falvak és az alosztály között, tehát hogy ha menetközben bármilyen probléma adódik, közöljék az alosztállyal, hogy segíteni tudjon. Jelenleg 54 nevezés érkezett, mely 1.300 kultúrmunkást mozgósít. Ez azonban nem elég. A helyi tanácsok és a népművelési szervek szoros együttműködésével a verseny jó szervezésével el kell érnünk azt, hogy Sztálin elvtárs születésnapjára megyénk minden kultűrcsoporija bekapcsolódik a versenybe. Az utat, melyen haladnunk kell a varsói Békevilágkongresszus határozta meg. Csoportjaink előtt a szovjet kul túrnmnkások példája álljon, akik megtiszteltetésnek vesz'k és büszkék arra, hogy felvilágosító, népnevelő munkájukkal járulhatnak hozzá a kommunista társadalom építéséhez. Csoportjaink kérjék a Párt támogatását, mely a választási kultúr- munkához hasonlóan biztosítja, hogy a kultúrverseny jó politikai, felvilágosító munkát fog végezni és ismét nagy lépést tehetünk előre az új magyar szocialista kultúra kialakítása terén. Tamás István a megyei tanács népművelési alosztályának vezetője. Szocialista fejlődésünkkel merőben új élet, új társadalmi formák közé kerültek dolgozóink. Napjaink szemünk előtt lejátszódó, nem egyszer bőrünkön tapasztalt változása magánéletünket is teljesen átalakítja. A család — a férfi és a nő — teljesen más körülmények közé keTÜl, mint az elmúlt rendszerek évtizedei, évszázadai alatt. A „Kis Katalin házassága“ c. film irodalmunkban, színház- és filmművészetünkben először nyúl ehhez a kérdéshez úgy, hogy központi problémaként Állítja he magánéletünk nem kevésbé forradalmi változását. Kis Kala és Varga Jóska házassága egy az ezer és ezer közül, mely napjaink, életünk alakulása következtében az első boldog idők után csaleha. mar válságba jut. Majdnem .rosszul sikerül“, mert a politikailag fejlettebb, jó munkát végző, élénk szervezeti, mozgalmi életet élő férj mögött elmarad a több melegségre vágyó, de lassabban fejlődő fiatalasszony. Varga Jóska egyike azoknak a fiataloknak, akiket a Párt kiemelt a munkapad mellől és fontos, felelősségteljes munkával bízott meg. Kis Katalin szövőnő viszont rosszul dolgozik, nem tanul, Jóska is hibás: közvetlen mun- katársait neveli inkább, minisem a feleségét. Feszültség keletkezik kettejük között. Hamarosan harag tör ki köztük, mikor Kata nem akar a gyári szaktanfolyamra menni. Csak Barna párt titkárnak küszönhelő, hogy az önbizalmát veszteit ifjú asszony mégis elmegy a tanfolyamra és most már rohamosan fejlődik. Emelkedik termelési és tanulási eredménye is. De működik az ellenség is az üzemben. Gorlvav szociális frázisokkal megié- veszli Jóskát és az komoly hibát követ el a lerviroda élén. Most már Kgta fordul szembe Jóskával és társai előtt vonja felelősségre hibájáért A nagyszerű szovjet gépek munkábaállítása késlekedik. Minden dolgozó, élén Katával és Jóskával, azon igyekszik, hogyan lehetne mielőbb munkábaáJH tani őket. Leleplezik Gortvayt is, akiről időközben kiderül, hogy ellenség, kizárják a gyárból, ő azonban még- egyszer bejön, hogy bebizonyítsa: a szovjet gépek nem versenyezhetnek a svájci és angol gyárlmányúakkaL Az ünnepélyes megindításnál az üzem két legjobb munkásnője: Sebesné és Kata van a szovjet gépeknél. Gortvay szabotázsa mialt a kiugrott vetélő gyom. rontalálja Katát és a kibékülést kereső Jóska maga viszi feleségét az orvosi rcndeflőbo. Gortvayt Ictarlirtatják. A taggyűlésen, ahol Kis Katali* tagjelölifelvétcli kérelmét tárgyalják, az elvtársak vitája azzal zárul, hogy a kommunistáknak otthon is kommunista módon kell élnie. Végiilis a párttitkár és a brigád felszólalására elfogadják Kis Katalin felvételét- Otthon a fiatalok kibékülve, boldogan ölelik meg egymást. Kata régi vágya teljesült: a Párt tagjaiként, férjével együtt mehet már a falujárásra, mot. galmi munkára. A forgatókönyv írója, Márlássy Judit, első filmvfgjálékával komoly, nevelőerejű művészi munkát végzett« Közvetlenül ismerte meg a munkásokat, sokat beszélt velük, sok „Kis Katával“ találkozott. Ezért hiteles, egyszerűségével és valóságábrázolásával megkapó műve. Máriássy Félix, a film rendezője és élvonalbeli, fiatal színészeink: Mészáros Ági (Kis Kata), Szirtes Ádám (Varga Jóska), Pécsi Sándor (Barna párttitkár) és a többiek is nagyszerű munkát végeztek. A filmet az Uránia filmszínház mutatja be nagy sikerrel. Varsányi László zongorahangversenye Zsúfolt nézőtér, nagy siker jellemezte Varsányi László, a pécsi zene- ív k< > 1 a m ű v é s z t an á sá n a k péntek esti hangversenyét. Bégen volt már Pécsett Liszt-hangverseny, pedig a nagy magyar zeneszerző megérdemli, hogy müveit gyakrabban halijuk. Liszt Ferenc a romantikus zene legnagyobbjai közé tartozik, ö adott a romantikus zenének európai összefoglalást, zenei újításait pedig , egyedülállónak ismerte el a kor. Különösen a modern zongoratechnika kialakulása az ő nevéhez fűződik. Varsányi hangversenyén jó egyensúlyban Voltak a kimondottan virtuóz technikát igénylő, csillogó és a mélységes tartalmú remekműveik. Különösen szépen sikerült a minden szempontból nehéz Dante szonáta előadása, melynek mély drámaiságát poétikus elmélyüléssel és fiatalos iendiiletlel szólaltatta meg a művész- Az Froica etűd hatalmas lendülete sodró erejű volt. A Cainpanel- lál szívesebben hallottuk volna Liszt eredetijében, Busoni átirata kissé túlzsúfolt. Varsányi hibátlan, tiszta technikáját a szépséges etűdökben csillogtatta meg. Saint Saens Ha- láltáncának Liszt átirata, bár remek zongoramű is, kissé elütött 'az eredeti Liszt-művek karakterétől Általában megállapíthatjuk, hogy Varsányi nemcsak technikában, hanem elmélyülésben is fejlődött és' a legjobb magyar pianisták sorába emelkedhet. hm. / Sapatunh elhagyni készült Koreát. A szov- jet csapatokat 1948 szeptember 18-tól decemberig vonták ki Koreából. Katonák és tisztek közt élénk beszélgetés folyt a küszöbön- álló eseményről és bár nagyon megszerettük a koreaiakat, mindnyájan türelmetlenül vártuk, hogy megpillanthassuk végre szülőföldünket — az erdő szélén merengő nyírfákat, a kedves fehér házakat a faluban. Elhatároztam, hogy az elutazásunk előtt meglátogatom öreg barátomat, Li U Ént, aki a tengerparton lakott, nem messze állomáshelyünktől. Li U En, hosszúszárú pipával a szájában kunyhója előtt üldögélt, ölhúzott térdén ébenfából készült kis doboz pihent. Zsebéből fekete, színes virágokkal hímzett dohányzacskót vett elő és megtörnie pipáját. Szomorúan nézett rám. — Miért vagy ilyen lehangolt, Li U En? — kérdeztem tapintatosan, nehogy megbántsam barátom érzékeny lelkét. ki U En szeméhez emelte az elhamvadt gyű, faszálat, ujjat közt morzsolgatta, majd másikat gyújtott. — Már itthagyjátok Koreát? — kérdezte, nagyot szívott pipáján és hosszú, kérdő tekintetet vetett rám. — Ki mondott neked ilyet? ... — Ne akarj félrevezetni egy öreg embert. Tudok mindent. Megsúgta a szívem. Soká üldögéltünk az öreg kunyhója előtt, szó nélkül is jó] megértettük egymást, hallgatott a köztünk ide-oda járó pipa is. ■— Tegnap este megérkezett fiam Szöulból mondja csendesen Li U En. Hangjából valami tompa, nyilván régi keletű szívfájdalom csendült ki. Nem fejezte be a mondatot, kivette kezemből a pipát, hosszan, mélyen szívta. — Bizony, a városban rosszul állnak a dolgok — folytatta aztán. Köhögött, beesett mellére szorítva tenyerét. — Rosszid, nagyon rosszul. Az amerilcai nem szereti a koreai embert, nagyon nem szereti... Elhallgatott, gondosan kiszórta a hamut a pipájából, felsóhajtott. — A szovjet ember a mosolygó örömet hozta Nyiholáj Pecserszlt j: AZ ÉBENFADOBOZ országunkba, az amerikai pedig a bánatot. Mondd meg, barátom, miért akarják ezek kitörölni a koreaiak szívéből az örömet? Miért hintik el a gonoszság, a boldogtalanság magvait földünkön? — kérdezte. Szótlanul hallgatom Lí U Ént, Fájdalmas látnom, hogyan adja át magát keserű érzéseinek. Meg akartam nyugtatni az öreget, de őcsak legyintett kezével. — Azt hiszed Li U En fél? — mondta keményen, diadalmasan és felállt. — Nem, Li U En nem fél senkitől! A koreai kihúzta övéből éles kését, amelynek oly művészies nyelet faragott fából és csontból, gyönyörű, finom díszítéseket vésve rá. Elszánt volt a tekintetet, ahogy most szemügyre vette. — Nem, senkitől sem fél! — Ismételte Li U En és hirtelen célba vette az udvaron sétálgató ■ kendermagos tyúkot; egy szempillantás és a kés fényes ívet írva le a levegőben, mint a villám vágott bele a tyúk testébe. — Látod? — csillant fel a szeme, én pedig önkéntelenül megcsodáltam a bátor, haragos hangot és ezt a belső erőt, amely ebből az öreg emberből áradt. — Hadd tudja meg az ellenség, milyen céllövők a koreaiak: a szív kellős közepébe találnak. Li U En tiszta, büszke szemmel nézett rám és vállpántomra tette kezét. — Bocsás meg — mondta, s újra leült mellém. Ebből a tyúkból ma pecsenyét készítünk és megisszuk együtt az utolsó pohár szakit (rizspálinkát). Úgy bizony, az utolsó poharat... Félóra múlva mindenféle csípős fűszerrel ízesített tyúkpecsenye sistergett a téglakemencébe épített kis vasüstben; a föld színénél alig magasabb asztalkán rizspálinkával teli üveg állt, mellette kis porcellán csészék fapálcikákkal. Nem tagadtam meg barátom utolsó kérését, orosz szokás szerint koccintok vele és kih űr pintem a pálinkás poharat — Sok sikert, Li U En! — mondom. — A Hajnali Harmat Országának boldog jövőjére! — emeli poharát az öreg. Li U En elkísért a tengerig, a homályba merült végtelen víz lábainknál nyújtózott el fenséges nagyságában. A hullámokon vígan hintáztaJc a parthoz kötött bárkák. Testvéri búcsút vettem Li U Éntől. Szeme megint elborult, nyilván érezte, hogy ez volt utolsó találkozásunk. De tévedtem, amikor azt hittem, hogy nem látom többé Li U Ént. Reggel, mikor autóink elhagyták a dombok szegélyét és már a tenger- menti műúton haladtak, egyszerre csak az öreg akik ja bukkant föl az úton. Magasra emelte kezét, hogy megállítsa a gépkocsioszlopot — Ugye igaza volt Li U Ennék, elhagyjátok ‘ a Hajnali Harmat országát, — mondta — szívem jól sejtette. Most is mély bánatot éreztem az öreg koreai szavaiból és barátion kezet nyújtottam neki. — Minden jót, drága Li U En — mondtam. — Mi hiszünk néped szép jövőjében. Li U En erős kézszorítással felelt. Aztán visszahajtotta kabátja szegélyét és fekete fából faragott gyönyörű dobozt nyújtott felém. Elvettem tőle. Némán szemléltem. A doboz fényes ébenfa fedelét kékes gyöngyházból beillesztett mozaik díszítette, annak a férfinak a portréja, akit Li U En soha életében nem látott. A koreai művész keze sajátos, eredeti módon, de mégis találóan örökítette meg Sztálin oly drága és rokonszenves arcvonásait. — Add ezt át Sztálin elvtársnak — mondta Li U En. — Azt a szer etetet és bizalmait zárja magába ez a munka, amit iránta érzek. ...Azóta sokszor eszembe jut öreg barátom, Li U En. Ma 'is látom a távoli tengerpartot, a kis parasztkunyhót és az előtte kuporgó öreget, hosszú pipával a szájában. Az emlékezés és ábrándozás perceiben tekintetem végigjárja az éjszakai Moszkva elcsende* sült utcáit; egyenletes, zöld fényt látok kiszűrődni egy nagy ablakból a Kreml bástyái fölött. Ilyenkor úgy tűnik, Sztálin elvtárs asztala fölé hajolva szeretettel nézi az ébenfadobozt és ő is a távoli Korea egy kis tengerparti falujában élő öreg Li U Énre gondol. Képünk a Kim egyik jelentét ábrázolja.
