Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-10 / 287. szám

1959 DECEMBER 19 7 M R F L O Eltávolították az (tUenséget, a község legfobbjaiból szép számban vettek fel tag tetőiteket Megjavulta póriszervezet és vele az egész község munkája Boldogasszonyfán Mi lehet ott a hiba, ahol a párt- szervezetből egymásután maradnak el a tagok ahol a népnevelő munka tel­jesen alábbhagy, ahO] elfojtják, a kri­tikát, ahol elzárkóznak az új tagok felvételétől? Nem kétséges, hogy az ilyen helyeken az ellenség dolgozik és a Pártba befurakodva végzi rom­boló munkáját így volt ez Boldogasszonytán Is hosszú időn keresztül. 1948 elején Bordás Béla lett a párttitkár, amellett, hogy szövetkezeti ügyvezető, a liszt­telep kezelője és fel sem lehet so­rolni, hogy mi volt még. Bordás Béla céltudatosan látott hozzá a pártszer­vezet szétrombolásához. Hogy ezt minél zavartalanabbal végezhesse, sorra „nyírta ki" a pártszervezetből a becsületes dolgozó parasztokat. Kü­lönös előszeretetei természetesen azo kát, akik bírálni „merészelték" rom­boló munkáját így zárta ki önhatal múlag Pável Györgyöt, Haris Vincé- nét és másokat is, akik felemelték szavukat munkája ellen. Kemény harcban leplezték le rom­boló munkáját a pártszervezet becsü­letes tagjai. Eltávolították a pártszer- vezel éléről, kizárták a Pártból, majd leleplezték a szövetkezetben végzett munkáját is. Mint sikkasztó került a bíróság elé s ekkor derült ki, hogy tudatos ellenség, osztályidegen, ak,i azelőtt 4—5 embert is kizsákmányolt, majd mint jobboldali szocdem csem­pészte be magát a Pártba. Nehéz munkája volt az új vezető­ségnek, alig egy héttel a választások előtt, amikor megkezdte munkáját. Nehéz leiadata volt Nagy Ferenc elv. társnak, az új pártlitkámak is. Telje­sen szétrombolt, lezüllesztett párt- szervezetet vettek át, amelyben a pártélet teljesen elhalt, melyben a népnevelömunkát már csak hírből is merték. $ ugyanakkor átvettek három tag­jelölt-felvételi kérelmet is, amelyek több, mint 10 hónapja, január eleje óta hevertek Bordás asztalíiókjában. Keezű Sándor, Habik Teréz, Németh János becsületes dolgozó parasztok, parasztfiatalok Pártba való vágyódá­sát tükrözték ezek a tagjelölt-felvételi kérelmek, amiket az új pártvezetőség hamarosan taggyűlés elé vitt. Egy­hangúan döntöttek: méltók arra, hogy lelvegyék őket az élcsapatba. — Ekkor még inkább csak ösztönö­sen éreztük, hogy fel kell frissíteni a pártszervezetet az új tagokkal — mondja Nagy Ferenc elvtárs. Rákosi elvtára beszéde után vált teljes" egé­szében világossá előttünk: csak úgy tudjuk bepótolni a mulasztásokat, csak úgy tudjuk a csaknem kétéves rom­boló munka nyomait eltüntetni, ha megnyitjuk Pártunk kapuit a légbe, csületesebb, arra legérdemesebb dol­gozó parasztok elölt, akiket eddig mesterségesen távoltartottak a Párt­tól. így Is cselekedtek. A boldogasz- szonyfai pártszervezet egymásután vette fel Rákosi elvtárs beszédét kö­vető hetekben a falu legjobb dolgo zóit. Felvették Bán Árpád 9 holdas dolgozó paraszt tanácstagot, akinek méltó voltát a begyűjtésben elért ma­gas teljesítőért kapott díszoklevél bi­zonyltja, aki mindig élen járt a szán- tás-vetés-aratás munkájában. Felvet­ték Keszi Gyula 7 holdas dolgozó pa­rasztot, aki ugyancsak begyűjtési em­léklappal állhatolt a taggyűlés elé s mint szövetkezeti fejügyelőbizottsági tag, tevékenyen részt vett Bordás le­leplezésében, bebizonyítva, hogy tud harcolni az igaz ügyért. A középparasztok felvétele tekinte­tében j„ megfogadták Rákosi elvtárs Iránymutatását. így a tagjelöltek kö- BfStt ott van Czimmer József 13 hol­das középparaszt is, aki szintén ki­tűnt becsületes, szorgalmas munkájá­val és egyike a legbccsüliebb közép­parasztoknak a íaluban. Mellettük szép számban vettek fel fiatalokat is. Ifjú Bencze József 19 éves tszcs-tag, Erős Rozália, Vasvári Sándor, Sza- iai Erzsébet termelőcsoportban, ifjú­sági munkában kitűnt fiatalok lettek Boldogasszonyfán Pártunk tagjelölt- jel­'— A!z új tagjelölteket aztán mind­járt be is vontuk a munkába — mondja Nagy elvtárs. — Újjászervez, tok a népnevelőgárdát, bőségesen fel­töltve az új tagjelöltekből. Ez volt a legelhanyagoltabb terület, erre fek­tettük a fősúlyt. Senkit se nehéz Nagy elvtársnak meggyőzni arról, hogy népnevelő­munka volt a legelhanyagoltabb terűt let Boldogasszonyfán. Minden szónál „ékesebben" mutatják ezt az eredmé­nyek, melyeket a község egész a legutóbbi időkig elért Mindenben rendszeresen utolsók voltak a járás­ban. Ha szántásról, ha vetésről, ha begyűjtésről volt szó Boldogasszony­fa következetesen a sor végén kullo­gott. Ma mdr más a helyzet. Vannak becsületes párttagok és tagjelöltek, akik példát mutatnak, akik felvilágo­sító munkájukkal előre viszik a fa­lut. Tavaly ilyenkor például 60—65 százalékra volt elvégezve a mély­szántás, és még olyan is volt, akinek földje később se látta meg az ekét. Host 95 százalékban végezték el a munkát. Egy-két nap hagyja csak dolgozni az ekéket az eső, eltűnik ez az öt százalék is. A begyűjtésnek is új lendületet adott a megerősödött pártszervezet. A múlt szombaton pél­dául több, mint 100 mázsa különböző terményt gyűjtöttek be s folyik a harc a termelési szerződések kötésé­nek befejezéséért Jó község volt valamikor Boldog­asszonyfa, aztán hosszú ideig az utolsók közé tartozott. Az ellenség el- távolítása, a pártszervezet új tagok­kal, tagjelöltekkel való megerősítése után azonban ismét azon az úton van, hogy elsők között szerepeljen min­denben. Egy műnk ásle vei ező írja a levelezőmunkáról A Bolsevik Párt történetében meg­találhatjuk, hogy milyen hata más je­lentősége van a pártsajtónak úgy a politikai, mint a gyakorlati életünkben Lenin elvtárs az újtípusú Párt létre­hozása előtt már felismerte a munkás levelezés fontosságát és annak ie en- tőségét éppen ezért nagy súlyt fekte­tett erre a kérdésre. Lenin e vtárs- ágy a párttagok, mint a pártonkivü- liök között hatalmas tudatosító mun­kát fejtett ki és ezzel a munkával megismertette a Párt célkitűzéseit. — Ezzel a módszerrel hatalmas tömege­ket nyert meg. Döntő segítséget nyújtott ebben a tudatosító munkában a munkás- levelezők széles tömege is. Napjainkban amikor a nemzetközi helyzet rendkívül éles. amikor a há­borús uszítok tábora veszélyezteti a békénket, amikor ügynökeiken keresz­tül igyekszik a békésen építő demo­kratikus országok egységét megbon­tani, az ellenség, ebben az időben, különösen döntő kérdés a levelezés a pártsajtóval. A munkáskvelezőket ebben a munkában segítse mindenki a sa­ját munkaterületén észlelt tapasz­talatok eredmények és hiányossá­gok feltárásával. A munká: levelezőnek igenis köteles­sége a hibákat, hiányosságokat feltár­ni, hogy azon segíteni lehessen, hogy a hibák feltárára intő példa legyen, hogy ugyanabban a hibába mások, be­le ne essenek. A munkás evelező az ellenség le­leplezésében is nagy segítséget nyújt­hat a Pártnak. Az öntudatos, elmé­letileg fejlett munkáslcvelező leleplezi a meghúzódó ellenséget. . A nsunkáslevelező ébersége, helyes kritikája, mint azt az eddigi ta­pasztalatok) is matatják, hatalmas segítség úgy ez építő munkába«, mint a megbúvó ellenrég lelep­lezésében. Üzeműnkben, ahol a verseny szer - vezése körül komoly hiányosságok mu­tatkoztak, a- velünk versenyben álló Mezőgazdasági Szeszárugvár verreny fe'olösének Alpár Ferencnek a jó kri­tikája nyomán örömmel állapítottuk meg, hogy a munkaverseny területén mutatkozó hiányosságokat fokozato­san felszámoljuk > Ennek a helyes kritikának kö­szönhető az, hogy a műszaki ér­telmiség komolyan hozzálátott a munlkaversenyszervezés hiányossá­gainak kijavításához. Dolgozóink tervét felbontották, a tel­jesítményeket á'landóan kiértékelik és azt tudatosítják az üzem dolgozói között. Ezen keresztül ;s láthatjuk., hogy mi. munkáslcvelező;-; milyen eredményes munkát^ tudunk végezni a pártsajtón keresztül. Lehetőség van arra, hogy minden egyes dolgozó nyilvánosan fogla.kozzon a munkaterületén észre­vett tapasztalatokkal. A mai sajtó tehát a dolgozó nép sajtója. Nem így volt azonban a mu’t rendszerben. Ab­ban az időben, amikor a tőkéseké volt az újság, egész másként volt.'A dolgozók a sajtó szerkesztőségéhez közel sem mehettek, hisz az urak saj­tója volt és a kapitalista érdekeket szolgáló. a dolgozókat állandóan félre­vezető cikkekkel és gyilkosságokkal volt az újság tele. A kapitalista sajtó tele volt népel­lenes, nemzetiségek ellen uszító cik­MIKLÓS KATA és SZABÓ MIKLÓS DECEMBER 12-én, KEDDEN A NÁDOR ÉTTEREMBEN opereftrészletckct énekelnek kekkel, fe használták a sajtót a dől gőzök félrevezetésére. A dolgozókat úgy irányították a sajtón keresztül, hogy a rossz torsuk okát ne az urak­ban keressék, hanem a sors változ- hatatlanságában. Láthatjuk tehát a múlt és. a jelent sajtója között a ha­talmas különbséget és ezért ne ide­genkedjünk a levelek írásától. A magßm részéről megtisztelőnek cs ki tüntetésnek veszem az, hogy munkáslcvelező vagyok és kérem minden becsületes dolgozó társamat, hogy minél többen kapcso iódjanak bele ebbe a mozgalomba. — Érezzék .kötelességüknek a munkás levelezés fontosságát, hisz mindannyi­an tudjuk, hogy munkatársainkat ér­deklik a felvetett problémákkal és az üzemükkel foglalkozó cikkek. A leve­lezés új munkára buzdít bennünket, ezzel js hatalmas segítséget tudunx nyújtani a béke megvédésében a szó- cializmus építéséért. Poliak Dezső vil’anyszerelö Sopiana Gépgyár A román dolgozó parasztság lelkesen vesz részt a fcákevédelmi harc­ban. Képünkön az oltmegyeí Brebeni község „A béke hívei" nevet viselő kollektív gazdaság tagjainak egy csoportja aláírja a stock. holmi békefelhívást. Romániában sikerrel alkalmazzák az élenjáró szovjet agrobiológía és agrotechnika vívmányait. Szorgalmasan dolgoznak a Kolozs- megyei Borsa község mezőgazdasági szakiskolájának növendékei az iskola kísérleti telepén. A versenyben dolgozó épííőmunhások sorra hassák íeío alá a messest bányússhásakat Bizony nagy a sár errefelé. Még az1 országút két szélét js felbarázdáltík a szekerek. A keréknyomok között ott áll egy őszbaj uszú, öreg bányász-nyug­díjas. A szélső házakon dolgozók is­merik látásból, eljön minden nap, mert a fia és a menye ideköltöztek a 17 új családi ház egyikébe. Odamenet is, visszafelé ís megáll egy pár percre az öreg és elnézegeti a munkát. OH él! as országúton, kalapját fiatalosan a feje búbjára tolta, pöfé­kel egy rövid pipából és «szeget. Háta mögött a fehér szabolcsi dombok, a már hólepte táj. Elölte pedig nyolc vöröstégla épület, ma már haton van telő, holnap lesz a hetediken is. Ezt már tapasztalatból tudja az öreg, aki kezdettől szemlélője a nyolc nagy ház megszületésének. Nézik ezt még sokan. Váltáskor a völgyben halkan vegigsurran a villany- vonat és amíg a meszesi megállótól be­felé jönnek a bányászok, többnyire er­refelé tekintgetnek, akár a bányász- asszonyok is, amikor autóbuszon piac­ra mennek. Nyolc ház épül itt cgyidőben, nagy munka ez, különösen télen és különö­sen ilyen Esőzések után. A sár min­denütt bokán felül ér, marasztalja a bővebb cipőt, csizmát, de megakasztja a soktonnás teherautókat is. A házak között — ahol az útnak kellene lenni —, mindig küszködik egy-egy teherautó, szeretne kiszaba­dulni a sár tengeréből. Ez a föld tavaly még szántóföld volt, de azóta száz és száz jármű szántotta fel és soknapi esőzés telítette vízzel, most dagad, szinte áradni akar és el­nyelni a járdának lefektetett téglákat, deszkákat, salakot, köveket. Komoly akadályokat kell leküzdeni, hogy a fo- lyamatos anyagszállítást biztosíthas­sák. Ember és gép küszködik itt az úton a sárral, csak a csillevasút síné dacól az elsüllyedés veszélyével és a csilíén- való szállítás bizonyult jónak. Szép dolog ez, hogy a Magasépítés mennyire igyekszik leküzdeni a szállí­tás elé tornyosuló nehézségeket, en­nek mindössze az a szépséghibája, hogy olyan nehézség ellen kell küz­deni, ami elkerülhető lett volna. A jövőre nézve az a tanulság — az ilyen nagyobb épületcsoport építésénél — nem utoljára kell hagyni az útépítést, hanem elsőnek kell venni. Ez Meszesen nem így történt, pedig nagy pénz- és időmegtakarítást jelen­tett volna. Mindenesetre meg kell ta­lálni a kérdés legegyszerűbb megoldá­sát. A gyakorlat azt mutatja, hogy leg­jobban a sínen való szállítás vált be, ezt kell tehát jobban kifejleszteni. Néz. ze meg a pécsi Magaséptíési Vállalat, hogy mennyiben lenne megvalósítható a kövesútnál átrakódé építése, ahon­nét már motorosvonattal csillék bo­nyolítanák le a szállítást az épüle- trkig. Különben ilyen szállítási esz­közt már a megelőző nagyobb pécsi építkezésnél is alkalmaztak. A foko­zott gépesítés csak előnyére válhat a munkának. így vélekedik az egyes számú ház második emeletén Brenyóc Magda se- gédmurká.s is, hiszen nekik csak a lifttől kell elhordani az anyagot. Persze, nem mindig dolgozott a Gerin-brigád — ahová ő is tartozik -— ilyen védett helyen. Brenyóc Magda 19 éves, de azért már eddig is kitűnt helytállásával, lelkes munkájával. Fiatal leány, de azért sohasem pa­naszkodik, ha nehézségeket kell leküz­deni, ha nagy a sár, vagy esik az eső, jól tudja, hogy a termelés frontján is nem egyszer xfannak nehéz csaták. Ilyen a meszesi építkezés is. Miről vad itt szó? Brenyóc Magda a saját sza­vaival így foglalja össze: — Új házakat, új lakásokat akarunk adni minél hamarabb a bá­nyászoknak. Kell nekik nagyon, hiszen egyre többen vannak, de legyenek is, mert az több szenet jelent. Jártak bá­nyászok már itt az építkezésen is, megnézni, hogyan állunk. A főmunka- vezetSnk megígérte, hogy Sztálin eb- társ születésnapjára öt házat, átadunk. Most valamennyien azon igyekszünk, hogy beváltsuk ezt az ígéretet. Ezért azután én sem ijedek meg a nagy sár­tól. hanem bátran nekivágok csizmá­val. Brenyóc Magda már az új típusú fia. talokhoz tartozik, akik nem ijedősek, hanem bátrak, harcosak. Harcolnak a dolgozókért, osztályukért az ellenség ellen. Mert van ellenség itt is. Bre­nyóc Magda még a nyáron leleplezett egy jobboldali szociáldemokratát, aki uszított az új normák ellen. Brenyóc Magda akkor még nem volt tagjelölt, de tudta már, hogy hová mehetnek se­gítségért, ha az ellenség próbálkozik. El is ment mindjárt a pártszervezet­hez, a pártszervezet pedig megmutat­ta a dolgozóknak, hogy ki is az való­jában, aki az új normált ellen ágál, a pártszervezet leleplezte a munkás-. áruló, jobboldali szociáldemokratát. Persze az dúlt-fult és Brenyóc Mag­dának elmondták, hogy a háta mögött .megfenyegette, hogy majd ellátja a ba­ját. Dehát az új típusú fiatalok nem­csak a nehezebb munkától nem félnek, hanem általában nem olyan ijedősek. — Nem ijesztett meg engem egy cseppet sem. Tudom én, hogy a dol­gozók ellensége, jobboldali szociálde­mokrata, de azt is tudom, hogy az el­lenségtől nem megijedni kell, hanem harcolni ellene. És 5 harcol is a maga módján. Április óta minden munkanap a bá­nyászhatok építésén dolgozik és négy hét óta vasárnap is munkába dili, volt amikor szombat reggeltől vasárnap délutánig egyfolytában dolgozott. Ezt is örömmel,boldogan tette, mert tudja, hogy milyen világ az, amilyent az el­lenség szeretne visszahozni, ő már hét .éves kordban munkába kénysze­rült, kuláknak volt a rabszolgája, ma pedig tagjelöltje a Pártnak, DISZ-tag és a meszes: építkezés egyik legjobb ifjúmunkása. Itt bányászlakások készülnek, szé­pei:. Nagyon szép lesz mindegyik, hi­szen az építkezés élenjáró dolgozol szinte minden tudásukat, igyekezetü­ket beleépítik ezekbe a házakba. Gungg Katal n átképzős volt. Most tet­te le a kőműves-vizsgát, itt, ezen az építkezésen vált jó szakemberré és itt vált kommunistává is. Most telt le a hathónapos tagjeiöltségi ideje és most adta be a tagfelvételi kérelmiéi. Faialnt emelt és jól dolgozott. — Úgy küzdünk itt, ahogy a bányá­szok küzdenek értünk — mondja. Briss Ferenc kőműves kót napja, a hófúvásban kéményt falazott. Nem akadt meg mégsem a munka, ö magi is dolgozott bányában, értékeli is a bá­nyamunkát. Bizonyltja ezt, hogy bár később kezdett negyedmagával egy épületet cs a szomszédos épületek már egy emelet előnyben voltak, most már az ő házukon tető van, a másik kettőn még nincs. Briss elvtárs tagjelölt, visszaminősítették, mert nem tanult, nem képezte magát, most már tanul és kijavítja hibáját, jól dolgozik, így akar újból érdemes lenni a párttag­ságra. Az az öszfoajuszú, idős bányászelv- társ, aki meg mindig az út mentén áll­dogál, nem tudhatja, hogy több is tör­ténik itt annál, hogy a bányászlakóhá- zeíc sora nő ki itt a főidből. Itt embe­rek is nónek, javítják ki hibáikat é* lesznek kommunistákká.

Next

/
Thumbnails
Contents