Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-31 / 303. szám

1950 DECEMBER 3' NAPLÓ 9 Törwk, István (8) csapa tvesető vájár és népnevelő példamutatóan felkészül csapatával a Pártkongresszusra Váln*s a vókónyi pJvfársnk levplpre A Széckeoyi-aknai műhely dolgozói vállalták, — segítenek a vókányi íermelőcsoporínak Török István (3) vájárt nagyon Jól Ismerik a bányászok. Amikor valamely értekezleten a munkaver- ßenyek kiértékeléséről van szó, Török elvtárs neve mindig a ter­melés élharcosai között szerepel. Ez tette ismeretessé nemcsak munka­helyén, Ferenc-aknán, hanem az egész MESZHART kerületben. Már gyerekkora óta bányász. A 34-ik évét gázolja. Ebből 20 évet dolgozott már megszakítás nélkül a bányában. Gyermekkoráról nem is szeret beszélni, mert a sorsa o'yan volt, mint a többi bányászgyere­keké. Nyomor, nélkülözés. Ezért került már 14 éves korában a bá­nyába, hogy könnyítsen otthon a családi helyzeten, segítsen szüléméit a 3 kisebb testvérét felnevelni. így ment ez hosszú éveken keresztül egészen a felszabadulás napjáig. Csak dolgozott, húzta a jármot a többi bányászokkal együtt. Keresete csak annyi volt, hogy éhen nem pusztult. Ha kinyitotta ellene aszú­ját, akkor lehordták, mint a kutyát. — Sohasem fogom elfelejteni — mondja —egyszer, amikor kiad­ták a „geding”-eédulát (elszámo­lást), elmentem az irodába, mert becsaptak a keresette). SokJoal több munkám volt, mint előző hónapban és ennek ellenére a keresetem nem hogy emelkedett, hanem egy pengővel kevesebb lett. ,De nem is tudtam nagyon szóhoz Jutni — mondja és közben ahogyan visszagondol az esetre, ökölbe szo­rulnak a kezei a méregtől, — mert Úgy lehordott a felügyelő, mintha az anyját öltem volna meg. „Büdös” kommunista még köve­telni mer! Nem fél, hogy elvitetem — fenyegetőzött az akkori felügyelő úr. Ha nem elég a keresete, ak­kor menjen a legelőre és ott zabál- hat — ezzel becsapta az ablakot, mert a Horthy-világban csak abla­kon keresztül lehetett beszélni a 'kapitalistákkal és talpnyalóikkal. Mégcsak nem is követelt Török elvtárs, csak a jogos sérelmét akar­ta orvosolni. Be akarta bizonyítani ez igazát. Azt, hogy több mun­káért, nagyobb kereset jár. Igenám, csakhogy abban az időben ezt az igazságot lábbal tiporták, de még azt is, aki csak próbálkozni mert harcolni ennek az érvényrejutásáért. Eljött a várva-várt felszabadulás napja. Török elvtárs szíve is nagyot dobbant, amikor meglátta az első szovjet katonát. Erezte, hogy vége lett a régi vi’ágnak. Tudta, hogy egy új világ felépítésére kerül sor. A felszabadulás után öt nappal Tö­rök elvtárs már műszakon volt. Döntötte az új világ számára a fe­kete gyémántot. — Ez még nem elég — gondolta magában —, hogy most csak ter­melünk. Nekünk dolgozóknak egy­séges erőt kell képviselnünk, szer­vezkednünk kell. — Melyik Pártba iratkozunk, Pis­ta? — kérdezte az öccse Török elv- társat. — Mit gondolsz, hol a mi he­lyünk? — válaszolta mosolyogva __ Egyik munkáspártba. Vagy a Kom­munista Pártba, vagy a szoedem pártba.- Nekünk a Kommunista Pártba van a helyünk-— mondotta határozott szavakkal Becsének Török elvtárs. Hiszen a múlt sötét korszakában kommu­nistáknak csúfoltál? bennünket, mert legjobban a kommunistáktól retteg­tek ezek a bitangok — mondotta. Útja a Kommunista Pártba veze- i tett, hogy kérje felvételét a mun­kásosztály é'csapatába. Amikor be­iratkozott Pártunkba, megfogadta, hogy erejéhez mérten, lelkiismere­tesen fog dolgozni Pártunk és dol­gozó népünk érdekében az új Ma­gyarország felépítésén. A 45—46-os években lezajló széncsatában is már, mint hőst emlegették a bá­nyászok, mert olyan kiválóan helyt állt a termelés frontján. Csapata mindig a legjobban teljesítette az előirányzatát. A hároméves terv­ben végzett jó munkája jutalmául minden évben pénzjutalomban ré- tzesült Több, mint 2.000 forintot kapott már a népi demokráciától Jutalom címén. A hároméves terv utolsó évében mellére tűzték i büszke élmunkásjelvényt, szók között elismerten egyik leg­jobb fejtési vájár. Török István (3) élmunkás vájár nemcsak a termelés frontján har­colta ki a bányászok előtt az elisme­rést, hanem úgy is, mint kommu­nista népnevelő. Tudja, hogy azért a boldog életért, melyet megterem­tett a felszabadulás óta gyermekei és maga számára, nem elég csak a többtermelésen keresztül meghálálni Pártunknak. Tisztában van azzal, hogy a feleletet, csak annyit mondott: — Ezekután a Pártkongresszus nemcsak a párttagok feladatait, ér­dekeit vitatja meg, hanem a mien- két, pártonkívüliekét is. — Természetesen, a Párt az egész dolgozó nép érdekeiért küzd. Har­col a jólétünk további emeléséért. Irányít bennünket a szebb és bol­dogabb élet felé, a szocializmus megteremtéséért. Ezt a harcot támogatja Török elvtárs is, amikor az elő­irányzott 60 csille szén helyett 65— 70 csillével termel minden műsza­kon. De harcol azzal is, amikor Pártunk erősítését tűzte maga elé. Csapatában már csal? egy párton- kívüli dolgozó van, Molnár András. De, mire elérkezik a Pártkongresz- szus ideje, akkor már Molnár And­rás vájár is tagjelölt lesz, mert eddigi munkáján keresztül kiérde­melte, hogy felvégyék az élcsapat sorai közé. így dogozik Török elvtárs nép­nevelő Pártunk és dolgozó népünk érdekeinek előbbrevitele érdeké­ben. Csapatában egy ember sincs olyan, aki ne tudná, és ne érezné ennek a kongresszusnak a hatalmas jelentőségét. Éppen ezért, már csa­paton belül elhatározták, hogy munkalendületüket mégjobban fo­kozzák a második tervév sikere ér­dekében, hogy ezen keresztül is erősítsék Pártunkat, amelynek egy­re szépülő életünket köszönhetjük. Ragoncsa János A MESZHART-bányátc Szóchenyi- aknai dolgozóitól válasz jött a vóká­nyi ternielőcsoport tagjainak arra a levelére, hogy a munkásosztály adjon fokozottabb segítséget a falusi osztály- harc végrehajtása során a kulákok lá­Eseményekben, építésben gazdag év telt el. Az ötéves terv eső éve. Ez az esztendő számunkra a nö­vekvő jólétet, az emelkedő élet- színvonalat, a szépülő, épülő orszá­got, fejlődő ipart, . mezőgazdaságot jelentette. Pártunk, népi demokrá­ciánk gondoskodott róla, hogy az első tervév gazdagabb, dúsabban termő legyen, mint a megelőzők, mint ahogy gondoskodik arról is, hogy az 1951. év túlszárnyalja a most lezárulót. AZ 1950. ÉVBEN hatalmas be­ruházásokat hajtottunk végre. Me­gyénkben felépült egy teljesen új állami gazdaság Babarcon. A többi baranyai állami gazdaság fejlesz­tésére 31 istállót állítottunk helyre. 2150 marhaférőhellyel. 10 darab sertéshízlalót és fiaztatót építet; tünk, tízezres befogadóképességgel. madásai ellen, A Széchenyi-akna doh gozói megvitatták a levelet és elhatá­rozták, hogy mindenben segíteni fog­ják a vekányi termelőcsoportot. A patronálás első lépése ez a levél: Többezres befogadóképességű süldő­nevelőket állítottunk helyre, több, mint félmillió forintos költséggel. A felsoroltakon kívül 4 új marha- istá ló és 2 új kétszázférőhelyes sertésfiaztató befejezés előtt áll. FELÉPÜLT MEGYÉNKBEN egy 500 juhot befogadó hodály, a ta­karmányozás jobbátétele érdekében 30 új silót építettünk. A baromfi- tenyésztés fejlesztésére, új korszerű, egészséges baromfiólak építésére több, mint 3 millió forintot hasz­náltunk fel az 1950. évben. Ezen főül új baromfitelepeket létesítet­tünk az állami gazdaságok vonalán •Liptódcn, Gyümölcsényben, Kishár- ságyon. Több, mint 10 kilométer hosszú­ságban épített bekötőutakat az el­múlt évben a megyei tanács. 9.800 négyzetméter kiterjedésű új járda, 15 közúti híd épült 1950-ben me­g Ívben. Pécsett és Mohácson ösz- n 9.500 négyzetméter területet osítottak. Kibővítettük védő­erdőterületünket. 15 katasztrális hold terű etet telepítettünk be 6500 facsemete elültetésével. Belvizek levezetésére 120 folyó­méter csatomaárkot építettünk, megkezdtük Pécs két új földalatti WC-jénck épitését. HAT KÖZSÉGBEN létesített a megyei tanács hírközlő berendezést. Pécsett 6.900 folyóméter vezetékkel és nyolc hangszóróval szerelték fel a hangos-híradót. Egészségügyi és szociális Jutta­tások terén sem volt szűkmarkú kormányzatunk. Egy szülőotthont, egy szociális otthont kapott me­gyénk, Sásdon és Mohácson az Egészségházat helyreállítottuk, Vájsz ón pedig a meglévőt kibőví­tettük. Két új falusi orvosi rende­lőt állítottunk fel. Megyénkben a gyógyszertárak számát negyven­négyre emeltük. Pískón kéttantermes iskola, Ka- posszekcsőn háromtantermes iskola, igazgatói és hivatalsegédi lakással hirdeti az ötéves terv első évének eredményeit. Ezeken kívül további negyven iskolát bővítettünk, ille­tőleg korszerűsítettünk. KULTUR'VON ÁLON is sok újat, szépet hozott az 1950. év. 18 kultúr- házat hoztunk helyre, a pécsi Ál­lami Színházban megszületett az évtizedek óta várt forgószínpad. A sport sem egyesek kiváltsága már. Gondoskodik erről Pártunk, népi tanácsaink. A megyei tanács 14 új sportpályát létesített, hatot hely­reállított, illetve kibővített, korsze­rűsített. Helyreállítottuk a siugró- sáncot, kibővítettük és modernizál­tuk a Dömör-kapui túrístaházat Nagyot fejlődött az elmúlt évben szocia ista kereskedelmünk is. Pécs városát is beleértve. 65 kiskereske­delmi áruda nyílt meg Baranyá­ban, gondoskodva az igazságos áru­elosztásról, a dolgozók jó kiszolgá­lásáról. Kiragadtunk egy pór mozaikot az ötéves terv első éve által alkotott hatalmas műből. Ez a néhány tö­redék is bizonyítja, hogy nálunk milyen töretlenül felfelé emelkedő az építés üteme és megmutatja a biztos a’apot, melyre a második tervévben majd építünk. a amely Sziszegnek a vakító kék lángot fúvó hegesztők, hosszú csöveket, csőrendszereket fektéinek le, építenek be a Vágóhíd új, csaknem elkészült épületeibe. A kő­művesek már elvégezték munkájukat; most villanysze­relők, vízvezetékszerelők dolgoznak, hogy minél előbb átadhassák az épületeket rendeltetésüknek. Az egyik csarnokszerű helyiségben dolgozik Poto- csár János elvtárs, az Épületszerelő Vállalat vezető­szerelője. Kék fény világítja meg olykor arcát, egyre sűrűbben, ahogy szorítják a munkát a délutánra járó időben. Fiatalok vessllt k fl rill Potocsár elvtársat, átkép- zősök, ipari tanulók. Mellette dolgozik 15 éves ipari tanuló fia is, ifj. Potocsár János. Tanítja őket a sze­relés nehéz mesterségére. Mélyen zengő hangja úgy szól hozzájuk, mint egy gyermekeit oktató apáé. A belépő­nek az az érzése, hogy egy szorgalmas, meghitt csa­lád körébe érkezett. Potocsár elvtárs eljön a kohó mellől. Negyven év körüli, szélesváUú, zömök férfi, mozdulatai pontosak, sohasem tévesztik el a célt. Szakmájának kitűnő ismerője, jó munkás, a szavai ön­tudatosak. Amikor megkérdezzük tőle, hogy minek köszönheti állandó, százszázalékon felüli teljesítményét (nem egy­szer fordult elő, hogy ' 140 százalékon felüli eredményt ért el), így válaszolt: a Pártnak és a kultúr forrada­lomnak. Két szó csupán, de egy élet története van möqöt. te. Már egy negyedszázada annak, hogy a faluról be­jött Potocsárék vízvezetékszerelő inasnak adták fiukat. Keserves évek u'án szabadult fel, utána, mint segédet továbbra is mesterek zsákmányolták ki. A közelgő háború öt is Uorthyél: hadseregébe parancsolta kato­nának. 1938 óta le sem vethette a mundért. Csak 1945 februárja hozta meg számára is az első szabad léleg­zetet. Budán fogságba esett, de Potocsár János nem tette, nem tehette le a fegyvert, hanem a gyűlölt nácik és a magyar fasiszták ellen fordította. Azonnal jelent, kezelt a szovjet csapatokkal együttharcoló magyar Vörös Hadsereg első hadosztályába. — E'etem legnagyobb eseménye ez, níradós vol­tam. Csak azt sajnálom, hogy ilyen későn s ilyen rö­vid ideig harcolhattam velük, a szovjet katonákkal — meséli felcsillanó szemmel. De Potocsár elvtársnak másmilyen élménye is volt a közös, felszabadító harcok során. Megfigyelte, hogy a szovjet katonák szabadidejükben könyveket, füzete­kéi vesznek elő s még a harcok füzében is szakítottak időt arra, hogy művelődhessenek, ö bizony, öntudat, lan, régi életében nemigen olvasott, legfeljebb poni/va- regényeket. Moziba, színházba ritkán járt el s akkor Is a reakciós álkultúra fércműveit láthatta. Au éréit múlásával Jfttt rá Potorsár János is, milyen fontos, hogy a munkások a szaktudás és szór. galom mellé a műveltség fegyverét is megszerezzék. Egyre sűrűbben járt moziba, szovjet filmeket nézett meg s minden előadás után úgy érezte, hogy széles ablakok tárultak ki előtte, melyeken át friss, tiszta levegő árad. Mind élesebb látású lett a szeme, vidi­X mabb, biztosabb lett a munkájában. Látta értelmét, kü­lönösen azóta, amióta régi munkahelyét, a Tichy-céget államosították, majd tavaly, mikor megalakult Pécsett is az Épületszerelő Vállalat. Elkezdett olvasni is, jó, haladószellemű könyvek kerültek a kezébe. — A könyvek szeretetére a fiam tanított meg az­zal, hogy egyre gyakrabban hozta haza a szovjet és a huladószelicmű külföUli meg magyar írók regényeit. Én ezeket, szinte a fiammal együtt olvastam cl. A kultúra igénye a politikai öntudatosodással együtt jutott be a családba. S később már ez segített a továbbfejlődésben. A nagy Bolsevik Párt története nemcsak az apát, hanem a 14 éves fiút is lelkesítette, tanította, kemény harcra tüzelte, míg az Ifjú Gárda hősei a 39 éves Potocsár János szívét is megmozdí­tották. Az Oly eg Kosevojok és Szergej Tyvleninek hősies harca, helytállása lebeg ifj. Potocsár János sze­me előtt. Azok is olyan munkásgyermekek voltak, mint 6. Édesapja is erre gondol. Erre bíztatja nagy fiát; de ilyen embert akar faragni a kicsiny, 19 hónapos Lászlóból is, ha megnő. Az ilyen és ehhez hasonló könyvek, filmek és színdarabok segítették öntudatának megerősödésében éveken át. Az évülő házak, melyekben dolgozott, büsz­ke örömmel töltötték el. — Ügy éreztem, hogy a sajátomban dolgozom és ezeket a gyönyörű épületeket sohasem vehetik el tőlem — mítőlünk. Ez év derekán aztán élete másik nagy élménye érte: a Párt tag jelöltje lett Potocsár János. Azóta fél­év telt el s a közeli napokban beadja tagfelvételi ké­relmét, mert mint mondja: — A legnagyobb tisztesség párttagnál: lenni és annál, hogy valaki kemény, becsü­letes kommunista, nincs nagyobb dolog a világon. Potocsár elit ti rH sohasem felejti el,hogy új éle­tében mennyit köszönhet a szocialista kultúrának, mely megtanította öntudatosan gondolkozni és öntudatosan dolgozni. Az idén már színházbérletet is váltott s egész családjával együtt látta az összes színdarabot. Külö­nösen az „Amerika hangja!1 fogta meg, no meg a „Csillagtárna". — Ebben a két darabban láttam, hogy kik, milye­nek is a mi ellenségeink. Mindenre elszánt, alja* ban­diták, akiket úgy kell gyűlölnünk, mint a pestist és úgy kell harcolnunk ellenük, hogy egy se maradjon belőlük. De láttam a barátainkat, harcostársainkat is. S egy pillanatra sem feledkezünk meg a harcukról, a mi közös nagy ügyünkről Talán e darabok láttán határozta el a 15 éves Jancsi is, hogy beáll a vállalat új kultúr cső port jóba, ahol egyformán résztvesz színdarabban, szavalatban, népi táncokban. S közben olvassa az új üzemi könyv­tár szebbnél szebb könyveit édesapjával együtt. S egé­szen biztos, hogy az új hősök, új emberek megismerése vitte rá mindkettőjüket, hogy rohambrigndot alakítot­tak és a meszrsi bánvászházalt gyors befejezésére tel. tek ígéretet. Már szedik is a szerszámokat, hogy Indiá­jának. A fiú este próbára siet. a tervünnepély müso. rára. Indul az apa is a többiekkel új munkára, vidám dalt fütyülve az új év felé.,, KISS IVAN vidám és szépülő életét a Pártnak köszönheti. Kedves elvtársak! Mi, a Pécs VI. üzemi pártszervezetnek műhely-dolgozói nagy örömmel vettük tudomásul a Dunántúli Naplóban megjelent cikkeleket, öröm tölt el minket, hogy Ti, a falusi osztályharc katonái, hozzánk, — városi dolgo­zókhoz fordultok segítségért. Mi erre a bizalomra nagyon büszkék vagyunk és ígérjük, minden segítségei megadunk nektek, hogy munkátok eredmé­nyes és jó legyen. Célunk, elvtársak az, hogy a falu és város közti különbség válaszfalait minél előbb ledöntsük, az, hogy a falu minél előbb áttérjen a siocialista gazdálkodás útjára. Azzal is tisztában vagyunk, hogy még nagyon sok kemény fetadattal kell megbirkóznotok, de adjon nektek az erőt, hogy mi, a munkásosztály fiai veletek mindig szorosan együtt haladunk és nincs olyan akadály, amit mi le ne győznénk. Ezért mi, a Pécs VI. javítóműhely dolgozói ígérjük nektek, hogy min­dig mellettetek fogunk állni és minden segítséget megadunk, hogy minél előbb megvalósuljon mindannyiunk közös célja, a szocializmus felépülése. Szabadság! Pécs VI, kerület műhely dolgozói. A terv első éve nagyon sokat adott Pécsnek és Baranyának még nagyobb teljesítmények eléré­sére serkentette Török elvtársat, ötéves tervünk első évében a ke­rületi csapa tvándorzászlót is több esetben csapata nyerte meg, ami azt jelentette, hogy azokban a hó­napokban nemcsak Forenc-aknai viszonylatban volt Török elvtárs csapata a legjobb, hanem egész MESZHART-kerületben is. Ezért a kiváló munkájáért elnyerte a leg­jobb fejtési vájár címet is. így Török elvtárs a pécsvidéki bányá­Annak a Pártnak, melynek ő is 1945 óta katonája. A Pártnak köszönheti azt, hogy ma már nem csapkodják be előtte az ablakot, ha valami el­intézni valója van az üzem vezető­ségével és még nagyon sok mindent. Egyszóval, amikor párhuzamot von a régi tőkés világ és a mostani újvilág között, minig eszébe jut, hegy mindent a Kommunista Párt­nak köszönhetnek. Ezért készül Tö­rök elvtárs lelkesen a február 24-i Országos Pártkongresszusra. Török elvtárs 15 főből álló csa­patnak a vezetője és egyben nép­nevelője is. Agitációja középpont­jában jelenleg a Pártkongresszus jelentőségének ismertetése áll. Mcgmagy arázza a csapat tagjainak, hogy milyen történelmi jelentőség­gel bír Pártunk életében a közel­jövőben megtartandó Pártkongresz- szus. — Milyen eélt fog szolgálni az a kongresszus? — tette fel a kérdést neki Molnár András, a csapat egyik legjobb fiatal vájára. — A kommunisták legjobbjai vesznek részt azon a kongresszu­son — mondta válaszul —, hogy le­mérjék Pártunk eddigi fejlődését. A hibákat feltárva megszabják az tikövetkezendő idők feladatait, hogy ezután még eredményesebb munkát tudjunk elérni, mint idáig. Molnár András pártonkívüU dol­gozó, amikor megkapta a kérdésre

Next

/
Thumbnails
Contents