Dunántúli Napló, 1950. december (7. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-31 / 303. szám

1950 DECEMBER 3'

NAPLÓ

9

Törwk, István (8) csapa tvesető vájár és népnevelő példamutatóan felkészül csapatával a Pártkongresszusra

Váln*s a vókónyi pJvfársnk levplpre

A Széckeoyi-aknai műhely dolgozói vállalták, — segítenek a vókányi íermelőcsoporínak

Török István (3) vájárt nagyon Jól Ismerik a bányászok. Amikor valamely értekezleten a munkaver- ßenyek kiértékeléséről van szó, Török elvtárs neve mindig a termelés élharcosai között szerepel. Ez tette ismeretessé nemcsak munkahelyén, Ferenc-aknán, hanem az egész MESZHART kerületben.

Már gyerekkora óta bányász. A 34-ik évét gázolja. Ebből 20 évet dolgozott már megszakítás nélkül a bányában. Gyermekkoráról nem is szeret beszélni, mert a sorsa o'yan volt, mint a többi bányászgyerekeké. Nyomor, nélkülözés. Ezért került már 14 éves korában a bányába, hogy könnyítsen otthon a családi helyzeten, segítsen szüléméit a 3 kisebb testvérét felnevelni. így ment ez hosszú éveken keresztül egészen a felszabadulás napjáig. Csak dolgozott, húzta a jármot a többi bányászokkal együtt. Keresete csak annyi volt, hogy éhen nem pusztult. Ha kinyitotta ellene aszúját, akkor lehordták, mint a kutyát.

— Sohasem fogom elfelejteni — mondja —egyszer, amikor kiadták a „geding”-eédulát (elszámolást), elmentem az irodába, mert

becsaptak a keresette).

SokJoal több munkám volt, mint előző hónapban és ennek ellenére a keresetem nem hogy emelkedett, hanem egy pengővel kevesebb lett. ,De nem is tudtam nagyon szóhoz Jutni — mondja és közben ahogyan visszagondol az esetre, ökölbe szorulnak a kezei a méregtől, — mert Úgy lehordott a felügyelő, mintha az anyját öltem volna meg.

„Büdös” kommunista még követelni mer! Nem fél, hogy elvitetem

— fenyegetőzött az akkori felügyelő úr. Ha nem elég a keresete, akkor menjen a legelőre és ott zabál- hat — ezzel becsapta az ablakot, mert a Horthy-világban csak ablakon keresztül lehetett beszélni a 'kapitalistákkal és talpnyalóikkal.

Mégcsak nem is követelt Török elvtárs, csak a jogos sérelmét akarta orvosolni. Be akarta bizonyítani ez igazát. Azt, hogy több munkáért, nagyobb kereset jár. Igenám, csakhogy abban az időben ezt az igazságot lábbal tiporták, de még azt is, aki csak próbálkozni mert harcolni ennek az érvényrejutásáért.

Eljött a várva-várt felszabadulás napja. Török elvtárs szíve is nagyot dobbant, amikor meglátta az első szovjet katonát. Erezte, hogy vége lett a régi vi’ágnak. Tudta, hogy egy új világ felépítésére kerül sor. A felszabadulás után öt nappal Török elvtárs már műszakon volt. Döntötte az új világ számára a fekete gyémántot.

— Ez még nem elég — gondolta magában —, hogy most csak termelünk. Nekünk dolgozóknak egységes erőt kell képviselnünk, szervezkednünk kell.

— Melyik Pártba iratkozunk, Pista? — kérdezte az öccse Török elv- társat.

— Mit gondolsz, hol a mi helyünk? — válaszolta mosolyogva

__

Egyik munkáspártba. Vagy a Kommunista Pártba, vagy a szoedem pártba.- Nekünk a Kommunista Pártba van a helyünk-— mondotta határozott szavakkal Becsének Török elvtárs. Hiszen a múlt sötét korszakában kommunistáknak csúfoltál? bennünket, mert legjobban a kommunistáktól rettegtek ezek a bitangok — mondotta.

Útja a Kommunista Pártba veze- i tett, hogy kérje felvételét a munkásosztály é'csapatába. Amikor beiratkozott Pártunkba, megfogadta, hogy erejéhez mérten, lelkiismeretesen fog dolgozni Pártunk és dolgozó népünk érdekében az új Magyarország felépítésén. A 45—46-os években lezajló széncsatában is már, mint hőst emlegették a bányászok, mert olyan kiválóan helyt állt a termelés frontján. Csapata mindig a legjobban teljesítette az előirányzatát. A hároméves tervben végzett jó munkája jutalmául minden évben pénzjutalomban ré- tzesült Több, mint 2.000 forintot kapott már a népi demokráciától Jutalom címén. A hároméves terv utolsó évében mellére tűzték i büszke élmunkásjelvényt,

szók között elismerten egyik legjobb fejtési vájár.

Török István (3) élmunkás vájár nemcsak a termelés frontján harcolta ki a bányászok előtt az elismerést, hanem úgy is, mint kommunista népnevelő. Tudja, hogy azért a boldog életért, melyet megteremtett a felszabadulás óta gyermekei és maga számára, nem elég csak a többtermelésen keresztül meghálálni Pártunknak. Tisztában van azzal, hogy

a feleletet, csak annyit mondott:

— Ezekután a Pártkongresszus nemcsak a párttagok feladatait, érdekeit vitatja meg, hanem a mien- két, pártonkívüliekét is.

— Természetesen, a Párt az egész dolgozó nép érdekeiért küzd. Harcol a jólétünk további emeléséért. Irányít bennünket a szebb és boldogabb élet felé, a szocializmus megteremtéséért.

Ezt a harcot támogatja

Török elvtárs is, amikor az előirányzott 60 csille szén helyett 65— 70 csillével termel minden műszakon. De harcol azzal is, amikor Pártunk erősítését tűzte maga elé. Csapatában már csal? egy párton- kívüli dolgozó van, Molnár András. De, mire elérkezik a Pártkongresz- szus ideje, akkor már Molnár András vájár is tagjelölt lesz, mert eddigi munkáján keresztül kiérdemelte, hogy felvégyék az élcsapat sorai közé.

így dogozik Török elvtárs népnevelő Pártunk és dolgozó népünk érdekeinek előbbrevitele érdekében. Csapatában egy ember sincs olyan, aki ne tudná, és ne érezné ennek a kongresszusnak a hatalmas jelentőségét. Éppen ezért, már csapaton belül elhatározták, hogy munkalendületüket mégjobban fokozzák a második tervév sikere érdekében, hogy ezen keresztül is erősítsék Pártunkat, amelynek egyre szépülő életünket köszönhetjük.

Ragoncsa János

A MESZHART-bányátc Szóchenyi- aknai dolgozóitól válasz jött a vókányi ternielőcsoport tagjainak arra a levelére, hogy a munkásosztály adjon fokozottabb segítséget a falusi osztály- harc végrehajtása során a kulákok láEseményekben, építésben gazdag év telt el. Az ötéves terv eső éve. Ez az esztendő számunkra a növekvő jólétet, az emelkedő élet- színvonalat, a szépülő, épülő országot, fejlődő ipart, . mezőgazdaságot jelentette. Pártunk, népi demokráciánk gondoskodott róla, hogy az első tervév gazdagabb, dúsabban termő legyen, mint a megelőzők, mint ahogy gondoskodik arról is, hogy az 1951. év túlszárnyalja a most lezárulót.

AZ 1950. ÉVBEN hatalmas beruházásokat hajtottunk végre. Megyénkben felépült egy teljesen új állami gazdaság Babarcon. A többi baranyai állami gazdaság fejlesztésére 31 istállót állítottunk helyre. 2150 marhaférőhellyel. 10 darab sertéshízlalót és fiaztatót építet; tünk, tízezres befogadóképességgel.

madásai ellen, A Széchenyi-akna doh gozói megvitatták a levelet és elhatározták, hogy mindenben segíteni fogják a vekányi termelőcsoportot. A patronálás első lépése ez a levél:

Többezres befogadóképességű süldőnevelőket állítottunk helyre, több, mint félmillió forintos költséggel. A felsoroltakon kívül 4 új marha- istá ló és 2 új kétszázférőhelyes sertésfiaztató befejezés előtt áll.

FELÉPÜLT MEGYÉNKBEN egy

500 juhot befogadó hodály, a takarmányozás jobbátétele érdekében 30 új silót építettünk. A baromfi- tenyésztés fejlesztésére, új korszerű, egészséges baromfiólak építésére több, mint 3 millió forintot használtunk fel az 1950. évben. Ezen főül új baromfitelepeket létesítettünk az állami gazdaságok vonalán •Liptódcn, Gyümölcsényben, Kishár- ságyon.

Több, mint 10 kilométer hosszúságban épített bekötőutakat az elmúlt évben a megyei tanács. 9.800 négyzetméter kiterjedésű új járda, 15 közúti híd épült 1950-ben meg

Ívben. Pécsett és Mohácson ösz- n 9.500 négyzetméter területet osítottak. Kibővítettük védőerdőterületünket. 15 katasztrális hold terű etet telepítettünk be 6500 facsemete elültetésével.

Belvizek levezetésére 120 folyóméter csatomaárkot építettünk, megkezdtük Pécs két új földalatti WC-jénck épitését.

HAT KÖZSÉGBEN létesített a

megyei tanács hírközlő berendezést. Pécsett 6.900 folyóméter vezetékkel és nyolc hangszóróval szerelték fel a hangos-híradót.

Egészségügyi és szociális Juttatások terén sem volt szűkmarkú kormányzatunk. Egy szülőotthont, egy szociális otthont kapott megyénk, Sásdon és Mohácson az Egészségházat helyreállítottuk, Vájsz ón pedig a meglévőt kibővítettük. Két új falusi orvosi rendelőt állítottunk fel. Megyénkben a gyógyszertárak számát negyvennégyre emeltük.

Pískón kéttantermes iskola, Ka- posszekcsőn háromtantermes iskola, igazgatói és hivatalsegédi lakással hirdeti az ötéves terv első évének eredményeit. Ezeken kívül további negyven iskolát bővítettünk, illetőleg korszerűsítettünk.

KULTUR'VON ÁLON is sok újat, szépet hozott az 1950. év. 18 kultúr- házat hoztunk helyre, a pécsi Állami Színházban megszületett az évtizedek óta várt forgószínpad.

A sport sem egyesek kiváltsága már. Gondoskodik erről Pártunk, népi tanácsaink. A megyei tanács 14 új sportpályát létesített, hatot helyreállított, illetve kibővített, korszerűsített. Helyreállítottuk a siugró- sáncot, kibővítettük és modernizáltuk a Dömör-kapui túrístaházat Nagyot fejlődött az elmúlt évben szocia ista kereskedelmünk is. Pécs városát is beleértve. 65 kiskereskedelmi áruda nyílt meg Baranyában, gondoskodva az igazságos áruelosztásról, a dolgozók jó kiszolgálásáról.

Kiragadtunk egy pór mozaikot az ötéves terv első éve által alkotott hatalmas műből. Ez a néhány töredék is bizonyítja, hogy nálunk milyen töretlenül felfelé emelkedő az építés üteme és megmutatja a biztos a’apot, melyre a második tervévben majd építünk.

a

amely

Sziszegnek a vakító kék lángot fúvó hegesztők, hosszú csöveket, csőrendszereket fektéinek le, építenek be a Vágóhíd új, csaknem elkészült épületeibe. A kőművesek már elvégezték munkájukat; most villanyszerelők, vízvezetékszerelők dolgoznak, hogy minél előbb átadhassák az épületeket rendeltetésüknek.

Az egyik csarnokszerű helyiségben dolgozik Poto- csár János elvtárs, az Épületszerelő Vállalat vezetőszerelője. Kék fény világítja meg olykor arcát, egyre sűrűbben, ahogy szorítják a munkát a délutánra járó időben.

Fiatalok vessllt k fl rill Potocsár elvtársat, átkép- zősök, ipari tanulók. Mellette dolgozik 15 éves ipari tanuló fia is, ifj. Potocsár János. Tanítja őket a szerelés nehéz mesterségére. Mélyen zengő hangja úgy szól hozzájuk, mint egy gyermekeit oktató apáé. A belépőnek az az érzése, hogy egy szorgalmas, meghitt család körébe érkezett. Potocsár elvtárs eljön a kohó mellől. Negyven év körüli, szélesváUú, zömök férfi, mozdulatai pontosak, sohasem tévesztik el a célt. Szakmájának kitűnő ismerője, jó munkás, a szavai öntudatosak.

Amikor megkérdezzük tőle, hogy minek köszönheti állandó, százszázalékon felüli teljesítményét (nem egyszer fordult elő, hogy ' 140 százalékon felüli eredményt ért el), így válaszolt: a Pártnak és a kultúr forradalomnak.

Két szó csupán, de egy élet története van möqöt. te. Már egy negyedszázada annak, hogy a faluról bejött Potocsárék vízvezetékszerelő inasnak adták fiukat. Keserves évek u'án szabadult fel, utána, mint segédet továbbra is mesterek zsákmányolták ki. A közelgő háború öt is Uorthyél: hadseregébe parancsolta katonának. 1938 óta le sem vethette a mundért. Csak 1945 februárja hozta meg számára is az első szabad lélegzetet. Budán fogságba esett, de Potocsár János nem tette, nem tehette le a fegyvert, hanem a gyűlölt nácik és a magyar fasiszták ellen fordította. Azonnal jelent, kezelt a szovjet csapatokkal együttharcoló magyar Vörös Hadsereg első hadosztályába.

— E'etem legnagyobb eseménye ez, níradós voltam. Csak azt sajnálom, hogy ilyen későn s ilyen rövid ideig harcolhattam velük, a szovjet katonákkal — meséli felcsillanó szemmel.

De Potocsár elvtársnak másmilyen élménye is volt a közös, felszabadító harcok során. Megfigyelte, hogy a szovjet katonák szabadidejükben könyveket, füzetekéi vesznek elő s még a harcok füzében is szakítottak időt arra, hogy művelődhessenek, ö bizony, öntudat, lan, régi életében nemigen olvasott, legfeljebb poni/va- regényeket. Moziba, színházba ritkán járt el s akkor Is a reakciós álkultúra fércműveit láthatta.

Au éréit múlásával Jfttt rá Potorsár János is, milyen fontos, hogy a munkások a szaktudás és szór. galom mellé a műveltség fegyverét is megszerezzék. Egyre sűrűbben járt moziba, szovjet filmeket nézett meg s minden előadás után úgy érezte, hogy széles ablakok tárultak ki előtte, melyeken át friss, tiszta levegő árad. Mind élesebb látású lett a szeme, vidiX

mabb, biztosabb lett a munkájában. Látta értelmét, különösen azóta, amióta régi munkahelyét, a Tichy-céget államosították, majd tavaly, mikor megalakult Pécsett is az Épületszerelő Vállalat. Elkezdett olvasni is, jó, haladószellemű könyvek kerültek a kezébe.

— A könyvek szeretetére a fiam tanított meg azzal, hogy egyre gyakrabban hozta haza a szovjet és a huladószelicmű külföUli meg magyar írók regényeit. Én ezeket, szinte a fiammal együtt olvastam cl.

A kultúra igénye a politikai öntudatosodással együtt jutott be a családba. S később már ez segített a továbbfejlődésben. A nagy Bolsevik Párt története nemcsak az apát, hanem a 14 éves fiút is lelkesítette, tanította, kemény harcra tüzelte, míg az Ifjú Gárda hősei a 39 éves Potocsár János szívét is megmozdították. Az Oly eg Kosevojok és Szergej Tyvleninek hősies harca, helytállása lebeg ifj. Potocsár János szeme előtt. Azok is olyan munkásgyermekek voltak, mint 6. Édesapja is erre gondol. Erre bíztatja nagy fiát; de ilyen embert akar faragni a kicsiny, 19 hónapos Lászlóból is, ha megnő.

Az ilyen és ehhez hasonló könyvek, filmek és színdarabok segítették öntudatának megerősödésében éveken át. Az évülő házak, melyekben dolgozott, büszke örömmel töltötték el.

— Ügy éreztem, hogy a sajátomban dolgozom és ezeket a gyönyörű épületeket sohasem vehetik el tőlem — mítőlünk.

Ez év derekán aztán élete másik nagy élménye érte: a Párt tag jelöltje lett Potocsár János. Azóta félév telt el s a közeli napokban beadja tagfelvételi kérelmét, mert mint mondja: — A legnagyobb tisztesség párttagnál: lenni és annál, hogy valaki kemény, becsületes kommunista, nincs nagyobb dolog a világon.

Potocsár elit ti rH sohasem felejti el,hogy új életében mennyit köszönhet a szocialista kultúrának, mely megtanította öntudatosan gondolkozni és öntudatosan dolgozni. Az idén már színházbérletet is váltott s egész családjával együtt látta az összes színdarabot. Különösen az „Amerika hangja!1 fogta meg, no meg a „Csillagtárna".

— Ebben a két darabban láttam, hogy kik, milyenek is a mi ellenségeink. Mindenre elszánt, alja* banditák, akiket úgy kell gyűlölnünk, mint a pestist és úgy kell harcolnunk ellenük, hogy egy se maradjon belőlük. De láttam a barátainkat, harcostársainkat is. S egy pillanatra sem feledkezünk meg a harcukról, a mi közös nagy ügyünkről

Talán e darabok láttán határozta el a 15 éves Jancsi is, hogy beáll a vállalat új kultúr cső port jóba, ahol egyformán résztvesz színdarabban, szavalatban, népi táncokban. S közben olvassa az új üzemi könyvtár szebbnél szebb könyveit édesapjával együtt. S egészen biztos, hogy az új hősök, új emberek megismerése vitte rá mindkettőjüket, hogy rohambrigndot alakítottak és a meszrsi bánvászházalt gyors befejezésére tel. tek ígéretet. Már szedik is a szerszámokat, hogy Indiájának. A fiú este próbára siet. a tervünnepély müso. rára. Indul az apa is a többiekkel új munkára, vidám dalt fütyülve az új év felé.,, KISS IVAN

vidám és szépülő életét a Pártnak köszönheti.

Kedves elvtársak!

Mi, a Pécs VI. üzemi pártszervezetnek műhely-dolgozói nagy örömmel vettük tudomásul a Dunántúli Naplóban megjelent cikkeleket, öröm tölt el minket, hogy Ti, a falusi osztályharc katonái, hozzánk, — városi dolgozókhoz fordultok segítségért. Mi erre a bizalomra nagyon büszkék vagyunk és ígérjük, minden segítségei megadunk nektek, hogy munkátok eredményes és jó legyen.

Célunk, elvtársak az, hogy a falu és város közti különbség válaszfalait minél előbb ledöntsük, az, hogy a falu minél előbb áttérjen a siocialista gazdálkodás útjára.

Azzal is tisztában vagyunk, hogy még nagyon sok kemény fetadattal kell megbirkóznotok, de adjon nektek az erőt, hogy mi, a munkásosztály fiai veletek mindig szorosan együtt haladunk és nincs olyan akadály, amit mi le ne győznénk.

Ezért mi, a Pécs VI. javítóműhely dolgozói ígérjük nektek, hogy mindig mellettetek fogunk állni és minden segítséget megadunk, hogy minél előbb megvalósuljon mindannyiunk közös célja, a szocializmus felépülése.

Szabadság!

Pécs VI, kerület műhely dolgozói.

A terv első éve nagyon sokat adott

Pécsnek és Baranyának

még nagyobb teljesítmények elérésére serkentette Török elvtársat, ötéves tervünk első évében a kerületi csapa tvándorzászlót is több esetben csapata nyerte meg, ami azt jelentette, hogy azokban a hónapokban nemcsak Forenc-aknai viszonylatban volt Török elvtárs csapata a legjobb, hanem egész MESZHART-kerületben is. Ezért a kiváló munkájáért elnyerte a legjobb fejtési vájár címet is. így Török elvtárs a pécsvidéki bányáAnnak a Pártnak, melynek ő is 1945 óta katonája. A Pártnak köszönheti azt, hogy ma már nem csapkodják be előtte az ablakot, ha valami elintézni valója van az üzem vezetőségével és még nagyon sok mindent. Egyszóval, amikor párhuzamot von a régi tőkés világ és a mostani újvilág között, minig eszébe jut, hegy mindent a Kommunista Pártnak köszönhetnek. Ezért készül Török elvtárs lelkesen a február 24-i Országos Pártkongresszusra.

Török elvtárs 15 főből álló csapatnak a vezetője és egyben népnevelője is. Agitációja középpontjában jelenleg a Pártkongresszus jelentőségének ismertetése áll.

Mcgmagy arázza a csapat tagjainak,

hogy milyen történelmi jelentőséggel bír Pártunk életében a közeljövőben megtartandó Pártkongresz- szus.

— Milyen eélt fog szolgálni az a kongresszus? — tette fel a kérdést neki Molnár András, a csapat egyik legjobb fiatal vájára.

— A kommunisták legjobbjai vesznek részt azon a kongresszuson — mondta válaszul —, hogy lemérjék Pártunk eddigi fejlődését. A hibákat feltárva megszabják az tikövetkezendő idők feladatait, hogy ezután még eredményesebb munkát tudjunk elérni, mint idáig.

Molnár András pártonkívüU dolgozó, amikor megkapta a kérdésre