Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)
1950-11-12 / 263. szám
1955 NOVEMBER Ű HA PLŐ Vargha Károly baranyai ©női középparaszt, mint tagjelölt még eredményesebben karcol Tito fasiszta-bandája ellen 'Arca ma már gyakorta derüj széles mosolyra. Ha olykor-olykor egy- egy levél nyomán, vagy újsághír hallatán felszakadnak is a régi sebek, akkor is el tudja már magában rejteni és abból is új erőt merít Varga Károly baranyajenöi középparasztnak épp elég oka van arra, hogy egyre gyakrabban érezzen örömöt, megelégedettséget. Az elmúlt rendszer, a fasiszta háború vihara alaposan megtépázta. A második világháború előtt még Pu- tinciban gazdálkodott családjával együtt. Nem volt akkor sem tíz holdnál több földje, szőlővel együtt, de a faluban a jobbmódúak közé számították a kisparasztok, a kulákok viszont semmibe se vették. Családja ugyancsak ismerte, mi az a gyalognapszám. A végrehajtók náluk is mindennapos látogatók voltak. És végül, 44-ben, IzZé-porrá tiporták családi fészkét. Hitlerista SS-banditák ielperzselték hajlékát és az egész családot elhurcolták magukkal. Abból a faluból 63 másik, család fizetett még így azért, bogy szabad életet akartak kiharcolni maguknak. A család szétszóródott, Rozika, meg Katica férje a hitleristák fogságába esett, majd mindkettő éle- ■. tével áldozott a szabadságért. Édes ; gyerekük meg úgy elszakadt tőlük, ' hogy máig sem ölelhették magukhoz. } Nemrég szabadult ki Tito egyik börtönéből. Jogosan veszi hi jussát a jobb, boldogabb életből 'A felszabadulás után Baranyajenőn telepedtek le, itt találkozott össze a megtizedelt család. Itt alapított új családi fészket azon a kilenc hold földön, melyet népi demokráciánk futtatott számukra. Ha akkor — a fasisztáik, a falu kizsákmányolói ellen -— közös volt a harca a kis- és szegény parasztsággal, akkor most — úgy érzf és. ez vezeti minden cselekedetét —, a felszabadulás utáni szebb, boldogabb életből is jogosan veszi ki jussát Uj otthonra talált. Körülötte — hisz nem járt bekötött szemmel — jépcsröl-lépésre minden megváltozott. Nem láttáik többé kakastollast, nem süvegralték már a kulákokat És ezalatt napsugaras vidámmá Vált életűje. De ki is törölték szótárukból az igauzsora, meg a gyalognapszám sza- i vakat. és az ajkakon új szó kelt élet- ■ re mindenfelé. Szovjetunió .,,, Kommunista Párt, forint, gépállomás, hároméves terv, munkaverseny, minőségi vetőmag, mintagazda, begyűjtés, dúlőverseny, osztályharc. ötéves terv, ^párasztküldött, szabadság, boldog élet. Bckeharc, arató-cséplőgép, tszcs, virágzó falu. Magábazárkózhatott-e Varga Károly ebben az új életben, szabad környezet bon? Vájjon, megtagadhatta-e, hpgy minden tudását, erejét busásan kamatoztassa abban a szédületes alkotó munkában, mely közötte folyt? 47-ben .már a baranyejenői erdömun- kások szakszervezetének élén tevé- ’ kenyfcedik... 49-ben még szélesebb ■ körben ismeri meg a nép, a közösség [ iránti fáradhatatlan munkáját. Októ* bér 22-én pedig a falu dolgozó népe Varga Károlyt, a községi tanács póttag] előli ét, is körül övezte bizalmával, amikor egyöntetűen a Párt-ve- rette Népfrontra szavazott. Vaiga Károly középparaszt az egész falu dolgozó népéved vállvetve küzd a még boldogabb életért — a békéért. Tudja milyen árat kell fizetni a háborúért Igen — a békéért! Varga Károly >«gyon jól tudja: ha egyszer elveszek a békét, milyen nagy árat kell ' azért adni. Még nem felejtette el, mint hurcolták el jószágait, mini perzselték lel otthonát a hitlerista bar- .flták. És most már a béke szabadsá- .got.„is jelent mindannyiuknak. Hamég annyiszor mosolyra deríti a szabad- •ög-hozta boldog élet, a virágzásnak indult falu, a Tito börtönében sínylődő • gyermekétől, ott maradt rokonai- •**1 érkező levelek erősen figyelmeztetik: a szomszédban testvéreink, a faigoszláv dolgozó nép, még szőr- , pyübb kínokat él át, mint ő annak Idején, amikor Hitler fasiszta hordái rájuk törtek. Tito és bandája túltesz «zokon is és felénk vicsorgatja fosát. , «Küldjétek borotvaszappant, meg • mert nem tudunk már borotválkozni sem — olvasgatja ismételten a könnyektől áthatott levél- darabokat... — 100—200 dinár egy kiló káposzta ára - de csak az ám mert kapni nem igen lehet. A váró- fosban azt beszélik be, hogy a szárazság miatt... a parasztok falun meg rettegnek, mikor dúlják fel házuklá, fát, mikor rabolják ei a család juh , részére elrejtett egy-két mázsa krumplit... Hogyan juthatnánk új ruhá. hoz, amikor egy méter ruhára való 4—5000 dinár, de egy szakmunkás se tudna keresetén legíeljebb 15—-16 kiló krumplit venni, hisz óránként jó, ha 15—16 dinárt, havonként 3—3500 dinárt keres..." Varga Károly magában megválaszolja a levelet: ,,Az aszály nálunk i5 akkora volt, mint feléjük. De mi tavaly is, most is, idejében végeztünk a szántással, vetéssel ... Itt a C vételi jegyem is a 10 mázsa feleslegként eladott búzámról. Holnapra meg lesz még egy vételi jegyem arról az 1 egy mázsa krumpliról, melyet szintén! feleslegként adok el. Mégis marad nekünk is bőségesen, ami csak kell. De ellátjuk a gyárak, üzemek dolgozóit. Hogy a villany eljusson minden faluba.. Traktorok hasogassák a fekete barázdákat Értéke legyen munkánknak. A 300 forintos békekölcsönnel, a mélyszántással megint' csak meghiúsítottam a Tito-banda tervét, hogy lángba borítsa új, szép otthonunkat, elrabolja békénket, szabadságunkat és megint a kulákokat, a fasiszta pribékeket ültesse nyakunkba." Kiérdemelte, hogy Pártunk tagjelöltje legyen Varga Károly aztán el Is mondja mindezt, akivel csak beszélget. Akad még olyan is, aki igyekszik elhessegetni ezt a gondolatot Legtöbbjük azonban jó kacskaringósan elmondja, hogyan bánna el a Tito-banda pribékjeivel, ha egyetlen egy is ide merészelni dugni ocsmány képét. És számosán így tesznek számvetést: „Tudod, holnapra én is befejezem a mélyszántást De még ma beszélek a szomszédaimmal is, hogy is állnak a mélyszántással... No és szólok estére a taggyűlésen is, hogy ki hogyan sorakozik fel a béke, szabadságunk megvédésére ..." — Az utóbbiak válasza nyugtatja meg Varga Károlyt a legjobban. A kommunistáké. Milyen eredményesen össze tudnak azok lógni! Ha mi is rájuk hallgatunk, követjük a jó példát, visszarettentjük a Tito-bandát. Elégtételt vesz Varga Károly is fia szenvedéseiért. Már jónéhányszor megforgatta gondolatában, meg is tette az első lépéseket De félúton elakadt. Gondolta: mert őt is a jobbmódúak közé sorolják, mint középparasztot Rákosi elv- társ azonban az ő érdekében is szólt, az ő útját is egyengette, amikor felhívta pártszervezeteink figyelmét az egyéni kis- és középparasztokra, akik kiérdemelték, hogy még eredményesebben, a kommunistákkal vállvetve, mint tagjelöltek, szilárdítsák meg a békéért folytatott harcot, mu: tassanak példát az ötéves terv építésében. Varga Károly, baranyajenöi közép- paraszt, kiérdemelte, hogy Pártunk tagjélöltjei sorába lépjen. Most, Rákosi elvtárs beszéde után be is adta önéletrajzát — elmondta fentebbi életét, elmondta, milyen drága mind- annyiunk számára a béke, a szabadság és megfogadta, hogy a szocializ mus építéséért minden tőle telhetőt megtesz. Gyarmati József A komlói gyár építő dolgozói nagy lelkesedéssel vették át az „Élüzem“ kitüntetés második fokozatának vándorzászlóját A futótűznél is gyorsabban terjedt el Komlón a hír, hogy a komlói Magasépítési Vállalat Kossuth-aknai gyárépítő részlege a büszke élüzem címért folyó országos versenyben a második helyezést érte cl kiváló munkájával. PÉNTEKEN DÉLUTÁN harigyabölyhoz hasonlított a komlói bányász- kultúrház környéke, Sűrű sorokban jöttek a különböző munkahelyekről az építési dolgozók, hogy méltóképpen megünnepeljék a kitüntetést és egyben fogadalmat tegyenek arra, hogy a vándorzászlót nemcsak továbbra is itt tartják,' hanem a munkaverseny fokozásával, a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével, az anyag takarékoskodásával elnyerik a legnagyobb kitüntetést, az élüzem címet. A DISZ-szervezel tagjai zász'ókkal. vidám nótaszóval vonultak fel az ünnepségre, amelyen megjelent az építésügyi minisztérium képviseletében Killián József elvtáns, gyárépílési osztályvezető, a MÉMOSZ-központ részéről Huber Lajos elvtárs, de itt van a miskolciak küldöttsége is, akik elhozták a komlói dolgozóknak a vándor- zászlót. AZ ÜNNEPSÉG A KÖZTÁRSASÁGI INDULÓ eléneklésével kezdődött, majd Duga József elvtárs, , párttitkár mondott beszédet. Rámutatott arra, a komlói Magasépítési Vállalat dolgozói egyre jobban látják az összefüggést a termelés fokozása és a béke megvédése között. A továbbiakban arra kérte munkatársait, hogy a mostani siker adjon újabb lendületet a szocialista munkaversenynek és tegyenek ígéretet arra, hogy eddigi eredményeiket túlszárnyalva, elnyerik az élüzem címep Ezután Huber Lajos elvtárs. a MÉMOSZ-központ kiküldötte arról beszélt, hogy minden egyes tégla lerakása újabb csapás a háborús gyújtogató és háborúit provokáló amerikai imperialistákra, az acsarkodó Ti[o- bandilákra, dolgozó népünk külső és belső ellenségeire. Killián József elvtárs, az építésügyi minisztérium képviseletében hangsúlyozta, hogy az építőiparban elért eredményeket a Szovjetunió támogatásának és segítségének köszönhetjük. Az ill járt szovjet sztahanovisták mun- kamódszerátadásvkkal nagyban elősegítették a termelékenység fokozását. Ezen a téren a komlói vállalat is szép eredményt ért el. A TOVÁBBIAKBAN KILLIÁN ELV- TÁRS rámutatott arra. hogy a vállalat vezetősége nem tett. meg mindent a munkaverseny és a ..Szíahanov"-moz- galom kiszélesítése érdekében. A beszéd közben a dolgozók forró ünneplesben részesítették . a Szovjetuniót. Sztálin elvtársat, a Magyar Dolgozók Pártját és Rákosi elvtársunkat. Ezután Killián elvlárs szfahánovista oklevéllel együtt átnyújtotta Sándor László elvtárs építésügyi miniszter pénzjutalmát Schmidt Orbán elvtSrs építésvezetőnek. Hatalma« tapsvihar közepette Gaszt Bálint kőműves, Vajda Erzsébet ifjúmunkás és Veréb Győző kőműves is átvette a sztahanovista oklevelet Felzúgott a taps éa éljenzés, amikor a miskolci szaktáreak átadták a gyönyörű selyemzászlót a komlói dolgozóknak. A hatalmas zászlón aranybetűk hirdetik: „A munkaverseny valójában a szocializmus építésének kommunista módszere." A KOiWLÓI DOLGOZOK NEVÉBEN Forgó Tibor elvtáns, ÜB-titkár tett ígéretet arra, mnident el fognak követni. hoay munkájuk legszebb cs legértékesebb jutalma, a gyönyörű rer- senyzászló ne kerüljön el Komlóról. Befejezésül Szegedi József elvtárs, vállalatvezető négy újítónak pénzjutalmat és díszoklevelet, míg 32 kiváló dolgozónak díszoklevelet nyújtott át. BÉKÉM ŰSZAK A SZOVJET ÜZEMEKBEN A brjanszki mozdony-gyárban az egyik békeőr, V. Makszimov, í szerszámműhely maróomunkása egy műszak alatt több mint két normát teljesíti. 4 Mária Abrumenkova a „Soj okin“ szénbánya komszomol-bányászlá- nya az 52-es számú tárnában végez békeműszakot. Krétával írja a csille oldalára, hogy már a 391. csillét küldi fel szénnel megrakodva. Az Ukrán Szocialista Szovjetköztársaság gorlovkai Kirov gépgyár munkásai, mérnökei és tisztviselői nagy lelkesedéssel vesznek részt a békeműszakban. A képen: F. Bordicsenko mester aki állandóan 250 százalékra teljesíti normáját (balról) és G, Kirilenko lakatos a bánya-ventillátorokat gyártó osztályon, a ventillátor lendítő-kerekeit vizsgálják. A gépek zaján át odakMbált Bimbó Pista Köbb Gyulának: „Köbb elvtárs, maga már megint nem volt szemináriurrion. Miért nem jött el?” Köbb kéz- zel-lábbal mutogatott, hogy nem érti. Nem is válaszolt a kérdésre, csak akkor szólt át, amikor jó idő midva Bimbó Pista megállapította, hogy a Slö-kö- möc nagyon esélyes csapat a bajnokság tekintetében. Ezt meghallotta Köbb Gyula i* és odakiabált: — Nem igaz az, mert ha Upsala kettőnek nincs kedve, akkor nem játszik és nem ér a csapat semmit. Upsaiának pedig nincs kedve, mert a menyasz- szonya a balszélsővel fut. Ezt kell megakadályozni a csapatkapitánynak. Bitn-bó Pista makacs gyerek, mert az ebédszünetben azért mégis megkérdezte Köb bőt a szeminárium felől. ' — Nem tudtam menni, mert a seomszédban disznóölés volt. — Na és a múltkor?-— Azt mondtam már. Hirtelen reuma, annak előtte pedig vendégek voltak nálunk. — Nem lesz ez így jó Köbb kartárs, mert maga menthetetlenül lemarad. Nem jár szemináriumra, könyvet sem vesz ki a könyvtárból, nem tanul, nem fejlődik. ,— Ne félts engemet ecsém, azért én kiállnák versenybe, vitára bármelyitekkel, megvan nékem a magam természetes eszem, hiszen már ezzel születtem. Nem hiába vagyok szakszervezeti sportfelelős, de rajtam azután be is bizonyosodik, hogy akinek az isten hivatalt adott, annak észt is ad. ■ Ez volt délelőtt, mert délután egész másirányú beszélgetést folytatott Köbb Gyula a legifjabb Köbbel, — Péterrel. — Mondd apu — kezdte Peti _.,. mit gondolsz, mi korra foglalják el Lhasszát? — Ejnye-ejnye, kisfiam, hát mit gondolsz, velem megbeszélik az ilyesmit,. Amint tudják, elfoglalják. — Persze te is szeretnéd úgy-e apu, hogy ... — Már mit. szeretnék, hogy elfoglalják, vagy hogy ne foglalják el? — Épp azt kérdezem, hogy mit szeretnél. \ — Hát... izé, hogy is mondjam. Az mindig attól függ, hogy ki foglalná eh — Hát azt tudod. — Persze, hogy tudom, persze, hogy tudom, de most ne zavarj. Látod, hogy cipőt pucolok. — Azért cipőpucolás közben is megmondhatod, hogy mekkora az a Tibet. — Ja Tibet? Nem valami nagy város az. — De hát az nem is város; hanem ország, annak a fővárosa Lhassza. — Ne beszélj nekem össze-vissza minden butaságot. Talán bizony jobban tudod, mint tulajdon apád! — Tanultuk az iskolában és az úttörő őrs-ülésen is bezséltünlc róla. Bimbó Jóska azt mondta, hogy a kínai néphadsereg két héten belül biztosan elfoglalja Lhasszát. Ö pedig csak-tudja, mert az apulid ja szemináriumra is jár és az mondta neki. — Mondani mindent lehet, de ne ilyeneken törd a fejelj, hanem inkább a számtanfeladatot csináld meg. — Az már rég megvan. Most majd a békevilágkongresszusról írok házifeladatot. De mond csak apu, hol van Sheffield? — Mi köze van a Békevilágkongresszusnak SheffUtr ■ hez. Nem- kell mindennel teletömnöd a fejet Hol van ez? Hol van az? Annyit tudj, amennyit kell. és tanulj szorgalmasan, mert csak így ni heted valamire. Megszűnt' már az a reakciós helyzet, hogy akinek hí- vatalt ad az isten, annak észt is ad: Most nn észhez adják a hivatalt. — Tudom apu, de ... — Mi az a de? Talán a levegőbe beszélek én? — Nem, de azt akarom mondani, hogy a Béke- világkongresszus és Sheffield öszefügg, mert hiszen ott tartják. — Na jól van, nem bánom., hát tartsák ott. de te akkor se tanítsd az apádat, ha akarok tanulni, akkor nádadnál okosabbal kezdem. — Igen apu, én is csak tanulni szeretnék, azért mondd meg nekém, hogy hol volt az a Szmolnij- palota? _ Na jól van, jól van, majd legközelebb megmondom, de most szaladj át a Bimbó bácsihoz és kérdezd meg, hogy mikor lesz a következő szeminárium.
