Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-12 / 263. szám

II R PL Ő " 1950 NOVEMBER 12 ß A KÜLPOLITIKÁBAN Ä német hadsereg újjászervezése világszerte mély felháborodást keltett. Xz amerikai fasiszták feltámasztják poraiból Hitler háborús gépezetét a ná­ci tábornokokkal és hadlanyaggyárosokkal együtt. A veszedelmes terv különö­sen éles tiltakozásra talált Franciaországban, abban az országban, amely • történelem során nem is egyszer szenvedte el a porosz esizina kegyetlen­ségét, a német imperialisták gőgjét és vadállutiasságát. A L Humamté rajza azt ábrázolja: hogyan igyekeznek összetoldoznl-íoltozni az úgynevezett „európai hadsereget“ a nyugati Imperialisták. _________________ Ar . amerikai gyarmatosítókat váratla­nul és kellemetlenül érintette egy újoD- nan kibontakozó népmozgalom. Úgy csapott a nyakuk közé, mint a jeges zuhany az, hogy a Kinő; Népköztár­saság dolgozói elhatározták: baráti se­gítséget nyújtanak n lws koreai nép­nek, baráti segítséget azért, hogy a gyűlölt gyilkosokat, az új világháború­ra törő rabszolgatartókat kiverjék ha­zájuk szent földjéről. Truman és MacArtur banditái azt hitték, hogy minden erejük megfeszí­tésével és minden gazságuk felihaszná­lásával, tíz- és tízezer amerikai ifjú életének feláldozásával végül is sike­rül lenyelni az ízes koreai falatot. A háború számukra amúgyis kiábrándító nehéz öt hónapja után most újabb mély csalódás érte az imperia­lista banditákat. Korea népének sza­badságát a koreai néppel együtt, még­sem lehet fűzzel és vassal elpusztítanil Az ársiai népek között mély szoli­daritás, testvériség van. Ezt az benső­séges kapcsolatot a közös érdekek te­remtették meg. A kínai nép is nagyon jói tudja, hogy Koreában nemcsak Koreáról pan szó• A demokratikus pár­tok és társadalmi' szervezetek együttes kiáltványa pontosan megfogalmazza az Tito Jugoszláviája — az amerikaiak szabad vadászterülete amerikai hódítók nem is leplezett cél­jait: „Ar imperialisták agressziói tö­rekvései határtalanok. Ez év június 25-én az amerikai imperialisták agresz- sziós háborút indítottak Koreában. Nemcsak a Koreai Népi Demokratikus. Köztársaság megsemmisítését tervezik, hanem annektálni akarjál; Koreát, be akarnak törni Kínába, uralkodni akar­nak Ázsia fölött, le akarják igázni az egész világot." Ezt a megállapítást nemcsak az ame­rikai politikusok gondatlan „elszólá­sai“, vagy heves vérmérsékletű újság íróik ..elírásai“, de számtalan egyél) tény is alátámasztja. A Kína elleni tervezett támadást mi sem bizonyította jobban, mint a Koreáihoz közel eső vá­rosok, területek ismételt bombázása, vagy a Kínai Népköztársaság területé­hez tartozó Taivan-sziget haditengeré­szeti támaszponttá való kinevezése és fegyveres ellenőrzése. Mindezt nem néz­heti tétlen egy olyan hatalmas és ön­érzetes nép, mint a láncait önerejéből széttépő kínai népi De legkevésbbé nézheti tétlen azt a „japán trükköt“, amely szerint Korea elfoglalása csak kiinduló pont ja Mandzsúria, Északkina, majd egész Kína szárazföldi megtáma­dásának. Nem, a kínai nép nem hajlandó végzetes könnyehnüségrel A ragadozót saját házának kapud előtt akarják tor- konragadni legöntudatosabb fiai, akik önkéntesen jelentkeznek a koreai nép megsegítésére. A lelkesen kibontakozó népmozgalom igazolja a pártok és tö­megszervezetek felhívásának szavait: „A Koreának nyújtott segítség megfej lel az egész kínai nép éredekeinek.“ A kínad nép tevékeny segítsége Ko­reának, azaz saját magának, megzavar­ta az amerikai rablókat- Összevissza fecsegnek arról, hogy nekik eszük ágá­ban sem volt Kínát megtámadni,-nagy buzgalommal mosakszauak és a bom­bázások, a taivani támadás, de nem utolsó sorban a Csang-Kai-Seknek nyújtott és veszendőbe ment dohár mílüárdok elhallgatásával, Kína „jóte­vődnek“ nevetséges álarcát öltik ma gukra! Egyrészt báránybőrbe bújnak a kínai nép előtt az amerikai faikasok, másrészt ..megtorlásért" lihegnek, pa­nasszal futnak az F.NSZ-bcz, felkorb- lizzák jól olajozott szavazógépüket- A kínai „támadás“ elien tiltakoznak Korea népének vére* hóhéraiI Az ame­rikai imperialisták szemérmetlenség*, arcátlansága éppúgy nem ismer határt, mint ahogy határtalan kegyetlensegiik, vér- és profitszomjuk! Próbálkozhatnak azonban akármivel. Az ázsiai népek magasan lobogó sza­badságvágyát nem 1 akasztják le! ,-Az igazság a mi oldalunkon van. Kíné, Korea, Vietnam és a Fülöpszigetek, egész Ázsia népeinek, a világ vala­mennyi békeszerető népének ■ oldalán... Az agresszorok elkerülhetetlenül vég­leges vereséget fognak szenvedni és a végső győzelem kétségtelenül a népé lesz, amelynek oldalán az igazság ált" — szól határozottan a kínai nép kiált­ványa. A népek szava pedig a törté- 1 nelem szaval Pepper szenátor, az Egyesült Álla­mok kongresszusának tagja, aki nem­rég látogatást tett a belgrádi klikknél, leplezetlen lelkesedéssel jelentette ki, hogy Jugoszláviában az amerikaiak „teljes cselekvési szabadságot" élvez­nek. Belgrad legdivnlosnbb ’ szállodájára, a Majestic-Te, ahol ten­gerentúli szakértők, tanácsadók és tu­risták jelmezében többnyire az Egye­sült Államok különböző cégeinek és korszerűiéinek képviselői tanyáznak, telje* joggal ki lehetne akasztani a ' táblát: „Amerikai iroda a jugoszláv vadászterület kisajátítására." A valóságban már a dollár ellenőr- ; rése alatt áll valamennyi jugoszláv iparág, elsősorban az ércbányászat, , amely az amerikai terjeszkedőknek rop- i pant fontos stratégiai nyersanyagokat «zálHt. Csupán ebben az évben a színes i fémek kivitele Jugoszláviából az Egye­sült Államokba, több mint kétszeres értékre növekedett: 16 millió dollárról 35 millió dollárra. A Wall Street ra­gadozóinak étvágya egyre nő. Nemrég az egyik cégük, a „Philips Brothers Chemicals Incorporated", útján új egyezményt kötöttek a'belgrádi kor­mánnyal, amelynek értelmében már jó előre megvásárolták a jugoszláviai szí­nes fémbányászai egész 1951. évi hoza­mát. A belgrádi kormánykörök ugyan to­vább fecsegnek „önálló" gazdasági po­litikájukról, de a valóság mást mond. Tíloék korlátlan lehetőségeket, nyúj­tottak gazdáiknak, az amerikai impe­rialistáknak az ország ásványkincsei­nek rabló jellegű kiaknázására. Alsop newyorkí bértollnok szavait idézve, Jugoszlávia a monopolisták „busines®- onszága" lett, ahol minden egyes be­fektetett dollár, „két dollár jövedelmei hoz." Vájjon a Wall-Street üzérei melyik vadászterületükből tudnak olyan óriási ezuperprofitot kisajtolni, mint Jugoszláviában. A* amerikai Jeriesaskedők ♦ nem elégszenek meg jugoszláviai va­dászterületükön „félrendszabályokkal’'. Követelték Titoóktól, hogy tőkéjük : számára még szélesebb utat nyissanak ! és hogy a dollár szabadon behatolhas­son a gazdasági, élet minden erecské- 1 jébe. A Tito-klikk, amely lakáji buz- J galommal teljesíti imperialista gazdái i parancsait, kezdi 'Visszaállítani az ipar I minden ágában a termelőeszközök ma- } gántulajdonáU A belgrádi kormánykö- I rök a régi kapitalista rendszer vissza- ; állítását álszocialista frazeológiába burkolják. Azokat az ipari vállalato­kat, amelyeket a háború után a széles néptömegek követelésére államosítot­tak, most az úgynevezett „munkakol- lektivák“ kezelésébe adják, amelyek­nek élén magánvállalkozók, a Tito- klikk emberei állnak. Ezek korlátlan felhatalmazást kaptak, hogy bármilyen szerződést köthetnek külföldi cégekkel. A külkereskedelem állami monopóliu­mának felszámolása, az export és im­port decentralizálása elsősorban a kül­földi tőke érdekében történik. balkáni előretolt, állásává alakítják át, a kenyeret és egyéb élelmiszereket odaadják cserébe ágyukért. Emellett a belgrádi kormány urai csaknem milliós hadsereget tartanak fenn, amelyet ugyancsak a dolgozó lakosság terhére etetnek. % Ar éh bérek é# az élelmiszerek fantasztikus fekete­piaci árai a dolgozó lakosságot nyomo­rúságos tengődésre ítélik. Az ország­ban járványos betegségek ütik fel fe­jüket. Hivatalos adatok szerint csak tüdővészben több mint 100.000 ernbei hal meg, de Titoék ennek az igazi számnak csak kis töredékét vallják be. Ismeretes, hogy a bányászatban az ösz- szes munkások 60—70 százaléka, a termelésben foglalkoztatott kiskorúak­nak pedig 80 százaléka szenved tüdő- vészben. Az utóbbi idők eseményei azt mutat­ják, hogy a jugoszláv dolgozók nem hajlandók belenyugodni sem a gyar­mati kizsákmányolásba, sem a nyomo­rúságos tengödesbe. Egyre határozot­tabban szállnak harcba a fasiszta keny- urak és a külföldi rabszolgatartók el­len. A jugoszláv nép ebben a harcban megerősíti egységét és visszatéríti ha­záját a béke, a demokrácia és a szo­cializmus táborába. Kegyelem a A francia nép árulói legalább ön­magukhoz igyekeznek következetesek lenni. Ebben határozott sikert értek el akkor, amikor a nácikkal való együtt­működés miatt elítélt, bebörtönzött hazaárulóknak kegyelmet adtak. Meg kell mon­danunk: megért­ért j ük Pleven miniszterelnök, Moch hadügy­miniszter és a francia parla­ment jobboldali többségének ma­gatartását, Meg­értjük azért, mert ha ezeket a régebbi keletű együttműködőket börtönben tart­ják, ezzel saját magukról art mondják ki hallgatólago­sai1, hogy ők is a börtönbe valók! És valóban: mennyiveí jobbak a Deákné vásznánál, a Pétain-féle együttműködőknél, azoknál, akik Hit­lerrel cseresznyeztek égy tálból, a Ple- venck, Scbumanok, akik Hitler fiókái­val. az Adenauerekkel, Manteuffel és Guderian tábornokokkal, no meg Hit­ler kedvenc iparbáróival, tőkéseivel szűrik össze a levet? Egyik kutya, másik eb! Az is természetes hogy a petaini szellemhez méltóan Franciaország mai hitvány vezetői is üldözik a béke leg- Dáfrabb harcosait, a legjobb hazafia­kat. A Francia Nőszövetség nemzetko- ileg becsült elnöknőjét, Cotton asz­hhzoárulóknak szonyt haditörvényszék elé akarják állattan, mert tiltakozott és harcol a vietnámi szennyes, háború ellen, Har­col azért, hogy a szabadságáért sike­resen küzdő vietnámi nép ellen ne vessék tűzbe, halálba a francia nép gyermekeit. Ugyanezért a „bűnért' ítélték többévi börtönre a bátor fran­cia matrózt, Henri Martint, aki megta­gadta a vietnámi nép legyilkoiásában és népe öngyilkosságában a részvé­telt. „ Ezek a fasiszta ítéletek nem gátol­ják a francia népet abban, hogy lan­kadatlan hősiességgel harcoljon jobb életéért, hazájáért, békéjéért, A felhá­borodás országos hulláma ostromolja azt a kormányjavaslatot, hogy a kato­nai szolgálat idejét 18 hónapra emel­jék fel. Ugyanilyen élesen folyik a harc a munkásosztály nagyabb béréért vagy a parasztságnak azért a követe­léséért, hogy az amerikai pénzemberek hasznát szolgáló élelinfezrrbahozatalt állítják le és inkább a francia parasz­tok termelvényeit fogyasszák- -A fran­cia nép küzd létérdekeiért és ezzel a küzdelmével egybeesik harca a békéért. A kettő egyet jelent. Pétaínék, a francia hazaárulók mai barátai nem fogják sorsukat elkerülni. A börtönök, amelyeket most a fran­cia ncp legjobbjai számára ürítenek ki, nem .sokáig fogják új szerepüket be­tölteni. Egy egész népet börtönbe zárni nem lehet. A francia nép szenvedélye­sen szereti szabadságát és békéjét, két­ség nem férhet hozzá: győzni fog! AZ ÉPÜLŐ ALBÁNIA A doll őr-rabság | kötele egyre ezfikebbre szorul a jugo- \ azláv dolgozók nyakán. A fegyenctelepi ‘ kényszermunkát az érc- és szénbá- : eyákban, a munkásosztály ^gyarmati , kizsákmányolását minden iparágban ( féktelen kegye tlnséggel valósítják meg fTitoék. Megsemmisítették a munkás- fciszta-nrilitarista osztagokká, az ameri- pedig szétzúzták és átalakították fa- »iszti-militarista osztagokká, az ameri- ksi-titoista kémszolgálat segédcsapa­tává. A munkanap minden üzemben rendszerint 12—14 óra hosszat tart. Csak abban a 96 ércbányában, amelyek • az amerikaiaknak szállítanak színes fémeket, 1948-ban másfél millió, 1949 ben 4.2 millió túlórát dolgoztak. A nyolc órán, vagyis a normális munka­napon felüli munkaidőt nem fizetik meg. Jugoszlávia önállóságának és gazda­sági függetlenségének teljes felszámo­lása folytán álltak elő azok a közélel­mezési nehézségek is, amelyek az idén már általános ínséggé fajultak. Nemrég a belgrádi kormány urai csökkentették n lakosság amúgy is alacsony kenyér, köles- és egyéb élelmiszer-fejadagját. Ar úgynevezett „biztosított ellátás sze­rint" a betegek, akiknek a száma szün­telenül növekszik, naponként 4.3 deka kenyeret kapnak, a csecsemőket táplá­ló anyák pedig 11.6 dekát. Több mint 900.00Ö jugoszláv munkást és alkalma­zottat az idén teljesen megfosztottak közellátási igényétől, mert abba a ka­tegóriába sorozták őket, ahol a földdel rendelkezők vannak. Az utóbbi időben a munkásember- még Belgrádban sem tudja megkapni jegy alapján járó élel­miszereit.. Naponként óriási tömegek zarándokolnak egyik pckmühelytőt a másikhoz, a könyörögnek nyomorúsá­gos kenyeradagj ükért. A munkások és az alkalmazottak eladják utolsó darab ruhájukat is, csakhogy. yalami enniva­lót vásárolhassanak a feketepiacon. Itt egy kiló kenyér 150—200 dinárba kerül, egy liter növényolaj 800—900 dinárba, s ugyanakkor egy szakmun­kás havi keresete nem haladja meg á 3.500 dinárt. Hogy lehet az, hogy Jugoszlávia, amely mindig exportált élelmiszereket, kenyér nélkül maradt? Miért uralko­dik n*).st az országban éhség? Azért, mert Tifoék. akik Jugoszláviát katona táborrá, az imperialista agresszorok Az albán nép az 1948-as esztendőt nevezi a „fordu­lat évének". Ebben az esztendőben űzte ki Albánia népe Tito ügynökeit az országból. Ezzel biztosította az ország további fejlődését és megteremtette annak lehetőségét, hogy 1950-et már az alkotás évének lehet nevezni. Az a látogató, aki két évi távoliét után tőr vissza most Albániába, — valósággal új országot talál. Ez nem­csak az emberek magatartásában, gondolkodásmódjában, liánom a külsőségekben is megmutatkozik. Akkor az emberek minden erőfeszítése még arra is irányult, hogy a háború pusztításainak nyomait eltüntessék. Most már az új építésének lendülete ragadja magával az egész népet. Tiranában, a köztársaság fővárosában valósággal a földből nőnek ki az új, modem épületek. Uj terek léte­sülnek, amelyeket pompás virágágyak díszítenek. A Da (ki-szálloda előtt, ahol másfél esztendővel ezelőtti kietlen, puszta terület volt, most hatalmas, díszes park gyönyörködtet] a látogatót. A Barrikácj-utcán már be­fejezéshez közeledik a Zeri-i Popullit. újság szörkesztö- ségénelc új épülete. A környező utcákban új lakóházak emelkednek. Odébb lázas tempóban folyik a munkások és alkalmazottak részére létesülő központi kuliúrpalola építése. De nem csuk a főváros, hanem az ország más területei is az országépítés nagyszerű eredményeit mu­tatják. Teljesen újjáépült a Durres-i kikötő. Az öblöt átszelő móló kőgátja mentén lehorgonyozva új hajó ring a vizen. Ez a hajó már az albán dolgozók keze munkája. Elkészült az a vasútvonal is, amely Dürres városát Ti­ranával köti össze. Nem messze Tiranától, gyors ütemben folyik a Sztá­lin textil-kombinát építkezése. Ez lesz Albánia legna­gyobb vállalata, amely évente 20 millió méter szövetet készít majd el, s ezzel teljes egészében kielégíti az ország lakosságának textilszükségletét. A kombináttal szemben, fent a hegyen, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a völgyben fekvő Tiranára és az Adriai-tenger kék szalagjára, hajnaltól, késő estig tompa robbanások, fúrógép zaja, kőtörőgép dübörgése hallatszik. Itt épül a Szelit-vizi-erőmű, amely nemcsak terjedelmét tekintve, de az építkezés megoldásaiban is egyedülálló a maga nemében^ Európának ezen a részén. üiorcsáíól 15 kilométernyire, még nem is olyan régen a nagy Malik-ió terült el, amely minfegy 4.500 hektárnyi területet foglalt el, s melynek vize évente 8 ezer hektár termékeny földet árasztott el. A tó a malária fészke volt, amelytől a terület egész lakossága sokat szenvedett, Í946-ban a kormány határozata értel­mében megkezdték a tó lecsapolási munkálatait. 1948 ban még látni lehetett a náddal benőtt tó széles tükrét. Ma azonban már hiába keressük, eltűnt örökre. Az egy- kori tó helyén szántóföldek terülnek el. A Devoí folyó partján, közVeílenüj az ártér közelében, megindult a köztársaság második cukorgyárának építése. Azon a területen, amelyet még nemrég a Malik-tó iszapos vize árasztott el, most árnyas park húzódik, közepén modern stadionnal. Az új szocialista Albániát népe gazdaggá és széppé ^akarja tenni. Öntudatos munkájának eredményeként azzá is teszi majd.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents