Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-05 / 258. szám

2 NAPLÓ NOVEMBER 5 Tábbl lépést tett elére azon az úton, amelyen a stockholmi kiált­vány csak első lépés volt és öt kö­vetelést jelölt meg a nemzetközi békemozgalom közvetlen céljaként: — .4z első pont az atombomba eltütásának követelése. Második pont mindenfajta fegyverkezés ál­talános korlátozása és ellenőrzése. Harmadik pont- a háborús propa­ganda minden fajtájának eltiltása, mindenütt az összes országokban, negyedszer: az agresszió elitélése, akárhol történjen is, senkinek sincs joga fegyveres beavatkozásra vala­mely nép belső ügyeibe, ötödször: a koreai kérdés békés elintézése. — A prágai tanácskozás elhatá­rozta, hogy az említett öt pontot a legszélesebb megbeszélés és megvi­tatás tárgyává teszi mindenütt az egész világon. A/ imperialista blokk a „hidegháborút“ egyre inkább „mele&háborúvá** akarja átváltoztatni — A kialakult nemzetközi hely­zetet Rákosi Mátyás elvtárs,’ a Ma­gyar Dolgozók Pártja főtitkára a Párt Központi Vezetőségének utolsó ülésén úgy jellemezte, hogy az Egyesült Államok . vezetése alatt álló imperialista, blokk a „hideg­háborút” egyre inkább „me’eg- háborúra” akarja átváltoztatni, a szocializmust építő államok gazda­sági és politikai megerősödésére, a Szovjetunió vezette békefront sike­reire, az amerikai imperialisták a III. világháború előkészületeinek meggycrcílésával felelnek. — Az Egyesült Nemzeteik Szerveze­tét — folytatta Andics Erzsébet —, amelynek tulajdonképpeni feladata a béke és' a népek biztonságának meg­őrzése lenne, az alapszabályok lábbal való tiprásával az agresszió eszközé­vé Igyekeznek lenni, az Amerikától iüggő csatlós államok fegyveres ere­jének mozgósítására ielhasználnj. — Az amerikai imperialisták és csatlósaik egyre nyíltabban a náci fa­siszták örökébe lépnek. A náci fasiz­mus örököseinek nyilvánulnak, ami­kor saját országukban elnyomják a szabadságjogokat, amikor rágalmaz­zák a Szovjetuniót és a népi demo­kratikus országokat, egy új világhá­borút propagálnak, mindenekelőtt ab­ból a szándékból kiindulva, hogy fegyveres erővel tegyék lehetetlenné a demokrácia és szocializmus diadal-, más előrenyomulását. — Az amerikai imperialisták és csatlósok eszeveszett , fegyverkezése persze a legérzékenyebben sújtja a dolgozó néptömegeket. A csatlós ál­lamoknak egész, sorát fegyverkezésre igyekeznek kényszeríteni, aminek eredményeképpen a hadikiadások ezkben az országokban nem egyszer a költségvetés ötven százalékát is el­érik és egész sor országban meghosz- szabbították a katonai szolgálat idő­tartamát. Az angol-amerikai imperia­listák igyekeznek a háborút, mint jó üzletet felhasználni, milliók vérét arannyá változtatni. Segítenek ebben az imperialisták régi, kipróbált laká­jai, a jobboldali szociáldemokraták: az imperialisták ködösítést politikája számára ők szállítják az áldemokra- ta és álszocialista frázisokat. A koreai gaztettek az amerikai imperialisták nevét gyűlöl:té teszik az egész világ előtt Ezután arról beszélt, hogy az ame­rikai imperialisták igazi arculatát le­leplezik a Koreában elkövetett ször­nyű gaztettek, amelyek minden be­csületes ember lelkében a legmélyebb ielháboTcdást váltják ki és az ameri­kai imperialisták nevét gyűlölné te­szik az egész világ elölt. — Háborús propagandájuk — mon­dotta —, ma már ugyanaz a vadállat! üvöltés, amivel a náci fasiszták kel­tettek utálatot minden becsületes emberben. Idézte Andics Erzsébet az egyik amerikai „tudós" professzor beszédét: „.Mindenkinek meg kell tanulnia az öles művészetét. Nein gondolom, hogy a háborúnak a hadseregek, hadiflot­ták és a légierő akciójára kell korlá­tozódnia. Nem kell lennie semmiféle korlátozásnak a pusztítás módszerei­nek és fegyvereinek kiválasztásában Helyeselni fogom a bakteriológiai háborút, a gáz alkalmazását, az atom, vagy hidrogénbombákat és a világűr- rakétákat. Nem fogok közbenjárni a kórházak, templomok, iskolaépületek, vagy a polgári lakosság csoportjai érdekében teendő rendszabályokért." Andics Erzsébet ezután Korea pél­dájával bizonyította, hogy beletörik az imperialisták foga abba, ha a sza­badságszerető népek ellen támadnak. — A koreai hadsereg — mondotta, — mint az imperialisták sajtója is kénytelen elismerni, ellentámadásba ment át és újból jelentős sikereket ért el. A koreai nép szabadságharca még egyáltalán nincs befejezve. A koreai események ismét bebizonyítot­ták, hogy még olyan technikai fölény­nyel, olyan vadállati kegyetlenkedé­sekkel sem lehet egy szabadságsze- rető, szabadságát védő népet meg­törni. A továbbiakban arról beszélt, hogy az imperialisták agresszív törekvései­vel szemben áll a maga egész súlyá­val a Szovjetunió, amelynek népei a béke és a szabadság szerető emberiség élcsapata. — Az amerikai imperialisták — folytatta Andics Erzsébet —, akik át­vették a német fasiszták világuralmi ábrándjait és a fasiszta fenevadak embertelenségét is, jelenleg egyre nyíltabban a német militarizmus újra- ieltámasztására, a náci hadsereg ma­radványainak újrafel/egyverzcsérc tö­rekednek. Erről egészen nyíltan be­szél az amerikai, az angol és a fran­cia külügyminiszterek szeptember 12-i newyorki nyilatkozata. Erre meg­adta a méltó választ a Szovjetunió és a népi demokratikus országok kül­ügyminisztereinek a múlt hónapban Prágában megtartott tanácskozása, amennyiben tiltakozott a német hadi- potenciál visszaállítása ellen, köve­telte az egységes, demokratikus Né­met Köztársaság megteremtését, köve­telte ezzel az egységes Német Demo­kratikus Köztársasággal a béke hala­déktalan megkötését. A Szovjetunió legyŐKÍietetleii volt a múltban és még inkább 1 egyőzhetetten ma Ezután arra mutatott rá Andics Er­zsébet, hogyr a béke megvédéséért fo­lyó küzdelemnek az élén a Szovjet­unió áll. A Szovjetunióban a kapita lizmus felszámolásával felszámolták azokat az osztályokat, amelyeknek rablóh&bprúkra van szükségük, egy­részt a világ újra felosztásának esz­köze gyanánt, másrészt belső szociá­lis konfliktusok leszerelésére. „Mi a külpolitikában a béke mel­lett vagyunk, nem vagyunk a hábo­rú hívei — szögezte le a nagy Sztá­lin már 1920-ban. — A szovjetállam mindig hangsúlyozta, hogy a két rendszer, a szocialista és a kapitalis­ta rendszer egymás melletti fennállá­sa és együttműködése lehetséges, ha erre mindkét részről megvan a meg­felelő óhaj. A Szovjetunió békepoliti­kája azonban soha nem volt kispol­gári pacifizmus. A mi külpolitikánk világos — szögezte le Sztálin. — Mi a béke mellett vagyunk és a békéért harcolunk, de nem félünk a fenyege­tésektől és készek vagyunk rá, hogy a háborús uszftók csapására csapás­sal feleljünk." — A Szovjetunió nemcsak azzal tett a békének szolgálatot, hogy egyetlen más népet sem támadott meg, hanem azzal is, hogy az öt ért támadásokat, imperialista hábo­rús kísérleteket mindig a legeré­lyesebben és a legsikeresebben visz- iszaverte. Legyőzhetetlen volt a Szovjetunió a múltban és egyetlen józan ember sem kételkedketik abban, hogy minekután az utolsó években erejét minden téren meg­sokszorozta és- nagy eredményeire támaszkodva már a kommunista társadalmat építi, meg inkább le­győzhetetlen. Egy évvel ezelőtt Malenkov elvtárs a következő em­lékezetes szavakat Idézte: „Lehet-e bármi kétség atelöl, hogyha az imperialisták harmadik világháborút robbantanak ki, ez már nem egyes kapitalista államok, hanem az egész világkapitalizmus sírja lesz.” A továbbiakban arról szólt An­dics Erzsébet, hogy a békemozgalom aktivitásának jegyében folynak le mindenütt a világon a II. Világ- kongresszus előkészítő munkálatai, az országos békekongresszusok. — A becsületes emberek elszánt­ságát a háború megakadályozására, fogja demonstrálni a pár nap múl­va összeülő világkongresszus. Ez a kongresszus új fejezetet fog nyitni annak a nagy világmozgalomnak a történetében, amely a békéért fo­lyik és amelyhez hasonlót még 'nem látott az emberiség. Nem volt még ilven szervezett világmozgalma »•: emberiségnek, mint a jelenleg nemzetközi békemozgalom. De nem is volt még soha az emberiség olyan veszedelemben, mint amilyen ve­szélyt akarnak rázpdítani harma­dik világháború szálait szövögető imperialisták. Nem- volt még soha annyi félteniva'ója as emberiség­nek mint ma, amikor 800 millió embernek sikerült már kiszabadí­tania magát a kapitalizmus rabsá­gából. amikor az egész emberiség számára oíyan közel van már a szabadság órája. Soha nem látott erejű mozgalom született a nemzet­közi békemozgalom formájában, mert nagyra nőtt a népek öntudata, mert ran vezérlő csillaga a népek­nek, van vezetője és atyja, a nagy Sztálin. — A sheffieldi világbékekongresz- szusra a magyar- nép is elküldi a maga küldötteit, akik teljes súllyal fogják képviselni azt a tényt,-hogy Magyarország nem rés, hanem erős bástya a béke frontján. A magyar nép megígéri, hogy a legnagyobb elszántságot fogja mutatni abban a küzdelemben, amelyet a magyar jövőért, erejének megsokszorozá­sáért folytat minden téren, a béke érdekében. — Éljen a nemzetközi békemozga­lom és annak nagy vezére, Sztálin! Éljen a magyar nép békemozgalma és annak vezetője: a legjobb- ma­gyar békeharcos, Rákosi Mátyás! Andics Erzsébet beszédét sokszor szakította félbe lelkes taps. Midőn a Szovjetunió békeharcáról, s e békeharc bölcs vezéréről, a nagy Sztálinról szólott, fergetegees éljen­zés zúgott végig a hatalmas ter­men. „Éljen Sztálin!” „Megvédjiik a békét!” — kiáltották egy szívvel, agy akarattal a kongresszus kül­döttei. A beszéd után is sokáig zú­gott a viharos taps, a lelkes kiáltás: „Sztálin! Rákosi!” Zengett a két szeretett név a küldöttek ajkán, a magifar nép küldbltei hatalmas lel­kesedéssel tettek hitet hűségükről a nemzetközi beketábor nagy veze­tője, Sztálin és a békefront magyar szakaszának biztoskezű őre, Rákosi Mátyás iránt. Franz Loistl, az osztrák országos békebizottság elnökségének tagja szólalt fel ezután. — Ausztriában az utolsó néhány napig mar 850.000-ren írták alá pártállásra, felekezeti hovatartozás­ra való tekintet nélkül a stockhol­mi békefelhívást — mondotta töb­bek között. Ha figyelembe vesszük azokat a nehézségeket, rágalmakat, hazugságokat és fenyegető rendsza­bályokat, amelyeket az osztrák kormány és kormánypártok állíta­nak a békemozgalom elé, akkor ennek a számnak kétszeres súlya ran. De mi nem hagyjuk megfélem­líteni magunkat, hanem még erő­sebben folytatjuk a békéért vívott harcot. Dnrvns Jnaspf kultuszminiszter: \ békéért foljó harc megbonthatatlan eajségíicn egyesítette dolgozó népünket Farnz Loistl nagy tapssal foga­dott beszéde után Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszter tartotta meg beszámolóját. — Kongresszusunk feladatai közé tartozik — mondotta bevezetőben Darvas József. — hogy megválassza azokat a -küldötteket, akik a magyar népet képviselik majd a béke harco­sainak alig egy hét múlva kezdődő II. Világkongresszusán. Küldötteink­nek tzámot kell adniok a béke hí­vei előtt, hogy a mi brkemozj?almunk mii tett eddig $ mit akar tenni a jövőben azért, hogy kudarc, vereség érje. az angol-amerikai háborús provo­kátorok béke el'eni aljas merény­leteit. — Küldötteink bátran elmondhatják azt. hogy a magyar békemozgalomna ; komoly eredményei vannak — mon­A magyar nép cl van szánva ,irr ■ • 1-.*: fy megvédve a nemzet öz-i bé is — mint mindenütt ?.?. eíizz v."á- gon — nem csupán a kenirr.un ,... ügye. Ügye ez minden embernek, aki életet akarja s nrji a halált. Kongresszusunk küldötteinek hetvua százaléka pártonk ívüli. Ez is bizo nyitja azt. begy ahogyan dolgozó né­pünk nagy többsége követte a kom­munisták pártját, hazánk felemelésé­nek az útján, — úgy ma még szélesebb egységben követi minden ember közös ügyének, a békének1 a védelmében. Elmondotta Darvas József, hogy a küldöttek között hatszáz mun­kás. hétszáz dolgozó paraszt, négyszáz értelmiségi, száz pap és többszáz dolgozó kisember — kis­iparos, kiskereskedő — foglal helyet. A küldötteknek mintegy negyven százaléka nő s mintegy negyven százaléka fiatal Nem véletlen a nők magas száma — mondotta. Ha valaki, akkor a nők, az asszonyok igazán a szívükön sarjadt ügynek érzik a békeharc ügyét, — hi­szen ha sikerülne az imperialistáknak kirobbantaniuk a harmadik világhábo­rút, megint az övéké lenne a legtöbb fájdalom, a legtöbb szenvedés. Az új magyar fiatalságnak a képviselői pedig tudják, hogy mit akarna elo­rozni tőlük egy új háború. — Bikemozgalmunk a múlt évi p4- vilii oü^.c ,za. óta s az azt kö­vető magyar békekongresszus óta ha­talmasat fejlődött — folytatta ezután Darvas József. — Még jelszavaink változtatása is világosan megmutatja ezt a fejlődést. Hogyan is szólalt meg a második vi­lágháború szörnyű pusztításai után felszabadult, új országot építő népünk békevágya? Nőm akarunk háborút! S ma így hangzik: Megvédjük a békét! Az előbbi szavai csak a passzív el­utasításé — ez utóbbiak pedig a harcos elszántság«! — Kemény tények ébresztették rá népünket, hogy a békéért harcolni kell. Az angol-amerikai imperializ­mus a mi országunkban is sorra szőtte ügynökeivel és „ötödik -hadoszlcpai- vai" a bekért : és szabadságunk ellen törő összeesküvéseket. A Tito bandi- tálki kardes ültetése déli határainkon s itt bent az utasításukra szervezkedő Rujr-banditák az angol kémszolgála­tot kiszolgáló jobboldali szociálde­mokraták szabotázsai — mind kemény figyelmeztetések voltak arra, hogy milyen veszedelem fenyegeti békénket ős szabadságunkat. Párfnnk és Rákosi Mátyás vezetésével a 1100 milüós békeláborral menetelünk a végső győzelem léié Ezután rátért a még előttünk álló feladatokra, mindenek előtt arra, hogy még tovább szélesítsük országunk­ban a békemozgalmat, még tovább szélesítsük a békéért (küzdők tá­borát. —■ ■ — Amellett, hogy szélesítenünk kel! a békemozgalmat, szilárdítani kell népünk belső egységét. A béke neve mellett a haza neve az, amely a leg­sűrűbben elhangzott s elhangzik bé- kegyüléseinken. — mondotta. S ez nem véletlen. A béke védelme ma egy­ben a haza védelmét is jelenti. Nép és nemzet, szabadiág és függetlenség, történelmünkben még soha annyira nem jelentett egyet, mint ma. A jelszó, hogy ,.Van hazánk, van mit védeni" nem csupán jelszó, hanem testet öltött valóság. A magyar nép ma elsősorban a ter­melés frontján küzd a békéért, béke- mozgalmunk összeforrott a munka, a termelés kérdéseivel. Valóban: minél hatalmasabb tempóban építjük orszá­gunkban a szocializmust, minél jobban fokozzuk országunk gazdasági erejét, minél jobban emeljük, népünk gazda­sági és -kulturális színvonalát, annál erősebb lesz a mi bé'kcbástyánk, a Magyar Népköztársaság. A növekvő háborús veszedelemmel növelni kell népünk felelősségér­zetét és áldozatkészségét. Küzdeni kell a defetizmus ellen, amely azt hirdeti hogy hiáha minden erő­feszítés, a háború elkerülhetetlen. Az ellenség szava ez — az ellenség akar­ja ezt a defetista belenyugvást szug- geráilni, hogy fohásszá a békemoz- galom. a békeharc lendületét. — Erősnek, kell lennünk, hogy meg­védjük a békét 8 ehhez mindenekelőtt az kell. hogy erősítsük a békénket, hazánkat védelmező néphadseregün­ket. Szeressük ezt a hadsereget, mint a szemünk világát, s tőgyünk meg mindent erősítésére, mert ez a mi erős karunk, földünk, otthonunk, családunk oltalmára. — Utolsóként szólok róla. — mon­dotta végül Darvas József — de csak azért, mert békeharcunk feladatainak ez mindent egybefoglaló kerete: erő­síteni kell népünkben a Szovjetunió iránti olthatatlan szeretet érzését. Ha tudjuk azt — mert tudjuk, — hogy békénk s szabadságunk ügye győzel­mes ügy, akkor ennek a bizonyosság­nak erős forrása a hatalmas Szovjet­unió. Ennek a bizonyosságnak erős forrása az, hogy a nagy Sztálin ve­zeti a béke 800 milliós hadseregét. E nyolcszázmillió között ott me­netelünk mi, magyarok is, Pártunk és Rákosi Mátyás vezetésével a végső győzelem felé! — fejezte be beszédét Darvas József , Darvas József beszédét számta­lanszor szakította meg az éljenzés és taps. Fokozódott az ünneplés, amikor a Magyar Dolgozók Párt­járól beszélt. Ütemes „Éljen a Párt”, „Párt és Rákost", „Sztálin! Rákosi!” felkiáltások visszhangoztak a hatalmas teremben. Hosszasan zúgott a taps, amikor a hős koreai nép szabadságharcáról, majd nép­hadseregünk erősítéséről beszélt. Darvas József beszéde után a kongresszus részvevői felállva, perceken át viharos lelkesedéssel éltették a nemzetközi béketáhor lángeszű vezérét, a nagy Sztálint, a Szovjetuniót, a felszabadító Szovjet Hadsereget; a Magyar Dolgozók Pártját és a magyar nép szeretett vezérét és első békeharcosát, Rá­kosi Mátyást. A Szovjetunió a legcsodálatosabb békemutikál végzi kearcvonal ráeső szakaszát s hogy az .’imperialisták háborús készülődései­vel1 együtt nő népünk eltökéltsége, még ez eddiginél is többet tenni. többet dolgozni, többet áldozni * béke szent ügyéért. — Népünk történelmében nem volt még mozgalom, amely széles és olyan megbonthatatlan egységben egyesítette volna az egész nemzetet, mint ma a békéért folyó harc nagy ügye. Párt- v-űiönbség nélkül, világnézeti -különb­ség nélkül részese ennék- a szc’cs egységnek mindenki, minden becsüle­tes magyar ember. A továbbiakban Darvas József ar­ról beszélt, hogy a békekongresszus előkészületei, a küldöttválasztó gyű­lése. megmozgatták az egész magyar dolgozó népet. Majd így folytait;'/ — A bé - ,-haTC élén nálunk is. —r mint mindenütt ••»*/ egí.z világon. — a kommunisták állanak mondotta. De a békéért (olvó küzdelem nálunk Ezután az elnöklő Bajor Gizi a két beszámoló fölött megnyitotta a vitát. A vita szónoka Michailicli Győző volt. — Az amerikai alombombagyárak gondoskodtak arról, hogy a világ min­den táján legyenek oly jelzőkészülé­kek. melyek a legkisebb atombomba- robbanást is liírül adják — mondotta többek közt. — Bizonyára nagy volt körükben a riadalom, midőn a Szovjetunióból jelezlek óriási ro-bbanfásokat, melye­ket a földrengésjelző-készülékek is mulattak. Ezzel szertefoszlott a háborús uszítók azon reménysége, hogy a Szovjetunió nem lúd atombombái gyártani. — A háborús mentalilás- nem tudla elképzelni, hogy az atomenergiái ne elsősorban a háborús pusztítás szá­mára használhassák fel. Nagy megle­petés lehetett a háborús uszitók szá­múra, amidőn kitűnt, hogy ez a robbanás egy egész rendkí­vüli kiiUúrniunka megindítását, a Davidov-félc terv végrehajtását adta hírül. — A nagy sztálini természelátala- kitási tervek korszakalkotó jelentősé­gűek, melyekhez hasonlót eddig az emberiség nem alkotott. Ezek a ter­vek a tőkés gazdálkodásban el sem képzelhetők, csakis a szocialista nép­gazdálkodás képes ezeket végrehaj­tani. — Amíg az imperialisták bőszül fegyverkeznek, atombombával fenye­getőznek és háborúra készülődéssel rágalmazzák meg a Szovjetuniót, ad­dig a Szovjetunió a Iegcsodé-sabb bé- keniunkát végzi, amidőn a sivata­goknak és pusztaságoknak üzen hadat. — Nekünk is követnünk kell a szovjet példát. — Midőn a Magyar Tudományos Akadémia nevében melegen üdvözlöm a békekongress/mst, kijelentem, hogy a magyar akadémikusok a szovjet tu­domány szellemében népünkkel együtt dolgozva, kutatómunka.jukkái öregbí­teni fogják nemzetünk kulturális és gazdasági erejét. Néphadscretrflnk crősí’ésc, fejlesztése békéuii fokozott biztosítását jeienti Michailicli Győző nagy tapssal foga­dóit beszédet után Szabó István ve­zérőrnagy szólalt fel. Szabó István a békénk és szabadsá­gunk felett őrködő demokratikus nép­hadsereg összes katonainak, tisztjei­nek és tábornokainak torró üdvözle­tét tolmácsolta a kongresszus küldöt­teinek és vendégeinek, majd a tőké­sek érdekeit védő Ilorthy-hadsereg es néphadseregünk közötti alapvető kü­lönbségekről beszélt. — Néphadseregünk minden tisztjét és katonáját fűti az a lángoló tudat, hogy saját hazáját \édi és nem az. ura­kéi. hogy őrt állhat dolgozó né­pünk békés, alkotó munkája fe­lett. Tehát az érdekeiben és összetételében a gyökerei lenyúlnak és átszövik egész dolgozó népünket. Eblton rejlik hatat más ereje néphadseregünknek. Szálló István a továbbiakban rámu­tatott, bogy a néphadsereg híven őrzi szabadságharcosaink hősi hagyomá­nyaik Ezután u hős koreai néphad­sereg dicső telteiről beszélt és arról, hogy Korea népe milyen áldozatké­szen erősíti néphadseregét. — Nekünk, magyar dolgozóknak is nagyobb áldozató' kell hoznunk hon-

Next

/
Thumbnails
Contents