Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)
1950-11-26 / 275. szám
»53 NOVEMBER 26 apui F©k©Kéf|ik st jbarstaiysti d©lg©s6k gyűlölete Tito fasiszta bandája ellen CB-*) Számot felszólalás hangzott nt « varsói Békevüágkongresszuson é* előfordult «1 i», hogy az ülés hajnalig tartott, a felszólalók nagy száma miatt. A szónokok valamennyien kemény ítéletet mondtak az új háború előkészítői, a világra véres borzalmakat zúdítani akaró imperialisták és csatlósaik felett. Egyetlen felszólaló kivételével. A varsói konferencián ugyanis felszólalt egy Rogge nevű úr is, aki azt ajánlotta, hogy Tito rendszerét kell a népeknek példaképül tekinteniük. Erről a Mr. Rogge- ról aztán kiderült, hogy áruló, az Imperialisták beküldött kéme. Nincs Is ezen semmi csodálkozni való. Inkább az volna hihetetlen, ha a dollárral, vérrel-vassal, machiavellista diplomáciai cselszövésekkel új háborút előkészítők: nem 'kísérelték volna meg, hogy megbontsák a béke védelmezőinek hatalmas egységes táborát, Rogge úr felszólalása nem is érdemelt nagyobb figyelmet, mint egy éraló bérenc megfizetett kiabálása, hisz mindenki, aki résztvett a kongresszuson, tudta, hogy kit és mit védelmez Rogge s azt Is, hogy miért A zért több válasz b elhangzott Roggo úr felszólalására és a magyar küldöttség vezetője, Andics Erzsébet elvtársnő is foglalkozó« vele. „A magyar népnek általában más n véleménye a Tito~rendszerről, mini Roggs úrnak — mondotta. — Népünk nap, mint nap láthatja, hogy Tito Jugoszláviájából elmenekülnek a legjobb jugoszláv hazaiiak. Láthatja azokat a véres jeleneteket, melyek a magyar-jugoszláv határ túl- oldalán zajlanak le. Láthatja, hogy a határmenti körzetekben lakó jugoszláv parasztok a mi földműveseinknél egy-egy doboz gyuláért, varrótűért és élelmiszerekért könyörögnek, mert mindez Jugoszláviában nem kapható. A Tlto-rendszer rettenetes terrort és nem kevésbé rettenetes nyomorúságot hozott a jugoszláv népnek." Ha Andics obrtársnő elmondhatta, hogy népünk tisztán látja, mi a helyzet Jugoszláviában, akkor fokozottan ni lehet ezt mondani Baranya dolgozó népéről, rólunk, akik az árulók bandájának közvetlen szomszédságában élünk. Megyénk dolgozó népe nap, mint nap, világosabban látja, mit Jelent « jugoszláv nép számára az, hogy elszánt fasiszta banda szívja a vérét s terpeszkedik rajta borzalmas elnyomással. Egyre szélesebb körben hatol le ez a felismerés és egyre na&ohb mértékben fokozza azt W elszánt gyűlöletet, melyet Baranya dolgozót Tito véreskezű hóhérbandája fránt éreznek. S zámos tényt ismer meg napról- napra megyénk dolgozó népé, melyek orról tanúskodnak, hogy a Tito-banda borzalmas nyomorúságba taszította a jugoszláv parasztságot A varrótű, a doboz gyufa példája már közmondássá vájfk, annyira közismert tény, hogy a legszükségesebb használati cikkek is elérhetetlenek •Jugoszláviában. Az Is ismert dolog uthr, hogy Tito bandája a jugoszláv parasztokat nem egy esetben utolsó szem gabonájától is megfosztja. És azt is Ismerik már általánosságban, hogy miként zajlanak le ezek a ..gabonabeszerzések", Tudják, hogy Tito pribékjei éjszakánként tömegesen tartóztatják le a jugoszláv parasztokat, tudják, hogy nem elszigeteltek az olyan eseteik, amik Zentén, Bajmakon, Glinán fordulnak elő, ahol egyetlen éjszaka 33, 150, illetve 200 parasztot tartóztattak le, mert tiltakozni próbáltak a Tito-banda fosztogatása ellen,. Borzalmas sorsuk vau ezeknek a letartóztatott parasztoknak és a Baj- niafrból való Joslp Majsztrovitynak, «kl saját kezéve.l vetett véget életé- bek, hogy meneküljön az embertelen szenvedések elól, számos sorstársa ^ísni. Nincs Jobb dolguk azonban a TKq terrorja alatt nyögö üzémi munkások- fúdc, még kevésbé a Tito halálbányáiban sínylődő bányászoknak. A bábákban naponta történnek a szeren- csétleneégek, ólom-, higanymérgezé- *ek, mint legutóbb a trepcsai bányában, és beomlrisok, mint a boriban. A moszlári bányában térdig vízben és tO tokos melgben dolgoznak a bányászok. A Tito-banda meg sem kísérelte, h-ogy hűtőberendezésekkel legye elviselhetőbbé az embertelen körülményeket. A munkanap minden őzemben 13—14 óra, a 8-órán, vagyis « rendes munkaidőn túli munkát «zonban nem fizetik meg a Tito- fasiszták. A Jugoszláviában uralkodó borzalmas nyomort és még borzalmasabb terrort nem egy esetben még maguk *z imperialisták is kénytelenek elismerni. „Nem tévedünk — írta nem- *ég az amerikai .Time’ című folyóirat belgrádi tudósítója, — amikor azt ál- Ink, hogy többezer földművest bör- {önbe vetettek, mivel elégedetlenségüket lejerték ki" Sót nemcsak Imperialista gazdáik, de még a Tito- banda is többször kénytelen ezeket a tényeket beismerni- A bányákban uralkodó elviselhetetlen állapotokkal kapcsolatban a „Borba", a titoisták hivatalos lapja is elismerte, hogy a Deszpotovác környékén lévő Raszto- ka bányában ^szomorú állapotok ural. kodnak A z éhség Is olyan fokot ért már el, hogy maga Tito se hallgathat róla. Sőt pimasz nyíltsággal ismerte el a baseli „Nationaizei- tung” belgrádi tudósítójának, hogy „bár éhenhalni nem jognak Jugoszláviában, de elkerülhetetlen a nép legyengülése az elkövetkező tél nélkülözései következtében.” Ugyanakkor pedig, amikor az egyre elviselhetetlenebbé váló nyomor ilyen beismerésekre kényszeríti a hóhérbandát, arra is rászorítja őket, hogy egyre többet kilincseljenek gazdáiknál s egyre alázatosabban nyalogatva az imperialisták talpát, újabb és újabb „segélyekért” könyörögjenek, hogy gyalázatos uralmukat meghosszabbíthassák. Ezt tette legutóbb is Kardelj, hogy aztán „Amerika Hangján” keresztül jelentse be az „örömhírt” a jugoszláv népnek, mely azonban — armmt azt a „Szocialista Jugoszláviáért” című lap is megírja, nagyon jól tudja, , hogy ezek a kölcsönök kizár 6’ag Jugoszlávia népeinek további leigázását és kizsákmányolását szolgálják. Az imperialisták azonban nem ahhoz a fajtához tartoznak, akik csak úgy ingyen, minden ellenszolgáltatás né! Írül vetnék oda a koncot Tito-bandájának. A dollárokért éppúgy, mint kutyának a csontért, „szolgálnia” kell a Tito-bandának. Az ár: a jugoszláv nép még kegyetlenebb elnyomása, még nagyobb fokú megterhelése, hogy Tito az amerikaiak terveinek megfelelően fokozhassa hadükészülődiSseát. Ugyanakkor a koncért az ENSZ-ben és mindenütt másutt Is fokozottan szolgálniok kell a Titoéknak. Nem mintha ez a végsőkig lealjasult fasiszta banda nem tenné ezt szívesen. A nehézség számukra inkább csak az, hogy még nyíltabban kénytelenek leleplezni magukat országuk és a világ közvéleménye előtt. így függ össze a legutóbb Irapott dollárkor! c Tito aljas kijelentésével, mely szerint Jugoszlávia minden esetben tartani fogja magát at ENSZ szavazógépének döntéseihez, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy Tito felajánlotta, hogy hajlandó Icatcmákat küldeni a szabadságáért hősiesen küzdő koreai szabadság- harcosok ellen, vagy akár egy esetleges Kína elleni agresszióban is hajlandó résztvenni. TTabb tény bizonyítja a Ttto- banda végsőkig való lealjaso- dását, azt a nyomort, amit ez a hóhérbanda a jugoszláv dől gozó lóra zúdított. Mindezeket a baranyai dolgozók személyes tapasztalataikból is' ismerik. A mohácsi dolgozók elmondhatják, hogy milyen kenyeret esznek Jugoszláviában, hisz közkézen forognak, a piszkosbarna fűrészporra emlékeztető kenyérdarabok, amiket a jugoszláv hajósok hoznak feL S azt is látják számosán, mint vásárolják kiéhezve ugyanezek a fehér kenyeret a mohácsi péküzletekben. Közvetlen tapasztalatolt alapján beszélt Csömör János, a mohácsi járási tanács elnökhelyettese is az országos Békekongresszuson, midőn azt mondotta: „Mi jól látjuk, milyen nyomorúságos életet él Jugoszlávia népe Tito igájában. Amíg válunk megmunkált földeken zöldéinek a vetések, addig a határon túl parlagon hevernek a földek, mert a jugoszláv parasztoknak annyi gabonájuk sincs, amit elvessenek.” Es „elég hiteles” forrásból — fia leveléből — győződött meg Varga Károly baranyajenői középparaszt is a ,Tito Jugoszláviájában uralkodó állapotokról. Varga Károlynak többek között ezeket írta fia: „Küldjétek borotvaszappant, meg pamacsot, nem tudok már borotválkozni se ... egy méter ruhának való szövet 4— 5000 dinár, de egy jó szakmunkás sem tud többet megkeresni havonta, mint 3—3.500 dinárt... Természetes, hogy ennek a borzalmas nyomornak az a következménye, hogy a jugoszláv nép egyre inkább tettekkel szegül szembe elnyomóival, „...egyre erősödik a jugosz’áv dolgozók ellenállása Tito bandájával szemben, szaporodnak a hírek az ipari munkások és parasztok szabotázsairól és egyre gyakrabban fegyveres ellenállásukról is” — mondotta október 27,-i beszédében Rákosi elvtárs. Ennek az ellenállásnak egyik jele az, hogy' 1950ben Jugoszláviában az előirányzott vetésterületnek csak 45 százalékát vetették be, hogy Montenegró, Macedónia, Horvátország számos körzetében fegyverrel szállnak szembe Tito pribékjeivel, hogy a trepcsai bányába küldött 11.000 ember közül 10.500 otthagyta munkahelyét, hogy ugyanebben a bányában felrobbantottak egy drótkötélpályát. Í gy nő a jugoszláv nép ellenállása és ezt az ellenállást fokozódó érdeklődéssel és együttérzéssel kíséri megyénk dolgozó népe is. Ugyanekkor fokozódik a gyűlölet Tito áruló bandája ellen. • Nincs egyetlen olyan gyűlés, melyen hangot ne adnának ennek a gyűlöletnek megyénk dolgozói. S a gyűlölet nemcsak szavakban nyilvánul meg, hanem tettekben is. A gyűlölet, melyet megyénk dolgozói Tito ellen éreznek, napról napra erősebb rugója lesz cselekedeteiknek, emelője a termelésnek a bányákban éppúgy, mint a többi üzemekben, vagy a falvakon. Irényvonat indult Pécsről a bányászértekezlet tiszteletére Szombaton délelőtt fél tízkor feldíszített vonat indult ki a pécs- bányai rendezőpá! yaudvarról. „A bányászkongresszus tiszteletére” ez a felirat állt a mozdonyon és amíg a vonat kigördült az állomásról, nem szűnt meg a bányászok lelkes éljenzése: „Éljen a bónyászérte- kezletl” A bányászkongresszus tiszteletére indított vonat túlsúlyos szerelvény volt, résztvett az 500 kilométeres mozgalomban, az 50 kilométeres felemelt sebességű mozgalomban és irányvonat volt, A vonatnak a személyzetét olyan önként jelentkező vasutasokból állítatták össze, akiknek a szolgálati Idejük már letelt és Így vállalkoztak a vonat Dombóvárig való elvitelére. A vonatvezető Gyimesi Gyula volt, a zárfékező Sári Sándor párbtitkár, vonatkísérők: Péter János, Lakatos János, Góczán Sándor és Csonka János. A szovjet bányákban minden munkafolyamatot gépesítettek. Képünk egy szovjet szénkombájnt ábrázol, mely játszi könnyedséggel végzi el a legnehezebb munkákat és munkafolyamatokat. A Párt és a kormány határozata értelmében a magyar bányákat is fokozatosan gépesítik. * Levél Ivnnovóból: Úgy tanulunk a nagy Szovjetunóban, hogy méltók legyünk a Párt, Rákosi elvtárs és dolgozó népünk bizalmára Amikor elindultam Pécsről és ott álltam az állomáson, akikor még samt« hihetetlen volt számomra, hogy én, az egyszerű bányászgyerek, a hatalmas Szovjetunióban, a nagy Sztálin elvtárs hazájában fogok tanulni. Ez a múltban csak álom volt számomra- és ez az állom most beteljesedett. Itt tanulok Ivanovóban. ebben a történelmi jelentőségű városban a szovjet emberek, a szovjet komszomolisták íközött. Nem lehet leírni azt a szeretetet. amiveti- a szovjet elvtáreak. körülvesznek bennünket. Az intézetben kitűnő tanáraink nagyszerű tanítási módszerükkel mindent elkövetnek, hogy elsajátítsuk a világ 'legfejlettebb haladó tudományát. — A szovjet embert minden érdekű, elsősorban a népi demokráciák fejlődését kisérik. nagy figyelemmel. Különösen sokat foglalkoznak a mgyárukkal. Szt-ahánovistáiiriktat mind ismerik névszerint. Alig akad Ivanc- vóban olyan munkás, aki nem ismerné Muszka Imre, Horváth Ede, vagy Krouman Lajos nevét. AmikoT megérkeztünk, meg .kellett birkóznunk a kezdeti ■nehézségekkéfi Ez főleg abban állott, hogy nem ismertük jól az orosz nyelvet. Mi példás tanulással akarjuk meghálálni A Pártnak, Rákosi elvtársinak és a magyar dolgozó népnek, hogy ide küldött bennünket a Szovjetunióba, a legfejlettebb szocialista tudomány elsajátítására. Megfogadjuk, hogy úgy fogunk tanulni, hogy méltók legyünk a Párt, Rákosi elvtárs, a magyar dolgozó nép bizalmára. Bozsér Géza, Ivanovó. fsher * a NAGYON — Holnap már nem lesz meg a betevő fúrófejem sem. — mondotta Domonkos a szomszéd gépen dolgozó Milliónak. — De három hete még művezetőnk sincs, akinek ehmondhatná az ember. — Szóltam én már az igazgatónak — mondja erre Mitkó — meg is köszönte és azt mondta rá, hogy majd intézkedik. Az igazgató, Citrom János, valóban megköszönte és amint kitelte Mitkó a lábát, odaszólt a titkárnőjéhez. — Írja Sárika a többihez. Most pedig folytassuk a levelet. Hol is hagytuk abba? Ja igent... mdynek értelmében van szerencsénk közölni, hogy az önök által részünkre kezdeményezett, de a főosztályon át, diszponált ügyirat megérkezett, viszont a mellékletek kérdésében nehézségek mutatkoznak, amennyiben irattárunkban nem találtunk arra nézve utalást, hogy az 1!M8 decemberében szállított anyacsavar tételnél két forint 26 fillér differencia mutatkozna, pedig ebben az ügyben már' felírtunk a légsülyipari minisztérium illetékes... ... és így tovább. Sárika pedig beírta a vaskos füzei utolsó oldalára a fúrófej ügyet. Ha februárig ellapoznak odáig, akkor vagy csoda lesz, vagy pedig' Citrom elvtárs lesz kevésbé bőbeszédű, ami azután újból csak csoda lenne. Másnap pedig Domonkos valóban nem tudott betenni fúrófejet, harmadnapra meg Mitkó elvtárs faliújságot írt. „Egy szegény kis fúrófej panaszai —Ez volt a címe. Az az én panaszom, hogy ivem vagyok, ha vagyok is, akkor sem ott vagyok, ahol kellenek, mert a műhelyben már kifogytam, viszont az igazgatói irodában már két hete előjegyzésben vagyok. Nem lehetne inkább, hogy az igazgatói irodában ne legyek, de a műhelyben igen? Ezt kérdezi a fúrófej nevében Mitkó Gábor.” —• Ez volt a szöveg. — Mitkó Gábor azonnal jöjjön az Igazgatói irodába. — bömbölte ci hangszóró és minden fej Mitkóra nézett, kivéve a fúrófejeket, melyek végleg kifogytak. Az igazgató ünnepélyesen állt az asztala mcgetl és így szólt: — Ne is tagadja! Maga írta azt a faliújság cikket! — Hál persze, hogy én! — válaszolta meglepve Mitkó. — Mindenesetre nagyon- köszönöm — mondta Citrom vészes gúnnyal — a viszontlátásra, ' — De mi lesz a fúrófejekkel? — kérdezte makacsul Mitkó. ■— Azon sohse följön a maga feje, amíg én vagyok az igazgató, addig az az én dolgom, de ha akarja, hát lessék, itt a székem, üljön ide! — Már minek ülnék oda, ülve nem tudok esztergálni! — mondta Mitkó és visszament a műhelybe. Még aznap egy újabb cikk jeleni meg a faliújságon. 32.85611050 szám, tárgy: válasz egy rágalomra-cimmel. „Nem felel meg a valóságnak, amit egy fúrófej írt, hogy 14 napja szólt nékem-, mert csak 13 napja szólt. Le kell szegeznem még a vállalati fegyelem érdekében, hogy senld nem kérte fel Mitkó Gábort .ilyen gyalázkodó förmedvények írására. Citrom János 1 vállalati igazgató.” Még a déli ebédszünetben egy át képzős lány piros ceruzával ráírta: „A bírálat szép szó, ha betartják úgy jó!” Erre azután mielőtt még a dolgozóknak akár a negyede is olvashatta volna, Citrom igazgató leszedettg az egészet. ’ Teltek a napok és még mindig nem volt fúrófej, erre azután Mitkó elvtárs levelet írt a megyei pártlap- nak, amit az a kivizsgálás után le is közölt. Citrom először összetépte az újságot, azután hozatott egy másikat, aszpirint vett be és kiküldte a titkárnőjét Mitkóért. — Mondja ember —kezdte Citrom a mondókáját — Minek kellett magának olyan nagy feneket keríteni ennek az ügynek? Nem tudtuk volna mi ezt szépen, az üzemen belül elintézni? Hát nincs magának szégyenérzete? Mert nekem van! — Hát akkor szégyelje. magát! — mondta Mitkó és visszament a műhelybe. Még a délelőtt folyamán áthelyezték a raktárba, ahol ládákat kellett hordani. Citrom azt. üzente, hogy azért helyezte át, hogy ne kelljen fúrófej hiányában tétlenül állni a gépnél. Délután Bodnár elvtárs, a párttitkár jött be az igazgatói irodába, — Jól megírta Mitkó elvtárs ezt a levelet az újságnak, Világos, jó bírálat volt. Azt hiszem helyes lemig ha megírnád a lapnak, hogy mit tettél a hiba megszfín. tetősének érdekében. — Hát áthelyeztem, izé... — Mit mondsz? írtál már, hogy küldjenek expressz fúrófejeket? — Nem, de most már majdnem ott tartok az előjegyzésnél. — Azonnal írjál- és változtasd meg végre a munkamódszeredet. Tanuld meg elválasztani a búzát az ocsu- tól, a fontost iá mellékestől. De mindjárt azt is szeretném megbeszélni, hogy be kell tölteni a művezetői ál. lást végre, t.n már régóta Mitkó Gáborra gondoltam., de most meg, hogy látom milyen bátran bírál, hát különösen jónak találnám. • — Ugyan a Mitkó! Az kizárt dolog! Kötekedő, ősz- széférhetetlch,. karrierista és a munkájúi rosszul végzi. — Hát én ezt eddig nem így tudtam. — mondta Bodnár elvtárs — utánanézek, — és már ment is. Másnap jött csak vissza és Sárika szerint legalább egy órát volt bent az igazgatónál, aki kikísérte, arca igen komoly volt. — Belátom, igen belátom, nagyon hirtelen és igazságtalan, voltaim. Leginkább azért, mert lemaradtam a tan idusban. Nem bírtam a kritikát. A déli ebédszünetben egy kis ünnepély játszódott le az esztergapadok között. Az új művezetőt ünnepelték, Mitkó Gábort. Ott. volt Citrom elvtárs is és a végén miután kezetráztak, ezt mondta: — Virág helyett fogadja Millió elvtárs üdvözlés és egyben őszinte önkritikaként ezt a két ládát, — és átnyújtott két hosszúkás láda fúrófejet.
