Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)
1950-11-26 / 275. szám
BXPtő Az egyetemi ifjúság számára a tanulás nemcsak kötelesség, hanem hon védelem Pérg*k**í «st« az egyetem aulájában «ÍTctffiuii tanárok, tudományos tanae- flédszemélyzet ós hallgatók jöttek ösz- fize, hogy nagyszabású gyűlósen vitassák meg eddigi munkájukat. Hat óra koT bevonult az elnökség, amelyben helyet foglalt Szikra Sándor elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja megyei tit kára *». Dr Boros Béla elvtárs, rektor nyitotta meg a gyűlést. — Felsőoktatásunk átszervezése, az áj egyetemi reform tette szükségessé —mondotta —, hogy megvizsgáljuk két hónapi tanulás és tanítás után, hogyan állunk a tanfcgyelem és tanulmányi verseny kérdéseivel — moixlot ta Boro« elvtárs. — íkemény, de JálnduhytA kritikát kell mondanunk eddigi mun Iáink lelett* Eddigi munkánk rossz. Ifjúságunk a vállalt kötelezettségeket ociu teljesíti, de emellett a tanszemé tyzet sem dolgozik úgy,' ahogy kellene. Akkor, amikor dolgozóink nagyszerű termelési eredményeket érnek el, bányászaink hatalmas széncsatát vívnak, mikor a koreai, vietnámi s a többi gyarmati ifjúság fegyverről a kezében harcol a szabadságért és a békéért. nekünk a tanulást kell harci munkává fokoznunk. Az egyetemi reform végrehajtása forradalmi munka. A í<r- mirok pedig necsak mint előadók, hamum mint nevelők is állják meg a helyüket, segítsék tanulóifjúságunkat. A rektor ezután megnyitotta a hoz- aéozólásokat. Elsőnek Keller Gábor «IsőéVQS orvostanhallgató szólt hozzá. JiegemliUtte, hogy az idén 170 elsőéves hallgató jött össze a különböző iskolákból. A tanulmányi fegyelem kezdetben laza volt. Egyik óráról a másifcrn tanultak, mint a középiskolában. kiéjf moh tam1ár]fyb6l hiányuanah « tankönyvek és Jegyzetek, — mondatta. — Rossz a tanító és tansetéd személyzet, valamint a hallgatók közti viszony is. Mutassunk rá tehát a hibákra is Sztálin elvtárs születésnapjára tett felajánlások útján haladjunk hibáink kijavításában — mondotta. Jforváffc Forme eVtőéres orvostanhallgató elmondta. Hogy szerintük a H)5 elégtelen anatómiai próbakollok- •inm elbírálása túlságosan kemény molt. Bond F.raß Joghallgató «Imonclta, hegy az egyetemen a szocialista munkaviszonyt kell kialakítani. A jogikari DISZ-szcrvczet ezt eddig nem segítette elő. A vezetőség elmaradt a tagság mögött. Kun Pál a jogikarí lemorzsolódás veszélyére hívta fel a figyelmet. Nem volt népnevelőmunka, nem mutatták meg a hallgatóknak a jogi pálya nagyszerű perspektíváját. Kishont! Tibor negyedéves orvostanhallgató *z.t kérte, hogy a DISZ dolgozzon ki súlypontkérdési tervet, hogy a minőségi tanulást teljes mértékben megvalósíthassák. Tavaly a pécsi egyetem első volt a sztálini munkafclaján- lások során. Arra kell törekednünk, hogy idén is Így legyen. Exulán dr. Vans Tibnr «luárt, jogikari professzor emelkedett szólásra. katedra magasából ítéljenek s Jövőben, hanem baráti együttműködésben a hallgatókkal segítsék elő minél eredményesebb tanulásukat. Dr Szentágolai János professzor, az Anatómiai Intézet vezetője védte álláspontját. Mélyenszántó vita alakult ki az oktatás és nevelés kérdéseiről, melyhez dr Emst Jenő elviára professzor is hozzászólt és megbírálta Szentágotai János eljárását. A két Kossuth-díjas professzor vitája nagy lépéssel segítette elő egyetemi oktatásunk ügyét. Felszólalásuk ntán Antal Ferenc elsőéves joghallgató szólt a DlSZ-szer- vezet részéről a jogikar munkájához. A tanfegyclcmröl szólva elmondotta, hogy a ÍV. évfolyam extemporáléja alkalmával nemcsak a hallgatók estek 'hibába, mikor ellene léptek fel, de súlyos hibát követett el egy demonstrátor, Hajnal Mihály is, mert csatlakozott hozzájuk. Dr Kauser Lipót jogíkari dékán örömmel üdvözölte a kialakult termékeny vitát, majd ismertette a Hajnal Mihály gyakornok elleni fegyelmi ered roényét. A j uz; üt art tanulmányi asatály vezetője, Pccze Ferenc önkritikájában beismerte, hogy a tanulmányi osztály nem biztosította az egyéni felelősség elvét, nem fejtett ki meggyőző mankót sem. ^ Hajnal Mihály gyakornok önbírálatában beismerte hibáját cs megígérte kijavítását. Felvetette azonban, hogy a kisvizsgát nem készítették jól elő a tanszék részéről. Nem volt jegyzet sem. Dr Losonczy István a büntetőjog tanszékének tanára cáfolta Hajnal Mihály állítását és a jegyzethiányt központi hibának minősilelte. Kovács Jenő másodéves orvoetarihaltgató a Hajnal-Losonczy vitával kapcsolatban megállapította, hogy a tan- személyzet elmaradt az ideológiai fejlődésben. Varga Ervin szóit még hozzá a vitákhoz. E lösend eseti ott a terem, feszült figyelem fordult az elnöki emelvény felé, mikor Szikra Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság tikára emelkedett szólásra. Nemcsak oktatnunk, tudományos kádereket képeznünk, hanem nevelnünk is kell — mondotta többek között- Ez azonban csak az egyik oldal. A hallgatóságnak is meg kell valósítania a szocialista munkaerkölcsßt. Fegyelem, fokozott elmélyülés és tervszerű munka - ez legyen a jelszava. Bélceki Lajos orvoskar! DISZ titkár * DISZ vezetőségválasztásokra hívta fel a figyelmet. Szólt még a diákszálló fegyelmének megerősítéséről és a tan- «reinélv/ct, valamint a hallgatóság közötti viszony elmélyítéséről. Megállapította, hogy az Anatómiai Intézet részéről politikai hiba voll a. próbakolok- sinm eredményének túlságos szigorú elbírálása. Ezután dr Tijjrf József, a tudományos tansegédszemélvzet részéről két javaslatot tett. Az egyik, hogy jelöljenek ki bizottságot, mely a tanítást ellenőrzi és menetközben javítja ki a hibákat. A másik, hogy a 4- -5-üs kiscsoportok legjobbjai tanítsák a gyengébbek etl>r lássák Kálmán elrtnr* orvoskari dékán hozzászólásában az anatómiai próbakollckvíummal foglalkozott. — .Megállapítottam — mondotta —, hogy a kérdésekre 75— 80—85 százalékos feleletek is voltak, az eredményt mégis nullával jelezték. Bizottságot küldtem ki. amelynek jelentéséből kitűnt. hogy hiba történt az elbírálásban, de a kérdések lel tevésében is. Felhívta a tanszetiklyzel figyelmet, hogy ne a — RendlelrOl tan ni sáp; »• nil ez a gyűlés,— mondotta Szikra elvtárs. — Lényében most vizsgázott orvosi és jogi egyetemünk. Megállapíthatjuk, ^ hogy .nagyobb eredménnyel járt, mint az Anatómiai Intézet vizsgája. Ez a vita azt mutatja, hogy igen komoly fejlődésen mentek át a demokratikus, sőt, mondhatnám, forradalmár professzorok és hallgatók. A kritikának és a szabad vélemén nyilvánításnak az egyetemen továbbra is ilyen szabadságot kell adni, akkor ha követünk is cl hibákat, le fogjuk küzdeni azokat és végül is kiérünk a nyílt, szabad útra, a szocialista tanulás útjára. — Többszázan, csaknem erre«, tanulnak itt az egyetemen. Ahhoz azonban, hogy itt tanulhatnak, munkás- osztályunk termelőmunkája hozza létre a teltételeket. A mi dolgozó népünk szívesen, lelkesen nyújt segédI kezet az önök tanulásához. Alig várja már az új orvosokat és az új jogászokat. Nagy hiányunk van a praktikus és a tudományos jiályán dolgozó orvosokban. Tanácsaink nap, mint nap azzal fordulnak hozzánk, hogy orvost adjunk nekik. Fejlődő néphadseregünknek is nagy szüksége van orvosokra. A preventív, megelőző gyógykezelés szintén az új orvosok százait, ezreit követeli. A mi dolgozóink évszázadokig el voltak hanyagolva egészségügyi téren is. dúltak a népbetegségek. A dolgozók új Magyar- országának minden orvosra szükége van. Kérem önöket, hogy tanuljanak és úgy tanuljanak, mint hazafias, fiatal dolgozói népköztársaságunknak. — A véleményem nem egyezik az elsőéves jogászok pcrspektívanél&üli álláspontjával sem. De ezért nemcsak a DISZ felelős, hanem a Párt Megyei Bizoltsága és magam is.-Vek/in fi nagy sxtilise&fínk ran jogászokra is. Hiányuk komoly hátrányokkal járna országépítő munkánkban. Vizsgálják ki a könyv és jegyzethiányok okát és jelentsék ezt. Ha ez csak anyagi kérdés, azt a legteljesebb mértékben elhárítjuk, mint ahogy minden tanulást gátló akadályt el akarunk, el tudunk és el fogunk hárítani. A lovábl lakban Szikra elvtárs rámutatott arra, hogv a vitában felmerült ^kérdések szoros kapcsolatban vannak a nemzetközi helyzet kérdé-- seivei és erre mégsem történi utalás. — Lehetséges lenne — mondotta —, hogy, mikor a világ négy sarkán már meggyujtolták a kanócot és itt, tőlünk 50 kilométerre is arra készülnek, hogy mtggyujtsák, akkor ellenállás mutatkozik a tanulás során, ahelyett, hogy egész szívvel őrülnének neki. Lehetséges, hogy * nehézségek elől megfutamodjanak a bátor helytállás helyett? Kérem a pártszervezetet és az egyetemet, javítsák ki hibáikat. Bőven vannak itt hazafias, harcos káderek, csak jól kell a munkába állítani őket. A tanári karról pedig elmondhatjuk, hogy kevés ilyen színvonalas tanári kar van, mint a pécsi egyetemen. Az ifjúság pedig köves«« példáját a kínai, koreai, vietnámi és a többi hős gyarmati ifjúságnak, Petőfit ' és 48-as it jóságát tekintse példaképének. Vegyék tudomásul, hogy az önök tanulása — honvédelem! Kérem tehát a tanári kart és a hallgatókat, elsősorban a kommunistákat, de a pártonklvülicket is, hogy kommunisták és pártonkivüliek egységes munkát végezzenek, együtt harcoljanak. El.ez a munkához, éhez a harchoz sok sikert kívánunk. Szikra elvtárs szavai után dr Boros Béla rektor szólalt fel. Levonta a gyűlés tanulságait. A DlVSZ-indulóval ért véget az egyetem történetében döntő jelentőségű diákgyűlés, mely nagy fejlődést jelent s melyet minden bizonnyal fokozott munka, hazafias, nehézségeket leküzdő helytállás, a tanulásért ví-‘ vott, elszánt harc köveit majd a továbbiakban. ^jlÜVfJZíT A Természettudományi Társulat október T8-i közgyűlése elhatározta a társulat újjászervezését. A társulat-tudósok tanárok, tudományos munkások és természettudományi kérdések iránt érdek lődd dolgozók tömegszervezete tett. A társulat munkájában hasznosítja a Szovjetunió politikai és tudományos ismereteket terjesztő társasága tapasztalatait. A Természettudományi Társulat elsősorban budapesti cs vidéki üzemekben rendez előadássorozatokat. Pécsi tudósok is tartanak előadást az Akadémia Ünnepi Hetén Ab 1 Forré «eretsttöl kOwflntJtflt a Magyar Tudományos Akadémiát alapításának 125. évfordulóján. Egy és negyed század lelt el azóta, hogy Széchenyi István GO ezer forintos alapítványt tett tudományos életünk új intézményének létesítésére B ezzel utat nyitott a magyar tudomány fejlődésének. Az Akadémia első célja a magyar nyelv hivatalos térfoglalása a latin ós német nyelvvel szemben. Ez egyúttal politikai állásfoglalás is volt a császári abszolutizmus és a fejlődő osztrák kapitalizmus ellen. Fennállásának ekő huszonöt éve — Budapest elértéig és Windiechgrätz bevonulásáig — valóban ragyogó időszaka volt a Magyar Tudományos Akadémiának. szabadságharc után _____________ egyre mélyebbre és mélyebbre z uhant "az Akadémia. Az elnök ekkor Deseewffy Emil ,.gróf44 lett, aki hóhérlistát szerkesztett Petőfi. Horváth Mihály, Kossuth ellen. A kic^vezés után a Zichy és Károlyi -grófok’1 közé bekerült a pénzarisztokrácia is, a Wodiánerek és Ulfraan. nők személyében, viszont a tudósokat kirekesztették az Akadémia falai közül. Az Akadémia életének mélypontját azután berzcviczei és kakaslomniezi Berzeviczy Albert „tudós“ jelenti, aki elnöki székéi hétrétgörnyedve, szolgálatkészen adja át József kir. herceg „Ö Felségének“. Nem véletlen, hogy a tendál kapitalisták járszalagjára került Akadémián Ady Endre, József Attila nem lőhetett tag, viszont Fabinyi Tihamér egykori pénzügyminiszter, Ferdinánd volt bolgár cár, „vitéz14 Rátz Jenő fasiszta ideológus tag lehetett, 1915 januárja óta megváltozott az élet tudományunk terén is. Ha az Akadémia az első időkben nem iß kapcsolódhatott be újjászülető életünkbe (hiszen som személyi összetételével, sem szervezetileg nem volt alkalmas tudományunk életünk öez-1 ezefogására), — annál inkább bekapcsolódtak tudósaink a* országépítée j nagy munkájába. i ... , , , I axtHelketett m*g <w I CtKth tavalr j a törvény, mily újból irányító szervvé tette « Tudományos Akadémiát. Rendbehozták, kitatarozták ar. Aha. dérnia épületét is, ahol most az Akadémia ünnepi Hetét tartják meg. Tudományunk a szovjet példa nyomán és a szovjet tudósok segítségével ma már a nép ügyét szolgálja és iparunk, mezőgazdaságunk, .kultúránk és közegészségügyünk fejlődését segíti elő. Pártunk és államunk soha nem tapasztalt segítséget ad tudósainknak a tudománvoe kutatómunka eredményessé tételére. Biztosítottuk tudósaink kutatómunkájának zavartalanságát és kormányunk 63 kutatót Koseuth-díjjal jutalmazott, köztük kőt pécsit is, dr. Ernst Jenőt és dr. Szentágotai Jánost. # Az Akadémia ünnepi Hetén dr. Erast Jenő elvtáre, rendes tag- vezetésével felutaznak pécsi akadémikusaink is, akik közül hárman, előadást is tartanak. November 30-án, délelőtt dr. Lissák Kálmán elvtárs levelező tag elnöklésével, dr. Ernst Jenő elvtárs, kiváló biofizikusunk ,.Ax izomműködés problémájának újabb fejleményei a struktúra-fehérjék vizsgád latai alapján'1 címmel, ugyaneznap délutánján dr. Szentágotai János pro. fesszor „Az elemi reflexiv jelentősége az idegműködésben“ címmel, december 1-én pedig dr Kerpol-Frónius Ödön gyermekgyógyász tanár „Oxigénhiányokkal járó állapotok a cse- csemökovban'1 címmel tart előadást. De rajtuk kívül meghívás érkezett néhány tanársegéd, kutatómunkát végző tudományos segédszemélyzet és néhány orvostanhallgató részére is. a pécsi Tudományegyetem ________ a kővetkezőket javasolta: dr. J igyi Józsefet a biofizikáról, Grastyán Endrét a biológiáról, dr. Szabó Zoltánt a belklinikáról, dr. Radochav Jánost a sebészetről, dr. Páli Kálmánt a szülészetről, dr. Gróf Pált a bőrklinikáról és dr. Andik Istvánt a bányakórházból, illetve az egyetemi orvoskari DISZ-ezer vezértől Béloczki Eajoe, Hapli Ferenc, Török Béla, Tóth László és Bodor Irén medikusokat Ernőkre igisev, piatal bányászok S *w/wtko emberei csendben vonultak a lámpakiadó felé, szinte tüntető összetartással. Ivanovics Is, aki pedig zendszerint bukdácsolva járt, most egyenesen ment 1 a kalapácsot magasan a válla fölött tartotta. „Nem ügy néznek ezek ki, mint akik botrányt rendeztek — gondolta magában Gorgyei Andrejevics. — inkább katonák ezek, akik forró csatából kerültek ki.“ Míg a csoport eltűnt a lámpakiadóban s amíg ő azon gondolkozott, hogy utánuk menjen-e, vagy megvárja Szalonkát, a lift újabb csoportot öntött ki magából. Elsőnek a nevetős Dósa ugrott ki: félreállt és he lyet csinált az öregeknek, a mestereknek. A lift, mélyében Iván Matvejevics állt: poros arca Gorgyej Andre- jevlcsnek szokathatni sötétnek tűnt. Amikor az öregek elvonultak. Kortan # fénysávba lépett és halkan oda szólt: — Jván McdreJavtwd ,'Ax földerülve fordult meg e főnök hangjára, gyorsa» odaugrott, tréfásan vigyázzállásba vágta magát és jelenteni kezdte: — Igazgató elvtársi ’A még ne« tétető munkahely második váltása egy kicsit csikorogva, de teljesítette első műszakát. Gorgyej 'Andrejevics elkapta St bdnyászruhdfának szárnyánál fogva s az izgalomtól rekedt hangon suttogta: — Ali van, Ványa? Szajcnko homlokát ráncolta: — Nem lényeges, Gorgyej Andrejevics, a fiatalok egy kicsit nekirugaszkodtak... '— Mennyit vágtái* Keveset... száztizei ' ... — , Mennyit? — Százharmincai akartunk, a szén engedte volna, tfe a gyerekek szörnyen idegesek voltak... — A meglévő' tartalékkal? — kérdezte Kovtun, nem akarván hinni a fülének. — A tárolóban három gramm nem rof! — nevette el magát Szajenko. Gorgvej Andrejevics teltlvőttött: ' — Hát akkor miért gyötörted az aknaBgyeletes fejét * miért tartottál engem is egész nap az idegesség tetőfokán? — Féltem Idő elölt dicsekedni — Gézengúz! — üvöltött fel még hangosabban a bányaíőnök és megölelte Iván Matve/evicset. Szajenkónalc már nem volt Ideje figyelmeztetni, Kovtun arca is csupa fekete mocsok lett. — Hogy győzted fával? Szajenkó zavartan bcgub&zoft. — Elcsented a csilléket, ml? — Az öregek tették, én csak később tudtam meg. ' — ördögborda, ezeket a csilléket a te számodra készítettem elöl — Ejha!.:. Én meg, hogy szidtam magáit — kiáltott fel Szajenko. — Volt elég levegő? — Kezdetben nem, de aztán beleavatkozott Genndgyíj Jcvgcnycvics... — Személyesen? — Persze, hiszen ő a maga helyettese? — Természetesen, természetesen — mormogott a há- nyaiönök és Szajenkót egy sarok felé vitte. — ÍVn, most gyerünk, mesélj, mt volt még... — A-á — nevelte el magát Szajenko. — Bst hadd mondják el maguk a legények... Menjünk # fürdőbe, nem ártana, ha pár jó szót szólna az emberekhez. — Mj történt, mégis? — Gyerekség — téri kJ Szajenko. — Menjünk e fürdőbe, az emberek elszéledhetnek. Szajenko embereinek első részlege, fíükán Ivano- vtccsal, már meg is mosakodott: a kiizzadt bányászok mohón nyelték a sűrű mahorkatüstöt. Iván Matvejevics a főnököt a jobb sarokba irányította, ahol Dcgtyár és a meztelen Nyiktta szívtak fölváltva egyetlen cigarettát. — Íme, ők azok, főnök eívtárs — mondta Iván Matvejevics. A legények felugrottak. Dcgtyár egy kicsit elsdpadt. — Mit csináltatok ti odalent? A gyerekek zavart pillantást váltottak. — Meséld el, Nyikita — parancsolta Szajenko. — Ö kezdte, főnök elvtárs — bökött Nyikita Deg- lyár felé — ... így meglökött engem .., — Előbb 6 lökött meg engem — Igazította helyre Dcgtyár. — Hogyne löktem volna, amikor 6 ököllel a nyakamra ütött! — Miért? — kérdezte szigorúan Degtyárt Gorgyej 'Andrejevics. — Elcsente a kalapácsomat — Hogy-hogy elcsente? — Hazudik, csak elcseréltem... — Elmentem egy pillanatra iáért, visszajövök, ml « csuda, a kalapács menete nem az s a iogantyú is idegen. Lemászok a lépcsőbe, hát ö már vág ve lel ■— És te miért vetted el a kalapácsot? — kérdezte ajkát harapdálva Kovtun. — Miért, íőnők elvtárs? — töri ki a gyerekből. — Merj azzal dicsekszik, hogy amíg én egy normát vágok ki, addig ő kettőt... Arról pedig hallgat, hogy neki milyen csudakalapácsa van. Ki akartam próbálni Gorgyej Andrejevics széttárta, kezét — Kétszeresen' nincs igazad, Nyikita, — mondotta Iván Matvejemcs szándékos szigorral. — Először azért, mert elloptad a kalapácsomat, másodszor azért, mert mindent a kalapácsra fogsz. Dcgtyár szakképzett ember, hat hónapig tanult a gyárüzemi iskolában, te pedig egy hele, hogy a fejtésbe szagoltál! 1 1 A fiú Időközben leült, de mos} felugrott: — Adjon csalt Jó kalapácsot/ • — Kölyök vagy még. Nyikituska — csatolódon Dcgtyár, aki már nem bírt magán uralkodni, de azért jóindulatúan mondta: — Hallgass, te...- > 'A vitát Szajenko vágta ketté: — Jól van, no, gyerekek... Holnap egyforma kalapácsot, cs egyforma lépcsőt kaptok. Fogiátok csak meg alaposan a dolog, végét, aztán, maid a műszak után döntünk. A győztes pedig jutalmat kap. — No, mást meglátjuk, ki a jobb mester _ ujjongo tt Nyikita. — Persze, hogy meglátjuk — nevette el magéit Deg- fydr. — Addig is nesze, szívjad — és odanyujtotta elleniéi ének a kialudt cigarettát. Kovtun félrevonta Szajenkót: — Meg kell egv kicsit dorgálni őket. — Már megkapták... a kölykök .., — mosolygott Iván Matvejevics. - — -------, — m ondotta Szikra Sándor elvtárs az egyetem nagyjelentőségű tanulmányi ankétjén
