Dunántúli Napló, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-24 / 273. szám

DUNÁNTÚLI VILÁG PROLE7 ARJAI EGYESÜL JE1 EK 1 A MAI SZÁMBAN« Határtalan letkcwxUncl, Pártunk ém Rákost Mátyás «tr- tán forró ünneplésével köaiöntőtták bányászaink a mi­nisztertanács nagyjelentőségű határozatát. (3. o.) — Kik kapják a havi teljesítményjutalmat (3, o.) — Idejében ké­szüljünk fel az országos kultúrverssnyre. (4. o.) — Több, mint 30 ragén terményt adtak be 21-én a sellyei járás dolgozó parasztjai. (4. o.) — Szubotics Imre az élen az állami gazdasági traktorosok megyei versenyében. (4. o.) AZ M D P BARANYA MEGYEI PA' RTBI ZOTT 5 C Á NAK L A PJ A VTL ÉVFOLYAM, 273. SZÁM ÁRA 50 FILLER PÉNTEK, 1950 NOVEMBER WBWBBBŰBWHLWiilil HMUSigtTTOl ■■— Szerető gondoskodás bányászainkról Meglepetésszerűen érte megyénk bányászait, dolgozó népét a mi­nisztertanács és a Párt Központi Vezetőségének határozata a szén­bányászat fejlesztéséről. Igen, Rá­kosi elvtárs néhány hete Ígérte, bogy fokozott gonddal foglalko­zunk ezentúl a bányászokkal, de bizony senki sem gondolt arra, hogy ez a gondoskodás ilyen gyors lesz. Kovács István a komlód ÍCos- suth-akna 10-es csapatvezető vájá­rának első mondata, amikor a ha­tározatról értesült ez, volt: „Alig párt hete, hogy beszélt Rákosi elv- társ és itt az eredményi Rákosi elvtárs szavára lehet építenir £s milyen nagyarányú ez a tö­rődés, gondoskodás, amivel a Párt és a kormány a bányászok felé fordul! Először nem is igen értet­ték meg a bányák dolgozói, hogy mit is jelent a határozat Akik este hallották, reggelig a határoza­ton gondolkodtak, akis reggel sze­reztek róla tudomást, azok az ak­nán kis csoportokban egymásnak magyarázták, forgatták Így is, úgy is. De mindenképpen oda lyukad­tak ki, amit Szárkándi János Széchenyf-aknai segédvájár mon­dott; ,JUióta bánya a bánya, mióta bányász O bányász, ilyen határoza­tot érdekében még soha nem hoz­iakr A kezdeti tájékozatlanság a reg­geli röpgyüléseken oldódott fel, amelyek úgy törtek fel, mint a bő­vizű források a föld alóL Kossnth- aknán is először csak kis csopor­tok beszélgettek, majd egyre nőtt az érdeklődők tömege, végül a tö­megből felröppent a javaslat; fj'artsank röpgyűlést, olvassak tel a határozatot, hogy mindenki érteeT Uj, eddig soha nem látott erőt szabadítottak fel ezek a röpgyülé- sek, megmutatták azt a legyőzhe­tetlen erőt, kezdeményező készsé­get, amely bányászainkban rejtő­zik. A bányászok közül kikerülő szónokok, egyszerű vájárok, segéd­vájárok, csillések méltatták a ha­tározatot, olvasták pontjait és amikor a lelkesedés egyre nőtt, egyszerre új javaslat hangzott el: .Többtermeléssel, ünnepi műszak­kal köszöntsük ezt a határozatát, válaszoljunk így Pártunknak, kor­mányzatunknak a messzemenő gondoskodásáért Nem Irányította senki ezeket az értekezleteket, nem kérdezte senki, hogy kinek van hozzászólása. Jöt­tek azok maguktól, beszéltek a ju­talmazásokról, a hűség-jutalomról, a ruha-, cipő-jutalomról, a magas kitüntetésekről, az egyenruháról és hozzátették rögtön a választ: „Mi 20, mi 50 csille szénnel többet' ter­melünk!” István.aknán Móricz Ist­ván vájár szólt elsőnek és ezt mondta: „A Foráll-fejtési csapat 10 százalékkal emeli teljesítményét a mai napiól kezdve és vasárnap ün­nepi műszakot tartank A vasárnapi ünnepi műszakra Való javaslat szinte egyidőben hangzott el Komlón, Nagymányo- kon, Mecsekszabolcson. Nem be­ar éltek össze, hiszen távol vannak egymástól és mégis feltört az egy­öntetű határozat: „Tcbb szenet kell termelnünk válaszképpen, mert több szenet kér népgazdaságunk fejlődése!" Igen, a bányamunka soha ncm- l&tott megbecsülését jelenti a mi­nisztertanács és a Párt Központi Vezetőségének határozata. Meg- nyil váriul ez minden téren, minde­nekelőtt a keresetben, a jutalmak­ban. Csak egy példát. Ferenc-ak- nán Müller Vilmos vájár kedden 160 százalékos teljesítményt ért el, ami jó közepes eredményt jelent Ezért járó fizetése 58.24 forint, erre jön a 75 százalékos teljesít­mény-jutalom, amivel együtt egy műszakra fizetése 84.45 forintra emelkedik. Ha Müller elvtárs egész hónapban 160 százalékot teljesít és nincs műszakmnlasztisa, a ré­gebbi bérezés szerint, 26 műszakot véve alapul, 1514.24 forint a kere­sete. A Póri Központi Vezetősége és a minisztertanács határozata ér­telmében ugyanilyen teljcsítmény- nyel a 26 műszakon most 2195.70 forintot keres, tehát havi 681.46 fo­rinton emelkedést jelent fizetésé­ben a határozat. A régi és az áj fizetés között a különbözet egy év­ben felmegy 8.177 forintra. Termé­szetesen, ha a teljesítménye a 160 ««jítjiIA fölé emelkedik, akkor ez az összeg fokozottan növekszik. A megállapított jutalmakat, jut­tatásokat csak a munkájukat be­csületesen, a műszakokat lelkiis­meretesen teljesítő bányászok kap­ják, Helyesléssel fogadták a bá­nyászok a határozatnak ezt a ré­szét la. Nem egy műszaknralasztó megfogadta, hogy a jövőben rende­sen jár munkára, hogy már decem­berben megkapja a legmagasabb jutalmat. Solum mondtál^ el ugyan­azt, amit Höffler András vájár je­lentett ki Kossuth-aknáns ígérem, hogy igazolatlanul műszakot többé nem mulasztokr Egyforma volt a lelkesedés és őröm > határozat megjelenése után a bányászok és a műszaki értelmi­ség között, őket is érinti, jó mun­kájukat jutalommal méltányolja a határozat g emellett új, nagyszerű lehetőségek nyíltak meg előttük azáltal, hogy sokkal nagyobb ön­állóságot kapnak. Ezért mondta Szilágyi Ernő főaknász Komlón: „Ez a határozat soha nem látott fejlődését biztosítja a magyar bá­nyaiparnak, ezen belül Komlónak is, amelynek fejlesztésével külön is’ konkrét formában foglalkozik a határozat. Megnöveli a határozat a műszaki értelmiség felelősségér­zetét és kezdeményezéséi is.” A bányászok hatalmas lelkese­dését azonban nemcsak a határozat anyagi vonatkozásai váltották ki. Lebecsülnénk bányászaink öntuda­tát, ha ezt állítanánk. Bányászaink megmutatták már a felszabadulás ntáni széncsata mostoha körűimé, nyei között és azóta is, hogy — Rákosi elvtárs szavaival élve — „népi demokráciánk legszilárdabb oszlopai." Az lelkesíti őket, hogy milyen nagyszerű feladatokat bí­zott rájuk a Párt és a kormány, hogy ismét rájuk vár egész terme­lési frontunk előrelendítése, első sorban rajtuk múlik, hogy rohamo. san fejlődő népgazdaságunk újabb és még hatalmasabb alkotásokat hajtson végre. Termelési eredmé­nyeiket izgalommal várják a váro­sok és falvak dolgozói, feléjük for­dul újra az egész ország. Az egyéni felelősségérzetet foko. zottan ki kell fejleszteni a határo­zat nyomán, el kell mélyíteni an­nak tudatát: minden bányász, min den műszaki értelmiségi a maga területén felelős a széntermelés gyors emeléséért. A műszaki értel­miség lásson hozzá a hatáx-ozat nyomán a feladatok megoldásához, vegye tekintetbe a fokozódó terme­lési lendületet, a bányászok kéz deményező erejét, amely a novem- ben 7-i forradalmi műszakon is ha­lomra döntötte a „tudományos" Világbéketanácsot választott a varsói kongresszus a népek együttműködésének, a szilárd és tartós békének biztosítására Haíaimas tüntetéssel ért véget a világ békeharcosainak parlament e A Béke Hívei II. Világkongresszusa szerda esti záróülésén natalmas többséggel szavazta meg a világ népeihez intózott kiált­ványt es az ENSZ-hez intézett felhívást. A dokumentumok ellen csupán hárman szavaztak, ketten pedig tartózkodtak a szavazás­tő hm í* a többi delegátus óriási lelkesedéssel tette macáévá a két felhívást, amelyet az alábbiakban, közlünk: Kiáltvány a világ népeihez Az emberiséget háború fenyegeti A háború egyaránt fenyeget gyermekeket, nőket, férfiakat Az ENSZ nem váltja valóra a né­pek reményét, nem biztosítja a békét és a nyugalmat Az embe­rek élete éa az emberiség minden vívmánya veszélybe került A népek nem adják fel a reményt, hogy az ENSZ visszatér azok­hoz az elvekhez, amelyeknek alapján létrehozták, azért, hogy biz­tosítsa a nemzetek szabadságát békéjét éa egymás kölcsönös meg­becsülését A világ népei önmagukra, saját jóakaratukra és eltö­kéltségükre építik reményeiket Minden lelkiismeretes és komoly ember tadja: aki azt meri állítani, hogy a háború elkerülhetetlen, rágalmazza aa emberiséget TL akikhez a Bébe Hívei n. Világkongresszusára * nyolcvan államból érkezett kétezer küldött ezt a kiáltványt Intézi, ne feled­jetek el, hogy a békehare a ti küzdelmetek. Gondoljatok arra, hogy az emberek százmilliói egyesültek és ezek kezüket nyújtják felétek. Ezek az emberek arra kérnek benneteket, vegyetek részt a legszebb küzdelemben, amelyet a jövőben bizakodó emberiség vív. A bekét nem lehet kivárni. A békét ki kell harcolni. Köve­teljük egységes akarattal, hogy vessenek véget a koreai háború­nak, amely az egész világot lángba boríthatja. Szálljunk »zenibe azzal a kísérlettel, hogy Németországban és japánban új háborús tűzfészkeket teremtsenek. A stockholmi felhívást aláíró ötszáz­millió öntudatos emberrel együtt követeljük az atomfegyver be­tiltását, az általános leszerelést és ez intézkedések végrehajtásá­nak ellenőrzését. A szigorú ellenőrzés, az általános leszerelés cs az atomfegyver megsemmisítése lehetséges — csak akarni kell. Olyan törvényt kell kikényszeríteni, amely megtiltja a há­borús propagandát. Követeljétek a parlamentektől, a kormányok­tól és az ENSZ közgyűléstől, hogy fogadják el az II. Békevllág- kongresswnson a béke biztosítására kidolgozott javaslatokat A béke politikai erői, a szabad népek szavai elég hatalmasak ahhoz, hogy kikényszerítsék az öt nagyhatalom képviselőinek értekezletét. A IL Békevílágkongresszns példátlan erővel bizonyította be, hogy az öt földrész emberei, a köztük fennálló felfogásbeli különbség ellenére, meg tudják érteni egymást; cl tndják űzni a háború rémét és fenn tudják tartani a békét. Kövessék a kor­mányok ezeknek az embereknek példáját, ezzel megmentik a békét Felhívás az ENSZ-hez Amikor • világ népei létrehozták az ENSZ-et, reményeiket erre a szerve­zetre építették. Ezek közül a békébe vetett reményük volt a legfontosabb. De a háború' már most Is megzavarja sok nemzet békés életét és azzal fe­nyeget, hogy holnap megbontja az egész világ békéjét. Aa ENSZ azért nem váltotta valóra azt a nagy re­ményt, amelyet a világ népei hozzá­fűztek, — mindazok nz emberek, akik­nek kormányai az ENSZ-bcn képvisel­ve vannak, mind pedig azok, akik egyelőre ebben a szervezetben nem kaptak képviseletet —, az ENSZ azért nem teremtette meg az eniherlség biz­tonságát és békéjét, mert olyan erők befolyásolták, amelyek szabotálták az általános békéhez vezető egyetlen utat, valamennyi nemre! általános megegyezésének útját. Ahhoz, hogy ez a nemzetközi szer­vezet' Valóra váltsa azokat a reménye­ket, amelyeket a nemzetek mindenkor hozzá fűztek, rá kell térnie arra az útra, amelyet a népek a« ENSZ mrg- alaktlásának első napja óta kijelöl­tek számára és ebben az Irányban tett első lépésként mielőbb biztosítania kell az üt nagyhatalom: az USA, Franciaország, a .Szovjetunió, Nagy- britajmla és n Kínai Népköztársaság értekezletének összehívását, hogy ezek a nagyhatalmuk áthidalják a köztük fennálló ellentéteket. A Béke Hívei II. Világkongresszusa, amelyen 80 ország delegátusai vesz­nek részt és amely kifejezésre juttat­ja a békére vágyó emberiség igazi hangját, követeti, hogy az, ENSZ éa a parlamentek, amelyeknek a különböző országok kormányai felelősséggel tar­toznak, szenteljenek haladéktalanul figyelmet az alábbi javaslótoknak, amelyeknek célja a béke feliijitása és fenntartása, valamennyi ország között a bizalom felújítása és fenntartása, tekintet nélkül a külön bűző államok társadalmi berendezésére: A koreai agresszió általános háborúval fenyeget 1. A háború, amely most Koreában dúl, nemcsak hogy mérhetetlen szen­vedést hoz Korea népének, hanem ezenfelül általános háborúval is fe­nyeget. Ezért követeljük, hogy Ko­reában ozomiiil szüntessék meg a had­műveleteket, vonják kt a külföldi csa­patokat Koreából és a koreai nép képviselőinek bevonásával oldják meg békésen a Korea két része között ki­tört viszályt. Követeljük, bogy a Biz­tonsági Tanács a maga teljes összclé- tclébcn, azaz a Kínai Népköztársaság törvényes képviselőjének részvételével, foglalkozzék ezzel a kérdéssel. Köve­teljük, szüntessék meg az amerikai hadsereg beavatkozását a Kínához tartozó Formoza (Talvuu) szigetén, amely beavatkozás fenyegeti a békét. Ezenkívül követeljük, hogy vessenek véget Vietnámban a vére« katonai ak­ciónak, amely szlntéu általános há­borúhoz vezethet. 2. A leghatározottabban elítéljük azokat a kísérleteket, hogy az előbb kötött egyezményt megszegve, újra felfegyverezzék Németországot és kö­veteljük, hogy kössenek békeszerző­dést az egycsftett és lefegyverzett Né­metországgal. Elítéljük Japán lefegy­verzésének szahotáhísát Is. Ezek a je­lenségek komolyan fenyegellk n békéi, ezért követeljük az említett két ország teljes lefegyverzését, békeszerződés kötését Japánnal Is és a megszálló erők kivonását az említett kél ország­ból. 3. Azokat a kísérleteket, amelyek a népeket erőszakkal, a függőség cs a gyarmati elnyomás állapotában akar­ják tartani, a béke fenyegetésének le- kiutjiik és hirdetjük, hogy e népeknek jognk van a szabadságra és a függet­lenségre. Állást foglalunk a faji meg­különböztetés minden formája ellen, mert ezek ellenségeskedést szillnr.k a népek kiizüN és szintén feoyegeklk a békét. 4. Úgy véljük: le kell leplezni a tá­madó kísérleteit arra, bogy elködö- x its ék az igazi értelmét annak, mi az agresszió és Ilyen, vagy amolyan űrüggyel beavatkozzanak más népek belső ügyeibe. Kijelentjük, hogy sem­miféle politikai, stratégiai, vagy gaz­dasági meggondolás, a nemzetközi helyzetről, vagy egyes államok belső viszályából rredó semmiféle ok nem igazolhatja a fegyveres beavatkozási valamely más állam belső ügyeibe. Agresszió bűncselekményét követi el az az állam, amely bármilyen ürügy- gyei, bármely inás állam ellen első- oek vesz igénybe fegyveres erőt. Valamennyi parlamentje dolgozzon ki békevedelm i törvényt 5. Miután úgy véljük, bogy a bizo­nyos államokban folytatott háborús propaganda komolyan veszélyezteti a nemzetek búké» együttműködését és ezért a háborús propaganda igen sú­lyos bííncsekiciúény az emberiség el­len, felszólítjuk valamennyi ország parlamentjét: dolgozzanak ki „béke- védelmi törvényt“, melynek alapján tíz új háborúnak bármilyen formában történő propagálását büntetik. 6. Miután minden tisztesség«* em­ber, tekintet nélkül politikai felfogá­sára elítéli azokat a kegyetlen intéz­kedéseket, amelyeknek alapján a ko­reai hadműveletek során gyilkolják a polgári lakosságot, nyomatékosan kö­veteljük: állítsanak fel nemzetközi bi- zortsádor,' amely kivizsgálná ezt a kér­dést, különösen pedig Mac Arthur tábornok* felelősségét ezekkel a bűn­számításokat. Biztosítsák a műsza­ki feltételeit annak, hogy a bányá­szok teljesíthessék kimagasló vál­lalásaikat, de most már ne csak egy napra, mint november 7-én, hanem állandósítsák azokat jó mű­száki szervezéssel, új módszerek kidolgozásával. Legyen ennek a magasabb szín­vonalra emelkedő, fejlettebb ter­melési szakasznak nagy indulása a most következő vasárnap. Erre a napra ünnepi műszak teljesítését határozták el bányászaink. Mint mondták: felülmúlják még a no vember 7-én elért, addig soha nem teljesített termelési eredményeiket is! Az ünnepi műszak köszönteni fogja a határozatot és a Budapes­ten aznap tanácskozó országos bá_ nyászértekezlctet, amely újabb ha talmas lendítőerőt fog adni bá­nyászatunk, iparunk, egész népgaz daságunk további, rohamos fejlő, désének. A Párt és a kormány határozata, a vasárnap összeülő országos bá­nyászértekezlet hazánkat, népün­ket még erősebbé teszi, még jobban megacélozza erejét a békéért ví­vott harcban, a szocializmus építé. sében. Ebből az eddiginél nagyobb részt vállalnak megyénk bányászai is, akik most friss lendülettel, ha­talmas lelkesedéssel indullak harc­ba az új széncsata győzelméért, öntudatos bányászokhoz illő vá­laszt adnak a Párt és a kormány szerető gondoskodására!

Next

/
Thumbnails
Contents