Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1950-10-01 / 229. szám
Lehet-e pénzben mérni a hálál? KI lehet-e számolni forintokban a szereteted Lehet-e azt mondani, hogy ez kétszázíorintnyi gyűlölet1 Lehet-e megállapítani, hogy a szabadság ennyit és ennyit ért Aligha. Van hála, amit nem lehet megfizetni, van szeretet, ami nem mérhető pénzzel, van gyűlölet, amit a világ minden kincsével se lehetne szeretetté változtatni. És még kevésbbé lehet pénzben kilejezni a szabadság értékét, amire úgyis azt szokták mondani, hogy mindennél drágább. A millióknál, a millárdoknái is. £s mégis. Mégis abban az 1000 forintban, amit Szokolovics Mile ma- gyarbólyl tszcs-tag, nemrég még 18 holdas dolgozó paraszt jegyzett, van hála, van szeretet, van gyűlölet. Méghozzá ionó hála, Igazi szeredet mély. Izzó, hatalmas gyűlölet. Szabadság Nem Tolt nyugodalma. Holdvilágé« nyári éjszakán, fergeteges télben, észben, ha rnegzör- reot a kapu, ha felugatott a nagy szürke kutya, ha keményen kopogó léptek haltak el hirtelen a kapu előtt, Szokolovics Mile nem tudhatta; nem érte jőttek-e. Nem volt nyugodalma. A félelmet, a bizonytalanságot nem perzselte le az izzó nyári nap, nem mosta el őszi eső, nem takarta be puha hó és nem fútták el tavaszi szelek. Ajkát egyszer e Horthy-Magyaror- szágon mint wrenitens kisebbségit~ internáltak, annak többé nem voll nyugodalma. És ezen nem segítettek a jegyző árnak minden karácsony-, húsvét-, pünkösdkor kijáró hízottlibák, a jegyző úr, a főszolgabíró úr asztalára, ünnepi ebédnek, ünnepi vacsorának kerülő malacok. Az tudja igazán értékelni a szabadságot, aki egyszer már nélkülözte. Szokolovics Mile sokáig nélkülözte, ezért tudja értékelni Hála 8eeA0*wrfca Mflo magyaibőly! kö- uépparaszt úgy maradt ott a háború után, mbü az ujjam. De volt két nagy kincse; az élete és e két dolgos karja. A harmadik kincset, a szabadságot, ekkor kapta. Ores istállóval, üres udvarral és eszel a három kinccsel kezdte újra az életet De ez a három nagy kincs ae lett volna elég egymagában. Segítség kellett ahhoz, hogy Szokolo. vies Műé talpraáüjon. És ahonnan eddig csak ütést kapott, most segítő kezét nyújtotta neki az állam. Mert időközben a dolgozóké lett. „ Éh Szokolovics MSe ezzel a segítséggel felegyenesedett A földről, ahova a háború sújtotta, felemelkedett ás egyenes derékkal, lovakkal, marhával, felújított gazdasági felsze- «ujAociJ ment be a tavasszal a csoportba. Mert elfogadta ezt a feléje nyújtott segítő kezet is. 7.000 trortntot kapott « félévi elvámoláskor. Ruha és csizma a fiúknak, suba magának, ez lett a egysésaébSL Pogcstnáltatáa a garet —■ es lesz a másikból. Se hazmedlkböl 'A. harmadikból hála mindezért. 6s hála azért, hogy a csoportnak ma már 320 sertése van abból a 29- ből, amit az államtól kaptak. Hála e iörzstenyészetért, hála az áj ólakért, hála a hatalmas dohánypajtáért Bs hála a kultúiházért, hála a moziért, hála a két új iskoláért, melyek közül az egyikben úgy beszélnek a gyerekek, mint otthon. Délszlávok Szeretet StoEtflovfes Mile szereti az életet. Kern akármilyen életet. Ezt az életet. Melyben a gond elkerüli a Szo- kolovics-portát. Szereti a két nagy fiát, harcos-munkás segítőtársait. Szeret est© kiülni a szőlőfuttatta tornácra és elgondolkozni az életen. Ezen az újon. A szépen. De szeret napközben könnyű lélekkel, jókedvű, harcos bizakodással dolgozni menni, elhajtani éwégi jövedelmük várként emelkedő záloga, a nagy dohánypajta mellett. Szereti végig jár- tatai szemét a jószágokon és megállapítani: ez mind a miénk. És szereti hallani a traktorok hangját, amikor fáradhatatlanul köröznek a hatalmas táblán. Szeret fülelni, amikor csak darázs döngéseként hangzik hangjuk messziről és szereti, amikor közelről dübörögnek úgy, hogy mellében érzi a hatalmas erő lüktetését. Szokolovics Mile szereti ezt az életet. Gyűlölet Szokolovics Műé tad szeretni Mé. lyen, izzón, kevés szóval De tud gyűlölni is. És azt is mélyen, izzón, kevés szóval. Mert a kettőnek sok köze van egymáshoz. Szokolovics Mile azokat gyűlöli mélyen. Izzón, akik el akarják venni tőle azt, amit szeret. A szabadságot... Szokolovics Mile mélyen. Izzón gyűlöli Titot. Ezt a gyűlöletet egyszer szemére vetették, akkor, amikor még nem volt nyilvánvaló, hogy a jugoszláv nép nyakára áruló bitangok ültek. Akkor leszegte a fejét és hallgatott. Nem mondta éL, hogy fl már tudja; csakht gyalázatos bitangok lehetnek azok, akik a sógorát, Kácsfalun kétszer Internáltak, mert nem tudott eleget beszolgáltatni Tito bandájának, Nem mondta el, hogy azok, akik nem adtak be eleget, semmit se tudtak vásárolni, mert nem volt blokkjuk. S hogy ezek a kulékokhoz Jártak dolgozni egész napra egy tízdí- náros vásárlásra jogosító blokkért. Pedig akkor mint kettősbirtokos, már tudta ezeket. Később aztán elmondta. Nem is egy embernek. Soknak. Hadd tudják meg: gyilkos gazemberek, a dolgozó nép elszánt, kegyetlen ellenségei ki noznak a határ másik oldalán egy szabadságáért annyit szenvedett népet. És akkor már azt is elmondotta, hogy Kácsfalun, a Utó-féle szövetkezetben egy 180 holdas kulák, Szarkanyec Milán, mint elnök, sanyargatta a falu dolgozóit S hogy a szövetkezet minden egyes vezetőjének legalább 50 holdja van, akik most még Jobban basáskodnai a dolgozó parasztok felett, mini azelőtt Mély, trsó gyűlölet ég béna« TBo ellen. Olyan gyűlölet, mely ökölbe szorítja a kezet Kemény, csontos ököllé, mely ha lesújtana... De Szokolovics Mile most másként sújtott la • Lehet-e pénzzét megfizetőt a szabadságot? Lehet-e forintban megállapítani a hála árát, lehet-e pénzzel adni-venni szereteted Lehet-e azt mondani, hogy ez kétszáz forintnyi gyűlölet7 Nemi De kifejezni lehet. Mert Szokolovics Mfíe 1000 tartatja ezt teszt Az az ezer forint, amiben hóla ég, szeretet ragyog és-mély gyűlölet balk. Békás J«»* ötvenhét technikámban folyik az idén mezőgazdasági középfokú oktatás Idén a középfokú mezőgazdaság* oktatás a mezőgazdasági technüru- moHban folyik, amelyekben az oktatási idő az eddigi mezőgazdasági gimnáziumokból eltérően három év. A mezőgazdasági tetíhnSkumoicban érvényesítik a szovjet mezőgazda- sági oktatás tapasztalatait, a gyakorlatilag legfontosabb temere tekét tanítják. A mezőgazdasági tectmOrumokat szakosították. Szakosítás az elmúlt tanévben la volt a mezőgazdasági gimnáziumokban, de as ellenség •Ba»» nx b sne^Q3aiauco!aotc tin zott szakosítással igyekeztek kárt okozni Egyoldalú volt a képzés. A technikumokban az oktatás kétharmadában a fö- és egyharrnadéban a mell élőszókból oktatják a tanulókat. Ebben as évben a multévi 50 mezőgazdasági gimnáztumimal szemben 57 mezőgazdasági technikum kezdi meg működését. Ebből 28 növénytermesztési, 18 állattenyésztési technikum, 8 kertészeti, 2 erdészeti, egy p«flg tejipari ,ßiütu*ik, U&ffi a b&cú$b6t tislte, Jámmé tanácstag, les*4 Eider Jánosai 1026-ban születeti, apja gyári munkás. A bőrgyári újboros üzemben föcsölő, él munkás. Ennyit tudhatunk meg róla a nyilvántartóban. Az újboxos üzemben ebédidő van. Csak a vasalógép dolgozik, és meTlefte Franck Pálné. Amikor azt kérdezzük tőle, hogy ismeri-e Eizler Jánosáét, így válaszol: — A műhely végében ebédet Ismerem mióta itt vagyok a gyárban. Jé munkás. A beszélgetésre közelebb főn Marton Jánosné és Simon Vend élné h. —- Ml van az Eizlemével? Először összenéznek, mintha valami baj történt volna. Mikor megtudják, hogy semmi baj nincs, hogyan is lehetne — szem- melláthatólag őrülnek. — Hogy milyen munkás, milyen munkatárs — ismétli Marton Jánosné — elmondom. — Jó munkás, olyan, áld minden téren példát muted. A termelésben, a mozgalmi életben egyaránt1 példát mutat. Elmunkásjeloényt kapott jó munkájáért, ezelőtt egy éve. Ezt erősíti meg Simon Vendelné is. — így igaz, én évek óta mellette dolgozom. Aztán arról beszélünk, hogy Eizler i Jánosné tanácstagi el ólt. — Eizlerné megérdemli, hogy tanácstag legyen. Jól fogja képviselni a dolgozók ügyéi, a mi ügyünket, — mondja Mártonná, majd Simonné folytatja: — Nálánál jobbot a gyárból nem igen jelölhetnénk. Örülünk neki, hogy innen 1 a borosból Eizlerné tanácstag lesz, igazán nagyon örülünk. így beszélnek róla közvetlen munka- < társai, de így beszélnek az egész üzemben is. Eizler Jánosnét jól ismerik. Azért szeretik, tisztelik, mert. hűséges, i harcos tagja a munkásosztálynak. •> Egyenes, őszinte. •Eizler Jánosné Hatol, barnahajú asz- szony. Mikor arról beszélgetünk vele, hogy mik a tervei, szándékai, így válaszol: — Nekem csak egy lehet. Szilárdan továbbra is a munkásosztály ügyéfykép- viselni, segíteni dolgozó népünk munkáját. Közvetlenebb célom, hogy a ta- nácsválaszlások napjáig elérjem a 100 százalékot. Most 98 százalékot teljesítek. Az új normával 84 százalékról indultam. Es persze figyelemmel kisérem a város fejlődését és amit még szükségesnek tartok, utak építése terén, vagy más egyebet és azt, ha megválasztanak « tanácsba, majd szorgalmazom. Ezt mondja Eizler Jánosné is még csak annyit kell hozzátenni, hogy a békekölcsön jegyzésben is pólóját mutatóit dolgozó társafbak. Havi fizetése 450 forint, jegyzett 650 forintot, a békéért, dolgozó népünk életszínvonalának további emeléséért, a jólétért, amiért nemsokára, úgyis mint tanácstag —| nemcsak a műhelyben, de a tanácsban is jó munkát végez majd. A MOSZKVAI METRO A moszkvai Metro legmodernebb kocsikból álló szerelvényein ví!- lámsebesen jutnak el a dolgozók munkahelyeikre. A budapesti földalatti vasút építkezéseinél nagy segítséget nyújt a moszkvai Metro építkezéseinél elsajátított élenjáró tapasztalatok felhasználása. Az „Elektrozavodszakja** (villany gyári) állomás Moszkva űjjárenclo- dezett ipari negyedében. Az állomást a sztálini ötéves tervek kereté* ben építették fel. t— Hált6 00-00? — Igen, 00-00, Itt Plussz lakás. 10 ott? — Szenny Lajos. — Szervusz édes La/csíkám, édes egy öregem, hői hogysminl, kedves íeleséged, üzemed? — Az előbbi sajnos megvan, az utóbbi sajnos nincs meg. De hál azért még eddig nem panaszkodhatom. Nem is azért hívlak téged, hanem mint öreg bankhavert kérdezlek: mi a véleményed erről az izéről... a béke. kölcsönről? Olvastad ma az újságot? — Hogyne kérlekszépen, hogyne olvastam volna. Hát kérlek énnékem az a véleményem — engedd meg, hogy lekopogjam —, de ez a dolog nem log menni, mert ugyebár kérlek, arra érdemes kölcsönt telvenni, ami üzlet. Gondolok itt kérlek például még a mi időnkben egy jó kis vizenyős, szikes vagy mocsaras terület megvételére,* amit potom árért meg lehet kapni és jó kis parcellázással szaftoson el lehet adni. Namármost, ha az embernek ilyenkor nincs elég pénze iclvesz egy kis kölcsönt, mert jó beíekieiés. De kérdem én tőled, kedves Lajoskám, hogy milyen befektetés a béke? — Hát, ami azt illeti tényleg nem a legjobb. Sokkal helyesebb lenne, ha a háborúra adnának ki kölcsönt, mert a háború az üzlet, azon lehet keresni! — Na látod kérlek, éppen ez az, amit, mondani akarok,. Mert mi lesz a békekölcsönnel a helyzet? Ha jegyzik is, akkoris lőieg csak az olyan prolik jegyzik, azok is csak pár forintot. Viszont, ha kiadnának egy jó kis háborúz kölcsönt, olyan Marshall-lerv félét és garantálnák a háborút, akkor mi is elővennénk, ami! félretettünk és jegyeznénk. Ez sokkal jobb üzlet lenne! — Hej, amikor még a rusnyaházi Rumpecht Félixünk és az Aszíallosy Dini meg a többiek vitték a közigaz. galást, akkoriban ez nem volt probléma. — Ne is beszélj kérlek erről, éppen .most a tanács- választások előtt! Az embernek kérlek ellacsarodik a szíve meg miegyebe. — 'Egyszóval akkor egyűtértűnk abban, hogy n a békekölcsön nem bolt és éppen ezért nem Is fog menni. — Tökéletesen így van, — Hát akkor szervusz kérlek. — Szervusz kérlek. t — Itt 00-00. — Itt sem több. — Na most szólj hozzá ezekhez a milliókhoz. KI hitte volna?! — Hát öregem egész belecsodálkozik az ember. Bizony-bizony, ki hitte volna! — No, de azért nincs még minden veszve. Ott van. nalc még az üzemben a Peyer Karcsi emberei, no meg a falun a mi drága kulák testvéreink. — Hát bizony bennük van minden reményűn/:. Majd meglátjukI Délután még visszahívlak . ■. — Hállö. — Itt 00-00, Flussz lakás. Vártam már, hogy hívjál Sajnos bizony egyre több a jegyzés. Viszont még elég biztató eredmények vannak a kokszműnél és néhány építkezésnél, ahol a mi derék barátaink kiválóan ági. tálnak az alacsony jegyzés mellett és a püspökbólyl állami gazdaságból is jó híreket hallottam, ahol egy Papp nevű párttitkár, képzeld Lajcsikám, egy párlljtkár is csaknem úgy nyilatkozott erről az egész ügyről, mint le vagy én. Ez az ember nekünk való! Nem így találod? — Egyáltalán nem. Szerintem nem méltó arra, hogy pártlitkár legyen. — Már, hogy-hogy nem méltó? Nem értelek! Ml történt veled Lajcsikám?... Egyáltalán te vagy az, te beszélsz Lajos? — Igen én beszélek! Lajos, mármint Szabó Lajos áilamvédeimi nyomozóhadnagy. —- Ki hitte volna?! HARCOLJ A BÉKÉÉRT! JEGYEZZ BÉKEKÖLCSÖIVT!
