Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1950-10-06 / 233. szám
Gyorsítsd meg ötéves tervünk megvalósításét! Jegyezz békekölcsönt! Varga Imre, Felvidékről áttelepült középparaszt így harcol a kékéért Felvidékről települt ét Kaposszekcsőre. Mint nehéz napokra, úgy emlékezik vissza az áttelepítés idejére. Nehéz volt eljönni és az első napokban azt hitte: soha sem szokja meg az új otthont. Úgyszólván a nap min. den órájában eszébe jutott q faluja, Felsőszeli. Úgy érezte még a levegő is más itt. Nem beszélve a földről. Itt hegyvölgy minden fele, hol felfele kell kapaszkodni, hol meg lefele ereszkedni. Bezzeg Széliben! Sima volt a föld, mint az asztal — hisz a Má- tyus-föld kellős közepén fekszik a falu — és csak messziről kéklettek oda a hatalmas hegyek. Idegennek érezte magát — Idegen emberek között. És milyen távolinak tűnik ma már mindez! Az idegen emberekből — ba. rátok a házból, melybe települt, otthon lett. Persze nem ment ez gyorsan. Hosszú folyamat volt, nem is egyenletes, hisz Kaposszekcsön is voltak olyanok, akik hajlamosak voltak arra, hogy minden felvidékit ku- léknak tituláljanak. Később azonban Varga Imr« 1« egyre jobban érezte, hogy sorsa egy a többi dolgozó parasztéval, hogy egy a célja, egy az élete. Lassan fejlődött Varga Imre, hosszú volt az út, míg eljutott odáig, hogy békeharcos lett belőle. Mert békeharcos lett Varga Imréből. Fegyverrel a kezükben harcolnak a hős koreaiak szabadságukért, az imperialisták ellen: a békéért Fegyverrel harcolnak Indonézia hős fiai, sztrájkkal a mar- seillesi dokkmunkás, a lyoni selyem- ffyári munkásnő: mind, mind a békéért. Egy francia fiatal elébefeküdt a fegyvert szállító szerelvénynek: így harcolt a békéért. Varga Imre élenjár a begyűjtésben, kimagaslóan jegyez békekölcsönt, példát mutat az őszi munkákban, szállítási szerződést köt: így harcol a békéért. Miként lett belőle békeharcos — szinte maga se tudja. — Érzem, hogy szép ez az élei — mondja — nyugodtan, boldogan dolgozom, Van hazám, van otthonom, van családom, amiért harcolnom kell, amit meg kell védenem. Ebben a harcban — az otthonért, a békéért, négy nagy fia boldog jövőjéért — az első komoly „fegyvertény" a nyáron történt. Akkor, amikor Varga Imre 11 mázsa búzát szállított be a szövetkezetbe „C"-vételi- jegyre. Búzájával erősödött az ország, erősödött a béketábor: Varga Imre elindult az imperialista háborús gyújtogatok elleni harc útján. És derekasan folytatta tovább ezt a harcot. Elsők között tett eleget takarmánybeadási kötelezettségének, becsülettel beadta a szálastakarmányt is. A nyári nagy fegyvertény után kisebbek következtek, de valamennyi jelentős volt. Gyorsan végzett a tarló- hántással, ez is egy része volt a harcnak. Aztán megint odaanjtott egynéhányat az imperialistáknak, gondosan megszelektorozta a gabonáját, majd csávázott, utána nekilátott a vetésnek. Elsőnek vetette el a rozsok Ekkor került sor a második* nagy ütközetre. És Varga Imre ebben az ütközetben ismét kemény csapást mért ellenségeire, ellenségeinkre, a világ valamennyi becsületes, békét akaró emberének ellenségeire. A jegyzésgyüjtők — két asszony — elsorolták neki, hogy tulajdonképpen miről is van szó. Hogy békekölcsönt jegyzünk, mert vissza akarjuk verni a háborút, az imperialisták támadását Kaposszekcsö ellen, az ő négy nagy fia, Erzsiké, a kisleánya ellen.' Meri támadják őket, Az egész világra ki akarják terjeszteni gyilkos háborújukat. Ne engedjük, vegyük tel ellenük keményen a harcot. így beszélt a-két asszony és Varga Imre hallgatta őket. Jól esett hallgat ni, érezte, még tisztábban, még világosabban lát. De azért egy kicsit úgy érezte: nem sokat kell már neki mondani. Nem egészen új dolog ő előtte már a béke védelme. Inkább arra gondolt most, hogy mennyit jegyezzen. Eleinte 400-ra gondolt, de aztán úgy érezte: kevés. Nem, ez a négyszáz forint nem fejezi ki azt, hogy neki otthona van, hogy ő most már magáénak érzi Kapos- szekcsőt, minden dombot, minden völgyet a Nádszegben éppúgy, minit Hosszúmezőn, vagy a Balukányban, s hogy ezt meg akarja védeni. — Hétszáz — mondotta határozottan. Úgy érezte belül, mint ahogy nagy győzelmek után érzi az ember. Úgy érezte, ismét megállta helyét a harcban. És harcol most is tovább. Harcol, amikor elsők közt veti el a búzát, harcolt azzal, hogy mindent le- takarított földjéről, harcol azzal, hogy szállítási szerződést köt kukoricára, hogy elsők között szállítja be a burgonyát. Sok nagy győzelme születik naponta a béketábomak. A Szovjetunióban hatalmas erőműveket építenek, milliós hektárnyi területeket tesznek ön- tözhetővé, a koreaiak visszaverik az amerikaiak aljas támadásait, nap, mint nap újabb győzelmeket vív ki a felszabadult, 400 milliós kínai nép, az ENSZ.ben Visinszkij elvtárs leleplezi az imperialistákat, Toulouse-ban csobbanva hullik a tengerbe egy lőszeres láda, Milano egyik gyárában a munkások megtagadják a munkát. Naponta születnek ezek a győzelmek. De szükség is van rájuk. Szükség, mert az imperialisták, a halálgyárosok mindenáron háborút akarnak. És sok kemény győzelemre van szükség, hogy megakadályozzuk aljas terveiket. Sok olyan győzelemre is, mint amilyeneket a Varga Imrék szereznek, csendben, feltűnés nélkül, néha nem is egész tudatosan — de mindnyájunk, egész dolgozó népünk, az egész béketábor javára. Veuleien szeretettel fogadták üéldunántúl dolgozói a Kárpát Ukrajnából nálunk járt magyar kolhozparasztok küldöttségét. A küldöttség látogatása felejthetetlen élmény marad a meglátogatott községek dolgozó parasztjai számára, értékes tapasztalataik átadása pedig hatal- ms segítséget jelent számunkra termelőcsoportjaink további fejlesztésében. Képünk a mecsekszabolcsi fogadásról készült, ahol a pécs- vidéki bányászok nevében Michelutti Emil üdvözölte a kárpátukrajnai magyar kolhozparasztok küldöttségét. A képen balról első Benedek György, aki a szőlőtermelésben elért kimagasló eredményeiért a ,,Szocialista Munka Hőse'* kitüntetést és Lenin-rendet kapott. OCladmá Qátifrs mifáp izámaeléit kíteztp- lőiditlúj Hallgatók és oktatók versenyezve tanulnak az egyetemi Orosz Intézetben A mecsekszabolcsl István-aknán Ss voltaik példamutató békekölcsön- jegyzéseik. Sok bányász többet jegyzett egyhavi kereseténél is. A csapatok jegyzésében éppen úgy, mint a termelés frontján a 151 (a) csapat Hartmann János (5) brigádja mutatott követendő példát. Az öt tagból álló csapat 5.000 forintot jegyzett a békére es ebhez az összeghez 2.000 forinttal maga Kladivó János él- munkás, a másik harmadban dolgozó csapatvezető vájár járult hozzá. . — Ha JÓI összeszámoljuk, akkor mcst sem jegyeztem többet, mint tavaly Ilyenkor az ötéves tervköl- csönre — mondja Kladivó elvtárs. Az első pillanatban ez a számvetés érthetetlennek tűnik fel, mert minden bányász tudja István- aknán, hogy Kladivó elvtárs tavaly ezer forintot jegyzett. — Az igaz, hogy tavaly ezer forinttal járultam hozzá ötéves tervünk sikeréhez — tisztázza a kérdést Kladivó elvtárs — de én azt számítom, hogy tavaly csak 900—. 1-000 forintot kerestem havonta, most viszont, amióta darabbér rendszerben dolgozunk, megkeresem az 1800—2.000 forintot is. Tehát, kötelességemnek tartottam, hogy egy havi keresetemmel támogassam a békeharcot. Kladivó elvtársinak valóban igaza van. Hiszen tavaly, amikor az 1.000 forintos jegyzés után havonta levonták a 100 forint részletet, akkor »00 forintot vitt haza a családjának. Most a 2.000 forintból 200 forintot vonnak le havonta és mégis még- aV'nyi fizetést visz haza, w-mt tavaly ilyenkor. Ezek a szá- mok nemcsak Kladivó elvtárs állíév aintfZ?-ják’ de azt Ls; h°Sy egy . ■10 munkája nyomán száz szállókkal emelkedett a keresete, u „Zal! Zkal Nikédéit család. Árnak az életszínvonala is. erJrw!rZ<íteS’ h0gy ezek a szép ^edmények nem születtek meg ágy maguktól. Ezért kemé- £2* * * megdolgozott Kladivó János a termelés arcvonalán. v * A nyár elején volt, amikor elsö- ne* kereste fel István-aknán a versenyix-odát, hogy megkösse a hosz. szúlejáratú versenyszerződését, Írásban vállalta, hogy szeptember Imre befejezi ezévi tervelőirányzatát és egyben kihívta versenyre a vasas! Petőfi-aknán azonos munkahelyen dolgozó Guth vájárt. Kladivó elvtárs nemcsak teljesítette a hosz- szúlejáratú szerződésben vállalt feltételeket, hanem azt túl is teljesítette. Szeptember elsején már az 1951. február 18-i tervét teljesítette és rövidesen befejezi a jövő év első negyedévét is. Kladivó elvtárs 1945-ben lépett Pártunkba. Mint jó kommunista, mindig keresi az újat, a célszerűbbet, azokat a feltételeket, melyek segítségével még magasabbra tudja emelni termelési eredményeit. Tudatában van annak, hogy a békekölcsönjegyzés mellett többtermeléssel is harcolni kell a békéért. Ebben a felismerésben szintén többtermeléssel készül dolgozó népünk újabb nagy győzelmének megünneplésére, a helyi tanácsok választásának napjára.* Ezért kereste fel a múlt héten — közvetlen a békekölcsön jegyzése után — Ismét a versenyirodát, hogy bejelentse: mennyivel akarja emelni teljesítményét október 22. tiszteletére. * Kladivó János ezévi átlagteljesítménye 140 százalék. Ez a szép teljesítmény elövájási munkákon egyedülálló István-aknán. Hogy méltóan ünnepelhesse meg október 22-ét, vállalta^ hogy a 140 százalékot c tano.esválasztások napjáig 160 százalékra emeli, amit továbbra is tartani fog. Megkérdeztük tőle, hogy milyen feltételek mellett fogja teljesíteni Vállalását? — Minden a munkaidő teljes kihasználásától függ — válaszolta. __ Me g attól, hogy a másik' harmaddal jól megértsük egymást. Kladivó János eddig is nagyon jól együttműködött Hartman János (5), a másik harmadban dolgozó csapatvezető vájárral, de ezt a megértést még tovább fejlesztették. Most, a műszakváltás idején mindig felkeresik egymást és átadják egymásnak az abban a műszakban szerzett tapasztalataikat. Ez azt eredményezi, hogy a csapatok a 8 órai munkaidőt az utolsó percig ki tudják használni és ezáltal tel jesíteni tudják céljukat: a béke megvédését, a termelés emelkedését, jólétünk további fokozását. A Pécsi Tudományegyetem központi épületének második emeletén működik az Orosz Intézet. Belépve a szobába a szovjet kultúra, a baráti nagy szovjet nép élete, a szó cializmus országának művészete, tudománya, irodalma tárul ki előttünk. Végig a falak mellett hatalmas könyvszekrények, zsúfolásig telve eredeti és lefordított szovjet művekkel. Ami helyet a könyvszekrények szabadon hagynak, azt fényképek, rajzok, statisztikák borítják, szemléltetve a -hatalmas Szovjetuniót annak vidékeit, hatalmas, gyönyörű építményeit, iparművészetét, technikáját. Az Intézetben már , megkezdődött az oktató munka. A tanulmányi reform értelmében ebben az évben sokkal nagyobb súlyt fektet az egyetem arra, hogy a hallgatók elsajátítsák az orosz nyelvet, annál is inkább, mert így módjukban áll majd a szovjet szakkönyveket eredetiben is tanulmányozni. Az oktató munkáról Szucsich Tatjána ad felvilágosítást: — Az előirányzott tan terv szerint a haladóiénak a Potapova-tankönyv I. kötetét kell elvégezniük. Ezért az orvoskaron összesen heti 40 órát, a jogászoknak heti 16 órát adunk. Az előadók számát is felemeljük. A jogi karon megindult a szakfordítói tanfolyam is 18 taggal. Az orvoskaron is sok a jelentkező, de számukra nem tudunk egyelőre orvosszakelőadót biztosítani. — Ebben az évben már a könyvtár is a hallgatóság rendelkezésére áll, így is elő kívánjuk mozdítani a hallgatók fejlődését. Előadói értekezleteket tervezünk, így a csoportfelelősök kéthetenként beszámolnának a hallgatóság előmenteléről, kívánságairól és együttesen oldjuk majd meg a felmerülő problémákat. — Hogy előadásaink megfeleljenek a ’ kívánalmaknak, mi. előadók is képezzük magunkat. Magam például a Pedagógiai Főiskola orosz tanszékének II. évfolyamára Iratkoztam be, sokat olvasom az intézet könyveit és politikailag, ideológiailag is képzem magam. Kell is, hegy képezzék magukat az előadók, hiszen hivatásuk az, hogy bemutassák a szovjet nép életét, megismertessék az orosz nyelvet az egyetemistákkal HÁROM KÖLCSÖN TÖRTÉNETE Peremartonl Géza, a pécsi városi I blztosttélml és bánatpénzül mindenütt tanács tisztviselője, kezébe vette a elíogadják és azokba gyámoltak és tollat, megkereste a nevét a listán majd beírta: 750 lorint. Utána oda- kanyarította az aláírását. Békekölcsönt jegyzett A jegyzésgyüjtö már kis Is ment a helyiségből és Peremartonl Géza még mindig a tollat lógta. Ahogy az aláírás után megállt a keze, úgy maradt hosszú percekig. Gondolkodott. Eszébe jutott sok minden. A béke, a háború, az első világháború. A felszabadulást megelőző küzdelem, szenvedés, elnyomás ideje, amire a Szovjet Hadsereg dicsőséges győzelme lett pontot. Arra gonilolt, hogy tavaly még csak 600 forintot jegyzett a terv- kölcsönből. Azóta a helyzete még kedvezőbb lett: — Munkámért végre becsületes fizetést kapok — gondolta Peremarioni elvtárs — hogyne védeném a békét, hazámat, városomat, a népi demokratikus rendszert. Aztán eszébe jutott, hogy 6 már egyszer mondta egy kölcsönakciónál: azt, hogy — Nem adok! Akkor volt ez, amikor a Horthy .fasiszták kiho. csájtottál: az erdélyi nyereményköl- Csönt. „Erdély lalpraállílására százmillió pengő kölcsönt kér az állam ez ország lakosságától és nagyszabású nyereményeket biztosít a kölcsön- jegyzöknek." — Ordították az öles betűk, az újságok hasábjain nemzeti áldozathozatalról beszéllek a Horthy- ujságok cikkei a háborús hazugság- hírek mellett. Arról, hogy mindenki juttassa kifejezésre az „új rendbe" vetett hitet „Erdélyi Nyereménylcöl- csön" vásárlásával. „Aki nem hisz az országépítő munkában, azoktól megköveteljük, hogy hozzák meg ezt az áldozalot" — írták 1941 november 16-án az újságok. Eszébe jut Peremartoni elvtársnok gondnokoltak pénzei is elhelyezhetők." Es eszébe jut az is, ami ezzel a rövid hírrel kapcsolatos: árvák és özvegyek ezrei vesztették el utolsó garasaikat, féltve őrzött kis örökségüket, mert a gyámhatóság erdélyi kötvényt vett pénzükért. — Prrs»e a (otisüiviselfiS. a Horthy-féle bürokratalovagok rohantak jegyezni, hogy mulassák „jó fiú" voltukat, hogy a minden eresztékében recsegő-ropogó rothadt rendszert pénzükkel ősszeíoltozzák — fűzi tovább gondolatait. — A szamárlétrán feljebb kerülni — ezt a célt is szolgálta a jegyzésük. — Én mégsem 'Jegyeztemt — állapítja meg elégedetten magában —, mert tudtam, hogy az egész nagyhangon beharangozott sorsolás, milliós lőnyeremények, 20 éven belüli visszafizetés — humbug! Nem más, mint Horthyéktól már megszokott hazugságok közül egy jólfejlett példány. Nem is látott abból a pénzből senki egy vasat se viszont. Az 1942- re beígért sorsolásró/ megfeledkeztek az urak. Ellelejttette velük Sztálin grdd, a Don-karryar. Az már szinte természetes, hogy a kisemberektől kizsarolt pengőkből nem építettek semmit. Felemésztette az egész „kölcsönt" a német hadigé- perei, osztoztak rajta a kormány fasiszta tömeggyilkosai. Per'-marioiJl <ié*:a aztána terv- kölcsönre gondol: — MInt elvetett magból a dús termés, úgy nőttek ki a földből a terv- kőlcsönből épített házak, iskolák, kórházak. Uj kutak hozzák iel a vizet a mélyből, új gyárak termelik a szövetet, a gépeket, az iparcikkeket. És a békekölcítnből is munkáslakások, új városok születnek, szocialista ország, új magyar haza születik. — Emellett nyereménnyel tetézve a dolgozók — munkások, parasztok, kisemberek — pénze is visszatérül, hiszen a Párt, a nép állama betartja adott szavát, a népnek tett ígéreteit — emlékezett vissza a szeptemberi sorsolásra. — Peremartoni Géza, a városi tanács tisztviselője ismét kezébe vette a tollat. Az akták fölé hajolt és szorgalmasan dolgozni kezdett, hogy behozza az elvesztett perceket. Jelentős fa- és tlajmcg aMást ért el a Sam! ói bányászok anyaglanarékossáei nsoipiim A komlói szénbányában az anyagtakarékosság főleg a fa- és az olajfelhasználás terén mutatkozik meg. A dolgozók mind nagyobb súlyt helyeznek az anyagtakarékos, ságra. Ez megmutatkozik az anyagtakarékosság multhavi eredményében. A bányában már egyszer felhasznált ócska bányafát talpfának és falazati betétfának vágják fel. Ihjmódon havi háromezer forintot takarítanak meg. A hosszabb bánya- egy kis hír is: „A kötvényeket üzleti fákból viszont pilléreket készítenek, amivel havi négyezerötszáz forintos megtakarítást érnek el. Az olajnál" már kisebb mértékű és értékű a megtakarítás. A felhasznált fáradtolajat ugyanis összegyűjtik az anyagraktárban, majd regenerálják. Az anyagtakarékossági mozgalom keretében fában és olajban a komlói bánya dolgozói végeredményben lf.500 forinttal teszik olcsóbbá az önköltséget.
