Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-29 / 253. szám

1950 OKTOBER 39 B Ä Pl 6 3 befejezte ax flexi vetést és most or-, hogy a falu dolgozó népe az Ipari szágszert» nagy lendülettel folyik a I munkásság példájára erőteljesen tavasziak alá a mélyszántás. I felfejlődik népi demokráciánk ál­Ezek a lények azl mulatják, talános színvonalára. A mezőgazdaííág sryori íejle.‘ztéscnck legnagyobb ahndtsíya a tnaradisag — Amikor ezt megállapítjuk, ugyanakkor rá kell mutatnunk, ■bogy. még mindig egyik legnagyobb aka­dályunk a mezőguzdaság gyors fejlesztése terén o maradlság, a konzervativizmus, u régihez való görcsös ragaszkodás. Az idén pl. a forró időjárás miatt a szokottnál két héttel előbb értele be a kalászosok. Kormányza­tunk idejekorán és ismételten kérte a földműves népet, hogy erre való tekintettel ne várjon az aratással Péter-Pállg, hanem kezdje meg előbb. Sc-kan nem fogadták meg a tanácsot, gabonájuk túlérett és rengeteg mag kipergett. Aki szep­tember végén, október elején járta a határt, annak feltűnt, hogy néhol a tarlón annyi új hajtás zsendül, mintha már elvetettek volna. Ha holdanként csak egy kilogramm feleslegesen kipergett gabonát szá­mi tunic, az országosan majdnem 50.000 mázsa veszteséget jelent.- Vagy vegyük a másedtermé- nyek kérdését. A mi éghajlati vi­szonyaink mellett a kalászosok le- aratása után legalább 3 millió hol­don^ lehetne másodveteményt, tarló- répát, csal urnádét, muhart, kölest vetni.. Ha ezt az eredményi el ludinik érni, könnyen 50 százalékkal emelhetnők állatállományunkat. A ml nehézségeink, benne * közellá­tási nehézségeink egyik oka az idén az, hogy a szárazság miatt a ku­koricatermésünk majdnem ugyan­olyan gyenge, mint tavaly volt, ((özellátá^aoh — Gazdasági helyzetünk áttekinté­sének befejezéséül szólni kívánok élel­mezési helyzetünkről és életszínvona­lúnkról. Közvetlenül az aratás után kisebb zavarok mutatkoztak az élel- miszcr-el’átásban. Ezeknek részben tárgyi okuk soh. elsősorban a szá­razság. Ezen bellii a reakció megkísérelt nálunk Is olyan vásárlási lázat idézni elő, mint amilyen a nyugati kapitalista országokban volt. Ennek hatására augusztus folyamán kétszer annyi cukor fogyott el, mini júniusban és erősen megnőtt a liszt- .vásárlás is. Az ellenség tudatosan alá akarta ásni közellátásiunk rendjét az- »al, hogy a tehető legnagyobb áru-1 viszont állatállományunk nagyon megnövekedett. A nyári állatszám- , lálás azt mutatja, hogy az idén egymillióval több a disznó és 200.000-rel több a szarvasmarha és a ló, mint tavaly. Takarmányter­melésünk ezzel szemben valamivel kevesebb, mint a tavalyi. Ha parasztságunk gyorsan rátérne a másodlerménvek vetésére, takar­mányozási gondjaiok azonnal csökkennének. — A mezőgazdaság szocialista szektorának fejlődése tervszerűen halad. A termelőszövetkezetekbe be­lépett családok száma június 30-án 46.000 volt, most 90.000 körül jár. A termelőszövetkezetek területe ugyanezen idő alatt 482.000 kát. holdról 770.000 kát. hold fölé emel­kedett. Ezt a fejlődést elősegítette annak a 200 főnyi parasztdelegáció­nak a munkája, amely az idén a Szovjetunióban járt a kollektiv mezőgazdaság tanulmányozására. . — Külön hála és köszönet . jár annak az ötventagú magyar kolhoz- parasztküldöttségnek. amely Szov­jet—Ukrajnából érkezett hozzánk s nagy segítségünkre volt, amikor ta­pasztalatait és munkamódszereit a magyar dolgozó parasztságnak át­adta. A mezőgazdaság szocialista szek­tora vetésterületünknek 13 száza­léka és az év végére előrelátiia- lőlag eléri a 14 százalékot. — Tervszerűen fejlődtek gépállo­másaink is, melyeknek száma meg­haladja a 360-at, és több, mint 6000 traktorral rendelkeznek. változaflanol jó mennyiséget vonja el a közfogsosztás elől. — Ezekkel a jelenségekkel szemben különböző rendszabályokat foganaté siiotlunk. Azokra, akiknél az ellensé­ges szándék és a szabotázs kétségen felül állott, kemény kézzel lesújtott a demokrácia. A többieknél politikai felvilágosító munkát végzett és ahol az anyagelosztásban hibák mutatkoz­tak, ott azt kijavította- Az olyan élel­miszerekben, mint a burgonya, gon­doskodtunk arról, hogy a megfelelő készletek elsősorban a dolgozó töme­gekhez jussanak.. Ezek a rendszabályok sikerrel jár­tak a sorbanállások megszűntek és a cukor, kenyér, liszt-fogyasz­tás kezdi megközelíteni a normá­lisai. A kereső Képesség: szttmínalk és jftvedelmének gyors emelkedése —r Van azonban közellátási nehéz­ségeinknek egy olyan figyelemre­méltó oka, ami egéezeógee fejlődé­sünk elkerülhetetlen velejárója. Ez az ok a kereső népesség szá­mának és jövedelmének gyors növekedése. Az idén 250.000-rel több a munkások és alkalmazottak -száma. Ezeknek túlnyomó többsége tavaly még nem volt kereső, hanem eltartott család­tag. Ezenfelül a bérek és fizetések egy esztendő alatt 17 százalékkal emelkedtek. Ez a két szám együttvéve azt mu­tatja, hogy a munkások és alkal­mazottak összességének jövedelme az Idén 35—40 százalékkal főbb, mini tavaly volt. Sok tekintetben hasonló a fain fej­lődőé«. Például a kötelező oltások következtében szinte teljesen meg­szűnt a e ért és vész, vagy a baromfi- kolera. Ennek következtében egyik évről a másikra többszáz millió fo­rinttal növekedett a falu vásárló­ereje. Ez a vásárlóerő elsősorban a jobb élelemre és a jobb ruházkodás­ra vesz irányt. Ennek következtében ezekben a cikkékben úgy mognőtt a kereslet, hogy időnként, különösen aratás után, nem könnyű kielégíteni. — Maga ez a tény azonban meg­érteti, hogy időnként olyan keresett cikkekben, mint a gyerekcipő, a ma- gasszárú női cipő, vagy a típus- bakancs, átmenetileg hiányok kelet­keznek, különösen, ha az ellenség é* a spekuláció is rákapcsol. Ezeket az átmeneti nehézségeket önfegyelemmé!, jobb szervezéssel, jobb elosztással ugyanúgy meg fogjuk szüntetni, mint ahogy eddig minden feladatot imrgoldottunk. amely a fejiödés fo­lyamán jelentkezett.' — Összefoglalva: anyagi fejlődé­sünk egészséges, erőteljes. A kisebb­nagyi >bb nehézségeket le fogjuk gyűrni és biztosítjuk, hogy ez a fej­lődés a jövőben is töretlenül folyta­tódni fogl 4 páHmikúrftlicl-.el míg jobban bevonjuk a* ország ügyeinek in égésébe Xépi demokráciánk gazdasági si kerei, a terv jó végrehajtása, a norma- rendezés, a gabonabegyüjtés, a tagosí­tás, a termelőszövetkezeti csoportok növekedése és a békekölcsön eredmé­nye természetesen egyben politikai si­ker! is jelent és nagyban előkészítette azt o lelkes hangulatot, a népi demo­krácia mellett való egyhangú kiállást amely a fanácsválasztásokon megnyil­vánult. Az elmúlt hónapok alatt minden téren tovább szilárdult a népi de­mokrácia ereje és ezen belül megszilárdult a munkás-paraszt- azövelség. A niunkás-parasztszövetség meg­szilárdításához hozzájárult az a helyes politika, amelyet a tanács választó sok kai kapcsolatban követtünk: a parton- kívüliek és főleg az egyénileg dolgozó parasztok fokozott bevonása ebbe a munkába. A pártonkívüli tömegek és külfl- nösen a ialu népe ebből a tény­ből újból megértették, hogy nem akarjuk őket kizárni a kormány­zásból. Ellenkezőleg még jobban be akar juk^ őket vonni az ország ügyeinek intézésébe, mint eddig. — Ha ezt a politikát továbbfolytat­juk és nem engedjük, hogy helyi szer­veink háttérbe szorítsák ezeket a pár­tonkívüli tömegeket, úgy Pártunk tö­megbázisa elmélyül ás tovább erősöd­nek azok a szálak, melyek Pártunkat a tömegekhez fűzik- 24 órával a tanács­választások után már sorozatosan kap­tuk az értesítéseket, hogy a lalvakban egymásután jelent­keznek Pártunkba az egyénileg dolgozó parasztok, elsősorban azok, akiket a tanácsokba jelöl­tünk. A magyar szociáldemokrata mozgalom legtöbb vezetője a Mortby-burzsoázia szolgálatában állott és angol, amerikai kém Tolt — Rátérek a szociáldemokratizmus élleni harc eredményeire. Mióta a munkásmozgalom létezik,, a burzsoá­zia világszerte irányt vett arra, hogy lehetőség szerint megvásárolja a mun­kásmozgalom vezetőit. Nálunk sem volt másként Ma már tudjuk, hogy a magyar szociáldemokrata és szakszervezeti mozgalom legtöbb vezetője a Horihy-burzsoázia és a politikai rendőrség szolgálatában állott. — Még ideológiai alapot is építet­ték ez alá az aljas együttműködés ftlá: „a bolsevizmus elleni közös har­cot". Amikor a huszas évek elején Angliában a munkáspárt kormány­párttá változott, a szociáldemokrata vezetők jelentékeny része az angol kémszervezet szolgálatát is vállaita. A felszabadulás után a magyar ké­mek és besúgók névsora az angol, t’lefye amerikai kémszervezet kezébe került. Ettől fogva ezek a szociálde­mokrata spiclik hol közvetlenül az angol, amerikai, vagy jugoszláv kémszervezettfll kanták utasításaikat, vagy Pedig az angol Labour Partytók-- 1947 őszén nálunk már látható volt, hogy a munkástömegek nagy többsége átállni készül ' a Kom­munista Pált oldalára. Az angol mun­káspárt utasítása eddig az időpontig Úgy szólt, hogy a szociáldemokrata párt legyen a kommunistaellenes erők gyüjtQ-medencéje, csak látszatra tá­mogassa az egységfrontot és minden körülmények között utasítsa el a Vommnrtsrákkal való egyesülést. Mi­kor 1948 januárjában és februárjában — mint emlékszünk — a szociálde­mokrata munkások és funkcionáriusok tízezrei kezdtek átlépni a Kommunis­ta Pártba, a szociáldemokrata párt áruló vezetői már a következő utasí­tást kapták; ne várjanak addig,míg a tömegeik átállnak a kommunisták­hoz, s ők hadsereg nélküli generáli­sokká válnak. Ehelyett azok a „baloldali“ sxoe. dem. vezetők, akik angol szolgá­latban állottak, maguk vessék fel az egyesülés kérdését, maguk kö­veteljék a kompromittált jobbol­dali szoc. dem.-vezclők eltávolí­tását. Ezzel megtartanák befolyásukat azok­ra a becsületes, valóban baloldali szociáldemokrata munkásokra, funk­cionáriusokra és vezetőkre, akik ősziníén, meggyőződésből követelték — és végre is hajtották volna — a kommunistákkal való egyesülést, és az áruló jobboldali vezetők kizárását s ezen lúlmenóley: ezzel megtévesztik a kommunista vezetéket és megnye­rik bizalmukat. Ha ez sikerül, igye­kezzenek a legnagyobb számú/jobb­oldali szociáldemokratát behozni az egyesült pártba, a lehető legtöbb fon­tos pozíciót szerezzék meg számukra, őrizzék meg, tartsák együtt őket és alkossanak az egyesüli párion belül olyan ötödik hadoszlopot, amely a döntő pillanatban azután újra teljes erejével akcióba lép­het a népi demokrácia ellen. A kizárt szociáldemokratákra vonat­kozólag azt az utasítást adták, hogy a legjobban kompromutáltakat, mint Széliget és Bánt, küldjék külföldre, a többi maradjon itthon és megfelelő meglapulás uláu kezdje meg akna­munkáját. i A legfontosabb: ucm az egyesülés, hanem a beépülés a feladat. — Ezeket az utasításokat az áruló szociáldemokrata vezetők pontosan végrehajtották. Ha tovább ellenezték volna az egyesülést, a kompromittált vezetők eltávolítását, úgy a saját be­csületes baloldali tömegeik lökték volna őket félre. Végrehajtották az itthon maradt kizártak is a rájuk bí­zott feladatot: megszervezték a sok bércsalást és normalazitást, amelyet a nyár folyamán tapasztaltunk és amely gazdasági életünknek nem cse­kély károkat okozoít. M1 jelentékeny részben leleplez­tük ezeket a jobb- és úgynevezett „baloldali“ szociáldemokrata áru­lókat és a kizárt és változatlanul a népi demokrácia ellen áskálódó jobboldali szociáldemokrata szer­vezeteket is. Megállapíthattuk, _ hogy az, ami Ma­gyarországon történt, nem valami el­szigetelt jelenség, hogy lényegében más országokban is hasonló a hely­zet (Folytatás a 4-ih oldalon) Nekünk nem akármiben béke keli (R. I.) Még nincs egészen hat esz­tendeje, hogy végétért a máso­dik világháború. Ez is úgy végző­dött, mint ahogy a történelemben a világhódító katandok eddig sorra végződtek: elbuktak, megsemmisül­tek a világuralomra törő kalando­rok. Újból kiderült, hogy semmifé­le, akár állig felfegyverzett hadse. reg sem képes olyan ügyet győze­lemre vinni, amely szembenáll a fejlődéssel, az emberiséggel, az igazsággal. Hitler óvóhelyén ön­gyilkos lett, Mussolinit lábánál fogva akasztották fel. A történe­lem ítélkezett felettük. A világ népei, köztük mi magya. rok is, mély lélegzetet vettünk a béke lágy szellőjéből, bár még ér­ződött benne a szálló korom szaga és az eltemetett kedvesek temetői­nek szomorú illata. Mély, remény­kedő lélegzetet vettünk, amikor Sztálin szavát hallottuk, aki a fa­siszta Németország feltétel nélküli kapitulációjakor szózatában ezt mondta: „Mostantól kezdve Európa felett a népek szabadságának és a népek közti békének nagy zászlaja leng ... Elvtársak! A Nagy Hon­védő Háború teljes győzelmünkkel fejeződött be. A háború időszaka Európában végétért. Elkezdődött a békés fejlődés időszaka." Azóta végezzük lankadatlan len­dülettel békés épitőmunkánkat és harcolunk fejlődésünk, békénk el­vetemült ellenségeivel szemben. És nem kicsinyek a mi eredményeink! Barátaink nem egy ízben méltatták sikereinket, de a nálunk járt ka­pitalista országbeli nemkommunista látogatók sem /ejthették el csodál­kozásukat, elismerésüket. Mi több: mi magunk sem tudtuk, hogy mire vagyunk képesek. Csak a kommu­nisták látták előre a jövőt, ők lel­kesítettek, szerveztek, akik előtt a marxizmus tiszta fénye világítja be az utat. Ij.sn, mi kommunisták az első perctől hirdettük: lesz magyar feltámadás! G yönyörű a mi országunk. Gyönyörű, mert szabad. Hogyne szeretnénk lorrón, mint a legdrágább édesanyát, amikor any_ nyi széppel és jóval halmoz el bennünket. Bokor Józsefnek a múlt­ban a bányabárók éhbért és nyo­morult viskót adtak. A munkásha­talom megbecsült sztúhánovistává tette és kétszoba-fürdőszobás la kassal ajándékozta meg. Takaró Péter, a főpapok cselédje volt, az urak kapcarongya, semmibevett kocsis. A népi demokrácia élmun­kást faragott belőle, ma egyik leg jobb traktorosunk és méltán vesz részt az egész megye irányításában: a megyei tanács tagja. Miátovics Míklósnét néhány évvel ezelőtt Bíederman bárónő akkor pofozta fel, amikor csak kedve tartotta. Ma nem parancsol neki földesúr, a nagykozári termelőcsoportban min­denki egyenlő joggal^ irányítja saját sorsát. A „vad rác" — ahogy Biederman bárónő nevezte — a já. rási bíróság ülnöke. Fia tanító lesz, most végzi a délszláv tanító­képzőt. Német Erzsébet, a Pécsi Magasépítési Vállalat ifjúmunkása nemrég még kaposvári uraknál cse- lédeskedett, most szakmát tanul és öntudatával, osztályához való hű­ségével intézi a városi dolgozók ügyét, — tanácstaggá választották. Csiszár János hiába volt tehetsé­ges — szürke, semmire se becsült díjnok maradt. A népi demokráciá­ban elvégezhette az ügyész-iskolát és ami soha nem lehetett volna belőle horthyék világában: ügyész lett. Tóth Károly apja is rövid pó­rázon tartott cseléd volt, fl a Kos. suth-akadémián katonatisztté ne velődik. Soroljuk tovább? Nem, mindet felsorolni képtelenség. Hisz egy egész népet kellene megírni szálanként, a dolgozók hatalmas táborát. Semmik voltunk, emberré ben­nünket a felszabadulás, a Szovjet Hadsereg tett. Emberhez méltó, szép életünket a Párt küzdötte ki, kiharcolták a leghübb hazafiak, a kommunisták, ezer viharban meg­edződött munkásosztályunk, nagy­szerű népünk. Alkottunk és közben úgy semmi­sítettük meg a tőkések, ezerholda­sok földi paradicsomát, úgy fek­tettük kétvállra ezeket az uralko­dáshoz szokott, kegyetlen elnyo­mókat, az E«ztcrhá7'"akat, Bieder- manokat, Vidákat, Eíznereket, a nagybirtokos és bankárkodó főpa- poKat, hogy nem tört ki hazánkban véres polgárháború, nem avatko;:-, tak be fegyvereikkel az amerikai milliomosok, a Rockefellerek, Mor- ganok, Dupontok és üzlettársaik, pribékjeik: a titoista zsoldosok. Nem hullott vérünk, pedig egy egész országot hódított meg maga. nak dolgozó népünk! Békében élünk, mert vigyázott ránk a szov­jet népek lebírhatatlan ereje, vi­gyázott ránk a hatalmas béketábor és vigyáztunk mi magunk is: ]ú munkánkkal, hitvány ellenségeink leleplezésével. Ország-világ előtt jelentettük ki, szavakkal és mas-i. ként is, békekölcsönnel, tanácsvá­lasztással, az őszi munkálatok gyors befejezésével, hogy ragasz kódunk szabad hazánkhoz, békénk­höz! D e megmondtuk azt is, hogy nekünk nem akármilyen bé. ke kell. Tudjuk, „béke" van Olasz­országban is és a szicíliai vagy a Pó-vöigyi földfoglaló szegénypa- rasztokat csendörsortüz fogadja, az olasz munkások százezrei dologta.. lanul ténferegnek, mert leállítják a' híres autógyárakat, nemzeti iparuk sok ágát. „Béke" van Franciaor­szágban is és időnként gyilkolják a bányászokat. „Béke" van Ausz­triában is és néhány napja vezet­ték be a negyedik áremelést a bé­rek befagyasztása mellett, a kenyér *ára több, mint 20 százalékkal, a liszt 70, a cukor 35, a tojás 50, a textil 25 százalékkal drágult meg, de lényegesen többe kerül most a szén, a borotválás, a villamosjegy, az osztrák dolgozók egész éleie. És amikor sztrájkkal tiltakoztak, fegyverrel verték szét a tizenöt' év óta végre lázadó munkásosz­tályt. „Béke" van az USA ban is és hetenként büntetlenül gyilkol­nak meg egy két négert, mert feke­te és haja göndör, néhány cent bér javításért harcolnak az ameri­kai munkások, míg a nagyiparosok profitja az 1937-es 10 milliárd dol­lárról 1949.ben 625 milliárd dol­lárra emelkedett. És „béke" van a Fülöp-szigetekcn, Indiában, a töb­bi kapitalista országban és gyar­maton is, — de miféle béke? Ml nem kérünk az ilyen békéből! Nem akarunk mindenáron békét! Nekünk nem kell újra a nagybirtok, a mun. kanélküliség, a kizsákmányolás, a szellemi ínségmunka, a csendörsor­tüz, — az urak békéje! Mi ragasz­kodunk szabad életünkhöz, népi demokráciánkhoz, épülő szocialista hazánkhoz. Ez az a béke, ami ne­künk kell és amit vérünk hullását, val is készek vagyunk megvédel- mazni! Ezt mondta el az elmúlt napok­ban számtalan békegyülésen me­gyénk minden tisztánlátó dolgozó­ja. A bányák, üzemrészek, utcák, iskolák, az értelmiség gyűlésein erről beszéltünk. Népünk megvitat­ta tennivalóit és döntött: még hűbb katonája lesz a békének! Elhatá­roztuk, hogy elküldjük a Magyar Békekongresszusra küldötteinket éa ott is elmondjuk, hogy Baranya né­pe szilárdan áll őrhelyén. T udjuk, hogy erőnk hatalmas, mert nem állunk egyedül. A nagy Szovjetunióban, a többi népi demokráciában, a mi hazánknál öt- venötször népesebb Kínában ca Angliában, Franciaországban, Dá. riában, Dél Amerikában, — az egész világ országaiban békekon­gresszusokra gyűlnek a harmadik világháború ellen minden erejük­kel tiltakozó népek. Meggátoljuk, hogy az Ázsia egyik csücskében, Koreában felszí­tott tűz belekapjon még több or­szágba, a mi hazánkba is. Össze­fogjuk erőinket, elmegyünk Shef. fieldbe, az angol hadigyártás egyik gócába és onnan mondjuk ki ítéle­tünket az imperialisták bűnös ter­vei felett. Ott, a Béke Híveinek II. Világkongresszusán mondjuk ki, hogy mi, baranyaiak, magyarok, mi sztálingrádiak,, ufaiak, ukránok és turkmének, mi Calabria és Milano népe, mi marseilleiek, strassbour- éiaiak, mi Coventry, München, Tiencsin, Philadelphia, Bombay, Bagdad, Tunisz lakói, — mi a vi­lág dolgozói, megvédelmezzük bé­kénket! Győzelemre visszük a béka szent ügyét, mert bennünket mind„ annyiunk hű barátja, lándeszű én győzelmes vezére vezet: Sztálin.

Next

/
Thumbnails
Contents