Dunántúli Napló, 1950. október (7. évfolyam, 229-254. szám)
1950-10-24 / 248. szám
»58 OKTÓBER 34 NAPLÓ Cl sd> Látogatás a !§opianáhan, amely hétfőn megkezdte 1951»éTÍ tervének teljesítését Szeptember 21-én zizegve továb'bította £ távíró a Sopiana dolgozóinak üzenetét Rákosi elvtárshoz: mBüszke örömmel jelentjük, hogy a tanácsválasztások tiszteletére tett felajánlásunkat1950. évi tervünk befejezését teljesítettük.” Hétfőn új munkahét kezdődött a Soptanában. A napsütésben fehéren fénylő falak felett még ott lobogtatja á szél az ünnep zászlóit Mesz- ezire hangzik a gépek robaja, a megmunkált fém csikorgása. Szinte él ém lélegzik a gyár. A gyár, amelyik már az 1931-es évre dolgozik, az 1950-es tervévet befejezte. Mi tette lehetővé ezt a nagyszerű eredményt? A válasz erre elsősorban csak az lehet: A mnnkaversenyben végzett munka, a Párt-nevei te öntudatos dolgozók Jó munkája. A március 3-i tervét telejsítő öntödei Tóth László, a január 21-énél tartó Barna János, a szerelőműhelyben dolgozó Glück Nándor, Szili Ferenc, Dékány József, Szalad Ferenc, Szebeni Jánosáé, Bodó Józsefné, Andik Dezsoné Jő munkája. Ok már valamennyien I9Sl-es tervük mihamarabbi befejezésén dolgoznak. Még a nyár elején, egy termelési értekezleten vállalták, hogy december 15-ig befejezik az első tervévet, azután amikor közeledtek a tanács- választások, már érezték, hogy legjobban ezt a napot és a soraikból kikerülő tanácstagokat a terv befejezésével ünnepelhetik. Amennyiben ez a verseny is segítette az üzemet a terv idő előtti teljesítésében, úgy voltak akadályok és nehézségek is és éppen ezek leküzdése biztosította a sikert. Ilyen akadály volt — éppen a végső ütközetben — az eszterga- műhely szűk keresztmetszete, az, hogy kevés a képzett szakmunkás és így az utolsó szakaszban nem .tudtál: elég munkát átadni a szereidének. Elekor úgy látszott, hogy nem sikerül befejezni a tervet a vállalt határidőre. Ennek hírére azonban még azok az esztergályosok is jelentkeztek munkára, akik azóta már mesterek lettek, mint például Exner Miklós, az átképzésük oktatója és így azután megfeszített erővel, valóságos rohammunkával legyőzték az esztergaműhely ízűk keresztmetszetét. A terv időelőtti teljesítésének per. sze volt még más akadálya is, így elsősorban az üzem jobboldali szociáldemokratáinak munltaverseny- ellenes aknamunkája, de részben ezt is sikerül legyőzni egy pár hangadó eltávolításával. Elősegítette ezt a győzelmet a munkaadagolás és anyagelőkészítés megszervezése, a sorra érkező szovjet gépek beállítása és a műszaki értelmiség munkájának kétségtelenül nagy lendületet adott az irodaépület felépítése. Sok mindenből tevődik össze egy- egy ilyen győzelem és ha megnézzük, hogy mégis mi érlelte meg, akkor azt találjuk: a győzelem egyik feltétele az volt, hogy a dolgozók hallgattak a Párt szavára és jó munkával küzdöttek a békéért, az ötéves tervért, a második feltétele pedig a Szovjetunió segítsége, volt, ez a segítség az üzem számára a korszerű, nagyteljesítményű gépekben nyilvánult meg, a harmadik feltétel a dolgozók alulról jövő kezdeményezése, munka- lendülete volt. Mindhárom feltétel most is megvan. Bizonyítják ezt a november 7-i felajánlások. Az esztergaüzem dolgozói vállalták, hogy az exportra készülő csőhajlító gépek alkatrészeit a kitűzött határidő előtt egy héttel elkészítik és átadják a szereidének. A lakatosüzemben a gyűrüshenger brigád tagjai, Szalai Ferenc, Szili Ferenc és Dékány József vállalták, hogy november 7-ig befejezik a gyűrüshengertermelés évi előirányzatát A csőhajlító brigád százszázalékos minőségi munkát ajánlott fel, már csak azért is, mert exportgépeket gyártanak, ez pedig nagy kitüntetés a Sopiana dolgozói számára, azelőtt bizony szó sem lehetett volna arról, hogy a romániai, bulgáriai és törökországi exportnak megfelelő gépeket itt legyártsanak. Az öntöde dolgozói — ebben az üzemrészben már szeptember 30-án befejezték az ezévi tervet, de elmulasztották ennek tudatosítását, a művezetővel együtt az üzem egész vezetősége nem tudott örülni a sikernek. Ezek a felajánlások azt Jelentik, hogy újabb győzelmeket kovácsolnak a Sopianában, abban a gyárban ahol már ezévi tervük túlteljesítéséért folyik a küzdelem. A Sopiana dolgozói teljesítésükkel már 1951-ben járnak, közelebb hozták ezzel a jövőt, közelebb hozták a szocializmus megvalósítását, de közelebb hozták ezzel saját gyáruk, saját munJcájuk fejlődését is. Áprilisra készen 'áll egy új szerelőcsarnok, új gépeket kapnak, az épületeket összekötő betonutakat, új öntödei tisztítóműhelyt, Bokinillió forintos fejlődés vár a Sopiauára már a következő évben. Nagyobb lesz 25 százalékkal a tervelőirányzatuk is, ehhez pedig több munkásra van szükség, van is munkásfelvétel a gyárban. Mi tette lehetővé ezt a nagyszerű eredményt, mi biztosítja a boldog jövőt? A válasz erre valahogy bent van a levegőben, a gyár napsütésben fénylő fehér falai fölött, a gépek robajában, a fém csikorgásában, a zászlók lobogásában, az emberek szemében, akik abban a gyárban dolgoznak, amelyik már az 1951-es évre termel. A Bőrgyár békebizottsága nem fart ,,pibenőt* Űjabb győzelemre, az Országos Békekongresszusra készül A Bőrgyár békevédelmi bizottsága a választások győzd enne vitel ében a békeharc első soraiban volt. A békekő'.- csön-jegyzés ideje alatt rendezte sorait hogy a nagy választási harcban niég eredményesebb munkát végezhessen Erre szükség is volt. A gyár békévé- dclmi bizottsága a békekölcsön-jegyzés előtt bizony alig-aiig vétette magát észre! Csak úgy alkalomszerűen tartottak kisgyfílést, megbeszélést. A békekö! csön-jegvzés idejére azonban jelentősen megerősödtek. helyzet alakulásával, anennei*ö?i » háborús gyujtoga— .............' tők mind elvetemül tebb p rovokációnak láttán, felismerték a bizottság tagjai; ha mégegyszer any nyian '«ennének is, ha még annyi népnevelő magyarázná is a békeharc jelentőségét, azt a tényt, hogy a békét meg lehet és meg is kell védeni — akkor is felelősségteljes feladat vár valameny nyiükre. És nemcsak elvétve, alkalomszerűen kell a béke kérdésével foglalkozni, hanem fáradhatatlanul pillanatnyi pihenőt sem tartva. Maga az élet tanította meg az üzem békebizottságát, milyen feladatot ke" elvégezniük és hogyan kell azt véghez vinniök. A választási harcban már egyetlen pillanatot sem késlekedtek. Ellenkezőleg: bevonták soraikba azoked a pártonkivüli dolgozókat is, akik a békekölcsön-jegyzés ideje alatt példát mutattak a békeharcban. Akik. kiváló példát mutattak a békekölcsön-jegyzésben, akik a termelés terén is úgy dolgoztak, hogy teljesítményeikkel újabb csapásokat mértek a háborús gyujto- gatókra. Egy-egy kisgyűl és után, melyet a békebizottság vezetett, Heisz Lajos, a békebizottság' titkára örömmel állapította meg: ./ismét erősödött békeharcos seregünk. Ma is újabb békeörök jelent kertek. Üjabb becsületes dolgozók kérték veggük be őket is a békebizottság soraiba, hogy ők is szervezetten harcolhassanak a békéért.' ugyanúgy Tizenheten indultak a választási harcba. S a győzelem napján már 43 békebizottsági tag érezte boldogan a Bőrgyár dolgozói közül: „A győ-. zelemhez az én apró munkám is hozzájárult.’1 Igen: a tanáetsvaiasz- táeokat a Bőrgyár békebizottsága is, a békeharc új bőseit nevelte ki. Erősítette a béke frontját a Bőrgyárban és falujárásaikon keresztül szerte a megyében. Erősítette a felfelé ívelő termelési eredményekkel. Du ugyanakkor gyengítette is az ellenség frontját: azáltal, hogy az ellenség támadását már előkészületeiben felismerték és még csirájában elfojthatták. A Bőrgyár békebizottsága eddigi eredményeivel azonban nincs megelégedve. Még épp, hogy csak munkába lendültek. Eredményei még csak kezdeti eredmények. Ve szilárd alapot nyújtanak a további harcok eredményes megvívásához. A beko- bizottság tagjai maradandó tanulságot vontak le az elmúlt betekben: egyetlen pillanatra sem pihenhetnek meg. A ta un A községi tanácsok segítsék elő a mélyszántás időelőtli befej esését A lányesóki lermelőcsoport elsőnek teljesíteti«- előirányzatát A tanácsválasztások tiszteletére hatalmas iramú mezőgazdasági verseny sóit megycsxerte. Gyönyörűek mindenfelé a vetések. Október harmadik harmadában még ilyen egységesen kém fejezték he országos, vagy csat jegyed riozonvlatban j* » búza vetést. Most nézzük meg a mélyszántást A lányesóki Csillag termelőcsoport befejezte 146 holdas mélyszántás* előirányzatát, első lett, áe.közel van. a győzteshez a vetésben (első dunaszckcsöi Petőfi szövetkezet. /mert az előirányzott 221 holdból 200 holdon már szintén befejezte a mélyszántást. Jó eredményt ért el a •zajkl. és a babarc! csoport is, messze elhagyták az előirányzat 50 százalékát. A nagyayárádi Kossuth-osoport- fo&n Is Jót szervezték a munkát. 142 hold mélyszántásból már közel 100-at 'megszántottak. Jő a magyartelek! csoport eredmény© is * mélyszántásban, meghaladták az 50 százalékot. A Körcsönye- pusztai Szathmáry-csoport 80 százalék felett tart a munkával. Megközelítette ezt a pisiéi csoport is, ahol szintes tűlbá’adták az 50 százalékot. Gordisa a sfk'lósi járásban a beérkezett jelentés szerint a legjobb, 50 százalékon felül teljesítette a mélyszántást, de jó a drávaszabolcsi csoport Is 30 százalékával. Vannak csoportok, ahol még cl sem kezdték a mélyszántást, így a nagyhareányi, a kistapolcaj és az cgybnzash araszt; csoportok még nem szántottak. A villányi gépállomás ne legyen mostoha a siklósi csoportokhoz. A megye összes előirányzata 208.699 hold, a legutóbbi jelentések alapján 15 százalékát elvégezték. A gépállomás traktorai 8.077 holdat szántottak fel, a fogattal felszántott terület pedig 23.951 hold. Ez a szám nem a mai valóságos eredményt mutatja, mert ezek a múlt hét közepei eredmények, a teljesítmény azóta emelkedett. A siklósi és mohácsi járás jól szervezi a munkát, legjobban áll a mélyszántássá!, eazel szemben lemaradás mutatkozik « szigetvári és Sellyéi járásoknál. Villánynak is van mit javítani a mélyszántás ütemén a pécsi járás is jobban áll. Elvégezték az előirányzat 30 százalékát. Fontos az, hogy minden egyes község új tanácsa vegye kezébe a mélyszántás kérdését, és igyekezzenek a legnagyobb lendületet adni a munkának. — A mozsgóiak kihívásához Endrőc csatlakozott eddig fel. Az egyénileg dolgozó parasztság nagy többsége megértette, hogy mennyire fontos a tervek szerint dolgozni, igyekeznek befejezni az őszi mélyszántást. Gojdon József drávaiványi 9 ho'das dolgozó paraszt vállalta, hogy a mélyszántást a tanácsválasztás tiszteletére szombatra befejezi, déli 12 órakor jelentette, hogv vállalását teljesítette. Szélesedik o r. ál fami gnzdaüáuok tpakfopi§iáinak versenye Az ál! am- gazdaságok traktorosai egyre fokozzák a versenyt Rákosi elv- tár? kiszabadulásának 10 éves évfordulójára. Jelenleg már 214 traktoros dolgozik versenyben. A tanácsválasztások tiszteletére csupán a siklósi állami gazdaság nem kapcsolódott be a versenybe. A traktorosok 64 százaléka emoite teljesítményét, így a megyei átlagos 118.1-rő! 126.8 százalékra ugrott fel. A megye legjobb állami gazdasági traiktorosa címére legnagyobb az esélye Árnéd József sátorhelyi traktorosnak van. Eddig 643 holdat művelt meg és átlagosan 2C9 százalékot ért cl. 2. Haraszti György Sátorhely 201 száza ék átlag. 498 holdon. 3. Seregi Péter Sátorhely- 193 százalék átlag 571 holdon. 4. Ifjú Szubotics Imre 188 százalék átlag 183 holdon . 5. Farkas József 176 százalék átlag 426 holdon. 6. Takaró Péter 175 százalékkal, .7. He'ler Ferenc 168 S 7Á- zalékkal. 8. Zeit József 163 százalékkal. 9. Csirke György 150 százalékkal, 10. Fehér József 152 százalékkal érték el a kiváló traktoros címet. A verseny 22-éve.l nem fejeződött be, most jön az igazi csata november 7-ig, Fábi Tibor még nem érte el a kitűnő traktoros színvona át, ezért most elhatározta, hogy teljesítményéj úgy fokozza, hogy a reá jntó 76 hold mélyszántást novemher 7. tiszteletére október 30-ig elvégzi. 138 százalékos eredményét nem tartja megfelelőnek, nem bízza cl magát, fokozz* az iramot. erősödött munkájúi: nyomán a békeharc, mint az üzemben. Valamennyiük közül Marci La- josné pártonkivüli dolgozó vált ki, különösen a falujárásokon végzett kiváló fölvilágosító munkájával. Tőle igen »okát tanultak a békebizottság többi tagjai is. Egy-egy falusi béke- bizottaági tag, mikor Reiez Lajos titkártól megtudta, hogy Marciné pártonkivüli, többnyire Így jellemezte munkáját: „Azt hittem, mivel hogy magam is békebizottsági tag vagyok, mindent tudok, amit csak a béke- harcban ismernünk kell. Marcinévál történt beszélgetések közben már kezdett ingadozni bennem ez az előző „biztos tudat,”. Bizony sok mindent etsajátottam tőle. Bár párton kívüli, tikkor is jó kommunista. IBvdló békeharcos.* I belíéen folytatott harcukat állandóan fokozni kell. És ezt teszik most, amikor munkavereenyékké1, verseny- vállaJásokkaL, az üzemen belül nu:g- íapuló ellenség harcos leleplezésé' vei, soraik megerősítésével készülődnek a november i—5-t Országos Békekongresszusra. A békebizotísúg minden tagja példát mutat a termelés torén: az elsők közt kötnek hosz- szúlejáratú versenyszerződéseket. Legtöbbjük már a választási harcban újításokon, észszerüsítéseken törte fejét, hogy az Országos Béke- kongresszust. azok megvalósításával ünnepelje meg. Ilyen lelkes szellem- ben készülődnek a küldöttválasztásra is. Amint Nyilasi elvtárs mond la: „A választás nem lesz nehéz. Béke- harcosaink legjobbjait küldjük a békeparlamentbe.” A többi üzemek, lakótelepek béke- bizottságai is hasonló mértékben vették ki részűket a választások ideje alatt a békeharcból. Valamennyi bé- kebizottség jól tudja, hogy nem pihenhet meg. De valamennyi béke- bizottság joggal el is várja, hogy n városi békeíroda sokkai hathatósabb támogatást nyújtson munkájához. Mindenegyes békebizottság már a maga módján készülődik az Országos Békekongresszusra. Készülődésük azonban még nem indult be teljes lendülettel. És ebben a városi békciroda hiányos munkája játszik közre. A ma esti ösz- szevont békecrtekczlet hivatott arra. hogy az eddigi hiányosságokat kiküszöbölje, a békeiroda is tökéletesítse munkáját és a békebizottsági tagok, a dolgozók békevágyának megfelelő segítséget, irányítást is nyújtson. (Ki hateosök a béke hadseve/jében A zöld ládák maradtak csak az állomás előtti téren. A zöld katonaládák türelmesen várják, hogy teherautóba rakják őket és elinduljanak gazdáik, néphadseregünk ma bevonult újoncai tttdn. Aíert a bevonulók bizony nem cipelik már a városon végig a súlyos ládákat. Ez az idő elmúlt Kihúzott derékkal, vidám nótaszóval vonulnak a Munkdskultúrház felé a jövő honvédéi. Bauer István bükkSndl parasztfiatal még egyszer visszakiált az állomásról integető kísérők felé: — Aztán várjatok ránk lányok, ne feledkezzetek meg rólunk! — utána a bajtársakhoz fordul: — Most még a búcsúzás is könnyebben esik, mint a régi világban. Láttam már sok bevonulást a felszabadulás előtt. Sírt ott mindenki. Igaz, hogy volt is rá ok. A MunkáskuTlúrházban az újoncok körbefognak egy-egy „idős” baj társat, érdeklődnek a ,katonaél étről”, — otthonukról, eddigi életükről beszélnek. Nagy János alhadnagy bajtárs az egyik sarokban 15—20 csillogószemű újonccal ül együtt. Öt is a kérdések seregével ostromolják: — Levágják majd a hajunkat? — Mikor mehetünk ki az utcára? — Von DISZ-szervezete a honvédségnek? És mindenki megkapja a választ. Aztán az alhadnagy bajtárs kérdez. Pár perc alatt meg. nyílnak a szívek. Szó kerül a családról, az otthonról, a Pártról, majd ismét a néphadseregről beszélgetnek az új család tagjai. — Nincs már úgy, mint régen — beszél az új életről Nagy bajtárs. — En is féltem egy kicsit, mikor bevonultam, pedig tudtam, hogy nálunk is nagyot fordult pár év alatt a világ. Nincsenek már „kitolások”, a „baka” nem keféli már fel fogkefével a folyosót. Persze fegyelemre, vasfegyelemre szükség van, hiszen a magunk hazáját, a dolgozó nép hazáját védjük. Erre a feladatra pedig csak erős, fegyelmezett hadsereg képes. El is múlt hamar a félelmein — mondja —, de látom, a bajtársak is szívesen lesznek katonák, nem félnek a nehézségektől. Csaj>ó János a Zsolnay-gyár csöüzefnéből vonult be. Nyolcán dolgoztak együtt, nyolcán kezdték meg naponta egyszerre a munkát, versenyezve teljesítették az új normát 110—120 százalékra. Elválaszthatatlan, jó barátok voltak. Azért mondja Csapó elvtárs: — Öröm ez a bevonulás, de van benne egy kis szomorúság is. Otthagytam a gyárat, a munkatársaicsaládtól. Tudjátok bajtársak — próbálja magmagya- rrurt. Nehezebb volt tőlük elbúcsúzni, mint a rdznt örömét-szomorúságát, — hozzámnőtt a gyár, az üzem, meg a munkatársaim. Mintha egy darab ottmaradt volna belőlem. Igaz, hogy itt száz és száz szaktársam lesz majd. Bajtársak. Együtt védjük meg a mi gyárainkat, a Zsolnayt is. — Egész Baranyánk, de az egész ország ránk van bízva. És ha mi erősek vagyunk, akkor Titoék is meggondolják hogy tegyenek-e olyat, amit csak ők bánhatnak meg. — Eddig munkánkkal védtük meg a hazát — mondja Lelovlcs Ferenc komlói bányász. — Meg a békekölcsön is egy hadjáratnak számított. Vasárnap pedig megint mi győztünk. A bevonulás egy új győzelemnek számít. Máris hogy összeszoktunk. — Igaza van az alhadnagy bajtársnak!, Más ma már a katonaság, mint volt. Nemcsak a bányába jött el a felszabadulás. Embernek számítunk már a napvilágon is. Tisztek lehetünk! Katonatisztek.' Gondolhattunke erre még egy pár évvel ezelőtt? Exéri érsek én is, mint itt mindenki, határtalan hálát a Szovjetunió iránt. A felszabadításért és ezért a fogadtatásért is. A kultúrház hatalmas termei lelkes, vidám, sugárzó fiatalokkal, teltek meg a hétfői napon. Mind olyanok, mint Csapó, Lelovics, vagy Bauer bajtársak Vannak köztük munkások, parasztok, értelmiségiek, kisemberek gyermekei. És mégis egyek valameny- nyen. Egyek az örömben, a küzdeniakarásban, a hazaszeretetben. Már magukra képzelik a honvédegyenruhát, Már szeretnék megmarkolni a fegyvert. Azt a fegyvert, amellyel védik ennek a hazának a békéjét, védik a gyárat, a Zsolnayt, a bányát, Komlót is, az ott épülő új házakat, megóvják drága földünket, az életet adó magyar földet, dolgozó parasztjaink földjét az országromboló, embernyúzó amerikai tőkésektől, a vérszomjas Tito-kalózoktól. Drága ez a föld, ez az újjáépült, ragyogó ország valamennyiünknek. Drága és féltett kincse mind- annyióknak. Néphadseregünk új katonái tudják milyen értéket, milyen drága kincset kell védenünk. Tudják, hogy szovjet hősök szuronyán hozott, szabadságunk, a magyar gyermekek jövője, a munkás gyára, a dolgozó parasztság földje az. amit őrziink, aminek megóvása életünknél is fontosabb.
