Dunántúli Napló, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-17 / 217. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI A MAI SZÁMBAN: A tervkölcsőn nyereménykötvények szombati húzása (2. o.) — Három megye dolgozó parasztjai vesznek részt a mai villányi nagygyűlésen (3. o.) — A liptódi állami gazdaság a tanácsválasztások tiszteletére, október 3-ra befejezi a búzavetést (3. o.) — Az egyetemi oktatás reformja (6. o.) — A katolikus papok és a békcmozgalom (7. o). AI MDP BAR ANYAMEGYEI PÁRTBIIOTTÍ VII. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM ARA 50 FILLÉR VASARNAP, 1950 SZEPTEMBER 17 Legyen népnevelő munkánk színvonalas, konkrét és harcos (R. I.) Napjaink nem szűkölködnek nagy eseményekben. A tervkölcsön nyereménykötvényeit most sorsolják, üzemeinkben túlszárnyalják az új normákat, dolgozó parasztságunk szervezett, szocialista munkaversennyel lát neki az őszi munkálatoknak és mindenekelőtt: készülődünk államgépezetünk megváltoztatására, a tanácsrendszer teljes felépítésére. Mindezeknek a jelentős eseményeknek közös alapjuk van: valamennyi a dolgozó nép hatalmát erősíti, valamennyi hozzájárul népünk jólétének emeléséhez, szabadságának és békéjének biztosításához . A szocializmus építésének napi i feladatai közül történelmi méretekben emelkedik ki a néhány hét múlva bekövetkező tanácsválasztás, amikor is államgépezetünk ósdi formáit végkép széttörjük és , megteremtjük hazánk minden egyes ' községében a világ legdemokratikusabb államgépezetét, a tanácsrendszert A választás napját megelőző időszak hatalmas iskolát kell, hogy jelentsen minden egyes állampolgárunk, minden egyes szavazó számára. A Szovjetuniótól tanultuk, hogy egy-egy választás felbecsülhetetlen alkalmat nyújt arra, hogy az egész népet részletesen felvilágosítsák a Párt és a kormány politikájáról, meggyőzzék annak helyességéről, növeljék benne a magasztos és egyben hatalmas feladatok megoldásához lelkesedését, fokozzák odaadó hazafiságát. Nem vitás, hogy ezt az eredményt a mostani tanácsválasztások időszakában nekünk is el kell és el is fogjuk érni. Elérjük akkor, ha Pártunk, tömegszervezeteink és a pártonkívüliek magasszínvonalú agitációő, meggyőző munkát fognak végezni. „A Párt egyik főfegy- Dere mindig és mindenütt az agitáció“ — tanít bennünket Sztálin elvtárs, sőt volt olyan időszak a Bolsevik Párt történetében, amikor a pártagitációt egyenesen a Párt t,létkérdésének“ jelölte meg. Ezt a „fő fegyvert“ az előttünk álló napokban, különösen jól kell forgatnunk. Mindenekelőtt meg kell javítanunk, tovább kell fejlesz lenünk agitációnk módszereit, mi nőségét, A kommunista agitáció legfőbb jellemvonása magas eszmeisége, igazsága. Hatalmas kincsek vannak kezünkben! Itt van Pártunk és kormányunk nagyszerű politikája, a felszabadulás óta eltelt hat esztendő rengeteg eredménye. Mennyi mindent építettünk, alkottunk, nincs város és falu, de nincs egyetlenegy család sem, amely ne részesedett volna dúsan szabad 'életünk gyümölcseiből. Kezünkben ia magasan lobogó zászló, ameiy egész népünket egy táborba gyűjt*! következetes békepolitikánk. Épp ezért népnevelőink gyakori szűklátókörű érvelése nem indokolt. Immár nemcsak a több kereset, a 'öagvobb bér lendíti előre az özeinek ben és falvakon a munkaver- íisenyt. hanem a haza, a dolgozók jhazájának tudatos fejlesztése, a jbéke táborának erősítése, a né- jpeknek rabszolgasorsot és világhá- i borút készítő imperialisták gyű lölele is. Ezek az érvek mégsem 'Vonultak be eléggé agitátoraink Szótárába. Egyrészt azért nem. inert sok esetben saját politikai /fejlődésükről, tájékozottságukról jlJem gondoskodnak, másrészt hitvány opportunizmusból gyakran 'inegalkusznak és nem az öntudato- ■Isakra, hanem az elmaradókra tá- jmaszkndnak. Például a pécsvidéki bányákban az elharapózott műszakmulasztás felszámolásáért indított harcban ritkán vagy egyáltalán nem hivatkozunk arra: mit tesz a mulasztó nemcsak családja, önmaga, de hazája ellen, nem keltjük fel benne az egyéni felelősség parancsoló tudatát, amely minden egyes dolgozóra hárul hazánk építésében, a koreai nép megsegítésében, a világháború megakadályozásában, a béke védelmében. Emeljük agitációnkat magasabb eszmei színvonalra, meggyőző munkánk során fejlesszük dolgozóinkban a szocialista hazafiság magasztos eszméjét. Felvilágosító munkánk másik gyakori fogyatékossága, hogy nem elég konkrét. Sok népnevelőnk hiszi, hogy annál „magasabb nívójú" munkája, minél kevésbbé veszi figyelembe saját munkaterületét, vagy annak a családnak életét, amellyel éppen elbeszélget. Sok frázis, semmitmondó nagy szavak helyett több kézzelfogható érvet, gyakorlati példát kell adnunk agi- tációnkban. Sokszor a nagy „baloldali“ szószátyárkodás mögött az ellenség búvik meg. Sellyén a tszcs előkészítő bizottság elnöke minduntalan a szocializmus építéséről fecsegett anélkül .hogy konkrétan bebizonyította volna a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit és mindenek előtt ő maga belépett volna a csoportba. Kiderült, hogy az álforradalmi frázisok mögött a termelőcsoport, a dolgozó parasztság ravasz ellensége húzódott meg. A konkrét agitációnak egyik legcélravezetőbb formája, az egyéni példamutatás. Vókányban a falusi párttitkár elsőnek lépett be a csoportba. Sudár Ferenc András-aknai népnevelőnk jól tud érvelni a norma túlteljesítéséért, mert sztahá- novista és visszaesés nélkül tartja magas teljesítményét. Vati István, a Kaposvári Cukorgyár kiváló népnevelője az üzem egyik legjobb munkása. Az élenjáró dolgozókra hallgatnak társaik, az egyéni példa- mutatás adja meg a népnevelőknek az erkölcsi alapot ahhoz, hogy vezessenek. A világos, meggyőző érvelés sok jó példájával is találkozunk népnevelőink munkájában, a hiba az, hogy ezek alig-alig kerülnek felszínre és így nem válnak általánosakká. Az aratás idején írtunk arról ,hogy Drávapiskin Rózsási János, Tihanyi József és Dani Dezső úgy verték szét a kulák meséjét, hogy a késlekedő dolgozó parasztok földjéről kisgyűlésre hoztak be_ néhány kalászt és ott mindenki előtt megmutatták: a búza nem f- „zöld", lehet aratni, A harkányi népnevelők pontos számokkal mutattak rá arra, hogy a termelőcsoport búzája 4 mázsa 30 kilóval fizetett többet a mellette lévő egyéni gazdákénál, azért, mert betartották a minisztertanács határozatát és technikával művelték földjeiket. Ugyanilyen módszerrel vitt be 43 tagot a grábóczi tszcs-be Vita Anna. Knobler Zvlária olajütöj munkás türelmes, helyi érvekkel alátámasztott felvilágosító munkája hasonló szép eredményt ért el Alsókon. Molnár Imre igen helyesen saját gyarapodásával győzte meg a belépésről a bonnyai dolgozó parasztok egész sorát. Horváth Lajos bőrgyári munkásunk a laza norma megszűntetése érdekében egyszerű és világos érveket hozott fel munkástársai előtt. Az egyik például lányának akart bútort venni és drágulta a bútort, erre bebizonyította, hogy ezt is a laza normáknak köszönhetjük, mert nemcsak a bőrgyárban, hanem a bútorgyárakban és mindenütt Ä minisztertanács határozata a földalatti gyorsvasát építéséről Nagybudapest megalkotása, a budapesti ipar gyorsütemű fejlődése és a dolgozók számának állandó növekedése, a főváros közúti közlekedésének nagyméretű fejlesztését teszik szükségessé. A növekvő forgalom lebonyolítását egyedül a földfeletti közlekedési hálózat fejlesztésével biztosítani nem lehet. A budapesti közlekedés fejlesztése érdekében az ötéves tervről szóló törvény alapján a minisztertanács az alábbiakat határozta: 1. Budapesten földalatti gyorsvasúti hálózatot kell építeni. A földalatti hálózat két átlós kelet-nyugati és északdéli és ezeket összefogó körgyürüs fővonalból álljon. A földalatti gyorsvasát vonalai közül az első ötéves terv során a keletnyugat átlós fővonalat kell az újonnan épülő népstadion és a déli pályaudvar között megépíteni. A kelet-nyugati fővonal építését 1950-ben kell megkezdeni és az építkezést úgy kell ütemezni, hogy a népstadion és a Sztálm-tér (Deák-tér) közötti szakaszon a forgalom már 1954-ben meginduljon, az egész fővonal pedig 1955- ben készüljön el. 2. Az állomások elhelyezése a következő: 1. Népstadion, 2. Keleti pályaudvar, 3. Blaha Lujza-tér, 4. Sztá- lin-tér, 5. Kossuth Lajos-tér, 6. Battyhányí-tér, 7. Széli Kálmán-tér, 8. Déli pályaudvar. A földalatti vasút állomásait a szocialista művészet alkotásaival kell díszíteni és ezzel is kifejezésre kell juttatni, hogy a földalatti gyorsvasút szocializmust építő népűnk hatalmas müve. A közlekedés- és postaügyi miniszter a főváros tanácsával együtt dolgozza ki a villamos, autóbusz és helyiérdekű vasutak csatlakozását a földalatti gyorsvasúttal oly módon, hogy a dolgozók minden állomáson Közvetlen csatlakozási és átszállási lehetőséghez jussanak. 3. A vonalak ét állomások építését a moszkvai Metrónál alkalmazott legújabb technika alapján kell elvégezni. A vonalak mélyvezetéssel készüljenek, fúrópajzsos eljárással. Az alagút belső átmérője 5 méter, az állomások hosz- sza 120 méter legyen. Az állomásokat a föld felszínével mozgólépcsők kössék össze. A földfeletti forgalom teljes zavartalanságát az építkezés egész ideje alatt biztosítani kell. A földalatti gyorsvasút vonalain négytengelyes", 19 m. hosszú, egyenként 240 utas befogadására alkalmas kocsikból állandóvonatok közlekedjenek: egy-egy vonat 2, 4, illetve 6 kocsiból álljon, A vonatok legnagyobb menetsebességének óránként 70 km-t, az utazási sebességnek a megállásokat is beleszámítva, óránként 36 km-t, vagyis a jelenlegi villamosközlekedés háromszorosát kell elérnie: a népstadion és a déli pályaudvar közötti utat tehát 16 perc alatt tegye meg. A hálózaton olyan térközbiztosítási berendezéseket kell létesíteni .hogy a vonatok 2 percenként követhessék egymást. 4, A földalatti gyorsvasút építésének irányítására a közlekedés- és postaügyi miniszter felügyelete alatt földalatti beruházási vállalatot kell létesíteni. A minisztertanács a vállalat vezetőjévé Széczhy Károly Kossuth- díjas mérnököt nevezi ki. Az építkezés terveit a Mélyépítési Tervező Vállalat készítse el. 5. A kelet-nyugati fővonal beruházásainak összköltsége 2.000 millió forint, amelyből 1.550 millió forint mélyépítésre, 450 millió forint pedig járművekre és gépészeti berendezésekre jut. Az építés során egy millió köbméter földmunkát kell elvégezni. Az Országos . Tervhivatal gondoskodjék arról, hogy az építéshez szükséges anyagok rendelkezésre álljanak. Ehhez elsősorban biztosítani kell 85.000 tonna öntöttvasat, 30.000 tonna betongömbvasat, 150.00 tonna cementet és 600.000 köbméter kavicsot Határosat as új normák megváltoztatásának tilalmáról Ä minisztertanács megállapítja, hogy a dolgozók megértették és magukévá tették a minisztertanács 1950. július 20-1, az iparban és a bányászatban foglalkozhatott munkások alapbérének felemeléséről és a normák rendezéséről szóló határozatát, ezt bizonyítja, hogy a minisztertanácsi határozat végrehajtása nyomán újabb lendületnek indult a munkaverseny. Az újító és észszerűsítési mozgalom szélesedett, a rendezett normákat általában szélesítik és egyre nagyobb számban túlteljesítik. Népgazdaságunk fejlődésének további biztosítása, az ellenség kártevő munkájának és rémhírterjesztésének leleplezése, a normák fellazításának megakadályozása, valamint a munkaverseny és Sztahánov- mozgalom továbbfejlesztése érdekében a minisztertanács elhatározta: 1. A minisztertanács 1950. évi július 20-i határozata alapján meg- állapított normákat megváltoztatni nem szabad. 2. Uj normákat csak ott kell megállapítani, ahol új munka van és olyan munkára, amelynek műszaki és szervezési feltételei megváltoztak, s csak abban a mértékben, amelyben ezek a változások a munka elvégzéséhez szükséges időt módosítják. 3. Az újítók normált az újítás bevezetésétől számított hat hónapig, az újítást önként átvevőkét az újítás átvételétől számított három hónapig megváltoztatni nem szabad. 4. Az elvégzett munkáért járó bért ki kell fizetni. A teljesítmények elszámolásánál felső határt alkalmazni nem szabad. 5. A normalazítók és bércsalók a szocializmus építésének akadályozói, a nép ellenségei, ezért ellenük a törvény teljes szigorával kell el■■ni. A dolgozók érdeke megköveteli, hogy maguk Is a 1 égeréi y esőbben harcoljanak a normalazítók és bércsalók ellen. A minisztertanács felkéri a szakszervezeteket, hogy szervezzék meg a normák társadalmi ellenőrzését. 7. Az illetékes miniszterek kötelessége, hogy a) biztosítsák a normák betartását, b) biztosítsák a normák teljesítésének és túlteljesítésének, a munkaverseny továbbfejlesztésének anyagi és műszaki feltételeit Mint a kommunizmus messzefénylő világítótornya ragyog majd a turkmén főcsatorna vizierőművének fénye Ä szovjet nép nagysága — írja vezércikkében az Izvesztija —, kimeríthetetlen, . hatalmas erőforrásai különösen tisztán állnak a világ előtt napjainkban, amikor a szovjetek országa a grandiózus sztálini építkezések megvalósításába kezd. A világ népei mind jobban meggyőződnek arról hogy egyedül csak a szabad szovjet rendszer viszonyai között valósulhat meg a nemzetek Igazi egyenjogúsága és testvérisége. Mint ennek a testvériségnek a szimbóluma, mint a kommunizmus messzefénylö világítójornya, log ragyogni a turk„ mén főcsatorna vizierőművének, a sztálini korszak e hatalmas építkezésének fénye. Juszupov, a Szovjetunió gyapottermelési minisztere, a Pravdában ar_ ról ír, hogy a turkmén főcsatorna megépítése igen nagyjelentőségű lesz a középázsiai gyapottermesztés további fejlesztése szempontjából. Többmillió hektár legelőterületet fognak öntözni, óriási futóhomok területeket erdősítenek be. A Turkmén Szocialista Szovjet laza normákkal, drágán termeltünk. Népnevelőink ezeket a jó példákat szívleljék meg, ne essenek a fel- lengősség, tartalomnélküliség hibájába, — csakis a konkrét, kézzelfogható érvelés győzi meg a dolgozókat. Végül felvetjük agitációnk talán legáltalánosabb és legsúlyosabb rákfenéjét Az, hogy nem elég harcos, nem támadó, nem leplezi le az ellenséget. Sokszor nem is néznek — hiába figyelmeztetett erre Rákosi elvtárs — a hibák mögött az ellenség keze után, máskor jól tudják, hogy sötét, ellenséges aknamunkáról van szó, mégsem fedik fel bátran. Nem veszik figyelembe, hogy éles osztályharcot vívunk és gyengeségünket, elnézésünket a nagybirtokosok, bánva- bárók, bankárok ügynökei, a háborút készítő imperialisták pribékei kiválóan kihasználják ellenünk. Akad itt is kevés jó példa. így Merk Istvánt, a kártevő jobboldali szociáldemokratát, éppen egy népnevelő értekezleten leplezték le. De ezek az esetek egyelőre ritkák. Különösen kitérnek népnevelőink az ellenség lazítása elől, amikor az élelmezés, életszínvonalunk kérdéseiről van szó. Pedig itt is minden okunk meg van arra, hogy bátran támadjunk! Hasonlítsuk csak össze, egy munkás- vagy dolgozó parasztcsalád életét a fel- szabadulás előttivel. Akkor munkanélküliséggel, cselédsorral küz- ködtek, nem ettek olyan tartalmas, sok jó ételt, mint ma. Akkor nem vitték őket nyaranként a legszebb magyar üdülőhelyekre pihenni, gyermekeikből nem lehetett katonatiszt, nem kerülhettek be középiskolára és egyetemre. Emberszámba sem vették őket, míg most tehetségükhöz mérten elfoglalhatják a politikai és gazdasági élet : vezető posztjait. Mégis néhány ] gyenge felkészültségű és az orránál tovább nem látó népnevelő hagyja, hogy az ellenség támadjon, nem vágja vissza keményen a lází- tást. Pedig még az elmondottakon kívül is mennyi érv van! Felhoz- : hatná az inflációs időket vagy akár a nép ellenségei által oly sokszor dicsőített Anglia, Jugoszlávia és a többi kapitalista ország népeinek nyomorúságos életét. Agitációs munkánknak sokkal élesebbnek, harcosabbnak kell lennie bátran le kell lepleznie a jobboldali szociáldemokraták, a klerikális reakció, a kulákok mesterkedését. Mindehhez az szükséges, hogy pártbizottságaink és pártszervezeteink vezetői gondosan neveljék, irányítsák népnevelőiket. Keressék meg a jó kezdeményezéseket és tegyék azokat általánossá. Az agitációs munkában is nőttek ki szta- hánovisták, a népnevelőmunka hősei, állítsuk őket példaként valamennyi népnevelőnk elé! Csak ebben az esetben fogunk a tanácsvá- lasztás előtt magasszínvonalú politikai iskolát biztosítani egész népünknek. csak így fogjuk emelni • dolgozók öntudatát, így fogjuk Pártunkat még jobban összeforrasztani a tömegekkel.
