Dunántúli Napló, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-10 / 211. szám

»» SZEPTEMBER 1®

NAPLÓ

7

Tanultak a tavalyi példából

Korán vetnek az idén a haksai dolgozó parasztok

Ila valaki Baksa községben egy évvel ezelőtt benézett volna ifj. Kosa József 12 holdas dolgozó paraszt udvarába, nem igen látott volna olyan serény készülődést, mint most. A jókora udvarban szinte minden a hegyén-hátán van. A fészerből előhúzták a poros és kissé rozsdás vetőgépet s előkerült az eke is. A talyigának két leszerelt kereke ott hever a rendetlenség kellős közepén.

Ifj. Kósa József porosán, olajosán járkál a gépek között. Hol a vetőgépen húz meg egy csavart, hol az ekén igazít valamit.

— Most már nincs mit tétovázni — mondja — mert nyakunkon lesz hamarosan az őszi munka. Igaz, nem akar esni az eső. De nem nagyon törődünk vele, hanem

akár esik, akár nem, megkezdjük a szántás-vetést

'* egy tapodtat sem várunk vele.

Bizony tavaly ifj. Kosa József nem így vélekedett. Akkor is úgy volt, hogy nem akart esni az eső, a föld meg száraz volt mint a puskapor. A íaluban azt beszélték, hogy nem lehet ilyenkor vetni, mert a porba tett gabona nem kel ki. Ö is így tartotta és nem is kezdett hozzá a szántáshoz, de a vetéshez sem.

— Majd ha megjön az eső, akkor földbe teszem a magot, — mondta többeknek. De az eső csak nem akart esni és erre gondolt egyet: „Ila a többieknek jó ilyenkor vetni, akkor talán nekem is beválik.“ Négy holdat számított őszi gabonával elvetni, a többit tavaszival. De azért kételkedett a „porba“ vetett gabona sikerével s úgy határozott, hogy csak három holdat vet cl, a többit, majd eső után.

— Tavasszal már láttam, hogy milyen rosszul tettem, hogy egy holdat később, már november felé vetettem ti, —- meséli ifj. Kosa József, — A késői vetés gyenge és ritka volt, míg a korábban vetett búza haragoszöld és sűrű lett. Amikor az aratás «tán összeraktam a kévéket, kiderült, hogy a korai vetésű búzából 40 rakás, a későinél pedig csak 30 rakás lett •gy holdon. Idén már másként csinálom, mert tanultam a tavalyi példából, Nem húzom az időt, nem várok semmire, hanem nekilátok a munkának.

Baksán persze nemcsak ifj. Kosa, hanem még számosam vannak, akik okullak a tavalyi példából s rájöttek, hogy a korai vetés eredményesebb. Kenyeres Kálmán 7 holdas dolgozó paraszt is így áll ezzel a kérdéssel. Húzta, halasztotta a szántás-vetés megkezdését, míg aztán kiszaladt az .időből s azt vette é&re, hogy november véjge van, Az árpát már rég cl kellett volna vetni, de a búzát is. így aztán nem is sokat hozott neki » föld.

Az idén mindent időben vetek cl

*— mondja Kenyeres Kálmán — mert látom, hogy azok, akik rendes időben, az áigját szeptember 30-ig, a. rozsot október 15-ig és a búzát október 31-ig elvetették, azok jobb termést takarítottak be. De úgy igyekszem, hogy a határidő előtt földbe tegyem a magot és akkor jövőre nekem is jobb lesz a terrjiésem.

De acra lehpt azt mondani, hogy tavaly mindenki így járt Baksán. .Voltaik sokan és a község dolgozó Parasztjainak legnagyobb részét azok teszik ki, akik nem késlekedtek az «szí munkával, hanem azt időben, a minisztertanács határozata szerint végezték el. Látták ezt azok is, akik «sőt vártak, akikben megcsontosodott *z a tudat, hogy ráérünk még november vége felé is vetni. A kulákok meg „segítettek“ nekik és a faluban »zeit eben-hosszában terjengett a kulákok „szaktanácsa". A dolgozó parasztok többen áldozatul estek a kólák mesének s a munkát nem végezték cl időben. Most aztán arról beszélnek a faluban, hogy ez évben színesen vetnek porba, mert számtalan Példa van náluk is arra: aki korán vet, az bízhat a jó termében.

Krémcr Péterről mindenkinek az a véleménye, hogy jól gazdálkodik és- kisujjában van a gazdasági munka. Amikor a múlt évben már szeptember közepén elvetette az árpát, mégis voltak, akik azt mondogatták neki: „Majd az aratásnál bánja meg, hogy tlyen korán vetett". De Krémer Péter nem törődött a kételkedőkkel, hanem a búzát is annak rendje-módja *zerint időben elvetette. A cséplésnél Hztán

kiderült, hogy ki járt jobban.

Krémcr Péternek holdanként 10 mázsás átlagtermése lett búzából, árpá

vemben vetettek, alig érte el a 8

mázsát.

Idén megint korán akar vetni ö is, de Kiss János is. Már készülődnek, a vetőmag szclektorozva van, csak még csávázni kell, aztán lehet vetni. A kukoricát már hordják, mert úgy számítják, hogy helyére vetik a búzát és az árpát. Egy-két nap alatt felszántják a földeket, jól elboronál- ják, elcsúsztatják s utána jöhet a ve- tögép.

— A bő termés nyitja■ a jól megmunkált föld és az idejében elvetett mag-----mondja Kiss János, aki 18

ho

ld földben dolgozik. *— Amikor megjön a vetés ideje, nem lehet egy pillanatot sem várni, azonnal neki kell látni s akkor jó aratás lesz. Akik nem hiszik ezt el, azok a maguk kárán tanulnak.

De ifj. Kosa József, Kenyeres Kálmán és a többiek nem akarnak mégegyszer a maguk kárán tanulni. Jó lecke volt nekik a tavalyi tanulság és most azon igyekeznek, hogy mielőbb elvégezhessék az őszi szántás-vetést.

Boci József

Megvitatta a munkaslevelezők feladatait a pécsi üzemi levelezők értekezlete

Munká'slevclezőink egyrészét levelező értekezletre, megbeszélésre hívtuk össze pénteken délután, hogy az. eddigieknél sokkal szorosabbra vonjuk a szerkesztőség és külső munktársai, a munkás- levelezők közti kapcsolatot. A péntek délutáni levelező-értekezlet — az értekezleten megjelent levelezők megállapítása szerint — igen hasznos és eredményes volt.

Levelezőink ezen a tanácskozáson meglátták feladatukat. Ezt bizonyítja jó- néhány felszólalás.

Ambrus Dezső, a Magasépítési NV egyik levelezője hozzászólásában felve telte felelősségüket, amikor így szólt:

A bor gyári népneveid munka a bírálat után

Vannak eredmények, de a pártszervezet és a népnevelők nem leplezik le az ellenséget és az események mögött kullognak

A Megyei Pártbizottság agitációs osztálya két héttel ezelőtt értékelte ki a bőrgyári pártszervezet népnevelő munkáját, rávilágított az eredmé. nyekre, hiányosságokra és útmutatást adott a pártszervezetnek a munka megjavítására. Két hét telt el azóta. Ezalatt az idő alatt némi javuláson ment át a népnevelő munka, tanultak a bírálatból a bőrgyári pártszervezet vezetői. De ez a fejlődés nem kielégítő. I Ui-I

Jelentős jjavnlást jelent az, hogy a pártszervezet gondosabban foglalkozik a népnevelők oktatásával, jobb szempontokat ad az agitációhoz. Ebben segít a vállalatvezetőség is amely ellátja a pártszervezetet azokkal az eredményekkel amelyeket a dől. gőzök az új normák teljesítésében érnek el. Az elért eredmények és a verseny népszerűsifésére felhasznál ják már a hangoshíradót, faliújságot is. Megélénkült, jobb lett az elmúlt két hétben a népnevelők munkája, aminek bizonyítéka az, hogy a múlt heti normateljesítési üzemátlag az ezt megelőző hét teljesítményéhez viszonyítva — ha nem is jelentősen, de 2 százalékkal, 04-ről 06 százalékra emelkedett.

A pártszervezet vezetői naponta el_ lenőrzik a népnevelők munkáját, íel- használják az agitációhoz a népnevelő füzeteket és a pártsajtót. A nép- nevelömunka megjavításának tudható be az is, hogy egyre több dolgozó újítja meg hosszúlejáratú versenyszerződését, amely az új normák bevezetésével más feltételeket követel meg.

A vállalatvezetőség már hozzálátott az új norma terén tapasztatható hiányosságok kiküszöböléséhez, így a „blankosban" a fűrészporos műhely_ ben és a többi helyen, alioj nem volt reális a norma megállapítása, lépéseket tett a hiányosságok kijavítására. Ez is jelentős segítséget adott a nép. nevelők munkájának megjavításához.

Sokat segített az is, hogy átszervezték az alapszervezetekben a népnevelőket és leváltották azokat, akik nem látták el kellően a feladatukat, így Rabb Józsefnét és még vagy 16 népnevelőt.

Ezek a* elért eredmények,

De maradt még éppen elég hiányosság is. Hiba például az is hogy a népnevelők átszervezésénél nem tudatosították a dolgozókkal, sem a népnevelőkkel, hogy mi a jelentősége Rabb Józsefné és a többi rossz mun_ kát végzett népnevelő leváltásának.

A Megyei Pártbizottság megállapította a kiértékelésnél, hogy a népnevelők nem harcolnak keményen az üzemben megbújó ellenség, a jobboldali szociáldemokraták ellen. Ezen a téren nem sok javulás tapasztalhaló! A népnevelők még most sem leplezik la az ellenség munkáját, hírverését, hanem elhallgatják. De a pártszervezet. sem veszi fel ellenük keményen a harcot.

Bizonyítja ezt az is hogy a „meszesben" leleplezték: inunkavisszatar. tás volt a norma bevezetésének első hetében. Erre rámutatott a Megyei Pártbizottság is. A pártszervezet kihallgatta az olt dolgozókat, de azt, hogy ki volt a munkavissza/ar/ás kéz. deményezője, azt nem derítették ki.

A „blankosban" dolgozó Bank De. zső nyiltan uszított az új normák ellen. ügyében, mint Herr elvtárs ágit. prop. titkár mondta, már hetek óta „vizsgálat íolyik." Szele János bércsalót úgy „büntették meg", hogy áthelyezték másik üzemrészbe. Vagy ott van Czigler munkavezető ügye, aki nyilas volt és a taggyűlés napján rendszeresen túlóráztatja a dolgozókat, hogy ne tudjanak oda elmenni. A

bál még több. Azoknál meg, akik no-pdriszervezeí vezetői tudják ezt js,

de ebben az ügyben sem tettek sem- mit.

13* p.ir példa, amit még hosszan lehetne sorolni. A pártszervezetben beszélnek ugyan a jobboldali szoede. mek aknamunkájáról, szinte névsze_ rint ismerik is őket, mégis leleplezésükre igen keveset tettek. Sem a népnevelők sem a pártszervezet, nem. harcol keményen az ellenség ellem hanem mint a fenti példák bizonyít, ják, — opportunista álláspontot foglalnak el. Ez azt mutatja, hogy a pártszervezet nem fogadta meg a Me_ gyei Pártbizottság figyelmeztetését.

Az is hiányosság, hogy a pártszervezet helytelenül igyekszik önálló ságra nevelni az alapszervezetek ve_ zetőit. Példa erre az, hogy az üzemfenntartó alapszervezet titkárának, Bá. (ai elvtársnak beszámolója elkészítéséhez semmi segítséget sem adtak és így a taggyűlés igen alacsony színvonalon mozgott. De az alapszerveze leknek nyújtott másfajta segítség is inkább csöppen mint csurran a párt vezetőségtől. Milkovics elvtárs, párt_ titkár, ezt maga is belátja és azt is, hogy a népnevelőmunka jó tapasztalatait nem ültetik át azokba az üzemrészekbe: cseresbe, blankosba, üzem- ienntartóba, ahol rosszabb az agitá ciós munka.

így még ezekben az üzemrészekben ma is a népnevelők nagyrészének abból áll az „agitációs munkája", hogy reggel, vagy délben „bemondják" ma taggyűlés, vagy termelési értekez let lesz. Feladata a pártszervezetnek, hogy ne elégedjen meg az ellenőrző munka során olyannal, mint Milkovics elvtárs, aki megnézte, tudják-e a dolgozók, mikor lesz pártnap. Nemcsak ezt kell leellenőrizni, hanem azt is, hogy milyen érvekkel agitálnak a népnevelők, vagy a „bemondáson" kívül egyáltalán agitálnak.e? A jó agitációs érveket aztán hasznosítani kell a többi népnevelő számára is.

Ezek a döntőbb hiányosságok amelyek megtalálhatók még a bőrgyári pártszervezet és népnevelők munkájában. Ezek között a legsúlyosabb az opportunista megalkuvás az ellenség munkája előtt. Elsősorban a pártszervezet vezetőinek kell fel venni keményen a harcot az ellenség ellen és a népnevelőket is harcosabb agitátorokká kell nevelniök. Ebben az esetben a normák teljesítésében is gyorsabb javulást fognak elérni.

De változtatni kell azon is, hogy a népnevelők munkája na kullogjon az események mögött és ne merüljenek el egy leiadatban. Például szó sem esik a tervkölcsön kisorsolásTól, de még a tanácsválasztások hatalmas jelentőségéről sem. Pedig jó al kálóm nyílnék arra, hogy csapást mérjenek a tervkölcsön agitációval az ellenségre, amely a tavalyi terv. kölcsönjegyzésnél igen hallatta hangját az üzemben. A tanácsok választá. sáról is az ellenség előbb kezd majd agitálni, mert a pártszervezet és < népnevelők még nem ébredtek fel.

Egyszóval, a még megtalálható híd nyosságokat sürgősen javítsák ki i bőrgyári pártszervezet vezetői, népnevelői. Erre minden lehetőségük megvan. Bizonyítják ezt az eddig elért eredmények: a népnevelő munka, ban két hét alatt elért javulás.

Kászon Jőzei

Ez a szép és boldog élet útja

Kél" levél a kátolyi /szcs-látogafásról

Az alábbi két levelet olyan dolgozó parasztoktól kaptuk, akik látogatást tettek a kátolyi termelőszövetkezeti csoportnál, A látogatás nemcsak felejthetetlen élmény marad nekik azért. mert megbizonyosodtak afelől» a csoport eredményei láttán, hogy ne. kit is ott a helyük, hanem azért is, mert olyan értékes tapasztalatokat szereztek a kátolyi tszcs-bcn, amelyet saját munkájukban, saját csoportjukban nagyszerűen felhasználhatnak. A látogatók — akik ezelőtt kétkedők voltak — ezt a meggyőződésüket papírra is vetették. így árnak róla az alsószentmártoni dolgozó parasztok, köztük Jakabovics István:

— „A többi egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszttal azelőtt sokat 1:6- tetlkedtünk abban, hogy vájjon a csoporttagok élete valóban olyan derűs és örömteli-e, mint ahogy az kijeié látszik. De ez a kétkedés csak addig tarlóit, amíg nem mentünk ti látogatóba liátolifba, az ottani magyar és délszlúv-ajkú dolgozó parasztokból alakult termelőcsoportba. Amit olt láttunk, teljesen meggyőzött bennünket arról, hogy a szövetkezeti társasgazdálkodás az az út, amelyet nekünk is járnunk kell. Éreztük azt, hogy a csoport tagjai mint egy nagy közösség: egymást támogatva, dolgoznak. Az egész csoportban a legnagyobb demokrácia, a testvéri szeretet uralkodik. Eddig csak az újságból hallásból tudjuk azt, hogy milyen szépen működik egy tszcs, mint példáid a kátolyi „december 21.“ tszcs is, de most már tisztán látjuk, hogy ez a szép és boldog élet titka. Éppen ezért mi is erre ez útra léptünk és a látogatás után, megalaki- lottuJ: az alsószentmártoni „Uj alkotmány'• termelőszövetkezeti csoportot..“ >*

Az alsószentmártoni, most már cső. portban tömörült dolgozó parasztok véleményével teljesen megegyezik az aranyosgadányiaké, akik néhány sorban szintén, papirra vetették a kátolyi csoportnál tapasztaltakat.

Megláttuk azt, — írják —, hogy nekünk is ott lesz ió. azon az úton, ahol a kátolyi csoporttagok haladnak. Mi is csak cr. szövetkezeti társasgaz- dálkodásban találhatjuk meg a boldogulásunkat.“

— Elsősorban is mi, munkáslevétr zök voltunk hibásak abban, hogy a szakszervezetünk vcrscrnjtábláján nem a munUavcrsemj eredményei voltak kiírva.

Pollák elvtárs, a Sopáana levelezője helyesen mutatott rá:

— A dolgozók hangulatát megírni ft irányítani leveleinken keresztül: ez a mi feladatunk. El kell érnünk, hogy minél többen bekapcsolódjanak a levelező munkába. Minden becsületes dolgozó hallassa szavát a pártsajtón keresztül. Nekünk olyan műnkéit kell végeznünk, hogy a munkáslcvelezől: az üzem politikai felvilágosító munkájának gerincét képezzék.

Munkúslcvelczőink felismerik annak" a megtisztelő pártmunkának jelentőségét, amit végeznek. Legfontosabb eredménye talán mégis az volt az értekez- leinek, hogy munkúslevelezőink megértették: nemcsak a jóról kell írni, de bírálni kell a hiányosságokat is! És elsősorban meg kell keresni a hiányosságok, a hibák mögött az ellenség kezét, a jobboldali szociáldemokraták aljas mesterkedéseit, a kierikáiils reakció embereit.

Kiss István, a Nővényolajiparí NT! levelezője felszólalásában rámutatott annak jelentőségére, hogy a pártsajtón keresztül leleplezzük az ellenséget, Saját üzeméből vett példát.

Az ellenséget, a jobboldalt szociáldemokratákat^ a fasisztákat, nyilasokat, de nem különben az ellenség uszályába került pártlitkárt is, aki védelmébe vette az ellenséget, kisöpörtük üzemünkből a Dunántúli Napló bírálata alán. Most a népbíróság előtt felelnek aknamunkájukért. Az üzem levelezőinek hajuk szála sem görbült meg a leleplezés után. Az üzem termelékenysége azonban azóta állandóan emelkedik, fellángolt a dolgozók munkaversenye.

Levelezőink az értekezleten elmondták tapasztalataikat, megbírálták a szerkesztőség munkáját. Ezzel az érte„ kczlcten egy sor tapasztalatot szerzett lapunk levelező-rovata is. Ezek felhasználásával jelentős mértékben mrgköny- nyíljük a mimkáslevelezők munkáját, akik miird jobban bekapcsolódnak *. pártsajló szerkesztésébe.

Urbán Béla, a Posta egyik levelezője például fölvetette, hogy indítsunk versenyt ,;a legjobb levelező" cím elnyer réséért és jutalmazzuk meg a legjolr bakat könyvekkel, vagy készítsünk" vándorzászlót. Urbán elvtárs kezdeményezését magunkévá tettük és rövid időn belül kiírjuk a levelező-verseny feltételeit. Hajós Ödön, ar. ÄVESZ levelezőjének javaslatát is megvalósítjuk: két héten belül ismét kiadjuk a „Leve. lezőt'\ Megfogadjuk Garni Gáspár elv. társ tanácsát és személyes beszélgetésekkel minél több bányászt vonunk be a levelezők táborába. Pollák elvtárs felhívta figyelmünket az ifjúságra, amelyet jobban meg kell mozgatnunk.

Most az értekezlet ntárt az ott megjelent munkásievelezők mondják d munkatársaiknak, milyen tanulságokat szűrlek le, adják át tapasztalatailzat. Az elkövetkező hetekben, a tanácsok választási harcában fokozzák tevékenységüket és ahogyan megfogadták: leveleikkel segítsék a munkaverseny fokozását, vigyék győzelemre a Népfront választási harcát!