Dunántúli Napló, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-24 / 223. szám

ft» SZEPTEMBER 3# NAPLÓ 7 Növeljük tovább az ősziárpa vetésterületét elmúlt héten a vetési munkák, melyekben komoly lemaradás mutat­kozott, nagy lendületet kaptak. Jelen­tős része volt ebben annak, hogy a községekben megindult a felvilágosí­tó munka és legtöbb helyen vissza­verték a kulákok áltudományos ér- • veit- De komoly része volt a mun­kák lendületes beindulásában annak is, hogy megyénk dolgozó parasztsá­ga látta a legkövetkezetesebb szocia­lista szektor, az állami gazdaságok példáját. Állami gazdaságaink példát mutat­tak mindenekelőtt az árpa vetésében, amikor 12 nappal a határidő előtt teljes egészében befejezték. De az el­méit héc folyamán példát mutattak a rozs vetésében is. Az elmúlt héten ugyanis valamennyi állami gazda, ságban befejeződött a rozs vetése. így állami gazdaságaink 8 nappal a minisztertanácsi határozatban megje. Iölt idő alatt végezték el ezt a mun­kát. Állami gazdaságaink jó eredmé- ■ nyét nagy mértékben előmozdította az, hogy a gazdaságokban rendkívül gyorsan terjedt a tanácsválasztási verseny és a liptódi kihívás után pár napon belül 16 állami gazdaság lépett egymással versenyre a liptó- diakéhoz hasonló versenypontok alapján, A verseny eredményeképpen számos kimagasló egyéni teljesít­mény is született gazdaságainkban. melyek hozzájárultak ahhoz, hogy állami gazdaságaink méltóan kcszül- jengk a tanácsválasztások ünnepére. így a sátorhelyi állami gazdaság­ban Haraszti György, túlteljesítve vállalását, 186 százalékos eredményt . őrt el őszi keverék vetésében. Or. mánypuszlán Schmidt Adóm kocsis 135 százalékos vállalását 194 száza, lókra teljesítette, míg Ballalin Mi­hály 145 százalékot ért el tárcsázás­ban. Számos jó eredmény született a bólyi állami gazdaságban is. Itt Suszter Ferenc, aki a tavasszal is kitűnt jó eredményeivel, 168 száza­lékot ért el vetésben. Az állami gazdaságok példáját kö­vették, tehát termelőcsoportjaink és egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztságunk, midőn a hét folyamán nagy lendülettel megindították az ösziárpa vetését. Ennek eredménye­képpen a megyében nagyrészt sike­rüli behozni a lemaradást és szom­bat délig elvetették az előirányzat 69 százalékát. A járások között továbbra is a sellyei járás áll az . élen. Ebben a já­rásban az előirányzott terület 90 szá­zalékán befejezték az árpavetést. A sásdi járás eredménye is igen jó: 82 százalék és ezzel második he­lyen áll a járások versenyében. A szigetvári járás viszont a harmadik helyre került, de eredménye, 70 szá­zalék, megadja a lehetőséget a járás dolgozó parasztjainak, hogy bebizo­nyítsák: a sok nyári lemaradás illán, az őszi munkákban kiküszöbölik a csorbát. ' A járások között a siklósi, mohá­csi és a villanyi járás állnak leg­gyöngébben továbbra is. Nem kétsé­ges, ebben nagy része van annak az elbizakodottságnak, ami a nyári si­kerek nyomán ezekben a járásokban felütötte fejét. Ez ellen elsősorban a járási bizottságoknak kelt felvennie a hhreot. De fel kell venníök a köz­ségi pártszervezeteknek is, ugyan­akkor, amikor a kulákszabolúr.s, a kutákagiláció elten is fokozottabban kell harcolniok. Meg kell akadályozni a kulákok szabotálását Mert a hét folyamán tett előreha­ladás nem csökkentette a kulákok el­lenállását, hanem fokozta. És ez megnyilvánul szabotálásban éppúgy, mint hazug érvek terjesztésében. S hogy milyen nagyfokú a kulákok szabotálása, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a mohácsi példa. Itt egyetlen nap alatt a következő ku- lákokról állapították meg, hogy még hozzá se kezdtek az őszi munkákhoz: Tárnái Mihály, Bencsik József, Kor. sity Lukács, Schneider Dezső, Vajda József, Kurisitv Ferenc, özv. Mus"ti Jeaőné, Molnár József, Csányi Pál, Agyimovszki Péter, Szurcsik József, Gyurica István, Szajcsán István- Ilyen névsort azonban valamennyi községben össze lehetne állítani. Hogy mégis csak a mohácsi járási mezőgazdasági osztály jelentésében szerepelnek, az azt bizonyítja, hogy a többi járásokban nem íolyil: ki­elégítően a kulákok ellenőrzése. Páx'tszervezeteínknek kell gondos­kodtok róla, hogy a felvilágosító munka mellett ez is meginduljon. Ugyanakkor pártszervezeteinknek azt is tudatosítaniuk kell a dolgozó parasztokban, hogy az ősziárpa veté­se az egyetlen, amiben túl tehet, söl túl is kell teljesíteni a tervet — a tavaszi árpa rovására. Az a feladat most, hogy mindenütt elvessük az előirányzatot, de ahol ez meg van, tovább növeljük a vetésterületet, hogy tavaszi árpa helyett minél több ősziárpát vessünk, mely megyénkben közismerten 2—3 mázsával ad többet. S ez a többletíermés a dolgozó pa­rasztságnak, komoly jövedelemtöbb­letet, az országnak pedig további erő­södést jelent. Az ország erősödése pedig a béketábor erősödése. így válik az ösziárpa vetésterületének növelése a béke védelmének kérdé­sévé. TANULJUNK A TA PASZTALAT ÁLBÓ A Dohánygyár békebizottsága példát mutat a békeharcban, leleplezi az árurejtegetőket és mozgósítja a falusi békebizottságokat is A béke hívei stockholmi világ-béke- értekezletének idején a Dohánygyár dolgozói rádöbbentek arra, hogy bé­kés alkotó munkájukat barbár módon veszélyeztetik a 'háborús uszítok, azok hazai ügynökei. Ekkor ébredlek tuda­tára annak, hogy az. amerikai impe­rialisták harmadik világháborúra ké­szülődnek és háborús hisztériájuk ki­terjesztésére nem riadnak vissza a provokációktól sem. Ebhen a. légkiir- , ben alakították meg a Dohánygyárban ' j* a Békcvédctmi Bizottságot az üzem kiváló munkásai közül. Ennek már jó néhány hónapja. A Koreai Héten már ligy érezték, hogy valóban aktiv harcosai -a béke- harcnak. Kelemen József eivtársék, Fodor Józsefnéék, Sipos Lajoséit — a Béke védelmi Bizottság tagjai — összc- 1 kapcsolták mindennapi munkájukat a békeharccnl. Megmagyarázták, hogyan (lehelnek közvetlen résztvevői. Sipos Lajos és Kelemen József elvtárs így beszél erről a fordulatról: — Eddig is lényegében valamennyi. , en — már akik becsületesen dolgoz­tunk — a bekét erősítettük minden j nap, minden újabb eredményünkkel. Akkor is, amikor eltűntettük a háború nyomait, akkor is, amikor győzelem­re. vittük a minisztertanács határoza­tát. amikor vállalásainkat valóra vál­tottuk. Ért azonban meg kellett ma­gyarázni valamennyi dolgozónak. To- vábbmenve: párhuzamot vontunk a 'koreai hősök elszánt szabadságharca és B mi helyzetünk között, üzemünk­ből vett példákon megmagyaráztuk, hogy. a háborús gyujtogatók — csata­sorba állítva hazai ügynökeiket — meg akarják akadályozni a mi továb­bi eredményeink kibontakozását, ered­ni érceinkre akarunk törni, hogy le­gyengítsenek bennünket és ugyanúgy ráuktőrjejiek, mint Koreára. Tehát a: általános, a frázis békcharcról' áttérünk a helyi, személyes békeharcra. Mindenkivel megismertettük egyéni feladatát a békeharcban. Rávilágítot­tunk arra, hogy amíg a francia bá­nyászok heteken át n bányák mélyén sztrájkolnak, amíg azokat csendőr, szuronnyal kényszerítik munkára, ad­dig Pártunk segítségével mi ütjük a «•akció maradványait. kormányunk kezdeményezi az alapbéremelést. Míg az amerikaiak kórházakat bombáznak Koreában, addig mi modern, fiirdő- rzobás, komfortos lakásokat építünk a dolgozóknak. Néhány mondatban hatalmas mun­káról számol be Sípos és Kelemen elvfárs. Nagy és átfogó munkáról, melyben ezernyi hasznos módszer va- fásult men. így; a hékevcdelmi bizott­ság tagjai minden reggel ismertetik a pártsajtóból a nemzetközi helyzet ál­lását, a bckcharc kérdéseit, a nemzet­közi viszonyokból • az üzem dolgozóira háruló feladatot. Békeőrségeket szer­veztek a legkiválóbb dolgozókból. Ilyen formában a békevédelmi bizott­ság átfogja az egész üzemet. A „béke- őrség" olyan dolgozókból áll, mint Takács Mária, özv. Pécsi József né, Muth lienrikné, akik példát mutatnak a termelésben is. Bckeörséget vállalni a Dohánygyárban nagy megtisztelte, lést jelent. Úgy kérték valósággal fel­vételüket a békeörök közé a dolgozók legjobbjai. így lett békeőx- az egész tizes brigád: Szijj Károlyné, Molnár Györgyné. Ko­vács Jánosné, Hervai Paine, Mciczán Károlyné, Kétyi Ferencné, Puskás Sá- muelne, özv. Szilágyi Dezsőné. Áruikor békcőrséget vállalták, valamennyien megfogadták, hogy követik a békebi­zottság tagjainak példáját: Pécsi Jó- zsefnéét, aki 152, Müller Vilmosnéét, aki 131. Takács Máriáét, aki 122 száza­lékos átlageredményeket ér el. — „Büszkék vagyunk, hogy tagjai lehe­tünk a békeőrmozgalomnak" — ismé­telgeti Muth Henriimé. Eredményeikre büszkék is lehetnek. A pécsi üzemi békevédelmi bizottságok közül a legkiválóbb munkát végzik. Önálló röpgyűléseket szerveznek, sa­ját — gyönyörűen elkészített — fali­újságot vezetnek. Ezen a faliújságon a legkiválóbb bcfceőrök fényképeit, el­ért eredményeit közlik, a békcharcról szóló cikkek; mellett. A Dohánygyár békevédclmi bizott­sága, békeőrsége messzemenően kiveszi részét a tanácsválasz­tások előkészítéséből is. A bizottság, a békeőrség csaknem valamennyi tagja bekapcsolódott az esti agitációs tanfolyamba, a falujáró csoport munkájába. Vállalják, hogy a falu dolgozó parasztjaival is megis­mertetik a békeharc mibenlétét, ,meg­ismertetik velük is, hogy a tanácsvá­lasztások kérdése a béke kérdése, A btkeőrmozgalom pedig mar any- n7Ira megerősödött, hogy nemcsak az­zal örködnek a békén, hogy saját fel- lysáményiikct emelik, hanem éberen őrködnek munkatársaik teljesítményei e ett is. Azonnal megmagyarázzák dolgozo társaiknak, amint teljesítmé- nyu< esik: •,.szaktárs, asszonytárs, ne gyengítsd a mi békekarcunkat! Ne en­gedj rést, egy parányit sem, ahol ki­kezdhet az ellenség, amely rést esft- leg kiszélesíthetir- De célul [űzték ki azt is, hogy példát mutatnak az ellen­ség, a jobboldali szociáldemokraták leleplezésében. Felgöngyölítik az el­lenség legújabb harci megmozdulását: a sorbanállást is. De le is leplezik őket. Nem engedik, hogy addig, amíg ők a munkapadok mellett a terv tel­jesítésén dolgoznak, amíg -remény fcé- kcharcukat vívják, addig a reakció, a levítézlett bttrzsoá maradványok, a jobboldali szoedemek aiattomban, mes­terségesen okozott és felfújt élelme­zési nehézségekkel lerombolják ered­ményeiket. A szombati röpgyűlés után biztosan sikerrel oldják meg ezt a feladatot is. rnrnrnrnimmmmmmmmmmmmmmmm Ma .amikor népnevelőink a válasz­tási harc csatájába indulnak, a me­gyei pártsajtó is segítségükre siet. A mai napon állandó rovatot nyitunk „Tanuljunk, a népnevelők tapasztala­taiból“ címmel. Ebben napról-napra ismertetjük a legjobb népnevelők ta­pasztalatait. az egész megyéből, sőt az ország más megyéiben felmerült leg­hasznosabb módszereket is megismer­hetik népnevelőink. Ugyanakkor az el­követett hibákat is megírjuk tanul­ságként. Népnevelőink kísérjék figye­lemmel a rovatot és jő vagy rossz ta­pasztalataikat közöljék szerkesztősé­günkkel! ¥ Népnevelőink már ma az egész megyében kiindulnak íelvüágositó munkájukra. Elkezdik hatalmas és fe­lelősségteljes munkájukat. Felkeres­nek minden egyes dolgozót és elbe­szélgetnek velük ötéves tervünk ered­ményeiről, minden olyan kérdésről, mely érdekli dolgozóinkat. Az élel­mezés kérdése minden bizonnyal szo­bakénül csaknem mindenütt. Népne­velőink ne hátráljanak meg a nehéz­ségek előtt! Tárják fel nyíltan a kér­dést. A pártsajtó szombati és mai száma jelentős segítséget nyújt ehhez. Olvassák cl a népuevelőmunkáról szóló cikkeket, a Husért Vállalat ve­zetőinek gálád mesterkedéséről szóló anyagot és a közclláíás kérdését fel­verő elvi cikkeket. Ezekre támasz­kodva mutassák meg, hogy volt föld- birtokosok, kulákok, jobboldali szo­ciáldemokraták, a klerikális reakció bajnokai azok, akik tudatosan okoz­zák a nehézségeket. Mondják el ezen a sorbanállókrói tapasztalataikat és hívják fel a dolgozókat a társadalmi ellenőrzésre. # A bfetérdi pártszervezet jó példái ngajt az agitációs munkában. Az első esti agitációs tanfolgamon teljes szám­ban megjelentek a népnevelők. A bi_ csérdiek megértették, miigen jelentő­ségű a pártonkivüliek bevonása: a tan­folgamon résztvevők 55 százaléka pár- lonkíoüli. Az első nap hiányosságát is kiküszöbölték, azt, hogy helytelenül csak három nőt jelöltek tanfolyamra. Az asszonyok, lángok népnevelőmüli- k áj rím különösen szükségünk van a jövőben. * A pécsi járási pártbizottság nagy- súlyt fektet az egyénileg dolgozó pa­rasztok körében történő felvilágosító munkára. Azonkívül, hogy a pártszer­vezetek bevonták az egyénileg dolgozó parasztokat a népneve! "»munkába, se­gítséget nyújtottak a DÉFOSZ járási titkárságnak is élűién a kérdésben. A DEEOSZ járási titkárság a maga vo­nalán önálló taggyűléseket, aktívagyü- léscket tart minden egyes községben és az egyénileg dolgozó parasztság legjobbjait, elsősorban a jó dűlőfele­iősöket bevonják a felvilágosító mun­kába. Ennek a kezdeményezésnek máris jelentkezik eredménye: számta­lan jó parasztaktívát nyertek a DE­LOS Z szervezetek. Megnyerték a fel­világosító munkára mindenekelőtt azo­kat a dolgozó parasztokat, akik már befejezték őszi vetéseiket, akik az. őszi munkákban élenjárnak. # A nagykorán népnevelők verseny­re hívták ki egész járásuk népneve­lőit. A versenypontok közé a követ­kező szempontokat vették fel: melyik község határában végzik el legelőbb az őszi munkákat, hol keresnek fel minden egyes dolgozót és végeznek nála alapos nevelő munkát, melyik község népnevelői végzik a felvilágo­sítást a legkónkrétabban és melyik községben fejeződik be legelőbb ok­tóber 22-én a szavazás a legjobb eredménnyel, a Népfrontra adott sza­vazatok legnagyobb arányával. A Dunántúli Hélio ma este megjelenő száma bősége« be­számolót közöl a vasárnap sportjáról. Részletes tudósításokban számol be a Komló—Dinamó, Lokomotiv—Ka­posvár, Pápa—BTC mérkőzésekről, az NB IIT. vasárnapi fordulójáról és a kerületi bajnoki mérkőzésekről. Minden Pécsett lezajlott sportese­mény eredményeit közli és beszámol a magyar—albán Iabdarúgómérk őz ős­ről is. A bőséges sportrovat, TOTO, eredmények mellett, természetesen a vasárnapi bel- és külpolitikai esemé­nyekről is tájékoztatja az olvasókat. Riportok, cikkek, beszámolók adnak tájékoztatást a pécsi és baranyai ese­ményekről és közöljük a dolgozók, vé­leményét a budapesti Húsért panamis­ta feketézői és n pécsi ámrejlegetök ellen hozott ítéletről. OHA SIVEN [VQjT Qi é etra 7 1930 február 20-án a Zío.nay-gyúr pártszervezetének taggyűlésén felállt egy feketeszemű, vidámképű kis asz. szony, Arany Ferencné, az életrajzát mondta el, mert elekor döntöttek ar­ról, hogy tagjelöitje lehet-e a Párt­nak vagy sem. , — Apám erdész volt és én csak há­rom elemit végeztem, azt se nagyon rendszeresen, hiszen három óra já­rásra volt az iskola, így azután van mit behoznom éppen elég. Jól odafigyeltek az elvtársak, ami­kor Arany Ferencné ez életrajzát mondta. Ránéztek és odafigyeltek. — Együttérzéssel hallgatták, amikor ar­ról beszélt, hogy mennyit kínlódtak egy szuterén lakásban, mennyit nél­külöztek a felszabadulás előtt. észrevehetően két rész­re, szinte két fejezetre oszlott. Az egyik rész a felszabadulás előtti életéről szólt ás amikor erről beszélt Aranyné, ész­revehetően fátyolos volt a hangja és a teremben is komor, a visszaemlé­kezéstől terhes volt a hangulat. Azután fokozatosan felvidultak az arcok, amikor arra tért át, hogyan kezdett 1945-ben dolgozni a gyárban, hogyan lett egyre szélesebb a látó­köre. és hogyan lett egyre szebb, bol­dogabb az élete, az övé is és a két fiáé is, mert hárman vannak, — Soha nem volt ilyen szép az életünk — mondta — Soha! Rábólintottak jópáran és egy sem volt olyan, aki ne így; érezte volna. Elmúlott a hideg február, március­ban már az olvadó hócseppek csillog­tak az öntőműhely ablakán, április­ban befutott az első vaskocsi a 82 mé­teres új gázkemencébe. Arany Fe­rencné meg szőnyegeket vett, mert egyre jobb termelési eredményeket ért cl, felvitte az átlagát 220 szá­zalékra. Mindig készül valami új a. gyárban. Az ő műhelyük is új, csempézett falu ö'tözőt kapott. Arany Ferencné rá­diót vett. Megkezdődött a gyárban az új lá­boratórium építése és a könyvnapou jócskán bevásárolt könyveket. — A felszabadulás előtt sohasem olvastam. Nem is tartottam fontos­nak. Az asszonynak otthon a helye és ne legyen másra gondja —• ezt tanul, tam. — Ma már egészen máskép '.atom a világot és olvasok is. — Sokszor, mi­kor úgy otthon egyedül maradok, el­gondolom, hogy mekkorát is válto­zott az én életem. Elgondolom, de elmesélni nem tudnám, talán még mama fejezte ki legjobban. A mama házmester a Ráih-utcában és ha 63 éves is, mégis ott van minden felvo­nuláson, gyűlé en, gyönyörködik a fia­talokban cs nagyon örül, hogy eljött a mi világunk. Büszke arra is, hogy a gyerekei nevét az újságban o'vasliat- ja. Hát a mama mondta egy szak- szervezeti gyűlésen: — Olyan sok- raindent tudnék mondani, hogy meny­nyivel szebb lett az életem, hogy egy egész könyvet tudnék. írni róla. — Hát én i& valahogy igy érzem. Elégedett vagyok, nálainnál talán ví- gabb nincs is. lakásom. Van rendes A kisebb fiam most kezdett is­kolába járni, külön­ben a második otthona a gyári nap­közi volt. Már egész szépen rai/.ol- gatja a betűket. A nagyobbik fiam, Feri, két hete dolgozik a gyár laka- tosmühelyébcn, mint íanuló. Most ő is keres havi száz forintot és így csaknem 800 forint a jövedelmünk. — Minden évben hizlalunk disznót, ruhaneműt is bőven vásárolunk. Ta­valy karácsonykor például új télika­bátot kapott a nagyobbik fim és úi ruhát is, magamnak új szövetruhát és kabátot vettem és a kicsi tv ka­pott ruhaféléket, de még rengeteg íjándékkal volt teli a karácsonyfa alja. — Tudom én jól, hogy mennyire csak a Pártnak és a felszabadulásnak köszönhetjük azí, hogy így élhetünk, ahogy ma élünk. — Húsz forintból nyomorogtunk a háború előtt, nem volt ágyruhána való pénzűnk, semmi­re sem futotta. — Tagjelölt vagyok, és még sokat akarok tanulni a Párttól, hogy még löbbat tehessek, valamennyi dolgozó érdekében. Tudom, hogy miről van szó, amit többen megfogunk, azt job ban meg lehet emelni. — 104 százalékról indultam el az új normával, most 130 százaléknál tartok és remélem, hogy a fiaim is ha fe'nőnek, jó munkások lesznek. * i Ö l egész mások, mint mi i mar voltunk gyermekkorunk­- ban. A nagyobbiknak három úttörő kitüntete t van és csak azért nem tanul ebben az évben to­vább, mert lemaradt a jelentkezéssel. Ők már nem lennének olyan öntudat­lanok, mint a sorbanállók, habár jó­magam sem álltam még egyetlen egy­szer se sorba, mégsem hiányzik sem­mi. Hogy nem kapok vajat? Nem ia kellene naponta vaj, nem úgy mint azoknak, akik csak azért állnak sort. hogv a dolgozók elöl elhalasszák. En az ilyen «orbanállókat felraknám egy teherautóra, elvinném őket jó mész- szc a várostól, hogy gyagoljanak. visz- sza onnét és azután álljanak sorba, hogyha olyan nagyon tetszik nékik. — Mi eddig is jól megvoltunk sor­állás nélkül éj ezután is megteszünk, mert biztos, hogy nem sokáig halász­hatnak a zavarosban ezek a régi urak. Októberre átképző* leszek és mát rakom félre a pénzt az új konyhai- bútorra. Arany Ferencné elvtársnö 1945 má­jus elsején lépte át először a Gyár kapuját, aznap ünnepelt és másnap már dolgozott. Az első, »zabád má­jus felejthetetlen, zászlóerdős, vidám és lelkes napja óla szüntelenül csak szebb lett az élete és szüntelenül egyre világosabban látja ezt. öt sza­bad cv, öt jó munkában eltöltött év meghozta Arany Ferencnének. a bol­dogságot .És lesznek még ilyen évek. az ötéves ierv évei. Ha tíz év múlva megkérdezik Arany Ferencnét az életrajzáról, ak­kor is két részre osztja majd az éle. tét. A felszabadu'ásig n szolgasorsot és azon túl a szabad, boldog életet. Elmondja majd, ezzel a dolgozó ma­gyar nép sorsát.

Next

/
Thumbnails
Contents