Dunántúli Napló, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-24 / 223. szám

f. ^930 S2EPTIÜMBER íl VIP!. Ő 3 IWíméletfieii fiiarcot nagy erccfiményeinfit támadói, a feketézőit, fiialmozófit ellen ! Mérföldes léptekkel megyünk ielőre. Szemünk előtt kibontako­zik a dolgozók szép hazája. Az ország az övé, dolgozó népünké, elidegeníthetetlen «tulajdona, amit békés, odaadó munkával rendez be a maga kedvére. így élünk; mindkét kezünkkel hazánkat épít­ve, az alkotás lázában. Pártunk zászlaja győzelemről, győzelemre yiszi nagy ügyünket. Nem éltünk mindig tele munká­val, boldogan, szabadon. Ha vissza­térne egy nap a régiből, néhány esztendővel ezelőtti életünkből, úgy éreznénk, hogy valami ször­nyű lidércnyomás nehezedett ránk. Képzeljük csak el, elevenedjék meg előttünk régi sorsunk. B aranyában amerre nézünk nagybirtokok. Frigyes és Albrecht főherceg földjein épp 1 úgy seriyved a cselédség, m.nt Majláth és Draskovics • gróf föld­jein, vagy Gebauer Miklós kano­nok, jószágigazgató úr keze alatt a főpapok birtokán. Nem különb a 8zegéríyparasztok sora Somogy megyében sem, ahol a Feste­tics grófok bitorolják a magyar parasztság ősi jussát, vagy Tol­na megyében, ahol a báró Dő- ryek és Fiáthok basáskodnak. A •jpécsvidéki bányákban jórészt ide­gen bányabárók a gazdák, a kor­szerűtlen aknákban csontig ki­zsákmányolják a bányászokat, a Zsolnay-ban a tőkés éhbéren tart­ja a munkásnökct és egész Pécs Visnya Ernő méltóságos úr zsebé­ben van. Gróf Andrássyé a sziget- ; vári konzervgyár, Perczclé a bonyhádi zománcgyár, — egyszó­val hegyen-völgyön lakodalom az élet az uraknak, övék minden kincs, amit a drága jó magyar föld megterem és amit a szoros órázon tartott munkásosztály iizzad. A dolgozóké csak a nyo­mortanya, a cselédlakás, a csend- őrsortűz, a megalázás, a népbe­tegség és a tudatlanság. íme ez a kép fogad bennünket, ha alig néhány esztendővel forgatjuk visz- sza naptárunkat. 1 Szerencsére ez a kép valóban fnem több, mint egy kegyetlen li­dércnyomás. Hála felszabad! tóink - 1 nak, hála nagy Pártunknak; Baranyában, Somogybán és Tol­nában, akárcsak az egész ország­ban, a dolgozó nép az úr! Nem hercegeké, dzsentriké, főpapoké az ország, hanem a bányászoké, munkásasszonyoké, a kizsákmá­nyolástól megszabadított parasz­toké és ahogy Petőfi hirdette; „a néppel tüzön-vizen át" kitartó értelmiségé. S zabad népűnk ezért alkotott hatalmasat, mint minden nép, amely birtokába veszi tulaj­donát, hazáját. Teljesítettük a há­rom és most teljesítjük az ötéves terv merész elképzeléseit, ame­lyek — mint utóbb kiderült — nem bizonyultak elég merészek­nek. Népünk nagyszerű alkotó­ereje túlszárnyalja a leggondosab­ban készített terveket is! Ma gyáriparunk több, mint két- . szeresét teljesíti az 1938. évi ter- ' melésnek, több hidunk, szebb vá­rosaink és termelékenyebb, kor­szerűbb mezőgazdaságunk van, mint bármikor volt. Vannak üze­meink. amelyekhez hasonló egész , Közép-Európában nem található, rohamosan fejlődik elmaradott nehéziparunk, népünk előrehaladá­sának alapja. Annyi mindent alkottunk, hogy felsorolni képtelenség. Hacsak a magunk portájára nézünk, látjuk ■ hogyan nő ki egy új város a föld­ből, az^ötéves terv városa: Komló. A Sopiana gépgyár új gépcsarno­kot, munkásfürdőt, a Zsolnay ha­talmas kemencét, laboratóriumot, a Bőrgyár új üzemrészt, a bányák korszerű szovjet gépeket, a bony­hádi cipőgyár szalagrendszert, So­mogy megye három új gimnáziu­mot kapott, Magyarbólyon fel­avatták a századik új falusi mö­gt, Kökönvösön beköltöztek az 9j kétszoba, fürdőszobás laká­sokba a bányászok, villanyt, be­kötőutat kaptak községeink, — vastag kötegekre rúgna, ha mu­flont össze akarnánk' s-edni. amit fe’szabadnlt erőnk alkotott. És ttegyük hozzá; ma már van Corszerű, kiválóan képzett nép­hadseregünk is, amely vívmányain­kat védelmezi. Boldog a mi népűnk és már tudja értékelni szabad életét. Hadd idéz­zük csak Fónai József né, kökő- nyösi munkás asszony szavát, aki la­kása átvételekor ezt mondta: ,,Sohasem hittem volna, hogy vala­ha is ilyen gyönyörű házban lak­hatom. A múltban csak sikálnunk volt szabad az ilyenben, ma pedig ez a sajátunk", Igen, ez a sajá­tunk, a gyönyörű ház, — az egész ország, Természetes-e, hogy nálunk ilyen derűs a dolgozó nép élete? Az előbb emlékeztettünk a gyű­löletes Horthy-korszakra, de nem kell á múltba sem tekintenünk, hogy összegezzük életünket más­fajta élettel. Nézzük csak Francia- országot, ahol a tőkések haszna három év alatt 51 százalékkal emelkedett és épp ilyen rohamo­san csökkent a munkások bére. Nézzünk Olaszországra, ahol csendőrsortűz fogadja a földfog­laló nincstelen parasztságot. Néz­zünk Angliára, ahol befagyasztják a munkások bérét, ugyanakkor, amikor a háborús termelés hihetet­len hasznot hoz az acélipar tulaj­donosainak konyhájára. Nézzünk a gyarmatokra, de nézzünk akár Amerikára, a kapitalisták „ígéret földjére", ahol sorozatos sztrájkok­ban robban ki a munkások elége­detlensége és száz számra lincselik az egyszerű dolgozókat. Az, hogy nálunk épül és a dolgozóknak épül az ország csak azért termé­szetes, mert szabadok vagyunk, mert a munkásoké a hatalom, mert a kommunisták vezetik népünket! A mi szabad életünk azonban nem mindenkinek öröm. Hogy lenne az a volt földesurak­nak, a gyárból kiebrudalt kapita­listáknak és külföldi üzlettársaik­nak? Sohasem fogják megbocsá­tani nekünk ,hogy kiragadtuk ke­zükből az országot és ragaszko­dunk hozzá, ha kell életünk árán is megvédjük! A belső bitangok nem szűnnek meg támadni. Hiába éri őket csa­pás csapás után, mind kevesebb, de mindinkább veszettebb táboru­kat új és új kalandokba küldik. Bátorítják őket barátaik, Korea gyilkosai, a népek kifosztó?, azok, akik „nagyban" űzik aljas mester­ségüket. Nagy Ferenc, Mindszenty, Peyer, Rajk és a normacsalók dicstelen sorát most elsősorban a közellátás hiénái egészítik ki. Min­den jel arra mutat, hogy új fron­tot nyitott népi demokráciánk el­len, építésünk, békénk, boldogulá­sunk esküdt ellensége. Megtehette ezt azért is, mert elnézők vol­tunk. Pedig a Bolsevik Párt ta­pasztalatai erre is figyelmeztetnek bennünket. 1918-ban, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom utáni évben éhínséget szervezett a bur­zsoázia és a kulákság Oroszország­ban. A szó szoros értelmében éhez­tek a szovjet dolgozók. Lenin elv­társ egy leningrádi munkás látoga­tása után levelet küldött a Putyi- lov-üzem dolgozóihoz. Miután vá­zolja, hogy az éhség milyen kínzó­an kopogtat a munkások ajtaján, ezt írja: „Ugyanakkor látjuk, hogy vadul tombol a spekuláció, amit a kenyérrel és egyéb élelmicikkekkel űznek. Az éhínség nem onnan származik, hogy Oroszországban nincs kenyér, hanem onnan, hogy a burzsoázia és az összes gazdagok a legfontosabb és a legkiélezettebb kérdésben, a kenyér kérdésében a dolgozók uralma, a munkások ál­lama .a Szovjethatalom ellen utolsó elszánt csatájukat vívják". Ilyen elszánt csatáról van sző most nálunk is, csak sokkal kedve­zőbb körülmények között zajlik le. Nálunk távolról sincs éhínség, sőt nem egy dolgozó hízta kj az infláció felszámolása óta ruháit. De ne szépítsük helyzetünket, mi­nek is lepleznénk el nehézségein­ket? A dolgozóké az ország, saját ügyükről ”an szó. amin csak saját maguk tudnak és fognak segíteni. A Szabad Nép, Pártunk köz­ponti lapja írt a múlt héten „nö­vekedésünk nehézségeiről." Nem­csak arról van szó, hogy gyors fejlődésünk miatt sok helyt kevés t munkaerő, hanem arról is, hogv növekvő városainkat, felduzzadt munkásosztályunkat több élelem­A budapesti Húsért panamázó, megvesztegetett két vezetőjét, Szita Pált és Imreh Jánost halálra, feketéző és sikkasztó bűntársaikat pedig 10-15 évi fegyházra ítélték Felakasztották a közélelmezési szabotázs liét föbünösét Szombaton reggel 8 órakor kezdte meg a budapesti törvényszék taná­csa, mint munkásbíróság, a Húsérté- kesitő Vállalat korrupt, panamista ve. zetöi bűnügyének tárgyalását. A vádlottak a dolgozók meglopásával, a közellátást veszélyeztető bűncselek­ményekkel vádolva kerültek bíróság síé. A vádirat ismertetése során Ölti Vilmos tanácselnök felolvasta a bű­nök halmazatát, amelyeket ezek a korrupt spekulánsok követtek el. A vádirat egy-egy mondata jellemző képet nyújt a vádlottakról. Szita Pál „a dolgozó nép ellensége", Szíta Pál és Imreh János „mindketten a mun­kásosztály elvetemült ellenségei." A fasisztákból tett jobboldali szo­ciáldemokraták; félmillió kilo­grammot meghaladó mennyiségű húshoz úgy jutottak hozzá, hogy a vásárlóközönséget megkárosítot­ták, kevesebb húst mértek. Sajátmaguk részére 4 millió forintot meghaladó hasznot húztak. Ezt az összeget a vásárló dolgozók zsebó­ból húzták ki. * Négy millió forinttal károsították meg a dolgozó népet Szila Pál, az elsőrendű vádlott, az elnök kérdéseire válaszolva igyek­szik kibújni a súlyos vádak alól, megpróbálja elkenni felelősségét. Az elnök kérdései után kiderül, hogy valósággal rendszerré vált az ellenőrök és a HUSÉRT vezetőinek megvesztegetése egyes árudavezetők részéről, akik az árudák hátsó helyi­ségeiben minden különösebb teketó­ria nélkül nyomták feletteseik kezé­be a megvesztegetési pénzeket. — Mennyire becsüli ön azt a kárt, amellyel a népet meglopták, amely- lyel a nép vagyonát megrövidítet­ték? — kérdezi Ölti tanácselnök, elnök. Szita: Amint a rendőrségen és ügyészségen ki­számítottuk: kb. négymillió forint. Kiderült Szita nyilas maltja Ölti tanácselnök ezt követöleg nyilas kapcsolatairól kérdezte a vád­lottat. Majd azokról a nagyvágókról és üzemtulajdonosokról kerül szó, aki. két 6 hozott be a vállalathoz. A vád­lott nem átallotta kijelenteni, hogy ö nem felelős azért, kik dolgoztak a vállalatnál. A továbbiakban kiderül, hogy a vádlott meghamisította a szociálde­mokrata párttagsági könyvét és úgy tüntette fel, mintha 1941 óta résztvett volna a munkásmozga­lomban. Döbbent csend lesz úrrá a hallga­tóság körében, amikor dr. Gönczi György ügyész új bizonyítékot ter­jeszt a bíróság elé. Néhány perccel tnel kell ellátnunk, ugyanakkor be­ruházásainkat. jövőnket nem ehet­jük fel. De a gazdag Magyarorszá­gon van elegendő élelem és ha egyenlőre nem is dúsan, a szük­ségessel minden dolgozott szé­pen el tudnánk látni. Van elég éle­lem hazánkban, csak az ellenség szervezi, hogy ne legyen elegendő. Közellátásunk egy-két terüle­tén felfedtük már az alávaló ban­ditákat. Kiderült, hogy beépültek állami szerveinkbe és például a Husért vállalatnál több, mint félmillió kiló húst vontak el a dolgozóktól, juttattak az csznresz- szóknak, kebelbarátaiknak! „Proli­nak nincs hús" — ez volt a jel­szavuk. A hitvány férgeknek meg­felelően válaszoltak a „prolik", lesújtott rájuk népi demokráciánk ökle. Most már feketézhetnek sokat emlegetett „túlvilágukon”, szent Péter összes csillagait el- feketézhetik! E zekből a sötét kártevőkből, spekulánsokból, áruhalníö- zókból akad a mi megyénkben is, akad mindenütt addig, míg el nem vesszük kedvüket a dolgozók megkárosításától. Pécsett tegnap ítélték el Kollár Fcrencfté volt földbirtokost, mert lakásában 45 kiló zsírt, 274 kiló lisztet és egye­beket rejtegetett. Rajta kívül még három díszpéldányt, egy volt bankigazgatót, bomagykefeske- dőt és ügyvédet lepleztünk le és büntettünk meg, akik valameny- nyien élelmiszert halmoztak, szer­vezték a sorbanállást, egyik üzlet­től a másikhöz mentek, elvonták az árut és ugyanakkor elégedet­lenséget szítottak a sorbanállók között. Van elég élelem hazánk­ban minden közszükségleti cikk­ből, cukorból és zsírból is, de nem úgy, ha számosán félévre vagy évekre látják el magukat. Ezek a tetemes mennyiségek Irányoznak. El kell érnünk azt, hogy az elosz­tás igazságos legyen, elsősorban a dolgozóknak és ne az ingyené'.ök­ezelőtt Szita még azt i* tagadta, hogy nyilas rokonai, vagy barátai lettek volna. Sarokbaszorított vadként te­kint most az ügyészre, akj elébe te­szi azt a 2öld kartonlapot, amelyen jól látható a nyilaskeresztes párt jelvénye: Szita eredeti belépési nyi­latkozatát a nyilaskeresztes pártba. ízlel szerűen folytatták a dolgozók megkárosítását Ezután a másodrendű vádlottat, Imroh Jánost., a Husért osztályveze­tőjét vezették elő. Imreh János elmondotta, hogy ő ellenőrizte az ellenőri kar munkáját, annak ellenére, hogy vesztegetési pénzeket fogadott el, azt állította, hogy „igyekezett megakadályozni" a korrupció' elharapódzását az ellenőri karban. — Hogyan jutottak az egyes árudavezetők ahhoz, hogy önnek és vezérigazgatójának megvesztegetési pénzeket juttassanak? — kérdezi Ölti Vilmoí. Imreh: Több csontot tettek a IdsvásAr­lók húsdarabjába s az így nyert húst feketézésre fordították. Elnök: A visszaélés kit károsított meg? Imreh: A közösséget, a Nemzeti Vállalatot és a kis vásári ókat. A bíróság és az állainiigyész kér­déseire Imreh elismerte, hogy tudomása volt arról: az áruda. vezetők egyrésze csal és lop. Ezután szünet következett, majd Hizenvay Pál harmadrendű vádlottat nek, az ellenségnek jusson. Az ellátás zavarainak egyik oka az is, hogy nemcsak a közcllátás központi szerveiben, hanem az alsóbbakban is dolgozik az ellen­ség. Lontai István, baranyame- gyei Gyíimért-vezető, hosszú időn keresztül szabotálta a dolgozók burgonyával és gyümölccsel való ellátását. A pécsi Délsajt Válla­latban úpp úgy garázdálkodott — és részben még ma is garázdálko­dik — az ellenség, mint a Növény­olajipari Vállalatnál. Kneif István, az egyik Népbolt-áruda vezetője a cukrot nagymennyiségben feke- tézte el. Kaposvárott a Rostás­féle klikk a városházáról irányí­totta a közellátás ziillesztését, ezt tette a Gyümért és a Húsüzem vezetője is. Szekszárdon Ver- bovszki József, a Fűszert Válla­lat vezetője — annak idején nyi­las szervező *— általa bevitt kuk­kokkal és fasisztákkal szabotálta a lakosság fűszerárú ellátását. Hámo­ri Jenő, a Textilekreskedelmi Vál­lalat jobboldali szociálldemokrata osztályvezetője szövetkezeteknek nem adott ki árut, inkább felhal­mozta. Minden megyében napi­renden van,- hogy a kulák disz- naival eteti fel a kenyeret, lisztet, szeszt főz a burgonyából. Ezek ellen fel kell vennie egész dolgozó társadalmunknak a harcot! Ügy kell tennünk, ahogy Lenin tanította: „nagy ‘keresztes hadjáratot' kell szervezni a speku­lánsok’ kulákok, az élősdiek, a dezorganizátorok, a vesztegetők el­len", ahogy ö mondta, most látszik „mennyire szükséges az acélke­mény forradalmi hatalom, a prole- táriátus diktarújára". Leplezzük le a közellátás frontján támadó ellenséget! Munkásasszonyaink fel­ajánlották, hogy ellenőrzik az üz­leteket, megfigyelik a .sorbanálló- kat, a „nagyságáktól" megkérde­zik: milyen cikkért állnak sorba és mennyi van belőle otthon. Rend­őrt hívnak, ha gyanúsat észlelnek, hallgatták ki. Hizenyai beismerte, hogy mint fiókvezető, illetéktelen jövedelmet szerzett oly módon, hogy a kimért húshoz több csontot tettek és az így adódó húsfelesleget nagy tételekben elféketézték. Elmondotta, hogy az ellenőrzés fe­léjük osak formális volt, mert az ■1 lenőröket rendszeresen megveszte­gették. Az ellenőrökön kívül nagyobb összegeket juttatott Imreh Janó* osztályvezetőnek és Szita Pál vezér­igazgatónak. Hizsnyai az összehará­csolt pénzből 1948-ban 23.000 forin­tos házat vásárolt. Amikor leánya fórjhezment, ötezer forintot adott neki kelengyére. , Sajátmegának 5000 forintos mo- J torkerékpárt, 24 személyes ezüst' S ké.-letet, két darab aranykarkö­tőt vásárolt. . Ezután Solti litván negyedrendű vád- * lőtt került sorra. Solti bevallotta»! hogy meghamisította az áruda könyve- < lését és így heti 4—5000 forintot tett zsebre. Ebből rendszeresen sápot jut­tatott Imreh János osztályvezetőnek és az ellenőröknek. Elmondotta, hogy Imreh követelte is tőle a megveszte' ‘ getési pénzt. Koncz Józ-ei őtődrendű vádlott el­mondotta, hogy az árudában a na­gyobb tételeket nem blokkolták és azok ellenértékét ő maga kaszfrozta be. Elmondotta, hogy Szita Pált lm-- reJi Jánost és másokat is megveszte, getett, Sipos József hatodrendű vádlott 1» elismerte bűnösségét. A kasszából hetenként 1000—1200 forintot vett ki. amit a vásárló­közönség becsapásából szerzett Az elmúlt két évben 70—80.000 fo­rintot vett így fel összeien, az ellen­őröket ő is megvesztegette. A hetedrendű vádlott. Márta And­rás fiókvezető elismerte, hogy félév alatt kb. 25.000 forinttal károsította' meg az államot, a dolgozó népet. Dra>kóczy László nyolcadrendfi vádlott beismerte, hogy nagyobb mennyiségben adott a vendéglőknek húst azért, hogy könnyebben hozzá tudjon jutni a pénzhez. Másfél év alatt kb. 40—50.000 forintot vett igy fel. hogy házkutatást tartsanak, hadd kerüljenek horogra az árúrejtege- tők! Igen, társadalmi ellenőrzésre van szükség és ha ezt jól meg­szervezzük, úgy sokat javítunk dol­gozóink élelmezésén. P ersze nem ez az egyedüli . módja, hogy „növekedésünk nehézségein" segtisttnk. Mindenek­előtt fokoznunk kell ipari termelé­sünket, gyorsan és alaposan el kell végeznünk az őszi munkákat, be kell pótolnunk a burgonya és kenyérgabona terén mutatkozó hiányokat, Egyszóval; a lelkes építőmunka hozza meg elsősorban a megoldást. Alkotó hősiességre van szükség, vegyünk példát a csodálatos ter­veket megvalósító szovjet népektől, akik ha kellett, drága árat fizettek szabadságukért, boldog jövőjükért. Tanuljunk a hős Koreától, amel^ bőségesen ontott vérével vívja ki a legnagyobb imperialista ország hadseregével szemben szabad ha­záját. Gondoljunk arra, hogy a szabadságukért küzdő népek le- győzhetetlenek, a dolgozók, ha a maguk urai, ha övék az ország, le tudnak győzni minden nehézséget. Sokkal nagyobbakat is annál, mint amelyek most állnak előttünk, Szeressük odaadóan hazánkat, legyünk hűséges hazafiak, akik minden áldozatra készek. Ne fe­lejtsük egy percre sem, hogy az imperialista bitangok elszántak és' kegyetlenek, nem riadnak vissza a bűnös kalandoktól. Hadd lássák, hogy itt egységes, öntudatos nép él, amely kellően értékeli szabad, boldog életét, a hazaárulókkal keményen leszámol és minden ere­jével megvédclmezi hazáját. Hadd lássák, hogy dolgozóink hűségesen követik azt a zászlót, amely eddig is annyi győzelemre vezette őket: az ötéves terv. a szocializmus, a béke, a Párt, Rákosi elvtárs zász­laját! RAnü IS TV A*,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents