Dunántúli Napló, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-17 / 217. szám

WIIPIO 1950 SZEPTEMBER 11 Az egyetemi oktatás reformja Egyetemi és főiskolai oktatásunk marxista-leninista szellemének kiala­kítása és alaposabbá 7tétele szüksé­gessé tette, hogy felszabadulásunk ha­todik s ötéves tervünk első évében felsőoktatásunk régi, burzsoá marad­ványait felszámolva új reformot lép­tessünk életbe. Ez az eddigi reformok továbbfej lesztését jelenti, mellyel teljesen végetvetünk a volt uralkodó osztá­lyok kultúrmonopóliumának, illetve e monopólium csökovényeinck. Mun kásosztályunk és dolgozó parasztsá­gaink gyermekei egyre nagyobb szám- ban foglalják el helyüket az ügyete- meken és főiskolákon s ez növekvő igényt, növekvő kötelességeket ró felsőoktatásunkra. A reform egyik döntő alapvonása a demokratikus sze­lekció, az, hogy munkás és dolgozó parasztszármazású fiatalságunk mi nél nagyobb számba.i tanuljon az egyetemeken. Ezen a téren a felvétel bizottságok jó munkát végeztek, A pécsi állami és jogtudományi karon a hallgatók 45 százaléka munkás és parasztszármazású, az orvostudományi karon 39 százaiéira. l'ISjeieniKiiiU I Jji reformjá­érvényesült tervgazdálkodásunk tudó. mányos és szakkáder szükséglete cs fokozottan biztosítani törekszik öt­éves tervünk számára minél több és jobb tudományos és gyakorlati szak­embert képezni. Az új reform nagymértékben figye­lembe vette a Szovjetunió felsőokta­tásának harmincéves tapasztalatait, melyek példaként szolgáltak egyete­mei és főiskolai oktatásunk átszerve­zéséhez. Az qgyes karóikon súlypontot je­lent az ideológiai képzés főtantárggyá tétele, mely átlagosan heti 4 főtárgyi árában kap helyet az oktatásban. Hallgatóinknak el kell sajátítanak a marxista-leninista világnézetet, mert csak így tudják tanulmányaikat, a haladó tudományokat teljesen elsajá­títani és ezt a tudományt a dolgozó osztályok érdekében felhasználni. A dialektikus és történelmi materializ­mus az egyetlen alap, melyre egész tudományos és gyakorlati munkánkat felépíthetjük, s ez egyúttal a tovább- fejlődés lendítőereje, biztosítéka. j számolni fcisőoktatá- _____J sunkban is a 'min­denféle kétkulacsos, megalkuvó ideoló­giát, megsemmisíteni a táros, burzsoá hagyományokat, mint a hazafiátlan nacionalizmust és kozmopolitizmust, sib. Fe lsőoktatásunk reformja döntő változásokat jelent a karok életében. Az orvoskaron például megszűnik az a régi oktatási rend, mellyel lényegé­ben a magánpraxisban dolgozó orvo­sok képzéséről gondoskodtak. Ez az orvostípus nem látott tovább a beteg­ágynál, illetve a saját üzleti haszná­nál. A nép orvosaira, egészen más feladat vár. A környezet, a társadalmi viszonyok széleskörű figyelembevete- le, és az ú. n. preventív medicina (megelőző gyógyítás), a közegészség­tan kibővítése lényegesen megváltoz­tatja a tanulmányi időt és a tantervet. Az orvosképzés ideje egyetemeinken 6 év lesz. Ezt a hat évet állandó el­méleti és gyakorlati oktatásban töltik a hallgatók. Megszűnik a ,,cseléd- konyvezés“ és a klinikai gyakorlatot a. harmadik és negyedik évet követő nyári szünetben szerzik meg leendő orvosaink. Az óraszámok lehetővé te­szik, hogy a hallgatók elmélyült tu­dományos képzésben részesüljenek A maxlmalizmus felszámolásával és a fokozatos óraszám-növekedéssel bizto­sítják alapos, de nem túlterhelt okta­tásukat. Az első évben például heti 28 a kötelező órák száma, a harma­dikban 36.________ Ma r Készii nck "j f? tan" ___________________ könyvek, melyeke t a legjobb magyar cs szov­jet szerzők írták. Addig is jegyzet­irodák működnek a karok mellett, bogy a tanulmányok zavartalan me­netét biztosítsák. Az oktató' személyzet, a tanárok tanszabadsága kérdésében is jelentős változások történnek. Megszűnik ezen a téren minden a tanulmányok rová­sára menő liberalizmus. A tanárok is egységes lanterv szerint dolgoznak és az egész ország területén ugyanazt ez anyagot kell leadniok. amiből a hallgatók vizsgát tesznek. A tanfegyelem megerősítése terén döntő változások történnek. Egyetlen orvostanhallgató sem mehet tovább addig, míg az év végén a következő év elején le nem vizsgázik. Maguknál a vizsgák-náT is olyan módszert lép­tetnek életbe, mely teljesen kizárja az esetleges részrehajlást. A hallgatók r. .iden óv végén a kötelező (súlypont) tárgyakból vizsgáznak, a hatodik év végén pedig összefoglaló államvizs­gára kerül sor. Az orvosi oktatás reformjában igen jelentős szerepe van a szovjet orvos­képzésnek, melyet Szapozskov és Pelrovszkij professzorok segítségéve] részleteiben is megismerhetünk. Fel ken Az állami és jogtudományi karon történő reform elvi kérdésekben azo­nos az egyéb karokon életbelévö re­formmal, Meghatározza a jogi karok feladatát, mely az igazságügyi szer­vezet, az államigazgatás és annak jogi reszortjai, a vállalati és szabad ügyvédség, valamint a tudomá­nyos munka és a felsőoktatás számara képez magaskepzettségü szakembere­ket. Meghatározza az ötéves tervünk­ben előirányzott szükségletet is, mely szerint évente 450 hallgatót kell felvenni a magyarországi három karra. a szovjet jogi _______._______oktatásból in­dul ki s ennek szempontjait alkalmaz­za a magyar viszonyokra. Minden év­ben megállapítja a reform az oktatás súlypontjait. Az ideológia és elméleti képzés az első két évre esik, a tételes képzés a másodikban kezdődik és a harmadik évben van a súlypontja, míg a negyedik évre a speciális szakképzés jut. Az első kát óv viszonylag könnyebb s ez megkönnyíti a hallgatok számára középiskolából az egyetemre való át­menetet. A tárgyak száma az első év­ben 7 és a következő években eggyel- eggyel növekszik. A tárgyak heti óra­száma a 30 alatt van, csak egy év­folyamon 31. Az előadási órákat sze­mináriumi, illetve gyakorlati órák egé­szítik ki. Ezeken az órákon a hall­gatók részvétele kötelező. A szovjet jogi tantervvcl szemben nálunk szako­sítás van. Eltérő tantárgyakként leendő vállalati ügyészek számára üzemgazda­ságtant is tanítanak. Előírja a reform- tanterv az orosz nyelv három éven át való tanulását, míg az első évben la­tint, a negyedikben pedig egy nyugati A Jogi ri'loruii nyelvet tanulnak hallgatóink. Az egyes évfolyamok végén a súly- pouuargyakból köte.ező a szigorlat, a többi tárgyból pedig kötelező a kol­lokvium. Kétéves tárgyból évenként kell vizsgázni. A szakosításnak meg­felelően kétféle diplomát bocsát ki a kar. Ebben az esetben a tanulmányi idő négy év helyett öt év. megszidó ritásá- sával a „mezei jogászkodást" teljesen felszámolják. Az első két évben senki sem kaphat felmentést az órák hallgatása aioi. A következő években is csak egeszen ki­vételesen, állami érdekkel indokolt esetekben. A tanszékek előadói szin­tén egységes program szerint dolgoz­nak. A jegyzetek elkészítése is előze­tes. A kar egységes elnevezése ez­után; állami és jogtudományi kar. Egyetemi reformunkat nagy lelkese­déssel fogadják a tanárok és hallgatók egyaránt. Vártunk és kormányzatunk messzemenő segítségét látják benne, mely teljesen felszámolja a burzsoá tanítási rendet s a tudományos felső­oktatást is a dolgozó ncp szolgálatába állítja. Egyetemi és főiskolai, lJárt- és DISZ-szervezeteinknek az a feladatuk, hogy a reform megvalósítását minden­ben támogassák. Mozgósítsák szerve­zeteink a tanárokat és a fiatalokat, hogy a jobb, alaposabb ideológiai tu­dás és szakképzés érdekében elsőrendű kötelességüknek érezzék a reform ke­reteinek élettel való kitöltését. Csak így válhatnak hazánk többi dolgozó­jának méltó segítőivé, fegyertarsaivá a szocialista építés és a békeharc győ­zelmes megvívásában. IC I. a lúnfeitjvicin Oj FÚVÓSZENE lármát üssön, hanem az egyes hang szerek finomabb hangképzésére is nagy gondot fordítanak. Nagy fúvós zenekaraink példamutatóan már meg. valósították ezt a prograinmot; most már komoly feladat, hogy kisebb vi­déki fúvósegyütteseink is rátérjenek arra az útra, mely a Szovjteunió pél­dája nyomán megnyílt előttünk: a magasabbrendű, művészi fúvószenélés útjára, H. M. c7//'« OCiüztián Qé-zieif. Leg.b&ldag.abh-napja Szovjetöeziöndíjat kapott az Építőipart Technikum negyedikes diákja „Kedves Elvtársi Örömmel értesít- lek, hogy abban a nagy kitüntetésben részesültél, hogy felvetett nyertél az Oleg Kosevoj szovjetösztöndijas isko­lába .. Alább következik részletes leírása annak, hogy mit vigyen magával, mi­lyen iratokra van szüksége, s mikor jelentkezzék. Ezeket olvasta a kul­tuszminisztérium levélpapírján. Egy félórája sincs, hogy belépeti a kék borítékkal a postás. Hogy varia már! Napok óta leste a lepel kézbesítőt és már-már elszorult a szive: hátha mégse tartják méltónak rá? De nem. Itt a kézben a bizonyíték. ¥ Ifjú Krisztián József mégegyszer elolvasta az értesítési, aztán kirohant az utcára. Érezte, hogy valakinek el kell mondani ezt a nagy dicsőséget. Szovjetösztöndíj! A.z utcán szinte oe- lébotlott egy ismerős újságíróba. — Elvtársi Elvtárs! Ezt kapiani! Tessék elolvasni! Meg szeretném kö­szönni a lapban a Tártnak és az egész Szovjetuniónak, hogy én, ifjú Krisztián József, ilt Pécsett, eszükbe jutottam. Pedig párttag sem vagyok. Az újságíró elolvasta « levelei. „Örömmel értesítelek, hogy abban a nagy kitüntetésben részesültél.. — Bizony ez nagy kitüntetés — mondottuk a boldog fiatalembernek és felhívlak a szerkesztőségbe. OH aztán csendes beszélgetés kezdődött. Ifjú Krisztián József mindent elmon­dott magáról. Beszélt arról, hogy va­laha milyen nehézségek közepette ta­nította az apja, Krisztián József kő­műves, aki ugyancsak a felszabadulás, nak, a Pártnak köszönheti, hogy a Dombóvári Műköüzem üzemvezetője lett. — Apám nagyon mcgindultan fo­gadta a hírt — mondotta az ifjabb Krisztián apjáról, majd a maga éle­téről szólt újra. — Most az Építőipari Technikum negyedik évfolyamát kezdtem éppen. Nyáron, amikor a szünidőt a dombó­vári Magasépítési Vállalatnál töltöl­A felszabadulás után kulturális fel­lendülésünk egyik fontos feladata letl a zenekultúra minél szélesebb körök­ben való elterjesztése. Az elmúlt, gyá­szos emlékű korszak zenepolitikája csak a kiváltságosakkal törődött, a tö rnegek felé, zenekultúrájuk emelésén semmi komoly kezdeményezés nem történt. Megelégedlek azzal, hogy a ci gányzene mákonyos magyar nótái (nem igazi magyar népdal!) és a selej­tes, rossz, giccscs, úgynevezett „könnyű zene” hódítsa a tömegeket, A Szovejet. unió példájára a felszabadulás után hatalmas lendületet vett a jó zene tér jcsztése, megszerettetése és megérte lése. Igen helyesen, elmosódlak a hatá­rok a „könnyű zene“ és „nehéz zene“ között, csupán csak jó zene és rossz zene lelt. A rossz ifenét lassankint si került száműzni műsorainkból; ma már a Szovjetunió optimista muzsika jújlak halasára egymásután születnek jobbnál jobb, új életformát hirdető derűs, a jövőben bizakodó, építő len dülelű zenemüvek. A zenekultúra fontos pillérei, már számuknál fogva is, a fúvószenekarok A fúvóshangszerek aránylag könnyen megtanulhátók és rövid idő alatt szép eredményekkel alakulhat fúvószenekar A fúvószenekarok legnagyobb problé. mája a felszabadulás után a műsor­anyag kérdése volt; a felszabadulás előtt teljesen a német szellem uralko dőlt fúvószcnckarainknál. Lcglöbbszöi selejtes müvek hangzottak el vaskos művészieden hangszerelésben. Ez bizo hvos mértékben folytatódott közvetlen 1 a felszabadulás után is. A Bartók Béla Szövetség a Szovjetunió hatalmasan ( fejlett fúvószenekari kultúrájának pél dója nyomán új és igen fontos, lénye ges kezdeményezést indított el: jó ék- könnyen játszható, de művészi induló kát és előadási darabokat komponál látott fúvószenekarra. Ennek a nagy. jelentőségű kezdeményezésnek mennyi sági és minőségi eredményeit a rádió ban majdnem minden bélen tübbszöi is hallhatjuk, önálló, kimondottan fű vószenekarra írott művek mellett re­mek hangszcrelésü és feldolgozásé •Bartók, Kodály, Bach slb, szvitek szii lellek. A magyar népdalkincs nagy ré sze ugyancsak alkalmas fúvószenekari feldolgozásra. Óriási különbség van régi (telszaba dutós élőiül és mai fúvószene között Legalapvetőbb különbség a fúvószéne. kari müvek megválasztásában var.: míg a felszabadulás elölt legtöbbször selej les holmi került fúvószenekaraink elé addig ma már a legjobb, lcgértéke sebb müveket hallhaljuk. Megví-lozo!1 a hangszerelés is. A régi. vaskos bang zás helyett ma már levegős, áttetsző liejvenkint egészen finom hanghatású <nt keltő fúvószenekari muzsikát hal! íialuok. Bégen a fúvószene fogalmává ?gyiitljárl valami alacsonyahhrendü isinadralla muzsikálás, A fúvószene 'gyállalán nem vo!t tényezője a zene. sultúrának. Ma komoly művészi fűkor iraszthatja a fúvósztiue a tömegek fele 1 leginagasnbhréiulű muzsika szépsé ;eit,. nagy előkészítője lehet a If-gszé esebb rétegek zenei ízlésnevelésének é, közeledésének a szimfonikus zene szép 1 égéi felé. Megváltozol! a fúvószenekarok elő 1 dási módja is: ma már nem az a* tél, Hogy a fúvószenkar miné. nagyobb iem, még nem sejtettem, hogy ilyen nagy kitüntetés ér. Két hete, hogy megjelent nálam egy elvtársnö a Póriból és közölte velem az öröm­hírt. Most meg ez a levél érkezett a vallás- és közoktatásügyi minisz­tériumból. — Milyen mozgalmi munkát vég­zett eddig? — A DISZ iskolai szervezetében sokat dolgoztam. 1948-ban voltam diákszövetsegi vezetőképző táborban, ahonnét hazaérkezve, azonnal fegyel­mi titkár lettem az iskolában. Tavaly pedig már, mint iskolai kultúrtilkar működtem, azonkívül az iskolai MSZP szervezeteken ugyancsak kultúrtitkári tisztséget töltöttem be. De amit most mondán, azt okvetlenül írja meg az elvtárs: Nagyon köszönöm, hogy te­hetővé tette a Párt a továbbtanulá­somat s különösen azt, hogy a Szov­jetunióba mehetek. Ha kikerülök a Szovjetunióba, ott műegyetemre járok. Jót képzelt szakemberként akarok hazajönni. Csak ezzel tudom meg­hálálni a Pártnak, a népi demokrá­ciának azt a hallatlanul nagy gondos­kodást, amellyel elhalmoztak. Nem­csak én köszönöm ezt, a többiek is, akik Pécsről indulnak 18-án Pestre, hogy olt elökészüljenek a szép és ha­talmas feladatra. Három barátom jön velem az útra: Pókos István, a Gép- ipari Technikumból, Kovács Árpád, a Nagy Lajos gimnáziumból és Gyenia István, a Közgazdasági Gimnáziumból. Képzelem, hogy örülnek ők is. Eddig tartott a beszélgetés. Ifjú Krisztián Józsefnél kevés bol­dogabb ember él most Pécsett. Már látja magát Moszkva hatalmas utcáin, a hatalmas iskolapalotában, ahol a világ leghaladóbb szellemű ifjúságá- val tanul majd együtt. A zsebében lapuló levelet legszívesebben a mel­lére tűzné, mint egy csillogó kitün­tetést. És mondogatja magában az utcán, amerre megy: Ifjú Krisztián József, szovjetösztöndijas. Ifjú Krisz­tián József... MAGASABB SZEMPONTBÓL TANÁR ÚR a gondolatnak, amely ide-odajárkálás közben ért meg benne s hisztérikusan kiabálni kezdett: — Tessék! Ez az eredménye a Masarykizmusnak! Mindnyájunkat agyonlőnek! Úgy, mint Táborban! Az intézet igazgatója halkan feljajdult és szivéhez ka­pott. A többiek elhallgattak. Csak a történelemtanár, mézesszavú, sunyi ember"', mert megszólalni. Aktatáskájából kivett egy ív négyrét hajtott papírost, szétterítve az asz­talra tette és édeskés hangján, melyet a félelem sem vál­toztatott meg, mondta: — Kolléga urak, én feltétlenül szükségesnek tartom, hogy haladéktalanul küldjünk egy nyilatkozatot az állam­titkár úrnak és Moravec miniszter úrnak, amelyben őszin­tén loyalilásunkról biztosítjuk őket. Bátorkodtam a nyi­latkozatot megfogalmazni... A rettenetes csendben húsz sort olvasott fel, húsz sort, telve alúvalósággal és szolgalelküscggel. Aztán kicsavarta a töltőtollát s a papirost a gyülekezet legidősebb tagja elé tolva szolgálatkész gesztussal kínálta aláírásra. A het­venéves aggastyán, aki már istentudja hány éve tanított, reszkető újjai közé vette az írást és alaposan végigsillabi- zálla a szövegei, betűről betűre. Mikor elkészült vele, a papirost az asztalra ejtette. — Én öreg ember vagyok. Az életem végén nem fogok hazudni... Elhatározták hát, hogy ezen aktus helyeit a tétlenért hetedik osztály diákjai előtt ki kell jelenteni, hogy elitélik elvetemedett társaik kijelentését. Ezt a nyilatkozatot per dig illően be kell venni az osztálykönyvbe. — De az Isten szerelmére, ki fogja ezt megcsinálni?, A cseh nyelv tanára és a történelemtanár egyszerre felelték: — Természetesen az osztályfőnök! Mindnyájan fcllélekzettek, akik megszabadultak a hévtől. Magasabb Szempontból tanár úr némán, figyelem­mel szemlélte összekulcsolt kezei ízületeit. A hetediknek ö volt az osztályfőnöke. l '■ Magasabb Szempontból tanár úr kinyitja az osztály ajtaját, de akik most érkezésére felállnak az iskolapa-' dókban, teljesen mások, mint tegnap voltak. Úgy ülnek le, mint a gépek, mikor Magasabb Szem­pontból tanár úr elfoglalja helyét a katedrán. Nem osz­tály többi. Nem is közösség már. Mindegyik egyedül van, begubózva a félelembe. Vagy a gyűlöletbe? — Fiúk dadogja újra. A gallér fojtogatja. AL tanári kar megbízott... hogy... hm... a tegnapi., szomorú eseményt... helyesen értelmezzem maguk előtt.» hm... Magasabb erkölcsi szempontból..., Ebben a pillanatban húsz diák emelte rá szeméi Mintha ez az ócska, komolytalan frázis egyszerre új, ret­tenetes értelmet és jelentőséget kapott volna. Mintha éket vert volna közte és diákjai közölt. Vagy .. Négy erő­feszítéssel lélekzetet vett, azután egyszerre, a "fuldokló sietségével, aki fél, hogy elmerül, mielőtt végigmondanú, kiáltotta diákjainak: —- Magasabb erkölcsi szempontból... csak azt at egyet mondhatom magoknak: a zsarnokot meggyilkolni nem bűn! . — Én is helyeslem a Hcydrich ellen elkövetett me­rényletet! - ' Úgy érezte, mindent megmondott. A katedra felé for- .dúlt hál, leült és Írni kezdett a- osztálykönyvbe. De alig érintette a tolla a papirost, a padokból jólismert zaj hangzott fel Magasabb Szempontból tanár úr lassan az osztályra emelte tekintetét Húsz hetedista állt előtte vv gyázban, fölemelt fejjel, lángoló szemekkel. i Esetlen, vidékies, rosszulvasalt öltönyében, himlőlie­| lycs arcával, klasszikusokkal mindig dugig telt aktatáská­jával — mely klasszikusokból hosszú szakaszokat idézett, 1ittasan a szöveg szépségétől, s megfeledkezve kodácsoló ihangjáról — hetedikesei szörnyen komikus figurának 1látták. i — Magasabb Szempontból tanár úr — mondották róla rögtön harmadnap, miután a latin és görög órákon negyed- ' órákig hallgatták elragadtatott magyarázatait Ez a gúny- 'ncv rövidesen eltakarta polgári nevét. • — Magasabb erkölcsi szempontból... hm ... — ezt 'még el kell sajátitaniok, fiúk, — magasabb erkölcsi szem- 1pontból nem engedhető meg olyan nevetséges aljasság, 'mint aminő a szomszéd dolgozatának lemásolása lenne — 1mondotta ezen a napon a kékeslila latin dolgozalfiizelek 'fölé hajolva. Aztán felemelte csontos, örökké tintofoltos 1 mutatóújját, hogy régimódi méltósággal bejelentse, diktálni 'kezdi az első mondatot, mikor egyszerre ideges kopogfa- 1tás hangzott fel és a keskenyre nyitott ajtón hirtelen be­lépett az intézet igazgatója. Valami szörnyű nyomástól 'fuldokolva, háttal az ajtónak dőlt, s bágyadt kézlegyin­téssel jelezte a diákoknak, hogy ülve maradhatnak.-— Ö, spártaiak, menekülök Termopyléböl! — súgta Rysánek hetedik osztályos tanuló Moucska nevű szomszéd­jának, tréfával próbálta elülfii nyugtalanságát, mely e percben elfogta. De Moucska elsápadva egy hirtelen bal­sejtelemtől, meg sem hallotta pajtása szavait, •— Halevka... Moucska... Rysanek... jöjjenek ve- lem — hallatszott az igazgató hangja, elgyengülve az izga­lomtól. Magasabb Szempontból tanár úr, akinek diktálásra felkészült, felemelt újját a meglepetés egészen természet- ellenes helyzetbe juttatta, nyomatékosan tiltakozott: — Igazgató úr kérem, éppen latin dolgozatra készü­lünk ... és igy ... magasabb szempontból... éppen ezek­nek a diákoknak a távolléte ... A három hetedikes zavartan felállt. Körülnézlek az osztályban, mintha társaik vonásaiból jövendő sorsukat olvashatnák ki. Mindnyájuknak egyszerre eszébe jutott a tegnapi ostoba vita az uszodában. Az igazgató nem bírta ki tovább az osztályban. Gyor­san kiment a folyosóra. Ebben a pillanatban Havclka, Moucska és Rysánek hetedikesek, akik már az ajtóhoz érlek, szemébe néztek sorsuknak. Az ajtónyitáson át látták, hogy a folyosó nagy, világos ablakánál három férfi áll, szürkészöld bőrkabátban Moucska mégegyszer visszanézett, sóvár szemével átölelte zz osztályt, mintha egy szörnyű kérdésre várt volna fele­letet. Homlokán verejtélicseppek ütköztek ki. Havelka, aki íz első padban ült, helyére szaladt, öntudatlan mozdulat­ai rátétté a tinlatartóra a fedelét, aztán ismét visszatért ‘iysánekhez. Az már a kilincshez nyúlt. Nem nézett körül. Vem búcsúzott senkitől és semmitől. Az ajló bezárult mögöttük. A hetedik osztály benl- naradt tanulói hátán végigszánkázott a jeges iszonyai. \lerl 1942 júniusát irták akkor. Este hétkor az utcai rádió szélharsogta azoknak a nevét, ‘kiket aznap föbelöltek ,meri helyeselték a Hyedrich ellen Ikövetett merényletet. A rádió ezek közölt bemondta •'ranlyisek Havelka, Karel Moucska cs Vlaslyimil Rysá- tek nevel is. A tanárok már reggel hétkor összegyűllek a tanács­eremben. Némán, m'ndcn szóra képtelenül. Minden újon- an érkező csak megsokszorozta tehetetlenségüket. Kalt- 'Cr, a cseh tanár, leke/ehajú, komor külsejű lórii, aki okto- er 28-ára. a nernzeti űnnevre hazafias rímeket gyártott, z ablak elölt tarkáit, tgyszerre megragadott egy széket, ezével álloglo a szék támláját, mintha támaszt keresne

Next

/
Thumbnails
Contents