Dunántúli Napló, 1950. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-17 / 217. szám

5 fW» SEKFggMBEH 17 H BP I. 6 Á Szigetvári Cipőgyár pártszervezete segítse a dolgozókat az új normák túlteljesítéséért folytatott karéban X SrigetvSri- Cipőgyár portásfülké­jének falán, egy Képeit papírlapon ez áll: „Neumann, Lipót cipőgyára“. — Ez a gyár már nem ■ Neumann Lipóté, miért ran még most is itt ez a papiros?;—. kérdjük a .portástól, mire az csodálkozó tekintettel vála- szolja: „Hát-még itt Tan?" A gyár udvarai műhelyei rendezettek a falon versenytábla hirdeti az ú] normákat legjobban teljesítő dolgozók neveit. Szemben a bejárattal új'épület emelkedik, amelyben alul a „stancoló“ felül a kultúrterem kapott otthont. Két héttel ezelőtt avatták fel. Beljebb *z üzemben is elüntették már Neu mann Lipót „hagyatékát“: a korhadt deszkapadlókat, a rendezetlen műhe­lyeket. Két éré kpzdtéK meg a gyár korszerűsítését, fellendítését. 1948-al írt akkor « naptár, mikor a dolgozóké lett az üzem. És aki két évvel ezelőtt látta. a Szigetvári Cipőgyárat, ma alig Ismerne rá. — 'Amia a felszabadulás után a tá­tit kezében volt ai üzem, inkább csak létezett, ’mint mozgott — mondja Po hoTák elvtárs, a párttitkár. Az államosítás után kezdett csak be­költözni a cipőgyárba is az a szellem, dmi akkoriban már gyökeret eresztett a bányákban és a többi nagyobb üze­mekben. Lassan de biztosan indult meg a cipőgyár a fejlődét útján, A munkához való megváltozott viszony felismerése először úgy nyilvánult meg, hogy ketten, hárman az öntuda tosabb dolgozók közül, munkaver seruji indítottak. Persze emiatt nem voltak elő­ször népszerűek. De a kommunisták példamutatása nyomán mind többen ébredtek öntudatra, mindig jobban te­ret hódított az új szellem, az, hogy a munka becsület és dicsőség dolga tNapróPnapra nőtt a versenyzők száma és ahogy a párttitkár elvtárs meséli: — Rákosi elvtárs egy-egy beszéde adott mindig új lendületet. Ez év januárjában a cipőgyár is megkezdte az ötéves tervet. Előszói nem ment. Lemaradtak, nem tudták teljesíteni az előirányzatot. Ennek oka egyrészt az üzem gyártási szer: ereilen- zége, másrészt a politikai tudatosító munka hiánya volt. A vállalatvezetőség javított a hibán, rendezték a gyártás folyamatosságát A pártszervezet is — bár csak félgőzzel — hozzákezdett a politikai tudatosító munkához. Ez meg is,hozta a gyümöl­cseit. Az első negyedév végére behozták a lemaradást és az ország cipőgyárai kö­zött a második helyet értél: el. Ezt a helyezést megtartották a má­sodik negyedévben is, 117 százalékos tervteljesítéssel, 100 százalékos terv. szerűséggel és a termelékenység 23 szá. zalékos emelésével. A dolgozók őröm tnel fogadták a második helyet és azt ígérték, hogy azt meg is tártják, sőt fokozzák eredményeiket. Az üzem vezetése nem éppen a leg nehezebb. Egyrészt azért, mert az üzem nem nagy, másrészt, mert jó az üzem profilozása. És ha jó vállalat­vezető áll- egy ilyen üzem élén, meg tudja oldani feladatát, Osztermaier elvtárs, vállalatvezető valóban jól dol­gozik, a pártszervezetről azonban ezt nem lehet elmondani. Hogy miért nem?-Hát menjünk csak végig szép Sorjában a hibákon. A sza­bászatban van Schrenk Emilné szabásznő, aki résztvesz az anyagtaka- rékoisági mozgalomban. Egy hónap­ban átlag 5 óra 42 percet dolgozik megtakarított anyagból. Rajta kívül csak egy dolgozó ért el e téren jobb eredményt. Schrenk Emilné azonban nem látja munkájának jelentőségét Munkamódszerét csak akkor adja át, ha odamennek hozzá és érdeklődnek nála. ilyen eset azonban ritkán fordul elő. Arra a kérdésre, hogy ho­gyan éri el szép eredményét, Schrenk- né azzal válaszol: azért, mert szereti a munkáját. A többi jól dolgozó mun­kás is ilyen feleleteket ad, nem; értik, nem tadják, hogy az ötéves tervért, a szocializmusért és a béke megvédésé­ért harcolnak munkájukkal. Az üzemben augusztus elsején vezet­ték be az új normákat. A legutóbbi hét üzemállaga 99 százalék volt. Kb. 40 százaléka a dolgozóknak 100 szá­zalékon ahit teljesít. Hogy miért? Mert a pártszervezet és a szakszervezet nem tudatosította kellően, hogy ml a jelentősége a minisztertanács határoza­tának, az olcsóbb termelésnek, az anyagtakarékossággl mozgalomnak, a munkamódszerátadásirak. Pedig a terv­szerű agitációval, a jó munkamódszer- átadással a 100 százalékot már vala mennyien elérhettek volna. Csak egy példa. Ha jobban tudato­sítanák az anyagtakarékossági mozga. lom jelentőségét és Schrenkné, vala­mint a másik élenjáró szabásznő. Har sányiné, átadná munkamódszerét, nem 200 ezer forintos megtakarítást, hanem ennél többet érhettek volna el már a második negyedévben is. A munkamód­szerátadást feltétlenül meg kell javí­tani az üzemben és az e téren lévő komoly hiányosságokért a pártszerve­zet vonja felelősségre a szakszerve­zetet De nemcsak a munkamódszerátadás­sal van baj. Nagy a lemaradás a po­litikai tudatosító munkában. Ezt bi­zonyítja, hogy a népnevelők közűi csak 7 jelenik meg népnevelő értekezleten, hogy az üzemben szinte semmit sem tettek a klerikális reakció leleplezésére annak ellenére, hogy érezni lehet ak namunkáját. Van olyan dolgozó Is az üzem­ben, aki többszöri figyelmeztetés elle­nére a ,,urazza“ a vállalatvezetőt. Bi­zonyítja a rossz népnevelőmunkát az is, hogy a portásnak mindegy, otí van-e fülkéjében „Neumann Lipót“ ne­ve, vagy nincs és az sem helyes, hogy a dolgozók szakmai tanfolyam helyett elmennek szórakozni. Van tehát tennivalója bőven a cipő- gyári pártszervezetnek. Először is ha­ladéktalanul be kell hozni a politikai munka terén fennálló nagy lemaiadás.t. Erre meg van a lehetősége a pártszer­vezetnek, mert vannak az üzemben ön­tudatos dolgozók, szép számmal. Ezek­re támaszkodjék a pártszervezet és ahogy a váillalatvezető neki látott az üzem hiányosságainak kiküszöbölésé he«, tervszerűen, a hibák alapos meg­vitatásával azonnal fogjanak hozzá n népnevelőmunka megjavításához. a bé­keharc döntő jelentőségének, az ellen­ség leleplezése, a kritika és önkritika gyakorlása fontosságának tudatosítá­sához. Ha így dolgoznak, akkor az el­ért eredményeknek nem lesznek az üzemen belül árnyékai és még s<zebb eredményeket érhetnek el a következő negyedévben. K. J. Nyílt ezz steg keö mondani, hogy kfflpoH- tSfcánk »era tűzhet! hí célul a békét. (Jerries .Burnham, amerikai szerző *A világuralomért" című könyvéből.4') Xn-Szat-Hl északkoreai parasztasszony volt. Evei­nek számával ő maga sem nagyon törődött, de nem nagyon törődtek vele a szomszédok se. Mindenki tudta róla, hogy két fiút meg egy lányt már felnevelt, így hát negyvenen valószínűleg túl van már, de azt is látta mindenki, hogy még négy kisebb szaladgál az udvaron, tehát nem valószínű, hogy az ötvenet meghaladta. ö maga attól a pillanattól számítja életét amikor a kis faluban megjelentek a szovjet csapatok. Addig nyomorúság, állati munka a földesúr földjén, örökös, nyomasztó félelem — ebből állt ki az élete. Különösen a félelem. An-Szat-Hinek mindig volt valamitől félnie. Hol attól, hogy nem tud másnap mit tenni a család asztalára, hol attól hogy a felügyelők ismét véresre verik az urát, aki közismert volt a faluban lázongó ter­mészetéről. Félni kellett az uraktól, a japánoktól, és féltenie kellett a nap minden percében a két nagy fiát, akik valahol Kim-Ir-Szen csapataival irtották az ellen­séget. Mindez megszűnt azon a napon. Milyen szép nap- Bogaras lett az élet_ «ezután. Földet kaptak a földesúr földjéből elkergették a felügyelőket, ^ férje vezető ember lett a faluban- Aztán egyszer csak megjöttek a fiai is, a néphadsereg egyenruhájában — tiszt 'lett mind fi kettő — és teljes lett a boldogsága. [ így tartott ez csaknem öt esztendeig, hogy aztán fegy nap újból megváltozzék minden. És most ismét iodavan a két fia, de elment velük a harmadik is. Az­tán utánuk ment az apjuk. A legnagyobb lány egy hét. tel ezelőtt jelentette ki, hogy nem marad ő se tovább otthon, ő is elment harcolni. «A világpolitika minden kérdésébe» az in­tervenció, a fegyveres beavatkozás a normális eljárás.“ (James Bumhamt A világuralomért.) Csend volt a faluban. Az emberek legnagyobb része kinn volt a földeken, ki krumplit szedett, ki meg a kukoricát törte, ki meg az árpát vetette. A faluban in­kább csak az öregek és a gyerekek voltak és csak az iskola nyitott ablakán hallatszottak ki a vékony gye- rekhangok, amikor a tanító egyet-egyet felszólított felelni. Dél felé járt az idő, ekkor kezdtek befelé szállin­gózni az emberek. Az utca szép egyenes, középen megy a. kövesút, kétoldalt meg a földes, úgynevezett nyári út. Ezen hajtottak a kocsik, a por csaknem teljesen el­nyelte zörgésüket. • A hegy felől bukkantak fel, ott, ahol a szőlők éle­sen elválnak az erdőtől. Egy pillanat alatt, már égett a Patkóék háza. Aztán sorba Sinkóék, Mátéék, Gábri- sék háza repült hatalmas csattanással a levegőbe. Az utcán emberek rohantak első ijedtségükben össze­vissza. Megszólaltak a légvédelmi ütegek. Az iskolá­ból ijedt gyerekek futottak ki. A következő pillanat­ban már levegőbe repült az is romjai alá • temetve a hátrébb maradottakat. Terítve volt a föld gyermekholt­testekkel. Pár percig lehetett még hallani a távolodó repülő­gépek búgását. ★ Ennek az írásnak az első része valóság, a máso­dik fele sose történt meg. Kistótfalut soha nem érte ilyen borzalmas repülőtámadás. Kistótfalun nem bom­bázták le se a Sinkóék, se a Mátéék házát s most is áll a vidám sárgásbarna kis állomás, körülötte az ala­csonyra nyírott élősövénnyel. A gyerekek vidáman énekelnek az iskolában, az elsőosztályosok most ta­nulják a Köztársasági Indulót. 1 An-Szat-Hi gondterhelten Jön a folyó felöl rájuk gondol. Aggódik értük, de büszke is fiaira, férjére, lá­nyára. ö maga is sokat fejlődött ezalatt az öt év alatt. Most már tudja, hogy az övéi mindnyájukért, minden koreai szabadságáért harcolnak. És ez nagy büszkeség­gel tölti el. Dél felé jár az idő a nap szikrázóan süt. 'Álmos Csend van a faluban, még a Szél'se mozdul. Hirtelen hatalmas csattanás remegtette meg a le­vegőt. Előtte csak a másodperc töredékéig hallotta a gyűlöletes aiúerikai gépek zúgását és aztán már el is nyomta a robbanások zaja. A falu szélén hullott le az első bomba. Aztán sóiba a többi házakra. An-Szet-Hi még látta mint repül a levegőbe kalimpálva Pak-Un- Geh tízéves kislánya, látta égni az iskolát, aztán egy hatalmas csauanás és An-Szat-Hi nem látott többé semmit. Ez a hasonlat akkor jutott Kovács Mártonná eszé­be, akkor gondolt erre amikor az egyik asszonynak magyarázta, hogy tulajdonképpen mit is jelent a béke­harc. A tervkölcsönnel kapcsolatban jött fel erről a szó, most, hogy folyik a sorsolása. Kovácsné azt magyarázta, hogy a tervKölcsön több egyszerű kölcsönnél vagy sorsjegynél. Hogy a békénket is védjük vele. Éppúgy, min, ahogy a békét védjük az őszi munkák határidő előtti elvégzésével, a tanácsok megválasztásával, dol- gozo népünk hatalmának megerősítésével is. Védenünk keli, azt már tudja Kovácsné, mert szép boldog éle­tünk van, — van mit védenünk! Azt is tudja, hogy Jék 6Zert az amerikaiak nekünk is Korea sorsát szán­Ezért harcolnak a kommunisták Rákosi Mátyás vezetesevet a békéért, minden erőnkkel, Hogy a ini ialvamkaí romba ne dönthessék! Javítsák meg munkájukat gépállomásaink pártszervezetei A gépállomásokra rendkívüli fel­adatok hárulnak a szocializmus épí­tésének időszakában. Hogy ezeket a feladatokat a gépállomások sikerrel oldhassák meg, nem nélkülözhetik az erős pártszervezeteket, melyek irá­nyítják, ellenőrzik az állomás terme­lési és politikai munkáját, melyek motorként viszik előre az egész gépállomást. A baranyai gépállomások párt­szervezetei a nyári munkák megindulásáig csak részben töltötték be ezt a feladatot és munkájukban számos hiányosság mutatkozott. A nyári munkák eíött a Politikai Bi­zottság határozata komoly fordulatot idézett azonban elő gépállomásaink pártszervezeteinél. Miután a párt- szervezetek élére választott titkárok kerültek, lényeges javulás állott be munkájukban. Döntően ennek eredményeképpen sikerült gépállomásainknak elsőízben túlteljesíteniük előirányzatukat és 117 százalékot elérni cséplési tervük teljesítésében. Ugyancsak ennek kö­szönhető, hogy a megyei központhoz tartozó gépállomások együttesen a tarlóhántási tervet is túlteljesítették és 103 százalékot értek eL Ezen belül több gépállomás ért el kimagasló eredményt. így a kétúj- falusi gépállomás 175 százalékra tel­jesítette cséplési előirányzatát, míg a szigetvári 167, a vajszlói gépállo­más pedig 154 százalékra teljesítette tarlóhántási tervét Ugyanakkor mind a cséplésben, mind a tarlóhántásban kiváló egyéni teljesítmények is szü­lettek, mint Jávorka Lajos újpetrei, Garai Ferenc mágocsi, Stájer József vajszlói, Puskás Jenő villányi trak­torosok 150—200 százalékos eredmé­nyek De már előbb te, a gépjavítások terén kibontakozott a kommunista példamutatás. így a villányi gépállo­máson Puskás Jenő elvtáre 4 gép kijavítását vállalta, ugyanitt az állo­más kommunista vezetői vállalták egy gép kijavítását és el is végezték a vállaltakat határidőre. Ebben az időben fejlődést lehe­tett tapasztalni a kritika alkalmazása terén is. A vajszlói gépállomás kom­munistái például kemény kritikát gyakoroltak az állomás vezetője fe­lett, aki nem látta meg a politikai és termelő munka közötti összefüg­gést. A nyári munkák óta eltelt időszak azonban azt bizonyítja, hogy a Poli­tikai Bizottság határozata után tá­madt fellendülés csak időszakos volt, gépállomásaink pártszervezetei nem állandósították és még kevésbbé fej­lesztették tovább áss elért eredménye­ket. Munkájukban újabb lanyhulás állott be. Ezt bizonyítja többek kö­zött az, hogy gépállomásaink mind­ezidáig — amikor már javában foly­nak az őszi munkák — tervüknek mindössze 67.7 százalékára kötöttek szerződést. Ha a visszaesés többi jeleitől el is tekintünk, ez az egy szám te figyel­meztet bennünket, hogy a gépállo­mások munkájában komoly hiányos­ságok vannak. A/T elyek ezek a hiányosságok, ameleyknek a szerződéskö­tésben való lemaradás csak külső megjelenési formája? Gépállomási pártszervezeteink mun­kájában mindenekelőtt komoly hibák vannak a pártépítés területén. Gép­állomási pártszervezeteink — amint azt számos példa bizonyítja — tel­jesen a véletlenre bízzák a párt­építést. Nem törődnek azzal, hogy a termelésben élenjáró, kimagasló ered­ményeket elérő traktorosokat, akik egyéb vonalon is bebizonyították: méltók arra, hogy Pártunk tagjai legyenek, akiknek a munkásosztály élcsapatában van a helyük, felvilágo­sítsák erről és velük erősítsék párt- szervezetüket. így az ócsárdi gép­állomáson, mely «I cséplésben 185 százalékos átlagot teljesített ée ahol tehát feltétlenül vannak kimagasló eredményeket elért, becsületes dol­gozók, a nyári munkák megindulásáé­tól mostanáig egyetlen egy tagjelöl­tet se vettek fel! Hasonló a helyzet a szentlőrinci és még több gépállo­máson. Másik döntő hiányosság — mely, részben az előbbiből fakad — az, hogy legtöbb állomáson még mindig elmosódik a Párt vezetőszerepe. Néhány állomáson annyira fajult, hogy a párttaggyűlések ée az üzemi értekezletek között is teljesen eltűn­tek a határok és legtöbb helyen a Párt vezetőszerepe csak apró tech­nikai kérdésekben nyilvánult meg. Mindezeken túl döntő hiba gép­állomásaink pártszervezetei munkájá­ban. hogy nem folytainak kemény, kérlelhetetlen harcot az ellenséggel szemben. Nem leplezik le a gépállo­másra befurakodott jobboldali szo­ciáldemokratákat és kulákokat s ha le is leplezik, nem folytatnak kemény harcot azért, hogy a gép­állomások megtisztuljanak az ellen­séges elemektől. Ez a magyarázat* annak, hogy a bólyi gépállomáson kuliktól kezdve volt likörgyárosig az ellenség minden fajtája megtalál­ható és hogy a szentlőrinci gépállo­máson még mindig kulák a főgépósx. De ugyanígy nem folytatnak har­cot a legtöbb gépállomáson a párt- szervezetek az ellenséges nézetekkel szemben se. Elmennek például amel­lett, hogy az állomásokon Pártunk irányelveivel ellentétben „nőellenes“ hangulat uralkodjék, aminek követ­keztében nem fejlődés, hanem vissza­esés van a női traktorosok számár­ban. Erre semmi sem jellemzőbb, mint az ócsárdi gépállomás vezető­jének kijelentése, aki azt mondotta: „Legszívesebben azt vennénk, ha egyetlen nő sem volna az állomá­son“. H ol van ezeknek a hibáknak * gyökere, mi ezeknek a súlyos hiányosságoknak a magyarázata? A hibák gyökere ott van, hogy a gép­állomások pártszervezetei és ezek vezetői sem látják tisztán a gépállo­mások feladatait. Számtalan esetben megfeledkeznek arról, hogy a gép­állomásoknak a szocializmus építésé­ben sajátos szerepük van, mely nemcsak a mezőgazadság gépesítésé­ből áll, hanem ugyanakkor hatalmas politikai nevelő munkát, a dolgózó parasztságnak nyújtott állandó se­gítséget is jelent. De abban, hogy üyen komoly hiá­nyosságok vannak még mindig gép­állomásaink pártszervezeteinek mun­kájában, nagy része van a gépállo- mások megyei központja politikai osztályának is. A megyei központ nem nyújt megfelelő példát és se­gítséget a pártszervezeteknek eem * pártópítés, eem a termelés, sea as ellenség elleni harc terén. Gépállomásaink ipártszerveseteitoek sürgősen ki kell javítaniok ezeket a hibákat Meg kell kezdeniük a szervezett, céltudatos pártépítést, ha­tározottan érvényesíteniük kell min­den gépállomáson a Párt vezetőeze­repét és kérlelhetetlen harcot kell indítaniok az állomásokra befura­kodott ellenséges elemekkel szemben. A hibák kiküszöbölésében a gépállo­mások megyei központja politikai osztályának minden segítséget meg kell adnia a gépállomások pártszer­vezeteinek. A gépállomások működ­jenek sokkal szorosabban együtt a járási pártbizottságokkal, amelynek egyik jelentős feladata munkájuk irányítása és ellenőrzése. [Vonják szorosabbra kapcsolataikat a terme­lőcsoportokkal is, hogy. gépállomása­ink sjkerrel teljesíthessék azokat a feladatokat, melyek most a* őszi munkákban és ezen túlmenően s szocializmus építésében rájuk vár­nak. T-A­HINTŐPOR J

Next

/
Thumbnails
Contents