Dunántúli Napló, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-20 / 193. szám

195® AUGUSZTUS 20 M B P L O 7 Kuss Ferenc helesíai parasztküldötf: / fhűdálatöi höLdoíjsáqet Láttam Soha meg ilyen napot. A faluban úgy terjedt el a hír, mint a futótűz. Mindenki megbocsájtja ezt Helesla dolgozó parasztjainak — de abban a pillanatban abbahagyta mindenki a munkál a községben. Kissnéért kocsit szalasztottak ki a mezőre. Már a ko­csin ült, de még mindig alig tudott szólni. — Hál igazán jön — hajtogatta egyre. Egy óra múlva már zörög a hosszú kocsisor, nem messze már á vasútállo­más. És a cserdiek közút is mennyien itt vannak, tlogy ezek mindent előbb tudnak. De honnan is tudják? Biztos a motoros . .. Aztán a motoros! Még mindig nincs itt. S még, hogy ö nincs itt, de nélkü­le nincs virág, virág nélkül pedig ■.. Ißt- már in von. Ép jókor, hisz már hullik a vonal dübörgése is. Füstös mozdony, hosszú kivilágított kocsisor, azok valamelyikében ül Kiss Ferenc. Fékez a vonal, csikorognak a kerekek. Olt áll az ajtóban, mosolyog! Még megy a vonat, de már leugrik. Ma most a csokrotI Érdemes volt érte Ezentlörincre menni. Felesége, fiai, leányai, anyja csókolják, nagy a csa. Iád- De ekkora még sincs, mert még mindig ölelik, csókolják, úgy adják kézről kézre. Ekkor tette tel valaki a kérdést, mindnyájuk kérdését: — Mond, mit láttál? — Ezt kérdezte valaki tőlem, ez volt az első kérdés — mondja elgondol­kozva. Egy pillanatig szünetel tart, a gyerekek egy ismerős lemezt tettek tel a másik szobában a gramofonra. A szovjet nép ajándékaként hozta haza, éppúgy, mint a legdrágább, legfino­mabb órát, vagy mint a damaszt asz­tali készleteket. (Nem győz benne gyö. nyörködni a ielesége.) Mit láttum, kérdezték és egy pilla­nat alatt éitíutolt rajtam három hét em­léke. Mit láttam? Hát a Budjonnij kol­hozban 52 új házat. Minden házban 3 szobát, íürdőszobát, minden házban villanyt, rádiót. — Mit láttam? Gyönyörű, néhol szemkápráztalóan felszerelt kullúrhá. zakat, kolhozleányokat, akik munka után a színpadi a léptek és úgy éne­keltek, táncollak, hogy az'ember azt se tudta hova legyen a csodálkozás­tól. Olyan koihozparasztot kettőt is egy kolhozban, akiknek saját autója van és harmincnyolc olyat ugyanebben a kolhozban, akik saját motorkerék­párjukon járnak. — Alii táStan: P Wessen ha azt mindet csak úgy el lehetne mondani. Hát láttam olyan koihozparasztot, aki. nek az évi jövedelme a feleségével együtt 7.590 rubel volt, ami a mi pén­zünkben körülbelül háromszor ennyit tesz ki. Aki emellett még 22 és tél mázsa búzát, 34 mázsa 90 kiló kuko­ricát. 607 kiló napraíorgót, 25 mázsa 00 kiló krumlit és prémiumképpen még ráadásul 20 malacot kapott. — Csodálatos boldogságot láttam — ezt válaszoltam a kérdezőknek. Egy mondatban kellett felelnie, hisz már záporoztak a többi kérdések is. így adta meg a választ, ebbe az egy mondatba sűrítette össze mindazt, amit három hét alatt látott és tapasztalt: „Csodálatos, boldogságot láttam“ — Igen, ezt láttam, mindenfele, amerre csak megíordullunk. Boldog, sugárzóarcú, gondtalan emberkel, bol­dog férfiakat, boldog asszonyokat, bol­dog tiatalokal. Flogy mi teszi őkel ilyen boldoggá? Először is az, hogy szabadok. Egy szovjet parasztnak nem kell soha semmitől se félnie. Születés­től késő öregségig biztos, boldog élet: ezt jelenti számukra a kolhoz. Meg­születik egy kicsi? Hófehér, vakítóan tiszta szülőotthonban látja meg a nap­világot. Orvosok várják az érkezését és orvosok, szakképzett ápolónők gon. dozzák később a csecsemőotthonban is. Elkezd tanulni. A kolhoznak iskolá­ja van, a tanítók rendszerint a kolhoz- tagok fiaiból, leányaiból, kerülnek ki. Kijárja a tíz osztályt és akkor dönt: mérnök leszek, orvos leszek, agronó- musnak megyek, vagy állatorvos lesz belőlem vagy itt maradok a kolhoz, ban. Akár tanulni megy, akár a kol­hozban marad — továbbra is biztos a jövője. — Tegyük lel a kolhozban marad. Fiatal, egészséges, jól dolgozik, rövi­desen szép jövedelme van már ön. állóan is. Megnősül: a kolhoz házat épít a Hatul párnak. Megvan mindene a családnak és megvan akkor is, ami­kor megöregszenek. Ellátja őket ököl­höz. — Bizlos, szép, gazdag az életük. Ezért boldogok, HlgonAoihosva néx Ismét maga elé Kiss Ferenc. A szobába közben újabb látogatók jöttek be, csendben állnak, akiknek már nem jutott ülő. hely. — Boldogok — mondja mégegyszer egész halkan — és ha követjük őket, boldogok lehetünk mi is — emeli tel a hangját. — Azok leszünk — válaszol rá egy hang. Cz írják József mondta ezt. Egyik tagja az alakulóban lévő tér mclőcsoporlnak. Domb tetején, óriási parkban áll a bükkösdi kastély. Masszív, hatalmas épület, roétervastag, szürke falakkal uralkodik a falu kicsiny házai fölött. Nem is olyan régen — öl évvel ez­előtt — még a lakói is uralkodtak. A kisjeszeni és megyefalvai Jeszenszky, eh, valamint a káritorjánosi Mándyak voltak majdnem korlátlan urai ennek a vidéknek. Erre a kiskirálykodúsra az urak „ezeréves alkotmánya" adott lehetőséget. Ennek nz „alkotmánynak", az urak, a nemesek, a grófok és bárók alkotmányának köszönhették a kis­jeszeni és megyefalvai Jeszenszky Fe- rencck a földbirtokukat, az ország, gyűlési képviselőséget és a korlátlan kizsákmányolás lehetőségét. És az urak alkotmányának „köszönhették" a zsellérek, béresek, cselédek az örökös robotot, az éhbért. a tüdővészt, az is- lállólakast, a tanulullanságot, a rab- szolgasorsot. A kastély padlásán megmaradtak a nemesi família nem „bi­zalmas" és nem „kom. promittáló" levelei. Ezek a megmaradt levelek sokat elárulnak arról, hogyan éltek, mivel szórakoztak, mivel fog­lalkoztak (munkával persze nem) a múlt évben disszidált Jeszenszkyek. A porral vastagon belepett levél­halmaz mellett nemesi évkönyvek idé­zik fel azokat az időket, amikor az urak alkotmánya nem védte meg az alkalmazottakat attól, hogy jogos, szer. zödésileg kikötött járandóságaikat gazdáik úri gesztussal el ne sikkasz- szák, hiszen 1941 február 4 én, mikor -méltóságos" dr Jeszenszky Ferenc úr Hajnal és Bartha Váci-utcai szabóknál 1.0Ö5 pengős szmokingot varratott, Ugyanakkor a sofőrnek már 7 rend ru. hóval voltak adósai. Viszont a méltó- *ágos asszony sem drágálta a külön autóval Pestről lehozatott 364 pengős kalapot. A ..méltóságos család" Pitykó bece- B«vü sarja a franciaországi Le Tou- quet város L, Hermitage szállodájából íz levelet 1935.ben „A kaszinó is re­mek hely — Írja levelében — csuda •lép és állandóan 20—30 asztalnál is látszanak 10—20.000 frankos tételek- fren. En tegnap 5 frank indulással nyertem 4000 lrankqt, de ha nem lát­nom skótul, 100.000-et is nyerhettem volna." az urak, ezt biztosí­totta az az alkotmány — nekik. Es dolgozóknak? Jogukban állt éjt »appalla teve dolgozni, vért izzadni Mért, hogy az urak gond nélkül kár. fázhassanak, hogy egyik országból a naásikba. egyik loká'ból a másik mu l»tóhe]yre mehessenek. Törvényes ■Munkaidő, dolgozók üdültetése, fizeié- a*s szabadság? — hol volt még az! [ így iidtiüeH Az államigazgatás, a közigazgatás ..Úri" intézéséről is gondoskodott az „ezeréves alkotmány”. „Méltóságos kéz kegyelmes kezet mos" — alapon állott az úri hivatalnoki kar. Nézzük meg mit mondanak a levelek a kijárá­sokról. a protekcióról, a Horthy.hiva- talnokok korrupciójáról „Miután jól megalapozott összeköt­tetésekkel rendelkezem (Kaszinó) — írja Jeszenszky Béla földbirtokos „úr" — sikerült magamat is a Prágában le- iolyó maradékbirlok-éitckezleire meg. hivatnom és talán sikerül ott meglóg­ni a dolgot a birtokrészek visszaszer­zésére." De nemcsak a férfiak, a család nő. tagjai Is sikeresen végezlek kisebb- nagyobb kijárásokat. „ ... tovább ül­tem a nyakukon és addig nem hagy­tam békében Szenlkereszthy Bélát, aki az autó és gumi ügyeket vezeti, míg megígérte, hogy megszerzi az enge, délyl. Ha megjön Brandenslein,megkéri öt, hogy engedélyezze az autó teher­autóvá való átalakítását. A kérvényt szóval elutasítva lógják visszakapni. de ez nem jelent semmit" — írja a nemesi família nagy reményekre jo­gosító nölagja, Lányi. Lányi leveléből egy részlet: „ ... hát most nyakamba vettem a várost, az összes hivatalokat: TEOSZ, Mangalicatenyészlök, Közellátási mi­nisztérium, Mezőgazdák, Földműve­lésügyi minisztérium — és sikerült tét vagont még összeszedni. Aztán még pár kijárást sóztak rám, szóval megint kijáró lettem." Az őszinte levél 1944 ben íródott. ma már min. denki számára lehetővé teszi a tanulást. Kollégiumok, ösztöndí­jak várják a fiatalokat, az is­kolák. egyetemek kapui mindenkinek nyitva állnak. Az urak alkotmánya idején még csak egy kiváltságos réteg tanulhatott, Ebbe a rétegbe, a társada­lom „krémjének" rétegébe tartozott Jeszenszky Pitykó úrft is. K. Mándy Sámuel méltóságos úr. országgyűlési képviselő levélben ezt tanácsoljt Thyra nővérének; Pitykó méltóságos mamájának 1929-ben, Hof- gasteinből, Pitykóra vonatkozóan: ,,Ol­vastam egy angol iskoláról, ahol az egyévi bentlakás ellátással 5—6000 pengőbe kerül. (Egy béres ÍO évi tize. tése.) Persze ehhez jön az utazás és esetleg más kiadás. Hogy Zichy gróf ott havi 8000 (nyolcezerül) pengői el­1919. októberében n kisjeszeni és megye/rtlvai Jltzenszkg-család disszi­dált. Elmentek és nem sír utánuk egg-kéj itt- muraitl reakcióst 1: véne senki. A birtokot a m p, dolgozó parasztság nette birtokába, a bnkkősili kun or kosiéig csendjei költött, nem jelent semmit. Szeretném, ha egy évre Angliába mehetne, ott megtanulna angolul és valamit felven­ne az úri angol szokásokból és iello. gásból-" Végül mégis a német „szokások és felfogások" tanulására került sor, hogy ez mennyire sikerült a remény- teljes ifjúnak, arról tanúskodik a ber­lini Collegium Hungáricum igazgatója, nak levele: ,Méltóságos Asszonyom! Piáról kell tudósítást küldettem, saj­nos nem örvendelesl. Kezdettől lógva hadilábon állok vele, mert javíthatat­lan éjszakázó és ennek következtében egész délelőltöket át szokott aludni. Arra kérem méltóságodat, hogy pró. háljon ráhatni, hogy legalább a vizsga előtti időt töltse mcgíelclö komolyság­gal. Mély tiszteletét jelenti méltósá­godnak készséges szolgája, Tameder Mihály." tanult volna az ország pénzét külföldön szét. szóró méltóságos? Az ö világában a nemesi oklevélé volt a szó, nem tudásé. A családfa, az elö- név, a- rang olyan hatalmat jelentett, amit nem gátolt sem törvény sem em­ber addig, míg a Vörös Hadsereg, a győzelmes Szovjetunió fel nem szaba. dította hazánkat és az elnyomott dol­gozó milliókat. Eleinte nem adták még meg magu­kat. Nyíltan támadlak, szabotáltak. Schuller Jenő és Imre, budapesti mag- termelők 1946-ban kelt levele így szól: „Igen lisztéit Jeszenszky Ur!" (Úgy látszik hatott a demokrácia leve. .gője, mert már nem méltóságos a cím!) Sajnos a nagybirtokok megszün- lek. Nekünk is volt cca 6000 hold íöb dunk. Elment. Kész. Most foglalkozni kell mással." Foglalkoztak is. összeesküvéssel, rémhírterjesztéssel, feketézéssel, men. tették a menthetőt. Ugrón uraság „jó- tanáccsal" látja el Pitykót: „A cselé­dek ■ a rájuk rótt búzabeszolgállatásl okvetlenül kell, hogy viseljék, függd. lenül átlói, hogy búzavetést kaptak e igényelt földjükkel, vagy sem." Aztán látták, hogy minden hiába, többé itt nem lehet szavuk. Látták ezt akkor, amikor 1949 augusztus 20-án törvénybeiktatták a Magyar Népköz- társaság Alkotmányát, törvénybeiktat, ták azt, hogy nálunk minden hatalom a dolgozóké, nz egerei: Intncuroznuk. inig u l’ápii értékesítő Nemzeti Vállalat cl nem viszi on min, a többi jel- hii'iímzott eimeres lené'- papírral és a Jeszenszky ck rablógazdálkodás á: m eg örökítő gazdasági iratokká! együtt. Garami László UiVancsan A néo alkotmánya is vidám gyermekbanyok verik már fel, a boltíves t c ;• ni ck ben, is kőin pad o k állnak, a folyosókor az ősök képei hehieít utlö- r ő faliujs áfi o k s ora k o z* nrik. A parkból vidáman száll felénk az ultörö- induló cs a padláson lér vö nemesi évkönyvekben 9e miért is Csak a Politikai Bizottság határozatának maradéktalan végrehajtásával javulhat meg a Magasépítési NV üzemi bizottságának munkája „Tárgyalják meg a szakszer­vezeti funkcionáriusokkal és magával a dolgozó törnegekkel a Politikai Bizottság jelen hatá- rozatát, tárják fel bátran és nyíltan a hibákat és mozgósítsa- nak azok kijavítására. Honosít­sák meg és fejlesszék a szak­szervezeti mozgalomban a kwi- k a-önkritika fegy veret." (Az MDP Politikai Bizö'.ságának Vll. 26-i határozat.) Böhrcr elvtárs, a pécsi Magasépítési NV szakszervezeti termelési felelőse pénteken reggel, amint kézbevette a megyei pártsajtót cs elolvasja a Ma­gasépítési» NV-re vonatkozó bírálatot, hangosan kifakadt: méltatlankodott, szidta a bírálatot, a bírálót. így fo­gadta a kritikát. Böhrer clvlárs nem (ette még ma­gáévá a Politikai Bizottság határoza­tának a kritika-önkritika fegyverére vonatkozó részét, A bírálat helytálló volt, amint azt a cikkben érintettek el is ismerték és nem is közvetlenül az ÜB-t érintette. Az önbírálattal azonban még az ÜB-titkár, Keresztes elvtárs is hadilábon áll. A napokban a MÉMOSZ megbírálta munkájukat és a hiányosságokat Keresztes elvtárs hol a pártszervezetre, hol pedig a vállalat- vezetőségre igyekezett hárítani. Az önbírálat pedig tudvalévőén igen szo­ros kapcsolatban áll a felelősségtudat­tal is. Hogyan fejlődött vájjon a Magas­építési NV ÜB-je a fejlődés elsőbb- rendű biztosítéka — a kritika-önkri­tika híjján a Politikai Bízol ság hatá­rozata óta? „Szóban elismerték a Párt ve­zető szerepét, ,de gyakorlatban (PB haiározr.áából).-— Minden pártgyülésen jelen va­gyunk cs annak alapján haladunk . .. — mondja szószerint Keresztes elvtárs a választ arra a kérdésre, hogy meny­nyiben javult a Párttal való kapeto latuk. És a gyakorlatban.,.? Weber párt­titkár elvtárs megállapítása szerint A vezetőségi üléseken megjelennek ugyan, de a határozatokat nem hajt­ják végre. Számtalan cselben előfor­dult már, hogy a Bárt határozatának végrehajtásához addig nem voltak haj­landók hozzáfogni, míg a MÉMOSZ- tói utasítást nem kaptak ..." Wéber elvtárs megállapításán túl, nézzük meg, hogy a Politikai Bizott­ság határozatát hogyan hajtják végre. „Harcoljanak következetesen ... a helyes liorn.'.i kialaUiiá-.áért — a szocialista \mur?kaverseny, a Sztalíánov-mozgalorn fellendí­téséért,- kiszélesítéséért... (PB határozatából). Az Alkotmány ünnepére tett felaján­lásokat pénteken este értékelték ki és csak azután kezdhették cl az igazi irányítást, szervezést. (Tévedés ne es­sék: pénteken 18-át írtunk...). Nem tudják azt sem. hányán kötöttek hosz- szúlejáratú versenyszerződést. Böhrcr elvtárs szerint „cirka 600 an". A párt- szervezet ezzel szemben ugyanakkor 805 hosszúlejáratú versenyszerződést tart nyilván. A más. üzemekben oly dúsan gyü­mölcsöző ölleí-napokat, ötlet-értekez­leteket a Magasépítés vonalán nem is ismerik. A termelési felelős csodálkoz­va hallja, hogy a Koreai Hét verseny- lendii'tete megtört az Alkotmány heté­ben. A szociálpoH fkai felelősnek kell erre rávilágítani. Tényként szögezhetjük le: a Magas­építési NV üzemi bizottsága a norma­rendezés kérdésében, a munkaverseny szervezésében messze elmarad a köve­telményektől. Az UB nem teli meg mindent a minisztertanács határozatá­nak maradéktalan és sikeres végre­hajtására, ugyanakkor nem telt eleget a •Politikai Bizottság határozatának erre vonatkozó figyelmeztésének sem. Maga Keresztes elvtárs elismeri, hogy a legutóbbi időkig a szakszervezel ak­tívái csak az alapbéremelést hangsú­lyozták ki. Tehát szakszervezeti vona­lon „népszerűtlen ieladatnak" tekin­tetlek a normarcr.áczés kérdését. Ke­resztes elvtárs kiadta az „utasítást" az aktívák felé. hogy mutassanak rá a várható bércsökkenésre is. De az el­lenőrzés ...? Annak eredménye . . .? Keresztes elvtárs szavaival: „Ahol jók az aktívák, ott már megtöri ént, de ahol gyengék ...“ Es sajnos, az aktívák lelő még-gyen- ge. .. Ez is az ÜB-tHkár megállapí­tása. „Gyökeresen számolják fel a szakszervezeti vezetésben, első­sorban saját m unk újukban és magatartásukban az opportunista szociáldemokrata befolyást. (P. B. határozatából). A Politikai Bizottság határozata azonban mégsem volt hiábavaló a Ma­gasépítési NV-nél sem. Kezdeti ered­mények a még maglévő súlyos hiányos­ságok ellenére, máris jelent kéznek. így igen helyesen iránytvett az ÜB arra, hogy az aktívákat felfrissítse, mozgósítsa. A pártszervezet segítségé­vel a szakszerevezeti bizalmiak, aktí­vák résztvesznek a népnevelő értekez­leteken. De számos üzemi titkárt is felváltottak már fiatal, jól fejlett, a munkában kiváló munkással. Ennek eredménye rövidesen jelentkezik is. Mindazt a hiányosságot azonban, mely a Politikai Bizottság határozata előtt és részben ma is fennáll, addig nem fudják megoldani, amíg kommunista iorradalmir.ággal, őszintén fel nem tár­ják hibáikat cs haladéktalanul ki nem utják gyökerestől a soraikban is meg­található opporlun:sta magatartást. Keresztes elvtárs emlékszik még aztüra az időkre, amikor a 30 as évek­ben még az inségmunkán is elárulták a munkások ügyét a jobboldali szociál­demokraták, emlékszik azokra a har­cukra is, melyeket a két testvérpárt egyesülése előtt kellett folytatni a kommunistáknak a jobboldali szociál­demokraták ellen. Maga Keresztes elvtárs mondja, hogy „ezek a- elemek a szakszervezeti vonalra húzódtak vissza. Nincs is annyi opportunizmus, bei demagógia más munkaterület en, mini éppen az építőiparban". Vajion ezek közül a: elemek közül a szak­szervezel egyellen-egyet is leleplezett már? Nem. F.z az egvíc döntő aka­dálya fejlődésüknek. De mivel nem harcoltak az opportunista elemek el­len, maguk is átvették azok megnyil­vánulásai. Böhrer elvtárs például ké­pes feltételezni saját pártszervezet erői, hogy hamis jelentéseket ad a munka- verseny állásáról, csak azért. hogy sa­ját mulasztását kendőzze! »V A Magasépítési NV szakszervezeti kommunistái látják fel nyíltan hibái­kat. „És tartsák szcrnclött. hogy a szo­cialista építés terén elért eredmé­nyeik a legjobb fokmérői annak, hogy mennyire értét!ék meg a Párt birá'a- lát és javították ki súlyos hibáikat." Gyarmati József.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents