Dunántúli Napló, 1950. augusztus (7. évfolyam, 176-202. szám)
1950-08-20 / 193. szám
s NAPLÓ 1950 AUGUSZTUS 20 Ma avatják Bolyon az Alkotmány ajándékát AZ ÚJ KULTÚROTTHONT Ma, Alkotmányunk egyéves évfordulóján országszerte ünnepi díszt öltöttek városaink és falvaink. Kö" ször.tik új életünk alaptörvényét, jövőnk biziosítékát. Különösen forró ünneplésre készül Boly háromezer lakosa Délbaranyában. A község lakói megvalósulva látják és köszöntik Alkotmányunk egyik vívmányát, a minden dolgozó számára megnyílt művelődés fellegvárát: kultúrottho- nukatA falu közepén büszkén áll a teljesen újjáalakított épület. Homlokzatán vadonatúj felírás: József Attila kultúrotthon A hat terem utolsó simításain, a takarításon dolgoznak az MNDSZ asz- szonyai. Lelkes felajánláskép, végzik a munkát. Valamennyiük arca ragyog, mikor a megnyitás napjáról érdeklődünk. — Már alig: Tárjuk — mondják — szeretünk dolgozni, de ezt a munkát különösen nagy örömmel végezzük. Lesz ezután már helyünk min dünknek, akik csak a községben lakónk, hagy tanuljank, művelődjünk, gyö nySrhő djünk! A függönyt is varrják mér. Heil Oszkár és Heil Ferenc szabók vállal ták társadalmi munkában. Nekik is szívügyük a kultúrotthon. Ugyanígy Schmidt Józsefnek is a gépállomásról, aki a függöny felszerelését végzi, S a tömegszervezetek, szocialista szekto rok többi dolgozójának is, akik a legkülönbözőbb módon járultak hozzá, hogy a kultúrotthont Alkotmányunk ünnepén felavassák. De hogy is lett az elhanyagolt, dü- ledezö épületből ilyen pompás kultúrotthon? Fülöp József, népművelési ügyvezető, a kultúrotthon igazgatója ad felvilágosítást. Állandóan a kultúrotthon környékén tartózkodik, mint gondjára bízott gyermekre, őrködik a házra, a házban történő minden munkára, Máris szinte összenőtt a megbecsülő megbízatással, feladatával s minden igyekezetével arra törekszik, hogy o bólyi kultúrotthon Baranya megye élenjáró, példát mulató intézménye legyen. — Kési Tíiiíya Tolt Boly dől gozóinak, elsősorban a gépállomáson az állatni gazdaságban és a két terme löcsoportban dolgozó munkásoknak és parasztoknak, hogy a falunak legyen már végre egy igazi, központi kultúráiig gócpontja, ahol minden oktatási ér, kulturális esemény egyetlen szerve zetben történik. Érezték cs később tudták is vezetőikkel együtt, hogy csak eztán lesz igazi, pezsgő kulturá lis élet a községben. Mert eddig Bolyban a kultúra ügye szétszórtan, szer vezet lenül, nem egyszer káros versengésben merült ki. Nem is beszélhetünk eddig komoly eredményekről, éppen a ezervezetlenség, gazdátlanság, irányítás hiánya miatt. Bizony ez most máskép lesz! — Még júniusban történt, mikor 10.000 forintos állami támogatásban részesültünk, hogy újjáépítsük a régi házat, megteremtsük a dolgozók kul túrotthonát. A költségeket társadalmi úton még pótolták dolgozóink. Pénzzel, anyaggal, kocsifuvarral, gyalog erővel, önkéntes munkával járultak hozzá, hogy megvalósuljon községünk álma, a dolgozó tömegek soraiból indult szép kezdeményezés. S itne. most itt van. Megvalósult az álom! — Lelkes, odaadó emberekből állítottuk össze a vezetőséget. Kiss Gyula igazgató lelt az oktatási felelős, Gom bős Zsuzsa, a gépállomás kitünően dolgozó kultúrmunkása a művészeti felelős, az állami gazdaságból Schneider Vince rádió- és sajtófelelős, Ónodi Károly sportfelelős, Szántó Teréz könyvtáros a községháza dolgozója, Kész Henrik pedig pénztáros és gazdasági felelős lett. — Én magam hamarosan kultúr- otlhonvczelöi tanfolyamra megyek. Mindenesetre szeptemberben elkezdjük a rendszeres, jól megszervezett, napokra, órákra beosztott munkát. A pártszervezet, vezetésével, irányításával pontos, és alapos munkát akarunk és fogunk is végezni. Felelőseink ak- fívahálózatot építenek ki maguk körül, propagandistákat szerveznek a sokrétű feladatok minél jobb megszervezésére Ó3 végrehajtására. lMrskonits Antal elrtíirs. a pártszervezet titkára a tervekről beszel. Elmondja, hogy amint a kultúrotthon megvalósításáért vívott harcban, a kultúrotthon további munkája-' ban is aktív, elvi irányítással, tan.i- ( csókkal, támogatással segíti a párt- í szervezet a fiatal intézmény mun- * Icáját. | A kulfúrotthonban tartjuk meg a I lártnapokat, szemináriumokat. Tömeg- \ izervezeteink gyűléseit, előadásait í iziutén itt bonyolítjuk le. Máris terv- J >e vettük néhány előadássorozatot, így a icldául a Rákosi-per c. könyv ismer- Á élését. Megszervezzük szakelőadók- f tál az olvasómozgalmat,, természet- é udományos előadásokat tartanak majd * ledagógusaink. Ugyanígy lesz a Sza- £ iád Föld Téli Esték előadássoroza-\ ával is. Természetesen kultúrcsoport- J aink műsorai és a sportfoglalkozások J s a kultúrotthon keretein belül zaj-^ anak majd le. ^ Lécz István elvtárs az Árpád-tszcs-1 ől nagy örömmel beszél a kultúr- * tthonról. — Igazán s* Ybnl jövő lelkese - J léssel üdvözöljük mi, a szocialistái zektor dolgozói az új kultúrotthon*, i Íz is a mi győzelmünk. Hogy mennyire^ zívünkön viseljük a sorsát, mutatja a^ asárnapi műsor is. A felavatáson^ nnepeljük Alkotmányunkat, a ter- * lénybeszolgáltatási verseny győzelmét/ az új kenyér ünnepét fő- Büznkoszo- rút és kenyeret adunk ftt. Ugyanekkor vesszük fel ünnepélyesen az Árpád- tszcs új tagjait is. * Feledhetetlen nap lesz Alkotmányunk ünnepe a bólyi dolgozóknak. Az előttünk lévő műsor is ezt bizonyítja. A Párt vezetésével az összes üzemek, tömegszervezetek összefogtak, hogy az Alkotmány, a termény-begyűjtési verseny, az új kenyér ünnepét a Korea szabadságharcával Yaló együttérzéssel és a béke melletti tüntetéssel összekapcsolva felavassák kurtúrotl* honukat.. Az állami gazdaság MNDSZ- asszonyai a büffé bevételéből szeretet- csomagokat küldenek Korea hős harcosainak. így indul meg hatalmas hivatásának útján Baranya egyik szocialista kultúrintézménye, a bólyi kultúrotthon.' Jelkép és valóság ez egyben. Alkotmányunk diadala, a béke és a boldog jövő bástyája az új Magyar- ország földjén! Kiss Iván. AZ ALKOTMÁNYÉRT Harcolni kövek, gyökerek 1 között, új és új fedezékben, harcolni akkor is> ha még nem iudod, lábad hová veted legközelebb, csak a célt látod, > ( mely szívedben, szivünkben él < harcolni így is szép: acél I erővel vívni új világot. De lelkesítő, boldogabb harc: bástyán állva védeni és építeni azt, ami 4 az életnek értelmet ad. 4 Erős és tiszta bástya épült. ) Mert alapjához mezöt é megtisztította már előbb > t a Párt és virrasztó Vezérünk. * Bástyáról\lntunk messze földre, í miénk a teljes láthatár, 5 messziről lát az is. ki már f újból mohón munkánkra törne. é De te. ki csüggedt századokon ál * ostromló voltál, nép, szeresd f a várad* is régi elnyomóid új hadának büszkén verd vissza ostromát! J DEVECSERI GÁBOR* Ünnepélyesen véget ért a pedagógusok természettudományi szakosító tanfolyama Pénteken est» tartották ünnepélyes keretek között a Pécsett megrendezett országos pedagógus szakosító tanfolyam természettudományi részlégének záróünnepségét. A Megyei Pártbizottságot Baris István elvtárs képviselte, a közoktatásügyi minisztériumot dr. Mikszáth Gyula, az oktatási főosztá'y előadója, a megyei tanács oktatási osztályát Sta dinger Istvánná elvtársnő. bA megjelent vendégeket és hallgatókat először Szokolszky István elvtárs, a tanfolyam vezetője üdvözölte, majd dr. Mikszáth Gyula elvtárs emelkedett szólásra. Beszélt a tanfolyam jelentőségéről, arról, hogy a pedagógusoknál, elsősorban saját soraikon belül kell megküzdeni a lazaság, nemtörődöm ség, a régi rendszerben beléjük ivó dott magatartás elten. Figyelmeztette a halgatókat, ho-gy a szakmai kiképzés állampolgári kötelesség. A pedagógusok számára jiedig külön megtisztelő fc’adat a proletár nemzetköziség és a szovjet hazafiság megismertetése az ifjúsággal. Felszólította a pedagógusokat, hogy teljes lendülettel vegyenek részt a békéért való harcban. Rámutatott arra. hogy az elmúlt ^esztendőben még magukra maradtak é a növelők, nagyon kevés irányítást, i segítséget kaptak az illetékes kor- } mányszerv részéről. Az elkövetkező / időkben meg fog szűnni ez a hely- íj zet. A szakosítást nyert pedagógust sok szakbeosztást kapnak, évente / legalább két megyei értekezletet tar- ‘ / tónak számúiéra, állandó irányításai /segíti majd őket a minisztérium és / ellenőrzésekkel, könyvekkel is. Ve-1 / gül megköszönte a tanfolyam névé-1 hogy lehetővé tettek ezt a nagyjelentőségű tanfolyamat A tanfolyam előadóinak és vezetőinek is tolmácsolta íx minisztérium köszönetét és hálával emlékezett meg a dicsőséges Szovjet Hadseregről s annak láng- lelkű vezéréről, Sztálin elvtársról. — Előre az idealizmus ellen! — fejezte be beszédét dr. Mikszáth elvtára. Ezután Szolzolszky elvtár3 beszámolója következett A tanfolyam vezetője kimerítően ismertette a hat hetes továbbképzés eredményeit és hibáit. Bismerte, hogy — a vezetés hibájából elsősorban — a célt ^em sikerült teljes egészében elérni. Szilárd szervezeti keretet akartak adni s ez csak kismértékben valósulhatott meg. Nem volt elég tervszerű és következetes a tanfolyam vezetése s a hibák java innét ered. A kereteket a hallgatók egyrésze som tekintette elég komolynak, bár a pedagógusok nagyrésze fegyelmezetten, öntudatosan viselkedett. Beismerte, hogy a hallgatók szinte minden percüket tanulással, munkával töltötték s nern kis feladat jutott mindegyikőjüknek. Hiba volt az is, hogy időben nem kapták meg a könyveket. Ennek ellenére a hallgatók szakmai téren igen komoly eredményeket értek el. A beszámoló után Stadingcr Istvánná elvtársnő szólalt fel, Faragó Gábor hallgató a tanfolyam isták nevében, a Megyei Bizottság részéről pedig Baris István elvtárs mondott rövid beszédet. Ezután a legjobb hallgatóknak 68 könyvet osztottak szét jutalmul. Befejezésül igen nívós, tartalmas * ben a Pártnak és Rákosi elvtársnak, ‘ kultúrműsor következett. * é t * * * * A Magyar Népköztársaság minisz- \ tertanácsának augusztus 4-i ülésén J Munkácsy Mihály-díj elnevezéssel kép- i zőmüvészeti díj alapítását határozta f el. A jelölő-bizottság, — amely a é Képzőművészek és Iparművészek Szö* vétségének öt tagjából, a SZOT és a f DISZ egy-egy kiküldöttéből áll —, ja. * vaslata alapján a Munkácsy-díjat a \ következő művészek kapják meg: J 1.. A 6.000 forintos első fokozatot: J Pór Bertalan, Ék Sándor, Beck Andrns. Ma, adják át a MUNKÁCSY-DÍJAKIT 2. A 4.000 forintos második fokozatot: Bán Béla, Bcndek Jenő, Beréuy Róbert, Bernát Aurél, Fclekiné. Gáspár Anni, Farkas Aladár. 3. A 2.000 forintos harmadik fokozatot Csekei Zoltán, Dobroszláv László Fclégyházi László, Imre István, Scholz Erik, Szentiványi Lajos, Kurucz Dezső, Vén Emil, Szilágyi Jolán, Korányi Jenő, Szabó Iván, Tarr István, A díjakat vasárnap délelőtt a Művészeti Szövetségek Házában ünnepélyes keretek között adják át. AAAAAAAAAÍAAAAAAAAA AA & AAAAAA.AAAAAAAAAAA áA AAXáAAAAAAAAAÁAAAAáAAáAAAAAAAAáAAA' — Tcriiiésietescn ran még tennivaló. Hiszen községünk szoci- alisla fejlődése beláthatatlan távlatokat nyitott meg máris szemünk előtt. így a szocialista épftés egyik kiemelkedő alkotása, kultúrotthonunk is nagy fejlődés előtt áll még. Legközelebbi tervünk a ház körül kultúr, park létesítése. Fülöp Józseftől a kultúrotthon vezetősége és, programja után érdeklő dünk. „48. § 1) A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát. 2) A Magyar Népköztársaság ezt a jogot, a népművelés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, közép- és felsőfokú oktatással, a felnőtt dolgozók továbbképzésével cs az oktatásban részesülök anyagi támogatásával valósítja meg.“ Ez a jelen. De hogy milyen volt a múlt, arra élesen világít rá az alábbi írás. Egy szegény asztalossegéd két fiáról szól Szabó Pál regénye, amelyből egy részletet adunk. Szcplember elején édesanyáin szárazbabot és tarhonyát rakott ritkasz.övésü zsákokba, egy literes fazekat jól pirított rántással töltött meg, kevés fehérneműnket édesapám Amerikátjárt, hairmónflkás kofferjébe csomagolta, s elindított keltőnket Budapestre. Éjjel utaztunk, hogy kon, hajnalban találkozzunk a nagyvárossal. Én másodéves tanárjelöltnek iratkoztam, öcsém a Keleti Akadémia első évfolyamára A budai Alkotás-utca és a Mozdony-utca sarkán béreltünk szobát egy özvegy szakácsáénál. Az ötödik emeleten. A negyedikig széles lépcsőn jártunk, onnan keskeny faléira nyúlt fel a szobánkig. Homályosan még valami üveges liftre is emlékszem, de egészen bizonyos, hogy sem én, sem öcsém. egyszer scm^jártnnU vele. Modern, új ház volt akkor az -a sarokház, de a gáz- és villanyvezetékek, sőt a víz is, megállóba!; a konyha ajtajánál. És a komfortunk is közös voll a többi szegényével. ’A szobák ablaka világító-udvarra nyílott, de mert a szomszéd ház akkor még nem épült fel, felkínálta nekünk a budai hegyek egész panorámáját. Felkínálta, de mi nem fogadtuk el. Nappal iskolában voltunk, vagy kenyér után szaladtunk, este pedig nem értünk rá az ablakon át bámulni, de meg nem is vett mit. mert a Farkas réten sem innen, sem túl nem égett akkor még közvilágítási lámpa. Rendszerint esle főztünk. Edényeinket alapos kirakattanulmányozás után szereztük be. S bár családunk azóta késben, villába, i az alpaccáig jutott, sőt már évek óla eziis, kunnhink is van, mégis meghatottsággá: gondolok vissza az első konyhaberendezésiinUre. Két tányérunk volt, egy pirosmázas bádog-fazekunk. két alumínium kanalunk, két vaskésüuk és két kis hegyesre csiszolt, fehérre fényezett, evő- villánk. A tányérokat a Dohány-utca sarkán vásároltuk egy hibásodé,iveket árusító üzletben. Az egyiket — úgy emlékszem — 'll fill-'rér* Ez. kapzn volt \ másikért 0 fill,éri fizettünk. A kilrnefdU'res úgy né zetl ki, min, egy századeleji, -fclfordított florcntiu ARANYKLORID ÍRTA t SZABÓ PÁL kalap. Nagy széle volt és égetés közben kétoldalt lefordult a nagy széle. Mindkettő aktív rcszo még ma is édesanyáin edénytárának. Ki tudja, mi lehet az oka, hogy míg sok más, épre sikerült tányér eltörött a hosszú negyven esztendő alatt, ez a kettő állta a naponkint! hideg-meleg vizet és egyszer sem csúszott ki édesanyám kezéből a mosogatás során. Pár éve, amikor szüleim 50 éves házassági fordulóján soha nem remélt számban ültük körül a nagy szabó-asztalt, öcsém a hajszából én a Béren tint; alap-formájúból ettem a levest. A kétszemélyes étkezőberendezéshez illően váltakozva fogyasztottuk a hazulról hozott ennivalót. ' Páros napon babot főztünk, páratlan napon tar houyát. A bab főzése volt a körülményesebb. A piros fazekat sokrétű újságpapirossal vettük körül, a papirost jó! rákötöttük a fazékra, beraktuk a megtisztított, maréknyi bab d, vizet öntöttünk rá, s kis borszeszlángon forrásig hevítettük. Ezután a forróvízzel leit edényt egy állványt a te1- tűk, s az állvány tdá állítottuk az asztali lámpát. Vigyáztunk, hogy a lárnpaiiveg vége közel kerüljön a fazék aljáihoz, de mégis elég távol, hogy ne füstöljön a bél. A babosfazékra még fedőt, a fedőre törülközőket raktunk. A lámpa melege ezután a jó1- szigetelt fazékban állandóan forrásban tartotta a vizet. Éjfélig, néha éjfél után is főztük Így a másnapi ebédet. Másnap délben egy kanál rántással besűrítettük a főtt bab levét, s ha történetesen vasárnap tett másnap, egy-egy pár lóvirslit is belevetettünk a jóillatú főzelékbe. Ilyenkor azután olyan lakomát csaptunk, hogy egy hétig csörgött a nyálunk a kellemes visszaem lékezéstől. Páratlan napokon tarhonyát főztünk. Változatos étrendünknek hamarosan híre ment az Alkotás-utca és a Mozdony-utca albérlői közöli s rövid idő nui-lva kél tanárjelölt társunk csatlakozott a konyhánkhoz. Így aztán esténként négyen ültünk az asztalnál öcsém tanult, francia leveleket másolt, vagy arab hetükkel Naszrcddin hodzsa török szövegét írta jobbró! halra sza.adó sorokba, szorgalmas egyhangúsággal; Lajos mosott, meg egy cinurodn elmeit irta hilvásiypaplrú, szürke borítékokra; Schnur Jóska és én kloridnt csomagoltunk üvegfiolákbi n pesti fotográfusoknak. Az. aranyklorid ötlete Schnur öliete volt. Általi hun ö hozta az ötleteket De különb Is volt, mint mi Már kiilsőVg is. Nyakkendőt hordott, sőt a km divatjának megfelelően, gamágmija is vutl, 1-s összeköttetései voltak, ö vitte «I Lajost a cimirodába, s egyszer majdnem tanítványt szerzett nekem. Mindig kész tervekkel ösztönzött minket munkára. Néha még magái is. Egyik ilyen ötlete volt az aranyklorid. A ma emberének talán magyarázni kellene ezt az aranykloridot. A 1 l-es háború előtt azonban minden fotográfus ismerte és használta. A fotó- szakiisietek grammos üvcgfiolúkbun árulták. Fioláink',nt kettöhúszért. Jóska kiszámította, hogy mi egyhetvenílr adhatnánk, ha mindent magunk csinálnánk. Neki volt a gyáralapltáshoz 20 koronája Laci öcséin adott tizet, s a háziasszonyunknak csuk a lakbér felét adtuk át elsején. így Jóska 50 koronával kezdett a nagyreményű üzlethez. Egy grafitlégclyt, tégelyfogót, lombikot, eprovet i fákat, borszeszlámpát és fúvócsövet a kémiai laboratóriumból kölcsönöztünk, Jóska és isi három napon át „rendkívüli hallgatók“ voltunk az üveg- technikai intézetben, „hogy a fiotakészítés titkát ellessük. Azért nem tanultunk négy .napon át, mert az altiszt már nem eresztett be bennünket. De a mi üzletünk méreteihez ez a három nap is elég volt. A legközelebbi szombaton azután sorra jártuk a pesti ékszerészeket és megvásároltuk tőKik az asztali reszeléket. Ha jól emlékszem 50 fillért fizettünk- grammjáért. S ettől kezdve gazdagodtunk. Éjjel gyártottunk nappal ■ értékesítettük. Rövidesen állandó vevőink leltek, mert becsületesebbek voltunk, mint a kon kurrenseink. A kloridunik valóban ötvenszázalékos volt, s mi 80 eenligrammot forrajsztottunk be egv gramm helyett, míg mások csak 70—75 centit adtak egy-egy fiolába. Napi 8-10 grammra nőtt a termelésünk s a nyersanyagkészletünk már elér'e a 20 grammot, araikor egy éjjel felborult a parázsra tett tégely, s vele hamuba hullott minden holdkóros álmunk is. A tanév végéig őriztük meg , az nranytarlatmú hamut, de abból már soha többé nem lett klorid, Uj. alaptőkére pedig még csak gondolnunk som tellett. A nagy üzleti prosperitás idején főiskola, hallgatókhoz méltó könnyelmű életet éltünk: Nappnta reggeliztünk és egyszer az' egyetemi menzára is eVijerészkedtlink. Amikor tíz gramm k.oridot adtam el egyszerre Bruhuber császári-királyi fényképésznek. Én rendkívüli virsliadagot javasoltam, de Jóska n menza mellett döntött. Uceresztettek bennünket, mert még nem Ismerlek. Előételnek megettük a méteres halomba rakott kenyeret. A másik halmot meg z-ehreraktuk, de a*/étel nem (zielt együnknek sem, ,S :, piszok is több volt a menzán, mint a mi Mozdony-utcai asztalunknál. És 35 krajcárba kerüli egy ebéd. Soha többé a menzának még a tájára sen, mentünk.
