Dunántúli Napló, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-14 / 111. szám

MÁJUS 1< 5 fär p v i. 5 Jó példával, felvilágosító munkával harcol a bőrgyári párfvezetőség a munkafegyelem megszilárdításáért, de nem használ fel kellőképen minden eszközt Elméleti pérínapot az ifjúsági epései r.A Párti a szakszervezet, a vállalatvezetés közös munkájá­nak eredményeképpen olyan légkört kell teremteni üze­meinkben. hogy elivselhetetlen legyen minden munkás számára az a gondolat, hogy normala- sítáat. vagy csalást kövessen el'1 (Kovács -Isiv&n elvtárs beszédé­ből.) „ , lilédnek a Pártot említette Kovács elvtársi és nem véletlenül. Mint az élet minden más fontos kérdésében, Itt i* a Pártra, szorosan véve az üzemi pártszervezetekre vár a leg­fontosabb, legnagyobb munka a nor- malazitások, bércsalások megszünte­téséért, tehát a munkafegyelem meg­szilárdításáért. a szocialista muaka- erköloe kialakításáért folytatott harc­ban. Mi a feladata ebben a kérdésben a pártszervezetnek. Egy párttitkár munkáján nézzük meg és mérjük le a munka eredményeit és nézzük meg, mivel lehetne még pótolni, kijaví­tani az üzemi pártszervezet munká­ját. Mökovlos Imre, a bőrgyár párttit­kárának munkájában mind a két kérdésre találunk feleletet. Van tőle mit tanulnunk, de van még az ő irtunké jóban is hiányosság a munka- fegyelem kérdésében. Mi a karó első formája? Az, hogy maga a párttltkár is pontos munkafegyelmei íari, hogy az értekezletek, taggyűlések pontos időben kezdődnek, hogy jól elő vannak készítve. Mert ezt figyeli a párttagság és rajtuk keresztül el­jut a pártonkívüliekhcz is. Első te­hát a párttltkár és mondhatjuk az egész pártvezetőség — különösen a termelésben dolgozók — példamu­tató munkafegyelme. A második lépés, amit a pécsi bőrgyár párttitkára jól visz, a ter­melési értekezleteken, pártnapokon, taggyűléseken, vezetőségi ülésen, a népnevelők értekezletén: a felvilágo­sító munka. — Minden alkalma: felhasználunk arra, hogy ezt a -kérdést, mint aho­gyan a tervjelentésből láttuk, egyik döntő kérdést, helyes formában vi­gyük el az üzembe. Meg akarjuk ér­tetni minden elvtárssal, hogy ^jnit adunk mi saját magunknak a mun­kafegyelmen keresztül. Több árut, nagyobb termelékenységű munkát és ezen keresztül, több olyan fonyódi üdülőt, mint amilyen van már a gyárnak, több orvosi rendelőt, hogy necsak nálunk legyen, hanem másutt is, több ruhát, több élelmet kapunk crte. Szóval minden kidolgozott, be­csületesen kidolgozott órával magunknak adunk többet — mondja. De felhasználják eszközül erre a faliújságot is, a villámokat is — amelyek most még igen kevés szám­ban fordulnak elő az üzemben, de amit tovább akarnak fejleszteni az elvtársak. A1 hibák a felvilágosító munka el­lenére is előfordulnak, a legegysze­rűbb, legmechanikusabb munkafegye­lem sértéstől a késéstől kezdve a nonnacsalásig. Mint például -a Szil A gvi-Simon eset. Mind a ketten az apróbőr üzemben dolgoznak. Két- három órával előbb kezdték meg n munkájukat, aztán a rendes időben lebélyegezve a kartonjaikat, a ..nyoIe‘‘ órára olyan magas százalékú teljesítményt értek el, ami „e’ég szépen hozott a konyhára'1. A válla­latvezető kirótta a büntetést 50.— forintban felig enyhén!), de ezzel nem fejeződött be az ügy. Milkovics (rare párttitkár elvtárs beszélt Szi­lágyi Józseffel, Simon Jenővel. Meg­világította előttük, hogy milyen áru­lás az. amikor az ember saját man katdrsait csapja be. Meglopja. Mert ez a«, lopás, a közösségtől, a becsü­letesen dolgozóktól. Mindez azonban nem elég. Az üzemben nem használnak fel minden eszközt, a faluijságtól, villá­moktól kezdve a taggyűlésekig, hog\ le is járassák ezeket a munkásokat, hogy ne térjen az tizem napirendre az ilyen események fölött. Hanem, tényleg, mint ahogyan Kovács elv­társ mondotta, a megszégyenítésen keresztül teremtsünk a normalazító, bércsaló munkás számára — leg­alább is egy ideig, míg jó munká val helyre nem hozza súlyos hibá­ját — olyan légkört, melyből vilá­gosan kiérzi, hogy a csalókat az egész üzent, minden műhely minden munkása megveti, hogy nem tekinti igazi munkatársának. Ehhez kell mindent — a felvilágo. sitáshoz használt eszközt is — szol­gálatba állítani, mert ezzel birjuk kiirtani üzemeinkből a fölsarjadzoít gyomokat, melyek Tervünk győzel­mét, a jó termés betakarítását, aka­dályoznák meg, s azok munkáját veszélyeztetik, akik az új ország építésén, a szocializmus megvalósí­tásán dolgoznak. Most 275 százalékon áll, de a kongresszusig eléri a 300-at az idamajori leány brigád Az Mamajon auami gazaaeag Kul­túrterme vidám, jókedvű, daloláetól hangos. A nagy, fehér falak — ame­lyekre éppen most rakják fel Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak egyszerű keretbe foglalt színes képeit — meg­sokszorozzák a daloló lányok hang­ját és mintha nem is három, hanem húsz, harminc lány ajkán zendülne fel a világ haladó ifjainak harcos dala: Harcba boldog jövőért megyünk.. „Egy a jelszonk, a béke Közben azért szaporán megy a munka. Szabó Klára szőke, magas leány a színpadon guggol és a deko­ráción végzi az utolsó simításokat. Eisenbergor Erzsi meg a seprőt for­gatja szaporán. Sietni kell nagy ün­nepre készül ma az EPOSZ küldöt­tet választanak maguk közül a fiata­lok az egyesítő kongresszusra. Fenn n tiszta magtárban, hatalmas kupacokban sokasodnak a kövér búzaszetnek. Van itt annyi fe­hér, foszlós kenyérre való, hogy az ember elámul. Leállnak a leányok, akik a tegnapi eső miatt nem tudtak kimenni a gyapotföldekre. Szapora kezükben megállnak a merőlapátok. Közben eloszlik a fehéres porfelhő és lassan kibontakoznak bclőlo a bar­nára. sült fiatal leányarcok. Fiatalok mind, akik a tizennégytagú leány munkacsapatban dolgoznak. Tizen- hét-tizenkilenc évesek, és olyan szór galmasan végzik a munkát, hogy akárki tanulhatna tőlük. Hozzájuk tartozik Eisenberger Erz*i és Szabó Klára is, akik most a kultúrterem­ben vannak. Szabó Klári a munka­csapat vezetője. Eleinte nem akarnak beszélni, szégyenlősek, elpirulnak minden feltett ' kérdésre, de később csak úgy folyik belőlük a ezó. — Nem tudtuk először, hogy mit ajánljunk fel május elsejére. Nagy volt a készülődés, mindenki jó ered­ményekkel akart ünnepelni és ebben mi ÉPOSZ-ieányok eem akartunk há­tul kullogni. Igv alakítottuk meg a munkacsapatot. A. lány szeme csupa csillogás­Most újra arra gondolnak, amikor ott álltak az üzemi gyűlésen mind a ti­zennégyen és mellettük álltak a fiuk, akik bátorították őket. Eleinte — igaz ugyan — kicsit nehezen ment a beszéd, de később, amikor látták, hogy mindenki figyelmesen hallgat nokibátorodtak. Szabó Klári beszélt valamennyiük nevében. —ügy gondoltuk, hogy mi tizen­négyen lányok, 200-as munkacsapa­tot alakítunk. Másnap megkezdődött a munka és a naponta kiértékelt eredmények győzelmi jelentésként futottak be a gazdaság irodájába. Mindenki tudta, hogy már az eiső nap túlszárnyalták a kétszáz százalékút, hogy a máso- ' dik nan 245. harmadik nap 120 ír isz- «zacstek, mert esett az esői százalé­kot teljesítettek, a negyedik nan pe- dig újból kétszáz fölé ugrottak. í — Azóta 275 százalékon állunk — 1 mondja Óvári Mária. — 1>c Mein sitiidig! — teszik hozzá élénken a többiek. — Az egye­sítő kongresszusig c! akarjuk érni a 000 százalékot! Közben feljönnek a kultúrteremből a leágyok. Most együtt van az egész munkacsapat. A mosolygós Szabó Klárit körülfogják és tovább beszél­nek a munkájukról és az életükről. — Mi heten vagyunk testvérek — szólal meg a barnaarcú Márton Pi­roska —, de azelőtt, egyikünk sem gondolhatott másra, mint csak cselé deskedésro. Mit kaptunk a ládáknál, ahol az egész családunk dolgozott? Még jó szót sem! Ttt a gazdaságban f-zivesen, szorgalmasan dolgozom, fele annyit mint cselédkoromban é? a heti átlagkeresetem a többi lányé kéva! együtt 250 forint. — Ez a fizetés az egyik oka. hogy szép eredményeket érünk el. — Raj­zolja: a búzát engerben Óvári Mária. Ez az egyik oka. de beszélgetés köz­ben elmondják a többit is. Elmond­ják azt. hogy napról-napra jobban szeretik a Pártot és ezt a világot, amelyben élünk. Olyan vidámak és elégedettek, hogy nem cserélnének senkivel sem. De a boldog életüket, vidám jelenüket nem is adnák sem­miért. A határ itt van tőlük egy kilo­méterre. Ha kimennek a földekre, át­látnak a határon túlra. Látják azo­kat az embereket, akik még elnyo­más alatt élnek, ök soha többé nem akarják ezt. Készek mindenkor arra, hogy kiadjanak a béke ügyének har­cos megvédése mellett, készek arra, hogv bármikor megvédjék azt, amit a Szovjetuniótól, a Párttól kaptak, hogy megvédjék a szabadságukat, bo'dogságukat. Hétfőn kimennek a határszélen meghúzódó gyapotföldre, öt sor tá­volságra sorakoznak majd egymástól Óvári Mária. Tóth Rózsi. Márton Pi­roska, Óvári Anna. Eisenberger Er­zsébet, Pál Margit. Kiss Mária, Szűcs Kata. Szabó Klára, Márton Rózsi, Muskát Erzsi Sipos Anna. Dohai Má ria és Lehocki Mária. Kapálni fog­nak. És munka közben, mint szokás is. szálírd fog a dal: ......Egy nagy cél érdekében Tör e lőre ifjú seregünk...“ És a dal: felkapja majd a pajko szél. Felkapja, messzoviszi. egészen le délié, bogy hirdesse: az idamajori állami gazdaságban tizennégy lány harcba indul a boldog jövőért. Közel háromszáz százalékkal. (H. M.) A Párt. Rákosi elvlárs feb­ruár tizedikéi bejelentésével újabb, hatalmas feladatokat tűzött ifjúsá­gunk elé. A magyar fiataloknak a Párt nagyarányú segítségével és tá­mogatásával egy olyan ifjúsági szer­vezetet kell megteremteniök, amely minden vonatkozásban hasonló lesz a Szovjetunió lenini Komszomoljához, amely a Párt irányítása, útmutatásai alapján végzi majd a munkáját, atne- yet a munkásfiatalok fognak vezet­ni és a többi fiatallal karöltve olyan­ná tenni, hogy az valóban a Párt legjobb segítője és kifogyhatatlan tar­taléka legyen. Ezt a feladatot ifjúsá­gunk csak úgy tudja megoldani, ha közelebb kerül a Tárthoz, ha megis­meri Tártunk irányvonalát, célkitű­zéseit, ha jó munkáját, szívét és eszét adja azért, hogy a mindannyiuuk ál­tal óhajtott sikert elérjék, ezzel mint- egy újabb, hatalmas ütést mérve azokra, akik még mindig ferde szem­mel figyelik ifjúságunk életét, mun­káját és rohamos fejlődését. A világ legerősebb, legharcibb ifjú­sági szeri ezete a Komszomol, tagjai pedig példaképei az egész világ ha­ladó ifjúságának. A szervezet hős fiataljai vájjon miért büszkélkedhet­nek az elért sikerekkel? Vájjon mi vitte a Komszomolt oda, hogy a vi­lág haladó ifjainak példaképeivé vál­hatott? Ami a legdöntőbb — a Párt vezet,ése, a Párt kifogyhatatlan se­gítsége, a Pár4 erős támogatása és e- mellcti az, hogy a szovjet fiatalok szívében forró szeretet élt a Párt iránt, híven, odaadással követték mindenkor a Párt útmutatását és jár­ták azt síz áfát, amelyet a nagy Bol­sevik Pár;, Sztálin elvtárs bölcs ne- ztésével jelölt ki számukra. A mi ifjúságiink sikere is ebben rejlik. A nii fiatalságunk is csak úgy tud a maga számára mind nagyobb lehető bégeket teremteni, csak úgy tudja egyre szépülő ' jövőjét még szebbé tenni, csak úgy tudja nagy felada­tait és színesen szőtt, de reális ál­mait megvalósítani, ha íánlorithatat- latiul ott ál! Pártunk mellett, ha el fogadja a Tart által nyújtott segítsé get. ha keményen helytáll akkor is, amikor nagy feladatok megoldásáról van szó. Az új szervezet megteremtése harc kérdése. Ezt tudnia kell minden dol­gozó fia'alnak, minden SZIT-es fiú nak és leánynak, tudniok kell a. fa­lusi EPOSZ szervezetekben, a Diák- szövetségben, a MEFESZ-ben azért, hogy ebbe a harrba egytől-egyig be­kapcsolódhassanak, hogy. szorgalmas munkával, a normák túlteljesítésével, a mezőgazdasági munkálotak szak­szerű és gyors elvégzésével, a tanul­mányi színvonal emelésével gyorsít­sák a fejlődést, erősítsék a júniusban megalakuló szövetség szilárd egysé­gét. Az új szervezetben hatalmas fel­adat vár a munkásifjúságra. Ök lesz­nek a szervezet magvai, ők lesznek a főerősség, a szilárd alap és rájuk vár a hatalmas és megtisztelő fel­adat: vezetni az egységfrontba tömö­rült magyar fiatalokat, nevelni, elő­re vinni őket, hogy ha az új szerve­zetből kikerülnek, az élet bármely szakaszán, a munka bármely frontján helytállhassanak. Éppen ezért, a mun­kásfiataloknak sokkal inkább fel kell készülni a döntő csatára. Az eddiginél szorgalmasabban kell hoz- zálátniok a tanuláshoz, a marxista- leninista elmélet elsajátításához. Csak a marxista-leninista elmélet erős és .hathatós fegyverével felkészült mun­kásfiatalok vezetésével kovácsolódbat még szilárdabbá, még erősebbé a ma­gyar fiatalok egysége, csak így kép­viselheti az új szervezet az ifjúság legszélesebb tömegeinek érdekei*. Ha ifjúságunk már a szervezet megteremtése előtt — és azután is — az eddiginél keményebben helytáll, ha szem előtt tartja a közösség érde­keit, ha egész fiatalos lendületét bele­adja a munkába, ha szorgalmasan lát a tanulásnak elérheti azt, hogy az új •.szervezet valóban a Párt segítője és kifogyhatatlan, kimeríthetetlen tarta­léka lesz. Ifjúságunknak tanulmá­nyoznia kell a Komszomol életét, munkáját, sikereit és el kell indulnia azon a helyes úton, amelyen Lenin és Sztálin elvtársak hős fiataljai, a Bolsevik Párt fiatal tartalékai halad­nak — a szocializmus, a boldog élet útján. Ezzel — az ifjúság előtt, álló hatal­mas feladatokkal— foglalkoznak jö- vöheti elméleti pártnapjaink, amelyet mindenütt fokozott gondossággal ketl előkészíteni. Az előkészítés munká­jába be kell vonni a fiatalokat is. A pártszervezeteknek úgy kell foglal­kozni most az ifjúsággal, úgy kell . segtíeniök a fiatalok nagy ügyét, mint saját, legbeneőbb ügyüket. Se- gtiséget kell nyújtani az ifjaknak ah­hoz, hogy jó termelési és tanulási eredmények eléréseid indulhassanak harcba a Párt ifjúsági szervezetének megalakításáért. Valahol kint a Zsolnny-gyárban van egy gép. Nagy lendülő karja olyan. mint. a szélmalom kereke. A teste most fényes fekete. Mert pihen, alszik mellette a láda, alszangk a deszkák. A fehér -por mind leült. Nem száll a levegőben. S a gép fényes feketén, büszkén feszít. Valahol fönt a Szöllö-utcdban van egy lakás. Benne egy tükörfényes szekrény. Kétczerhétszáz forintba került. l)e szép, az igaz. Meglátja ben­ne magát a szőnyeg, az agy, a fehérhabos vánkos. A szekrényben alszik (i télikabát. Uj. (dig pár hónapja vetlek, új a tavaszi kosztüm, meg a ruha is. » Valahol messzi kis falukban hófehér kapcsolókról gyullad a fény. Meg itt közel is, Reménypuszfán, meg a többi baranyai faluban. Valahol zakatol g vonat, egy ember szép nagy táskával érkezik. S a táskában simul négy okirat.. Sztahanovista oklevél. Az egyik Lovrenesics Istvánná elvtársnő nevére van kiállítva, ö az, aki a munkája erős, széttéphctctleu szálaival összeköti a gépet, a kom­binált szekrénnyel, a szép szőnyeg­gel, a ruhával, kabáttal, aki öss/.e köti a drótokat, hogy s-étá:adhasson oenniik a világosságot ho/ó áram. Megérkezett a sz'aliánovista okle­vél. A betűi? A betűit Lo\ rettesitv Istvánná öt hónapja tgriott ké száz meg annál is magasabb százaléka rajzolta. Hogy lesz valaki sztahanovista? ülünk a kockás térítővel borított asztal mellett. Lovrenesics elvtársnfl elkezdi. Először tal.Tn lassabban, az­tán egyre erősebb biztosabb, gyor­sabb lesz' minden szó. — Hogy lesz valaki sziuhánovisls ? Először az ember látja, hogy ez pénzt hoz a házhoz. Többet mint a másik munka. A kevesebb, kisebb munka. Eltelik egy bét, meg kettő. Az ember darabot, darabra rak, s fi­gyeli. hogyan nő a százalék, hogyan nő a borítékban a forint. Aztán észreveszi, hogy mások is igyekeznek, akkor kialakul a ver­seny. Mert a másik so hagyja magát. $ elsőnek lenni jó. De azért nagyon kell igyekezni. Aztán?... Lovrenesics elvtársnő keresi a gondolatokat, mi is jött novemberre, amikor már négy-öt hete tartotta a kétszáz százalékot. Igen ... igen em­lékszik ... — Ünnepre készültünk ... Sztálin elvtárs születésnapjára. Akkor 289 százalékot értem el. S a munka megy tovább is. Nem estem vissza, ötéves terv indult... Jobban dolgoztam mint eddig. Holnap pedig még job- oan fogok dolgozni, mint ma. — De van nekem egy nagy hibám. Elmondhatom? — mosolyog, nem­csak a szája szélén, szemében is szét­árad a mosoly, aztán újra komoly lesz. — Nem tudok politizálni. Illetve csak úgy, hogy négyezer darab he­lyett, 1Ó—10.500 rasché gyűrűt csi­nálok egy nap. Én csak igv tudok. Raj az? Én csak igy tudok építeni. Azt mondja Lovrenesics elvtársiul osaféwi!. ö nem tud politizálni? De vájjon nem politika-e az, hogy ő 270 meg 280 százalékot teljesít. llát mi a mi politikánk, a mi tervünk realitása? A Lovrenesics Istvánnék. Az ö „po­litikájuk“, a munka, a sztahanovista módon végzett munka. Minden darabbal több rasché gyűrű % bennünket erősít, a békét, meg a* épülő szocializmust. Ez nem politi­ka? De ez mind-mind az. Lovreu- csics Istvácnó Eztahánovista eajtoló- nö munkája is. — Csak azóta érzem máskép ezt is, amióta Rákosi elvtárs szaváról beszéltek nekenjj Azt mondta: a jó kommunistát arról ismerik meg, ho­gyan termel. Bátran néznék a sze­mébe, ha azt kérdené tőlem Rákosi elvtárs, jó kommunista vagyok-e. Továbbra is igy fog dolgozni — ezt ígéri. De hogy meg jobban dol­gozhasson a szép eztahánovista ok­levél büszke tulajdonosa, ahhoz ta­nulni is kell, fejleszteni magát poli­tikailag is. Érzi ezt már ő is. Nem is olyan nehéz. Csák meg kell pró­bálni. Talán nehezebbnek látszik, mint a kétszáz százalék. De akkor is fog az menni Lovrenesics elvtárs- nő. Valahol van egy gép, valahol van egy szép kis lakás, valahol kapcso­lókon, kapcsolókból szerteárad á fény, valahol elindult egy eztaháno- vista, nagyszerű oklevél. Lovrenesics Istvánnó eztahánovis ta munkásnő kötötte ezeket ;><sze. Vasláncnál is erősebben. Lóim? (Mária.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents