Dunántúli Napló, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)
1950-05-07 / 105. szám
6 hip id !050 Vi A HIS 7 Szülők és pedagógusok A BEISKOLÁZÁS SIKERÉÉRT MEOAmoUCOT j] Kuruzslók, vajákosok, bűbájosok A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőcégének április 9-i határozata, amely megbírálja a kultusz minisztérium munkáját, többek között arra figyelmezteti a munkáé- és parasztszülőket, hogy gyermekeik továbbtaníttatásánál adjanak méltó vá laszt a reakció kártékony munkájára. „Legfőbb harci kérdés az, hogy a beiskolázás tervét, feladatait jól kidolgozzuk s időre és jól végre is hajtsuk“ — mondotta Darvas József, az új kultuszminiszter és rámutatott arra is, hogy a munkásosztály fiai a múlt esztendők hibái következtében meglehetősen kisszámban vaunak képviselve az általános iskola Vili. és a gimnázium IV. osztályában, Már eddig is nagy volt a lemorzsolódd« és most. év végén az a veszély fenyeget, hogy ez növekszik — elsősorban a niunkásgyerekek esetében — ha a kellő ellenintézkedések élet- in; nem lépnek. Mindez azt jelenti, hogy a feladat nem könnyű. De végre kell hajtani. És ez sikerülni is fog. mert ezt követeli tőlünk a szocializmus építésének nagy ügye és mert t . it bennünket munkánkban a Párt. Élsásorban lerniésielcscn a pedagógusok dolga, hogy a beiskolázás előkészítése eredményes legyen. Péter Ernő, a pécsi Fürdő-utcai általános iskola igazgatója tudatában van a, kérdés fontosságának és helyes irányban küzdött eddig is a beiskolázás sikeréért. — Mi már korábban összeültünk f tanulókkal és megbeszéltük velük, hogy melyiküket hova küldhetjük, mit ajánlunk a számukra — mondotta Péter Ernő — és úgv láttuk, hogy a gyerekek hálásak, hogy jövőjük ügyében' tanítóik is segítségükre vannak. Sajnos — «ez még a múlt iskolapolitika nyoma — eokan a szülők közül azon az állásponton vannak, hogy jobb, ha a gyerek korábban kezdi a kenyérkeresetet. Ezeket a hozzátartozókat behívtuk és megmagyaráztuk nekik, hogy a gyermek jövője fontosabb, mint a szülök nagyobb kényelme és arra is rámutattunk. hogy a szocializmus építésének érdekében rengeteg tanult munkáséi parasztszármazású fiatalra van szüksége népi demokráciánknak. Nem hiába fáradoztunk. 4!> nyolcadik osztályos tanuló közül összesen 9 nem akar továbbtanulni A Fürdő-utcai Iskolából a legtöbb tanuló a gépipari gimnáziumba iratkozik be és általánosság- hun is az ipari gimnáziumok felé orientálódnak. Persze ebben is szere pe van a pedagógusok irányításának. Az „Úttörő Tanács" is összeült a be- ickolázáe ügyében, azonkívül a május 8-tól 15-ig tartó „Nyílt Hét" is hatalmas jelentőségű kezdeményezés lesz. A Nyílt Hét alatt a középiskolába kívánkozó diákok ellátogatnak ab- Oa az iskolába, amelyet kiválasztottuk továbbtanulásuk színhelyéül s ott alt eszélgrtnek a tanárokkal, diákokkal. beülnek az órákra és így fogalté ■' kopnak az illető iskoláról. \ Fürdő-utcai iskolában az osztályzások megállapítása is reális ala pon történik majd. Háromtagú bizottság vizsgálja felül, hogy kik érdem ük meg a továbbtanulást, illetve, kik \ < pcaek arra. Ebben a bizottságban t Szülői Munkaközösség egy tagja is h- U et fr.g'al. ít'rméezeteaen mindez kevés volna a beiskolázás «ikeréért folytató»* * harcban, ha a szülők nem támogat nák kellően. S ahol a Szülői Munkaközösségek nem látják világosan .< kénlé« fontosságát, ott bizony érezhetőkké válnak e komoly politikai hibák. Mint megtudtuk, egyes külvárosi általános iskolában kevesebb a továbbtanulni vágyó tanuló és ez nem kis mértékben a szülők maga- tu’-'á-án múlik. irtséft me? a szülők: nem f j emlő az, hogy a hozzátartozók ,.ü ni támasztanak akadályokat" a gi ei inekek továbbtanulása elé. Sőt: meg a beiratkozás sem elegendő: végig kell vinni azt, hogy a tanu'ók a tanév első napjától rendszer t m iá fogassák az Iskolákat, mert oak fgv alapozhatják meg Ismereteiket és ezzel jövő szerepüket az új magyar szocialista társadalomban. A Magyar Dolgozók Pár'ja vezetésével kor- nányzaturik komoly áldozatokat ho» a dolgozók vermekéinek érdekében Pártunk a továbbtanulás lehetőségével fegyvert ad a dolgozók fiainak kezébe, amellyel megvalósíthatják a szocializmust hazánkban. A kérdés jelentőségét tisztán látó szülő úgy gondolkodik, mint Péter- fia Lajosné is, aki a Fürdő-utcai általános iskola Szülői Munkaközösségének egyik agilis tagja: — Lajos fiam bőripari vegyésznek készül. Most a pécsbányatclepi gimnáziumba jár. Tizenhat éves csak és a legjobb oroszos. Moszkvába szeret ne menni. Igen sokat beszélgetünk már a jövőjéről. Igv aztán teljesen kialakult előtte a helyzet. — * másik fiam, András, aki a Fürdő-utcai iskolába jár, még nem döntött véglegesen, hogy erdő- vagy bányamérnök lesz-e, de biztosan továbbtanul. Én azt sem tudom, ő boldogra hb-e ezért, vagy pedig én. A ■Szülői Munkaközösség tagjaival is kicseréljük tapasztalatainkat. Mindent alaposan átbeszélünk. Bizony, ma nem történhetik meg az, ami még az első fiammal esett, aki csak négy polgárit járt annakidején, mert érezI számos apja miatt, éreznie kellett is Úgy gondolta: szegény gyereknek I nem érdemes tanulnia. — Ma? Magunk ellenőrizzük a ta nulópárokat is. Igen hasznos dolog az egy gyengébb, egy jobb tanuló közös tanulása! Rajtunk múlik most, hogy gyermekeinkből képzett emberek legyenek. * Az új tanévnek forradalomnak kell lennie. Minden szálat e! kell szakítani, ami az elmaradottság és a régen dívó szülői önzés maradványa. Ne emlékeztessen bennünket többé semmi a múlt iskolapolitikájára. Optimista hangulattal kell megtelnie mindennek és mindenkinek. A Központi Vezetőség határozata felrobbantotta az utolsó reakciós fellegvárat is. És ötéves tervünk folyamán olyan mérhetetlen perspektívák nyílnak meg ifjúságunk előtt,, hogy az erre való felkészülés is komoly részévé keli. hogy váljon az építés és a béke érdekében folyó harcnak. Eddig elért eredményeink megvédésének és gyarapításának a boldogabb jövőnk fontos biztosítéka a dolgozó nép fiatból való értelmiség. A babona keletkezését és keletkezésének okait ismerve, nézzünk szét a még ma is divatos babonák között a választék bő, hiszen az emberek gondolkodásmódja lassan változik jóval lassabban, mintahogy a politika, a gazdasági élet, a technika halad. Egészségügyünknek, gazdasági éle tünknek veszélyesen sokat árt a babona egyik erőteljes ága, a kuruzs- lás. A kuruz-slók, javasasszony, a kétezer év előtti táltos és varázsló mesterségének méltó folytatója. Szinte hihetetlen, hogy különösen falun, még ma is hányán ezeket 8 „tiűbájosoiíaf részesítik előnyben a tanult orvosok helyett; hogy a XX. században ezerszámra élnek még era berek, akik a pókhálót, mint sebfer- tőtlenítőszert szívesebben alkalmazzák, mint a jódtinkturát, vagy az ultraseptvlt, Sokak számára elképzelhetetlen, hogy elmaradt emborek áldozatul esve egy-egy javasasszony rábeszélésének, tüdőgyulladás esetén orvosi segítség és penicillin injekció helyeit, vízbedobott faszénnel kúrálják hozzátartozóikat, vagy önmagukat. Természetesen az így kezeltek közül igen kevesen maradnak életben. A kuruzsló nagyon okosan úgy nyugtatja meg ilyen esetekben a hozzátartozókat, hogy: „isten elvette“. A haladó világ, a tudomány, de nagyon helyesen népi rendőrségünk sem Így fogja fel ezt a kérdést. Nem istennek vagy valamely természetfeletti lénynek tudja be a kuruzsláseal halálra- kezelt beteg végét, hanem emberölés nck és a vizsgálatot megindítja. Vannak természetesen az emberi egészségre ártalmatlan ráolvasások fs csodaszerek is. Igaz, hogy ezeknek viszont az esetek nagy részében a művelődéstől évszázadokig elzárt dolgozó parasztok családtagjai és sokszor állatai esnek áldozatul. A sertéspestis, orbáne, stb. betegségek ellen jólbevált megelőző és gyógyító oltóanyagaink vannak. Aki nem ezeket a valóban csodálatos ha tású. bevált orvosságokat veszi génybe, hanem a javasasszonyokhoz fordul: „seprüzze meg az állatot nyúllábbal, hadd fusson el a betegség" —- felkiáltással, ne csodálkozzék azon, hogy a betegség nem fut el, ellenkezőleg átterjed a gazda egész állatállományára. Méltán sorozhatók az előbb felsoroltakhoz az ugyancsak falun, de még a városban is megtalálható „angyal- csinálók". Egy-egy „jólmüködő" asz- szonyság magzatelhajtásaival több fiatal teremtés halálát okozza, mint bármelyik, a rendőrségi krónikákban nyilvántartott tömeggyilkos. Ugyancsak vidéken terjedt el leginkább a csecsemőknek mákfőzettel való kábítása. A mákfejben levő morfium nevű kábítószer az egészséges felnőtt ember szervezetét is rövid idő alatt tönkreteszi, hogyne ölné meg a védekezésre még képtelen szervezetű csecsemőt. De ha nem is gyilkolja meg a fiatal fejlődő életet, egész életén át tartó szellemi sötétséget, butaságuk sőt gyógyíthatatlan betegségek egész további sorát okozhatja. Ugyancsak kedvelt „gyógyítóesz- köz" a macskaszőr, amitől a gyermek ólesebbazemü ugyan nem lesz, viszont súlyos kötöhártyagyulladást kap. Nincs értelme tovább sorolni a kuruzslások vállfajait és gyógyítási módjait. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a legártatlanabbnak látszó babona is veszélyes, fegyver a reelicié, az ellenség kezében. Természetesen a feudális urak és a kulákok nem jártak és nem járnak kuruzslókhoz, hanem orvoshoz. Állataikat sem javasasszonnyal kúrálhatták, hanem ál lat orvossal gyógyít! attak meg. A nincsteleneket viszont elzárták ezektől a lehetőségektől és a kulák ma is arra igyekszik rábeszélni a szegény parasztot, hogy továbbra is csak a kuruzslóban bízzon. Népünk szeme azonban már felnyílt. Meglátja, ki az ellensége, ki a barátja. Jól tudja, hogy az orvos, barát, jó segítőtárs. Falusi lakosságunk is mindinkább hátatfordit a va iákosoknak, igénybeveszi a-z orvos- tudomány nyújtotta lehetőségeket. Mind tisztábban áll elöltük, hngy a betegséget, nem a babona, nem a csodaszerek, hanem a tudomány, az orvostudomány gyógyítja. Garami László te azt a nyomást, amit az akkor nanJnzspf 4 ttiln: ANYÁM A bögrét két kezébe fogta, úgy estefelé egy vasárnap csöndesen elmosolyodott s ült egy kicsit a félhomályban — Kis lábaskában hazahozta kegyelmeséktől vacsoráját, lefeküdtünk és eltűnődtem., hogy Ok egész fazékkal esznek — Anyám volt, apró, korán meghalt, mert a mosónők korán halnak, a cipelésiől,reszket lábuk és fejük fáj a vasalástól ----X m ert hegyvidéknek ott a szennyes! ’ Idegnyugtató felhőjáték a gőz s levegőváltozásul | a mosónőnek olt a padlás —- — Látom, megáll a vasalóval, Törékeny termetét a töke megtörte, mindig keskenyebb lett — gondoljátok meg, proletárok-----• A mosástól kicsit meggörnyedt, ' és nem tudtam, hogy ifjil asszony, ’ álmában tiszta kötényt hordott, • a postás olyankor köszönt neki-----Anyá k napját ünnepeljük ma az egész országban. 1945-ig sz'omo’A volt a proletár anyák sorsa. Nyomor, kizsákmányolás, háború — mind-mind az anyák bána'át növelte. Erről szól József Attila verse is. De ez mar a inultté, ma már öröm, jólét és boldogság az anyák és gyermek ek élete. És a jövőben méginkáhb az lesz ... iA’ÄAÄAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAiAAXAä'A'AAÄAAAAAAAAAAAAA;aAA/*.AAAAAA/ BORISZ ZLJB.4 Vll\: Vera Lukjina odahaza töltötte szabadságát a tengerparti kisvárosban. Délen dolgozott, égy vizierőmü újjáépítésén és amikor' szabadsága je- telt, már nem egyedül utazott vissza az építkezéshez. Vele tartott barátnője, Natasa Korionova is, aki mindmáig ugyanazt a foglalkozást űzte a kis városban: pénztárosnő volt a kultúmarkban. Must ott álltak a parton — az építkezés helyén éppen ünnepi gyűlést tartottak az első turbina műn kábaáilításának tiszteletére — és Natasa nem vette le szemét a folyó közepén emelkedő szürke vasbetonívről. Vad zúgással ütközött hete a víz a gátba és a felcsapó hullámok moraja, mintha Vera odahaza mondott, szavait ismételnék: „Itt a helye egy komszomolis'ának!“ Eszébe jutott Szergej Prohorov — Vera unó- kabátyja — aki tüzér volt a háborúban és most a kisvárosi halkonzervgyárban könyvel. Milyen magabiztosan jelentette ki, amikor őt is hívták, hogy menjen velük: — Nekem fit is jó! S biztos vagyok venne, hogy Natasa is visszajön! 8 ha Szergej szava elmúlt nap még meggyőzően csengett vissza a fülében — hiszen neip kis dolog elhagyni a szülővárost és a megszokott kényelmes életet — itt. a gigászi h'illámtörő lábánál. míg a fel-felceapó víz gyöngyeit az ünnep, lő munkás'ötnegre vetette a szél. Natasa meggvő- ződötten látta: valóban itt a helye. Még csak az első turbinát indították be és még nyolc, volt hátra, újjá kellett építeni az egész kikötőt, a? ötkamrás zsilipet és a folyó balpartján lévő rom várost. Natasa őszig a gátnál dolgozott azután a kikötőben folytatta a munkát és amikor leesett az első hó, a városban a kultúrpalota építkezésébe? került. Vastag vatt.madrácban és kötött ujjas ban dolgoz’ak. kendövei kötötték le a hajukat Mikor a kultúrpalota félig már elkészült a lányok brigádja lehagyta a híres gruziai betonmunkás, Sntadzc brigádját. Ezt, táncmulatsággal ünnepel ték meg. A táncosok, akik között akadtak vjaz- mai ácsok é« vladimiri mázolok is. meg megbot- lottak a szanaszét heverő téglákban, szerszámok ban. rudakban és forgácsokba, de ez mit sem vont le a mulatság értékéből Másnap azután sokan eljöttek az építkezés hez. hogy megnézzék a munkát. Frolov, a híres köinííveu szokása szerint a bajusza alatt dúdol- gatva járta végig a lányok munkahelyét és időnNATASA ként ezt dörmögte: „Ez már igén!1' Re a testes, barátságtalannak tetsző Pavlov mérnök arcán inkább rosszallás látszott. »Sorra megállt, mindegyik leány mögött, mérges pillantással nézegette őket. aztán megkérdezte' Vera 'Lukjioát: ■ — Kinek jutott eszébe ez a munkamódszer? — Natasa Korionovának ... neki! — matatott Vera félénken barátnőjére. — Micsoda módszer ez? — kérdezte Pavlov. —- Uj, — felelte bátran Natasa. — Azt látom, hogy ú j, de hogy jutott eszébe? — ügy gondoltam, jobb lesz, ha úgy dolgozunk, mint a tüzéreknél szokás, hogy mindenki pontosan tudja a helyét, — Talán a tilzérségilél szolgált eddig? — kérdezte a mérnök csodálkozó szemmel. — Honnan tudja, hogyan megy.a tüzérségnél? — Nem voltam tüzér, de tudom! Nézze, most kiadom a narancsot! — és harciasait kiáltotta a brigád tagjai felé: — Zászlóalj, vigyázz!... Célpont: 18,00, Robbanóval!... töltés rajt! —, Ej ha! — kiáltotta elragadtatva Pavlov. — Hol tanulta ezt? Mikor pénztárosnő voltam otthon a kul- túrparkbao, egy tüzértől! — Igen —- erősítette meg nevetve Vera. — Az unokabátyám, Szergej Prohorov tüzér volt és egy egész nyáron Natasát tanította. — Helyes csak így tovább! — mondta Pavlov mérnök és megdicsérte a lányok munkáját. De a legnagyobb elismerés ezután következett. Sotadze közeledett az úton, a sztahanovista. aki brigádjával elmaradt Natasáék mögött. Jött. kikérdezte a lányokat az új munkamódszerről. ott maradt és két teljes órán át figyelte, hogyan dolgoznak. Másnap azután a komszomolista lányok útmutatása alapján átszervezte a brigádját és újra ö került az élre. De, e napon Natasa arcképe már megjelent a helyi újságban. S ugyancsak e napon megérkezett Szergej levele. Ennyi állt benne: „Remélem, mire jelenlegi munkátokkal végeztek jössz haza. Anyád és én is — várunk.“ Natasa e sorok olvasása után hosszú ideig szótlanul gondolkodott. Eszébe jutott az az idő. amikor a pénztárfülkében ült, árulta a jegyeket ős Szergej egy lépést sem tágított a ka lick a ablakától. Elérkezett a tavasz, az újjáépített kikötőbe megérkezett az első teherhajó. A zsilip még nem volt kész. de a munkások most Ismét mind itt, sorakoztak fék hogy májusra befejezhessék a munkái és a hajók egész a tengerig úszhassanak le a folyón. Az idő repült, a kezek nem pihentek és a lányok már beszélgetni kezdtek arról, mihez kezdenek, ha itt bevégződik a munka. Hiszen közben már az úi lakónegyedek i« felépültek a partop. A lányok választhattak é« volt, aki tanulni készült, de volt, aki itt akart végleg letelepedni. Elérkezett a tavasz ós Natasa nem tudott dönteni. Haza is húzta valami, itt is szívesen maradt volna. Ekkor váratlanul behívták a Komezo- mol-bizotts ághoz. — Hallgass ide, Natasa — mondta a titkár. — Az Uraiban új vizierőmüvet kezdtek építeni. S az urálink arra kérik az itteni komszomolistá- kat, segítsenek nekik. Mit szólsz hozzá? S a titkár a térképhez vezette a leányt. Megmutatta neki a várost, ahol az új erőmüvet építik: — Nézd. Itt vágják át a folyót a gáttal. Kohászati üzem. mezőgazdasági gépgyár, autógyár, gépgyár... A vizierőmü meg pontosan itt lesz, középen. A gvárak szíve lesz. Megváltoztatja a tajga képét, 25 méterrd emeli fel a folyó szintjét é« óeeánjárók úszhatnak majd rajta. Képzeld, óceánjárók a tajga közepén! Natasa egy ideig elgondolkodva nézte a térképet. Maga elé képzelte mindazt, amiről most hallott. Arcát belepte az öröm mosolya és nyugodt. komoly hangon mondta: • — Megyek, titkár elvtársi Fél óra múlva lassan lépkedett az úton. maid megállt a gránitkockákkal kirakott parton. E percben mindenné! drágábbnak érezte e várost, e kikötőt, e zsilipet, amelyet ő is segített«épí'eni. De holnan más helyen, még nagyobb építkezéseken fog dolgozni. Az öröm újra és újra átjárta szivét, boldogan suttogta maga elé: „Ez a dolga a komszoraolistának!" * Natasa elutazása utáni napon távirat érkezett számára. Vera vette át, kibontotta és «lolvasta. Ez Alitt benne: „Holnap érkezem. Szergej.“ — Nagyszerű! — mondta Vera. - Tehát mégis ö mozdult ki. Nem baj. Holnnn. ha megjön, mindjárt óira felültetem a vonatra. Utazzék egyenesen az Uraiba!
