Dunántúli Napló, 1950. május (7. évfolyam, 101-124. szám)
1950-05-07 / 105. szám
1950 MÁJUS 7 H Ä P L 6 7 iSOKATWROtt'A A szovjet sajtó ünnepe FOROG. I FOROG A KORONG... 1934. A szűk műhelyben egy kis fiú próbálgatja az első vázát Kiformálni. Vékony, izmos kis lábával hajtja a korongot, szinte beleizzad. Napégetle arca csupa igyekvés ... Kész a váza Persze nem olyan, mint az igazi mes- tereké, de kedves a formája Kagyogó szemmel néz rá Szász Péter. Nyolcéves kisfiú. Vidáman fütyül, amint hazafelé igyekszik. Fönt ragyognak a havaséit, mellette közel zö.d fenyőd, és úgy érzi, ha kinyújtja vékony karját, el tudja érni a habos, fehér felhőket. Otthon vannak valamennyien. Ez a valamennyi elég sok. tízen vannak apjával, anyjával együtt. Nyolc gyerek sivalkodik reggelente, meg este fekvés ciött. Különuen csak a legkisebbeket látni otthon, a többi e.csavarog erre-arrg. Van amelyik apjának segít a havasokban fát vágni. Szászoknak tized magukra három hold földjük van. Köves, sziklás, ott húzódik a hegyoldalban. Sovány földjével négy- zelccntinként kell megharcolni, hogy kiadja a kevéske kenyeret. így se elég. FOROG. FOROG A KORONG. 1940. Dobpergés ropog végig a falun. Egv pályázatot olvas föl a kisbíró. Szisz Péter nem igen érti a hivatalos íyelvet, de annyit mégis fölfog belőle, hogy. messze valahol van egy gyár, annak a tulajdonosa inasnak szerződtetne a faluból fiatal fiúkat. _ Ruhát is kapnának, ellátást, me g fizetséget is — mondja az anyjának. A család úgy határoz, hogy Peter jelentkezzen csak. Hiszen milyen jó dolga lesz neki.. ■ biztos fehér kenyeret eszik majd, meg húst is, amiből ők úgy se sokat látnak. Mester lesz belőle. Olyan, aki gyárban dolgozik, Szép pénzt is keresnek biztos. Mindenhogyan jól jár. Talán még majd az otthoniakat is segítheti. ltorond .. . Mégegyszer elolvassa Péter kicsi állomás fehér táblájáról, aztán elindul vele a vonat. — No Írjátok csak alá. Tudtok egyáltalán Írni? — áll szembe velük Péscett a Zsolnay gyárban egy hidegarcú asszony. Eléjük tartja a szerződést. Péterek — mert többen jöttek a környéki falvakból — előbb elolvassák a hosszú sorokat. Nincs ebben most már se ruha, se fizetség, Csupán any- nyi, hogy a lakást, ellátást fizeti értük a tanonciskolában a tulajdonos. Péter szivéből a torkáig jön. az elkeseredés. De szeretne valamit mondani ennek az asszonynak itt előttük. De azt is érzi, hogy milyen kicsi, azt is, hogy milyen kiszolgáltatolt. S a nyolc testvérre gondol, az otthoniakra. De csak nem törik meg. — Hát szeretnénk meggondolni a dolgot írnánk haza, mert ez bizony nem az, amit ígértek... — Hát csak gondolkozzatok — jön , válasz akadozó hangjukra. Márta nagysága biztos a dolgában. Tudja honnan hozta a fiúkat. »Egyik nyomorúságosabban élt otthon Erdélyben, mint a másik. írjanak osak.,. «alt válaszolhatnak? „Édes fiam,- ágy gondoltak, ezért próbálkozzál csak meg a hellyel. /Tudod itthon is milyen nehéz ..." — olvassa a nehezen irt betűket Péternek tele fut a szeme könnyel. Tlzeimégyéves akkor. Marad a gyárban. FOROO- FOROG A KORONG ~ 1947. A gyárban már más *z élet A tőkés még ott van, de van -már fizemi- bizottság. meg van már párt is. Csak hogy akkor nem is egy. Szász Pétert • korongost hívják közéjük Nem megy. „£n addig nem, mig nem látom, hogy ki mit akar ..," Egyszer Rem- meltől, — régi elvtárs, kommunista, — megkérdezi! — Mondja meg nekem, hát mit is akarnak a kommunisták? — Hogy mit ... azt, hogy ezek itt ne üljenek a nyakunkon, hogy amit mi a munkánkkal hasznot hajtunk, ne az övék legyen, hanem .mindenkié, aki dolgozik. A tiéd, meg az enyém. Hogy ne fizessék neked az egyhar- madát ugyanolyan munkáért, amiért egész fizetés járna .. . hogy a romokból itten legyen egy másik ország. Ahol egyformák vagyunk valamennyien.... az tesz csak különbséget köztünk, ki dolgozik a hazájáért, boldogulásunkért jobban, igaznbban, hasznosabban. Körülbelül ezt akarjuk. Forog... forog a korong.., 1948, Március 18. Szász Pétert tagnak veszik fel. Most már gyorsan pereg minden. Szemináriumokra jár. Az előadó szereti friss eszéért, szorgalmas, kitartó tanulásáért. Tisztelik a társai is. Péter érti a dolgokat... hogy el tudja mondani... mintha örökké ezt tanulta volna." Propagandistának jelölik. Aztán ősszel háromhónapos pártiskolára küldik. Szász Péter úgy érzi, kitárult előtte a világ. Tudja már, hogy miért volt az életük olyan sivár, oiyan kegyetlenül nyomorúságos. Megtanulja, megismeri tudományos alapon is a tőkések rendjét- De nemcsak ezt ismeri meg. A jövőt is ... hiszen a Párt, az elmélet erre is megtanítja. A példáról sokat beszélnek az iskolán . . . meg különben is. A Szovjetunió példájáról FOROG... FOROG A KORONG. 1949. Élmunkás lesz Szász Péter elvtárs. Amikor a jelvényt átveszi, Remmel szavaira gondol; „Megbecsülés csak annak jár, aki jobban, igazakban dolgozik a közösségért, boldogulásunkért ..." Szász Péter mindig jobban, igazabban és többet dolgozik. A közösségért, hazájáért... és a Tervért. FOROG ... FOROG A KORONG ... 1950. Nagy eseményre készül az üzem. Uj vezetőség Ikerül a pártszervezet élére. Olyan, akit a tagság választ magának, az arra érdemesek közül. Szász Pétert küldöttnek választják ( a városi pártbizottság választmányt ^ értekezletére. Amikor látja fölmagas- ^ lani a neve mellett a sok piros köny- ^ vet, végtelen öröm fogja el. Büszke^ és boldog, hogy ennyire bíznak benne. ^ Egy felsőbb pártvezetőség megválasz-^ tására küldik. Szász Péter számára kitárult a vi- # lág .. . #-—- ígérem, hogy a bizalmat ki is # érdemiem és olyan, vezetőséget válasz- # tunk, mely biztosan vezet bennünket# tervünk végrehajtására, olyan vezető- # séget, amely tanít bennünket és ame-# lyik tanul tőlünk... ígérem, hogy # méltó leszek erre a bizalomra... —\ ezt mondja Szász elvtárs. És eszerint” is akar cselekedni. Mert tudja, hogy győzelmeink biztosítéka az, ha a Párt minden helyén a legkiválóbbak vezetik és irányítják az életet és úgy kormányozzák a hajót, hogy biztos révbe érjen.., Lorenz Mária. nMinden kitépett nyom tíz-húsz szem búza Példát- mufafnak a növényápolásban a lánvcsóki tszrc fnrsíni mindig — mosolyog Pá- vel Józsefné. — A gyomirtásnál még jobban dolgozunk, mint azelőtt még egyénileg gazdálkodtunk. — Én már nem is tudok elmenni a földjeinkre anélkül, hogy ne hajolgassak le, itt is ott is, ne húzzak ki egy-két gyomot. Hasznom az nekem is, hiszen az az egy gyom történetesen, egy fej búzának a tápértékét vonja el. Tíz, húsz szemmel több búza. Mán is így csinálja, mint én. « szaporodnak a*szemek... Szaporodik a hófehér kenyérdarabok száma, amelyet igy takarítunk meg mindnyájunknak. Az egész országnak. Késő délutánra jár már az idő. Pirospozsgás, ezökeftirtü kislányok szaladnak bo a tágas udvarba. Nemigen törődnek az idegennel, leteszik a kabátot, aztán vígan összefogód/. - va nagyokat hemperegnek az udvar üde-zöld gyepón. Nem hallják az édesanyjuk szavát, nem hallják mit mond. Pedig rájuk gondol. Lenin és Sztálin irányításával 1912 május 5-én jelent meg Oroszországban a Pravda, az első legális kommunista újság. Megjelenésének napja azóta is a bolsevik sajtó ünnepe. Az idei évfordulót is nagy szeretettel ünnepelték meg a Szovjetunió népei. Ünnepelték azt at sajtót, amely mint a Párt egyik leghatékonyabb fegyvere hatalmas .mértékben íárul hozzá a kommunizmus felépítéséhez. A bolsevik sajtó élén a Párt központi lapja, a Pravda áll, amelynek büszke neve egyúttal jelszó, amely alatt az egész szovjet sajtó harcol az igazság győzelméért és hazugság leleplezéséért. A többmillió példányszámban megjelenő Pravda szerkesztőségi és nyomdai szervezete nemcsak a Szovjetunióban a legnagyobb, hanem az egész világ legjobban megszervezett sajtóapparátusa. A Pravda nyomdájában nemcsak újságokat, hanem képeslapokat és szebbncl- szebb nyomtatványokat is előállítanak. Képünk egy színnyomó gyorssajtót mutat be a Pravda nyomdájában. Amikor a hatalmas rotációs gépek már kinyomták a legfrissebb’ Pravda sok millió példányát, hatalmas munka hárul az expediáló osztályra, hogy az újságot a leggyorsabban eljuttassa a postára, vasútra, repülőtérre, ahonnan elszállítják a hatalmas szovjet birodalom m- nden tájára. Az expediálás t irányító dolgozóknak persze a legmodernebb gépek segédkezr/ek pontos, gyors munkájukban és expediciós futószalag ontja mogából a tíz- és százezer ujságkötegei. íimitoMd Nem vagyok anyagias, de időnként enni és ruházkodni szeretek, igy általában hazaviszem a fizetésborítékot és nem adom a postára a Magyar Szentföld Intézet címére. Nem Uulom ki hogy van vele, de engem hétközien is foglalkoztat, hogy szombaton mennyit ■ viszek haza, mert gondolatban ehhez szabom a vásárlásokat. Persze jól tudom, hogy nem véletlen miivé az, hogy hogyan alakul a fizetésem ezért igyekeztem jól dolgozni. No persze nemcsak ezért, de én most a dolgoknak a számszerű oldalát, nézem. Mintegy négy hónappal ezelőtt egy szép téli napon jutott eszembe az a hatva született idea, hogy kiszámolom a fizetésem. Ezt az elhatározásomat férfiasán közöltem a feleségemmel is, aki erre elbúcsúzott tőlem és megkért, hogy legyek tekint eltel családunk ifjú kádereire és 11c vágjál; bele ilyen veszélyes vállalkozásba. Az üzemben is hamar híre. ment elhatározásomnak és többen kijelentették, hogy öregségemre elment az eszem, do én változatlanul kitartottam elhatározásom mellett, mely úgy szólt, hogy én még hét közben előre kiszámolom a fizetésem. Az első kísérteti héten összeszámoltam a teljesítményemet, megnéztem hányas bércsopor.ba tartozom, levontam egy pár százalékot- és hozzáadtam a családi pótlékot és holtbiztosra kijött 2:17 forint 4.9 fillér. A számításomba egy kis hiba csúszhatott, mert a számolásnál egy ötöd eltérés mutatkozott, azaz öt szám közül csuk egy szerepelt, abban az összegben, amit hazavittem. A borítékon ugyanis ez állt: 156 forint H7 fillér. Ez a végső hetes már az én kiszámításomnál is szerepelt. Erre elhatároztam, hogy pótlólag számolom ki a fizetésem, de kiszámolom még akkor is, ha a vasárnapomat kell rászánnom. Nem igy történt, mert még hétfőre virradó éjszakán is azt számoltam, de sehogyan sem jöttem rá, hogy miként jött ki a 156 forint és 87 fillér. Hol 39 forint 7 fillérrel több jött ki, hol meg kijött, a feleségem papucsban és közölte velem, hogy hajnalodik, közeleg a reggel. Ezután elhatároztam, hogy lelki tanácsadásért szakemberhez fordulok és így felkerestem üzemünk normásait és bérelszámolóit, akik egy csendes szobában rajongtak, ahol még ráadásul minden szökőpercben megszólalt az üzemi hangszóró és közölte: „Bimbalek Tódor ne jöjjön az irodába" — „Bimbalek Tódor sürgősen ne jöjjön az irodába" „Knglizók figyelem, kuglizók figyelem, délután' hét-kapus edzést tartunk." Itt azután átvettem a munkamódszerüket. Megtanultam logarléccel bánni, az ujjaimon számolni, differeciál- ni, integrálni és a végén kalapból kihúzni a végeredményt.. Hazavittem a szakkönyveket és otthon nekiültem a csillagászati számtannak, amikor hazaérkezett aa úttörő- foglalkozásról legkisebb fiam, Gábor. Egy darabig nézte, hogy mit csinálok, azután megkérdezte, azután elmagyaráztam és erre ő e szavakra fakadt: ■— Miért számolgatják ilyen bonyolultan a béreteket? Miért nem úgy fizetnek, ahány darabot csináltokf Éppen nyakig benne voltam a számolásban. Dühös lettem. Adtam a kölyöknek egy pofont. Másnap az üzemben a szakszervezeti bizalmi éppen azt magyarázta, hogy mi is az a darabbér-rendszer. A végére még oda. tette: — Látjátok szaktársak olyan egyszerű ez a darabbérezés, mint egy pofon ... Hazavittem Góbinak egy zacskó cukrot. A drágábbikból .., „...tíz-húsz szem búza... eza * porodnak a szemek, szaporodik aj hófehér kenyérdarabok száma...‘j Nagyobbat tud adni Marikának, megj Katicának a kezébe. Szebbet, felié-^ robbet. Finom, kenyeret az érett koI-| bász mellé, lágyabbat a nevető ese \ resznye ropogós húsához. < Ks nemcsak Fűvel Józsefnó, de aj többi csoporttag is így gondolkodik.J Mert ki ne gondolna a gyerekére < meg a saját jólétére? I gondolna arra, ha jobbt fi! Íi6 munkát végez, nagyobb <------------- lesz a munka gyümölcse.( Ki ne gondolna arra, hogy ez az or-( szag, ez az új világ, amelyben élünkI csak úgy lesz még szebb, csak ügyi élhetnek benne boldoguló, vidám ein ! berek, ha mindenki szorgalmasan, ki-J tartóan dolgozik? A „Csillag“ csoport tagjai gondol-1 nak iá. És gondolnak arra is, hogyi a növényápolási munkák jó elvégzé-' sével a magasabb terméseredmények-' ért és ezen keresztül valamennyiünk békés, szép életéért harcolnak. A lánvcsóki „Csillag? termelőcsoport tagjai közül legtöbben a Magyar soron laknak. Itt él Palacsek eivtárs, a csoport párttitkára négy szép gye rekével és szorgalmas feleségével. A második szomszédban Pávelék laknak, a közelben lakik még Cikoráné. aki az egyik legjobb növényápolé munkacsapat vezetője. A osoportta- gok munkáját, életét, minden lépését figyeli a falu. Ferde szemmel néznek rájuk1 a kulákok, amiért társa-^gaz- dálkodást folytatnak. — Bizony rajtunk van a falu szeme — mondja mosás közben Palacsek Józsefné. „ I csoporttól eddjg csak tanulÜ8 8 | hattak. A csoporttagok járnak elől jó példával, ők végeztek elsőnek a vetéssel, ők álltak legelőbb neki a növényápolási munkáknak, ők végezték el elsőnek az acatolást a kalászosokban. — Tegnap végeztünk már a napraforgóval — szól a beszélgetésbe Pá- velnó — néhány nap muitán meg a répára kerül sor. Azok is szépen lej- lödnek. A csoport földjét már messzim megismerni. Ott terül el a pirosfedc- lü tanya körül a határban. A rozs búza, árpa hol lágy, hol haragos zöldje váltakozik a széles töblákon. A napraforgó óriási tábláján épper tegnap fejezték be a munkát a növényápoló munkacsapatok tagjai. — Mert — szól újra Palacsekné — ha jói gondozzuli a növényeket, töb bet takaríthatunk be az ősszel. Jobl lesz a sorunk, több jut ruhára met cipőre. És — gazdagodik szépül eze. kérésziül az ország is. Ha rnindenk úgy gondolkodik mint mi, ha min denkt azt nézi, ha én jól csinálom mindenkinek több lesz, meg jobb lesz ha minden falusi dolgozó át tudj: érezni ennek a jelentőségét, akko hiztrvR nfíin lesz lemaradás.
