Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)
1950-03-19 / 66. szám
6 »SPLO 1950 MÄBCtüS 1« ci 3Co4Jjjdkrd.ijas fijt&lejj.zß-t INTÉZETÉBEN (' Harmincnyolc ev«? máris még és a legnagyobb majryar kitüntetés díszíti mól- lét. A tudós szerénységével viseli, de leplezbetetlen boldogsággal. Méj egészen friss az élmény benne s néha _ még halija szólítani nevét:--,-,drSzcrtt "Tgnihai^ János'.“ Akkor előrelépett, hogy nr Trim tűzzék a koszorút s átadják a pénzjutalmat is, ami vele jár. Egyszerű kis ünnepség volt, de éreznie kellett, hogy az egész magyar nép előtt áll és sokmillió kéz teszi kabátja hajtókájára a jelvényt Csak erre az időre lépett ki az egyetemi intézet csendjéből, hogy aztán isimét, visszahúzódjon ide, mim. k;s,társai közé, az emberiségért életüket áldozó kísérleti kutyák közé, a haladó munka birodalmába. | ... j | érezzük látogatásunkkor, » ' 1 * hogy értékes időből rabolunk, ezért igyekszünk keveset kérdezni. — Elképzelhetik, milyen nagy élmény <i tudomány munkása számára, amiken’ olyan kitüntetés éri, mint o Kossvfh-dij elnyerése. Bár ezt az érdemet részben át kell hárítanom az intézet számos fiatal tudományos munkására, munkatársaimra, akiknek telkes és önfeláldozó támogatása véltél)}. nem érhettem, volna el az eredményeket, Munkánk sikere nagymértékben n tervezésen és a részletmunkák helyes felosztásán múlott. Ezek első szavai. . A következőkben arról kérdezünk: — Milyen eredmények azok, amelyeket a Kosíuth-dij adományozásával jutalmaztak? Töprengve felel. — Nem könnyű a nem szakember számára is érthető választ axlni. Ve megpróbálom. Tehát: általában öt ér. tikról- szoktunk beszélni, sőt, átvitt értelemben hatodikról is szólnak. A tudomány 9 valóságban sokkal több ilyen érzéket ismer. Etek között igen különböző pontjairól szerzi be értesüléseit. Izmainkban, inainkban, Ízületeinkben és a bőr alatti kötőszövetben mindenütt, számos idegvéghó- szülék található, melyei: tájékoztatják agyvclönkct arról, hogy egyes tagjaink és egész testünk milyen key tetet foglal el a térben. — Ezek nélkül a „hírek" nélkül lehetetlen- volna a járás, állás, vagy akár egyes tagjainknak célszerű mozgatása is. A fejünknek a térben elfoglalt helyzetét azonban elsősorban nem ilyen idegkészülékek jelzik, hanem egy külön szerv, a hallószervvel erősen összeszövődött labyrintus. Ennek as értékszervnek a működéséről már eddig is igen sokat tudtunk. Érdekes, hogy a magyar szerzők igen jelentős szerepet vittek az egyensúlyérsékstcrv munkájának tisztázásában. Bár még mindig igen sol \ kérdés maradt itt felfedetlenül, mivel \ ez a rész megközelíthetetlen mélység- i ben fekszik, a. halántékcsontba zárva. Ás általunk, végzett kutatásokban elsősorban mesterséges módon, közvetlen ingerlésnek vetettük alá a labyrintus különböző idegszerveit. — Mik a következő évi tervei? —» A labyrintussal kapcsolatos vizsgálataiul: egyelőre lezárultak. En gem. a gerincvelő belső idegei összeköttetései érdekelnek, valamint n znellűri zsigereket beidegző nyullve- U>[ ideffoieehanizmusok. — Milyen fontosabb eredményeket várhatunk az intézettől a közeljövőben? — A két említett témakörűm vég- tett vizsgálataim vég kezdeti álla pótban vannak. Annyit talán magam. Hihetek, hogy a gerincvelő vizsgálatára finom prciiztós műszert szerkesztettünk, amilyet még másul!, nőm használtak. Most azonban fontosabb felad atomnak tekintem, hogy a re, tetősem alatt dolgozó kitűnő fi:,tr;‘. kutatógárda vizsgálatai jól haladjanak előre. [ Ay ifid lelkes munkatársakká' __..... ....... is elboszélgetünk. Ve, iiin k «nemben ülnek dr f'lerkó liéla és dr Ki»« Tibor adjunktusok. rtrVá. rady Béla és dr Gömöri András tanársegédek. — Bánk, a professzor tanítványéira — szóiul meg dr Gömöri — síi ‘ lyos kötelezettséget, is jelent ez n ki- tífrieHs. mert kétszeresen kell igyr-, keinűnk, hogy méltóak lehessünk professzorunkhoz. 1 Majd felváltva elmondják, hogy ruindpn oktatást megkapnak dr Szent- igothaitói.. Ebben az intézetben az elgondolások a professzortól származnak, de a kivitelezés a közösség dolga is. Hosszú időbe telik egy-egy eredmény megszületése. Négy év- munkája kapott elismerést e kitüntetés adományozásával. Ezer állat életébe került. Az első kísérlet 10— 12 órát át tartott, ma már csak2—2 és fél órát. Megtudjuk azt is, hogy önálló kísérleteket is folytatnak a fiatalok, dr Szentágothai irányítása, illetve támogatása mellet. a tanársegédek, adjunktusok kísérleteiről beKé«rti»l> szélgetünk. Mindnyájan igen komoly részeredményoket értek el már eddig. Az utóbbi időben viszont olyan gazdag segtiséget kapnak a kormányzat részéről, hogy egyre, szebbek kilátásaik a kutatások terán is. Maga dr Szentágothai professzor mondotta a beszélgetés során: — Eddigi eredményeink alapfeltételét a tudományos munka böséfjes támogatása képezte, amelyet a kormányzat a Tudományos Tanács és később a Magyar. Tudományos Akadémia útján, biztosított. Kitüntetésem alkalmából őszinte hálával érzem, hogy nem csupán szűk tudományos körben értékelik a kutatómunkát, de kormányzatunk elsőrendű feladatáé tok tekinti az önzetlen és a. ncp érdekében végzett tudományos kutatás felkarolását és támogatását. Ezen túl, valamennyien érezzülc, hogy c nép széles rétegei is felfogják a tudományos kutatások jelentőségéi és elvárják a kutatóktól az eredményes alkotómunkát, Ígéretet • tehetek arra vonatkozóan, hogy a Kossuth-dljat nem annyira érdemek jutalmazásánál:, mint. előlegezett bizalomnak te hintem, melyet, önzetlen munkámmal csak ezután szeretnék kiérdemelni. a kapuban álló Kiss UltáTezásunkkor Mihály altiszt szavaiból is ugyanaz a szerénységgel vegyes öröm csendült ki. mint az intézet minden dolgozójából: — Bizony, úgy örülök, mintha magam kaptam volna meg a kitüntetést. S ami igaz, az igaz: Vgy kicsit nekem is részem van benne. Mindig úgy végzem el a dolgomat, hogy a prof esz- sznr és munkatársai munkáját is segítsem vele. Mi itt mindnyájan jó közösségben dolgoztunk együtt s megtartjuk ezt a szellemet ezután is. Nem csak tudomásul venni, akarjuk a népi demokráciát, hanem segíteni, is. K. Gy. ll<MER3WK MEG A mí.ÓMfiQT Íj Ősünk járni tanul Képünk Porlycnko professzort mulatja be, amint megszemlél a TajmiH félszigeten kiásott hata más marmnutagyárt. A mammutmaradványokat a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának expedíciója kutatta fel és szállította Leningrádba. Erdei ősünk nem egy nap és nem egy év alatt jutott ki az erdőből. Százezer számra múltak az, évek, míg az erdőkből az erdótlen síkságokra tudott menni. Ahhoz, bogy az erdei állat el tudja szakítani a láncot, amely az erdőhöz kötötte, mindenekelőtt le kellett szállnia a fáról és meg kellett tanulnia a földön járni. A gyermeknek hónapok kellenek ahhoz, hogy megtanuljon járni ősünknek nem hónapokra, hanem évezredekre volt szüksége. Még abban az időben, amikor erdei ősünk áfákon lakóit kezét, már máskép használta, mint a lábát. Kezével szaggatta a gyümölcsöt, kezével rakott fészket a kidőlt fatörzsek között Do ugyanez a kéz. amely meg tudta ragadni a gyümölcsöt, meg tudta ragadni a követ vagy botot is. Kővel fel lehetett törni a keményhéjú diót, amelyet foggal nem lehetett szét harapni. Bottal ki lehetett ásni a földből az ehető gyökerekéi ősünk pedig egyre gyakrabban kezdte új eljárással szerezni táplálékát A földben turkálva, bottal kiásta a gumókat és gyökereket. De hogy a kezekkel dolgozni lehessen, meg kellett szabadítani őket fáradságos elfoglaltságuktól, a járástól. Minél gyakrabban el voltak foglalva a kezek, annál gyakrabban kellett a lábaknak egyedül ellátni a járást. A kezek így járásra kényszerítették a lábakat, a lábak pedig felszabadították a kezeket. A földön megjelent egy új lény, amely hátsó lábain változtatta helyét, mellső lábaival pedig dolgozóit. Az egyenes testtartás mélyreható elváltozásokat okozott az agyvelő fejlődésében. A fej súlypontjának megváltozását az öregük elöretoló- dása kísérte, azé a nyílásé, amelyen keresztül a koponya alján a gerincagy átmegy az agyvelöbe és ugyanakkor számos nyakszlrt izom is fölöslegessé vált, amely eddig a fej rögzítéséhez szükséges volt. Mindkét elváltozás elősegítette az agyvelő kiterjedését. A kézügyesség fokozódása is lehetővé vált azáltal, hogy a kés mentesült a járástól és ez nemcsak az eszközök báSZflá- ! a tára szükséges, szerveket fejlesztőtte tovább, hanem közvetlenül hozzájárult az őket irányító gondolkozási mechanizmus gyarapításához is. A tárgyakkal való bánás jártassá* nak a fokozódása párosult, a fejlettebb látásbeli megkülönböztetéssel es elősegítette, hogy az ember ponto* ismereteket szerezzen környezetéről, a tárgyak alakjáról, nagyságáról é.s belső szerkezetéről. Ezek nélkül az ember egyedülálló gondolkodási és. felfogóképessége aligha fejlődött volna ki. Másrészt a kezeknek a táplálkozásnál való célszerűbb felhasználása csökkentette az állkapcsok és fogak igénybevételét és így mentesítette a fejet az izmok nyomása, alól, ugyanakkor pedig megváltoztatta a fej egész egyensúlyi helyzetét. Míg cmberösiinknól a fejlődés ezen fokozata kialakult, a föld éghajlatában súlyos változás következett be. Az északi jég egyre jobban dél felé csúszott. A beállt, zord idők azonban nem pusztították el majomhoz hasonló ősünket és nem kény szentet! ék arra, hogy a visszahúzódó déli erdőkkel együtt visszavonuljon, hanem mindez csak meggyorsította emberré alakulását. És mi történt rokonainkkal, * majmokkal? A déli erdőkkel visszavonulva megmaradtak erdei lakóknak. Fejlődésükben elmaradtak őseinktől, nem jutottak el a szerszámok használatúig. Legügyesebbjeik az erdő legfelső emeletén lakva, még jobban megtanultak a fákon mászni óe az ágakba kapaszkodni. Más lett a sorsa azoknak a majmoknak, amelyek nem tudtak olyan jól alkalmazkodni a fát) való élethez. Ezek közül csak a legnagyobbak, •» legerősebbek maradtak meg. De minél nagyobb és súlyosabb volt az állat annál nehezebben tudott a fán élni. Ezek az óriási majmok kénytelenek voltak leszállói a fáról a fö'd- re. A gorillák például ma is az erdő földszintjén laknak. A földön ellenségeikkel szemben nem kövekkel és botokkal, hanem félelmetes fogaikkal védekeznek. - . Dr T. AMindenki beszélt, kiabált. A lárma hirtelen megnőtt s kiömlött a tárt nitón Kora este óta tartott a gyűlés, így, a nyitott ajtó mol'ett is 6Űr(Jn bűzlőtt az emberek feje fölött a füst. Tag- többen somogyi dohányt színik, szűzdohányt, mert olcsóbb s ha éretlen is, büdös is, azért cici. persze, ahol sokan szíjják így egyszerre, nem lehet megmaradni- De ez is jó valamire, Vannak, akik az ajtóban diUleszkednek, így legalább hallanak, látnak mindent, a nyitott ajtóból, s itt is vannak, nem is. Ez nagyon jó. okos helyzet, mert le lehet tagadni, hogy ott volt az ember, —- ha valami olyasmi adná elő magát, hát egyszerűen: én nem is tudom mi volt, mit csináltak, ott se voltam, csak éppen arra jártam, petromért küldött a/ asz- [ezony. Mondom, ebbe a latyakba jobban bírja ez í én csizmám, mint az ő tutyija. Éshit a boltból f jövet csak éppen megálltam, amíg sodortam. Nem, tán nem tudom mi volt!..." Szóval cl lehet beszélni a dolgot. ó Vannak üyen ronda, okos, furfangos emberek, *mint az Alsó Ekés, meg a Do Vince Jstvin, Utálja löket a falu, mert sehova állnak, ha kanászválasz- ?lás vagy más fontos ügy van, hümmógnek, hallgatónak, aztán ha rosszul üt ki dolog, ők pofáznak *3 legjobban: megmondtam, tudtam, hagy így lesz! ó Pedig dehogy mondtak meg, hallgatnak most is, ópislognak befelé, hogy mi lesz? - . Hát azt még nem lehet tudni, pedig már ópák [óla folyik a vitatkozás. A, gyűlés elején pedig úgy látszott, hogy simán, röviden elmegy a dolog akárhogy is fagsdkoztak 3 papokban az erős gazdák. hogy pent engednek az atya úristennek se, maid megmutatják! A segédjegyző ma nem bc- 1 szélt sokat, pádig máskor annyira szeret szóno- 1 kőim. hogy gyöí.ik vegét várni, — Majd marha leszek — mond la otthon a felségének mielőtt eljött ■— Rájrkhagyom csináljanak am't akarnak. Micsoda állat lsének. ha bele. avatkoznék! Aztán maid itt álnék megfürödve! I Az aztán alatt valami vad dolgot értett, mert Iszorgalmasan Jialígatja rúd óján Amerikát. I — Az a vén csibész tudta, hogy miért fáj I egyszerre a foga, tudta, hogy miért engem küld! I A vén csibész a hivatalfőnöke, a körjegyző. 1 A segédjegyző tehát szűkszavúan, óvatosan el'mondta miről van szó: a Földművesszövetkezet 'átveszi a Legeltetési Társu'at boltját, pálípkafő- 'zőjét. Viszont a pálinkafőző használhatatlan álla- 1 pótban van jelenleg, meg kell egyezni a kijavi- iása tárgyában. Határozzanak legjobb belátásuk szerint. 1 — És érfspk mag az idők szavát. — tette hozzá szárazon már leü'és közben Valamit kellett mondani, ne mondhassák ezek. IGAZSÁG Irta: Zala Lászslp kijelentést 1: hogy reakciós ás jelenem, ezt a végre többfélék ép lehet értelmezni. Beszélt aztán a bíró, a társulati élnek, a szövetkezet elnöke. Legtöbbet beszélt Varga Gyula, a párttilkár. Nem a nagygazdák miatt, pedig azoknak fájt az ügy' legjobban. A középparasztokat féltette. Fgyrásze még tnipdig szívesebben hallgat Gatnós Dani Jánosra, meg a töLhl kutakra, mint rá. Pedig meg kell őket nyerni, mert jól mondja a Párt: ezek dolgozók, kezük munkájából ölő parasztok, nem szabad elveszni hagyni őket. Sokszor töpreng, hogyan lehetne őket a maguk oldalára állítani, de nagyon nehezen «pegy .ejjyeulőre. Most is csak hallgatnak többnyire. Á zajt a zsíros gszdák csinálják, s a régi szegénység: a szövetkezesek. A sjgédjegyző előterjesztése után egy ide'g csak haüg^tóztsk, hogy más kezdje, csak lapítottak. de a beszédekbe hol ez szólt be’«, hol az vakkantott, egyre többen belekiabáltak. Különösen a Garoós Dani vő je. a Vaikó Pista jártatta a száját, mert részeg volt. Nagyon sznreti a hort. de ritkán jut hozzá kedvére, a vén fukar apósa sajnálja tő!«. Délután bort fejtettek, szállítanak holnap, hát élt az alkalommal s alaposan beszedett. Miskor mindig magánál hordja az öreg a pincekulcsot alyr.n, hogy még a lopó végéről is leszopja a csepp bort szíváskor, ne menjen az se kárba Ez a Pista tneg ilyor,. Ha boros, pöszón beszél. Még a kemény vitatkozásba is beleröhbento- nek az emberek a szavára. Hogyne, a nagy marha ember vörösödve rikácsol: — Máj ez pem az igazsághoz íajiozik. máj ez nem az igazsághoz tajtozik! Az a haj. hogy többféle igazság van. Legalább úgv látsz’k az ingadozók szcmíbjp. A gyöngék e’ött. Mert a túr,úfétiak bizonygatták, hogy est* náltansa meg a szövofkez.et, ha az főz készüléken ezután A szövetkezetiek azt mondták, hogy a társulat főzött rajt eddig, az rontotta el, csináltass.» i< meg, énen gdia át. Az két háromezer fo- t-ip‘ba kerül, ilyen terhet nem vesz a nyakába a szövetkezet, hiszen az eleién vannak még, nemrég álltak össze. A nagygazdák, rkik eddig négy-öt birtokrész után akozzam részeltek a főző használók a sok ió pálinkára gondoltak sötét dühhel, meg arra hagy hát most már m'ndig cngodicnek a .rongyosoknak?“ Met ezek előttük mindig csak rongvo-■>,'< lesznek Hát nem engednek, oem az i-tennek se, moslazegyszer, most nz. igazság az oldalukon van! Tiltakoznak, veszekszenek. És úgy' látszik az igazság ugrál egyik oldalról a másikra, mint egy kismadár, egyszer innen füttyent, másszor onnan. Vargának nem tetszett a dolog alakulás.», s hogy a segéd jegyző unatkozó arcára tekint, rpég- jobban megfogja a düh, Hogy lapít ez is! A kuláltok, meg a szószólóik — gyűlés előtt elég bort beléjük itattak — nyomják a gombot— És tulajdonképpen, — mondja a kövér, pirosarcú Szentes Szabó Károly — azt mondod te titkár úr, hogy mi, jógazdák elég hasznát láttuk már a fűzőnek, most már a dolgozókat 'Heti, a szövetkezetei. Tulajdonképpen igaz, hogy volt egy kis hasznunk belőle, de másnak is volt. •— Hogyne, rikkant bele a tszcs-beli Dobos, — nekem két liter egy évben, magának, meg * többi nagykutyának hetven liter, meg száj! Szabó mégjobban nekivörösöd k, s keményen kivágja, mintha törvényt hirdetne: jogunk vót hozzá! Jogunk! , Dobos őszintén megmondja, hogy mit csinál a jogukra, de mégis csak csönd lesz az _emberek között. Jog. Nagy szó. Szabó érez valamit, s ki* vágja a nagyot: — Jogunk vót! Amit apáink munkává! szereztek. Dógoztak. Varga Gyula párttitkár föl ugrik— Jöjjön ide apám! Mindenki csodálkozik, az öreg becenév«*» Varga is: mit akar ez? Pc már megy cd? hozzá a fia- röpül szinte, furafcodlk keresztül s a* berek szétválnak előtte. . — Jöjjön apiánt, mutassa meg magát. Mutaas* ezeknek! Az öreg nem érti. de a fia, már húzz» I* róla a kabátot, a mellényről le is szakit «gy gombot, vett az inget és ott ál! a néma csöndben, az emberek előtt, öreg Varga Gyula derékig mezítelenül. — Idenézzenck -— mondja nagyon rekedten a párt titkár — Nézzenek ide emberek! Maga •• Szabó Károly! Látják ezt a testet? A szemek nézik és látják öreg Varga cl,sárgult, ronps testét. A szegények az apjukra gondolnak — Ez a / ember dofgiv/ott, Szabó Károly! Miben váll így rommá? Mollvőtök apja nem ilyen? — néz, Varga Gyula a szegényekre. —■ Hol volt ezeknek a joga, Szabó Károly gazda, hol van ezeknek az embereknek aj élei«? A maga földjében, a kispsízonylánya zongorájában! Nézze meg magát és nézze ipeg apámat á arján beszéljen munkáról ás jogról! Nem kell beszélni többet. Az igazság megállapodott. Látható. Ni, lényük a szárnya.
