Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)
1950-03-12 / 61. szám
6 H1FLÓ (950 MÁRCIUS 12 ^Z OROSZ SZÍNHÁZ ÖRÖM A Szovjetunióban minden dolgozó meríthet a kultúra tisztavízű forrásából. A szovjet hatalom azonban nerii- csak kultúrigényt ébresztett a tömegekben. hanem gondoskodik arról is. hogy a dolgozók elmélyült en foglalkozhassanak á kultúra minden ágával és eligazodjanak a művészetek, gazdag világában. A művészetet nemcsak szeretni, de érteni is kc'l. Ebből kiindulva folyik a Szovjctúnióban a kulturális nevelés, tájékoztatás. A színházrajongók izgalmat éreznek valahányszor balépnek a színházba, ebbe a sok újatmondó és jelentő, vonzó világba. De a művészet és a színház iránti szeretet nem nyilvánulhat meg csak örömteli lelkesedésben. Nem elegendő, ha csupán kellemes szórakozást, cgy- egy ragyogó élményt jelent. A színház őszinte szeretető közeledést, érdeklődést kell, hogy kiváltson a színház története, lényege és feladatai iránt. X szorjet stlnliár anépl alkotások gazdagságára támaszkodik — erre tanítja a szovjet dolgozókat a szovjet színház története. A Szovjetunió egész színművészete az orosz színjátszás hagyományaira épült. Az orosz realista színjátszásból fejlődött és a szocialista-realista módszerrel gazdagodva érte el mai csúcspontját, a világ legfejlettebb színházi kultúráját. A nép körében kialakult szertartások, a népdalok, játékok voltak az orosz színház kezdeti elemei, amelyekét népi vándorszínészek terjesztettek inkább tréfás, nem egyszer gúnyosan ostorozó, mélyértelmü jelenetekben. Szenvedélyesen tolmácsolták a „népi sorokat", amelyek Puskin szavai szerint a színművészet velejét alkotják. A cári hatóságok bűnnek cs véteknek minősítették e népi előadásokat, mert szigorú felkiáltójelként a jogíosztott- ság mélyéből kiáltottak hol dörgő hangon, hol metsző gúnnyal a zsarnokok, az elnyomóit ellen. A XVIII. század elején az arisztokraták udvarában kezdett kibontakozni a hívatásos színészet Oroszországban. Ekkor építették az első színházépületet is. De ez a színház csak az akkori társadalom gazdagjait szolgálta, elszakadt a népi tömegektől ás nemcsak hozzáférhetetlenné, hanem érthetetlenné is vált a tömegek számára. A hltatftsos s/ínliázniít vés/ri akkor kezdett közüggyé válni, amikor a népért és a művészetért lángoló lelkesedéssel küzdő írók és művészek bekapcsolódtak a színház életébe. E hazafiak önfefáldozó munkája rakta le az orosz színház alapkövét. A színházi kultúra úttörői a haza történelme felé irányították figyelmüket. Pontosan két évszázaddal ezelőtt játszották cl a sljohosi hadosztály kadettjei Pétervárotl, Szumarokcv .Ho- rev" című tragédiáját. Ez a darab Kiev keletkezesének legendáját dolgozta fel és eseményszámba m:nő dó- adása az ifjúság egész csapatát megnyerte a színházi munkának. A lelkes fiatalok, a tehetsége, Fjodor Vo-kov- val az élen, Jaroszlávban kezdték meg működésüket, majd társulatuk Moszkvába telepedett át, ahol már igazi színházat szerveztek. A nép életével foglalkozó darabokat játszottak.-3 Szfanisziavszkij, a moszkvai Művész Színház megalapítója c-s a realista színjátszás megteremtője Az 1825-ben megalakított moszkvai Kis Színház folytatta azután az orosz színház igazi hivatását. Társulatát már főleg a földesúri nem hivatásos színházak jobhágyszínészei alkották. Ez a gárda szeretettel és büszkeséggel tárta lel az orosz színjátszás belső ló nyegét. Innen indult el az orosz színház óriási haladásának útjára. Ai fs> U iáink ült szinház-j Unit Ariiban gyökeredzik ez a tör-3 Vény, hogy a színház akkor fejlődik, 3 mind tartalom, mind művészi színvo- 2 nal szempontjából, ha elszakíthatatlan 5 száluk fűzik a haladó irodalomhoz óz 3 a néphez. 3 Scs-cpkin. a ' Kis Színház első job- bágyszármazású vezetője, Puskin, Go- 3 golj cs Herzen barátja volt. Tehetsé- 3 ges es áldozatkész munkatársaivá együtt elérte,'hogy a színház nagy társadalmi üggyé fejlődjék. Az ö fárad hatatlan és' lelkes munkájuknak köszönhető, hogy bemutatásra kerültek azok a klasszikus színmüvek, amelyek hűen és kritikusan tárták fel Oroszország és a világ más részeinek társadalmi körülményeit, kigúnyolták a begyepesedett és megcsontosodott elveket cs utat mutattak előre. Ez kiváltképpen a közönség élénken reagáló, fiatal részét ihlette meg, amely e színházban nevelődött. ® A következő nemzedékben Osztrov- szkij gazdagította műveivel a színházat. Ekkor az idősebb Szadovszkij, Jcrmeleva, Letlszkij és Ribakov vezetése alatt álló együttes idején úgy 3 tűnt, hogy a színház elérte. fejlődésé- ■* nek tetőfokát. Felébresztette a nem-” zeti öntudatot, az élő gondolat lökte lett benne. OsztfoV^Rlj, alti a «zíntiáz és a nép szoros kapcsolatáról álmodott, így írt: „Minden más müvet a művelt emberek számára imák, de a dráma és a vígjáték az egész nép számára készül...“ „Csak azok a művek élték túl a századokat, amelyek valóban népi alkotások." 1898 ban nyilt meg Moszkvában a Művész Színház, amelyet Sztaniszlav- szkij géniusza irányított és művészetét Csehov és Gorkij nevével kötötte össze. Sztaniszlavszkij, a művészi •gazság fáradhatatlan kutatója, kiváló színész és nagy rendező volt. Elsőként állította le! a színművészet elméletét. Módszerét z .színpadi igazság rendszerének", az orosz színművészet iskolájának is nevezhetjük. A nagy orosz művészek mindig a nép Szolgálatát, a nép munkájának elősegítését, a jövő útjának feltáráséi tartották céljuknak. Ebben rejlik az orosz színház igazsága és haladó je- 'enfősége A cári önkény idején azonban nem tudták álmákat megvalósítani. Csak a boldog és szabad szovjet színházban váltak valóra ezek az álÖrültem, mert jól végeztem a munkát, amit vállaltam, 's mentem fiityörészve, nyitott kabátban lefelé a hegyről s a hegy alatt sok embert vettem észre. Csákány, lapát csillantak fel a napban. A hegy tövén ginek, csillék, lovak. Az emberek gyorsan s mégis nyugodtan téglának hordták el a dombokat. Úgy látszott, hogy a város mozdulatlan és a munkára nem is hederít, de egyik ház, mint legény új kalapját, megoi.lantotta friss cserepeit. Odább a hajógyár vígan dörömbölt: — Azt figyeljétekt én mit végzek el! — S a város túlsó végén komolyan füstölgett száz kéményével Csepel. S a nap! A nap! Bár nem volt még tavasz^ . fénykeféivel mosdatta a tájat, lesúrolta a ronggyá vált havat és meghempergette a kiskutyákat és úgy, mint a boldogság, szójjeláradt, szellő jött. Ennek eperíze van — éreztem .s mert nem volt senki közelben, hát egyedül elnevettem magam. KUCZKA PÉTER. TTtTVVTTVV7V»VTfrTVVVTTVTTTTVVTTVTTTTVVVTVTVVTVTVVVtVTV?VTTTVT?T?TVTVTTTVTTl Az ember mint a »zerves élőlények egyike, sok olyan tulajdonságot hor doz magában, mélyek bizonyítják az állatvilágból való származását. Az ataviszlikus visszaütések, csökové nyes szervek stb, mind azt igazolják hogy az embernek rokoni kapcsolóin ran a most is élő állatokkal. Hogi közelebbről is ismerjük rokonságunk nak ezt az állását, nézzük meg, lmgy melyik az az állat, amelyik legközelebb áll az emberhez. Az utolsó félszázad tudománya egyre nagyobb erővel fordult ennek a kérdésnek tisztázása felé. 1870-ben Dubois holland tudós elindult világkörüli útjára, hogy tudományos adatokat. gyűjtsön a származástan bízó nyitására. Dubois-t Jáva szigetér? vitte az útja, almi ásatásokat végzett, miközien talált is csontokat, mégpedig egy ismeretlen állót tápfogát, comb- csontját és koponyáját! találta meg. Ezen leleteknek alapos vizsgála ai ura késztették Dubois-t, hogy^ezen csontok tulajdonosának valamilyen illat; a majom és as ember között helyet foglaló állat létezését tétc- ezze fel. Azt nem merték állítani, hogy ma jóm, meg azt sem, hogy ember. Ko- mnyameretei, tartózkodási helye és •gyéb adatok segítségével könnyebbé ált ezt az állatot az eddigi majmokéi elhatárolni, és így egy majom- onber létezését bebizonyítani. További kutatások ezt megerősít ették és dlúgossá vált, hogy tényleg élt egy aj, amelyik átmenetet képezett í majom és az ember között. Ennek i fajnak tudományos neve „Jávái najomember“. Dubois kimutatta, bogy i piteeanthropus a majomnak közeli okona, azonban mégis ember volt. Az akkori tudományos körökben nk vif:i t:í m.'iöt í.'i i létezése felöl Nagy szenvedéllyel! az egyház vitte a vita vonalát, mert ezzel veszélyeztetve látta a teremtés törvényét. Azonban a lények tények! maradlak és a tudomány a javai majomember ismerete alapján bebizonyította, hogy az 1 ember az állatvilág egyik tagja és legközelebbi '■okonságban van a majommal. A javai majomemberhez hasonló bizonyítékunk még az u. n. kínai inajomenibernek (a sinantliropusnak) a megtalált csontjait. A kínai majom- embernek koponyája és álkapcsa nagyon hasonlít a pitecanthfopueéhez, azonban a kínai, majomember már fejlettebb, mint a javai, ö már — mint a leletek bizonyítják — eszközöket készített magának. TI. ivóedényneki szarvaskoponydt használt, ami nyilvánvalóan bizonyította, hogy fejlettebb volt az előtte élű javai majomembernél. Az ember még további fejlődésében átment bizonyos szakedzőkön, melyekről a leletek azt bizonyítják, hogy fejlődésében a munka, a szei- számkészftés volt az, amely haladásáé jelentette. Engels, aki sokat foglalkozott az ember származásával, megállapította, hogy a munka teremtette az embert. Valóban a munka volt az, amely as embernek megszabta testi és szellemi fejlődéséi. 11a összehasonlítjuk a csimpánz, a javai majomember, valamint a mai ember koponyáját, láthatjuk, hogy a mai ember koponyája jóval fejlettebb és szellemi képességei is feliilmídjáh a majom szellemi képességét. Az embert tehát a munka ernelto ki az állatvilágból és ct szabta meg fejlődésének további útját. Takács László. JHdeg iuittetiLfatxeji gukkat az életbe, s állandóan ebben a szellemben éljenek és munkálkodjanak. — Majd igy folytai la; — Népi ' demokráciánk megad minden módot és lehetőséget a tanulásra, de el is várja ez iljilsúgtól, hogy segítségét több és jobb munkával viszonozza. Eljövendő munkájukhoz sok sikert kíoánok." Az ünnepelt szavai után intézetének tagjai beszámollak a kórbonctani intézetben folyó tudományos munkáról. trészesítette az egyetem a Ti evestül: ! liéla professzori, a kórbonctani intézzél igazgatóját. Az egyelem ifjúsága . revében Bokodi István, évfolyamtitkár t kívánt a közszeretetben átló prolesz- I szőrnek hosszú életet. Az üdvözlő sza. N>akra válaszolva az 6sz professzor I többek köiött a következőket mondotta: ,,Arra kérem önöket, hogy azt a gondolkodásmódot és tudományos szellemei melyei az egyetem falai között sajátítanak cl, vigyék ki ma-- Kj mondja? — csap le\ re Könyves. Mondják. — De kik? Mindenfelé. Már pedig szél fu vatlan nem indul. — Ebben igaza van, csak nem úgy ahogy maga hiszi — mondja Könyve csendesen. — Ezt a «ele1 itt fújjál valakik, s a saját hasznukra... — Kik lehetnek olyanok, te? — pis log az öreg. Akik abból élnek. De legyen mag: nyugodt, rájövünk mi hamar. Az öreg be vart ijedve, hogy iné; magára haragítja Könyvest, »kinek pe dig szava van most a faluban, s akai a fene vele rosszban lenni. Kj gon do'tla. hogy szava lehessen valaha i az ilycnrtek. akinek az apja is csat j OH me ni volt a harmadik faluból olyan szolgaféle. — Hám ne merke’j, sze én veletet tarlók — mondja sietve. — Maga igen, amíg egv szál hajún1 ,'an •- »«vet Könv'cs. avval ntlhruvh a vénembert, megven a községház; felé. Vén rnaksus! — gondolja menés köz t>en, — Kelti a szövetkezetei, ami még csak az övék. Az fáj neki!.. De a jegyző is nagy keverő... l'jra nem ügyel a lába alá s bokáig merül a sárba. — Micsoda emberek! — nio rogja. — Csak kalaphordásra Használják a fejüket... A vén Katikéi meg figyel illán» nvng la lan ul. Semmi olyant nem mond tani. igyekszik megnyithatni magát ■ megyen befelé a kapuból, elgondo1 kozva. Hirtelen csak megáll s inegsú rolja tenyerével az áHát. — A szövet keretet azért kár volt említeni, hiszci ez amilyen róka.., Fene a váll feje övei gondolja — s ezzel egész napi el van routva. Asztalos Jsiván: Á szél fuvntlan nem indul mi értetlenek vagyunk .. . Mrgmond- 'ad te már akkor ,.. - 5 megnyomja a li-t, hogy értsen abból Könyves. — Már pedig, le tudod, ha egyszer annyit olvasni — teszi lassan hozzá. — Te már egyébre nem is érsz rá, csak olvasni és gyűlésozni. Minden szól óvatosan, inegfonloltan éjt ki, hogy vissza nem fordíthassa, de éttsé meg Könyves, aki „föpárlcm bér“ a kommunistáknál. Meg is érti. — Mi az az egyéb? — kérdi, bár gondolja, mire célozhat az öreg. — Mit rugatnak meginti... Az öreg hallgat, mérlegeli 3 dolgot. Te azt jobban kell, hogy tudjad, ti mindent jobban tudtok — mondja későbbre. Ejra elhallgat, s pislog. Könyves már mérges, hogy eüjesr.- tette a nyúl at, mikor az öreg megszólal: Kocsis Kicsit megverték nz este. — Ki verte meg? Valaki. De romáiul! szidták. Az kije! meg a lóból mind kütobülák a sendrriinket . . . Már oda sem enged lek. Egv kicsit Ha-Vgat. aztán híreim kimondja. — Aztán a szövetke eltel is... Hallom, elveszik a mién- ;W ... Könyves most'már érti az öreget. Kitől hall maga ilyesmit? —kérdi. Mondják, Aztán éljél, ha tudsz a jóvilág?... Már akár mi! mond ok ti, mégis igaza van annak aki azt lortdja. míg a világ nem férünk meg e iik, s hogy nem sokáig ,esz ez iY • •/ A Kolozsváron é!ő kitűnő íré legújabb, hasonló című regényéből való az alábbi részlet. A nagysikerű könyvet az olvasómozga lom keretében is ismertetik országszerte. A nagy, széles falu most a korafiszi esőzések utalt sáros, olyan, hogy még a nagyútja is akár a mocsár. Csak a kft szélén lehet úgy, ahogy kerülgetni. Bálint Pali Könyves is ált a túlsó szélén, s hol a bakancsát, hol az út közepét nézegeti: — Kár volt megpárolni — gondolja fanyarul. A köz- ségházára indult a jegyzőhöz. Végre is nekiindul. Hol ide, hol oda Mpegct, ahol úgy gondolja, kő van. vagy sekélyebb a sár. Már majdnem túl is van, amikor egy kő csak megmozdul a lába alatt, s egyik bakancsosai máris bokráig áll a hígjában. Ni a jóságán.., káromkodik a foga közül, s nézi a bakancsot el- szőmyedve. — De (íven felemás bakanccsal csak nem röhögted magát.. gondolja. Különben is már mindegy. Belép hát a másikkal is. Atalérvc igj'ekvzik lerázni a nagyiá!. A vén Korbuly Zsiga Kalikó elégő- delien szemléli végig Könyves áljflve- telrt. Pedig már majdnem innen voltál mondja g teszi magái, hogy sajnálkozik. Kágygazda az öreg és fösvény. mint tíz hörcsög. Egyébként si- m 11 térkőny-ná d I e rim-szot ú ember, hajlik amerre’ az érdeke fújja. BecsusszSnt még a Népi Szövetségbe is. Szinte észre sem vették, hogy mikor. Könyves ránéz, s lenyeli, nmj hirtelen a nyelvére jön ... Otvnnok vagyunk ml, hitjn! — mondja inkább csendesen. — Vet fel a sál-, de azért most is mindent csak mástól várunk. Ekeit újra egy nyár, S az utak mind csak olyanok, milyenek voltak — mondja. Az öreg húz egyet a vállán, - Periig li eleget töltitek a fejünkéi, csak hát Két világhírű lelet
