Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-12 / 61. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ T&twegre« fela^nlásokat íe«2n?k Ht, acemek «JoJgosói áprilii 4-re Szapozshov szovjet orvosprofesszor előadást tart Pécsett Szélesedik a mezőgazdasági verseny Baranyában vn. évfolyam, ei. szám ARA 50 FILLER VASÁRNAP, 1950 MÁRCIUS 12 Tegyük e!eyen tömegmozgalommá a mezőgazdasági versenyt ötéves tervünk és ezen be’ü' növénytermelésünk fejlesztésének kétéves terve komoly feladatokat ró mezőgazdaságunk dolgozóira. A minisztertanács határozata az állami gazdaságok számára 35, a termelöcsoportok számára 25, az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok felé pedig 10 százalékos termésátlag-emelést tűz ki célul. A termelőszövetkezeti csoportok országos és megyei tanácskozás pedig az elé a feladat elé állítja termelőcsoportjainkat, hogy a munka jobb megszervezésével fejlett agrotechnikai módszerei« alkalmazásával 20 százalékkal ma­gasabb termésátlagot érjenek cl. mint községeik egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztjai, Kétségkívül ezek komoly fel­adatok, melyek teljesítéséhez a mezőgazdaságban is meg kell te­remteni azt a hajtóerőt, ami az Iparban is a rendelkezésre álló lehetőségek legteljesebb kihaszná­lása felé vezeti a dolgozókat, ami a rejtett tartalékok feltárására ösztönzi őket, ami gyárainkban 2—3000 százalékos rekordteljesít- ményeket eredményez: a széles­körű versenymozga'.mat. Csak ele­ven, tömegmozgalommá vált ver­sennyel, „a szoc'alizmns építésé­nek kommunista módszerével” tudjuk kiharcolni a mez'' ovzdaság- ban a munka nagyobb 'onne’é- kenységét, tudunk elérni maga­sabb termésátlagot, tudjuk épí­tői napfényes szocialista jövőn­ket. Állami gazdaságaink dolgozói, termelőesoportjaink tagjai, de egyénileg gazdálkodó dolgozó pa- fasztja nk előtt sem új már a ver­seny. Dolgozó parasztságunk ver­senyzett már a mul'ban is és az őszi munkák folyamán nem egy szép eredmény született meg dol- íozó parasztjaink verseny'endü- ete nyomán- Mezőgazda-águnk­ban azonban a verseny még nem vált tömegmozgalommá. nem mondhatjuk el róla, hogy „a ver- valóban Széles, tömegméret 'ékben alkalmazzák, hogy valóban ? dolgozók többségéi vonják be az nlyan munkába, ahol megmutatják, mit tudnak. ahol kifejleszthetik "epésségeiket, ahol megnyilvánul­hatnak azok a tehetségek, melyek, a népben, c frissen buzgó forrás­ban megvannak..." (Lenin), Most értünk el oda, hogy to­vább nem halogathatjuk azt, hogy a mezőgazdaságban is „valóban széles, valóban tömegméretekben folyó" versenymozga'mat fedesz- szűnk ki. Erre a lehetőségek ná mák is megvannak s hogy mező­gazdaságunk dolgozói is érzik en­nek szükségességét, azt számo pé.da^ bizonyítja. A tolnamegye állami gazdaságok például napok alatt kivétel né’kül csat'akoztak az alsőleperd ek kihívásához. Ba­ranyában pár nappal ezelőtt hang­zott el a németbólyiak kihívása 1 * nia IJ’^r valamennyi gépállomás versenyben áll, A reménypuszta; •i.ermelőesoport tegnapelőtt hívta Ui versenyre Baranya csoportmi' és két nap alatt számos termelö- nsopoft ielenteftc be csatlakozá­st S hogy az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztok közö t is milyen lelkes versenyh^ngula« 'ira’kodik. azt bizonyítják azok a csatlakozások, mc’yek I-tvándi. oomogy „legjobb községe" ver­senyfelhívását követték. Ahhoz azonban, hogy ezekből a versenyfelhívásokból komo’y ered­mények szülessenek, szük-érfe- bogy a versenyt mindenekelőtt 41 övi, eleven oalósággá tegyük. Ezen az útón az el-fi lépést már a versenykihívásoknál kell megten­nünk. Nem lesz élő, eleven való­ság a verseny ott, ahol a versenyt irodában négy-öt ember indítja vagy fogadja el. A versenynek már elindulása pillanatában a dolgozók legszélesebb tömegeinek bevonásával kell megtörténnie. Jó példát mutattak erre a német- bólyi gépállomáson, az ormány­pusztai állami gazdaságban, a re- mónypusztai tszcs-ben, ahol_ az összes dolgozók bevoná-ával ind'- tották el a versenyt és küldöttség vitte át a versenytársul kiszemelt gépállomásra, állami gazdaságba, termelöcsoportba a kihívást, aho' a küldöttség szintén az összes dolgozók előtt ismertette a ver­seny feltételeit. Hasonlóképpen fontos az, hogy a versenypontok a legdöntőbb fel­adatokat foglalják magukba, ezek­re kell fektetni a fősúlyt a ver­sennyel kapcsolatos Vállalásoknál is. Helytelen az, ha a versenyt csak a határidők betartására vagv a munkák határidő előtti elvég­zésére k°r^tozzuk, Ezek mellet a versenyben döntően irányt kel1 venni a termésátlagok emelésére és ezt kell a munkák határidő- előtti elvégzése mellett a vállalá­sok gerbicévé tenni. Úgy, aho^y az a juhépusztai állami gazdaság­ban is történt, ahol az aUólepc-di állami gazdaság kihívásának alka1- mából vállalták, hogy búzából 11 mázsa helyett 15.4 mázsát. ő'z‘ árpából 12 mázsa helyett 16.c mázsát, zabból 8 mázsa helyett 14.3 métermázsát termelnek. Ezt a célt tűzzük ki magunk elé, ennyivel akarjuk túlszárnyal­ni tervünk előirányzatait, búzá­ban, zabban, kukoricában, vagy ennyivel akarjuk eme’ni tejhoz - munkát. f’Watási átlagunkat,- stb — Ezt kell tartalmaznia a jó ver- senyszerzödésnek és ehhez kell még azt hozzávenni, hogy miként akarjuk ezt elérni s hogy a bri­gádok, munkacsapatok és döntően az egyes dolgozók mit vál'a'najk a cél megvajósítása érdekében. Versenyeink középpontjába az egyéni versenyt kell állítani, me­lyet hatalmas mértékben előre lendít a minisztertanácsnak az a rendelkezése, hogy ezután a me­zőgazdaságban is munkaérdem­renddel való kitüntetéssel és ma­gas pénzjutalommal kell kifejezés­re juttatni a jobb cs eredménye­sebb munka megbecsülését. Ezzé* mezőgazdaságunk legjobbjai szá­mára is mód nyílik, hogy ugyan­azt a megbecsülést vívják ki ma­guknak, amit az ipari dolgozók legjobbjai, a sztahánovisták élvez­nek. A mezőgazda-ságban ilyenek egyelőre még nincsenek. De éppen azért kell középpontba állítanunk az egyéni versenyt, hogy a mező­gazdaságban is kifejlődjön a Szta- hánov-mozgalom. Mert amint azt Geró elvtárs mondotta a sztahá­novisták első országos tanácskozá­sán: „Nem szükségszerű jelenség az, hogy nálunk a mezőgazdaság szocialista szektorában a Sztahá- nov-mozgalom még szinte ismeret­len ... a Sztafiánov-mozgalomra a mezőgazdaságban is szükségünk van". Döntő fontcssságú . még verse­nyeinknél, hogy azok a legteljesebb nyilvánosság előtt folyjanak. Fel­tétlenül el kell érnünk, hogy \ a gépállomás, a* állami gazdaság, a csoport, a falu összes dolgozó- ál­landóan tudják, hogy az elmúlt héten kik érték el a legjobb ered­ményeket, de azt is, hogy kik a lemaradók, akik kullognak a mun­kában a sor Végén. A verseny gazdája a DÉFOSZ. de üzemi és falusi pártszervezete­Ä népek igazságos felháborodása örökre 1®söpri a föld színéről az imperialistákat Molotov elvtárs nagy beszéde moszkvai választókerületében Molotov.választóherülct választói március 10-én gyütésí tartottak Mosz­kvában a Szakszervezeti Szövetség székhazának oszlopcsarnokában. A meg­jelentek között ott voltak a moszkvai üzemek sztahanovistái, továbbá a tu­dósok, mérnökök, művészek, a Szovjet Hadsereg képviselői. A gyűlés díszel­nökségébe hatalmas lelkesedéssel a Bolsevik Párt Politikai Bizottságát vá­lasztották be Sztálin elvtárssal az élen. A gyűlésen elsőnek Turtár.ov elvtárs, a Szovjetunió legjobb hengermű- mestere, a „Sarló és kalapács" üzemve zetöje szólalt fel és méltatta a válasz­I tókerület felölt jenek, Sztálin hűséges küzdőtársának, Molotov elvlársnak ha­talmas államférfiul és társadalmi tevékenységét. —Lcvruhina sztahánovista _ munkdsnő és Voronkov mérnök, a szocialista munka hőse után Mo’otov elv­társ, a Szovjetunió miniszlerelnökhelyetlcse emelkedett szólásra. Megjelené­sét a szónoki emelvényen a gyűlés résztvevői hosszas tapssal fogadták. Molotov elvtáre bevezetőjében kö­szönetét mondott azért a bizalomért, amely iránta, mint képviselőjelölt iránt megnyilvánult, majd rátért annak a fejlődésnek ismertetésére, amely a Szovjetunióban a második világháború befejezése óta történt Megállapította, hogy a Szovjetunió népgazdasága va­lamennyi főágazatban nemcsak hogy elérte, de túl is haladta a hábora előtti színvonalat. A dolgozók életszínvonalának szakadat,an emelkedése a szovjet szocialistái álam gazdasági fej­lődésének alaptörvényei közé tartozik. Azt jelenti ez, hogy nyugodtan meg­állhatunk az elért eredmény éknél? — Nem. A Párt ét Sztálin elvtárs másrg tanít bennünket. A Párt mindannyi­unktól azt követeli, hogy állandóan és merészen, kritikailag vizsgáljuk mun­kánkat. Mi éppen akkor haladunk amúgy igazán előre, amikor bolsevik módon bátran feltárjuk a munkánkban mutatkozó hiányosságokat és hibákat, am'kor az ország hatalmas felemelke­désére támaszkodva, egyre magasabb követelményeket támasztunk magunk­kal szemben, amikor a szovjet emberek élenjáró erőit és egész népünket egye­síteni tudjuk, irányítva őket újabb és újabb feladatok megoldására, amely feladatokat a Párt a belső és a nem­zetközi helyzet követelményeinek meg­felelően tűzi ki. Látjuk tehát, hogy országunknak a háború után megkezdett gazdasági új­jáépítése lényegében befejeződött és hogy már magasabb gazdasági színvo­nalra emelkedtünk, mint amilye­nen a háború előtt voltunk. Most nagy lehetőségeink vannak, hogy igazában hozzálássunk olyan fon­tos kérdések megoldásához, mint a lakáskérdós. Az új lakások építése, új iskolák és kórházak építésével együtt, a legtekintélyesebb helyet foglalja el fővárosunk, Moszkva további építési ttrvében. Hatalmas iparunk van, amely képen kielégíteni a lakosság fokozott áru­szükségletét. A munka minden ágában, a döntő helyeket és vezető tisztsége, ket olyan kommunisták és más szovjet emberek foglalják el, akiknek nagy gyakorlatuk, tapasztalataik és komoly képzettségük van. A trockistáknak, bucharinistáknak és más, iparvállala­tainkba és intézményeinkbe befcszkelő- dött kártevőknek még a háború előtt történt szétverése, az imperialista ál­lamok mindennemű kémeivel történt leszámolás — erről sohasem szabad megfeledkeznünk — szintén elősegítet­te gazdasági kádereink fejlődését. A népgazdaságban foglalkoztatott szak­emberek száma, akik főiskolát és tech­nikumot végeztek, jelenleg mintegy 70 százalékkal nagyobb, mint a háború előtt 1940-ben. A Siovjeínnió valóban csodákra képes élj társadalmi tényezőkre támaszkodik A szovjet nép viselte el a második világháború főterhét, de mindennek el­lenére még erősebben, még hatalmasab­ban, erejében még inkább bízva került ki a háborúból. Még olyan országok­ban is, amelyek a második világhábo­rúban szövetségeseink voltak, akadt több olyan államférfi is, aki arra épí­tette számításait, hogy a szovjet ál­lam az ellenséges megszállás és a nép­re szakadt hatalmas teher súlya alatt eierötlenedik és akkor az imperialisták diktálhatnak a Szovjetuniónak. Ezek az emberek túl rövidlátók voltak. Nem volt elég eszük, hogy megértsék, miben rejlik az igazi erő és hol van a forrása az olyan erős szocialista állam hatalmának, mint a Szovjetunió. Nem értették még annak a ténynek a jelentőségét, hogy a Szovjetunió olyan a múltban ismeretlen, de valóban csodákra képes új társadalmi tényezőkre támaszkodik, mint a szocialista társadalom törhetetlen erkölcsi- politikai egysége, a szovjet állam népeinek testvéri barátsága és a napról-napra fokozódó szovjet ha» zaliság, amelyben a szovjet embe­rek a Kommunista Párt vezetésé­vel nevelkednek. (Viharos taps). Nem kell meglepőd­nünk azon, hogy a mindenféle reakció­sok nem értik meg, mi is a Szovjet­unió. Ez azért van, mert hátrafelé te­kintenek, nem pedig előre. A német fasizmus és a japán impe­rializmus felett aratott győzelem és a Szovjetunió döntő szerepe ezeknek az agresszív erőknek a szétverésében fon­tos változásokat hozott a nemzetközi helyzetben. A »tépi demokráciák bizonyítják, hogy Európa népeinek egyetlen útja a szabadság felé: a szocializmusra való határozott áttérés Nézzenek a Szovjetunió határai fe­löl nyugatra. Ott kialakultak és meg­erősödtek a népi demokratikus álla­mok: Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország. Románia, Bulgária és Albánia. Ezek a fasiszmus Európában történt katonai szétzúzásának ered­ményeként keletkeztek, annak követ­keztében, hogy a Szovjet Hadsereg segítséget nyújtott ez országok né­peinek nemzeti és társadalmi felsza­badításuk ügyében. (Taps). Miután kivívták maguknak a szabadságol, ez országok népei kiszorították és ki­vetették az uralkodó pozíciókból a kizsákmányoló osztályokat, a kapita­listákat és a földesurakat is bevezették a pepi demokratikus rendszert, amely a munkásak és paresztnk szövetségén alapul, a kommunista és munkáspártok ve­zetése alatt álló munkásosztály- lyal az élen. A második világháború elölt ezeknek az országoknak kormányában gyakran játszottak szerepet Anglia, Franc.ia- onszág, az Amerikai Egyesült Álla­mok vagy a fasiszta államok —- Né­metország és Olaszország — ügynö­kei, de nem ritkán azok együtt is. Most a helyzet gyökeresen megválto­zott. A kis államokban természete­sen nem oly könnyű végezni-az im­perialista ügynökségekkel. A ma­gyarországi Rajk-pcr, a bulgáriai Kosztov-pcr és több más tény bizo­nyítja, hogy az imperialisták a kom­munista pártok irányiló központjaiba is beküldik kémügynökeiket, nem is szólva a burzsoá pártokról. Midőn a népi demokrácia országai végül is hozzálátnak ezeknek a kém­fészkeknek —amelyek mindenféle kártevők, diverzánsok ós terroristák menedékhelyei — annyira szükséges és jogos megsemmisítéséhez, akkor az amerikai és európai uralkodó kö­rök kísérletet tesznek, hogy „emberi jog védelmi" ürügyével beavatkozza­nak ezeknek az országoknak bel- ügyebe. Jégesőként zúdítják ezekre az országokra a fenyegetéseket, vá­dakat, megtorló intézkedéseket, még a diplomáciai kapcsolatokat is fel­bontják, mint ez nemrégiben Bulgá­riával történt. Nem nehéz azonban megérteni ezek­nek a támadó jellegű lépéseknek luknak ke'l iránvítaniok a ver­senyt, nekik kell gondoskodniok arról, hogy a verseny elöli álló akadályok elháruljanak, hasonlóan az ipari üzemek pártszervezeteihez, szervezniük kall a dolgozók ver- uCnymozgalmál. U gyávákkor gép- á lomásaink, állami gazdaságaink, tcrmelöcsoporijaink kommunistái­nak személyes példájukkal kell elöbbrevinniöá a versenyt. Nagy hiba, hogy néhol egysze­rűen megfeledkeznek az osztóly- elleResscgröl. a kulákoítról Pedig a kulákok máris mindent megkí­sérelnek. hogy csökkentsék a ver­seny lendületét hogy meúa'<arlú- lyoz^ák a verseny széleskörű ki­bontakozását. El kell rá készül­nünk, hogy a verseny minden két­séget kizáróan hamarosan jelent­kező eredményei dühüket még to­vább fokozzák és helyenként nem fognak attól se visszariadni, hogy erőszakkal, kártevéssel, rombolás­sal akadályozzák a versenyt, miit ahogy a dolgozó parasztság szebb életének építésében elért minden eddigi sikerünk újabb, még alatto­mosabb vagy még ebzántsbb tá­madásra dühítette őket, Bbcriégünkön meg kell iörniök ezeknek a támadásoknak s Pártunk vezetésével, a Szovjetunió bő és hasznos tar<a«.vtplr**tirp tómzsz- kodva el kell érnünk, hogy élő haszontalanságát. A háború után el­telt négy év alatt a népi demokratikus országok véglegesen meghatározták fejlődésüknek további irányát. Megerősödtek, mint olyan álla­mok, amelyek n proletárdiktatúra funkcióit is teljesítik, a szocia­lizmus útjára léptek, szemlélte­tően bizonyítják, hogy Európa né­pei számára nincs más út a sza­badság és életszínvonaluk emelé­se felé, mint a szocializmusra való határozott áttérés. A Szovjetuniót a népi demokritiku* országokkal a barátság és a kölcsönös segítség szoros szálai fűzik össze. A jugoszláviai Tito-kiikk sötét árulása leleplezésének nagy, pozitív jelentő­sége volt. Ma ez a fasiszta főbenjáró bűnö­ző banda már nem leplezheti ma­gát országában a kommunizmus á’ arcéval és nem bomlaszthatja többé más országokban a becsü­letes demokraták és szocialisták sorait. Jugoszlávia népei természetesen le­vonják h következtetést a kialakult helyseiből. I imiinni II ........■main ■ ni Mm i miibiibi Beim el even tömegmozgalommá váljon o verseny, kitermelje magából a leg­kiválóbb, a nagyszerű eredménye­ket elérő, a mezőgazdaságban ií fejlett, kultúrált, szocialista mód­szereket alkalmazó dolgozókat: a mezőgazdaság sztahánovistá-H, hogy megvalósítsuk ötéves tervünk, a minisztertanács és az egész dol­gozó magyar nép által ránkbízott feladatokat, hogy vcrscnvmozgal- munk nyomán születő eredménye­inkkel előre vigyük hazánkban a szocializmus építését s hogy erő­sítsük, még bevehetetlenebbó te­gyük n Szovjetunió vezette hatal­ma- bé'">lábor rcánkbizott front­szakaszát.

Next

/
Thumbnails
Contents