Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)
1950-03-26 / 72. szám
a 1950 MÁRCIUS 20 A komiéi Magasépítési Ilf vezetősége n vesz tndoiást a MÉMOSZ konferencia határozatáról „A Párt és a minisztertanács határozata — mondotta Reszegi Ferenc elvtárs a MÉMOSZ főtitkárhelyettese a kétnapos építőipari konferencián — az építőipar és a M EM ŐSZ vezetői elé alapvető leiadatként tűzte az önköltségcsökkentést.“ Egy héttel az építőipari konferencia után, amikor a legtöbb helyen hozzáláttak már a hibák gyökeres kijavításához, Vi komlói Magasépítési NV még mindig ott tart, ahol a MÉMOSZ konferencia előtt tartott, A hibák — amelyeket Rákosi elvtárs, a miniszter- tanácsi határozat, a MÉMOSZ munkájában egészen le az alapszervekig é c- sen megvilágított — a komlói Magasépítőknél még most is tömegével megtalálhatókAz üzemnél tapasztalható, hibák, a hanyagság, a nemiörőfiömségi a szervezetlenség egyenesen az üzem vezetőségétől, as Ü. B.-től, a vállalatvezetöiégtöl indul ki. A vállalat „önköltségcsökkentésére" csak egyetlen példát szeretnék felhozni. Csütörtökön délután a vállalat dombóvári építkezésénél Faragó Péter személyzeti felelős tizenkilenc dolgozót, kubikosokat autóra ültetett és átszállította őket Komlóra, mondván azt, hogy a komlói építkezéseknél nagyobb szükség van rájuk. A munkások esőben indultak el, cs majdnem bőrig áztak, amíg megérkeztek szálláshelyükre, az egyik komlót legénylakásba. Az éjszakát, közös hálóteremben, föid- rcfektetett szalmazsákon, saját kabátjukkal takarózva, átfázva töltötték el. Reggel hét órakor jelentkeztek a központi irodában, ott azonban miísem tudtak arról, hogy Komlóra irányították őket, és így nem iá tudtak nekik munkát adni. A tizenkilenc ember még délután is ott lézengett az iroda előtt, munka nélkül, „csökkentve a vállalat önköltségét", | Amikor Papp József elvtársat, az ÜB, titkár helyettesét megkérdeztük, azt felelte, hogy „majd hí fizeti bérükét a vállalat, nem kell nekik aggodalmaskodni!" Jó lenne, ha Papp elvtársnak, az ÜB. ját- kárhelyettesnék, Vída Ferenc vállalatvezetőnek, Kutasi Ferenc személyzet! felelősnek eszébe jutnának a MÉMOSZ konferencián elmondott szavak: „. . . sok a pazarlás az anyaggal, munkaidővel, munkaerővel. ..“ és ezek állandóan fülükben csengenének, akkor is, amikor fejetlen intézkedéseket hoz. nak a vállalat terhére, az önköltség rovására. A munkaverseny szervezését, verseny kiszélesítését, szintén nem tűzte célként maga elé sem a párt, sem a szakszervezet vezetősége. A sztálini műszak óta rcégcsa.k igen kismértékben növekedett az egyéni versenyzők és a sztahánovisták száma. A vállalat 1300 dolgozója közül március 24-ig még esek 147 munkás telt felajánlást, a leiszabadulás évfordulójára. A tizenkét tagú ÜB, a bizalmiak semmit nem tesznek annak érdekében, hogy a felajánlásokat szervezzék, nem tudatosítják a dolgozókban a munkaverseny, a felajánlás jelentőségét, nem foglalkoznak velük, nem adnak nekik olyan nevelést, amilyenre szükségük lenne. Pedig a dolgozók között nagyon 6okan vannak, akik szívesen ad innak több és jobb munkát, nagyon sokan vannak közöttük, akik tudják értékelni a Szovjetuniótól kapott szabadságot, ak'k tudnak cs akarnak élni azzal. Csak oda kellene menni hozzájuk, beszélni velük, es megnyerni őket. A munkaverseny a komlói Magasépítőknél kampányszerűen folyik. Többet beszélnek róla, mint cselekednek az érdekében. Ha az Országos Tervhivatal késlekedik a tervek leküldcsc- vel, a vállalat vezetősége sem tesz semmit azért, hogy a tervek idejében lekerüljenek, hogy felbonthassák azokat és igazi lendülettel kezdődhessék meg a munka a vállalatnál. „A munkaverseny lehetővé teleiéért, szervezéséért, anyaggal, szerszámmal való ellátásáért, a vállalatvezető és a műszaki vezető egyetemlegesen, külön, külön felelős!“ — írta Fodor Gyula elvtárs építésügyi államtitkár Vidá Ferenc vállalatvezetőnek, majd így fejezte be: „...biztosra vesszük, hogy az clvtárs átérzi a munkeverseny teljes jelentőségét és minden lehelöt elkövet annak érdekében. . ." Fodor elvtárs. levele nemcsak a. vállalatvezetőnek és. a műszaki vezetőnek szól. Minden sora, minden szav3, ki- hangsúlyozottan szól az üzemvezetőség, az üzemi pártszervezet, az üzemi szak- szervezet vezetői felé. A verseny cl- lanyhu'.ásának, a munkafegyelem mr/g- lazulásának, az a döntő oka, hogy az üzemi pártszervezet, szakszervezet nem tart fenn szoros kapcsolatot egymással. A feladatokat legfeljebb csak meg. beszélik, de azokat nem hajtják közösen végre, sőt nem ellenőrzik a bizalmiakra, aktívákra bízott munkák végrehajtását sem. Nem tanuknak és így nein, érthetik meg a Párt által reájuk hízott feladatokat, nem tudják nevelni a reájuk hízott tömegeket, nem tudják szervezni, továbbfejleszteni a versenyt. a sztahánovmozgalmat. nem tudnak mozgató rugóivá válni a tömegek kezdeményezők ép ess égének, lemaradnak, sőt messze elmaradnak a többi vállalatok dolgozói mögött. Az üzemi szakszervezetnek most elsősorban ez a feladata, hogy a pártszervezettel szorosabban vegye lel a kapcsolódat,, teremtsek meg a harmonikus együttműködést, .élesszék fel, az eddig esek papíron lévő bizalmiakat, lássanak hozzá az egyéni és brigádverseny kiszélesítéséhez cs — bár iól megkésve — a felajánlások továb'o- '•zervezéséhez. Szüntessék meg a túltengő anyag cs szerszárapoe&ékolást cs o? eddiginél sokkal nagyobb súlyt helyezzenek az önköltség qsökkentésére. Cf arkcu c/huia pctcLáí mutat a tmnctíűxca és a p árt mun ká h au »Csak most vélik lehetővé, hogy a vállalkozó szellem» a verseny, a merész kezdeményezés széles, valóban tömegméretekben nyilatkozzék meg .. mert >,az évszázadokon át másnak végzett munka... uián először nyílik lehetőség arra. hogy a munkás saját magának dolgozzék.“ (Lenin.) állanak a préselő gépek, mindegyik elölt egy-egy asz- *zony vagy leány. Ügyes kézzel, ütemesen rakják és veszik el a kipréselt tárgyakat a gép alól. A harmadik gé- pop (olajlói áliivódott papír függ rajta. a piros betűk még tisztán olvashatók: Egy a jelszónk a béke... Farkas Anna elvtárenő iil a gépeiéit. Régi munkása az üzemnek, ismeri minden zegét zugát a Lakatoséi Fémárugyámak. 1935-ben kerüli az üzembe: — Azóta gyökeresen megváltozol-. Itt .1» minden... megtanultam a munkát szeretni és becsülni. — meséli csendesen. — Nem úgy dolgozom, mint régen, amikor csak azért dolgoztam, hogy meg tudjak élni. Ma az emberi közösségért a békéért a szabadságért dolgozom. Nagyon szeretem * szaktársaimat, akikkel együtt vagyok. úgy érzem magam közöttük mintha testvéreim lennének. Tizen vannak a csoportjában, akik- nék példát mutat a termelésben. De nemcsak csoportvezető Farkas Anna. hanem népnevelő is. a Párt népnevelője. Munka előtt és munka u án elmagyarázza munkatársainak miért fontos többet termelni, miért kcil a gépekre vigyázni. A munkatársak hallgatnak rá, megbecsülik jó anácsol adó csoportvezetőjüké!, akit nem cserélnének föl senkiért. Hosszú sorban hétig beteg voltam, de ez az idő nem mutatkozol meg a termelésben, mert bő égés mur.ka'öbbleem volt. Mos; is arra törekszem. hogy tovább emeljem a munkateljesítményemet. Farkas Anna etvlársnő állandóan átadja tapasztalatait munka’ársaink. Amikor egyik vagy másik, munka ár- sa tanácsol kér, teálli ja saját gépét és elmegy megmu otni a leghelyesebb fogást. Ha nem megy. akkor újból elmagyarázza és elbeszéli közben azt- hogy neki sem r.ent könnyen, néha sokat küszködött, amig rájött arra, hogyan célszerűbb a munkadarab tartása. a prés alá való helyezése. Ilyenkor két fej van egymás mellett, két ember dolgozik azon. hogy jól menjen a munka,. Kei'co figyelik, hogy sikerül-e az első darab megmunkálása. Az egyik tanít, a másik ‘anul. Együ.t örü nek a sikernek, mert magúknak dolgoznak. — Nem titkolom el a munkamódszeremé1. Miért is titkolnám? Talán azért, hogy hátráltassam a munkát? Lomnbii bárom | A termelést? Azért, hogy visszatartsam munkatársaimat a tanulástól és az előrehaladástól? Nem.. Én nem ezt csinálom Másra tanított a Párt! Építem akarom a terve-:! Azt akarom. Hogy akik ma még nem iá- ják ti z'án a jövőt, azok előtt is világossá tegyem az utat. amely a Párt felé vezet. Farkas Anna utat muía.ott már a sztálini műszakban is. Elérte a 173 százalékot és mir’alja az utat naponta is. f.m kor biztosan fokozza teljesitmé- j nyél. Most is ebének lefts felajánlását a legnagyobb nemzeti ünnepünkre, április 4-re. ötödik évére azt | a felajánlás' tettem., hogy áz eddigi átlagteljesítményemet 156 százaié, kot április 4-re 4 százalékkal, májú. 1 - tv .pctlig már, hal százalékkal emelem é; azt továbbra is meg artoiri. Oivastam a szovjet emberekről, akik; az! tartják ..többet és jobba! csinálni ma, mint tegnap". Ismerem a teljesítményüket. tudom azt. hogy a Párt acélózta meg őket. Ha őket akarjuk követni, akkor nekünk 1. helyt kell állni nemcsak a termelő, hanem a pevelő munkában i-! Farkas Anna ‘ízes bizalmi. Amerre jár- neveli dolgozótársait, agitál, rá- mu'at eddigi munkánk eredményeire és ö maga is példát mu'at. Szívesen végzi a munkál, amellyel a Párt mog- biz'a, mer: tudja azt. hogy jó felvilágosító munkával tudjuk a tervünket és a szooializmu t építeni. ’Ma már minden üzemben akadnak Farkas Annák, akik több- jobb munkával kö-zőnlik április 4-ét. akik üzemeikben élenjárnak a-termeié, be-n. a nevelőmunka erén tt. akikig egyre nagyobb kötelesség, nagyobb felelős sdg hárul cs akik a feladatoknak meg U felelnek, mert kommunisták! Farkas Elemér rn szadii asun* í Kinyilvánítják háiánkaf április 4-ért Mikor e sorokat írom, végigvon ul szemem előtt a nyilas banditák magyarországi rémtetteinek sorozata Láttam és átéitem a borzalmakat, amelyeket Hitler fasiszta csatlósai r ánkmértek. De latiam azt is, amikor pár napra Pest felszabadulása mán a Vörös Hadsereg katonái vezetésével - megkezdtük a hidak, vasútvonalak, utak, gyárak romból való helyre#'!' tását, újjáépítését. Azóta öt év teli el. És azóta óriási -eredményeket értünk el. Azóta már második tervünket építjük és visszük sikerre, a Párt irányításával, a Szovjetunió segítségével. Pártunk és szeretett vezérünk. Rákosi elvtárs böks vezetésével a munkaverseny magasabb, nemesebb formáját, a szta- h.ánov-mozgalmat is bevezettük hazánkban, öt év alatt mi, munkások és kommun it ák ömudalosabbak lettünk és megértettük, mi a jelentősége az állandóan fokozódó versenymozgalomnak. Április 4 lesz az a nap, amikor a munkások, dolgozó parasztok az egész dolgozó néppel együtt ünnepelik elsősorban a felszabadító Szovjetuniót és. nagy, szeretett barátunkat, Sztálin elv társat. Hogy mennyire hálásak vagyunk a lelszabadí'óknak, azt bizonyítja a felszabadulás megünneplésére fett számtalan munkafelajánlás, amellyel mi, bőrgyáriak is hitet teszünk a szabadság, a béke megvédése mellett. KRASSÓ JÁNOS bőrgyár. MegüeesüÜlí bjw a j»?pi munkát a doigojtó parasztok Amikor palota hoz so ki gépállomásunk megalakult és a traktorok megindultak a Határba, h°gy elvégezzék a tavaszi munkáikat és segítséget adjanak, a dolgozó , parasztságnak, akkor a dolgozók idegenkedtek a gépi mun kától. Mindez a-niak tulajdonítható, hogy nem ismerték az előnyét és azt, hogy a traktor az ö munkájuk meg- könnyíliésére készült. Élthez még hozzájárult az is, hogy a kulák és egyéb nvis frak-torlulajdo-nosok, nagyon rossz mimikát végeztek a múltban. Ez egy rossz emlék volt, ami visszatartotta őket. a szerződéskötéstől, amelyen keresztül megfogják a fel-éjük nyújtott segítő kezet. Azonban ma már más a helyzet. Munkánk rövid ideje alatt az önben gyökeres változást tapasztaltunk. a dolgozó parasztság körében. Mii Bárban do!g0ztmik, ahol egymásután jöttek a dolgozó parasztok és megkötötték a szerződést. A kezdeti idegenkedés után most már alig akarnak elengedni bennünket. Belátták, hogy a gépállomások azért létesültek, hogy az ő kemény munkájukon enyhítsenek és hogy ne szoruljanak a kn- lákokra. Ma már tudják azt is, ii°gy a gépi munkán keresz!ül hatalmas termésc.melkedóst lehet elérni. Zöldág Sándor, Szoksz Magdolna traktorosok Méltóképen iinnepeSjülí meg iclüzabsdntásankat •l/i. // pécsi bőrgyár színesbirkás műhelyének dolgozói méltóképpen akárjuk megünnepelni 1950 április ■'i-ct. Jól tudjuk, iáit jelenteit szó- inunkra n fasiszta elnyomás. .4; elnyomás terhei! a tőkések által kizsákmányolt munkásosztály érezte a legjobban. tMiikor jogát a kötelességek melleit nem gyakorolhatta és a sza- badszólús is börtönbüntetéssel járt. Még az cgyfillércs órabérjavításért is megalázó, ikömjörgő szavakat keltett mondani. Műhelyvezetőink segítségévet, iíjítás°k, eszszerűsítések cs a jobb munkamódszerek napfényre hozásának átadásával felajánlottuk, hogy az eddigi átlagos teljesítményünket S százalékkal túlhaladjuk. Ezzel is bebizonyítjuk a Szovjetunió, a szovjet emberek, kommunista példaképeink iráni érzett mérhetetlen szeréletünket és megbecsülésünket. Éljen a mi szeretett felszabadítónk, Sztálin clvtárs és a legjobb tanítványa, a mi forrón szeretett Rákosi elvtársim];! Büki Etel bőrgyár. Párlsajíó nélkül rnes fejlődé.«, nincs tanulás Rákosi elvíárs beszéde óla már több bét muloAl el, de igazi vissz* hangja csak most kezd kibontakozni. Azóta, ha Valaki figyelemmel kísérte a pár Baj’ói, nagyon sokat tapasztalhatott, A jó és rossz példákat nap mint nap hoz'n a saj ó, hogy a dolgozók széles tömege- a beszéd lényegét minél jobbén megérthesse és ezáltal az elkövetkező taggyűléseken és a vezetőségválasztásokon a maga hozzászólásait megtehesse. Most a sajtón keresztül a magam tapasztalatait szerelném elmondani a kritika és önkritika terén. Meg kell említenem, hogy helytelennek találom pl. az! a tényt, hogy a kritika és önkritika szó a pár'sajtó egyes cikkeiben mint bírálat és önbírálat (ugyanegy cikkben) Is szerepel, holott a két kifejezésnek ugyanaz a jelentősége. Ez sok dolgozó társomra értelemza- varó’ag ha'. Ezt erek úgy mellékesen jegyeztem meg, sokkal szigorúbb kritika illeti azonban azokat a párífiinkcionáriusokat, akik Rákosi elvtárs negyjelen’öségfi beszéde után még mindig elkövetik azokat a szarvashibákat, melyeket mint olvassuk, 3uegye és országszerte csinálnak. Ebből csak az tűnik ki. hogy nem olvassák a pártsajtót, Pártunk, szócsövét, r-incs meet a kellő irányvonal, elszakadnak a Párttól és a széles dolgozó tömegektől Gyakoroljunk önkritikát és valljuk be, mi dolgozók is néha elhanyagoljuk a párisaj’ót, nem olvassuk és ha olvassuk js, felületesen tesszük azt. így sz'án érthető lesz, miért ni arad néma a tagság a párlnapon, vagy a taggyűlésen és miért maradnak el a hozzászólások. Ismerjük cl, hogy Írott be'ük nélkül nincs fejlődés, nincs tanulás. Ha elmaradunk, rém élhetünk Pártunk nagyszerű fegyverével és erősségével, a kritika és önkritika jogával! Ipolyi József ■ Növényolaj ipari ’NV Sokul lanuifunk a IPárítagsági könyv című filmlből Nagy ünnep volt számunkra, hogy Pécsett megnéztük a „Párttagsági könyv“ ciniü filméi. A filmből rengeteg tanú’ságói szültünk 1c és mo'-.t még jobban, tisztábban látjuk az. ellenség, a kulák aknamunkáját. Mi, ócsáp- ilj dolgozó parasztok ígérjük a Pártunk és Rákosi elv társnak. Hogy ezután még sokkal éberebbek leszünk és le leplezzük azokat, akik a Pártol arra akarják .felhasználni, hogy bűnös umUiikat leplezzék és a tagsági könyvön keresztül maguknak pozíciót szerezzenek. A községben már két termelőszövetkezeti csop°rt dolgozik es nap mint nap jelentkeznek dolgozó parasztok, akik be akarnak lépni• mert látják. hogy' cs a k ez az út vérét a szebb, boldogabb éleihez. A csoport tagjai nagy lelkesedéssel készülnek április 4 méltó megünneplésére.. Több és jobb munkát fogunk végein!, bogy- ini is hozzájáruljunk az .ünnep még szebbé tételéhez. Csepregi Vincóná Ócsárd Még ns «mii;«?; kizsákmányol a güriisgalli kulák .4 göröxrjaili állami gazdaság üzemegységének területén lakik még czideig Áiidasihj Eid; kulák, oki a maliban a munkásni/tizátson kívül csuk a lóversennyel foglalkozott. Most pedig minden törekvése arra irányul, hogy népi demokráciánk fejlődését gátolja. 'Idilliek között egy és fél fűig tartott eldugva és vont l;i a termelő niunkúbó1 egy traktort, amit csuk az állami gazdaság vezetőinek erélyes fellépésére hozolt üzemképes állapotba. Erlháborodásl kellett az is, hogy egy düle- dezö. patkánynak való lakásért hatvan forint havi bért követet a dolgozó parasztoktól, akik ezt az összeg kifizetését megtagadják. Az alkalmazottaival a lehető legdurvábban bánik és a keserves munkával megdolgozott bért nem fizeti l;i rendesén és ezidcig hatezer forinttal tartozik az alkalmazott-'• joinedMolnár Imre GöröíVgai!
