Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-26 / 72. szám

Ift50 MÁRCIUS 20 9 NAPLÓ „Behozzuk lemaradásunkat“ /4 ssentegáti állami gazdaság válasza lapunk bírálatára Nyikolájnak hívták. Magas, szőke Ezovjetörmester, olyan kék szemek- ikel. melyekben a nevelést csak o jóság csillogása váltotta fel néha. különösen olyankor, ha a tanyai ap­róságokat felkapta, meghinláztalta, vagy csak egyszerűen megsímogal'.a bukíii fejüket, amikor elment mellet­tük. Az első csapatokkal került a ta­nyára, Bilkei-Kövesdi nagyságosúr hosszúpályi melletlt elterülő jópár- *záz ho’.da birtokán. Pár órával eiőbb takarodott el az ulolsó német is és mire beesteledett, megérkeztek po­rosán. fáradtan a szovjet csapaok. 4 tanyából,;» cselédeit Kóittil a merészebbek eléjük mentek, a töb­biek kíváncsian lesték őket az aj­tókban, ablakokban. Először a kas­télyt kutatták át. A kastély üresen tátongott» az uraság elmenekült már jóval előbb, elvitte egész pereputtyát, a cselédek pedig még nem gondoltak arra, hogy parancsszó nélkül is be­menjenek. Aztán végigjárták a cse- lédiakásokat is. — Nyemeckn — kérttezlék és a cselédek, ki ijedten, ki mosolyogva, rázták a fejüket, integerek nemet. Egyrészük még az éjjel tovább ment, mások reggel keltek útra. egy század azonban ollt maradt. Ezek kc'zt volt Nylkoláj is. A szobában vagy húszán ültek, öten »zorcng'ak a fal mellett a fa­támlás órán, — a székeket az idő­sebbek kapták — a fialtaiabbak meg akiknek már se széken, se padcu nem jutott hely. az ágy szé­lére húzódtalk, X harmadik este voltak már Itt az oroszok s akkor már az egész major tudta, hogy az a magas, szőke őrmester, aki Kis« Miklóséknál la­kik — néhányan már azt is tudták, hogy Nyikolájnak hívják — igen, a Nyikoláj csodálatos töri éneiteket me­tél estédként egy országról .ahol még náluk is sokkal nyomorultabbak voltak a zsellérek, de ahol a volt zsellérek boldog otthonit építettek maguknak, meJybői elűzték a sze­génységnek még az emlékét is. Egy öreg cseléd, négy évig volt fogoly a múlt háborúban, fordította a lágyan hullámzó szavakat. — Azíl mondja — fordította a má­sodik este. hogy ők olyan szegények voltak, hogy ünnep volt, ha egyszer egy hétien igazán jóllakhattak. A há­zuk olyan rossz volt, hogy ahhoz ké­pest ez a cselédlakás valóságos pa­lotának illik be. Nehézkesen fordito.lt. néha hosszan gondolkodott a szavakon, a hallga­tóság ilyenkor (kicsit türelmetlenül nézett rá, de Nyikoláj türelmesen ismételte a mondatot, mutogatással téve könnyebbé a szavak messziről felbukkanó értelmét a volt fogoly­nak. Mint gyermekek az édes mesét, úgy hallgatták, Nyikoláj pedig fárad­hatatlannak bizonyult a meséiéiben. Jtesstélt a kothozráf, altotinitn eljött ide fegyverrel kezében, a fa­siszták ellen harcolva. Beszélt kol- horparaszlokról, akiknek szép házuk s a szép házban boldog életük van, mert meg van mindenük. — Soknak még motorja is van — és nevetve nézett a hitetlenkedő emberekre, mi­kor a tolmács ezt is lefordította. Ha­talmas gazdaságokról mesélt, ahol az embert gép kíméli, olyan gépek, melyek akár az aratást -meg a csép lést is elvégzik egyszerre. És mesélt arról az emberről — mintha az ap­járól beszólt volna — akii öl ez! kap­ták. Sztálinról beszélt. Egyik este, lehetett már vagy egy hete annak, hogy odaérkeztek, Nyi- kcláj egy fehér kendőbe bugyolál't lots csomagot vett «lő a belső zse­béből. Lassan hajtogatta szét a ken­dő sarkait s a pusztaiak kíváncsian lesték, mi kerül ki belőle. Nyikoláj kis piros könyvet vett elő. a párt- könyvét. Nyiikoláj kommunista volt, tagja a Bolsevik Pártnak. És azon az estén Nyikoláj a Pártról beszélt. Három hétig maradt Nyikoláj szá­zada Biikei-Kövesdi nagyságos úr Hpsszúpályi melletti birtokán. A har­madik héten hirtelen kaptak paran­csod az indulásra. Amikor elment, megölelte .Kis Miklóst, akiit ö is Nyikolájnak hívóit cs mondott neki valamit oroszuk Kis Miklós hosszan, ■okáig nézett a távozó szovjet ka­tonák után. Az út porát könnyű szél kavarta nyomukban. 90« lton! «erMl el Ujpctrc határában. Kádár-pusztától egészen le a herendi és az átai határig. A cso­port földje. Abból az irányból éjjel- nappal traktorzúgás* hoz mostanában a szék Fiatal gépállomás, az újpelrei gépállomás traktorai dolgoznak rajta. Nappal vetnek, éjjel tárcsáznak. 62 család, 112 tag, ezt jelenti ma mái' a csoport, na meg a több mint kilencszáz hold földel, a ‘ehenésze- tet- a lovakat, a 6záznégy nem rég ellett kismalacot, 10 traktor', 20 traktorost, vidám- dalolva dolgozó fiatalokat jelent a gépállomás. Vagy nem csak ezt. Többet? Igen. sóikkal többet. Oj életet, melyben boldog jövőt építenek magukna-k. Olyant, amilyenről Nyikoláj beszélt. És a gépállomás sem tíz traktort je. lent csupán. Jelenti azt, hogy a gép segítségére megy az új életet építő Az István-aknai nagycsarnokban a hajnali műszakváltásban ott volt mindenki. Ott álltak a mecsekszá- bolcsi bányászok, kezükben a lám­pával, amelynek fénye világosságot vetett a falra. Figyelmesen hall­gatták a dobogón álló párttitkár szavait és valamennyinek lelkesen tapsra verődött a keze, amikor eze­ket a szavakat hallották: A ma regies műszál; megkezdi az ötéves terv végrehaj­tását és ehhez kívánok az elvtár­saknak jó munkát. A tapsot sokáig visszaverték a falak és a kemény bányásztekin­tetek önkénytelenül is a jövőbe néz­tek. Uj terv megvalósítása állt ezen a napon előttük. Az óramutató öt óra 55 percet mutatott, . de nem mozdult senki, hogy beszálljon a kasba. Szólni akartak■ Először csak. egy nyújtotta fel a kezét. Utána, mint az áradat, ügy jöttek a fel­szólalások. Egyik csapat a másik után. embereknek. Ügy. ahogy Nyikoláj me­sélte. akkor, amikor felszabadullak azokon az estéken. És ezt az új életet a Párt irányításával építik. A Párt ott van velük, a Párt vezet, ■segít, irányít, úgy. ahogy Nyikoláj magyarázna. Akkor, azon az estén, amikor elövette a fehér kendőbe ta­kargatod kis könyvet. Kis Miklós, aki 46-ban települt Hosszúpályiból Bilkei-Kövesd.i nagy­ságos úr birtokáról Ujpetrére, most hogy közeledik április 4 sokszor cl szoko.l gondolkodni ezen. És ilyen­kor eszébe jutnak Nyikoláj búcsú­szavai. Hogy is mondta? — Meglátod, egyszer *még nálatok is úgy lesz Kis Miklós ilyenkor látja a füstös cselédszobában mesélő szovjet őr­mestert. És ma már biztosan tudja, hogy Nyikoláj jóslata megvalósul. Békés József A februári tervrész sikeres telje­sítése örömet váltott ki a csapat tagjaiból. Bozsér elvtárs együtt örült a SZIT-istákkal, Kardos Já­nossal, Papp Jánossal és a többi öt fiatallal, meg Mellman elvtárssal, Mészáros elvtárssal a közös ered­ménynek. Ekkor elhatározták, hogy 300-as brigádot alakítanak a csa­patból. Az új fejtés vizes. Felülről csorog a viz és sárrá változtatja a más­ként csillogó szenet. Varga János elvtárs a fejtés bejáratánál légkala­pácsát mélyen belenyomja a szénbe. Az ácsolatnak készíti a helyet. A fejtőkalapács nyomán fröcsög a vi­zes szén, de ez nem gátolja a mun­kában. Alig nyitották meg az új fejtést, vagy három méter kőfalat kaptak, amiről először azt hitték, hogy tönkre tette az addigi mun­kájukat. De nem ijedtek meg a ne­Lapunk 24-i számában bíráló cik­ket hoziuník a 6zeniegát: állami gaz­daság munkájával kapcsolatban, mely­ben főleg a gazdaság pártszervezeté­nek hibáira mutattunk rá. A szeníe- gáii állami gazdaság dolgozói bírá­latunkra az alábbi választ küldték. A Naplóban megjelent cikket a Pártvezetőség, a vállalatvezető-ég, a brigádvezetők és az üzemi Bizott­ság közös ülésen (kiértékelte. A hibákat megvitatta, a hibák ki­küszöbölésére határozatot hozott, magáévá teszi a vezetőség és elismeri azf, hogy nem végzett kellő felvilágosító munkát az üze-megységhez érkezett időszaki dolgozók körében. a megérkezés­kor azonnal és nem tudatosította ve­lük, hogy mit jelent teljesítménybér­ben dolgozni és mi a különbség az órabér és a norma között. A brigádvezetőtk a megfelelő ok­tatásban részesültek, hogy a norma kézségtől. Áttörték az akadályt és most nyitva áll a fejtés, készen a munkára. Az utolsó „simításokat" végzik már a délelőttösök, hogy pár nap múlva megindulhasson a termelés a régi lendülettel. Az ember először a nehézségek hallatára azt hinné, hogy lecsökkent a Bozsér-brigád teljesítménye. De rövid számolás után rájön, hogy az előirányzat alá nem esett. Nem ter­melnek most fejenként 8—9 csillé­vel, de kifejtenek most is átlagosan 6 csillével, ami még mindig maga­sabb a felajánlásuknál. A Bozsér-brigád ebben a hónap­ban is sikeresen teljesíti a már­ciusra eső terv előirányzatát, de a jelek azt mutatják, hogy most még jobban túlszárnyalják, mint a múlt hónapokban. Erről így beszél­nek: _ Pár nap múlva megindulunk 11 fe jtőkalapáccsal és a többiek még lóháton sem érnek utol bennünket. Kászon József beállításával a munkacsapatokat úgy állítsák munkába, hogy annak min­den egyes tagja teljesítménybérben dolgozzon, hogy a jövőben ilyen hi­bák ne forduljanak elő, mert az ilyen hibák nagyban lerom­bolják és rontják a dolgozó mun­katársaik munkakedvét és ezáltal idegenkednek a teljesít­ménybérben való munkától, ami azt jelenti, hogy a mini-ztértanács hatá­rozatát nem tudják a kellő időben végrehajtani, ami a szocializmus építését és az egész dolgozó nép élet­színvonalának az emelését hátrál-, tatja. ■ A pártvezetőségg a hibák kiérté­kelése után a kritikát magáévá te zi és efi'smeri, hogy a népnevelőkre nem gyakorol kellő felügyeletet és az irányításban hiba volt. De nem teszi magáévá azt, hogy nem folyik népnevelőmunka, mert igenis van­nak öntudatos népnevelőink is, akik állandóan folytatják az agitáció* munkát és igyekeznek meggyőzni a dolgozókat, hogy igenis az a helye« út számunkra, amelyen Pártunk hatad. A minisztertanács határozatának a végrenemhajtása és benemtartása mi­lyen hátránnyal jár a dolgozó né­pünkre, illetve <aját magunkra. A gazdaság lemaradását nagyban befo­lyásolták a traktoroknak az üzem' képtelenségük, amelyek alkatrész" hiányában nem álltaik kellő időben rendelkezésre és így az egész tava­szi munkatervünket pillanatny Jag megakasztotta. Az akadályoknak és hibáknak s kiküszöbölésével lemaradásunkat be fogjuk hoz­ni, a minisztertanács határozatát végre fogjuk hajtani, a 25-ig előirányzott tavaszi vetése­ket a mai napon befejezzük és az április 15-ig esedékes és a későii ta­vaszi vetés alá kerülő földek újbóli megmunkálását április 4-re teljesít­jük. A szocializmus építéséből a reánk eső részt minden körülmények között végrehajtjuk. Szenfegát, 1950 március 25. Berkics József Sarbak Béla MDP titkár, váll. ver., h. Sorra leküzdi a nehézségeket a Bozsér-brigád, hogy túlteljesíthesse április 4-i felajánlását — Felemeljük az egy főre eső napi csilleteljesítményt ennyire és ennyire — hangzott egymásután. A felszólalókat megtapsolták a többi dolgozók, majd újabbak kér­tek. szót. Ekkor nyújtotta fel a ke­zét a Bozsér-brigád egyik tagja és így szólt: — Hogy az ötéves terv minél előbb megvalósuljon, a csapat tag­jai felajánlják, hogy a tervben rá­jukeső napi 4.2 csille teljesítményt 1 csillével túlteljesítik. Ez az ötéves terv indulásánál, ja­nuár másodikén' hat óra előtt tör­tént. Azóta elmúlott több mint két és fél hónap. Vájjon a Bozsér- brigád hogyan teljesítette felajánlását, vxigy teljesítette-e? Ez a kérdés foglalkoztatott bennünket, amikor megnéztük a Bozsér-csapa- tot a második és harmadik szint között. — A január, február hónapokra eső tervrészt simán teljesítettük — mondja megelégedéssel. — Jó volt a fejtés, könnyen ment a munka és a napi csapatteljesítmény állandóan 50—60 csillével magasabb volt a terv előirányzatánál. De a bányamunka nem mindig egyforma. Közbejönnek a termé­szeti nehézségek. így volt ez Bozsé- réknál is. Beállt, a fejtés, kifogyott a szén február 20-án. Ekkor került szembe az első komoly nehézséggel a csapat. Uj fejtést kellett nyitani, de úgy, hogy a termelésük ne csök­kenjen lé. — Teljesíteni kell a tervet min­denáron — mondogatták egymás­nak. Utánaszámoltak, hogy mennyire vannak előre. A számok ezt mutat­ták: Február 1-től 20-ig 1.190 csil­lét termeltek, 106.3 százalékra tel­jesítették húszadikáig a havi ter­vet. Ekkor két részre szakadt a csa­pat. Egyik az új fejtés megnyitásán dolgozott, míg a másik a régiben fejtette a megmaradt szenet. A len­dületüket a megváltozott munkahely még csak fokozta. Február 20-tól, 28-ig 137.4 százalékra teljesítették túl a tervet. Az előirányzott 952 csille szén helyett 1.449 csillével tel­jesítettek. További felajánlásokkal készülnek az állami gazdaságok dolgozói legnagyobb ünnepünkre Hatalmas méretű tömegmozgalom épét mutatja már megyénkben az gyre szélesedő április 4-i felajánlás; rozgalom az állami gazdaságokban, lines egyetlen olyan állami gazda­ág sem, melyben ne tettek volna lár a dolgozók feliajánlásokat fel- zabadulásunk ünnepére. A püspökbőlyTi állami gazdaságban liandóan újebb és újabb felajánló- ókat tesznek a dolgozók. Tigelmann György kocsis a lé- niázásban 75 százalékos túltelje- sífésf vállalt. Skrnf! György a borsóvetésben váltat! 80 százalé­kos túlteljesítést. uhász Ferenc is hasonló vállalást ott. Töreki István felajánlásában vál- síta, hogy a boronálásbnn teljesít- lényét 175 százalékra emel:, ifi. Ju- áisz István hasonló teljesítményi áílalt lén iá zásban. Nem maradnak la a felajánlásban gazdaság állattenyésztői sem. Sán- ,or János vállalta, hogy a rábízott ízómarháknál havi 30 kilogram- íos súlygyarapodást ér el A frjö- soport nevében Nagy Ferenc teli »(■ajánlást. A fejócsoport április 4-e íéltó megünneplésére vállalta, hogy fejési átlagot a mostani 7 literről literre emeli. A felajánlásokból kiveszik részü­ket a gazdaság asszonyai is. Ba­lázs Józaefné a lefósi norma 15 százalékos túlteljesítését ajánlotta fel »[szabadulásunk ünnepének tiszte­ltére. Értékes felajánlást tettek a borjú- evelők is, akik közül Petykó László állatta, hogy a rábízott választási arjuknál nz előírt súlygyarapodás­ál 10 százalékkal többet érneik el. A gépműhely dolgozói is megtették ^.ajánlásukat; Fuchs Károly vállalta, ogv április 4-re rendbehozza az sszes fűkaszáló gépeket. Multimer Antal és Hortung Viktor a cséplő- szekrény rendbehozatalát vállalták. A Károly-majori állami gazdaság dolgozói is újabb vállalásokat tettek. Brucher Bálint vállalta, hogy az őszi vetések fogasotásánát 130 százalékra emeli feljesífmenyét nyét. Pavtícsek Ádám ugyancsak hasonló vállalást tett. Tachtler József és Ha­vasi Márton 135 százalékra emelt teljeJtményét április 4-e tiszteletére. Az állattenyésztők közül Véber Jó­zsef és Horváth József április 4-r» 9 literre emelik a fejési átlagok Stenner Jakab vállalta, hogy a vá­lasztási malacokat 18 kilós súlyban választja el. Elmunkásavafás a villányi állami szőlőoltványteiepen Baranya megye három állami gaz­dasági dolgozójának mellét díszít már az élmunkások ragyogó ötágú csilla­ga. Botz József, Karagics Mihályné, Takaró Péter után most újabb állami gazdasági dolgozó lépett az élmun­kások sorába; Vili Katalin az Állami Faiskolák és Szölőoltványielcpek vil­lányi üzemének 18 éves dolgozója. Az élmunkásielvény átadása pénte­ken zajlott le ünnepélyes keretek kö­zött. Az ünnepségen, melyen a 6zö- lőoltványtelep dolgozóin kívül nagy­számban jelentek meg a villányi dol­gozók, Novics János elvtárs, a DÉ- FOSZ baranyamegyci titkára mondott beszédet. — Az ipari dolgozók hatalmas tel­jesítményei nyomán a mezőgazdaság szocialista szektorainak dolgozói is felsorakoznak a több s jóbb termelés­ért vívott harcunkban — mondotta többek közt Novics elvtárs. — Ebben a hárcban, a munkaversenyben árt el kiváló eredményt Vili Katalin, aki­nek átlagteljesítménye a vadalany vesszővágásáná! állandóan 3—400 szá­zalék közölt mozgott. Ezután került sor az élmunkásjel- vény átadására. A megjelent többszáz- fönyi dolgozó lelkes tapsai közepet­te tűzte Novics elvtárs a fiatal él- munkáslány mellére az ötágú csilla­got. Hosszú perceken keresztül zúg a taps, ünnepük kiváló teljesítményé-: ért a legszebb kitüntetésben részesüH társukat a villányi dolgozók. Meghatódott an, elfogódva áll a* ünneplés központjában Vili Katalin. Nehezen találja meg szavát, midőn elül a taps: — Nem mindennapi munkát vég­zünk mi — mondja. Munkánkra nem­csak az ország népe büszke, de érdek­lődéssel néz ránk egész Európa, hi­szen a világ egyik legnagyobb szölő- oltványtelepcn dolgozunk. De még­sem ez a döntő. Hanem az, hogy ez a hatalmas üzem a mienk. Ezért igye­keztünk minél többet termelni, ezért versenyeztünk, és versenyzőnk ezután is még nagyobb lendülettel. Lelkes taps bizonyítja, hogy nem­csak a maga nevében beszél Vili Ka­talin, hanem a többi dolgozók is ver­sennyel, újabb kiváló eredményekkel akarják ünnepelni április 4-ef. Mert már erről beszél a fiatal élmunkás és erről beszélnek utána a többi kitün­tetettek is. Koszlyu Józsefné, Tröszt Katalin, Veldin Lidia, Császár Bor­bála, Bakonyi József, Majorosi Jó­zsef, akinek szintén most adták át a jutalmat a termelés frontján elért teljesítményeikért, újításaikért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents