Dunántúli Napló, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-26 / 72. szám

1850 MÁRCIUS 26 NAPLÓ 7 K észül a gyár. Készül a masszamalom, készülnek a sajtolók, a ko­rongosok, a csiszolók a %$plnaéjEán. Április 4-re készül a gyár... A kéményekből magasba fúrja magát a sűrű füst. Az égig érő nagy fehér füst-spirál minden hajlata, mintha üzenetet vinne. Mintha széthintené a tavaszi ég alatt mindé nfeló, hogy itt, a Zsolnaybdn száz meg száz munkás valami nagy ünnepre készül, valami nagy-nagy do­logra, mert talán még sohase ment- így a munka. Április 4-re készül a gyár. Azt készül ünnepelni, hogy öt évvel ezelőtt megteremtődött a le­hetősége annak, hogy ... azokra a napokra, amikor csillogó, élmunkás Jelvényeket kaptak az üzem legjobbjai: Zaracsi Béla, Al­bert Lajosnó, Szász Péter, Lábadi Lajos, Lakatos József, Kalmár Jó­zsef és a többiek. De emlékeznek a Zsolnaj­haji Rajkókra is Még szorosabbá kovácsolódta-k akkor a gyáriak. En­gesztelhetetlen gyűlölettel azok iránt, akik ríj életükre támadtak. UJ életükre ... Végigkérdezhetnénk a gyár minden becsületes munkását, mindegyik mondana róla valami szé­pet, valami fölemelőt. ’ Kérdezd meg például Bruckner Dezső bácsit, aki 1895 óta dolgozik a gyárban. Szó- szerint ezt mondja: — Én mindig azt hittem, hogy úgy kell élni. mint ahogy mi a múlt­ban éltünk. Bevallom őszintén, anyá­nyira öntudatlanul éltünk az elnyo­másban és kizsákmányolásban, hogy mi már azt hittük, hogy nekünk máskép nem is lehet élni. Látja, hat­vanöt évet kellett megérnem ahhoz, hogy megtudjam, mi az szabadon, boldogan élni. — Tavaly a Balatonon voltam — folytatja Bruckner bácsi. — Tudja én'mindig sejtettem, bogy a volt urak még annál is jobban élnek, mint ahogy mi azt el is tudjuk kép­zelni. De amikor ott láttam azokat a villákat, láttam az.t a gyönyörű vizet, hallgattam este a zenét, akkor értettem meg csak igazán, hogy mi­től zártak el bennünket, hogy milyen JSé h a álmodott a gyárral Nyári Gergely. Látta a bejáratot, a két hatalmas vázát az út elején, ami a műhelyhez vezet, látta az útra be­hajtó öreg fák nagy, barna karjait. A kéményeket a gyárépületek olda­lánál, a sokszínű mozaiklapokat a falakon. Látta az asztalt, ahol dol­gozott ... Ébren meg arra gondolt, hogy mennyire más minden itt a Szovjet­unióban, mint otthon, Horthy Ma­gyarországon. Hogy itt, ahol dolgoz­nak, a gyáriak tudják, hogy minden az övék, a dolgozóké. S ehhez ké­pest végzik a munkájukat. Az az cl vük: egy mindenkiért, mindenki egy­ért. Tudnak a közösségért áldozatot hozni, s a közösség, soha egyetlen tagját sem hagyja elveszni. Ott, — bár hadifogságban volt Nyári Gergely — ott Szovjetunió­ban ismerte meg a szabad emberek életét. Aztán egy szép napon haza­fele indult Nyárival a vonat. De ak­kor a zsebében már ott simult az Igaz Szó. Az újság, amely arról be- széH, hogy odahaza is megváltozott ám a világ. Hogy odahaza olyan lesz az élet, mint a Szovjetunióban. 1948 július 15. Nyári Gergely be­lép a kapun. A gyár a régi... Régi? No igen az út, jobbra a portásfülke, ott feljebb az iroda, arra a műhe­lyek az igen mind a régi. crid.5 csalt Nyári Gergely nézz a tetők alá. Nézd meg hogyan dolgoznak itt az emberek. Nézd csak, hogy Bruckner bácsi milyen vígan csomagolja a tányérokat, hogy a saj- tolóuök kezébon vidámabban lendül a kerék, s a szemekben mindenütt újat találsz. Fölemelheted nyugodtan az iroda tetejét No menj csak be. Bátran... ne úgy mint régen. 1934- ben, meg 1936-ban, amikor ha irodá­ra hívtak, mindig attól félhettél, hogy holnap az utcára kerülsz. — örülünk, hogy itt van és csak minél előbb fogjon hozzá. Szükség van mindegyikőnkre. Sokat bízott ám ránk a hároméves terv — szorítja meg kezét a vállalatvezető. így ért haza Nyári Gergely. Az­után hamarosan megtudta, hogy Márta uagyságáék világának vége, nőm ordítja már senkinek, hogy „kirúgom“... És nem is bocsájta- nak már el senkit azért, mert szer­vezett munkás. Uj gazdája van a gyárnak. A dolgozó nép, új vezetője: a Párt. Azután körülnéz Nyári Gergely. Napköziotthon van a gyárban, böl- ceöde, meg üzemi konyha. Uj fürdő, ahol vígan csap kezére a hideg víz. Mind • mind sz(• p sorjában születtek a három év alatt. Aztán a régieket keresi Nyári Gergely. So­kat nem talál már közülük. Cserhal­mi István hadnagy, Pászti József kemenees, hadnagy, —* a néphadsereg katonatisztjei, Király Lajos koron­gos a Finomkerámiai központ osz­tályvezetője, Holka Mihályné ifi. Hosszú lenne sorolni azokat, akiket kiemeltek az üzemből, akiket a dol­gozó nén a legkülönbözőbb vezető­posztokra állított. Nyári Gergely mindezt látja. És a munkájával ehhez képest dolgozik. Becsület,esen. szívvel-lélckke!. S úgy dolgozik az üzemben még sok másik száz. Akik nem negyvennyolctól, de attól a naptól kezdve élték az üzem­mel együtt át a fejlődés minden sza­kaszát, amikor a Mohácsi országút végénél megjelent az első vöröscsil­lagos sapka, az első szovjet katona. És a Zsolnay-gvárban emlékeznek a nyereségkiosztásokra. Emlékeznek élvezetekben volt részük a gyáro­soknak. De ez most a miénk ... — És itt bont is nagyot változott az élet. Nőm kiabál velem senki. Most Dallos Kovács elvtárs a válla­latvezető. Bejön, azt mondja: Sza­badság Bruckner elvtárs. Beírjuk a csomagolást? En meg mondom, hogy igen. Tudom, hogy ö is végzi a ma­ga munkáját, meg én is. IV u r ni a i r od a. Bánknti Sfin* dtórné „normás“ — azelőtt a. masszamalomban munkásnő — az április 4-i felajánlások heti kiértéke­lésén dolgozik. — Április 4. Sokat jelent nekem. Sokat jelent a gyárnak. Gazdag évek vannak mögöttünk. Mindig gyara­podtunk. A gyár is, meg mi dolgo«- zólt is. itt van például a napközi is... — Nem véletlenül említi első­nek. Hiszen egyik legnagyobb köny- nyebbsége, legnagyobb öröme, hogy Jánoska, a kisfia itt van tőle pár méterre, biztonságban, szép és egész­séges helyen, játékok, kis pajtások között. Vigyáznak rá, Amíg „Anya dolgozik...“ * Április 4-re készül az üzem. Ün­nepli új gyárát a munkásság. A saját tulajdonát. Ünnepli, hogy megszűnt a kizsákmányolás, a munkások ma­guknak és magukért dolgoznak, hogy napközi, üzemi konyha, meg bölcső­de von, ahol az új élet kicsi szülöttei egy boldogabb, szabad életre készü­lődnek, ünnepli a gyúr munkássága mindazt a lehetőséget, mely öt évvel ezelőtt, született meg a Zsolngy-gyár számúra is. Ünnepli, hogy ezelőtt három hó-, napja elkezdtük építem az ötéves tervit s, a Zsolna }/bgn most' zeng, dalol a munka. A gyár füstje, ha betűket tudna formálni, bizonyára ezt írná a kék égre: hűség és hála felszabadítónknak. Lorenz M. A FÉMIPARI ISKOLÁBAN A moszkvai 1. számú fémipari is­kola melegműhelyében tanítványai kö­rülveszik Szcmjon Koivkint, az iskola mesterét. Bemutatja az újonc iparis- kolásoknak a műhelyt, megismerteti velük jövendő szakmájukat. A kohók torka égető meleget lehel. A mester elmondja, mi a rendeltetése a kohónak, az edzőkemencéknek, stb. A fiúk egyike, Misa Szulíorukóv izga­tottan néhány szót súg egyik társának: — Micsoda munkai... Bizony, köny- nyehb az esztergályosoknak! Saetrijon K-onkin éles föle elkapta a szavakat. — Ez a munka kétségtelenül forró — válaszolt a fiúnak kissé élesen. De forró embereket is köveiéi. A gyá­váknak és közömbösöknek ilt nincs keresnivalójuk 1 Sznhorukov a baja tövéig elpirult. Még soha senki nem nevezte gyává­az egyik ,,parti“ izzik, sietni kell, hogy elkészítsd a másikat. Misa néha irigykedve pillantott ta­nulótársára, aki mellette dolgozott és csak annyi dolga volt, hogy a kernen- céhe, rakta az edzendő darabokat, — Konkin elvlárs, maga úgylátszik elhatározta, hogy megbüntet engem — mondta Misa áz éppen arra hala­dó mesternek. — Megbüntetni? Soha nem gondol­tam arra, hogy munkával lehet bün­tetni az embert — válaszolt Konkin. — Hát te nem tudod, hogy a mi mű­helyünk vezette be elsőnek a reszc- lők edzését? Üj kísérlet. Te ilt a munkahelyeden olyan vagy, mint a* a katona, ak'* előőrsben van, vagy felderít. De ha nehéz neked, legyen, felváltalak. Nátuitk háborúban és be­kében egyaránt sokan jelentkeznek felderítésre... Te pihenj. Nárcius 31-én megnyílik a Népbüffé A héten, március 31-én megnyílik a Széchenyi-téri Népbüffé. Ez a ven­déglátó intézmény valóban hézag­pótló Jesz, mert pécsi viszonylatban még eddig soha nem működött ilyen falatozó. A Népbüffé reggel T-töl éjfélig lesz nyitva és a nap minden órájá­ban, tollát nemcsak ebéd idején, meleg ételeket lehet majd vdsárólni. Két és féldecis lovesadagok lesz­nek, a borsólöves, csontleves, bab­leves 70 fillérbe kerül majd, gulyás­leves négy deka hússal és burgonyá­val 1.20 forintba, káposztalcves 1.30 forintba kerül. A főzelékek 3 decis adagok lesz­nek, a babfőzelék 1 forintba kerül, burgonya főzelék 80 fillérbe'. A ra­kottburgonya tojással, tejfellel és sajttal 2.50 forintba kerül. Minden valószínűség szerint nagy sláger lesz az egy forintos zacskóba töltött ro- seibni. Egy kieadag halászlé 3.90 forintba, a rántottponty burgonyával 5.50 fo­rintba, nagy adag marhasült köri- tés-sel 5 forint, kis adag 3 forint lesz. A íostélyosok 4.20 forintba kerül­nek. A bécsiszelet 10 dekát? adag, körítéssel 3.20 forint, pirított borjú­máj körítéssel 3.50 forint lesz. A sertéspörkölt burgonyával és székely- gulyás 4.50 forint lösz. Nagy adag sertés-sült 5.50 forint, kisadag 3 fo­rint. A tészta árak is alacsonyak. 3 drb lekvárosgombóe 2 forint, túróscsusza 2 forint. Két darab dióápalacsinta 1.50 forint. A Népbüffé árlapján tucatnyi étel szerepel és általában népszerű ára­TOLLAI, PEHELYPAPLANT most már megbízható minőségben a TOLUEERESKEDELMX N. V. fiókjában vásárolhat Pécs. Ko$sw?3h Loios-ú* 58. szám. kát szabtak meg. A pécsi dolgozók várják a megnyitást és most már az ízekre kíváncsiak. nak. A gyávaságot és a gyávákul meg­vetette., IWt meghátrál ö a kohók és a lűz elől? Nem,'nem is erre gondolt. Megjegyzését úgy értette, liogv azok­nak jobb. akik könnyebb, tisztább munkál végeznek. A mester -válasza bán lot la. Belátta- valóban helytelen volt a megjegyzése, de nem rosszakaratból mondta ... Néhány hónappal c beszélgetés után az ifjak már nem vendégként jöllck a műhelybe. Mindjobban meg­ismerték szakmájuk titkait. Misa S/.u- horukov igen kényes, fontos munka hoz került. A mester reszetóedzésre ál­lította he. ömlik a veríték Misa arcá­ról, arra skies ideje, hogy megtorol je a homlokát. A reszclők edzése nagy figyelmet igényel. Ha egy másodpercig tovább melegítik, selejtes lesz.. 3 egyik darabnak követnie kell a másikat, míg — Szcmjon Yasziljcvics! — kiál­totta szenvedélyesen Misa, mert bit­te., bogy a mester már éppen szólni akar a mellette dolgozó fiúnak. — A helyemen maradok! Köszönöm a tanítást, soha nem fogom elfelejteni. — Kedves fiam — nézeti rá moso­lyogva a mester — még sokat kell téged tanítanom. Mérges voltál és nem is gondoltál arra, ha elsajátítod ezt a műveletet, akkor minden más munka csak játék lesz neked. Ugye, nem gondoltál erre? — Nehezen jöttein rá. — Tudom. így akartam, éppen a le érdekedben, hogy mcgedzzelek. Tudtam, hogy szidni fogsz. l)c ami­kor már keménynek érzed magad, megköszönöd nekem. Az edzés nem­csak a rcszclőnek, hanem az ember, nek is nágyon hasznos!... „Havi kétszáz pengő fixszel az em­beri könnyen viccei!" — énekelték ci du. naparti bárokban és a Nagymező- utcai lokálokban a háború előtt ezt a vidám nótát. Es valóban! Milyen tréfásak voltak ezek a fixesek. Hogy táncollak, ugrán­doztak, rendelték a pezsgőt, néha még eéy-egy jobb nőt is megtáncoUattak az asztal tetején, felrakták táncolni és miuián megpofozták a pincért, ráköp­tek egy százasra és a homlokára ra­gasztották. Végül csak ligy melléke­sen kifizették a párezer pengős céh­nél. Es mindezt havi kétszáz fixböl Nagyon ügyes emberek voltak ezek. így terjedt a sláger, a hazug, bu- tiló. bamba nóta. Énekelték azok, akik havi százezerből éltek és énekel­ték azok, akik havi 30 pengőért vé­geztek szellemi inségmunkát, a havat lapátoló doktorok, szóval azok, akik nyomorogtak. Énekelték ők is, meri a kétszáz pengő elérhetetlen álom volt. \ Csak a kétszáz pengős fixesek nem énekelték, mert egyáltalán nem volt kedvük viccelni. Nézzük csak egy kicsit közelebbről a nóta sugalmazod, még csak azt sem mondhatjuk, hogy a valódi adatok tükrében, mert semmi valószínűsége annak, hogy ezek a kapitalisták még csak ölven százalékban is hiteles ada­tokat jelenteitek volna be az adóhi­vatalnak. Most pedig éppen arról lesz szó, hogy az akkori adóhivatali jegy­zék szerint ki, mennyi jövedelmet vallott be. Hangsúlyozzuk, hogy ez legfeljebb csak a fele lehet a valóság­nak. Vegyünk például egy családot. A papa, Haggenmacker Henrik gyár- igazgató 195.733 pengő évi jövedelem­mel. a mama Haggenmacker Henriimé háztulajdonos 196.586 pengőt vett be, mig igyekvő kisfiacskájuk. Haggcn­macher Ottó gyárigazgató 203.279 pengőt pénzelt. Ilyen volt egy „átla­gos" magyar család jövedelme. Voltak azonban jobbmódú családok is. Például a Wel szék, a csepeliek, IV cisz A. Albin logaskerékgyáros 395.489 pengő jövedelmet ismert el, báró Weiss Edith 416.840-el, báró V/eiss Jenő 478.022-őt, báró Weiss Alfonz 558.080-af. Azonban volt a családnak egy nagy-nagy szégyene is, vett egy szegény rokonuk, báró Weiss Gábor csak 77.850 pengőt kere­sett évenként. A listán általában nagyon szerényen jelölték meg a foglalkozásokat. Özv. Dán Károlyné 104.941 pengővel, özv. Schill Józsefné 54.120 pengővel és Mechwart Ernő 224.420 pengővel csak annyit írt foglalkozásul, hogy: ma­gánzó. A százezernyi munkanélküli is ilyen „magánzó" voll és érdekes, hogy jó­val kevesebb volt az évi jövedelmük, még a tényleges i-- "eni a „beval­lótr. A sok ezer na k kapásra lehet választani. 1 \bonyi Ist­ván járadékos 39.000 argóval, Pol- latsek Félix haszonélvező 107.617 pengővel és egy szegény nyugdíjas öregasszony, az özvegy Weimann Gé­zemé néni, 58.458 pengővel. Azután itt van Pap Jolán foglal­kozás nélkül 30.000 pengővel. Mit is csinálhatott ez a szép leányka, hogy ilyen jól ment neki?! A gyárosoknak sem ment éppen rosszul. Zwack János likőrgyáros 265.380 és Zwack Béla likőrgyáros 266.312 pengőt rakott zsebre. Plakát­jukon egy fuldokló az ö likőrösüveg- jükbe kapaszkodott és mégis a két Zwack volt kint az összes vizekből. A finánctőke Is ilt volt, már hogyne lett volna itt egy ilyen kitűnő vadász­területen. Zalinger van W. A. igaz­gató 60.750 pengővel, a Németország­ban élő lovag Zelinszky Henrik Jó­zsef 174.150 pengővel, Bcrczelly Háry (Truman is Háry) az ipari robbanó­anyag gyár' vezérigazgatója 142.140 pengővel és Wodehone Fox Raymond- t-.é földbirtokos 124.294 pengővel. AzI hisszük Wulf Olaf MFTR elnök al- tengernagyot sem lehet magyarnak számítani. Legfeljebb a 95.221 pengő­je volt az. A földbirtokosok sem nyomorogtak a „havi kétszázból, hiszen például gróf Khuen-Hédcrváry Károly 225.172 pengőt, herceg Coburg Fülöp Józslás 415.862 pengőt, herceg Festetics György 1,228.670 pengőt, a Horthy rokon Károlyi István gróf 958.448 pengőt harácsolt össze évenként a pa­rasztok nyúlásából. Vitéz József kir. herceg tábornagy­nak, a magyar Gőringnek sem ment éppen rosszul, mert 515.246 pengőből elég jól kijöttek. A dunaparli lokálokban halkan szólt a jazz, dőzsöltek az urak, de a havi kétszázasok azóta már nem na­gyon viccelnek velük. Ez fix. JUBILEUM“ permetezi bemutató szerdán, 23-án 2 árakor 3 Községi Kérésiéi Vállalat Megyeri-öli Faiskolájában. üenllelt t 3,,Mezőgép44 IV. V. Rákóczl-út 29, sz. telefont 27-19.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents