Dunántúli Napló, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-05 / 31. szám

»50 FFRimAW 8

IIPLO

7

„ÉPenek s szocialista épifé® 4! er. járó harcosai! a magyai KZlahánovisfák! Éljen a magyar sziahánovisiák első országos tanácskozása!“

(A SZOT határozatából.)

A termet majd biztosan díszíti ez a két mondat is, a termet, melyben összeülnek az első magyar sztaháno- nista tanácskozásra az ország legjobbjai Minden bizonnyal sokan olvassák el. Köztük Vati László is. Csillog majd az egész terem: tényben, pirosban. Virágok között De most még ... A nagy teremtől messze, párszáz kilométerre, egy város külső részén egy kicsi, kedves, szép ablakú házban éppen lámpái gyújt egy fiatal épitőmunkás. Sztahá- nautsta. Vati László.

7«ioa... ÉpttKezéseK. Három ember vitatkozik. Két ifjúmunkás és egy kommunista vezető Nevét akkor &e kérdezte Vati László. Most se tudja. Csak a vitára emlékszik És annak az el »’társnak a biztató, türelmes hangjára:

— Nqyi lehet azt elvtáre. Hogy ott egy segédmunkás ügyetlenül 6Zétma* szátolja * maltert én meg csak rakom, aztán kész a fal. Nem lehet az, na, ha mondom... — s hogy az elvtára erfiskodött, hát még nevettek is rajta.

Úgy mondja Vati László: két hét se telt el. Tisztaegü, szikrázó, sugaras napra ébredtek, mintha nem is tél felé, mintha tavaszba mentek volta. Akkor fárt lenn náluk Pozsonyi Zoltán, Ott, a szeme előtt rakta, úgy az „ügyetlenül szétmaszatolt malterba" a téglát De úgy, hogy még a szeme is megfájdult, míg nézte. Nőtt a fal. mint a gomba. Utána ők • is végigraktak így vagy három sort- Nem tetszett, a malter lecsorgott... de nem lehet tagadni. a munka gyorsabb, a munka köny- mvebb volt.

Szóval másnap kezdte!»' el sztahá- eev módszerrel dolgozni Bőjét Edit volt az adogatója, a térítőre már nem h emlékszik. Sok volt azóta. 635 százalékot ért e! az eiső alkalommal. Csak nézte, rakta a falat Maga se akarta hinni. De mindig jobban tetszett

É,

w épfiit a hd®. amit az ifjúmunkások vállaltak. Téglái között ott van Vali László sztahánovista munkája is. is a bárt előbb készült el. Sokkal előbb

— Szóval megmondhatom, mert igy igaz. először a pénz érdekelt Havom- meg négyszáz forintokat kerestünk. Hetenként csak raktam a sok pénzt az asztalra — néz fői a lámpába Vati László. Igaz? — fordul aztán mosolyogva az asszony felé. Marikának hívják Pirosbabos: flanel! pongyoláiéban ül s tűzhely mellett. Szép hajára ráhull a fény. Marika visszamosolyog Persze, hogy igaz. Hiszen ebből lett télikabát Lacinak, cipő. meg ruha. meg neki is Ebből lett a lámpa, a fc hértábú asztal n konyhában, a kis hokedlik ..

Dombóvár a következő állomás. — Sztahánovista versenyt rendeztek — „Csudára égett ott a munka .." Első lett a minőségi versenyben.

— Merthogy most ezen van a hang-- súly A minőségen. Én szeretem a pénzt, de ügy sohase akartam, hogy pár téglával több, pár forinttai több. aztán rossz « munka. ~ mondja Vati László.

A.% ötéves tervben ezen van a főhangsúly. — feszi hozzá még nagyon komolyan.

Hogy mi köze az ötéves tervhez? „Hát én is építője vagyok, meg részem >« lesz abban, amit bor Sőt nemcsak nekem. Világos szeme az ablakhoz szalad. Kis ingek simulnak a fehér függöny mellett. Az egyik kis ujj lelóg a deszkán.

— Hanem a gyereknek is...

Nemsokára érkezik. Várják boldog

SrŐmmel. Nyugodtak mind a kelten Lad. ha lekerül az egyik épületről, nem úgy jön le mint régen, amikor nem tudta, bogy másnap hol él! munkába.

— Nézze, akkor a* volt, hogy az „áldomáson“ leitták magukat a kőművesek. részegre is sokszor, aztán másnap ha felébredtek, nem tudták, hova teszik le a batyut, lesz-e valahol munka, holnap vagy holnapután

De nálunk most már más a helyzet. Ha Vati László lejön az egyik épületről, vidáman nevet vissza a szélben meglobbanó zászlóra, a másnap új épületbe kezd.

Este az Éjító Kiállítást nézte meg az asszonnyal. Az egyik teremben szembenéztek egymással. Vati László meg Vati László képe. Furcsa volt ez a találkozás. „Ennyi ember nézeget itt engem” — gondolta. Aztán csak elmosolyodott.

*

Aztán a szakszervezeti nap következett. Még fülébe zúg a taps, még szikrázva ver a szemébe az élmunkás- i el vény ötágú csillaga. S most kedden ...

— Most kedden tagjelölt lettem Hogy miért? Mert nekem is a kommunisták között van a helyem. A munkámmal mutattam meg először.

Büszke, ha arra gondol, hogy sztahánovista, büszke arra. bogy tagjelölt. Nehéz volt sztahánovistának lenni. Először gúnyolták őket. Kinevették

— Ott mellettem, a másik falnál dolgoztak a régi módszerrel. Míg én felraktam öt métert, ők egy felet. De „szép" volt a munka. Aztán bevakoltuk és nem látszott semmi. A fal ugyanolyan erős volt mint az övék Csak benne volt a hiábavaló, elpocsékolt idő, meg nehezebben végzett munka, — meséli Vati elvtárs.

El-ogy örolncK-e az országos tanácskozásnak? — Megvallom őszintén, most hallok róla másodszor. Én is ott lehetek? Engem jelöltek? Szép. Én mindig éreztem, hogy segit nekem a Párt, hogy segítenek azok a munkástársaim, alcikkel egyformát akarunk Az új életet

— Biztosan sokat, okosat adunk majd egymásnak ® talán — csendesen teszi hozzá — látjuk Rákosi elvtársat is...

Aztán ha visszajönnek —• közben hathetes sztahánovista iskolára is megy Vati elvtáTS, Pozsonyi elvtárs tesz a .tanáréi” élén — sok új eztahánovie- tat nevelnek idehaza.

e .

Csillog majd az egész terem. Fényben, pirosban, virágok között- De most még .. A nagy teremtől messze, párszáz kilométerre, Pécs külső részén* egy kicsi, kedves, szép ablakú házban epyen lámpát gyújt egy fiatal épilö- munhás sztahánovista. Vati László A fény szétárad a lakásban. Megvilágítja az udvari. £s nemcsak az udvart. A környékét is.,

Lorenz Mária

Vasárnap Baranyából, Somogyból, Tolnából érkeznek látogatók

az Újító KiálííJ

'*ásra

A piros és nemzetiszinü zászlók ol dalába bele-bclekap a csípős februári szél. Az emeletnyi magasságban függő vörös posztón messze világlanak a fe~ herbetüs szavak: Újító Kiállítás Pécsett. I

A Szakszervezeti Székház előtt öt áttörő. Csigó Jcncit, köztük a legkisebbet hívják a kiállításra.

— Gyere Jenő te is! Majd meglátod milyen szép. Te úgyis gépésznek készülsz- és az apukám mondta, hogy nagyon sok a gép.

Jec.ci nem sokat gondolkodik ezek után- Kesztyűjét lehúzza és igyekszik előre a többiekkel

A vibráló neonfényben barnaarcú parasztarcok hajolnék az asztalok fölé. Fiatalok, idősebbek, asszonyok, lányok. Közülük Torzsás Vilma és Bürge Sándorné Rózsafáról gyapjút hoztak cserélni. Az utcán hallották, hogy újitókiállilás van.

— Hát úgy jöttünk mink ide, megmondom ahogy van — szól őszintén Torzsás Vilma —, hogy nem is tudtuk miről van szó, csak kíváncsiskodtunk. Arra nem is gondoltunk, hogy itt tanulni lehet. Ha hazamegyünk — mosolyog fel a nálánál jóval magasabb Bürgénére — jó ideig szóval tartjuk a falubelieket.

Fűzi bácsi, nyugalmazott rézöntő Németbólyból jött megnézni a kiállítást. Legjobban a szakmájába vágó dolgok érdeklik- Azért időzött legtöbbet ott, ahol a magkészitést mutalják ke Nagyon örül annak, hogy ezt a munkát újítással sokkal jobban és könnyebben el lehel már végezni, mint a magij idejében. Csak azt bánja,hogy nem fiatalabb és nem dolgozhat már.

— Mert csak most volna igazi öröm dolgozni. — csillan tel hófehér szemöldöke alatt tiszta tekintete.

,.öreg szakik“ különböző szakkönyvek közt válogatnak a Szikra köny- vesfülké/c előtt. Mindegyikük megtalálja azt, ami a legjobban érdekli. Ki az Esztergályosok és marósok kézikönyvét, ki az Élmunkás Akadémia öntödei dolgozók számára kiadott könyvét, ki a gépszerelők és géplakatosok kézikönyvét viszi. Három forint hatvan fillértől hatvan forintig futnak a könyvárak.

*

Négyen vitatkoznak: Márkus Sándor, Krasz Péter, Bene József és Kiss Antal, mind a négyen a lánycsóki Állami Gazdaság dolgozói. Végigmennek a termeken, jegyzetelnek, mindent megfigyelnek Két órája vannak benn és sok mindent találtak, amit a gazdaságban hasznosítani lehet majd.

— A bundásbogárfésű nagyon jó. ötletes és egyszerű. — állapítják meg hárman. — Csak rövid’. — teszi hozzá Bene József. — Én hosszabbra készíteném, legalább hat méterre és kerekekre szerelném Úgy jobban ki lehel használni- — Igaza van o Jóskának!

— hagyják helyben. — Majd ágy is csináljuk meg! Megfigyelik jól a terményforgató rosta készüléket, az apró magvetőt, tetszésüket különösen megnyeri a répafejelő villa meg a vas- pántokkcl átfogott, megerősített bádogvödör, amely igy múgegyszer annyi ideig tart mint azelőtt. Amikor már másodszor is végignézik a gépeket, a nagyszerű újításokat, összemosolyod- nak. — Jövőre mi is űjilur.k a gazdaságban!

*

Vasárnap délután jönnek Máza, Szászvár, Nagymányok, Komló dolgozói, a mohácsi bőr-, selyem- és téglagyár munkcsqi megtekinteni az Ujitó Kiállítást, de várják Somogy és Tolna dolgozóit. Tapasztalatokban gazdagon térnek haza üzemükbe és felhasználják majd a látottakat, amelyeket az üzemben hasznosítani lehet. Mielőtt elhagyják az épületet, ők is majd olyasmit Írnok a kérdőívre, mint. Sót.i Lakács földmunkás.

„A kiállítás a szocialista élnifadús magasiskolája'“

A Szovjetunió kolhozaiban és szovhozaiban soha nem látott maga* színvonalra emelkedett az állattenyésztés. Képünkön a Budjomijró! elnevezett kolhoz egy borjúcsordáját látjuk. A kolhoz már teljesen helyreállította állat.enyésztő farmját, melyet a német rablók tönkre- tettek. A kolhoznak 600 tehene, 200 tisztafajtájú, fehér sertése, nvé« nese, és hatalmas tyúkfarmja van.

A kostromai tejelő szarvasmarha-tajta a legjobb a világon. A pici borjúkat csak a szovjet mezőgazdaságban elképzelhető gondossággal nevelik. A borjak számára külön tábort építettek, ahol külön kis épültekben- „laknak" és születésüktől életük negyedik ■ hónapját®, gondos bánásmódban részesülnek.

íme a gondos nevelés eredménye! Ilyen állatok lesznek az előző képen látott kis borjúiból. Képünkön a „Szálat"-nevű siementáli bikát látjuk, súlya 980 kilogramm.

mm&mmsmmm

Együtt voltak valahányon és igy miután Tfüs Bence kiszívta a pipáját és végigjáratta a tekintetét ne egybegyűlteken, megnyitotta as ülést.

— Most megtárgyaljuk a termelőszövetkezeti eső- portunk tervét, ismertetjük as öttagú intézőbizottság javaslatait és kérjük, hogy minél többen szóljanak kossá, monáják cl a véleményüket, mert itt mindenki meg less hallgatva és mindenki meg less méltányolva.

Ezután Gerendás Tóni, a negyedik az ötből, ismertette mondanivalóját. Aztán egymásután következtek a felszólalások. Nyújtogatták többen is a kezüket: Burgk Miska, aki nemrég még a huták keserves kenyerét ette. Puttony Gábor, aki tizenhét holdjával találta meg a helyét a csoportban és Kunkori Béni, nemrég még jószág nélküli újgazda, ma pedig tehenész, nó meg as Oldal Bálint felesége, as Anna-.

— Hát te meg mit akarsz? — kérdezte végűi Bence az asszonyt. — Mond el majd otthoni

—•' Én otthon is el szoktam mondani a magamét, de itt is elmondom, mert csoporttag vagyok és nem néked van mondanivalóm., hanem a csoportnak}

Itt is, ott is felnevettek.

— Azt indítványozom, hogy vegyük fél a tervbe a tyúkfarm létesítését, mert ebből igen szépen lehet vcnzélni és jól boldogulna vele a csoport.

— Tyúkfarmot?! Hót. még mit nem? — mondta Bence. — Svábbogarakaf ne tenyésszünk? Csak nagy állatot érdemes tartani, mert abból van a hasson, Hot tud például a tyúk tejelni, vagy korait húzni?!

— Na. de azért a csirkepaprikás se kutya — mondta Burok Miska és két egyformái nyelt.

Már te is ás asszonyokat réded, pedig tudhatnád, hogy kosszíj haj, rövid ész.

Nem n hajjal mérik az eszgt, mint ahogy a kot- ‘■úsr/ sem Werre. Beszélhet Hús Bence bármit is, igaza van Annának — szólt közié Gerendásáé.

— Ez a férfiak dolga! Ti a fakornál nteUett tegyetek olyan nagy legények — szólt, oda Gerendás Tóni a feleségének. — Tegnap este is odahozindsodott a va* mora...

— Igen, mert téged, hajkurdsstalak a kocsmában.

Lett erre nagy nevetés, Gerendás dig győzött

magyarázkodni, hogy ő csak szódavízért ment

— Egy szó, mint száz, — folytatta az asszony —- megmondom kereken, hogy én nem értek aszal ser» egyet, hogy kétszeri kapálást vettek fél a tervbe, szerintem négy szer kellene kapálni.

Erre aztán nagy zsivaj támadt. Annyira vitatkoztak, hogy már későre járt, mire elhatározták, hogy, másnap este folytatják a megbeszélést.

Csütörtök volt másnap este és megjelent o falasban Vadas elvtárs a „Mczigiől".

— Hát hogy állnak a tervvel? — kérdezte Hfís Bencétől.

Az mindjárt elpmurssolta neki, hogy ®s asszonyok minden lében kanalak, beleártják magukat a komoly ügyekbe. Ráadásul most otthon pokol az élet, mert. • felesége mindenre rávágja: „Ne törődj vele, mert es az asszonyok dolga".

Vadas elvtárs mindent szépen meghallgatott.

— Igazuk volt. az asszonyoknak, mert a tyúkfarm igen hastnos és jó dolog és a négyszeri kapálás «* megéri a munkát. Mert számoljunk csak egy kicsit..,

És ezzel nekiláttak számolni.

Este a gyűlésen azután azt mondta fiús.

— Én amondó vagyok, hogy válasszuk be az intézőbizottságba Gerendás Anteln ét meg Oldal BáUnlnét és fogadjuk el rj javaslatukat.

— De a tyúkfarm megvalósítása a.? asszonyok ríclga lesz — mondta Gerendás Tóni.

— Nem az asszonyok dolga és nem a férfiak dolga — rcplikázott rá a felesége — hamm valami anyáink dolga.

Wall. JLéhzlfí, a ám&outa

Állattenyésztés a Szovjetunióban