Dunántúli Napló, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-28 / 50. szám

2 HIP Zn O 1950 FEBRUÁR 2» Az értelmiség csatlakozása a szocialista építéshez hatalmas, áj erő forrása — A munkások ée tudósok a fizi­kai és szellemi dolgozóknak ez az összműködése elengedhetetlen tarto­zéka a szocialista termelésnek. A szo­cialista termelés ennek megfelelően a műszaki értelmiség viszonyát is megváltoztatja a munkásokhoz és „ munkához. A szocializmus feloldja és megszün- te!i azt az ellentétet, amely a szelle­mi és fizikai munkás között van, azt az ellentétet, amelyet a tőkés kizsák­mányoló tudatosan és mesterségesen szított. — Tegnap itt felszólalt Bárdin aka­démikus, akinek személyében a ma­gyar munkások és értelmiségiek a szovjet tudomány egyik legjobb kép­viselőjét tanulták megismerni és tisz­telni. — Bárdin elvtárs elmondotta, hogy a Szovjetunióban rohamosan tű­nik el a fizikai és szellemi mun­ka közötti különbség. Eltűnik azért, mert a szocializmusban az egész dolgozó nép szellemi szín­vonala rohamosan emelkedik; Több mint egymillió ember jár a Szov;et- tmióban egyetemre és a kglközelebbi ötéves tervek hatására a szovjet nép többsége középfokú műveltséggel log rendelkezni és tízmillió számra lesz­nek egyetemet végzett dolgozók. Ezt r fejlődést maga Sztahánov is jelké­pezi, aki egyszerű bányászmunkásból bányamérnökké lett, majd hatalmas bányavállalat vezetőjévé fejlődött. volt az. amit a Sztálin elvtárs szüle­tésnapjává] kapcsolatos munkai.'' ajánlással tapasztaltunk, ahol először vett részt önként, utunk helyességének felismerésétől vezetve, az értelmiség nagy része ebben a felajánlásban. Az értelmiségnek a szocializmus feíé fordulása azóta is folytató­dik. Minél gyorsabb ez a folyamat, annál hasznosabb lesz az értelmiségre és az egész magyar dolgozó népre. Az értelmiség csatlakozása a szo­cialista építéshez, hatalmas, új erő forrósa. Az értelmiség és a fizikai dolgozók egységes munkája teszi a szocializ­must a korlátlan lehetőségek hazájá­vá, ez teäzi lehetővé, hogy a rekor­dok. amikről a kapitalizmusban szó sem lehetett, amiket tegnap még mi magunk is elérhetetlennek tartottunk, holnap már elavultnak és újaknak adnak helyet. Ez teszi lehe'ővé a technika szinte korlátlan lehetőségei­nek kifejlődését. A szocializmusban a sz tab átlö­vi sta munkában minden munkaterü­let olyan, mint egy felfedezetlen földrész, ahol lépten -nyomon új lehe­tőségeket, ni, eddig rejtett tartaléko­kat lehet felfedezni. A Szovjetunió­ban 32 éve építik a szocializmust, a Sztahánov-mozgalom is 17 esztendős. Mégis a szovjet iparban még végtelen sok rejtett tartalék van. Elképzelhető Á szellemi és fizikai munka jó hogy mennyi nálunk a rejtett taria.- összedolgozásának egyik biztató jelel lék, Szélesre tárjuk a kapui minden íerSlefen a dolgozó nők efőií <— De vannak nyílt tartalékaink is. Itt van elsősorban a nők bevo­nása a termelésbe. Aki jelen volt ezen a sztahanovista tanácskozáson, annak nem kell ma- gyáznom, hogy milyen kimeríthe­tetlen, lelkes, találékony tartalékhad­sereget jelent a magyar szocialista építés számára a nömunkás. Sorra vonultaik fel'itt jobbnál jobb sztaha­novista nők és nemcsak az olyan női szakmákból, mint mondjuk * textil, hanem öntők, sőt csillések A dol­gozó nő nálunk a szocializmus építésébe nemca»ak tudását, munka­szeretetét. ügve-s, finom munkára te­remtett kezeit hozza, de egyúttal fűti a vágy, hogy évtizedes, sö.t év­százados elnyomás után felszaba­dulva megmutassa: a teremtő inunk» területén is egyenrangú társa a férfinak. Ez a gondolat az itt felszólaló női sztahanovistáknál, csakúgy, mint pél­dául falun a traktorista lányoknál, százféle változatban kic'endült. — Kíméletlenül fel kell lépni azokkal & maradiakkal, ósdi. skkal I szemben, akik meg akarják gátolni, hogy a magyar szocialista építés I ereibe friss vér kerüljön, hogy benne korlátlanul és szélesen hömpölyögjön a dolgozó nők áradata. A magyar kommunisták, a Ma­gyar Dolgozók Pártja nem fogja kímélni erőit, hogy „ detgozó nő­ket akadályozó korlátokat kímé­letlenül ledöntse és szélesre tárja a kaput minden területen a je­len és jövő legjobb munkásai, a dolgozó nők előtt. A* ifjúság Icllíescdésél. kiitiületét állítsuk teljes erővel a szocializmus építésének szolgálatába —- Ugyanez vonatkozik az ifjakra is. A rági kapitalista világ emlékei- j nek határára nem egy-zer maguk » | munkások is a mai ifjú dolgozókban a régi inast látják, aki mindenkinek a szolgája volt, «kit nyugodtan (ehe­tett ide-oda küldözgetni, letorkc'ni, rugdalni, aki e m att bátortalan, fél- ííze-g, ügyetlen volt. A mai ifjúmun­kás természetesen egész más típus és az öntudatos kommuruirta, a szocia­lizmust építő munkás máskép viMZony- íik hozzá. Bátorítja, segíti, hóna alá nyúl, gondoskodik róla, hogy meg­kapja mindazt a tudást, ami a Szo­cializmus jövő építőjének kijár. Meg kelt tanulnunk, hogy az if­júság lelkesedését, lendületét, ta­nulékonyságát és hajlékonyságát teljes erővel a szocializmus épí­tésének szolgálatába tudjuk állí­tani. A nők mellett az ifjú dolgozók se rege „ magyar szocializmus egyik legnagyobb tartaléka. — A magyar ifjak még eddig n«m tudták az építés terén elfoglalni azt a fontos szakaszt, amit például a Szovjetunióban a Komtszomol o( sikerrel épít és fejleszt. De most nálunk is megvalósulás előtt áll a Szovjetunió dicső Komszomotjához hasonló egységes ifjúsági “ze-vezeí, amely az ifjú­sági mozgatom új lendületével fet fog nyomulni nálunk is a szocialista építés frontján. feledkeznének azokról, akik rend­szeresen és pontosan végrehajtják a tervet, akik bónapról-hónapra 105—110 százalékot teljesítenek. Tudvalevőleg ez az ipari munkások zöme, ezenkívül a jövő sztaKánovislá!- nak jó része közülük fog kikerülni. Hi-zen a tanácskozás folyamán is hány felszólaló mondoh a el, hogy hosszú ideiig még a normát sem lúd a teljesíteni, vagy épp hogy telje- süette, amikor aztán valamely újítás, vagy a munka átszervezése folylán sikerű1.! nekik előre.örniök. Ha nem vigyázunk erre a rétegre, akkor ezek az elv'ársak elégedetlenül tekintenek a Szahánov mozgalomra. Erről nem egy felszólaló számolt 'be és nem szorul magyarázó, ra, hogy ennek mi­lyen hátráltató, milyen fékező a há­lása. — Feltétlenül fel kell lépni a Szta hánov-mozgalommal kapcsola ban a norma mindenféle fellazítása, a minő­ség minden csökken1 é;e, az anyag, vagy szers-zám pazarlása ellen, meri különösen az első időben ilyesmi gyakran előfordulj. Ne féljünk attól, hogy a sztahá- novista mozgalommal kapcsolatos hibákat nyíltan, kommunista őszin­teséggel megbeszéljük. Már más területen ízó vök arról, hogy a demokráciában a sikerek ha­tása alatt bizonyos önteltség mu'at- koziik. Túlságosan kihangsúlyozzuk eredményeinket, kérkedünk, nem va­gyunk elég szerények. Ez néha vonat­kozik Sztahánov-mozgaimunkra is. Mi büszkék vagyunlk elért eredményeink­re, de Muszka elviárs például elmond­ta, hogy az ő 350—400 méteres sebes­sége a gyorsvágásnál a Szovjetunió­ban csak 100 %)-Oi teljesítménynek felelne meg, mert például Bikov e.v- társ, akitől a gyorsvágást ’ anulta, 1350 méteres sebességgel, szóval ná­lánál háromszorta gyorsabban dol­gozik. Dubjága elvtársnő, textilszta- hánovista, aki tegnap i t felszólalt, cmondla nekem, hogy megnézte a mi rekordjainkat és némi csalódással látta, hogy ami a Kiríex.ben a nor­ma 240 százalékos tülteljesí ősét je­lenti, az az ő gyárában bizony csak 100 százaléknak felelne meg: Bárdin elvtárs rámula!o‘t, hogy a mi acélön­tésünk rekordszámai csak felét te­szik a szovja állagnak. — A mi kiindulási normáink, me­lyek a kapitalizmusban alakultak ki, ugyanolyan elavultak, min; az a gon­dolkodás, amelyel a termeléssel kap­csolatban a kapitalista időkből örö­költünk és a hozzájuk való ragasz­kodás fejlődésünk egyik legnagyobb gátja. Ezt (különösen a sztahanovista elvtársaik tartsák szem előtt. A mi eredményeink biztatóak és sokat ígerőek, de a Szovjetunió nagy eredinénveihez mérten bi­zony még gyerekcipőben járunk és sokat kell fejlődnünk, ha ufót akarjuk érni őket. A Sf.ovjeíMiíió 1{9tp£»qJa ki a iMagyma* Szlahánov-imtsKOfalom előtt a* állat A mi dolgunk most, kommunistáknak, hogy minden crőyel továbbfejlesszük a sztahánovista mozgalmat Fel kell hívnom a figyelmet a 1 kor elvtárs külön levélben megkér- kijelentésekre, amelyeket nem egy | d*zte tőle: hány munkásnak adta már r/tahánovistánk a tanácskozás folya­mán tett arról, hogy termelésének növekedése politikai öntudatának nö­vekedésével jár együtt. Azt hiszem, nem szorul magyarázatra, hogy a kettő kölcsönhatásban áll egy- egymással. Az, hogy a sztahanovista tisztán lát­ja szocialista országának kérdéseit összefüggését a termeléssel, munká­jára csak serkentőleg hathat. Nem véletlen, hogy sok pártonkívüli szta­hanovista termelésének növekedésével egyidejűleg kéri a Pártba való felvé­telét. Ezt azért teszi, mert lépten- nyomon tapasztalja, hogy a politikai tudás elősegíti munkájában, mert meggyőződött róla, hogy Pártunk nemcsak politikailag, de a termelés­ben is minden erővel támogatja. Szervezeteink egyik legfontosabb munkája lesz a jövőben Is a Szta- hánov-mozgalmat általában és az egyes sztahanovistákat külön tel­jes erővel támogatni, őrizkednünk kell azonban attól, hogy a Sztahánov-mozgialom csak azért mert a legjobb sztahanovisták rendszerint Pár­tunk tagjai, tiszta kommunista mozga­lommá változtassuk. A sztahánovista- mozgalom az egész szocializmust épí­tő, dolgozó nép mozgalma, melyben növekvő zzámmal fognajk kitűnni nem párttag újítók, élmunkások, ész- azerűsftők. Az a körülmény, hogy nagyon sok sztahanovista nem volt azelőtt tagja Pártunknak, egyben fi­gyelmeztető legyen pártszervézeteink titkárainak és kádereseinek arra, bogy nem volt eléggé nyitva a szeműk, nem látták meg a legjobb munká­sokat és nem vettek Idejekorán Irányt arra,, hogy ezeket a ké­sőbbi sztahanovistákat Tártunk­ba beneveljék. ‘— Rendkívül nagy súlyt kell he­lyeznünk a tapasztalatadásra. Muszka elvtárs becsületes önkritikával elmon­dotta, hogy egy teljes esztendeig tar­totta vissza hiúságból rendkívül fon­tos tapasztalatát. Szerencsére az ilyes­mi egyre ritkább. Minden sztahano­vista kezdi felismerni, hogy a példa ragadós, hozzátehetem, hogy a jó pél­da különösen ragadós. Kállai elvtárs Diósgyőrből elmondotta, hogy kezdet­ben milyen hitetlenkedve nézte a Sztahánov-mozgalmat, de amikor Po­zsonyi elvtárs Diósgyőrben boszor­kányos gyorsasággal rakta előtte a falra a téglákat, már alig tudta ma­gát türtőztetni, alig birta bevárni a bemutatás végét, hogy maga is meg­kísérelje. Es az általános jelenség Muszka elvtárs elmondotta, hogy Bi­át tapasztalatát, hány tanítványa van, mert a Szovjetunióban a jó sztehánov- Jstákat nemcsak a saját keres­ménye után ítélték meg, hanem aszerint, hány munkásnak adja át tapasztalatát és milyen ered­ménnyel. — A mi dolgunk most, magyar kommunistáknak, hogy minden erővel továbbfejlesszük * lendületbe jövő sztahámovista mozgalmat, amelynek jelentősége kétségkívül hazánkban és ugyanolyan döntő lesz, mint a Szov­jetunióban. Vigyáznunk kell rá, hogy a sztahánovista mozgalom alapja az egyéni verseny, amely az utóbbi idő­ben kissé ellanyhult, el ne kallódjon. A sztahanovista mozgalomnak sokféle formája vau, de a döntő, az alapformája az egyéni verseny­zés. A mozgalom ne legyen kampány — Az egyéni versenynek alapfel­tétele a tervfelböntás, az, hogy min­den munkás tudja, hogy mennyi az a munka, amelyet tőle személy sze­rint megkövetel a tervteljesílés. Nem­régen megnéztem a legnagyobb, Sztá­in elvtárs nevéről elnevezett mosz­kvai autógyárat. Ott a terv nemcsak ejJyes munkásokra van felbontva, nemcsak minden napra, de minden órása tudja a munkás, hogy mit kell teljesítenie és mi­kor teljesítette túl a tervéi. Persze óráról-órára ki tudja számíta­ni a keresetét is. Nekünk ia ilyen tervfelbontást kell elérni. —- Fokoznunk kell a sztahanovisták iskoláztatását,, a munkások ás értel­miségiek együttdolgozását és tapasz talatcseréjét. Rendkívül vigyáznunk kell, hogy a sztahanovista mozga'om ne kap­jon kampány jellegei. Ne legyen szalmaláng, amely fellöh ban. nagy lánggal ég és utána csak hamu marad. — A sztahanovisták külön vigyázza­nak arra, hogyn e szálljon fejűkbe a di­csőség. A Párt, a szocialista állam, a munkásság dédelgeti őket, tenyerén hordozza és tennék következtében egyik-másik megszédül, afféle prima­donnának tekinti magát. Már hallot- (unk olyan panaszokat, hogy a ta­pasztalatátadásra üzembeérkező szta­hánovista fölényeskedve, foghegyről, .eereszkedően kezdeti beszélni a mun­kásokkal és ezzel természetesen ele­ve rossz benyomást keltett. Igaza van Kelen elvtársnak, a WM párttítkárá- nak: a sikertől vstó megszédülő* ezen a téren is, mint mindenütt csak kárt okozhat. A sdahánovi«fa az éberség terén is járjon elöl — A sztahánovista legyen éber.az ellenséggel izemben. A fztahánovis'a mozgalom jelen őségéi nemcsak mi ismertük fel, hanem az ellenség is és ezer' nvn'an vagy alattomosan, d? megkezdi ellene a munkál. Ez az aknamunka lehet durva vagy nyiii ‘ámadás, ami'yen a gyuj oga'ás, a gé pék összetörése, az áramveze'ék megrongá’ása és más hasonlók, arae lyekről Gcrő elviárs tegnap be«zá mól*. De lehet sokkal alattomosabb és ügyesebb is. Simon Éva elv'árs.iö elmond a. hogy a nyomdában az el­lenség ügyes sajtóhibákkal dolgozik A napokban lefolyt angol—amerikai kémper muta'ja, hogy egy olyan nag\ gyárban, m'pt a S'andard. ahol szá. zával vannak öntudatos munkások, az éberség hiánya mia • az ellenség telszése iszerint szabotálha'ott. A sztahánovista az éberség terén járjon elől és mutasson példát-' — Ne engedjük, hogy a Szlahá- nov-moz.galom lendületét a bürokra­ták csökkentsék, é- tékezzék. Gerti elviárs tegnap erről a büioz'iciáról már adóit kóstoló áróbát. Sok hely- rö halljuk, hogy az útitói java a- lait a gyári indák he'ekre. vagy hó­napokra elfektetik. ahelyett, hogy az újítókat, é«E szerűsitőkel lelkesitené’.c és tá­mogatnák, inkább különböző for­mában hideg tussal fogadják őket. Pauszt elviárs a S'andardból elmon­dotta, hogy egy évig senki vele nem törődött. Olyan esetük el előfordul:, amikor az újítást a feltalálótól egy­szerűen elorozlak. Másurt kiemellés a sz‘ ahánovistákat és irodán munká­ra fogták. Pártunk minden erővel küzdeni fog a bürokráciának a Sziohánov- mozgalommat szemben tapasztal­ható megnyilvánulásai ellen. Kiindulási normáink elavultak — Nagy hiba lenne, ha a legjobb élmunkások, a munka művészeinek nv’ssze kiugró ’.cljesílményei mellett Pártunk és üzemeink vezetői el­— Befejezésül még arra akarok rá­mutatni, hogy mint szocializmusunk sikereinek általában, a magyar Sztahánov-mozgalom eredményeinek kiinduló pontja is az, hogy a Szovjetunió elvégezte elöltünk az úttörő munkát. Mi már kitaposott úton haladunk, bő­ven meríthetünk a Szovjetunió tapasz­talatainak kimeríthetetlen tárházából és bőven kapunk közvetlen segítsé­get, mint például azoknak az elvtár- saknak a segítségét, akiknek a felszó­lalását tegnap és ma örömmel és há­lával hallgattuk. — Örömmel számolhatok be arról, hogy ezen a téren nincsen olyan ké­résünk, amit a Szovjetunió készsége­sen, a legnagyobb «egifeniiakarással ne teljesítene. És meg kelt kötőn említenem, hogy ebben a segítségben etőljár a szovjet nép bölcs vezére, so­kat szenvedett magyar népünk nagy barátja, a szeretett Sztálin etvfárs. (Hosszantartó, hatalmas éljenzés, a konferencia résztvevői felállva ünnep­ük a nagy Sztálint.) — A Szovjetunió segítsége és példá­ja teszi számunkra lehetővé, hogy a szocializmus építésének ideje nálpnk lerövidül. Dtlbjága elvtársnő beszélt tegnap arról, hogy a Szovjetunióban 17 év kellett, amíg a Sztahánov-moz- gafom előfeltételei megértek. Nálunk a népi demokrácia rövid néhány esz­tendejére kiérlelte ezeket az előfelté­teleket — Hozzá kell tennem, hogy Szfabúnov-mozgnlmtmk nemcsak a Szovjefunióíóf. de a szocializ­must építő többi népi demokrá­ciától is sokat tanulhat. Itt nemcsak a fejlett ipart országokra, mint Csehszlovákia vagy Lengyelor­szág gondolok. Amikor elvtársaink megnézték a romániai gyárakat, meg­lepetéssel látták, hogy ott is mennyi, számunkra értékes és felhasználható tapasztalatot lehet gyűjteni. — A sztahánovista-mozgalom sike­rei akkor kezdtek kibontakozni, ami­kor Pártunk szervei és tagjai megér­tették, hogy ők az ország gazdái, nem­csak politikai, de termelési téren is. Most kezd átmenni a vérükbe és húsukba, hogy ők a rájuk bízott üzem gazdái, hogy politikai műn- • kájuk eredményét a termelési számok emelkedése vagy csökke­nése ellenőrzi. Ez a felismerés még ma sem általános. A napokban Zala megyében jártam, ahol képviselői beszámoóm folyamán sorra álltuk fel egy nagyüzem részle­geinek vezetői. Á művezető büszkén hivatkozott 300 százalékos eredményé- er. A mérnök elmondta, hogy az ő osz­tálya 180 százalékot teljesít hónapok óta, de amikor megkérdeztem, hogy mennyivel emelkedett az egész üzem végső termelése, kiderült, he^y semmi­féle emelkedés nem volt. (Ebben az üzemben még az a szellem, hogy minden vezető csak a mngB rész­lege iránt érdeklődik és nem tö­rődik azzal, hogy más részlegek­ben ugyanakkor nagy a lemara­dás, sőt szabotázs is folyik. — A Kommunista Párt szerepe a Sztahánov-mozgalomban nem jelenthe­ti az üzemvezető háttérbe szorítását, vagy felelősségének csökkentését. Csak az a jó üzemvezető, aki maga vezeti és fejleszti a Szfahá- nov-mozgatmal, Igaza van Bíró aivtársnak, a ,WM igazgatójának, hogy az üzemben mindenekelőtt uiz üzemvezető a fe­lelős a Szíahánov-mozgalomérí. A »zociaiizniu« hazája a korlátlan lehetőségek országsa — Minden, amit a Sztahánov-rnoz- galmunkban elértünk, még csak kez­det. Gyurkó elvtárs elpanaszolta és Gerő elvtárs megerősítette, hogy bá­nyászatunk, iparunknak ez a fontos ága úgyszólván még modern gépet, alig kapott. És vannak más iparágak is, amelyeknek modern, nagyteljesítményű gépekkel való ellátása még ötéves ter­vünk feladata. Ismétlem, mi még gyermekcipő­ben járunk, hiszen hat hónappal ezelőtt harcolni kellett azért az egyszerű fényért, hogy aki töb­bet termel, többet is keressen. — De a demokrácia gyorsan fejlő­dik és a hibákat igyekszünk gyorsan kijavítani. Az ötéves terv, mint mon­dottuk, ontani fogja az új gépeket, meg fogjuk tanulni az új módszereket, kicseréljük saját tapasztalatainkat a Szovjetunió éi a népi demokráciák tapasztalataival és meg fogjuk gyorsí­tani a munkásokból és parasztokból az új értelmiség felnövését. Amíg ad­dig elérünk, az — túlzás nélkül mond­hatjuk — csigatempó ahhoz képest, ami még előttünk áll. A szocializmus „ korlátlan lehető­ségek országa. Amikor tavaly ősszel elhatároztuk, hogy gyökere-en vál­toztatunk eddig; módszereinken és a téli hónapokban is tovább folytatjuk az építkezést, akkor az eívtál"ak egyrésze aggódva kérdezte tőlünk: Jó-jó, de hol az épi'-ésben a felső határ? Én erre azt válaszoltam, az égbolt n felső határ. A szocializmus tervszerű építésé­nek nincsenek olyan határai, nincsenek olyan korlátái, mint a kapitalizmusnak voltak. A szó- cintizmus ebben is különbözik a kapitalizmustól. Ezért tervezünk mi bátran, merész.en. És innen üzenem -:z t ah án o v' s tán a k, észszerüsítőnek. kezdeményezzenek bátran, tegye­nek nagyvonalúak, ne féljenek az új liláktól, az új kísértetektől, mert mögöttük ált teljes ereiével minden magyar munkásújítónak. MEGJELENT GEIGER, VOGELER, SANDERS és kémf-ársai a törvényszék előtt A 200 oldalas illusztrált könyv tartalmazza * kém- és szabotázsper tárgyalásának teljes anyagát, a vádirattól az ítéletig. ÄRA 5 FORINT Kapható minden könyvesboltban, valamint a pártszervezetek és üze­mek Szi'kra-megbizottainál.

Next

/
Thumbnails
Contents