Dunántúli Napló, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-26 / 49. szám

V 1050 FEBRUÁR 26 NAPLÓ Amire eddigi taggyűléseink tanítanak Pártunk Központi Vezetőségének nagyjelentőségű ülése után ország­szerte összeültek a megyei, városi és járási pártválasztmányok, hogy Rákosi elvtárs bölcs és kemény- szavú útmutatása nyomán a helyi pártszervek munkáját is elbírálják és . meghatározzák a legközelebbi időben elvégzendő feladatokat. Sorra tartják most már taggyűléseiket az alapszervezetek is, hogy a náluk elért eredményeket megállapítsák, hibáikat feiszinrehozzák és azok ki­javítása, munkájuk megjavítása ér­dekében maguk elé tűzzék a szük­séges feladatokat. 'p' zek a taggyűlések, amelyeken tagságunk Rákosi elvtárs be­szédét és a Központi Vezetőség ha­tározatát vitatta meg, ismét Pár­tunk erősödéséről és fejlődéséről tet­tek tanúbizonyságot. Taggyűléseink túlnyomó többségében jelentős lé­péssel jutottak előbbre afelé, hogy minden tag résztvegyen az alapszer- vezet problémáinak és feladatainak megvitatásában. Sokkal többen je­lentek meg ezeken a taggyűléseken, mint az eddigieken és a résztvevő elvtársak egyre aktívabbak, egyre többen szólnak hozzá a kérdések­hez. A hozzászólások minősége is javult, egyre több a helyes, kon­krét javaslat. Mckényesen egy helyi példa alapján a tagság vetette fel: ezentúl éberebben figyelik az ellen­séget, minden gyanús esetet meg­vizsgálnak. A tagság javasolta azt is, hogy a pártiskolát végzetteknek bát­rabban adjanak pártmunkát. Rákosi elvtárs beszédének meg- Gzívlelése nyomán máris egyre job­ban érvényre jut alapszervezeteink- bzn a kritika. Elmondhatjuk, hogy valamennyi taggyűlésen hangzott el bírálat nemcsak a vezetőségtől a tagság felé, de a tagok is bírálták felszólalásaikban a vezetőséget. Az ezen a téren megtett gyors haladást s-kkor mérhetjük le igazán, ha ösz- szehasonlítjuk a közelmúlttal, ami­kor igen kevés helyen találkozhat-, tunk akár a kritika legkezdetlege­sebb formájával is, sőt olyan esetek fordultak elő, mint Bikaion, ahol közel harminc dolgozó paraszt párt­tagot zárt ki a vezetősg, túlnyomó- i észt azért, mert kifogásolták mun­káiét. önbirdlatot gyakorolni kommunis­ta módon, megtalálni a hibát saját magunkban és saját 'munkánkban, tokkal la nehezebb, mint mást bírálni. Természetes, hogy ezen a téren nem Mutatkozik olyan éles fordulat, mint ji bírálatnál. Mégis, igen nagy ered-, menye a most zajló taggyűléseknek, hogy sok helyen a vezetőség és a tagság egy része sem elégedett meg »sások hibáinak feltárásával, hanem saját fogyatékosságait, hibáit is igyekezett felszínre hozni. A taggyűlések és az ezeket elő- készítő vezetőségi ülések, pártmunkásértekezletek során ismét nyilvánvalóvá lett alapszervezeteink- i.ek sok olyan fogyatékossága, ame­lyek kijavítása komoly munkát ad pártszervezeteink vezetőségének és. tagságának egyaránt. A legkomolyabban mutatkozó hiba ». most zajió taggyűlésekkel kapcso- l'afban az volt, hogy a vezetőség sokhelyütt nem fordított elég gon­dot Rákosi elvtárs beszédének és a APOLL® 26-á‘g & R HINDU FILM d Az élet vándora; a E Q Előadások 3, 5, 7, 9 órakor. & Hétfőn, február 27-én E 'a LUDAS MATYI Előadások» 5, 7. 9 órakor. 2 UK'ÄNIA 26-áig S 8 Az önfeláldozó hazaszeretet 1 W1 13 iilmje! l­s ZÓ JA 1 Hétfőn, február 27-én 3 8 LUDAS MATYI E % Előadások fél 5, fél 7, fél 8-koi r X lS B FÁKLYA 26-áig 1 VOLGA MENTÉN s MESE A HŐS KATONÁRÓL 5 E Előadások 5—10-ig. Vasárnap d. e. 10—1-ig. é d. u. 5—10-ig. 6 HÉTFŐTŐL—SZERDÁIG V SZÜNNAP! n Központi Vezetőség határozatának tanulmányozására. Rákosi elvtárs beszéde olyan útmutatással szolgál pártfunkcionáriusaink számára, amely nem egy rövid szakaszra, hanem igen hosszú időre meghatározza mun­kájukat, megszabja fejlődésük irá­nyát. Ezt a beszédet újra ós újra alaposan és elmélyülten át kell ta­nulmányozni, minden mondatát meg­fontolni és saját munkánkra alkal­mazni. Pártfunkciónáriusaink — fő­leg a falusi pártszervezetek vezetői — még nem fogták fel teljes egé­szében ennek hatalmas jelentőségét. Mágoeson még a vezetőség tagjai sem olvasták el a Központi Veze­tőség határozatát és csak egészen felületesen nézték át Rákosi elvtárs beszédét. Szalántán a taggyűlést elő­készítő vezetőségi ülés nem tárgyal­ta meg a Központi Vezetőség hatá­rozatát, de számos más pártszerve­zetünknél elégedett meg a párttitkár elvtárs azzal, hogy éppen csak be­számolója elkészítéséhez olvasta el Rákosi elvtárs beszédét. A Központi Vezetőség határozatá­nak és Rákosi elvtárs beszédének hiányos tanulmányozásából azután sok más hiba is eredt. így elsősor­ban az, hogy ott, ahol a pártszer­vezet. vezetői ilyen felületesek ved­lőik, nem sikerült a beszámoló sem, helytelen irányba siklott maga a taggyűlés is. A bánya iga zgatóságon ezen a! taggyűlésen is csak a szerve­zet apró-cseprő 'ügyeivel foglalkoz­tak. Rákosi elvtárs beszédének meg nem értéséből, a beszéd tanulmá­nyozásának elhanyagolásából eredt az is. hogy a szenfegáti állami gaz­daság párttitkára beszámolójában hi­bát hibára sorolt fel, mert azt hitte, hogy a feladat most csak a hibák megkeresése. Buzgalmában annyira ment, hogy már nemlétező hibákat is szemére vetett a tagságnak. Az ilyen helytelen, pesszimista beszámoló többet árt, mint használ, a pártszer­vezet és önmagunk erejének lebecsü­léséhez vezet. Szászváron is rosszul órtették meg az önbírálat feladatát, A párttitkár elv társ, ahelyett, kegy alaposabban áttanulmányozta volna a határozat és Rákosi elvtárs beszé­dének erre vonatkozó részét, beszá­molójában kijelentette: „Ezentúl ha­vonta egyszer összeülünk és megbí­ráljuk egymást és önmagunkat1*. Az önbírálat alkalmazása nem ilyen mechanikus feladat! Számos más példa is mutatja, hogy pártszerve­zeteink vezetői nem értették meg eléggé: mit jelent Rákosi elvtárs beszéde és a Központi Vezetőség határozata. omoly fejlődés mutatkozik a **■ taggyűlések előkészítésében. Ferenc-aknán, igen helyesen, áttér­tek az egyszerű kihirdetésről arra, hogy a bizalmi hálózat mozgósításá­val készítsék elő a taggyűlést. Me- kényesen és Szászváron is a jó elő­készítő munka biztosította - a tag­gyűlés eredményességét. Még min­dig sok azonban ezen a téren a hiá­nyosság is. A vezetőség sok helyen megelégszik azzal, hogy hirdetéssel, dobolással hozza a tagság tudomá­sára, hogy mikor tartja a taggyű­lést, másutt a vezetőség nem moz­gatja meg_ aktíváit, hanem ehelyett maga a párttitkár járja végig az elvtársakat. Gyakori még, hegy bár a bizalmiakkal hivatják össze a tag­gyűlést, de megfeledkeznek arról, lesz a taggyűlés tárgya, hogy arra kellően felkészülhessenek. Az előkészítés munkájára sokszor a járást bizottságok sem fordítanak elég gondot. Kirívó példa erre a pécsi járási bizottság egyik tagja, alti megelégedett azzal az „előkészí­téssel”, hogy az alapszervezet titká­rának kezébe nyomta a Központi Vezetőség határozatának szövegét, meghagyta, hogy „aztán jól elő­készítsék a taggyűlést”, s azzal odébbállt. A pártszervezetekkel való foglalkozás terén egyébként is mu­tatkozik lazaság a járási bizottságok részéről. Például Garén legfeljebb negyedévenként egyszer jelenik meg a járási bizottság valamelyik mun­katársa. Kevés alapszervezeti vezetőségünk tanulta még meg: hogyan készítsen olyan beszámolót amely nemcsak az eredményeket és hibákat tárja fel, hanem meghatározza a feladatokat is. Sok taggyűlésen a beszámoló úgy hat, mintha valami panasznap anya­gának az Ismertetése lenne. Felso­rolják ugyan a hibákat, még úgy­nevezett „önkritikát” is gyakorolnak az elvtársaink, de elmulasztják hoz­zátenni, hogy ezeket a hibákat ho­gyan akarják kiküszöbölni vagy az eredményeket hogyan akarják meg­szilárdítani. Pártszervezeteink veze­tőinek azt kell szem előtt tartaniok: a beszámoló arra való, hogy a tag­ság megértse, tanuljon belőle, saját véleményével gazdagítsa és azután a pontosan megfogalmazott célok vég­rehajtásának nekilásson. Az eddig lezajlóit t a egy it lések la pasztalatai jól megvilágítják párt­szervezeteink vezető; előtt feladatai­kat. Ezek közül az. első és legfonto­sabb az. hogy tanulmányozzák elme. lyülten Rákosi elrtárs beszédét és a Központi Vezetőség határozatát. Át. tanulmányozva, a beszéd alapján vizs­gálják meg saját pártszervezeteiket, munkájukat, vonják le a tanulságokat Rákosi elotárs bölcs útmutatásából a saját munkájuk, pártszervezetük szá­múra. Rákosi elvtárs beszédének szellemé­ből meg keli tanulnia minden párt- funkcionáriíwnnk, hogy mi a jelentő­sége a bírálatnak és önbírálalnak, s meg kell tanulniuk azt helyesen alkal mázni. Különösen meg kell lar.ulniok az ön bírálat gyakorlását, ágtj, hogy a megbírált hibák megszüntetésének, módját is azonnal vessék fel. A meg­talált és feífedett hibát kiküszöbölet- lenii] hagyni — lehetetlenségre vall és a mi pártfunkciónáriusaink nem tehe­tetlen siránkozó emberek, hanem kom­munisták. A taggyűléseken most sem és ez­után sem szabad háttérbe szorítani a tag- és tagjelöltfelvétel ügyét, sőt még az. eddiginél is gondbsabban kell a tagjelöltek kérdésével foglalkozni. El( kell érnünk, hogy a tagjelölt felvétel külsőségei és a tagságnak a felvétel­kor elhangzó hozzászólásai 's megírni, lássák: milyen nagy megtiszteltetés, dl. csííség az élcsapat soraiba kerülni. PUT iudez nem egy két napra szóló feladat. Hosszú, szívós munká­val kell pártszervezeteink vezetőinek és tagságának magáévá tenni, a gyakor­latban megvalósítani Rákosi elvlárs út­mutatását. Fáradhatatlan nevelő és szervező munkával keli níeglaimlmink és megtanítanunk a kritika—önkritika fegyverének helyes, építő alkalmazá­súi. nehézségeket és akadályokat nem ismerő, kitarló munkával kell arra tö­rekednünk, hogy Pártunkat a magunk területin egyre közelebb emeljük nagy példaképünk, a Szovjetunió Kommu­nista (bolsevik) Pártjának színvonalá­hoz! A némelbólyi állami gazdaság versenyre hívja az ország valamennyi állami gazdaságát a répaveiőmagtermesztés minőségi és mennyiségi fejlesztésére A németbólyi állami gazdaság dolgo­zóinak pénteken megtartott üzemi ér- teke7.ieten nagyjelentőségű versenyki­hívás született meg a répavetöinag mi­nőségének emelésére és termésátlagá­nak növelésére. A második világhábo. rú előtt répavelőmag szükségletünket nagyrészt külföldről kellett fedeznünk. A felszabadulás után megindult répa- velöinag-nemesilés és termelés követ­keztében ebben az évben az állami gazdaságok már annyit termelnek, hogy a jövő évi Velőmag teljes egészé­ben biztosítva lesz. Az üzemi értekezleten Jónás György - né üzem: párttitkár és /Búrnál Gyula vállalatvezető megnyíló szava': és a Köztársasági induló eléneklése ulán Czégénv József, a DÉFOSZ megyei tér melé.si és versenvfelelöse tartott beszá­molót. Megemlékezett arról a kiváló eredményről, amelyel a németbólyi ál­lami gazdaság a répavetőmag-termesz- lés terén már az elmúlt évben felmu­tatott. Az értekezlet határozata érteimében a németbólyi állam; gazdaság dolgozói a következő felhívással fordulnak az ország valamennyi állatni gazdaságá­nak dolgozóihoz: „Mi, a Németbólyi Állami Gazdaság dolgozói, az ötéves terv kezdetén megértve azt a feladatunkat, hogy a termelőszövetkezeti csoportokat és do'gozó parasztságunkat a legjobb mi­nőségű vetőmaggal lássuk el, üzemi gyűlésünkön a következő határozatot fogadtuk el: Vállaljuk, t hogy maghozórépánkat úgy válogatjuk kj és ültetjük e1, a ta- lajelőkészitést úgy végezzük, hogy kiültetett magrépánk április X5-ére 00 százalékban megeredjen. Vállaljuk, hogy gondos ápolással, a répaiölt! állandó gyomtalanításával, a permetezések időbeni végrehajtásával, a magpergést megakadályozó behor- dással az üzemtervünkben előirány­zóit répamaglermelés átlagunkat 20 százalékkal felemeljük. Vállaljuk, hogy az aratás és a cséplés Idejének és módjának helyes megválasztásával, valamint a mag helyes kezelésével a termelt magmennyiség átlagosan 76 százalék csiraképességü, 98 százalék tisztaságú, 15 százalék víztartalmú lesz. Gazdaságaink termelékenységének emelését úgy mozdítjuk elő, hogy ed­diginél johb munkaszervezéssel, bri­gádmozgalommal a répa előállítást árát 5 százalékkal csökkentjük. Felhívjuk az ország valamennyi ré- pamaglerntelő állami gazdaságát, terü­leti brigádját, hogy csatlakozzon ver­senykihívásunkhoz. amelynek célja a minőségi vetőmagtermelés emelése, a külföldi behozatal csökkentése és ezen keresztül öléves tervünk győzelmé­nek elősegítése." Az Állami Gazdaságok Baranyanie- gyei Központja a németbólyi állami gazdaság versenykihívásához csatla. kozva, kihívja az ország valamennyi megyei központját a következő ver senypoulok „szerint: A Baranyamegyei Központ vállalja, hogy a megye területén: 1. az elültetett magrépa április lá-ére 90 százalékban megered. 2. a megyére előirányzóit magrépa- termelés-áttngunkat 20 százalékkal fel­emeljük, 3. a termelt mag átlagosan 76 szá­zalék csíraképességű, 98 százalék lisz. taságú, 15 százalék víztartalmú lesz. Elbírálás a pécsi norma szerint. A pécsvidéki; aknákon megindult a verseny A SZTAHANOVISTA CÍMÉRT A sztahánovista kongresszus küldöt­tei már egy napja tanácskoznak. Egy napja beszélnek a pár hónappal ez­előtt született magyar sztahár.ovista- mozgalomról, hogy lemérjék eredmé­nyeit, megszabják tennivalóit, a fejlő­dést, a jobb jövő, az öléves terv mi­előbbi sikeres megválóéi!ása érdeké­ben. Az itthonmaradt dolgozók élénk érdeklődéssel fordulnak ezen a két napon Budapest felé. Útmutatást vár­nak a dolgozók a kongresszustól és ezt eredményekkel akarják fogadni: több- termeléssel és a S^aliánov-Ma'oni továbbfejlesztésével. Az új vívmányok, tx új munkamód­szerek eddig még soha nem ragadták egyszerre magukkal az egész dolgozó tömeget. Voltak mindig olyanok, akik hogy a tagokkal közöljék azt is: mi* ^kételkedve, vagy rosszindulatúlag fo gadták a kezdeményezést, a dolgozók legjobbjainak a törekvését. Ezeket sza­vakkal nemigen lehetett meggyőzni, de meggyőzték őket a tények. így volt Sztahánov is a Dqnyec-medencei bá­nyász- akinek eredményét eleinte ké­telkedve fogadlak, de ott is győztek a tények. A Sztabánov-mozgalom el­terjedt a föld egyhatodán és mint a forradalom, hosszú éves tapasztalatai­val, eredményeivel átcsapott hozzánk is, ide a pécsvidéki ezénmedencébe. Ennek eredményei már mutatkoznak és ezért fordulnak olyan nagy érdeklő­déssel a pécsvidéki bányászok a szta­hanovista-kongresszus felé. A Molnár-fejtés dolgozói február 21- én felkeresték a műszaki irodát, hogy írásba fektessék le' célkitűzésüket, a Párt és a szakszervezet, valamint az üzemvezetőség előtt. Jől átgondolták mielőtt az elhatározás megszületett benn ült. Gondosan meg is fogalmazták és így kezdték el: ,,Mi a csapat tagjai megértettük Rá. kosi elvtársnak a Központi Vezetőség ülésén elmondott beszédét és a Köz­ponti Vezetőség határozatát. Ennek tu­datában cs a közeledő sztahánovista- kongresszus tiszteletére szlahánovista- brigádot alakítunk és elvállaljuk, hogy teljesítményünket az eddigi 160 százalékról 200 százalékra emeljük.” így folytatták: ,.A 8 órai munkaidő teljes kihaszná­lásával és az igazolatlan műszakmu­laszlás kiküszöbölésével a brigád ered­ményeit állandósítjuk, kiküszöböljük a kampány szerűséget". A fejtés lejárata a szállító folyosó. Ott áll a csille, mellette az odahor­dott gerendák. Nincs kijárata a szta- i.ánovisla-csapal lejtésének. ' Echter Antal párttitkár elvtárs bosszúsan csó­válja a fejét és később tudjuk meg, hogy csütörtökön kapott megbízást Sárdi Károly elvtárs az üzemvezető séglöl, hogy hajtsa ki a kijáratot. Ve­szélyes, meredek fej lés. A csapat tag­jai előrehajtották a pasztákat és mun­kájuk nyomán hatalmas íir tátong a 4. szinten lévő fejtésben. — Jobban is állhatna a fejtés — mondja Echter elvfárs. A hiba nem a dolgozóknál van. Á kihajtásra nem adlak utasítást az üzem vezetői és kicsit fékezni kell az ira­mot. Ez az első, ami szembetűnik a fejtésben. Nincs meg a műszaki vezetőség részéről az a támogatás, amit a Molnár-fejtés dolgozói megérdemelnének, vagy az, amit megkaptak a pártszervezet veze­tőségétől és Echter elvtúrstól. De ez a hiányosság nem változtat seromij a fejtés dolgozóinak lelkesedésén. — Majd Sárdi elvtárs kihajtja — mondja Kalauz elvtárs, a csapat egyik sztahánovistája — és lesz még ennél Ls nagyobb eredmény. Sztahánovista? Igen. Először a sztá­lini műszakban döntötte meg minden addigi eredményét 425 százalékos tel­jesítménnyel. Utána is szép eredmé­nyei voltak. Igaz, hogy ingadozott 130 és 200 százalék között, de nem a salát hibájából. Nem volt meg a lehetőség. De a jő munka megadta. A pártszervezet vezetősége felfigyelt, a csapatban dolgozó egyes vájárok ki­váló teljesítményeire éa most össze­vonva azokat, olyan munkahelyre állí­totta őket, ahol szaktudásuk és öntu­datok segítségével kifejthetik1 képes­segeiket. Szívesen beszélnek munká­jukról. Kalauz István elvtárs elmondja a csapat munkamódszerét, amit a fejtés­ben alkalmaznak. — A pasztát a szén keménysége miatt először kidöngetjük alul és utá­na kezdünk felülről résein! és munkánk könnyebb, több a termelés. Persze vannak, akik nem szívesen veszik tudomásul a sztahanovista-csa­patok eredményét. Protekciót hangoz­tatnak és nem akarják tudomásul ven­ni a fejlődést, a termelés új módját, ami rohamléptekben honosodik meg a pécsvidéki bányákban. így Széchenyi- aknán is. Hatan vannak a csapatban egy har, madban. Uj munkamódszerük és len dületük a hat csillés előirányzatot 12 csille teljesítményre emeli. 60—65 csille szenet termelnek ki naponta ha­tan. Molnár József csapatvezető, Ka­lauz István, Bősz Antal, Vágner György és két csillés. Szerdán indí­tották a munkát és azóta állandóan 200 százalékon felül termellek és 10 ember munkáját végzik el. Molnár elvlárs, a fiatal csapatveze­tő lendületesen fejti a csillogó szenet. Négy lelkes bányász újszerű munkája lendületet ad a termelésnek cs ered­ményeik iovábbviszik a mozgalom ter­jedését. Nincsenek mér egyedül, nyo­mukban ott járnak a Kotocs-fcjtés bá­nyászai, akiknél semmivel sem kisebb a lelkesedés, mint a Molnár-fejtésben. Az egyik fiatal segédvájár mondta: — Megmutatkozik, hogy eAcl a ver­senyzési formával lehet előrehaladni, de az eredményeken kívül küzdeni kell a régi meggyökeresedett lelfogás ellen is. Sztahánovista címért indult a ver­seny még Széchcnyi-aknan a Glock- fejtésben. a Leisz-fejtésben cs még két helyen, ami bizonyítéka a Sztahánov mozgalom elterjedésének és annak, hogy lerembolódik a fal. amit olyan sokáig döngetett a dolgozók termelési lendülete. Nincs is különösebb akadálya a ter­jedésének. Pécsbányalclepen is győz­nek már a szlalini-müszak óta a té­nyek és a naponta születő új eredmé­nyek minden szónál többet mondanak. Forradalmat, visznek a munkába a sztahánovista bányászok. A pártszer­vezet jól támogatja a kezdeményező bányászokat, de több támogatást vá­runk a műszaki vezetőségtől, akiknek legyen szívügyük a Szlahánovmozga- lom! Az új vívmányok, az új munkamód­szerek lassan magukkal ragadják a széles tömegeket és a kételkedőket meggyőzik az eredmények, a kezdemé­nyezőknek pedig áj lendületet ad a szlahánovista-kongresszijs ,.i- !-i'ja: .a '! Kászon József.

Next

/
Thumbnails
Contents