Dunántúli Napló, 1950. február (7. évfolyam, 27-50. szám)
1950-02-23 / 46. szám
1950 FEBRUÁR 23 KÄPLO Till Károlyné sohasem felejti el: A Szovjet Hadsereg hozta el az új, szabad és boldog életet Efkoiródtak. Nemrég még ott nyüzsögtek Pécs utcáin a németek, de azután megindult az áradat nyugat tété. Előbb a gazdag sváb kutasok cifra szekérsora zörgött végig az országúton, azután kiátlócsontú tehenek, birkák, disznók csordáit hajtották végig toprongyos hajcsárok, végül az utolsó német katona is eltűnt. — Óf viderzén — köszönt et sunyi pislogással a kis púpos Peniecker is, a Votksbund-,szervező. — Lásson viszont a nyavalya — gondolta Till Károlyné és mikor már elment, hangosan is ugyanezt mondta. őket is be akarta szervezni, de kizavarta a lakásból, mert jót tudta, hogy a férj© tagja az egyletnek. Hogy milyen egyletnek, nem tudta, azt a férje sem árulta el, nehogy kikottyantsa, ha netán a csendőrök faggatni kezdenék. napi? fellélegeztek Meszestelepen is. —- Most már megtátjátok, nemsokára jobb tesz — mondta Tiílné a szomszédasszonyoknak. Ezekben a napokban távoli puk- kanások'.ól, ágyúdörejekből következtettek ama, hogy merre viszi irháját « német. Éjszakánként a láthatáron a „Katyuskák" fénycsíkjait bámulták. Délen és nyugaton zajlott a harc, a telepnek egyetlen eltévedi akna jutott, az is csak egy ablakot vert be. A bányászok éis a viftaoy- tetep dolgozói! mindennap pontosan elmentek „sichtre“. — Jönnek! Jönnek! — rohant be a telepre valamelyik játszadozó gyerek. Hogy melyik volt, máig sem derült ki» mert percek múlva tízen, aztán miágíöbben vitatták, lkáé a dicsőség, hogy elsőnek látta meg őket, egész; telep minden épkézláb lakója az országúira csődült, hogy lásisa, ahogy a hős szovjet katonák a réten át, hosszú csatárláncban, nyakukban lógó géppisztollyal közelednek. Félni senkinek .lem jutott eszébe. Gyerekek, asszonyok, öreg nyugdíjas bányászok' és a dáí- ufános vagy éjjefes harmadba osztott bányászok tömege vett körül minden csillagos sapkájú, fáradtan, de boldogan mosolygó katonát. — Ne, most már szabadok vagyunk — nvoúdfca otthon Tilt Károly a feleségének. Csalk így egyszerűen. A bányászok nem szeretnek szónokolná. Azután folytatták tovább a munkát. De most már magukért, a dolgozó néoért, a nép országáért. '— Mosl már szebb az élet. És nemsokára jobb is lesz — mondta ebben az időben Tiílné. Férje minden műszakra ponlcsan lement u bányába, sohasem mulasztott. Elindult a szén- csata. — Most még szegény az ország, mert a németek kifosztották. Ahhoz, hogy újra gazdagok legyünk, a gyáraknak termelni kell, de a gyárak nem termelhetnek szén nélkül — így ! Ä © 2a © 26-fífS> | HINDU FILM Rz élet véndorcsi Előadások) 5, 7, 9 órakor, 9 B Á RV1A " J A felszabadító Vörös Hadsereg !| megalakulásának 32. évfordulója * alkalmából február 23-án, csütörtökön este 7 órakor DÍSZELŐADÁS a Szabadságharcos Szövetség ifi rendezésében. Bemutatásra kerül B Hamadik csapás i 26-áig FÄ&LYÄ VOLGA MENTEN MESE A HŐS KATONÁRÓL I Előadások 5—10-ig. I Vasárnap d. e. 10—1-ig. d. n. 5—10-ig. magyarázta Till elv árs. Felesége jól megértette. inflációt Is leUiiy.aöttc az ország dolgozó népe. Megkezdődött a hároméves terv. Gyorsan pereg az idő, ha tudja az ember, hogy miért dolgozik. — Most kezdődik a Jobb — állapította meg Tiílné tárgyilagosan. Akkor már a Párt népnevelője volt, szorgalmasan járt falura, amit érzet,! és tudott, elmondta ott is. Az- sosem felejtette el hozzátenni, hogy honnan kezdődött a szebb élet és a jobb élet. Onnan, amikor a szovjet katonák csatárlánca felbukkant a mecsekszabitcsi domboldalon. Úgy jöttek akkor, hogy nem állhatott meg előttük semmi is senki. Ők hozták a szabadságot, a szebb és jobb életet. — Amikor tavaly hazajött a férjem Galyatetőről... — most már csak így meséli á dolgokat Tiílné. Szóval, amikor hazajött és elmondta, milyen jól érez‘1 ott magát, akkor is azok a hős géppisztolyos katonák ju otrak eszembe akik, mikor körülállák őket és valaki tőrt orosz tudásával megkérdezte, mi történt, csak legyintettek: „semmiség". Hi&h zi minden szerénj sós nem semmiség az, ami; nekik köszönhetünk és annak aki vezette őket, Sz'álin elvtársnak. Hogy lehetne a férjem élmunkás, ha nem jöttek volna, hogyan lenne ilyen szép életünk, hogyan vehettem volna rádiót és bútort, hogyan vághatnánk most már minden évben disznót, ha ők akkor nem jönnek? — így gondolkozik Till Károlyné. De nemcsak ez forog a fejében. Férje mindennap későn jön haza, mert vezetőségi tagja az aknai pánszervezetnek is, a lakótelepinek is, Tiílné maga a párt tizesbizalmija, az MNDSZ vezetőségi tagja. Ez az elfoglaltság tölti el legjobban. — Megértetem minél több emberrel — mondja —, hogy » nagy Szovjetuniónak köszönhetjük mindazt, ami nálunk van és, hogy legjobban azzal tudjuk ezt meghálálni, ha magunk is úgy teszünk, mint a szovjet emberek: mi is felépítjük a szoc:alizrnust. — Ezért tölti el estéit és délutánjait férjével együtt a Pártban, vagy az MNDSZ asszonyai között. Soha, amig él nem fogja elfelejteni, de emlékezni fog rá kislánya, Már us- ka és majd annak a gyereke is megtanulja: kemény, bátor, egyszerű emberek, szovjet katonák hozták magukkal az új, szép és boldog életet Mr gyarországra. Mészáros Ferenc ÁPRILIS 4. TÖBB, JOBB MUNKÁVAL KÖSZÖNTÜNK Egymásután zajlanak le a röpgy ülések az üzemekben. Nem egy, hanem számtalan felszólalás beszél arról a végtelen háláról, örömről, mely- lyel az üzemek dolgozói nagy ünnepünkre, a felszabadulás évfordulójára: április negyedikére készülnek. És ezek a szavalt a tettek előfutárai, ezek a szavak arról beszélnek, hogy milyen teljesítményt vállalnak a dolgozók annak a napnak méltó meg ünneplésére, amikor egy ország elindult azon az ódon, hogy uralt országából a dolgozók hazája legyen. E ezek a lelkes munkafelajánlások a hűség és a hála énekének dallamát szövik. A Pécsi Bőrgyár Ságvári Endréről elnevezett 200-as krómos faragó brigádja felajánlotta, hogy- teljesítményét április 4-re 300 százalékban teljesíti. A „Kirov‘‘ krótocserző-brigád elhatározta, hogy teljesítményét 200 százalékról 250 százalékra emeli. A washetía és meszes műhely az üzem átlagának ötszázatokkal való emelését és a minőség állandó javítását, a munkaidő legteljesebb kihasználását ajánlották fel. De szép sz.ámmul akadnak egyéni felajánlások is: Jakab János 75, Török Jánosné 75, Reinstein linréné 30, Kajtor Lászlóné ötszázalékos selejtcsökken- tés mellett 15 százalékos emelést. Wisst Mihályné 30, Berónyi Erzsébet 40, Lehőe.üí Lajosné 30, Megyeri Lukács 10. Sturcz Ferenc 10, Keresztes Mária 10. Janó Mária 10 Ringlaub Mária 10, Müller Károly 10, Rónaki János 10. Gács Béla 15. Frank László 10 százalékos teljesítményemelést ajánlottak fel április 4-ro. Díszközgyűlés a városházán, emlékműkoszorúzás a temetőben a Ssovjet Hadsereg Nnpjútt Pécs város törvényhatósági bizottsága ma délelőtt 9 órakor u városháza közgyűlési termében díszközgyűlést tart. Pécs város dolgozói ■ Magyar-Szovjet Barátság Hónapjának keretében ünnepük a Szovjetunió népével, az egész világ dolgozóival együtt * dicsőséges Vörös Hadsereg megalakulásának 32-ik éviordulóját. A díszközgyűlésen Krauet Pál elvtárs, polgármester mond ünnepi beszédet, majd a műszak; ügyosztály vezetője előterjesztést tess az utcák elnevezés© és ez utcaszabályozás tárgyában. A díszközgyűlés utón Vall órakor a közgyűlés résztvevői és az üzemek, bányák küldöttel megkoszorúzzák a temetőben a szovjet hösök emlékművét. Délután az üzemekben ünnepi gyűléseket tartanak a néphadsereg tisztjei, este 7 órai kezdettel pedig az Uránia filmszínházban a Harmadik csapás című szovjet filmet mutatják be díszelőadásban. Ä pécstráradi gépállomás dolgozói lelkes gyűlésen csatlakoztak a kecskemétiek versenykihívásához Először a mezőhegyes! állami gazdaság dolgozói fordultak felhívással az ország állami gazdságaíhoz, hogy versenyben lássanak neki a tavaszi munkáknak. A kihívásnak nagy visszhangja volt az egész megyében, és most hatalmas visszhangja van a kecskeméti géfktllomás kihívásának is,' melyben az ország valamennyi gépállomását versenyre hívják a tavaszi munkák batáridő előtti, jó minőségű elvégzéséért. A péosváradi gépállomás dolgozói üzem; gyűlésen tárgyalták meg a kecs- kemé.iek kihívását. A gyűlésen, miután ismertették * kecskemétiek versenypontjait, számos hozzászólás hangzott el, melyben kivétel nélkül azt hangoztatták a fnaktoristák, hogy felveszik a versenyt a kecskemétiekkel és túlszárnyalják a kecskemétiek eredményeit. A gyűlésen a gépállomás dolgozói elhatározták, hogy vállalják a gépállomás tervének 16 SZÁZALÉKOS TÚLTELJESÍTÉSÉT az üzemanya gfog vaazitás 15 százalékos csökkentését, az egy holdra eső üresjáratnak 280 méterről 100 méterre való csökkentését. A gépállomás dolgozói gyűlésükön megtárgyalták a minisztertanács határozatát; is és vállalták, hogy a minisztertanács határozatának megfelez lóén, a körzetükbe tartozó összes termel őcsoportoknál a talajelőkészí.ésit és a vetést gabonanemüeknél legkésőbb március 31-ig, cukkorépánál április 15-ig, cukorrépánál és burgo^ nyánál április 30-ig elvégzik. A töb-' bi növényeknél is vállalták a minisztertanács által megállapított határidők betartását. Az üzemi gyűlésen számos felszív laló hangsúlyozta, hogy a gépállomások nem elégedhetnek meg a munkák határidő előtti elvégzésével, hanem arra is gondot kell fordütaniok, hogy MINDEN MUNKÁT A LEGJOBB MINŐSÉGBEN végezzenek el. Ennek megfelelően a traktorosok vállalták, hogy a szántásnál vakbarázdát nem hagynak, a forgókat elmunkálják, a vet5gépek helyes beállításával és összekapcsolásával pedig biztosi.ják a gyors egyein letas vetést. A versenyből a gépállomás mezőgazdászai is kiveszik részüket. A mezőgazdászok vállalták, hogy a kör« zetükbe tartozó termelőcsoportok 60 százalékánál segítenek a tudományos vetésforgó bevezetésében és valameny- nyi termelöcsoportnak állandó szakmai segítséget nyújtanak a magasabb termésátlagokért folytatott munkás jukban. 3ó vetéstervvel kés'zülnek a püspöknádasdi dolgozó parasztok Püspöknédasdon is gyűlésen vitatták meg a község vetéstervét. Mire megérkezett Koós István elvtárs, járási DÉFOSZ titkár, a gyűlés A széncédulák és beteglapok kezelése mellett döntően a verseny szervezésével foglalkozzék a Széchenyi-akna üzemi szakszervezete Pártunk és a szakszervezet munkájában központi kérdésként szerepel a termelés emelése. Ennek fon- to>sságált legutóbb Pártunk Központi Vezetősége is nyomatékosan kihangsúlyozta azzal, hogy csakis a termelékenység magasabb emelésével valósítható meg ötéves tervünk. Ennek érdekében mindenütt a pártszervezeteknek és az üzemi szakszervezeteknek kell élen járatok. Vájjon így van-e ez például a Széchenyi-aknán? Nézzük meg, hogy az üzemi szakszervezet mit tesz a termelés emeléséért, illetve hogyan akarja kijavítani az eddigi hiányosságokat, amik bőven találhatók a szakszervezet munkájában. Január első felében alakult meg az üzemi harmadbizotóság Széchenyi- aknán és első feladatként a pár.szervezettel karöltve megszervezték a csapatháromszögeket, amelyek feladata a csapatok kollektív szellemének ápolása, a termelékenység emelése és a széleskörű agi'áció. Ezek a csapatháromszögeik hetenként állítólag össze is ültek és a pártszervezettel és az üzemvezetőséggel megtárgyalták a termelés terén mutatkozó hiányosságokat. Ezeknek az értekezleteknek azonban niucs nyoma. Nem ellenőrizhető, hogy mit javasoltak a csapatháromszögek, hogy a határozatot vég- rehajfoinák-e és pedig azért nem. mert az értekezletekről nem vettek fel jegyzőkönyvet. Ez úgylátszik nem véletlen a Széchenyi-aknán, mert van egyéb hiányosság is. Első persze az, hogy nem ellenőrizhető az elvégzőit, vagy el nem végzett munka. A másik hiba, hogy amikor üres o&illehiánny&l küzdenek a fejtések dolgozói, ugyanakkor csillék a rendezőkön sorakoznak, fával megrakva és kivonva a forgalomból, Ezt bár döntően befolyásolja a Széchenyi-akna lemaradását, még sem veszik észre a szakszervezeti bizalmiak, de nem veszi észre az üzemi szakszervezet sem. Nézzünk meg egy további hiányosságot. Ma központi kérdésként kell foglalkozni az egyéni verseny, kifejlesztésével. Garai Gáspár harmadbi- zo'.tsági titkár szavaiból kiderül, hogy a versenyszervezések helyett mi a „központi kérdés" Széchenyi-aknán. — Elmerülünk a sok apró munkában, mert mi foglalkozunk a széncédula és beteglap Iebélyezésével, a legénylakás kiutalásával és még sok más munkával, amit mások is el tudnának helyettünk végezni. Ebben tényleg igaza van Garai elvtársnak, de érthetetlen az, hogy látják a munkájuk fogyatékosságit és mégsem változtatnak rajta. A niunkaverseny kiszélesítése helyett a fa- és szénkiutalás a „legdöntőbb munkája" a szakszervezetnek. így valóban nem lehet egyéni versenyt szélesíteni. népszerűsíteni. Pedig tudna jobban L dolgozni a Széchenyi-akna üzemi szakszervezete, ha a 24 tagból nemcsak öten dolgoznának, mert a többi 19 vezetőségi tag egyáltalán nein veszi ki részét a mim- kábóL A szakszervezeti munka kirívó hiányosságaiért elsősorban a függetlenített szakszervezeti vezetők hibásak, akik nem irányítják megfelelően a szakszervezeti funkcionáriusok munkáját. A szakszervezet a mostani munkamódszer mellett semmiesetre sem tud a termelés és az egyéni verseny irányítója lenni. Ezért a jelenleg uralkodó helyzeten sürgősen változtatni kell. A szakszervezeti függetlenített vezetőknek meg kell találniok a módját, hogy a többi vezetőségi tagot is bevonják a munkába. A szakszervezeti iroda pedig necsak panasziroda legyen. Ezt meg kell érteni a Széchenyi-akna üzemi szakszervezeti vezetőinek, Gazai cs Fonyodi elvtarsaktiak, akik harmadbizottsági titkárok, szintén vál- toztatniok kell eddigi hiányos munkájukon. Azokat a szakszervezeti vezetőségi tagokat, akik nem dolgoznak, győzzék meg helytelen állásfoglalásukról, ha pedig ez nem megy, állítsanak a helyükre olyanokat, akik szívügyüknek tekintik a termelés emelését és ezen keresztül az ötéves terv végrehajtását. Ragoncsti János. előadója, a kultúrterem már zsúfolásig megtelt dolgozó parasztokkal és parasztasszooyokfeal. Koós elvtárs beszámolóját nagy figyelemmel hallgatták, mert kitért azokra a feladatokra is, amelyek a miniszter- tanácsi határozattal kapcsolatban hárulnak a dolgozó parasztságra, A beszéd közben sokszor felhangzott az éljenzés és taps, amellyel kifejezésre juttatták, hogy a terv megvalósítása mellett sorakozik fel a falu dolgozó parasztsága, és követik a Párt és Rákosi elvtárs által megszabott utat. Molnár Béla községi jegyző Ismertette a község vetéstervét, és azt, hogy az egyes növényeket mikor és milyen határidőre kell elvetni. Lelkesedéssel fogadták el Soós Ede párttitkár javaslatát amelyben indítványozta, hívják fcl Hidas községet versenyre, a tavaszi mezőgazdasági munkák idejére. Az értekezlet lelkes hangulata a felszólalásokból tükröződött igazán vissza. Sebestyén B. István elmondta, hogy a dolgozó parasztsának érdeke az időbeni vetés, mert jobb és több lesz a termés, csak ezt az illetékes szervek is segítsék azzal, hogy idejében küldik a vetőmagot. Pál János felszólalásában elismerőleg nyilatkozott a tervszerűségről, mert így tudjuk pontosan miből mennyit kell vetni, és látjuk, hogy ebből mennyit végeztünk el. Ugyanígy nyilatkozott Kiss András is, és hozzátette: „minden erőnkkel azon leszünk, hogy a tervet teljesítsük, mert ezzel elősegítjük hazánk gazdasági életének fellendítését és az ötéves terv sikerét.” Ez az értekezlet megmutatta, hogy a ptispöknádasdi dolgozó parasztság minden erejével azon dolgozik, hogy a tervet sikeresen megvalósítsák a DÉFOSZ irányításával és a párt- szervezet támogatásával. Ha a lelkesedés és tervszerűség viszi előre munkájukat és a fel- világosító munka nem kampányszerű lesz, úgy biztosan megnyerik a versenyt Hidas községgel szemben.
