Dunántúli Napló, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-01 / 1. szám

6

w ft ? I, 6

tflW TANUAK í

U VIELT

*ÉiZi E^DRE

HoiükváhAl *<”<t hazaínlé.

rA hosszú út elég időt adott arra, hogy elmorfondírozzbn, hogy visszaemlékezzen a látottakra, a hosszú évekre, melyeket ott töltött a csodálata* OT- szág soktornyú, mesébiillő szépségű fővárosában. Az opera jutott az eszébe, ahova hetekkel előtte kell meg- vál.ani minden előadásra a jegyet. A múzeumok, könyvtárak, egyetemek épületei vonullak cl szemei előtt és » maga clete. Látta önmagát vitatkozni kirgiz tanárjclöl e-kkel, üzbég orvosokkal bjelorussz írókkal és űjrak-i gyulladt bensője mélyén az a tűz, amely min dm vitatásából áradt, am'nt szenvedéllyel nyúltak hozzá a tudományos, művészeti kérdésekhez. A kolhozok könyvtáraiba «uhant visz- sza gondolataiban, ahol Shakespeare művei forgatta a fehérorosz paraszt és a délelőtt. szénát gyűjtő parasztlányt látta maga előtt az esti villanyfényben, amint mikroszkópon át figyeli élénk érdeklődéssel a ke lémetszett búzaszemet. Boldog világ!— futotta be egy eóhaj a felvillanó képeket, aztán hazájára gondolt. — Menynyire erős. összefogásra lesz szükség, míg szülőfalumban a villannyal együtt kigyullad a szellem tüze isi?

Már sütött a reggeli nap. amikor átrepültek az országhatár felett 0

'Wesérlsezís után egy nappal,

felkereste öccsét, aki egy gépgyárban dolgozott, mini szerelő. Első meglepetése fivére clőlépése volt. Az egyik üzemrész vezetője lett időközben.

— Soha ilyen élvezettel és érdeklődéssel nem fogtam munkához, mint az u óbbi évek minden reggelén — újságolta lelkesen öccse.

Másnap elvitte, magával a gyárba Rövid Igazoltatás után beengedték és az üzem vezetője is hozzájuk csatlakozott a sétára. Elsősorban a kuk u- rálls viszonyok érdekelték, há; bevezették a gyáriak az üzem kulturler mébe, megmutatták a nyolcszázkö e- tcs könyvtárat is, az olvasótermet, amelyben a sakktól kezdve a legfr1- sebb bel- és külföldi folyóiratokig minden fellelhető volt, aroj a munkátok kul urális továbbjutásához szükséges.

— Holnap a Rádióban szerepel az üzem vc-gyeskórusa — magyarázta a vállalatvezető.

— Húsz munkásunk egyetemre jár, munkaidejük után többen jogot tanulnak, mások meg bölcsésznek készüli nek — tette hozzá az öccse.

Rádió is volt az olvasóteremben.

— Az ö gves terv végén sokkal gazdagabbak leszünk — lelkesedet- egy harmadik, utóbb * csaúakorott munkás, aki — mint meg'udta — kul- túrfelelöse volt a gyárnak. — Könyvtárunk ezer könyvvel bőrül, új színpadunk lesz a kui árteremben és művészi nevelést iá kapnak az elv tár. •ak. Színházba már most is sokat járunk. Minden új darabot megnézünk, minden jobb filmet is és írók járnak ki hozzánk előadásokat tartam. Ken - . geteg kapcsolatunk van a hivatalos^ művésze:! éa irodalmi szervekkel. Ha < olőadót kérünk, azonnal megkapjuk. { És — kiragyogott az arca, ahogy a jő. vőre gondolt — az ötéves terv végén mindegyikünknek saját könyvtára lesz. j Ax egyik tújárt író mondotta egyszer:^ JMinden dolgozó tulajdona lesz min-^, den művészet“.

Mikor elhagyta * gyárat, gokkal £ könnyebb volt a melle. Vidáman, fü- tyőrészve vágott át a kocsiúton s j egy trolibuszra szállt feL

•

A saját falnlára alle Ismert rá.!

A vasúttól új, kövezett tttea. vezete't < a község szívébe. A régi szatócsüzlet helyén új portállal cslnoeítva állót: ( égy nagy űriét;

„Földmű vessző vetkezet“ oJ varia at homlokzaton. Egyszeresük hatalmas ( puffogás, ropogás ütötte meg a fűiét 'A zaj egyre közeledett és egy pere múlva az egyik mellékutcából befor- < dúlt egy traktor, majd utána májjegy ( és egy harmadik is felbukkant a sor végén.

Amiit a szülei meséltek, az szebb t volt, mint amire gondolni mert. A ( váróé tájszínháza havonta jár ki a fa- < tuba és nívós előadásokat mutat bs < a régi ripacs társulatok hajmeresztő operettjei helyett. Filmeké: hoznak? la községbe, pedig itt rossz mozi sem < volt eddig.

— Villanyunk van, fiam! — reszke-G tett az nnya hangja, ahogy ráncos, öreg kezével a mennyezet felé muta-< tott. A fejétől egy fclméttrnyi magasaágfcan fehér porc-ellántányér csillogott, öble mélyén, mint egy furcsa, áttetsző gyümölcs, a villanykörte villogta vissza az ablakok kereur+fáivrí metszet kinti fényt.

— Képzeld, — árulkodott ravasz mosollyal az apja — anyád regénye kot olvas!

— Na, maga csak hallgasson, —

ütött vissza félig tréfásan, félig komolyan édesanyja szava — úgy Ül bo esténként az oskola padjába, mini a zöldfülű gycrokemberókl Tudod-e fiam, mit tanul? Könyvelést! ötvenkét éves korában!

— Költ a szövetkezetben valaki, aki a* ilyen munkát is d tudja végezni — döraögött az apja a bajsza alatt.

Egyszót sem tudott szólni. Az ab. lakhoz lépett. Olyan furcsa nehézre' !e ; tel© a melLo, hogy mélyet kellett lélegzetbe. I.ta minden pólusa az utca házait, fáit, elsuhanó, ballagó alakjait, min'.ka másként mentek vo! na az emberek is. Apja hangja rántotta vissza a gomolygó gondolatok mellől:

— Tudót} milyen kultűrfeázunk lesz

őt éven W.ü3? Nagy könyvtár lesz benne, színpad, mozi, ping-pong, — vagy hogy hívják, — társalgó, ahol minden ügyes-bajos dolgot meg- hányunk - vöt tick majd.

—■ Hogy dicsekszik kend. —* szólt oda a fe'.Wég — oszt nemrég még ijedten kiabált, hogy tőmereteszik a falut.-* Bolond voltam, — azógyenk* zott az övig ■*** de bolond volt a há roranogyed falu is.

Az anyja odalépett az ajtó mellé s csavart egyet a villanykapcsolón Egy soecnpiliantás múlva, mint <gy csodálata« fénnyel ömlő felhőszakadás, elinti: *z aranyié víllanyvilág a taaieg szobi ben Az asztal ragyogóit legjobban a fényben és két szl- t»es,;áblájú könyv annak tetején. Az •ffyriton sötéten kígyózott a cím ezö- vogaí „Az acélt ciogedzfk“. A másik sötétbarna . volt arany betűk tündöklőtök • közepén: „Sztálin művei" — olvasta.

Anyja kalécoíal telt tálat lett a könyvek mellé *z asztalra. Szép osendélet feküdt egy pillanatig a villanyfényben: kóláé* és könyv.

VASÚTON

Heggel amint Barátra útiunk, l — sűrű homályt A világ eltünlt Esi szitált, szil verdesett. Mozdonyunk még evők meg te

moccant,

(tan amikor a gőz kibuggyant,

Irinyiit hazánk a táj felett.

Kingát hazánk, hogy lássak torba, kösse tekintet szép csokorba.

Szárba szökkent a zsenge rozs! Amott a szántón szoknya villan, új huzalokkal int a villany, s egy kicsi folt most már napos.

Kinyílt a táf! Ott hajladoznak barna rögön. Itt villamosnak sárgája int a főtéren.

Képeink nőnek, élnek, telnek, keményen írnak történelmet, lobogó, lelkes Intelem,

Kerek a domb, mint aranyérem, munka pezseg a tágas téren, új ez a híd a víz feletti S amerre látunk véges-végig ama kis láthatár-szegélyig közeleg a nép és Integet.

Láthatod így most jövőnk sorsán dolgozik, épül Magyarország, tanít, tanul, áj arcot ölt.

S mint kicsinyét a felnőtt vádi, olyan becses hazája néki, olyasi becses a gyár, a föld.

Óvja ts Bt, mint anya lányát, turbltidt önt és robbant bányát,

magaséba tőr s a mélybe ás.

Óvja is öt! Mint anyját ggermekl Iskolák villany, kultúrtermek -- ez a jövő, a folytatás,

\ .

S lám a vasát lett partja mentéit' dolgozik népünk a szerencsén s tervét követve éri el, amit cstak lenge álmok blrtetk, s lázas szavak az égre írtak, valóság, lm, » nem égi jeL

ötéves tervünk szép fáiéra,

eddigi munkánk méltó bére, elektromosság, tűz és, vágy/ Vonat szalad! Nagy ipar épül s a Hortobágy finom szelétől megremegnek ttz almafák.

f

I

Á tudót, a& faá m a fteda^égus tdlkesm kä&zäntt

AZ ÖTÉVES TERVET

Nincs foglalkozási ág az országban, amelynek ne jelentene gazdagodást az ötéves terv és nincs halad 6 szellemű dolgozó, aki közömbösen ob vast a volna végig a terv 50 tnüliírdos brrnh ázását. Hogy milyen perspektívák nyílnak meg népünk előtt az Elkövetkező öt esztendő alatt, arra gondolni sem mertünk volna évekkel ezelőtt. S hogy a terv minden '.előirányzata betel jesül időre, orra a hú romáré* terv sikeres befejezése a leg'

kltüuőbh - biztosíték. ' - j

Az alábbiakban egy índós, egy fró fa egy pedagógia Byilafkea^t nf*

hálrry szóban arról, hogy számára mh jelent az ötévé» terv. KüiAjibözS területen adja meg számukra a terv a lehetőségeket, de egybe« megegyeznek: lelkesen folytatják a hároméves tervben megkezdett munkáikat s évnek jegyében köszöntik az induló ötév«« tervet.

Dr Lissák Kaim ón

a tudós egyetemé lámát-, a Povlor-féV kísértet!-! egyik legkiválóbb magyar folytatójo tőié<dk í.ítröV ezt mondotta:

—• 'A hároméves lerv sikeres w-oti*sA*iy«i bís*> csak a háború okozta veszteségek bénultságából emelték ki a magyar tudományos (Etetőt, hanem olyan nagy lebetdségefceá bteío.sftettek * Sntaté munkának, amely a magyar twJ0M»ay' törtóatóé- ben példa nélkül Ml. Ezért az ötéves txépfftoét.sfí$- tervünk indulásaikor már 'mein* tifTha’aövs az 19 AS-as „békenívót“, olyan terveket feéwítheWünk, melleknél a haladó szovjet tudomány mód-zéróit, munkatempóját és eredményeit is toki utol be vehettük.

— A pécsi egyetem élettani intéMiéttek atuá kaközössége mir évek óta az idegműködés é)séta ni mechanizmusának tanulmányozásával foglal kozák. A feltételes reflexek és gátlások kiépöéscr» abka'mns laboratóniunKrkat és modern állatUtál- lót kapunk az 1950. évben, melyek lehetővé le- szik, hogy a Pavlov által matatott úton tovább haladva vizsgáljuk a magasabb idegrendszer; működést.

Hunyady József

* flot.aI pécsi író, akinek „Az elsüllyedt országi aímű nagysikerű regénye éppen a napokban jelent ■aeg. rgen komoly kilátásokról beszél:

— ár én számomra máris megmutatkoztak az Ménes terv el$5 fecskéi: A napokban értesített az illetékes hatáság, hogy négy idősebb irólársammal együtt beutaltak a sárospataki „Alkotók Hálába", hegy regénytrilógiám kővetkező fejezetein dolgozhassam nyugodtan, gondtalanak Kevesen sejlik, hogy mit jelent az író számára a nyugodt alkotómunka lehetősége. Már eddig is nagymértékben elvettem a népi demokrácia kormányának támogar lását. Nemrégiben állandó leszállási engedélyt kaptam a: egyik bányába, azonkívül regényem tisr’ leírt díja cigit abban, hogy ezentúl csak az írással ftylalkozhasmim.

— A ma írója előtt, ha dolgozni akar, korlátúm lehetőségek állanak. Az ótéves terv biztosítja ezt, azért köszöntőm őszinte lelkesedéssel az elkövetkező öt esztendő hallatlanul gazdag és tzo~ cialitmu.n építő programjának megindulását.

Görcs László

pedagógus teánygironá rising i&ctgsAd a urvrigjl sr vében nyilatkozott:

— Hatalmas fejlődési prospekttvák nyDook

meg előttünk, a népi demokráciában rns-gjiecaütt pedagógusok előtt. Mi a köznevetés területén vagyunk hivatottak elősegíteni az ötéves terv siker rét s ennek ellenében mit kapunk írd ős' «eredtjeink a tervtől?

— Tízen kétezer új pedagógus erősíti épeg sorainkat az ötéves terv folyamán, 339 új Iskoláit kapunk, 709 új tantermet, 26 új tanulicitthont, hatezer férőhellyel, azonkívül 784 új tanítói lakás épül eziclö alatt. Négyezer iskola új vegytani laboratóriumi felszerelést kap, azonkívül fizikai kísérleti eszközöket s ez 200 ezer tanuló számara jelen ti a természettudományi oktatást. Háromezer iskola rádiót, ezer iskola műhelyberendcrést ás ta- nulókonyhát kap. Harminchétmillió forint azat- gólja majd a középiskolák korszerűsítését. Azt hiszem folytatnom felesleges. A magyar pedagógus alig várja a terv megindulásét és azt szive melegével köszönti.

KÉT POHÁRKÖSZÖNTŐ

Irta: E. S2ERGE3EV

Szilveszter estéjén a szerkesztőségben felhívott régi barátom; Grisa Kudrin.

— Üdvözöllek öregem — dörögi« mély hangján a (telefonban. — Hogy vagy-, gyűröd a papirost?; Mi az, meg sem ismersz? Itt Grisa beszél!...

— Melyik Grisa? — kérdeztem rossemájúau, — a százhúsz kilós, álomszuszék, káposz'tukolletlel » szájában?

— Hazudsz, papírpocsékoló! -r- így Grisa, —> Kudrin vagyok, jóvágáví, közepes életkorú, vonzó külsejű férfiú! Erról különben személyesen is meggyőződhetsz, ha megígéred, hogy az újesztendőt újra nálam köszöntőd f el...

örömmel indultam útnak Grisa lakása félé. Űt közben elgondolkoztam, s eszemhejutnlt íavalyi szilvesz-ierurík. 1047 utolsó óráit Is vele töltöttem.

Nem hiába, a régi barátság nem rozsdásodik. — Grisa örömmel fogadott.-—* Igazin te vagy az? — dőnnfigte mély hangján, s át akart ölelni. Ebben azonban megakadályozta hatalmas po. cakja. Cseppet sem változtál,

ugyanolyan nyápic, gőndöThajú fhV vagy, mint voltál.

— De ezt nem lehetne rólad mondani — mondtam nevetve, — f* aztán alaposan meghíztál. Mi nz oka? Vízkór, elefánlkór vagy szívbaj?!

— Egyszerűen helyes az életbeoSztá- sírni, — morogta Grisa önelégülten, s >elesüppcdt egy hatalmas karossszé >e. —• A kitűzőt tervei teljesítem h •om hónapra. A jó minőségre ügyele Kitünően eiszom, nyugodt vágyó iszta n lelkiismeretcm, jól végzem de -ómat Érted?... Jól tetted egyé eént, hogy eljöMél. Mit tanácsolsz,« yen pohárköszöntőt mondjak? Hív alosak hozzám a gyár emberei...

B«Idog újévet! Sok sikert! — ilye- aokat »zoktak ilyenkor mondani. így vííaszoJtam.

Grisa azonban nem voll megelégedve a válasszal.

— Valami lelkesítőt is szeretnék Mondani., Ilyeneket: Három millió rubel j fvadalmazást kaptunkl De mi! mondhalnék még mást, ehhez hasonlót, lelkesítőt? — dohogta.

Kiuya, nem kell ezen olyan sokat gmtdolkozui! Iseol egy két pohárkával, s inwjiásrl, egyszeribe Cicero lesz belő. iertS...

Barátom arca hirtelen bánatossá vált, a ez az arckifejezés nevetséges ellentétben áftt hatalmasra nőtt rengő tokájával, húima arcával...

—• Te kfhmyen beszélsz! Inni! Orvos tiltotta el! — mondta sóhajtva. — Elhájasodis! — Míg ti fejedelmi la- komát üttök, én káposztakotlett és szódavíz mellall buslakodh.tiLom ...

fialsni 12 órakor Grisa nehézke. sets fcíesnelkedel't a karosszékből, s arcán méla undorral koccintotta sízze! lelt poharai a likőrös poharakhoz,

— Boldog újévet! — hebegte. — Sok, a 'terveknek megfelelő sikeTtl S általában jó, csendes, nyugodt munkán

Utána bágyadtan roskarlt székébe, s meg nem mozdult reggelig. Kifárasztotta az éjszakázás elkényeztetett kővár testét...

Erre gondoltam, ahagy most barátom lakása felé közeledtem Mikor beléptem hozzá, éppen a tükör előtt állt, s ruhát próbált. Alig ismertem rá: alakja már az első pillantásra

vagy ffflmázsúval kevesebbet mulatott,

Az ördögbe! — Mi történt veled édes Griskám! — kérdeztem elhülve.

— Térj magadhoz, — válaszol)!«, s olyat csapott n vállamra, hogy majd lerogytam. Valójában'megváltozott,

— Nincs ebben semmi boszorkányság, — folytatta még mindig hahotázva:

— Emlékszel még árra a buta pohárköszöntőre tavaly szilveszterestén? „Csendes, nyugodt munka ..Beval. lom, most is ég a füiem, ha arra a békés önelégültségre gondolok, melyben akkor leledzoMem De szerencsére az élet bekszőlt, akkori hangulatomba, s egy év alatt minden megváltozott.

— Egy szép napon a minisztérium arról értesített, hogy gyárunk Javadalmazását csökkentették. Felnyögtem és ellenkezni próbáltam. Persze nem lehetett. Most már azt mondom: szerencsére! Gyorsan át kellett szervezkednünk, alaposan neki kellett látnunk a munkának: három hónap múlva rentábilisak voltunk. Hirtelen fogyásom ekkor megállt, s éppen fel akartam !é- Iekzeni. mikor újabb utasítás érkezett: 2 millió megtakarílásl Magával a miniszterrel csatázlam, de minden hiá. bal Bezártam az irodámat, a kulcsot zsehrevágtam, s végigjártam a műhelyeket. Láttam: vannak tartalékok. Az esztergályosoknak azt tanácsoltam, hogy gyorsabban indítsák be a padokat, a szerelők brigádját önálló gazdasági alapokra fektettem...

— De sft dolog nem maradt ennyiben Már láttam, bogv egvre emelkedik a nyereségünk, mikor egy hétre

Leningrádba kellett átáznom, hogy ellenőrizzem a rendeléseket. Mire visz. srátértem, a pártbizottság h következőket közölte: „Távolléted alatt » közösség kissé •megváltoztatta a tervezd tét, — s kötelezettségei vállalt arra, hogy még további három milliót takarít meg... Vedd tudomásul, hogy helyetteseid nem emeltek kifogást ex ellen!“ FVInyögtem újra, immár harmadszor. De a titkár így vigasztalt* „Semmi baj! Gri.gor Sztycpámovicat K kollektíva majd segít neked, s tudod. Ka a nép ’»gazán akar vaTamil, »kár egy hegyet is elmozdít a helyéről...“ A munka utolsó, legkisebb nwr ranatát Is szabályozni kellett. Hosszú, teázással egybekötött gyülésezésekni gondolni sem lehetett! Sztahánov tanácsot szerveztem a gyárban. Jómte gam meg beiratkoztam » pénzügyi tervintézet esti tagozatára. Tanultam. S úgy takarékoskodtunk, hogy nem maradt egyetlen elpocsékolt szög sem] így aztán jól dolgoztunk, a* állam öt millióját december hatodikéig elót*^ remtettük az utolsó kopekig! Sót, még további kötelezettséget is vállaltunk. És most már nem is jajgatok ...

Grisa barátom elmerengett a történeten, de aztán újra felderüK az ábrázata. Olyan mozdulattal tapogatta meg karcsú alakjára simuló ruháját, mintha maga is csodálkozna ezen a változáson ...

Örömömben majdnem a nyakába hárultam ...

— Nagyszerű, — kiáltottam — akkor most kitűnő vacsorát eszünk, utána énekelünk. S aztán — ha szabad kérdeznem, milyen pohárköszöntőt mondasz megfogvatkozott barátom?

— Emiatt ne fájjon a fejed! Cs«X ennyit mondok: „Éljen az alkotó, fáradhatatlan, küzdelemteljes szovjet életünk.!“