Dunántúli Napló, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-01 / 1. szám

Szocialista monkaversenoye! eiere az itéves terv megvalósításáért! Ti/f már szint* csak órák választan ak el átlói, hogy hatalmas, szoclaliz- must építő ötéves tervünk friss lendülettel meginduljon. A gyárak, han és bányákban mindenütt készülnek a dolgozók arra, hogy a tervet, az ország gazdaggá és boldoggá varázsolásának tervét már az első napon a győzelem biz.es ígéretével indítsák meg. Amikor az ötéves tervről esik szó, nincs olyan dolgozó, aki ne gondolna a sztálini műszakra, amely megmutat, ta, hogyan lehel és hogyan kell áttörni a régi kereteket, hogyan lehel megsokszorozni. Ennek az ünnepi munkanapnak a példáján indulnak el, ez adja az erőt és az alapof ahhoz, hogy az ötéves terv végén már nemcsak néha, hanem mindig ennyit, a mainál kétszer vagy három többet termelje­nek, ugyanúgy, mint a sztálini műszakban. Ötéves tervünktől minden dol­gozó a jobb, szebb, boldogabb életei várja, amelyet magunknak teremtünk meg, ezért a nagy készülődés, ezért van a nagy lelkesedés és innen az a hatalmas lendület is, amely kezdettől végig győzelemre viszi ötéves tervün­ket. Kein János komlói rá jár 200 százalékos átlaggal kezdi-Szemein még ott van a fdkete szén­por, amikor leül az asztalhoz, ahol hármain foglalunk helyet. Neve ott sze. repel a sztálini műszakban jó ered­ményt elért többi név mellett 208 szá­zalékos teljesítménnyel. — Ebben a műszakban fejeztük be • hároméves tervet — mondja és új- jával rámutat a számoszlopra, ami ott sorakozik az asztalon. — Előbb mint elvállaltuk, teTjesftet- fSk éa most már a túlteljesítésen dol­gozunk. Igaz, hogy csak négy műszak, ban, mert akkor indul az ötéves terv. így holnap vé^e lesz a réginek — is­métli magában és gondolatai vrssra- száilnak a kezdethez. Ha fellapoznánk a 3 éves terv első évének teljesítményeit és megkeres­nénk Rein János komlói vájár altkori eredményét, altkor azt a teljesítményt találnánk: 110 százalék. Ez volt az átlaga egész évbem. 1948-ban a nor­mája már 120 százalékra ugrott fel. — így is maradt egészen az egyéni verseny*knegindulásáig. —* emlékszik vissza. Júniustól kezdve aztán emelke­dett a százalék, emelkedett a kereset. Fejből mondja az eredményeit. 140, 150 és novemberben a sztahánovístci versenyben közel 600 százalék. így emelkedett folyamatosan a töb­bi bányász normája is és így vált le­hetővé a 3 éves terv időelőtti teljesí­tése. Még egy műszakja van Rein elv­társnak és ezzel a hároméves tervben elért eredményei lezárulnak. Követke­zik az ötéves terv. Erről beszél most komolyan, megfontoltan. — Sokat hozott a hároméves terv a családnak, de még többet hoz majd az ötéves. — Erre jól felkészülök — az egyéni verseny fokozásával. Jobban megszervezem a munkámat mint eddig és egész biztosra veszem, hogy átlag teljesítményemet 200 százalékra eme­lem az ötéves terv indulásánál. — Hogy sikerül-e? — ismétli kér­désemet •— hát miért ne sikerülne. Sikerült elvtárs a sztahanovista munkaversearyben elérni majdnem 600 százalékot. Akkor is ment, hát most is fog menni. A kétszázas átlag meg­lesz. Igen, többet akarok termelni az ötéves tervben és ha ezt elérem, töb­bet is fog adni nekem, mint a három­éves­Újat, jobbat, többet akar adni Czeininger Béla építésvezető Féléve ran a vállalatnál. Senki sem kényszerítetíe oda. Mini építőmester önállóan dolgozott azelőtt és még az­előtt, mint kőműves. Úgy érezte, amit tud, nem zárhatja szűk körbe. Többet és többnek kell adja. így került a Magasépítési Nemzeti Vállalathoz. Ki­tárolt előtte a világ. Soha ilyen nagy építkezéseket nőm vezetett. Most fe­jezték be a Megyeri-útit. Sokat hozott számára ez a három hónap. Most tel- iesedett ki benne, milyen más a mun­kához és erről is beszélni keli: a mun. későkhöz való viszonya. — Válaszfal volt közöttünk. Amikor ide kerültem, éreztem, hogy nem úgy néznek rám, mint aki közéjük tarto­zik. Idegenül álltunk egymással szem­ben. Lassan tört meg a jég, de meg­tört és az utolsó hónapokban már a lepdület, lelkesedés cgybeforrasztott bennünket — mondja Czeininger Béla építésvezető. Visszaesni ék szik azokra a napokra, HPOLLO í-éio Bűvös sapka Előadások vasárnap 3, 5, 7, 9 ó. Hétfőn, jan. 2-£n Titkos küldetés Előadások» S, 7, 9 érakor. gJ&RÁMl A 1-é ig Rejtélyes ejtőernyősök Titkos küldetés 1 Héttőn, jan. 2-án £ Bűvöst sapka | Előadások fél S, fél 7, fél 9-kor i |P K 8 It Ül! HAMLET Előadások: I 'vasárnap fél 3, fél 6 és tél 9 hétfőn fél 6 és fél 9 amikor elkezdték a sztahánov munkát. Boldog örömmel nézte a magasbaezök- kenö falakat, az újításokéi, amikkel tovább vitték, tovább fejlesztették! a,z új munka módszert. — És továbbra is azon kell együtt dolgoznunk munkásoknak és műszaki értelmiségieknek, hogy minél könnyeb­ben biztosítsuk a munka termelékeny­ségének emelését. Tudjuk, hogy m! vár ránk az ötéves tervben. S büsz­kék is vagyunk rá. Mi építjük a gyá­rak épületeit, a sok-sok lakóházat, amiről ötévé* tervünk törvénye beszél. Neki a hároméves terv nyugodt, biz­tos életet o az életnek igazi, új értel­met hozott. Ma a közösségben, a kö­zösségért dolgozik. Az ötéves tervhez még nagyobb reményeket fűz. Még tel­jesebb harmóniát vár tőle munkatár­saival. S ezért solcat is akar tenni. Esténként szovjet építési szakkönyve­ket! tanulmányoz, egyre jobban kibon­takozik előtte, hogy az út megvan, csak el kell indulni rafl» S régóta dédelget magában egy újítási tervet i», Nemeseik vár az ötére» tervtől újat, jobbat, ö is újat, jobbat, többet akar adni. Ezt karja azoknak a fiataloknak is adni, akikkel, mint útképzősökkcl fog­lalkozik. Nyolcvan fiú, lány, munkások ős munkáenők ülnek vele esténként szemben. Az új szakmunkások, az öt­éves terv szakmunkásai —■ Velük együtt olyan lelkesedéssel, éa lendülettel, amilyennel a sztálini műszakon dolgoztunk, úgy akarjuk győzelemre vinni ötéves tervünket is, mellyel mérföldes csizmába léptünk, hogy a szocializmushoz érjünk — fe­jezi be a beszélgetést Czeininger Béla. S ha a példáját követi «ok száz és ezer műszaki értelmiségi könnyebben, hamarabb érünk cl a célhoz. A szállífóbrignd kerese&b fáradsággal többet teljesít A lapos csillén sorra kerülnek egy­más fölé a kövérre töltött zsákok. A raktári brigád dolgozik itt. A Nonna- olajgyár egyik legjobb brigádja. A ra­komány embermagasságon is túlnőtt már, mikor hárman nekifeszítik vállu- kat és rátolják a sülyeszteth mérlegre. A zsákolás, mázsás súlyok vállon szállítása * legnehezebb munkák közé tartozik. Igaz, hogy itt a raktári bri­gádnál már sokat könnyítettek rajta azzal, hogy a hajaiéból a raktárig nem vállon, hanem csillén szállítják és a zsákokat nemegyenként, hanem csillénként mérlegelik, de azért a zsá­kokat1 még mindig kétszer kell meg­emelni és lerakni­Somogyi elvtúrs, a brigád vezetője a mérleg mellett áll, jegyzi a súlyt. Persze nem ez az egész dolga, a 1 bri­gád tagjaival együtt zsákol ő is. — A mi munkánknál — mondja — úgy van, hogy egy ember a teljesít­ményét nemigen tudja növelni.,Ha va­laki egyedül zsákol, csak annyit tud elvinni, amennyi «feje van. Itt csak a brigádmunka érhet «1 eredményt így be tudjuk osatani a munkát úgy, hogy a nehezebb munka után minden­kire jusson egy kié könnyebb munka is. Ezzel a módszerrel, a hat ember A Magyar Dolgozók Pártja Baranyamegyei Bizottságának üdvözlete Pártszervezeteink vezetőinek és minden egyes tagjá­nak, a tömegszervezetek vezetőinek és tagságának, Pécs és Baranya megye egész dolgozó népének boldog újesztendőt, az ötéves terv győzelemre viteléhez jó munkát kíván a MAGYAR DOLGOZÓK PARTJA’ \ BARANYAMEGYEI BIZOTTSÁGA smros egy (illírt üköd ésével ml J< tu­dunk jobb eredmények«!! elérni. — Például a sztálini műszakban — moeolyod'k el — akkor aztán ment a munka. 143 százalékot értünk el. Pe­dig addig örültünk, ha felment a tel­jesítményűek 110—115 százalékra. Azóta aztán egyszer sem kerültünk •vissza 120 alá. Most már máskép dol­goznak a szállítómunkások is. Azelőtt, ha valaki „jobban megnyomta a gom­bot", dühösen néztek rá, sőt szóval is szidták. Most pedig, ha jön egy va­gon áru, fölugranak rá, hogy „na ki lesz készen «lőbb?” É* versenyeznek egymással, hogy öröm nézni. A brigád tagjai most már inkább arra panaszkodnak, hogy a gépek nem adnak elég dzállltanivalót, nincs »lég kirakni-?«ló vaggon. Pedig több í* van. mint azelőtti Még több lean, ahogyan az ötévé* tervben előrehaladunk. A munkalapokon, amit a brigád tagjai hétfőn kapnak meg, rajta lesz, hogy hetenként, sót naponta mennyi árut kell megmozgatni és rajta lesz az is, hogy ebből mennyit teljesítettek. —Nálunk —- mondja magabiztos»» Somogyi elvtár» — mindig a telj estté* lesz a nagyobb. Ez biztos. \ Ahogy mondja, szinte látjuk m munkaláp hátlapján egyre följebb gör­bülő grafikont. Az ötévé» tervben less szállítanívaió bőven, de mégis min­dig könnyebb lesz a. szállítók im to­kája, £ápek viselik majd a teher ne­hezét és ami a munkásra jut, könnyen bírja, ment jobban éo szebben fog «ni. A dobolás egyre erősödött. Erősza­kos, kliígewtö hang voll. Egyszer lá­tóin egy filmet, azon kivégzés volt, akkor dobollak így. Azóta mindig a kivégzés jutott eszébe ha ezt a dobo­lást hallói*». — Igen, mintha mindig kivégzésre mennének — gondolta most is magában. A jénetéren alig tudta ke­resztül fúrni magát. A környék min­den sváb falujából ott voltak a bun­dos ok. Franz Baseli a magyarorsázgi „gazileiler" tartott gyűlést Mágbcson. Mintha mindez cask azért lett volna, hogy in ég jobban megerősítse elhatá­rozását. — Nem maradok köztük — mondta most is összeszoriíoit fogakkal. Há­tán kis tarisznya lóbűlódzot;, abba pa­kolta bele a legszükségesebbeket. Egy kis ennivaló, egy váltás fehérnemű. A fordulónál még visszanéztít egy pil­lanatra. Itt .szülelett, itt élte le gyer­mekéveit, itt legénykedett. S most itt hagyja. Hogy szerette ezt a falut. Most mégis inkább gyű'ölelot érez, mint szomorúságot. Kiköp feléjük, az­tán megfordul, meggyorsítja lépteit. A dobok hangja még mindig kíséri, szinte fut előlük, csak akkor lassít, midőn meggyőződik, hogy már csak a megerőltetéstől fejébe kergetett vér lüktet dobhártyáján. Gyárba Uerfill. Pécsett. Ott szabadult fel és a felszabadulás után 1945-btn tért vissza először. Akkor a falu már telepesekkel volt tele. Meg­szerette őket, Otthon maradt. Úgy érezte most lelt igazán otthon a falu­jában. Együtt járt velük a pártba, együtt harcolt velük az ortft maradt sváb kulákokkal.. Sokan azt hitték róla ia, , hogy telepes. Aztán az egyik vasárnap munkások jöttek ki az üzemből. Onnan, ahol ö is dolgozott. Falu járók. Többet ismert közülök, az egyikkeí együtt is dolgo­zott annakidején. Sokat voltak akkor is együtt s most régi jó barátként üd­vözölték egymást. Délután sokáig be­szélgettek. — Nézd —mond fa Szabó Pista — így hívtak a barátját — tudod, hogy pár napon belül! megindul a Terv. Az üzemet bővítjük, sok munikásra van szükség. Három év alatti, amit olt töl­töttél, megtanultad a munkát. Egy­két hónapon btlül, mint szakmunkás dolgozhatsz. Gyere vissza. Nem sokát liabozoit. Elsejével be­állt. 1947 augusztus elseje vött ez. Több, mint két évig nem is tért visz- tza a (fajaiba. Karácsony másnrjpjáu azonban falujárásra indullak. Mágocsra osztották be. ^4z emberek általában haj­lamosait arra, hogy azt higgyék, csak ő körülöttük változott meg a viliig és nem gondolnak arra, hogy időközben másutt is lehettek válto­zások. Különösen így van az ember a falujával. Megőriz magában egy fényképet róla s még évek múlva is azt hiszi, hogy minden úgy né* ki, mint «mikor utoljára látta, ő is így volt velő. . Az első . meglepetés akkor érte, amikor a vásárteret meglátta a falu szélén. Fehérre meszelt gerendák kerítették be és választották «1 egy­mástól ur. áltat- és kirakodó vásár­nak való helyet. A községházára alig ismert rá. Teljesen új, szép, egészen városias épület nézett vele szembe, úrikor Megállt előtte, — Hát ittég bolti! milyen változások voltak — kezdte neki magyarázni Molnár Béla, aki mint dolgozó pa­raszt, került be a községházára, Vet- ró Ida, Bogár Margit, mindkettő új- gazdának a lánya, most itt dolgoz­nak. Nemrég ment el Taksonyi Béla. Komlói bányász volt, idehelyezték a jegyzöségre, aztán számvevőségi tan­folyamra vitték. Jakkor u»dr érezte, hogy ha­mls a fénykép, ami megmaradt benne a falujáról. S ezután már szen­vedélyesen kezdte kutatni, hogy mi változott meg. Kiment a piactérre megnézni, hogy végezték el a köve­zést. Megnézte az új ménistállót, melyben három gyönyörű mén ropog­tatta az abrakot. Megnézte a gyer­mekjátszóteret a hatalmas két hajó­hintájával. (Egybe-egybe most is vagy nyolc gyerek rivított, túlhar­sogva a közelben álló ternplom ha­rangjának bugását.) Megnézte az óvoda udvarán álló gymnekfilrdőt is. Ez most csendes volt, bármilyen kellemes i« az idő, fürdésre azonban mégsem alkalmas. De el tudta kép­zelni mi lehet itt nyáron. Egészséges, vidám gyermekeknek milyen hargo- gó zsivaja telheti itt he a levegőt. De még sók más vúlilozás is történt Mágocsun. Az egyik legnagyobb váltto- ais történetét, Balogh Jancsi, a trak­toros így mesélte el neki­. A nyár elején három ember jött a faluba. Azt mondták, hogy gépállo­mást állítanak fel. Legtöbben meg­örültünk neki, de voltak olyanok, akik azt mondották, minek az, van itt már mindenkinek állata. Aztán telt az idő, a három ember itt. volt. de a gépek seholse. , , AimK pedig, akiit, azt eumill­iók. hogy minek a gépállomás, gú­nyosan mosolyogtak ö>sze. ha "el­mentek I'Tasits Józsefné háza előtt, ahol állítólag a gépájltoniást fel akar­ják állítani. —- Gép uiég mindig nem volt. de esténként már vagy 20 an jöttünk össze. Traktorkezelést tanultunk. Az­után-egy napon .megérkeztek a, gé­pek. Hat vadonatúj új Hofbcrr. A felszabadulás jutott eszembe, olyau diadalmasan dübörögtök bo. A többit már a. helyszínen mutat­ta meg neki Balogh Jancsi. A 27 traktort, köztük az övét, az , épülő hatalmas, S0 métere* színt Sb a régi ismerősöket. Legnagyobb részük ak­kor még az apja. mellett dolgozott a földben, de sok van olyan, aki nap­számba járt még akkor. Vas József­fel, Kincses Andrással találkozott először. Aztán előkerültek a lányok is. Molnár Erzsi, Simon Jolán, Utast Ma tűd, Török M.mcL Hogy megváltoztak. Félénk kis pa- x-asítlányik voltak két évvel ezelőtt. Mennyi önbizalmai adott nekik * munka... és a tanulás. Délután ismét Molnár Bélával jár­ták a falut. Együtt ballaglak lefelé a templom melletti kis utcából. Ekkor kezdett el a többi ismerő­sök felől is érdeklődni. Számos ilyen esetet mesélt még neki Molnár Béla Aztán a hasonlókorúikat, a fiatalo­kat kezdte kérdezgotnL Hamarosan kiderült, hogy jónóhAnyán odavan- nak közülük. Szőke Jancsi, Pesti Miska, Dudái» Jancsi, Szabó Andrla tisztképr.őre mentek inég tavaly. Fe­hér Jóskát törzstiszti tanfolyamra vitték, Utas! Eta, Balog Manci szö­vetkezeti tanfolyamon vannak Pes­ten, Fodor Jóska gazdajegyző lett Szentlőrineen. Mind dolgozó parasz­tok fiai, lányai z4 m»I» hálralírff részét a Két termelóosoportoAl töltötte. Mert még­is e* volt a leghatalmasabb válto­zás. „Uj Elet“, „Uj Barázda". Mily on jóízű szavak. Milyen szép nevo van mindkettőnek. Az „Uj Elet“ földjé­nek egy részón, a Nemerőpusztai 140 holdon, annak idejön még Ugrón Imrémé intézője, Müller György haj­totta a cselédeket. Ma a csoport bú­zája, rozsa tőidol rajta, A többi pe­dig jó mélyen felszántva várja a ta­vaszt. — ő21 hold földünk van — me­sélte neki büszkén Szív őri Kálmán, az egyik intézöbizottsági tag. — Nekünk 210 — mondotta Varga Lajos, az „Uj Barázda“ elnöke. Az­tán kiderült, hogy ar. állami gazda­ságnak 870 holdja van. Emlékezett, öOO hold körül van a község égé«* szántóterülete. • — Több, mint harminc százalék — mondta félhangosan. Hazafelé menet Szabó Pieta szavai jutottak eszébe: „Hamarosan meg­kezdjük a hároméves tervet“. Mintha ugyanezzel a hangsúllyal mondta volna ma Szivén Kálmán is: , — ..Elsején pedig mcekezdjflk a* ötéves tervet. S ha azután hazaláto­gatsz, még kevésbé ismered meg a falut“. A kanyarodónál visszanézett Ugv mint akkor 41-ben. A szivében azon­ban most valami soha nem érzett, csodálatos könnyűséget érzett Leihet., hogy ezt nevezik boldogságnak? „■ ..... Békés József.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents