Dunántúli Napló, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-01 / 1. szám
4 ÍS5Q JANUAä 1 'Wjy.vjw.’Baw NUPliO ikküg azt hittük, hogy vadállati tömegmészárlásra, embermilliók megfontolt, „tudományos” megsemmisítésére csak a német fasiszták vetemedtek. Most a Habarovszkban folyó per nyomán tudjuk: az imperializmus kikerülhetetlenül, törvényszerűen szüli a barbárságot, az el- öllatiasodást. Az egész haladó emberiség mély megdöbbenéssel és felháborodással kíséri a japán fasiszta fenevadak szörnyűségeinek tárgyalását. Az imperializmus igazi arcát mutatja ez a per. A 731-es és a 100-as titkos alakulatok odatartoznak a kapitalizmus dicsó tettei közé! Egész laboratórium- városokban állították elő a pestis, kolera, lépíene, tífusz és a többi pusztító járványok baktériumait, megfertőzött bolhák millióit szórták lo a békés lakosságra, beszennyezték a folyók forrásait, a lakóházakat, megmérgezték az élelmiszereket, élő emberek tömegén végezték kínhalállal végződő „tudományos kísérleteket”. Mindezt a vádlottak cinikus egykedvűséggel vallják, úgy beszélnek fertelme» cselekedeteikről, mintha mindez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A Szovjetunió gyors előnyomulása, a Japánra mért megsemmisítő csapása zúzta szét azt a nagyszabású tervet, hogy a baktériumháborút a japán fasiszták kiterjesszék a Szovjetunió, a Mongol Népköztársaság, Kína és később az Amerikai Egyesült Államok és Anglia ellen. A Szovjetunió azzal, hogy szétzúzta a K vantung-hadsereget megsemmi a í - tette a mandzsurtai baktérium-gyárakat, hatalmas szolgálatot tett az egész emberiségnek. És ezt tetőzi be most, amikor ezeket a fenevadakat felelősségrevonja. Ebben a perben azonban nemcsak « japan losisztákról van szó. A vádlottak padján mint annakidején Nümbergben, most is ott ül az egész imperializmus, függetlenül anyanyelvétől, tekintet nélkül arra, hogy japánul, németül vagy angolul szólal meg. Ott ülnek a vádlottak padján elsősorban az amerikai imperialisták, akiknek japáni helytartója, Mac Arthur tábornok már vizsgálatot folytatott. ez ügyben és hivatalos elentése szerint: „semmit sem talált, .ami arra mutatna, hogy a japánok baktérium fegyvert használtak volna.” A japán gyilkosokkal összeszövétkezétt amerikai imperialisták semmivél sem különbek a Deákné vásznánál. Mac Arthur méltón képviseli kormányát akkor, amikor a háborús' bűnösöket rendre-sorra kiereszti börtöneikből és jelentős állami beosztást biztosít számukra. Baktériúinf égy ver ' vagy atombomba — egy célnak különböző megvalósítása, a különbség lényegtelen. De az sem kétséges, hogy az atomborába-politikusok felett is éppúgy ítéletet fog mondani a haladó emberiség, mint Nürnbergben á nácik, Habarovszkban a japán fasiszták felett. MAC ARTHUR A* árulás legfrissebb adulal Ha már a fasisztáknál tartunk, számoljunk be Tito árulásának legfrissebb adatairól. A süllyedés gyorsuló iramát jól foglalta össze a Ce Soir: Szombaton Tito megnyitotta repül öt ereit az amerikaiknak, ami az első lépés a támaszpontok szabályos átadása felé. Ma az angol pénz vonul be Jugoszláviába és lép itt akcióba." A jugoszláv árulók nagyban és ki- * UTÓ csínyben kiárusítják a bős jugoszláv népek hazáját a gyanna- 1 ősi lóknak, a támaszpont-építőknek. Az amerikaiakkal kötött légiforgalmi szerződésnek nagyon átlátszók azok a burkai, amelyek hadászati jellegét leplezik. Az angolokkal kötött szerződés már nyíltabban megmutatja Jugoszlávia teljes alárendeltségét: 4M ezer fontot köteles fizetni! a „kommunista” mezben tetszelgő Tito-oar.da az angol tőkéseknek kártérítésként államosított brit javakért. A koronát az imperialisták és az árulók alvilági szövetkezésére felteszi az a hír, mely szerint Franca külügyminisztere De Gaspcrinél járt és rpanyol-olasz egyezségről t£r- gya’t. a íftwUflvfh«! nodiff Tito látogat el Rómába. Truman-Bevin-Ti- to-Gasperi-Franco egy táborban. És így van ez rendjén: az egyik kutya. * másik eb. Franciaország hírhedtté vált sorozatos kormányválságairól. A dolgozó nép, amely mmci e.'neí^rreuv.. ---.... sz em’éli ..amerikai” kormányainak nyomorpo- litíkáját, sorrá baktatja a Wall Street figuráit. Antikor a Bidault- Jcormány nenlrégihen elfoglalta bársonyszékeit, már nyilvánvaló volt: nem- sokáig marad oz sem, BUJÁUL! elsöpri őket Ja a nép haragja. A jelek azt. mutatják: érik uz új vihar. A költségvetési vita sí>rár- Jrr.viisl- tcn leszavazta, a w.r’sv’-.rrt u kormányt, arat azt jelenfú bh/v egy csomó jobboldali irópvy\a mar közösséget véli&fei Bids«H/áíc hazaárulásával. A parlamenten beiül is érezhető már az erjedés, megbomianak a jobboldaliak sorai, — annál nagyobb a dolgozók közt a forrongás. A kép- viselöház nagy kínnai-keservvel megszavazta a „piszkos háborút” az indokínai szabadságharcosok ellen, de a nép nem! A francia nép nem akar háborút sem a gyarmati lakosság, sem a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. Tettekkel mutatja meg, hogy ilyen háborút nem hajlandó támogatni. Frachon elvtárs, a hatalmas baloldali szakszervezeti szövetség, a CGT főtitkárának szavai élénk visszhangra találtak az országban: „A francia munkásosztálynak közbe kall lépnie a francia csapatok azonnali visszahívása érdekében Vietnámból, (Indokinából) meg kell akadályozni a vérontás folytatását, meg kell gátolnia az amerikai hadianyag kirakását Francia- országban." A Saint-Nazaire-i dokkmunkások elhatározták: akkor sem rakják ki a hadianyagot, ha állás- nélküli maradnak, La Pallice kikötőmunkásai és dokkmunkásai szintúgy, a lyoni asszonyok röpcédulákban szólították fel a fegyvergyár munkásait: ne termeljenek a háborúra, a marseillesi pályaudvar dolgozói nem indítanak el többé hadianyaggal • megrakott szerelvényt, — Franciaországban és Algériában napról-napra szélesedik a háború- ellenes tömegmozgalom. A francia munkások semmi hajlandóságot nem mutatnak arra, hogy háborúzzanak a hős indokínaiak ellen, vagy vérüket folyassák a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. Dó mind jobban növekszik kedvük ahhoz, hogy leszámoljanak tulajdon elnyomóikká', akik munkanélküliségbe, drágaságba, nyomorba és gyarmatig sorba taszítják. Churchill: Na melyiket akarod? Angol gyerek: Azt ott fent.., Régóta ké*7.Ólt a levélíráshoz. Amikor a Nemzetközi Nőnap volt, leveliket küldtek a kínai, indonéz, görög asszonyoknak, (j egv francia asszonynak .akart írni. Valahogy elmaradt akkor a levél. Azóta mindig gönciéit rá. felénként. mikor elöl vasig a Szabad Népet, sokszor bnk- • kant hívekre, - «.mélyek róluk szóltak. Frá'ntla asszonyokról. S a cikkek sü- rűsöilt'ék. Nemcsak az asszonyok, az egész francia 'nép harcával megismer- kertelt T ftrAK tt^orffyuc Azután, amikor egy kis rövid hírt. óv.'sptt arról: I „Pária XVI. keríti‘.lének asszonyt i röpcédulákban hívták fel kerületük ci. rnuUise.it, ne szállítsanak több hadi- anyagid ‘ — akkor került elő az ív papír és hajolt főiéje egy komoly arc. Néni kotlett sokat gondolkozni a megszólításon. Akkor is igy szólícj. ná á francia asszonyt, ha itt állna mellette, az üzem irodahelyiségében. Abban a helyiségben, ahová egy féléve került. Egyszerű gyári munkásnőből személyzeti osztályvezetőnek Biztosan kezdi a levelet: „Kedves Asszonytársam! Innét a mi szép, szabad hazánkból írok Neked. Szeretném, ha e sorokkal még több bátorságot és munkakedvet cd- katnék a ti jövőtiik és szabadságiak 'megszerzéséhez...“ A szeretet, egy egy üt tér aaszonyi szív szeretete rezzenti meg egy percre a toll&t. ......én és nemcsak ón, hanem a Cg y Kissé rnegKesett_ Köpet, sztálini köszöntőt közlünk n londoni Űsily Workerböl. A rajz bemutst- jfe a tőkései: erőlködését, akik hiába erőlködnek, nem bírják elíujni a szocializmus luífjjasan égő lángjait többi dolgozó asszonytárs is mind a mi munkánkkal elősegítjük a ti szebb jövőtöket is...“ Itt megáll egy kicsit. Mivel folytassa? Szeretné elképzelni, milyen lehet az az asszony, akinek a levél íródik. Hány gyereke van vájjon? Hogy folytassa a levelet, mit írjon tovább ... Elgondolkozva néz maga elé, s hamarosan újra megindu'nak a kékbetüs sorok. Mit írjon? Hát az életét.. Eddig és most. Ezt el keli mondania. Hogy tudja meg: Török Györgyné is szenvedett. Sokat., de az élete könnyebb és jobb lett. ,,Sztálin elvldrs vezetésével a dicsőséges Vörös Hadsereg felszabadított bennünket. Azóta más lett az étet nálunk..." Újra és újra k ívőr ti a műit. Jól esik írni róla, egy másik asszonynak. „Tizenkétéves korom óta dolgozom. Több gyárban, többféle munkán. Bányát is takarítottam. Irodát igazgató uraknak, akik ember számba se vettet; bennünket. Sokat lehetne, írni róla. De inkább arról írok, amiben most élünk. Rákosi elvtárs vezetésével eljutottunk ide, hogy szabad hazában, ■ szabad emberek lettünk ..." Szabad emberek ... Igen. mi szabadok vagyunk. De ott Franciaországban máskép áll a helyzet. Mar- shall-tervvel eladták az országot a munkások árulói. „Nálunk is akarták” — gondol rá hirtelen. Aztán visszafutnak gondolatai a levélre. „Tudom a sztrájkolók között ott voltatok ti is, asszonyok. Otthonokban és a munkahelyeken js. Ez <t sztrájk nemcsak gazdasági helyzetetek megjavításáért folyt, jól tudom.. .“ Megismerték akkor a dolgozók erejét, azt hiszem meg is ijedtek tőle — mosolvodik el hirtelen To- ríikné. Aztán komolyan folytatja: .,... politikailag is előbbre juttok Thorcs elvldrs vezetésével a szabadságfokhoz. Nekünk magyar dolgozóknak vem kell sztrájkolnunk, megkapjuk becsületes munkánkért a becsületes fizetést, s államunkban a dolgozóké a hatalom.“ A múltkor előadást hallgatott. A francia gazdasági helyzetről is beszéltek. Jegyezte akkor,a számokat. Maga előtt, látja, újra. A cukor ára egy év alatt 37 frankról öl frankra emelkedett, az étolaj ára 21 frankról 43 frankra, a kávé 170 frankról 420 frankra. .,Ismerjük a helyzeteteket. Nehéz lehet as élet. Jegyekkel, nyomorral küzködtök. Sokszor szenvedlek, mert nem tudtok a gyerekeknek elegendő ételt adni.“ • Mi mindezt elkerültök, — folytatja magában Törökné. Hntforintos cu korból, 1.30 forintos tejből és száz más ólelmicikkből annyit veszünk, amennyit akarunk. Ruhát is. Arra is telik. Sokáig gondolkozik, míg újra tovább irja a levelet-: ,,Harcoljatok ti is tovább a békéért. A háborút el tudjuk kerülni, ha mindannyian igazán akarjuk. És akarja a világon minden dolgozó ember, mert a mi jobb világunkat szolgálja..." Hosszú lett egy kicsit a levél, futja végig az oldalt. Azért ezt mégsem hagyhatom ki belőle — határozza el magát és így folytatja: ..Most készülünk ötéves tervünk elkezdéséhez, amivel már a szocializmust építjük. Látnátok milyen lelkesen dolgozunk! Munkánkkal erősítjük a béketábort és gyengítjük ellenségünk erejét, az imperialisták erejét. És ezzel segítjük előre a Ti ügyeteket is, szabadságotok kivívását és eszménk, egy célunk győzelmét." Lassan odaírja a levél végére a nevét: „özv. Török Györgyné. Délsajt AT, szem. osztályvezető.“' De eléje még azt is: „Asszonytársi üdvözlettel és szeretettel.“ S a levői elindul útjára. Nem állhat éléje drótakadály, határsorompó. Megkapja a francia asszony. L. M. KARÁCSONYI VÁSÁR NYUGATON
