Dunántúli Napló, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-05 / 4. szám

i960 JA-NU AE 5 SfEPLÖ ,,Mint a felszakadt gátból a víz“ 1 sztálini műszak óta állandóan sió 8z egyéni versenyzők száma a MESZHART aknákon Az elmúlt köt hóuap alatt gyökeres változás állt be valamennyi M.ESZ- HART aknán az egyéni versenyben. „ ... mint a felszakadt gátból a víz, ágy töri fel a lendület a dolgozók­ból ..." — írta Rákosi elvt’árs ás sza­vai nyomán megnéztük az aknákat, bogy miként állunk ezzel a döntő je- letrtőaégö kérdéssel. Mi volt a helyzet két hónappal ez­előtt? Az egyes aknák egyéni ver­senyzőinek száma alig haladta meg az (Wszdoí gőzök 10—25 százalékát így december 12 előtt Pócsbányatelepen 60 bányász volt egyéni versenyben, Fe- renc-aimán 33 fő, Vasason 24 fő, •Szent István“-aknán két fejtési csa- P«t­A két kőnap «tótiti. egyéni verseny nSk számát a sztálini saűezak lendüle­te sokszorozta meg be a pécsi szén-me­dence dolgozói soha nem látóit arányokban ezAeeSUDtA ki as egyéni mankaver­senyt. A sztálini műszak előtt döntő­en, a csapatok közös munkája és én- közös értékelése akadályozta a.z egyé­ni verseny kiszélesedését. Másként ál­ltunk azóta ezzel a kérdéssel. A forró «Keretet és a ragaszkodás, amit a bá­nyászok Sztálin elvtárs iránt éreznek, lerombolta a kínai falat, ami az egyé­ni versenyt akadályozta. Pécsbány a te­lepen 237 bijmyász, Ferenc-aknán 98, Vasason 103 bányász lépett egyéni versenyre a sztálini műszakra. Az egyéni verseny ilyenarányú ki- szélesedése meghozta, az eredményt. A sztálini műszakban elért 200—2S0 szá­ndékos péoei eredmény ele, valamint az aknák eddigi soha nemlátott össztel­jesítménye az egyéni verseny kiszéle­sedésének köszönhető. Vájjon Vasason Hodacseb Lászlónak sikerüli volna el­érni 200 százalékos eredményt egyéni verseny nélkül? Nem! Nem sikerült volna csak úgy, mint Sárái elvtársnak 600 Kun Józsefnek pedig 650 %-ot. elérni a sztálini műszakban. De hosz- szasan sorolhatnánk még az eredmé­nyeket, amiket egyéni versenyben és sztálini műszakban ériek el a bányá­szok. Az újabb lendület«* * az egyéni ver­seny kiszélesedéséhez a megindult öt­éves tervünk adta meg. A sztálini mű­szak tapasztalatai azt mutatják, hogy lehet többet termelni még a pécsvidé- ki bányák adottságai mellett is •— aminek ellenkezőjét igen szívesen han­goztatják egyesek, akiknek nem szív­ügyük az egyéni verseny kiszélesedése és a termelés magasabbra emelése. A bányászok alapjaiban lerombolták eze­ket a káros nézeteket, ezt bizonyít­ják a sztálini műszakban eléri ered­mények. Az ötéves tervben hatalmas felada­tok tóinak bányászatunk előtt. Nem Iceveeebb, mint 35 százalékos termelés emelkedést kell elérni az ötéves terv­ben. Ezt a nagy feladatot csak az egyéni? versenyzők számának újabb ki­szélesedésével lehet megoldani. A sztá­lini műszak megadta á tapasztalatokat és ebből tanulva a pécsi szénmedence bányászai újabb rohammal szél esket­ték ki az egyéni versenyt. Versenyre léplek olyanok akik azelőtt soha nem versenyeztek, így Mecsekszabolcson Antal Pál, Bitt­ner Ignác és a többi almákon is a dol­gozók százai, akik tisztin látják a fel­adatokat és tudják, hogy az ő'éves terv megvalósítása csakis a termelé­kenység magasabbra emelésével való­sítható meg. A pécsi verseny jelentőségének meg­értőéit bizonyítják az újabb és újabb egyéni versenyzők. Pécsbányatlepen az ötéves terv meg­indulására 370 bányász 1 épeit egyéni versenyre, Mecsekszabolcson „Szent István"-eknán 380, Ferenc-aknán 121, Szászváron újabb lízzel szaporodott az egyéni versenyzők száma, Vasason 157 bányász van egyéni versenyben. — Csakis a termelékenység maga­sabbra való emelésével érhető el az ötéves terv megvalósítása — mondja a bányászok egy része én ennek tudatá­ban tették meg mitrdeafelajánlásaikat is az ötéves terv megindításánál. Az ilyenarányű egyéni teljesítmények ez­előtt pár hónappal szinte lehetetlen­nek tűntek fel, de erre rácáfolt a sztá­lini műszak és rácáfol a most íofyó munkaiéi® jánlás, ami az ötéves terv síkres megindításáért folyik. Vajjotí egyéni verseny nélkül Nimsz József II merte-« volna vál­lalni, hogy 7 méter fejté* helyett 15 métert teljesít? É* a többiek? Bogdán János 5 méter helyett 15, Scbcndel- bach István 10 helyett 18, Dékácy István 5 helyett 12 méter, Tölgyes Jeoő 20 helyett 25, Ragács József 5 helyett 10 méteres munkaiéi ajánlásai olyan megnyilvánulásai az egyéni ver­seny kiszélesedésének, hogy nyugod­tan mondhatjuk: elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hegy teljesen széttörjük az eddig meiévő elmaradott termelési munkamódszereket és meghonosítjuk az újat, amivel a szovjet példa nyo mán most ismerkednek bányászaink. De az egyéni verseny ilyenarányú kiszélesedésével nincs még elintézve a bányáiszatra váró feladatok megoldása. A meglévő egyéni versenyzők számá­nak mégjóbban ki kell szélesedni és el kell érni azt, bogy az egyes aknák dolgozóinak necsak egy bizonyos há­nyada, hanem szinte valamennyien lépjenek egyéni versenyre, mert csakis ezzel vihetik győzelemre bányászaink az ötéves tervet. ELMÉLETÉ* ‘fi/AKORLAT Újjászervezik a népneveiőgárdét a Zsolnayban Amióta a nép bírósága ítélkezik, obätntnd dóify&zMk a ieímldmtalbat* ' X pécsi megyei bíróság épületének legsötétebb zúgában három egymásba nyíló szobában működik a leíró hiva­tal. A legbelső ez obiban a polcokon, sárguló akták halmazai között dolgo- cik Kaszap Erzoébet, aki 1941-töl vizs­gálja az aktákat, másolja az ítélete- két. Most is azt csinálja, amikor belé­pünk a lomtárnak io beillő szobába, íróasztalán nagy csomó akta vár elin­tézésre.- hú a dolgozó nép ellenségei és megkapták a méltó büntetésüket — mondja Kaszap Erzsébet és így folytatja: — Most már öröm dolgozni ebben az irodában io. — Miért? — tesszük fel a kérdést. Kaszap Erzsébet elgondolkodik. A felszabadulás előtti idők jutnak az eszébe, amikor az urak osztálybírósága börtönbe juttatta azokat, akik ellen a legkisebb gyanú is felmerült, hogy ha­ladó gondolkodásúak. És élénken em­lékszik arra is, hogy hogyan bánjak el a munkásmozgalom legjobbjaival a múltban.- Egyszerö a felelet. Mert most a nép ítélkezik a dol­gozók ellenségei fe­lett. Bizony a múltban sokszor ökölbe szorult a kezem egy-egy ítélet láttán, mert gyakran előfordult az, hogy aki AUTÓT VÁSÁRLÓ PARASZTOK Sztálin 20 ívvel ezelőtt egyik cik­kében ezeket írta: „Vas- és jímter- mélS országgá, az automobilok orszá­gává, a tralctorok országává leszünk és ha egyszer a Szovjetuniót automo­bilra, a muzsikot pedig traktorra ül­tetjük akkor próbálják majd meg a „civilizációjukkal" kérkedő tisztelt ka­pitalistákhogy utolérjenek bennün­ket. Akkor majd meglátjuk, hogy mely országokat lehet elmaradottak­nak „minősíteniI“ és melyeket előre­hal adottaknak." Azóta a Szovjetunióban valóban a legelterjedtebb közlekedési eszköz lett az autó. A legjobb szovjet gépkocsi­kat, a „Moszkvics" és ,’Pobjedn“ autókat árusító üzletek egyikét Grúzia fővárosában, Tbilisziben állították fel. Legutóbb ez év november 2-í-é/i a „Zraja Vosztoka“ című újságban hir­detést tett közzé az üzlet, hogy újabb 100 személykocsi érkezett raktárra, élovember 25-én, tehát egy nappal később — az üzlet vezetője, elmondot­ta, hogy az új autó-tételből. SS dara­bot máris megvásárollak magánszemé­lyek. Az üzleti könyv szerint ez év 8 hónapja alatt 2.092 „Vvbjcda" és „Moszkvics" személyautót adtak el. Az üzletvezető hangsúlyozta, hogy n agyon sok kolhozparaszt vásárol autót. A könyvben, a vásárlók neve között szerepet Vaszo Kohisvili kot- hozparasztc is. Gyönyörű „Moszkvics“ autót vásárolt. ( Akarattanúi is felmeiül a kérdés, —< hogyan tudott a kolhozparaszt aulát * vásárolni9 A kérdésre a feleletet maga! Vaszo Kohisvili adja meg. Kohisvili szölömüvelö kolhozparaszt. , A kolhozban, amelynek tagja, ebben( az évben nagyszerű volt n szüret, bri-i (lódra 180 mázsa szőlőt szüretelt hol-t dánként. Nagyon jó eredményeket ért* el a kolhoz a gabona és méztermelés-1 ben is. Kohisvili csak készpénzben 20.000 rubelt kapott a teljesített mun-\ káért. Ennek egy részéért vásárolta, az autót. , A kitűnő autóhoz kitűnő autóutak< is kellenek és Grúzia ezekkel is ren-1 delkezik. Aszfaltozott és bitumenes ti?.’ join — mint szerte a Szovjetunióban ~ sokezer autó közlekedik. A Bolsevik Párt, a szovjet kormány ( gondoskodása és a szovjet emberek< szeretettől álhatott szorgalmas niun-l munkája együtt teremtik meg m anya * gi jólét óriási emelkedését, ami meg- * mutatkozik a személygépkncs'k for*! gal mának növekedésében is. végső nyomorában néhány pengőt lo­pott több büntetőét kapott, mint aki százezreket sikkasztott, vagy uríasan kifejezve „panamázott". — Ez a világ szerencsére már vég­érvényesen megszűnt. A bíráskodás te rén is új korszak kezdődött — kap­csolódik Ize a beszélgetésbe Szabó Andorné. aki szintén ismeri a mai és U régi bíráskodás közti különbséget, mert tíz éve dolgozik ebben a munka, körben. — Az új korszak nem itt kezdődött, hanem a Szovjetunióban — állapítja meg Kaszap Erzsébet. — Oá: állítot­ták fo! először a népbiróságot, amely kíméletlenül megbüntette a nép ellen, ségeít és 'az ítéletnél méltányolta a vádlott szociális viszonyát, társadalmi helyzetét. Mi a szovjet bíróságok út­ján haladunk a szociálisa bíráskodás felé. A népnevelők esti iskoláján szó­lalt- fel Gál János elvtárs, a pécsi Usolnay-gyar népnevelő felelőse, őszintén beszólt. .— A Zsolnay-gyárban nem fogtuk jssze a népnevelőket — mondotta — megvolt a szervezet, azonban a népnevelőknek ez a szervezete nem működött. Mikor egy-egy feladat meg. oldásáról volt- szó, akkor igyekez­tünk mozgósítani a népnevelőket, de ez legtöbbször nehezen sikerült. Ha már fazreTctte a hibát Gál elvtárs, természetesen nem hagy­ta annyiban a dolgot. Hozzálátott, hogy kijavítsa. Segítenek neki azok is, akik vele együtt meghallgatták a népnevelő iskola eeti előadásait. Gál ehiára, hogy könnyebben menjen a munka, mindenekelőtt felvázolta ma­gának a legsürgősebb feladatokat. — Elsősorban — állapította meg — össze kell fogni a népnevelőket. Meg is kezdte. Először azzal, hogy megállapítja:' kik is á Zsolnay-gyár népnevelői. Mert őszintén szólva ed­dig még azt sem tudta, hogy hívják azokat, akik a gyárban népnevelő munkát végeznek. Ismerte az üzem részek népnevelő-felelőseit, de még azokat is csak futólag, ahogy né­hányszor beszélt velük. Host sorra lelűlrizssálja, hogy kik azok, akik méltók a mű­helyekben a .népnevelő-felelősi tiszt­ségre és kik azok a népnevelők, akik valóban szívesen végeznek és tudnak is végezni népnevelő munkát. Körül­belül 80—100 ■ népnevelője van a Zsolnay-gyárnak, köztük a pártszer­vezet népnevelőin kívül szakszerve­zeti népnevelők is. A vizsgálatnál először azt nézik meg, hogy a nép­nevelő jó példát mutat-e a termelés­ben, ha! iga.tr nk-e szavára munkás- társai. — Ezután következik — mondja Gál elvtárs — a rendszeres újság­olvasás-megszervezése. A népnevelő, aki ismerteti szocialista építömun- kánt nagy eredményeit és feladatait, kell. hogy ő maga is tisztában legyen azokkal. Ezért a népnevelőknek rendszeresen kell újságot olvasnia. A népnevelők csoportosan fogják olvasni az újságot. így nemcsak tu­domásul veszik, amit a lap leír. ha­nem meg is vitatják, megbeszélik, ki­értékelik, hogy tanulságait alkalmaz­ni tudják munkájukban. A Zsolnay-gyárban, ahogy Gál elv­társ mondta is, megvolt a népneve­lők szervezete. Csakhogy ez a szer­vezet éppenhogv papíron volt és amikor valami feladata akadt, nagy erőfeszítések után, csikorogva, nyi­korogva induít meg, csak az elvtár­sak lelkesedésén és kommunista len­dületén múlott, hogy azért, mindig volt valami eredménye a népnevelő munkának. 80 népueTelő a Zsolnay-gyár­ban annyit jelent, hogy egy nép­nevelőre 10 dolgozó sem jut. Ilyen, arány mellett szinte határtalan lehe­tőség nyílik az egyéni agitáeiórm Tíz ember nem sok' ahhoz, bogy a népnevelő állandóan egyenként be­szélgessen velük, megismerje felfogá­sukat, esetleg hibás nézeteiket és a tények bizonyító erejével megszün­tesse ezeket a hibás nézeteket. Eddig azonban ez a 80 népuevelő egysze­rűen eltűnt s többszáz dolgozó kö­zött és hangjukat is alig lehetett Imi lajii. Ezután változik a helyzet. Nem­csak a népnevelők Iáinak, hozzá ál­landóan és rendszeresen a népnév o- lóshez, hanem a pártszervezet veze­tőségi tagjai is belekap mólódnak eb­be a munkába. — Az ötéves terv során és elsösor. ban most a megindulásnál szilárd ea állandó munkára kész népnevei őgár- dának kell működnie a gyárban jolenti ki határozottan Gál elvtársi Az, ahogyan a népnevelők megszer­vezésére vonatkozó terveit elmondot­ta., a.rról tanúskodik, hogy :i Zsol- nay-gyár népnevelői valóban jól sz^r-- vesetten, tájékozotton fogják végezni a munkájukat. Gál elvtárs t-’rvef azonban még csak terv. amit. végre kell hajtani. Eddig a. végrehajtásból csak annyit láthatunk, hogy az a hét népnevelő, aki részévett aa agi- tációs iskolán, hozzálátott, hogy a tanultakat átadja va'amennyi nép­nevelőnek. Láthatjnk nzt in, hogy a párt­szervezet vezetőségi tagjai most már más szemmel Dézik a népnevelőmun- kát és ők maguk is résztvesznek abban. v — Sőt nemcsak a. pártszervezet! vezetőségi tagjai, hanem a vállalat­vezető és műszaki vezetők is mind — egészíti ki Gál elvtárs. Mindez biztató jel arra, hogy st Zsolnay-gyirban megszűnnek a nép- aevelömunka eddigi hiányosságai, csak éppen nem szabad megállni félúton. Most nőm egy nébányhetes kampányra szervezzük meg a nép­nevelőket. hanem állandó, szervezet­ten folytatott, lelkiismeretes munká­ra, amelynek során a népnevelő a' körülötte dolgozótat a szocializmus öntudatos építőivé, igazi szocialista munkásokká neveli. Komoly feladat ez, amelyhez, valóban a legnagyobb alapossággal kell hozzáfogni. Ha ezt a tervet végre is sikerül hajtani, a Zsolnay-gyár joggal dicsekedhet majd » népnevelő-gárdájával. Tervgyűlés az állami gazdaságban Újabb akta elintézése kerül Ka­szap Erzsébet kezébe. Egy kulakot ítéljek el börtön­büntetésre és pénzbüntetésre. Kaszap Erzsébet czit aa ítélő!ej is megelége­déssel nyug!ázza, amikor rányomja a leíró hivatal pecsétjét. Az egyik altiszt most néhány aktát hoz. Kaszap Erzsébet gyorsan átfutja az ajánlásokat. — Ezek kuíák ügyek — mtt’aí a na­gyobbik csomóra. — Ezeket írjuk ki, először tárgyalásra, hogy minél előbbi megkapják méltó büntetésüket azok,1 akik jólétiünkre és boldogulásunkra, törnek — mondja meggyőződéssel. 1 Az írógép kattogása néhány pilla -1 naira megáll. Ez! a pillanatot arra , használjuk fel, hogy újabb kérdési* intézzük Kaszap Erzsébethez.-Müootnli! * népi ülnökök (aná- ctáról? Igaza van Kaszap Erzsébetnek. A népi ülnökök beveze­tése az igazságszolgáltatásunkba dön­tő lépést jelent a szocialista igazság­szolgáltatás felé. Grói József Számos lelkes gyűlésnek volt már színhelye a szentegáli állami gazdaság , pártszervezetének helyisége. Számos 1 esethzn gyűltek itt már össze a gaz­daság dolgozói, hogy megvitassák mim­ikájuk kérdéseit, vagy pedig ünnepel­jenek. Legtöbbször természetesen a I párttagok gyűllek össze, most ózon­éban egymásután sorakoznak befele a . gazdaság összes dolgozói. I Pedig „csak" röpgyülés mn. De ezen l a röpgyűlésen az ötéves terv megin- t du!ás át köszöntik. Annak az öléves ) tervnek a megindulását, mely a mult­iban többségében cselédsorban sínylő­dd ölt dolgozóknak hatalmas anyagi és ' kulturális felemelkedéséi biztosítja. Ehhez azonban a dolgozók jó mun­kájára van elsősorban szükség. Es I miután a tervet üdvözölle, erről be- i szél Takács Mátyás elvtárs is n gaz­daság DÉFOSZ felelőse is. 1 — Az ötéves terv hatalmas fejlődést biztosit az állami gazdaságoknak — jmondja. ■— Ezzel a iejlődéssel elsősor­ban azt kell biz'.ositcmmk. hogy a fa­jún is minél jobban elősegítsük a szo­cializmus építését■ A nagyüzemi gaz- i délkodás mintaképévé kell tennünk ó’ ■ Jami gazdaságainkat, olyan példává, melytől termclöcsoportjóink mindenben tanulhatnak. Ugyanakkor a még egyé­nileg gczdálkodó parasztok felé nap mint nap be kell bizonyítanunk, a nagyüzemi gazdálkodás hafa’mas fö­lényét a kisparaszti gazdálkodással szemben. — Hatalmas felelősség hárul ránk az ötéves tervben — hangsúlyozza Ta­kács elvtárs és a felszólalások kivétet nélkül azt bizonyítják, hogy a gazda­ság dolgozói megértették ezt a felelős­séget. ts hogy ebből le is vonták a következtetéseket, azt bizonyítja, hogy a: állami gazdaság dolgozói, a fizikai munkások karöltve a szellemi dolgo­zókkal vállalják, hogy tervszerűen nö­velik a munka termelékenységét, csök­kentik az önköltséget, lokozzák a mi­nőséget, felkutatják a rejtett tartalé­kokat, észszerűsííésekkcl. újításokkal, {eszik termelékenyebbé munkájukat, megszilárdítják a munkafegyelmei. A szentegáli állami gazdaság dolgo­zóinak Rákosi elvtársnak küldött táv­iratában tett ígérete, hogy az ötéves terv megvalósításáért minden erejük­kel dolgozón! fognak, ígéret nemcsak a saját, de valamennyi állami gazdaság dolgozóinak nevében. S olyan igére/, amit be is fognak tartani. >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents