Dunántúli Napló, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-21 / 18. szám
4 mo JANTJÄT? tí lenin: VERSENY MEGSZER VEZÉSE Lenin elvtársnak ex a nagy jelen, töségü cikke 1918 áprilisában jelent meg az Izvesztija hasábjain. Ha egy-egy mondatán túl is haladt az idő, számunkra ma is sok mondanivalója van A zok közé a sületlenségek közé, amelyeket a burzsoázia oly szívesen terjeszt a szocializmusról, tartozik az, hogy a szocialisták tagadják 9 verseny jelentőségét. A valóságban pedig csakis a szocializmus, amely megszünteti az osztályokat és következéskép a tömegek leigázottfiágát, csakis a szocializmus nyitja meg elsőizbcn a valóban tömegméretekben folyó versenyhez vezető utat. És éppen a szovjet- szervezet, amely a polgári köztársaság formális demokráciájáról áttér a dől gozó tömegek valóságos részvételére az igazgatásiján, indít meg elsöízben szé- lekörű versenyt. Vegyük a verseny megszervezésének olyan eszközét, mint a nyilvánosság. A polgári köztársaság ezt csak formálisan biztosítja, amikor a valóságban a sajtót alárendeli a tökének, pikáns politikai semmiségekkel szórakoztatja a „csőcseléket“, azt ellenben, hogy mi történik a műhelyekben, kereskedelmi ügyletekben, a szállításokban, stb. beborítja az „üzleti titok" leplével, amely a „szent magántulajdont" óvja. A Szovjethatalom megszüntette az üzleti titkok új útra lépett, de még csaknem semmit lem tettünk annak érdekében, hogy a nyilvánosságot a gazdasági verseny verseny céljára felhasználjuk. Az izig-verig hazug és nyíltan rágalmazó burzsoá sajtó kíméletlen elnyomásával egyidejűleg rendszeres munkát kell folytatnunk olyan sajtó megteremtéséért, amely nem politikai pikante riákkal és semmiségekkel szórakoztatja és butítja a népet, hanem éppen a mindennapi gazdasági élet kérdéseit állítja a tömegek itélőszékc elé és segítséget nyújt komoly tanulmányozásukhoz. Minden egyes gyár, minden egyes falu egy-egy termelési és fogyasztási közösség, amelynek jogában áll és kötelesisége, bogy a maga módján alkalmazza az általános szovjet törvényeket (a „maga módján", nem meg szegésűk értelmében, hanem végrehajtásuk formáinak sokfélesége értelmében), hogy a maga módján oldja meg a termelés nyilvántartásának és a termékek elosztásának problémáját A kapitalizmusban ez az egyes tőkés, föld birtokos, kulák „magánügye“ volt. A Szovjet hatalomban ez nem magánügy, hanem a legfontosabb államügy. M i pedig jóformán még hozzá sem kezdtünk ahhoz a hatalmas, nehéz, de annál hálásabb munkához, hogy megszervezzük a közösségek versenyét, hogy bevezessük a számadást és a nyilvánosságot a kenyér, a ruha, stb. előállításának folyamatában s a szá ráz, halott, bürokratikus számadásokat élő példákká — elrettentőkké éppúgy, mint követendőkké — változtassuk. A tőkés termelési módban az egyéni pél da jelentősége, mondjuk valamilyen termelőszövetkezet példájának jelentő »égé, elkerülhetetlenül a 'legnagyobb mértékben korlátozott volt ée csak a kispolgári illúzió álmodhatott a kapitalizmus ..megjavításáról" jó intéz-' mények példájának hatására. Miután a politikai hatalom átment a proletariátus .kezébe, miután a kisajátítókat kisajátították, a dolog gyökeresen megváltozik és — mint ahogy erre a legkiválóbb szocialisták sokszor rámutattak — elsöízben válik lehetővé, hogy a példa erejének tömeghatása megmutatkozzék. A sajtónak a szocialista építés fegyveréül kell szolgálnia, ismerelnie ke'J a példamutató közösségek sikereit minden részlegükben, tanulmányoznia kell sikereik okát, gazdálkodásuk módszereit, a „fekete táblára“ juttatva másrészről azokat a közösségeket, amelyek makacsul őrzik a „kapitalizmus hagyományait“, vagyis az anarchiát, naplopáat, rendetlenséget, spekulációt. A statisztika a kapitalista társadalomban kizárólag ..hivatalos személyek" vagy szakemberek szűk körének volt a dolga, nekünk be kell vinnünk a statisztikát a tömegek közé, népszerűsítenünk kell. hogy a dolgozók fokozatosan megtanuliák, hogy maguk értsék meg és lássák, hogyan és mennyit kell dolgozn'ok. hogyan és mennyit lehet pihenniük, hogy az egyes közössé tick gazdálkodása üzleti eredményeinek összehasonlítása az általános érdeklődés és tanulmányozás tárgyává vélték. JUT agától értetődik, hogy nem he- * * tek, hanem hosszú hónapok és évek kellenek ahhoz, hogy egy1 Úí tár «»dalmi osztály, még hozzá egy eddig e'nvomoll. az ínség és sötétség által ejnyomorilotf osztály oflhonosan érezze magát az új helyzetben, körültekintsen, rendes kerékvágásba zökkentse munkáját, kitermelje szervezőit Ért hető, hogy a forradalmi proletariátust vezető párt nem . gyűjthette össze a nagy, az állampolgárok millióira és tízmillióira méretezett szervező intézmények tapasztalatát és gyakorlatát, hogy a régi, csaknem kizárólag agitá- ciós gyakorlat átalakítása igen hosz- szantartó dolog. De lehetetlenségről itt szó sincs és ha egyszer világosan tudatában vagyunk a változás szükségességének, keményen elhatározzuk megvalósítását, megvan a kitartásunk e nagy ts valósítjuk. A „népben", azaz a munkások és az idegen munkaerőt ki nem zsákmányoló paraszttömegek között szervező tehetség rengeteg akad: a töke ezrével taposta el, tette tönkres dobta félre őket, mi viszont még nem tudjuk őket fellelni, felbátorítani, lábra állítani, kiemelni. De megtanuljuk ezt, ha teljes forradalmi lelkesedéssel, amely nélkül győzelmes forradalom nem lehetséges, nekigyűrkőzünk,. hogy megtanuljuk. A történelemben egyetlen egy mély és hatalmas népi mozgalom sem játszódott le szennye* tajték nélkül, a és nehéz cél követéséhez — akkor meg tapasztalatlan újítók közé befurakodó Lenin elvtárs a Pravdái olvassa kalandorok és csirkefogók, kérkedők és hangoskodók nélkül, értelmetlen zűrzavar, összevisszaság, fölösleges kapkodás nélkül és anélkül, hogy egyes „vezérek" húsz dologba ne próbálnának belekapni és egyet sem véghezvinni. Hadd vonítsanak ds ugassanak a burzsoá társadalom rnopszÜkutyái, Bje- loruszovtól Martovig minden felesleges forgács miatt, ami a nagy, régi erdő kivágásánál elhull. Hiszen azért mopszlikutyáíi, hegy megugassák a proletár elefántot. Csak ugassanak. Mi megyünk a magunk útján és igyekszünk a lehető legóvatosahban és leg- türclmesebben kipróbálni ós felismerni az igazi szervezőket, józaneszű ós gyakorlati; érzékű embereket, olyanokat akikben a szocializmus iránti hűség egyesül azzal a képességgel, hogy lárma nélkül (és a zűrzavar és lárma ellenére) helyes kerékvágásba zökkentsék nagyszámú ember erős és baráti, együttes munkáját a szovjetszervezet keretein belül. Csak ilyeneket szabad tízszeres kipróbálás után, egyre nehezebb feladatot bízva rájuk, a legegyszerűbbektől a legnehezebbekig, a népi munka vezetőinek, az igazgatás vezetőinek felelős állásaiba felemelni. Ezt még nem tanultuk meg. Megtanuljuk. A Bolsevik Párt Központi Bizoí?óságának jelentése 1924 január 21-ről 22-re vhr;jdó éjszaka összegyűlt a Bolsa, vik Párt Központi Bizottságának plénuma. A Központi Bizottság jelentéssel fordult a Párthoz, az ti sszee dolgozóhoz, ebben adta hírül Lenin elvtárs halálát. Az alábbiakban közöljük a Központi Bizottság jelentését1: ______ Jan uár 21-én befejezte élete útját Le p in elvtárs. Meghalt az az ember, aki acélos Pártul lkat alapította, évről-évr© építette és vezette a cár-izmus csapásai alatt, tanította és edzett© az ádáz harcban a munkásoszály árulói, a felemások, az ingadozók, a renegátok ellen. Meghalt az az ember,, akinek vezetése alatt a bolsevikok megingathatatlan sorai harcba mentek 1905-ben, viaszai vonultak a reakció idején, újra támadtál^ első soraiban álltak aJ önkényuralom ellen küzdőknek, szét tudták, zúzni, le tud táti leplezni meg tudták dönteni a niensevikek és e-izerek szellemi uralmát. Meghalt az az ember, akinek harcos vezető se alatt pártunk, puska, porfüsttől körülvéve, erős kézzel tűzte ki i|! egé^z országban Okíó< bér vörös zászlaját, elsöpörte az ellenség ellenállását, szilárdan meg. alapította a volt cári Oroszországban a dolgozók uralmát. Meghall a Kommunista Intemacionálé megalapítója, a világkommunizmur vezére, a nemzetközi proletariátus szeretetne és büszkesége, az eb nyomott Kelet lobogója, a munkásdíktatúra ijeje Oroszországban. A proltariátus nagy felszabadító mozgalmának története Mars óta még soha létre nem hozott olyan gigászi nagyságot, mint a tol elhúnyt vezérünk, tanítónk, barátunk. Mindert, ami a proletariátus« ban igazán nagy és hősies — a rettenthetetlen ész, az acélos, tör-, kötetlen, szívós, mindent legyűrő akarat, a szent gyűlölet, halálos gyűlölete rabságnak és elnyomatásnak, a íorr;» cicim: szenvedély, mel^ hegyeket mozgat meg, a határtalan hit a t6uregek alkotó erejébe^ az óriási szervező lángelme, — mindez csoj'.áiatosan testet öltött Leninben, akinek neve jelképe leit az új vilá |nak nyugattól keletig déltől északig. Lenin látni tudta, mint senki más, a nttsfyot és a kicsit, mo$ tndta jósolni a leghatalmasabb történeti fordulatokat 3. egyszersmind számba tudta venni, ki tudta aknázni a legkisebb részletet isj tudott, ba kellett ádázul támadni és tudott, ha kellett, visszavonulni hogy új támadást készítsen elő. Nem ismert se inminő megmeredt for, mulát, semmi sem homályosította el bölcs, szemét Merj a proletársereg számára született vezér, a munkásosztály lángelméje volt. ffiW.awJiawieMJii : 8vmna»uiw)ii Csípős faggyal ünnepelte belépését a világtörténelembe az ezérhüencszázhuszonnégycs cv. Január dühöngve tombolt a. hóval borított ország fölött s a hónap közepétől kezdve üvöltött az orkán, szünet nélkül dúlt a hófergeteg. A délnyugati vasútvonalon eltorlaszolta a pályát a hófúvás. Az emberek birkóztak a természet fékevesztett erejével. A hókotrók acélcsápjai belevágtak a hóhegyekbe, hogy utat törjenek a vonatoknak. A fagy és a fergeteg letépte a jéggé fagyott távíróvezetékeket, tizenkét vonalból csak három müködödtt az indo-európai távíró és két másik közvetlen.vonal. A sepetovkai vasútállomás távírdájában három Morse-készülék szüntelenül folytatja a csak hozzáértő fülek számára érthető beszélgetést. Két fiatal távlrásznő, meg egy öreg távirász ülnek a készülékek előtt. A lányok szolgálatuk első napja óid aligha kopogtattak le húsz kilométer hosszú szalagot, míg öreg kollégájuk már a harmadik száz kilométert kapagja. Az öreg nem olvassa a szallagot, mint a két fiatal, nem ráncolja össze a homlokát, mikor a nehéz betűkből mondatokat formál. A készülék kopogását hallgatva, egyik szót a másik után veti papírra. Hallásból veszi fel a táviratot: „Mindenkinek, mindenkinek, mindenkinekI“ A távirász leírja és magában ezt gondolja: Valószínűleg megint valami körlevél a hófúvások elleni harcrólI. Kinn tombol a vihar, a szél az ablakhoz csapkodja a havat. A távirásznak úgy rémlett, hogy valaki kopogtat az ablakon: odafordult és akaratlanul is rajta felejtette szemét a befagyott ablak jégvirágain Emberi kéz sohasem tudná kivésni a szeszélyes ágak és levelek ilyen hajszálfínom rajzát, A látvány lekötötte a távirdász figyelmét úgy. hogy nem hallgatta a készülék kopogását s amikor végre elfordította tekin'etét az (fiiakról, kezébe vette a szallagot, hogy leolvassa a kimaradt szavakat. A készülék leadta: •„Január huszonnegyedikén hat óra ötven perckor ..." " A távirász gyorsan leírta az elolvasott szavakat, elengedte a szalagot, kezére támasztotta'fe-m jót és figyelt. „Tegnap Gorkiban elhúnyt.. A távirász lassan leírta. Hány örömhírt és tragikus közlést hallott életében, hányszor értesült elsőnek idegen bánatról és örömről! Rég leszokott már arról, hogy clgondolkodjék a szűkszavú mondatfoszlányok értelmén, hallásával felvette és gépiesen papírra vetette azokat, de nem gondolkodott a táviratok tartalmán. Most is valaki meghalt és ezt valakivel közük. A távirász már megfeledkezett a címzésről: ..Mindenkinek, mindenkinek, mindenkinek!“ A készülék kopogott: „Vladimir Iljics“ s a készülék kopogását betűkké változtatta az öreg távirász. Nyugodtan ült, kissé fáradt volt. Valahol meghall valami Vladimir Iljics, valakinek ö leírja ezeket KIKOliJ OSKÍBOTSmtJ: LENIN MEQHALT a tragikus szavakat, valaki sirvafkad elkeseredésében és bánatában, — de számára mindez idegen, őt nem érinti. A készülék kopog: pont, vonás, megint pont, megint vonás, Ő pedig az ismerős zörejből már összeállította az első betűt és felírta az űrlapra: egy „L" betű volt. Aztán felírta a másodikat „e“, gondosan mellérajzolta a kétlábú „n“ betűt, azonnal hozzáírta az „i“-t és szinte gépiesen irta le az utolsó „n“ betűt. A készülék szünetet kopogott és a távirász egy tizedmásodpercre rajta felejtette tekintetét a leirt szón: LENIN. A készülék tovább kopogott, de a távirász gondolata most, hogy véletlenül erre az ismerős névre bukkant, ismét visszatért hozzá. Mégegy- szer megnézte az utolsó szót: LENIN. Mi? Lenin? Szeme tükre visszatekintette a távirat egész szövegét. Néhány pillanatig nézte az űrlapot és harminc évi munkája alatt először kételkedett abban, amit leirt. Háromszor Is átfutotta a sorokat, de a szavak makacsul Ismételgették: ,.Elhúnyt Vladimir Iljics Lenint'. Az öreg talpraugrott, felkapta a szalag- tekercset és rámeresztette a szemét. A kétméteres szalag megerősítette azt, amit nem tudott elhinni Társai felé fordította halálravált arcát és rémült kiáltás szakadt ki a torkán: — Lenin meghalt! A nagy vesztesség híre a készülékből kisuhant a tágranyilt ajtón s a szélvihar gyorsaságával rohant át az állomáson, beleszaladt a hófer- gategbe, végiggörgőit a síneken és váltókon s a jeges léghuzattal együtt betört a fűtőhöz félig nyitott, kovácsolt vasajtaján. A fülöházban az első javító vágányon egy mozdony állt s körülötte ott silrgött-forgott a n javító brigád. Az öreg Palentovszklj maga mászott be az üregbe a mozdony kasa alá és mutogatta a lakatosoknak a megsérült alkatrészeket. Bruzsák Zachár és Artyom a meghajlott kerékabroncsokat egyenesltgelték. Zachár a küllőt az üllőre tette és odatartotta Artiom suhintó kalapácsa alá. , Zachár megöregedett az utóbbi években, élete sora mély ráncokat szántott homlokára, halántékán a haj ezüstösre őszült. Háta meggörnyedt és mélyen bcsett szemében az alkony sötétlett. A fűtőház ajtajának világos nyílásában egy ember jelent meg, de az alkonyt árnyak csakhamar elnyelték alakját. A vason dörgő csapások elfojtották az első kiáltást, de amikor az újonnan jött odafutott a mozdonynál álló emberekhez, Artyom levegőbe emelt kalapácsa nem sújtott le. többet. — Elvtársak- Meghalt Lenini A kalapács lassan ereszkedett alá a levegőből és Artyom keze zajtalanul a cementpallóro ejtette. — Mit mondtál? — Arty tan kozz vasfogóként markolta meg a szörnyű hí 11 he,só ember rövid bőrkabátját. Az pedig ott állt, hóval borítva, nehezen lélek, zett és most már tompán, szi-ggatottan ismételte', — Igen, elvtársak, Lenin meghalt. S attól, hogy az ember már nem kiabált, Artyom megértette a szörnyei igazságot és fel ismerte az embert: a pártcsoftort titkára volt. A mozdony alól kimásztok a munkások és némán hallgatták annak az e\nbcrnek halál-hírét, kinek nevét az egész világ is^nerte. Mind összerezzentek, mert- a bejáratnál felü- völtött egy mozdony, az állomás végéről válaszolt egy másik, harmadik... . Hotahnas-erejü, riasztó hangjukba bekapcsolódott a villanytelep éles, fültépő, repülő srapnellrn emlékeztető bugása. És mindet túlharsogta a Kiev felé indulásra készen álló személyvonat gyorsjárat ú„C“ mozdonyának zengő hangja. A Sepetovka-Vársó közvetlrn vonat lengyei mozdonyvezetője, amikor megtudta a riasztó füttyök okát, egy percig• hatig utó zott, azután lassan felemelte kezét és lehúzta a mozdony sípját felnyitó szelep láncát. Tudta, hogy utoljára fütyül, hogy többé nem vezetheti majd ezt a mozdonyt, de keze szinte hozzátapadt a lánchoz és mozdonyának üvöltése felriaszteitta a kényelmes puha bördiványon ülő, halálra ideát lengyel diplomatákat és kurírokat. A fütöház megtelt emberekkel\ Egyszerre mind a négy kapun lódultak be az eiy,berek és amikor az óriási helyiség zsúfolásig megtelt, a gyászos csöndben felhagzottak az első szavak. A sepetovkai kerületi pártbizottság titkára beszélt: — Elvtársak! Meghalt Lenin, a világ proleid- ridtusdnak vezére. Pótolhatatlan veszteség érte a pártot, meghalt az, aki megteremtette a bolsevik pártot és engesztelhetetlenségre nevelte az ellenséggel szemben ... Pártunk és (.osztályunk vezérének halála a proletariátus legjobb fiait szólítja sorainkba... ...A gyászinduló hangja, fődeflen fejek száza... És Artyom, aki az utóbaji tizenöt évben nem sírt, érezte, hogyan fojtogatja; torkát a sír'is és erős, széles vállai megremegtet. ‘ ügy látszott, hbgy a vasutas I'stub épületének falai nem bírják ki az cmbertömc\i nyomását. Az udvaron kegyetlen hideg, a bejárálnál álló ágasbog as fenyőfái hó és jég borii ja, dv fojtó a meleg a vörösre}ütött kályhától és a- hai’száz ember 16- Ickzésétöl, akik mind részt akarna)': venni a póri- csoport gyászülésén. A teremben nem haVatszott a %iegszoko't zaj, beszélgetés. A sújtó bánat lelomptéotta a hangokat, az emberek halkan beszélget'<•)':. e.s száz szempárban riadt szomorúság fény'dl. Olyan volt ez a kép, mintha egy hajó legénysége gyűlt volna itt össze, melynek kipróbált kormányosát egy hullámcsapás a tengerbe, sodorta
